Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-14 / 111. szám
Kedd esti külpolitikai kommentárunk: a Mayagaez-iigy SZINTE NINCS KOMMENTATOR, aki a címben szereplő ügyet ne hasonlítaná össze egy tizenegy esztendővel ezelőtt történt incidenssel — és aztán gyorsan ne állapítaná meg. hogy azért 1975-ben a körülmények több szempontból is lényegesen mások, mint 1964-ben. A Mayaguez egy amerikai zászló alatt haladó hajó neve, amelyet a Vörös Khmer, a kambodzsai forradalmi rendszer naszádjai feltartóztattak, állítólag nemzetközi vizeken. A washingtoni reagálás több mint éles volt: a Pentagon azonnal a Sziámi öbölbe rendelte az amerikai flotta anyahajóját, a Coral Sea-t. A DÖNTÉS LEPLEZETLEN FENYEGETÉS, amelyet ezúttal a korábban már minden délkelet-ázsiai beavatkozástól húzódozó kongresszus egy része is támogat. Mi indokolja ezt a nem jelentéktelen horderejű elhatározást? Maga az incidens aligha. Az amerikai érvelés alapja az, hogy a hajót nemzetközi vizeken tartóztatták fel, eleve sántít. A legújabb jelentések szerint épp amerikai jogászok emlékeztették az illetékeseket arra, hogy annak idején Norodom Szihanuk kormánya, számos más országhoz hasonlóan, tizenkét tengeri mérföldben állapította meg Kambodzsa felségvizeinek határát. Ez a nemzetközi jog normái szerint annyit jelent, hogy a döntés folyamatos érvényű, a tengeri határ tehát tizenkét mérföld. A Mayaguezt a naszádok egy Poulo Wai nevű szigettől nyolc mérföldre tartóztatták fel. Azt Washington sem vonja kétségbe, hogy Poulo Wai Kambodzsa szerves része. Ha viszont ez úgy van, akkor — hangzik az amerikai jogászok megállapítása — a Mayaguez egyszerűen nemzeti felségvizekre engedély nélkül behatolt hajónak minősült — és ennek megfelelő fogadtatásban részesült. A másik amerikai állítás, hogy a hajó rakománya egyértelműen kereskedelmi jellegű, hitelesnek tűnő értesülések alapján ugyancsak megdőlt: a Mayaguez állítólag fegyvert is szállít. Ez enyhén szólva még érthetőbbé teszi az új kambodzsai népi rendszer bizalmatlanságát. Ez a hatalom hosszú évek küzdelmének eredményeképpen számolt le azzal a rezsimmel, amelyet Washington ültetett Kambodzsa nyakára. Győzelme alig néhány hetes, minden oka megvan az éberségre. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT nehéz elvárni, hogy tétlenül nézze a Mayaguezhez hasonló hivatlan vendégeket. Mindezt azonban Washingtonnak is tudnia kell. Akkor hát mi az erődemonstráció oka? Csak az lehet, hogy úgy határozott, ezen a módon próbálja csökkenteni délkelet-ázsiai tekintélyveszteségét és az ezzel kapcsolatos láncreakció hevességét. Magyar parlamenti küldöttség Varsóban Apró Antalnak, az MSZMP PB tagjának, az Országgyűlés elnökének vezetésével kedden délután a lengyel fővárosba érkezett a magyar ország- gyűlés 10 tagú küldöttsége, hogy részt vegyen a Varsói Szerződés tagországai parlamenti képviselőinek a szerződés aláírásának 2Ö. évfordulója alkalmából. A küldöttséget a varsói repülőtéren Andrzej Benesz- Szelni SZEJM al elnökével az élen a lengyel nemzetgyűlés képviselőinek egy csoportja fogadta. Szovjet tengerészek Bostonban Ünnepélyesen és melegen fogadták Bostonban azt a szovjet hadihajórajt, amely a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulója alkalmából érkezett hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba. Ahol ezekben a napokban megjelennek, baráti fogadtatásban részesítik őket. Az Egyesült Államok haditengerészeti erőinek nevében L. Snyder a 1 tengernagy a második flotta parancsnoka, a helyi hatóságok részéről pedig Kevin Whtie Massaheusetts állam