Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-09 / 107. szám

leonyitl ßrezsnyev beszéde a győzelem napján (Folytatás az 1. oldalról) árán is megvédték a haza becsületéé és függetlenségét, megvédelmezték október vív­mányait, azt az ügyet, ame­lyet Lenin hagyott örökül reánk­A mai ünnep tehát a fasiz­mus elleni hatalmas küzde­lem valamennyi részvevőjé­nek ünnepé. Látható jele en­nek az. hogy ünnepi gyűlé­sünkön számos ország, párt-, állami, katonai, és társadal­mi küldöttsége vesz részt. A szovjet emberek szívélyesen üdvözlik külföldi vendégei­ket, akik azért jöttek ide, hogy. osztozzanak az összné­pi ürinep alkalmából . érzett örömünkben és lelkesedé­sünkben. Melegen üdvözöljük a test­véri szocialista országok — a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztáhsaság, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság, a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság, a Kubai Köztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársa­ság, a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság és a Jugoszláv Szocialista Köztársaság kül­döttségeinek tagjait, akik je­len vannak itt, a teremben. Szívélyesen üdvözöljük tisztelt vendégeinket a Hit- ler-ellenes koalíció országai­ból — Nagy-Britanniából, az Egyesült Államokból és Franciaországból. A szovjet emberek ezen a napon öröm­mel látják vendégül a hitleri agresszorok és hódítók elleni harcban velük együtt küzdött fegyverfcársaikat. A kommunisták vezette jugoszláv népi felszabadító hadsereg hősi harca, a len­gyel és a csehszlovák haza­fiakból alakult hadseregek és egységek hőstettei, a szlo­vákiai, a romániai és bulgá­riai -népfelkelések, az albán nép felszabadító harca, az el­lenállási mozgalom, a parti­zán alakulatok tevékenysége Franciaországban, Olaszor­szágban és más országokban, az illegális' antifasiszták har­ca az ellenség hátországában — mindez végső soron a szovjet nép harcával egyet­len hatalmas áradatban egye­sült, amely Európa térképé­ről lemosta a barna szennyet. A fasizmus szétzúzása mély nyomokat hagyott sok nép életében, megváltoztatta a vi­lág arculatát. Tucatnyi ország szabadult fel a fasiszta elnyomás alól és állította vissza független­ségét. Lengyelország, Csehszlová­kia, Jugoszlávia. Bulgária és Magyarország, Románia és Albánia, a Német Demokra­tikus Köztársaság népei, Kí­na, Vietnam, és Észak-Korea népei ráléphettek a szocialis­ta fejlődés útjára. Létrejött a szocialista világrendszer. A nemzétközi élet új törvények szerint kezdett fejlődni. A haladó demokratikus és békeszerető erők pozíciói vi­lágszerte megszilárdultak. Mindenütt tovább erősödött a kommunista pártok tekinté­lye és politikai befolyása. A demokráciáért és a dolgozók anyagi helyzetének megjaví- ' fásáért • folytatott küzdelem­ben újább sikereket aratott a munkásmozgalom. Már a háború utáni első években meggyorsult a gyarYnattartók birodalma széthullásának fo­lyamata, és ez a folyamat a Magyar államférfiak üdvözlő táviratai A hitleri Németország fe­lett aratott győzelem 30. év­fordulóján magyar állam­férfiak üdvözlő táviratban köszöntötték a Szovjetunió párt és állami vezetőit. Kö­szöntötték a csehszlovák és NDK államférfiakat is nem­zeti ünnepük, népük felsza­badulásának 30. évforduló­ján. gyarmati l rendszer csődjével Végződött. A XX. században orszá­gunk kétszer is ott állt a gyö­keres, világméretű változáso­kat előidéző forrásoknál. Először 1917-ben, amiken* az októberi forradalom győzel­me hírül adta, hogy az em­beriség új történelmi kor­szakba lépett. Másodszor 1945-ben, ami­kor a fasizmus megsemmisü­lése — ebben döntő szerepet játszott a Szovjetunió — . elindította a társadalmi és politikai változások hatal­mas hullámát, amely végig- hömpölygött az egész föld­kerekségen