Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-15 / 112. szám

Premier Egerben

Mielőtt a kakas megszólal

Az ifjabb nemzedéknek talán a dráma címe sem egészen egyértelmű. Magyarázatot a biblia adhat. Az alábbi történetet mind a négy evangélista feljegyezte, ■de a Márk szerinti írás a legdrámaibb. Az előzmény annyi, hogy Jézus megjó- snja hűséges tanítványa — Péter — árulását: mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg. Mikor aztán a Mestert elfogják, az utána lopakodó Péterhez „odajőve egy főpap szolgálói közül. És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén monda: Te is a Názáreti Jézussal valál! Ö pedig megtagadd, mondván: Nem ismerem, s nem is értem mit mondasz. És kímélte a tomáczra; és a kakas viegszólala." Hát eddig az idézet, bár folytathatnánk, mert ezután még kétszer tagadja meg Urát a jó tanítvány.

Miért 1 foglalkozunk ezzel ilyen hosszan? Mert hangsúlyozni szeretnénk: nemcsak a gazemberek — a dudások — hanem a Péterek is árulóvá válhatnak bizonyos körülmények szorításában.

dürfen László, a darab rendezője mondja: Bukovcan drámája éppen ezért félelmetes erejű, mert képes

megmutatni a HATALOM

embertorzító manipulációit. Akiket összezárnak a pincében, nem rosszak és nem jók; egyszerűen emberek. Megannyi Péter...

— Egy kicsit előre szaladtunk; térjünk vissza az alaphelyzethez.

— A cselekmény színhelye egy szlovák kisváros. A második világháború utolsó időszakát élik az emberek. Valaki leszúrja a parancsnokság előtt őrt álló katonát. Az őrnagy válaszul tíz különböző embert csukát be egy raktárnak is használt pincébe. Hajnali hatig túszként tartja őket, addig — vagy megtalálják a tettest, vagy mindannyiukat agyonlöveti. Éjfél után új ajánlat érkezik: reggel hatkor

— egy kivételével — vala- mennyiüket szabadon engedi. Annak az egynek azonban meg kell halnia... De hát ki legyen az az egy? Ugye, érezzük, mennyire körmönfont és kegyetlen kísérlet ez? Mert az őrnagy természetesen kísérletezik. Arra kíváncsi, hogyan viselkednek zárt térben a megfélemlített emberek. Magyarul: felfalják-e egymást? Ha igen, úgy bizonyíttatott, mennyire alacsonyrendű faj egyedei a pincébe zárt túszok,

— Vagyis ezt a kísérletet

éppen az a felsőbőr endűsé- gi téboly sugallja, mint a szörnyű biológiai kísérleteket, melyeknek annyi ember esett áldozatul a harmadik birodalomban.,.

— Kétségtelen, hogy a totális hatalom birtokosai — ez egyébként nem új dolog a történelemben — a letL pprtak testét, lelkét egyS

ánt uralni akarják. Nem ondom el, Bukovcan hová „futtatja ki” az eseményeket. A tanulság úgy hiszem, máris nyilvánvaló. Az előadás mindannyiunknak nagy erőpróbát jelentett. Itt nem hangzik el egyetlen mondat sem véletlenül. Különböző típusú beállítottságú és nemű emberek cselekedeteinek indítékait kellett pszichológiai pontossággal megkeresnünk.

Valaki azt írta a magyar- országi ősbemutató után: „sodró erejű dráma”. Szeretnénk, ha az egriek is annak éreznék.

Szereplők: Jancsó Sarolta Jancsik Ferenc, Simon György, Demeter Hedvig, Dariday Róbert, Kulcsár Imre, Kanalas László, Csiszár András, Zoltán Sára, Nagy Mari. Csiszár Nándor, Lenkey Edit.

Bemutató ma este a Gárdonyi Géza Színházban.

(Gyarmati)

900 lány Grécpusztán, 200 fiú Polgárdiban

Heves megyei Hatolok az építőtáborokban

Az idei nyáron is szükség lesz a középiskolás és főiskolás diákok munkájára a termelőszövetkezetekben és az építkezéseken. Megyénkből 1100 fiatal vesz részt ebben az évben az építőtáborok munkájában. 900 lány és 200 fiú június 15. és augusztus 30. körött öt turnusban szedi a gyümölcsöt, hordja a téglát, maltert, lapátolja a földet. A gréc- pusztai táborban a lányok, a polgárdiban pedig a fiúk dolgoznak a nyár folyamán.

Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is tovább folytatják a középiskolás lányok építőtáboraiban az úgynevezett szakosított formát, amely lehetőséget ad a fiataloknak

20.00:

Színház falak nélkül

Bertolt Brecht: Állítsátok

meg Arturo Uit.

Brecht antifasiszta monda- nivalójú színdarabjának televíziós változata arra a történelmi tényre épül, hogy a művet a háború alatt, 1942- ben egy német emigránsokból álló vándor színtársulat játszotta Amerikában. Joachim Fest és Golo Mann történészek dokumentumokat találtak a Gestapo levéltárában arra vonatkozólag, hogy a német titkosszolgálat tudott erről a „felháborító merészségről”, s foglalkoztak a társulat elfogásának és elrablásának gondolatával. A televíziós feldolgozás megtörténtként kezeli azt, hogy a Németországból elűzött, s a fasizmus ellen Brecht művével is tiltakozó színészek a Gestapo kezébe kerültek. (KS)

QJ!wm&

HMk májú* 15.. csütörtök

arra, hogy abba a turnusba jelentkezzenek, amelyben az érdeklődési körűknek megfelelő programot biztosítanak a szakad időben.

A grécpusztai tábor turnusaiban a következő programok lesznek. A június 15- én érkező diáklányok még a hagyományos tábori foglalkozásokon vesznek részt. A következő turnusban érkezők azonban már biológiai,

2.

— Nem olyan messzire innen — megmondta a falu nevét. — Miskolctól tudom az utat, megjártam én azt már többször is. De úgysem mehetnék most a front miatt.

— Hogyhogy Miskolctól tudod az utat? ... Hát hol van ide Miskolc?

— Itt kell annak lenni, Győr mellett, valahol.

Nevetett az ember, csó- válgatta a fejét. Az asszony meg csak nézett, nézett rá az aranykeretes szemüveggel.

Magyarázták aztán, hogy ez nem az a Győr, és nagyon messze van Innen Miskolc. Még sokkal messzebb, mint Budapest.

Sokáig sugdolóztak, közben őt is megvallatták, kifélék a szülei; hogyan keveredett ilyen messzire hazulról. S a végén azt mondta a azesnü^eges asszony:

természettudományt)* előadásokat hallgathatnak. A sportot kedvelők a harmadik csoporttal július 13-án érkeznek, s őket követik az irodalmat, technikai újdonságokat kedvelők. A népművészeti hagyományok iránt érdeklődők augusztus 10-től

23-ig dolgoznak a tábor területén, s a délutáni szabad időben vesznek részt az előadásokon.

— Gyere velünk, kisfiam. Ne félj csak, majd mi gondodat viseljük.

— No? Eljössz velünk Németországba? — kérdezte a férje is, Gábor bácsi.

Megvonta a vállát. Hiszen nem volna rossz.

Volt már úgy az őszön, hogy őt is kiviszi Magda nénje Németországba. Deákkor nem lett a dologból semmi, mert a német katonaság őt nem vállalta, csak a nénjét. Pedig nem való volna az egy asszonynak, elcsavarogni egyedül a katonasággal.

Ahogy kiment később félre, dolgát végezni — csak a fal mellé, mert csupa rom volt az állomásépület, snem tudott eligazodni, a klozet merre van — az ember utánament. Megsimogatta az arcát.

— Egyszóval elvisziink magunkkal Péter, Németországba. De we is haragudj.

A Farkassziget rejtélye

Színes román film- '1$ i ■■■■A " * {

Ez a film elsősorban azért érdemel említést, mert a gyerekek számára készült. S a filmesek bizony ritkán gondolnak a tizenévesek szórakoztatására és nevelésére. A] 10—14 éves fiúk és lányok megtalálják ebben, a román filmben a romantikát, a jó értelemben vett kalandot és izgalmat. A Farkassziget rejtélye nem vállalkozik bonyolult művészi feladatok megoldására, egyszerű történet keretében, mond megszívlelendő fontosat a bátorságról, amely bizony nem születik az emberrel, de egyes helyzetekben kialakul és nagy tettekre ösztönöz.

