Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-06 / 104. szám

1. Népi hagyományok őrzője Megvédték a várost Munkatársunk a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójának előestéjén rö­vid körutazást tett a Szovjet­unióban, Moszkvában, Le- ningrádban és Volgográdban. Abba a három hős városba látogatott el, amely kulcsa, fordulópontja volt a szovjet nép Nagy Honvédő Háborújá­nak; ahol a világot formáló győzelem magvai mélyen gyö­kereznek, s azóta már virá­got, gyümölcsöt termő fákká növekedtek- Ütján sok ember, rel találkozott, akikharminc- egynéhány évvel ezelőtt fegy­verrel és szerszámmal védték városaikat, gyáraikat, kenye­ret termő szülőföldjüket, hogy majd évek múltán — keresz­ti'! 1 verekedvén magukat Euró­pán — Berlinben kitűzzék a gvőzelem vörös zászlaját. Ri­portsorozatunkkal tisztelgünk a harc és a munka hőseinek, akik megszabadították az em­beriséget a fasizmus igájától, akik felszabadították a mi ha­zunkat, népünket is és akik úijáépítették, erőssé, gazdag­gát tették és teszik a Szovjet­uniót. ★ Korai, szép tavasz köszön­tött az idén Leningrádra. Áp­rilis elején, amikor ott jár­tam, a tenger felől állandóan fújó szél szelíd-szolid volt, a parkokban rügyet bontottak a fák, takarították, mosták, fes­tették, csinosították az egész várost. A padokon, a Péter— Pál-erőd falainál, a szelíden hullámzó Néváról visszavert napsugarak özönében napoz­tak a fiatalok, a sirályok fö­lényét átvették a galambok, a hideg, a tél uralmát a tavasz. Az Erdei sugárúton a piszkar- jovói emléktemetőhöz igye­keztünk, ahol több mint -h öt­százezer leningrádi alussza örök álmát, amikor az egyik ház falán megpillantottam a fehérrel festett feliratot, ame­lyet emlékeztetőül hagytak meg: „Polgártársak! Tüzér­ségi tűz esetén az utcának ez az oldala veszélyesebb!” A felirat a történelemben pél­dátlan, Leningrád 900 napos blokádját idézi. Az ott élők azonban a súlyos bombatáma­dások ellehére se engedték be a német betolakodókat Lenin- grádba. Drága árat fizettek ezért, de megvédték városu­kat. Mast, a győzelem 30. év­fordulójának előestéjén sokan zarándokolnak el a piszkar- jovói emléktemetőbe amely­nek gránit falán olvasható: „Senkiről sem feledkezünk meg és semmit sem felejtünk el!” A forradalmi hagyományai­ról híres Putyilov-gyárban (ma Kirov nevét viseli) talál­koztam Konsztantyin Vaszil- jevics Govorusimnal, aki itt Ha most nem áll ki a szak- szervezet a General Motors munkásainak bérkövetelése mellett, az annyin jelent, mintha minden munkás zse­béből kivennének havi 25 dollárt. — így gondolkodott Egon Jefferson munkakerülő, amikor a 76. Avenue elején felemelt a járdáról egy ko­pott újságlapot, amelyről le­olvasta a sztrájkra való fel­hívást. Gondokkal a fejében letért egy sötét mellékutcá­ba. A gyér világítás, s a csönd szebbnél szebb gondo­latokat ébresztett benne. Hir­telen villanyfény vakította el a szemét, rá egy mély, dörgő, hang csapott a fülébe: — Ide a pénzed, kutya! A pisztolycső hideg nyílása homlokához tapadt. Felemel­te kézét. — Uram, két dollár 60 cent a vagyonom, — he­begte. — Kuss! Maradj veszteg, megmotozlak! kezdte mnrikásútját, itt