és világszerte a békeszerető erők megerősö­déséhez vezetett. Ezzel még magasabbra emelkedett a világ szemében az a hőstett, amelyet a szov­jet nép vitt véghez a Nagy Honvédő Háborúban. Ez a hőstett bekerült a történe­lembe és soha senki nem fe­lejti el. A továbbiakban Breasnyev elvtárs arról beszélt, hogy alig oszlott ei a lőporfüst a harcmezőkön, máris szemben találtak magunkat a legag- resszívabb imperialista körök által felszított hidegháború­val. A szocialista országok ellen irányuló rágalmakkal és provokációkkal, atomzsa­rolással, gazdasági blokádok­ra irányuló kísérletekkel. A hidegháborút kirobbantó reakciós erők azonban elszá­mították magukat. A szocia­lizmust nem sikerült sem megfojtani, sem meggyengí- teni. A szocialista szolidaritás hatalmas ereje a Varsói Szerződésben és a KGST-ben egyesült államok közösségét a nemzetközi élet egyik leg­erőteljesebb tényezőjévé vál­toztatta. A szocialista közös­ség politikája a béke és a népek függetlensége, érdekei védelmének döntő tényezője lett. Az új helyzetben a burzsoá világ vezetői is kezdték meg­érteni, hogy a hidegháború túlhaladta,, örpnagát;' ;; hogy korszerűbb és reálisabb poli­tikára van szükség. Felhívá­saink a békés egymás mel­lett élésre egyre komolyabb ■ visszhangra találták sok tő­kés országban. JP75. május 9» péntek Az elmúlt években kötött szerződések és megállapodá­sok jogilag alátámasztották a fasizmus feletti győzelem eredményeit és megteremtet­ték a feltételeket az európai államok egymás közötti és az Egyesült Államokkal való eredményes és békés együtt­működés fejlesztéséhez. A háború éveiben együtt­működtünk és nem is rosz- szul annak érdekében, hogy mielőbb befejezzük a hábo­rút, most meg kívánjuk te­remteni az együttműködést ahhoz, hogy elejét vehessük egy új világkatasztrófa ki­robbanásának. Nem feledkezhetünk meg arról sem. hogy a második Világháború után többször ;s fellobbant a háború tüze Ázsiában is, Afrikában is, a Közel-Keleten és Latin-Ame- rikában is. Ezekben a hábo­rúkban, amelyek azért kelet­keztek, mert bizonyos körök nem tudnak megbékélni a népek felszabadításával, mil­liók pusztultak el. Megenged­hetjük-e hogy ez így folyta­tódjék tovább? Nem, elvtár­sak, ezt nem lehet megen­gedni. Mindenki, akit illet, vegye tudomásul a következő egy­szerű igazságot: korunkban a népi felszabadító mozgalmak elnyomására irányuló kísér­letek kudarcra vannak ítél­ve. A legjobb bizonyíték er­re az a nagyszjerű győzelem, amelyet a vietnami nép ara­tott a külföldi intervenciósok és csatlósaik ellen vívott harcban. Ez a győzelem megkoro­názza a vietnami hazafiak sokéves hősi harcát. Ugyan­akkor ez a győzelem egy­ben a szocialista országok hatékony harci szolidaritá­sának a diadala is. Ezekben az örömteli na­pokban mi, szovjet embe­rek, nagy sikereket kívá­nunk a dél-vietnami haza­fiaknak abban a törekvé­sükben, hogy az országot új, demokratikus alapokra he, lyezzék. Kívánjuk, hogy az egész testvéri vietnami nép sikeresen haladjon a nem­zeti egység, a béke és a társadalmi fejlődés útján. Megelégedéssel jegyezhet jük meg azt is, hogy az in­dokínai háborús tűzfészek felszámolása megteremti a feltételeket a nemzetközi légkör további javításához. A békeharc folytatódik és itt nem létezik sem pihenő, sem szünet. Minden népnek joga van ahhoz, hogy kellő biztonságban és tartós bé­kében éljen. És kivétel nincs! Az európai értekezlet részvevői most fejezik be azoknak a fontos okmányok­nak a kidolgozását, ame­lyek meghatározzák az eu­rópai tartós béke alapjait. Jó lenne, ha ezt az európai tapasztalatot valamilyen for­mában más kontinensek ál­lamai is hasznosítanák;, A ' béke erősítése szem pontjából természetesen egy­re nagyobb a jelentősége a fegyverkezési hajsza meg­szüntetéséért és a