A film gyerekhősei sem születtek bátraknak, Duna menti falusi gyerekek ők, akik megtanultak uralkodni és eligazodni a deltavidéken, jól forgatják az evezőt, s amint a későbbiekből kiderül, helyén az eszük és a szívük is. Mert ha már kaland, legyen benne mindaz, amit e műfaj és a közönség megkíván — gondolták a film írói: Geta Doina Tarnavschi és Petre Luscalov —, s valóban olyan csempészmesét ka- nyarítottak, amely Gheorghe Naghi és Geta Doina Tarnavschi tempós rendezésében, valamint Dan Platon szép operatőri munkájával lekötötte a nézők érdeklődését. És

nemcsak a gyerekek, a felnőttek figyelmét is.

A film tulajdonképpen két

gyerekről szól, Babuscaról és Scatiuról, ők azok, akik mindig nyitott szemmel járják a Dunát és egyszerre két kábítószercsempész banda üzel- mext is keresztezik. A történet részleteit nem illik elmesélni, de az olvasó bizonyára sejti már, hogy a két jópofa lurkó sok borsot tör a gyilkos csempészek orra alá, s végül is segít a rendőrségnek leleplezni a veszélyes bűnözőket. Közben persze sok minden történik: gyilkosság, robbantás, mocsárba, tévednek, támad a vipera, kétszer is tőrbe csalják őket, hajó, helikopter, rádió és végül is a titokzatos bandafőnök, a Tengeri Féreg leleplezése, szóval, minden együtt van, ami egy napjainkban játszódó kalandos történethez szükséges.

A gyerekek — Gabriel Na— cu és Horija Zugravescu — nagyszerű természetességgel élik szerepüket, könnyed hangvételű a rendezés, látványos az operatőri munka, talán csak a befejező ünnepség jelenetsora hat erőltetett- nek.

(márkusz)

Kastélyparkok - védelem alatt

Baranyában természeti védelem alá helyezik a volt kastélyokhoz tartozó parkokat A XVIII.—XIX. században

telepített parkok értékes — nem egyszer ritkaságszámba menő vagy éppenséggel egyedülálló értékű — fákat és cserjéket őriznek. Egyikmásik élőfagyűjteményt 150 —200 éven át fejlesztették egykori tulajdonosaik. Drága pénzen hozattak különleges növényeket a világ minden tájáról, a felszabaduláskor húsznál több kastélypark maradt ránk, ám ezek nagyobb része — a kellő gondozás hiányában — tönkre ment. A legszebbeket a legértékesebbeket sikerült megmenteni és most fokozatosan arborétummá fejlesztik azokat Elsőként a sellyei park — Dél-Dunántúl leghíresebb

kastélyparkja — került védelem alá. Az örökzöld és színes levelű fákat, cserjéket őrző tíz hektáros arborétum ma az Ormánság egyik legvonzóbb idegenforgalmi látványossága. A Baranya megyei Tanács védetté nyilvánította a bólyi kastélyparkot is, amelyben 125 féle fa és cserje pompázik. A Zengő lábánál fekvő Püspökszenti ászlón védelmet kapott a volt püspöki parity amelynek területén nyílik tavaszonként a legszebb magyar vadvirág: a vadon termő pünkösdi rózsa. A védett mozsgói parkban — többek körött — 150 éves és 320 centiméter törzskerületű szilfa áll, a szintén védett csertői parkban az ország legnagyobb mocsári ciprusa található.

fiam, azt tudnom keU, nincs-e valamilyen betegséged ,..

Ki kellett nyújtania a nyelvét, és az ember megnézte, mint az orvosok szokták. Majd kigomboltatta vele a nadrágot. Tudta ő már akkor, hogy nem a betegség miatt.

— Jól van, fiam. Jöhetsz velünk, nincs semmi bajod.

Gábor bácsinak kellett szólítania ezentúl. Az asz- szonyt meg Rebus néninek.

— Rokon gyerek — mondogatta Gábor bácsi, már a vonaton. — Elveszítette a szüleit a nagy felfordulásban, azt sem tudja, szegény, élnek-e, hálnak-e. Nem hagyhattuk magára.. .

Nagyon rendesek voltak hozzá. Senki nem mondta volna róluk, hogy vadidegenek. Gábor bácsi mindig ki- verekedte az ő részét is, ha osztottak valamit a menekülőknek. Még szállást is úgy keresett — nagy volt a tömeg, nehéz volt szálláshoz jutni —, hogy rögtön bejelentette: „Gyerekkel vagyok!”

De ezek a barátságtalan népek, ezek nem adtak sem szállást, sem ennivalót, csak vartyogtak valamit a rörge- tésre. Pedig Gábor bácsi ért a nyeltükön, és beszélt is velük, azután csak magyarul káromkodott.