kap­ta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést Ma, 58 éve­sen is itt dolgozik, a lenin­grádi városi pártbizottság, a Béke Világtanács tagja. Govo_ rusin könyvet írt életéről. Így emlékezett: — A legkeserűbb időszak 1941—42 tele volt Gyárunktól 3—4 kilométerre húzódott a front, sűrűn bombáztak és szinte állandóan tüzérségi tűz alatt tartottak bennünket. Az élet azonban nem állt meg. Pedig a blokád ideje alatt akkor volt a legkisebb a csal beszélget kenyérfejadag, m munkások 250, a gyerekek és eltartottak 150 grammot kaptak napon­ta. És milyen kenyeret! Csak 40 százaléka volt rozsliszt, a többi cellulóz, napraforgó­pogácsa liszt és pelyva. Ilyen élelmezés melett védték a vá­rost a katonák, dolgozott a lakosság a védelmi vonalak kiépítésén. Mi pedig az üzem­ben, ahol harckocsikat, önjá­ró Iövegeket gyártottunk, any. nyira legyengültünk, hogy gyerekek fogtak minket mun­ka közben, és már az se volt érdekes, ha férfiak és nők együtt, egyidőben fürödtek. Igen, ez így volt! Tizennégy órákat dolgoztunk naponta és jóformán a gyárban laktunk, mert nem volt értelme haza­menni. — Engedje meg és kérem, hogy írja meg — folytatta Konsztantin Vasziljevics —, hogy elbeszéljem életem leg­nehezebb, legkeservesebb szil­veszterét. Az 1941. évet a te­metőben búcsúztattam. Húsz fokos hidegben, sírok között. Barátom és munkatársam ke­resett meg este, hogy segítsek eltemetni az apját. Jól ismer­Támadója kezét zsebében érezte, félelmében annak ka­bátjába kapaszkodott. Egy csomag olcsó cigaretta, gyu­fa, kistükör került elő a zse­béből, gombok, használt busz­jegyek, s legvégül valóban a két dollár 60 cent. — Essen beléd a nyavalya! — recsegte fülébe a rabló, azzal szitkozódva eloldalgott. természetesen magával vitte a két dollár 60 cent „va­gyont” is. Egon Jefferson, a csavargóvá vált, lezüllött, ki­rúgott munkás szeme felcsil lant, amint hallotta a távolo­dó rabló szilkozódását: — Nekem folyton ilyen csóró pasast kell kifognom! — Elé­gedetten nézett a rabló után, amikor az eltűnt a sarki háztömbnél, átlépett a túlsó oldalra, a villanyégö alá, s az eddig markában szoronga­tott papírpénzeket gusztálta. Aztán akár az iménti táma­dó, ő is kifakadt; tem Mihail Kazmirovics Rei- szet. ezt a magas, vékony ter­metű idős embert és nagyon sajnáltam a barátomat Ko­porsó nem volt, lepedőbe, pokrócba burkoltuk az el­hunytat, szánkóra kötöttük és elindultunk a nagy hóban a Volkov-temetőbe. Éppen hogy csak voszoltuk magunkat, s út közben sok ilyen szomorú menettel találkoztunk. De nem volt mindenkinek ereje elvánszorogni a temetőig, út­közben sok gazdátlan szánkót, — Fagyos volt a föld, még­is úgy temettük el az öreget, ahogy abban az időben keve­seket, hiszen tömegsírok vol­tak. Éppen éjfél volt, amikor a fagyos földrögökből emelt sírhantot fenyőággal megje­löltük. Aztán leültünk a sír­halom mellé, ittunk egy ke­vés ibolyaszínű denaturált szeszt, haraptunk egy szelet kenyérkét és havat ettünk rá. Tudtuk, nem szabad itt el­aludni, mert megfagyunk, de sehogyse akarózott elmenni innen. Csak ültünk a hóban és beszélgettünk a barátom­mal arról, hogy mit hoz az új, az 1942. esztendő. Tudtuk, éreztük, hogy ki kell tarta­nunk