leszerelé­sért folytatott harcnak. A győzelem ünnepe nem­csak a mi harci dicsősé­günk ünnepe. Érzéseinket, amelyek ma hatalmukba ke­rítenek, megosztják velünk azok a milliók is, akik a függetlenségért és a szabad­ságért, az egész világ békés életéért küzdenek. Ünnepi megemlékezés a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulója alkalmából BrezsnyeTnek átnyújtották a Marsall-csillagot Nylkolaj Podgornij. a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke csütörtökön a Kremlben átnyújtotta Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtit­kárának a hadseregtábornoknak kijáró rangjelzést: a Marsall-csillagot. (Folytatás az 1. oldalról) baduljunk az idegen elnyo­mástól. — Saját erőnk nem volt elegendő a történelmi fordu­lat eléréséhez. Felszabadulá­sunk abban a dicsőséges harcban született, amelyet a Szovjetunió a német fasisz­ták ellen vívott és amelynek eredményeként a Reichstag ormáról sarló-kalapácsos lo­bogó adta hírül a világnak, hogy a hitleri birodalom megsemmisült! — A győzelem napja zárta le végérvényesen a magyar történelem fájdalmas korsza­kát. — A mai jubileumon, ami­kor tisztelgő és méltató szó­val köszöntjük Európa béké­jének születésnapját, a vi­lág minden becsületes em­berével együtt mi is lerójuk kegyeletünket azok emléke előtt, akik vérüket hullat­ták, életüket adták a fasiz­mus feletti győzelemért. — 30 éve megújhódó vilá­gunk legnagyobb változása, hogy létrejött az Európa, Ázsia és Latin-Amerika 14 országát tömörítő szocialista világrendszer. Országainak a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztése terén el­ért hatalmas vívmányai min­den egyes testvéri nép erő­feszítéseit dicsérik, 6 ugyan­akkor bizonyítják, milyen nagy hatású erő a szocialista internacionalizmus. Ülést tartott a minisztertanács (Folytatás az 1. oldalrót) zeti Bank elnökének az 1975. évi hiteltevékenység­ről szóló jelentését és elfo­gadta azokat a beruházási és forgóeszköz-hitelezési intéz­kedéseket, amelyek a hitel- politikai irányelvek végre­hajtását biztosítják. Ennek alapján a Nemzeti Bánk szigorúan szelektív hitelpo­litikával a folyamatban le­vő beruházások gyorsabb befejezésére a népgazdaság szempontjából fontos újab­bak megkezdésére, a több­letkészletek hasznosítására, a minden piacon értékesít­hető termelés fokozására, a pénzforrások e célokra való mozgósítására kíván ösztö­nözni. A kormány megtárgyalta a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének tájé­koztatóját az 1974. évi munkavédelmi helyzetéről. Az előterjesztés megállapít­ja, hogy az elmúlt évben a. munkáltatók az eddigieknél is nagyobb gondot fordítot­tak a dolgozók megfelelő munkakörülményeinek biz­tosítására. Ennek eredmé­nyeként jelentősen csökkent az üzemi balesetek és még számottevőbben a halálos kimenetelű szerencsétlenéi- gek száma„ A Miniszterta­nács felhívta az országos ha­táskörű szerveket, hogy a szakszervezetekkel együtt­működve tegyenek további hatékony intézkedéseket a munkavédelmi rendelkezé­sek következetesebb végre­hajtására. A Központi Népi Ellenőr-, zési Bizottság elnöke beszá­molt a vállalati, szövetkeze■- ti és intézményi üdültetés helyzetének vizsgálatáról. A férőhelyek szórna 1962 óta 80 százalékkal növekedett. A kormány a jelentést tu­domásul vette, s felhívta a figyelmet, hogy fokozott fi­gyelemben kell részesíteni a - nagy családosokat és fizikai. , dolgozókat. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A Hitler-ellenes koalíció katonai szerepe A SZOVJET DIPLOMÁCIA a két világháború között és különösen a hitleri fasizmus uralomra jutása után, minden lehetőséget megragadott a kollektív biztonság, a béke megvédése, az agresszió ve­szélyének elhárítása érdeké­ben- A második világháború kirobbantását azonban nem Bíkerült megakadályozni, any- nyit tudott elérni, hogy a hit­leristák által kirobbantott világégés nem a Szovjetunió területén kezdődött meg. Ez a szovjet külpolitika nagy eredménye volt. Nem szabad elfelejteni, hogy a nyugati imperialista hatalmak, fő­ként Anglia és Franciaország vezető körei a Szovjet-Orosz- ország elleni intervenciók kudarca utón, jelentős anya­gi támogatást nyújtottak a vesztes Németországnak mi­előbbi talpraállásához, a re- vanspolitíkából fakadó mili­tarista törekvések realizálá­sához. 1933—1939 között a nyu­gati diplomácia nyíltan táp- ’ lálta a Hitlerista vezetés vi­lághódító ábrándjait. Azt re­mélve, hogy ezek a törekvé­sek Hitlert kelet felé, a Szovjetunió ellen orientálják. Csakhogy Hitler világuralmi terveiből nem maradt ki sem Franciaország, sem Anglia, sem az . .Egyesült Államok, mint ahogyan beletartozott az európai közép- és kisállamok leigázása is. Es Hitler, a hó­dító hadjáratot ez utóbbiak bekebelezésével, illetve a fa­siszta tömbbe csalogatásával kezdte. Folytatta Franciaor­szág megtámadásával és Ang­lia közvetlen veszélyeztetésé­vel. Csak ez után érezte mi- gát elég erősnek a Szovjet­unió elleni agresszióra. Vagyis, amikor 1941. június 22-én a hitleri hadigépezet megindult a világ első szo­cialista állama ellen, már Európa jelentős része — a leigázott és a szövetséges or­szágok gazdasági, földrajzi lehetőségei, erőforrásai — a hitlerista érdekeket szolgálta. Akkor már nem csupán a szocialista rendszer megsem­misítése volt a tét, hanem az egész emberiség jelene és jö­vője, ezen belül bizonyos nemzetek, a polgári demok­rácia léte, éppúgy veszélyben forgott, mint a nyugati ha­talmak imperialista érdekei. A SZOVJETUNIÓ ELLENI hitlerista agressziót éppen ezért az angol és amerikai imperialista vezető körök egészen másként ítélték meg, mint tették 1939-ben. Érde­kes ennek bizonyítására idéz­ni Churchill rádióbeszédéből, melyet közvetlenül a Szojet- unió megtámadásának híré­re mondott: „Senki sem volt 25 év óta kérlelhetetlenebb ellensége a kommunizmus­nak, mint én. Egyetlen sza­vamat sem vonom vissza, amit e kérdéssel kapcsolatban mondottam ... Az Oroszorszá­got fenyegető veszély minket és az Egyesült Államokat is fenyegeti és az oroszok élet­halálharca minden szabad ember harca is -.. Ebből kö­vetkezik, hogy minden lehet­séges segítséget megadunk Oroszországnak és az orosz népnek, ami módunkban áll”. Felismerte, hpgy az Anglia érdekeit veszélyeztető hitleri Németországot a Szovjetunió katonai részvétele nélkül nem lehet megsemmisíteni. Az 1941 júliusában megkö­tött angol—szovjet megálla­podások jelentették az első lépést a Hitler-ellenes koa­líció kialakulásához. Ezt kö­vette augusztus 2-án Roose­velt nyilatkozata, majd a Churchillei augusztus 14-én New Fonnmanoban megfo­galmazott ún. Atlanti-óceáni Államok Okmánya, Ennek az okmánynak a nemzetközi megvitatására 1941. szeptem­berében került sor London­ban. Ott a Szovjetunió kép­viselője beterjesztette a szov­jet kormány elvi álláspontját és programját a Hitler-elle­nes harcra, a fasiszta álla­mokkal szembeni magatar­tásra vonatkozóan. Ez vált a koalíció programjává. A meg­beszélésen elfogadott megál­lapodáshoz 1942. január else­jén már 26 ország csatlako­zott. Ezek az államok a ké­sőbb hozzájuk csatlakozókkal képezték és alkották az Egyesült Nemzetek Szövet­ségét. 