kormányzója és Michael Dukakis Boston város polgármestere köszöntötte a szovjet tengerészeket. Kossrrpn — Dzsaílud tárgyalások Líbiában Koszigin. szovjet miniszterelnök Tripoliban tárgyal Dzsaílud líbiai kormányelnökkel. Koszigin három napot tölt Líbiában. (Népújság telefotó—AP—MTI—KS) TRIPOLI: Tripoliban kedden folytatódtak a tárgyalások Alek- szej Koszigin szovjet és Abdusszalam Dzsaílud líbiai miniszterelnök között. A tárgyszerű, konstruktív légkörű megbeszéléseken a felek megvitatták a szovjet —líbiai gazdasági1 és egyéb együttműködés további elmélyítésével összefüggő egyes elvi kérdéseket. Koszigin és Dzsaílud eszmecserét folytatott időszerű nemzetközi problémákról, köztük az arab országok elleni izraeli /agresszió következményeinek felszámolásával összefüggő, valamint más, kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. Abdusszalam Dzsaílud, a Líbiai Forradalmi Parancsnokság Tanácsának tagja, a Líbiai Arab Köztársaság miniszterelnöke Tripoliban vacsorát adott a hivatalos látogatáson Líbiában tartózkodó Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Minisztertanács elnöke tiszteletére. A vacsorán részt vettek a Koszigin kíséretében levő hivatalos személyiségek, líbiai állami vezetők, a Tri- poliban akkreditált diplomáciai testületek vezetői. A vacsorán Alekszej Koszigin és Abdusszalam Dzsaílud beszédet mondott. Koszigin egyebek között kifejtette: — A szovjet—líbiai kapcsolatok „szilárdak és barátiak, fejlesztésük feltételei rendkívül kedvezőek. — A Szovjetunióban a két ország kapcsolatainak megszilárdulását úgy tekintik, mint amely fontos eleme a szocialista és a fejlődő országok közös frontja megerősítésének az imperializmus és a gyarmatosítás ellem harcban. — Határozottan támogatjuk a líbiai vezetés anü- imperialista, gyarmatosításéi lenes politikai irányvonalát. — A Közel-Kelettel kapcsolatos szovjet álláspont' változatlan. Eszerint ki kell vonni az izraeii csapatokat valamennyi 1967-ben megszállt arab területről, érvényt kell szerezni a Palesztinái arab nép törvényes jogainak, beleértve az önálló állam megteremtésére való jogot, biztosítani kel] a térség valamennyi államának független létét és fejlődését. — A helyzet parancsol ó- an követeli, hogy átfogóan vizsgáljuk és oldjuk meg a közel-keleti kérdést, méghozzá nem egyes részeit, hanem lényegét. Csak ily módon állítható helyre a béke és igazságosság a Közel-Keleten. — A helyzet megköveteli, hogy a Közel-Kelettel foglalkozó genfi konferencia felújítsa munkáját. Természetesen ezt a konferenciát gondosan elő kell készíteni, mivel ezen a fórumon a világpolitika égjük legfontosabb kérdését kell megoldani. — A Szovjetunió továbbra is határozottan és következetesen támogatja az agresszió áldozatává vált arab országokat, az imperializmussal szemben átlő valamennyi arab erőt, aktívan hozzájárul a tartós közel-keleti béke megteremtéséhez. Dr. Csikós Nagy Béla Szófiában Be feje* te saiffoni tevékenységgel a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság: Magyar Tagozata A Vietnami Nemzetköz) Ellenőrző és Felügyelő Bizottság Magyar Tagozata befejezte saigoni tevékenységét- Dr. Németh József nagykövet vezetésével tagozatunk utolsó csoportja is hazatért Budapestre. A magyar képviselet a párizsi egyezmény aláírása óta eltelt több mint két év alatt mindvégig következetesen kiállt az egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásáért, s tevékenységével hozzájárult a magyar és a vietnami nép barátságának további erősítéséhez. (MTI) Számvetés Vietnamról Történelmi szakasz zárult le április 30-án, saigoni