Magyar pénzért ezek nem adtak semmit: cigarettát

vagy takarót kértek. Volt éppen takarójuk, ió pár darab. Gábor bócsiéknak, meg cigaretta is egy teli hátizsákkal. de nem akarták a csereholmit elherdálni. Ki tudja meddig elhúzódik még a háború; időbe tart, míg Hitler kibékül az amerikaiakkal, és megindulnak az orosz ellen.

Sok csomagluk volt. Ki sem iaen bontogatták, lehetett ott még egvéb is.

Amikor le kellett szállniuk a vonatról, mert nem ment tovább a vonat, Gábor bácsi valahonnan egy

nyikorgós babakocsit szerzett. De abba sem fért bele minden, jutott mind a hármuknak cipekedni való.

Elég nagy kín volt tegnap a babakocsival meg a csomagokkal a meredek úttalan-úton felkecmeregni ide, a faházhoz. De tele volt a falu menekülőkkel; sem szállást nem kaptak, már, sem ennivalót.

A kövér Rebus néni fújtatott, szuszogott. Minden kőhajításnyira leállt megpihenni.

— Éppen bolondok napja

van — mondta. — Velünk aztán járatják a bolondját...

Ma hajnalban ő árra eszmélt, hogy betakargatjá valaki.

— Aludj csak, kisfiam. Korán van még, aludjál szépen ...

Később, amikor felébredt, fázott. A tegnap esti takaró helyett — biztos pedig, hogy takaróval feküdt — csak a saját kabátja volt ráterítve.

Gábor bácsiék sehol. Se a gyerekkocsi, se a sok csomag.

.Akkor meg én vissza is megyek” — határozta el, miután meggyőződött róla, hogy egyedül maradt.

.Ki tudja, másik Győr volt-e az csakugyan. Lehetséges, nincsen is másik Győr ... Elcsaltak ezek engem.”

Megtapogatta a tarisznyáját. De éppúgy keményre volt tömve; nemigen hiányzott belőle semmi.

Észrevette az odakészíteti papírcsómagot a fejénél. Félbevágott, ragacsos pékkenyér volt benne, meg egy darabka füstöletlen, sózott szalonna. S a tegnap esti vacsora maradéka: szójababkonzerv. Azt nagyon nem szerették.

„Valameddig megleszek én ezzel — gondolta. — Azért csak jó emberek voltak. Ha ilyesmire van figyelmük.’*

„Nagyon, messzire aem érhettünk még. Arra tartok majd, mindig csak egyenesen, arra amerről a civilek jönnek ... Hiába, ha egyszer nem tudok a nyelvükön. Még kenyeret se tudnék kérni.”

„... Bár, ha tudnék, ezek akkor sem adnának. Se kenyeret se semmit. Gábor bácsinak sem adtak.”

„Oroszországban volna jó, ott én már tudnék kenyeret kérni. Daváj kleba, dájmi- nye kleba... Érdekes, hogy a magyarra egyáltalán nem is hasonlít.”

Körbejárta kétszer a faházat. Csakugyan nem voltak sehol Gábor bácsiék.

Azelőtt sohasem látott ilyen fenyőtobozt; másformák Magyarországon. Nagyon tetszettek neki ezek a szétnyílt fenyőtobozok. Valósággal egy apró kis gyerekkarácsonyfa mindegyik.

összeszedett egy ölre valót.

De ugyan hová tehetné. Az oldalzsák degeszre tömve.

Kedvetlenül elhajigálta a tobozokat. Az apraján kezdte, utoljára maradtak a szebbek. A legszebbiket azért nem dobta eL Bedugta az inge alá.

Keresett még egy fenyőtobozt, s megcélozta vele a bozót széléről leskelődő kutyát. Rövidre sikerült.

Dobott még egyet-kettőt, aztán visszament a faházba, é6 megpróbálta belegyömöszölni a tarisznyába a Gábor bácsinktól örökölt ele- mózsiás csomagot.

Orosz katonai oldalzsák vblt eredetileg ez a tarisznya. Imitt-amott átlyukaszt- gatta a golyó, de hát nem mákot tartogat ő benne. A nyilasoktól jobb oldalzsákot kaoott. az majdnem új volt még. De elcserélte később: dugóhúzós. gyöngyháznyel ű bicskát adott érte egy orosz ka tan alan-v.

(FolyUyukV