1941. SZEPTEMBER 29-EN zajlott le az első moszkvai értekezlet a szovjet, ameri­kai és angol kormányok kép­viselőinek részvételével. Roosevelt reálpolitikáját ta­núsítja, hogy bár az Egyesült Államok nem volt hadiálla­potban a fasiszta tömbbel, kifejezte készségét Európa népeinek támogatására a hit­leri Németország elleni harc­ban. Ezt az álláspontját ak­kor is fenntartotta, amikor 1941 decemberében Japán megtámadta Pearl Harbor- nál az amerikai haditengeré­szeti támaszpontot és az USA hadat üzent Japánnak. Rooseveltnek az volt a vé­leménye, hogy az európai fa­siszta rendszerek felszámolá­sa előfeltétele a japán fa­sizmus szétverésének. A Hitler-ellenes koalíció jelentős dátumai az 1942 má­jusában aláírt angol—szovjet, majd a június 11-én létrejött amerikai—szovjet együttmű­ködési megállapodás- Ezek a diplomáciai és jogi aktusok előzték meg a ténylegesen megvalósuló szovjet—ameri­kai—angol vezetésű Hitler- ellenes koalíciót. A Hitler-ellenes koalíció katonai sikerének egyik alapvető oka tehát, hogy a politikai cél, amiért létrejött — a fasizmus megsemmisít­se — az egyetemes emberi haladás érdekeit fejezte ki. Ebben keresendő a koalíció összetartó ereje. A közös el­lenség leverésének szüksé­gessége háttérbe szorította az imperialista hatalmak és a Szovjetunió között lényegi el­lentéteket, elodázta az impe­rialisták egymás közötti el­lentéteinek kiéleződését. Ezért tölthette be ez a koa­líció történelmi hivatását. Az is a történelmi igazság­hoz tartozik, hogy a közösen megfogalmazott politikai és katonai cél elérése, a fasisz­ta koalíció szétverése érdeké­ben, a szövetséges nagyhatal­mak erőfeszítése korántsem voltak egyenlőek. A szovjet —német arcvonal 47 hónapig létezett. A hitleri hadvezetés fő erőit mindvégig a keleti arcvonalra összpontosította. Tények és adatok sokasága bizonyítja, hogy a háború fő terhét 1941. június 22—1945. május 9. között a Szovjetunió viselte. A nyugati szövetsé­gesek mindvégig érzékenyen figyelték a hadiesemények alakulását a keleti arcvona- lon. korlátozott mértékben ugyan, de anyagilag is segí­tették a szovjet hadvezetést, hogy a Vörös Hadsereg ki­bírja a hitlerista hadigépezét roppant nyomását. Megnyu­godva vették tudomásul, hogy a Vörös Hadsereg Moszkva alatt nemcsak meg­állította a német támadást, hanem véget vetett a hitle­rista hadsereg legyőzhetetlen­ségéről táplált illúzióknak. Nem kívánok kitérni a máso­dik európai arcvonal problé­májára. A körötte zajló hu­zavona szemléltetően bizo­nyította — főként az angol imperialisták .politikai takti­kázásait, arra irányuló tö­rekvéseit, hogy a Szovjetunió minél jobban legyengüljön á hitleristákkal vívott véres küzdelmekben. A második arcvonal meg­nyitásában végül is alapve­tően az alábbi tények ját­szottak szerepet: a Vörös Hadsereg 1944. évi támadó hadműveleteinek sikere, az a körülmény, hogy a szovjet csapatok felkészültek nem­csak hazájuk teljes felszaba­dítására, hanem arra is, hogy ezt követően folytassák az ellenség üldözését egészen Berlinig, 1944 nyarán telje« mértékben tapasztalható volt a fasiszta koalíció további bomlása, ami azt is jelen­tette, hogy meggyorsult a Vörös Hadsereg nyugati irá­nyú előnyomulása. Igen fon­tos tényező volt a népek an­tifasiszta mozgalmának ki- szélesedése, az, hogy több or­szágban partizánháború bon­takozott ki, partizánhadsere­gek jöttek létre és kifejlőd­tek az új, demokratikus és imperialistaellenes államiság csírái is. A HITLER-ELLENES koa­líció a történelemben az el­ső olyan szövetsége volt,, amelyet különböző társadal­mi rendszerű nagyhatalmak hoztak létre. Nagymértékben a rugalmas szovjet diplomá­ciának köszönhető, hogy ,a koalíció belső, feszítő ellen­tétei, amelyeknek számos je- le mutatkozott 1943-ban, a teheróni konferencián nagy­részt levezetődtek, és a há-"* ború befejező szakaszában ez. a szövetség — a fasiszták reménykedéseit szétzúzva — nem gyengült, .hanem ellen­kezőleg: megerősödött. Ké­pes volt a kitűzött cél követ­kezetes végrehajtására, a hitleri rendszer katonai szét­verésén túl a háborús főbűnö­sök feletti igazságos ítélet meghozatalára is. Dr. Codá Agnes alezredes, hadtortené*

Next

/
Thumbnails
Contents