idő szerint 11.30-kor. amikor a DIFK aranycsíllagos zászlóját kitűzték az elnöki palotára. Befejeződött a második világháború utáni időszak legsúlyosabb és legpusztítóbb háborús konfliktusa, ötven nappal azután, hogy az első lövések eldördültek Ban Me Thout tartományi székhelyre egész Dél-Vietnam felszabadult, a saigoni rendszer maradványai kártyavárként omlottak össze. Természetesen hosszú idő telik el még addig, amíg a világnak teljes képe lesz arról, milyen hatással volt is a háború Vietnamra, az Egyesült Államokra és a nemzetközi politikai életre. Tény, hogy Vietnamon szörnyű sebeket ütött az amerikaiak háborús kalandja. Az Indo- kínával foglalkozó amerikai kutatóintézet adatai szerint 1981 és 1975 között hétmillió- háromszázezer vietnami halt meg, illetve sebesült meg. (Mintegy hárommillióra becsülik a halálos áldozatok számát!) A laoszi háború 1961. és 1974 között 80 000 polgári és katonai személy életébe került, 140 000 a sebesült. A kambodzsai háború öt esztendeje alatt mintegy 700 000 ember vesztette életét. A Vietnam körül dúló ameQJimjsößi 1975, május 14» szóid* rikai politikai vitákban nem egy olyan „vád” hangzik el a Fehér Házzal szemben, amely szerint nem tett meg minden lehetséges erőfeszítést a saigoni bábrendszer megmentéséért. Minden ilyen vád képtelenség! Washington emberéletek és anyagi értékek tömegét áldozta fel talajtalan indokínai bábrendszerének felszínen tartására. Attól kezdve, hogy 1961 decemberében partra szálltak az első amerikai egységek Vietnam földjén, 56 000 amerikai halt meg, 303 000 sebesült meg. Az Egyesült Államok csillagászati összeget, több mint 140 milliárd dollárt fektetett tragikus végű kalandjába. Csak az amerikaiak távozása utón visszamaradt fegyverek értéke több mint ötmilliárd dollár. Az Egyesült Államok saigoni nagykövetségének katonai attaséi hivatala előtt (külön városnegyedet alkotott) Thieu uralma alatt hatalmas transzparens hirdette: „Nem felejtjük el soha a szövetséges csapatok nemes áldozatát”. Mármint az amerikaiak és néhány délkelet-ázsiai csatlós állam intervencióját: fegyverrel, tűzzel-vassal próbáltak alapot teremteni a népszerűtlen saigoni rendszernek. A kormányzattal szemben álló amerikai kongresszusi körök fényt akarnak deríteni arra, milyen okok idézték elő az amerikai politika kudarcai, a saigoni ryndsair mégyenletesen gyors összeomlását. Az ugyanis mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy amerikai támogatás nélkül Thieu rendszere eleve halálra ítéltetett. Mégis, Washingtonban nem kevesen tápláltak illúziókat a saigoni rezsim „viszonylagos állóképességét” illetően. Hisz végül is, amikor 1973 elején az amerikai inváziós egységek utolsó csoportja is összecsomagolt, Thieu hadserege nem kevesebb, mint 600 ultramodern vadászbombázóval, 900 helikopterrel, tankok és tüzérségi egységek ezreivel, jól kiképzett és felfegyverzett 700 ezer katonával rendelkezett. És ráadásul a saigoni ármádia mögött — párizsi egyezmény ide, párizsi egyezmény oda — mindvégig ott álltak az amerikai katonai és rendőri tanácsadók, a CIA egész hatalmas gépezete. Természetesen zavaró és roppant kínos feladat most magyarázatot adni arra, miként omolhatott össze kártyavárként ez az éveken át felépített, „vietnamizált” rendszer az első olyan pillanatban, amikor az Egyesült Államok nem tudott többé a hagyományos módon, tehát nyílt beavatkozással védence segítségére sietni. A washingtoni hivatalos mérlegkészítésnek számolnia kell a vietnami vereség belső, traumatikus hatásával is. „A háború az amerikai történelem múlt századának legszo- tnorubte fejezete — áliapitotA szabadságharcosok a polgári lakosság támogatásával március 30-án teljesén elfoglalták Dél-Vietnam második legnagyobb városát, Da Nangot. A lakosok kitörő örömmel fogadják a népi felszabadító fegyveres erők har cosait. (VNA-felvétel — MTI — KS) ta meg a Newsweek című politikai hetilap és még évekbe telik, amíg világosan felmér- hetővé válik, mit jelentett Vietnamnak és Vietnam mit jelentett Amerika számára. Gyakorlatilag szertefoszlott az amerikaiak hite vezetőiben, és sokan most meg vannak győződve arról, hogy kormányuk félrevezette és becsapta őket. „Aligha véletlen. hogy nyilvános állásfoglalásaiban Ford elnök és Kissinger külügyminiszter is igyekszik kerülni a vereség kifejezést, s a kudarc súlyának kisebbítésére törekszik. Kétségtelen azonban, hogy a valóságos kiutat kizárólag az amerikai politika átértékelése jelentheti. Erre az említetteken túl más nyomós okai is vannak a Fehér Háznak. A vietnami háború egykori kiszolgáló bázisa, Thaiföld az amerikai támaszpontok felszámolását követeli. Ugyanerre szólította föl az amerikaiakat Malik indonéz külügyminiszter is. Gyón Sándor Szükség esetén felfegyverzik a népet... A Lisszabontól 80 kilométerrel északra fekvő Santarém demokratikus érzelmű lakosai megakadályozták az ultrabaloldali „proletariátus pártja újjászervezésének mozgalmához” (MRPP) taidiozó aktivistákat abban, hogy tüntetést rendezzenek. Az MRPP-sek provokatív jellegű megmozdulást terveztek amiatt, hogy a hatóságok — szélsőséges magatartásuk miatt — korábban letartóztatták és Santarém börtönébe zárták néhány társukat. Otelo Saraive de Varvatho dandártábornok, a Portugáliai Fegyveres Erők Mozgalma leg- ütőképesebb katonai alakulatának, a (COPCON) parancsnoka nyilatkozatában arra engedett következtetni, hogy — szükség esetén — a nép egyes csoportjainak is fegyvert adnak a forradalmi vívmanvok megvédése érdekéPea. Az Országos, Anyag- és Ár úvatal elnöke kedden szakértői delegáció élén Szófiába utazott, a KGST anyagi-, műszaki-, ellátási együttműködési bizottság soron következő ülésére. A tanácskozás napirendjén szerepel a múlt évi munka értékelése, valamint az 1976— 80-as időszakra vonatkozó intézkedési terv kidolgozása. Széles körű tiltakozás Franciaországban Nem lehet kitörölni a győzelem nagy ünnepét A keddi Pravda írj«: — A francia és a nemzetközi közvélemény jogos értetlenséggel vette tudomásul, hogy a francia elnök úgy döntött: Franciaországban többé nem ünnepük meg a fasizmus felett aratott győzelem napját. Mint ismeretes, a közös piaci tagországokhoz intézett levelében Giscard D’ Estaing az európai kontinens és az egész emberiség előtt a békéhez és a sokoldalú együttműködéshez vezető utat megnyitó győzelem megünneplése helyett „Európa napjának” megtartását javasolta. ; Széles körű tiltakozóhullá- ’ mot keltettek Franc iaország- : ban azok a próbálkozások, 1 amelyek célja, hogy a naptár■ bői és a franciák emlékezeté- 1 bői kitöröljék a győzelem nagy ünnepét, azét a győzelemét, amelyet emberéletek tízmillióinak árán vívtak ki és amely ; egyesítette a népeket a békés együttműködésre való törek* ■ vésben.— Európa és az egész einbeI riség békés jövője nevében ünnepli meg a francia, a szovjet nép és más országok népe a győzelem történelmi napját Ez a nagy ünnep a föld valamennyi népe közötti barátság és gyümölcsöző együttműködés nemes ügyét szolgálja és fogja szolgálni a jövőben is. A népek továbbra is tisztelettel megemlékeznek azokról az embermilliókról, akik a szabadságért, a függetlenségért és a tartós békéért áldozták fel életüket..