minden körülmények között és mindennel támogat­ni kell a frontot, mert ebben a kritikus helyzetben is hit­tünk ügyünk győzelmében... És a lenimgrádiak a nagy áldozatok ellenére kitartottak, harcoltak és dolgoztak. Áttör­ték 1944 januárjában a blo­kádot. Győztek. (Folytatjuk.) — Essen beléd a nyavalya! Ilyen kddussscgény rabló is rég rabolt ki. A nyomorult­nak csak húsz dollár volt a zsebelte, annyi .ameay­Fjokia Lavrentyevna Tye- reutyeva, a janttkovói kerü­let Tyenyajevo falujának la­kosa, a hatvanharmadik esz­tendejét tapossa, ám még mindig fürgén, fiatalosan mozog. Ennek az asszonynak arany keze van. Méhészkedik, nemezcsizmát is készít egy férfinál se rosszabbul, fantá­ziadúsan hímez, bármit meg­köt és meghorgol. Legkedve­sebb foglalatossága azonban mégis a szőtteskészítés. — Még édesanyámtól ta­nultam — mondja Fjokla Lavrentyevna. — És szerfö­lött megkedveltem, mert na­gyon izgalmas ám kigondol­ni valamilyen mintát, aztán pedig megcsinálni. Amikor elénk teríti egyik szőttesét, a szivárvány min­den színe felgyullad a szobá­ban. Munkái ámulatba ejte­nek finom harmóniájukkal. Itt van például egy divány- előke. Fekete és narancssár­ga, halványrózsaszín és tür­kizkék szállal szőtt, látszólag egyszerű, ám valójában igen bonyolult azsúrozott minták díszítik. Mindez könnyed ele­ganciát kölcsönöz a szőnyeg­nek. Málnaszínű futószőnye­Tavasszal aí artisták: vére bizsereg. Ilyenkor röppennek szerteszét Budapestről. Én is elmentem a Budapest együt­tes búcsúműsorát megnézni Angyalföldön. Mert gyerek­koromban is ott settenked­tem a cirkusz környékén, c boldog voltam, ha néhány garasért megtekinthettem az előadást S minthogy mindig szerettem nevetni és mindig szerettem azokat akik meg­nevettettek, most itt ül aszta­lomnál fellépés előtt a legki­válóbb magyar bohóc, Eötvös Gábor, aki művészi teljesít­ményéért színészjutalomban részesült: Jászai Mari-díjjal tüntették ki. — Rólam nem érdemes be­szélni — kezdi, — az én pá­lyám is olyan, mint a többi artistáé. Lakókocsiban szü­lettem, két előadás között, voltam zsonglőr, akrobata, légtomász, dobálóztam mu­latságos szerszámokkal. Ki­lenc hangszeren játszom. Aki bohóc akar lenni, annak so­kat kell tudni. Ha azt aka­rom, hogy én legyek a leg­ügyetlenebb ember a poron­don, biztosan kell mozog­nom a levegőben is. Miért lettem zenebohóc? Orvos vejem szokta monda­ni, hogy a kórházi ágyakra a legtöbb beteget a keserűség szállítja. Egyszer azt olvas­tam az újságban, hogy több norvég kórházban a reggeli torna helyett bevezették a háromperces reggeli neve­tést, úgymond a nevetés elő­segíti a tüdő munkáját és meggyorsítja az anyagcserét. A történészek tudják, hogy az ókori hindu és kínai böl­csek is ismerték a nevetés gyógyító hatását, kialakítot­ták a nevetéssel történő nyit a General Motors ki­vesz havonta minden mun­kás zsebéből. Fordította: Deafift -Ctot. h , get terít a padlóra, melynek különböző árnyalatai a fe­hérrel keverve jellegzetesen esuvas ornamentikát hoznak létre. Aztán barna-fehér mintás térítőt tesz az asztal­ra. A fekvőhelyeket dóm bor­mintás diványtakarók borít­ják. A falon fekete szőnyeg, melynek bíborvörös virágdí­szei mintha csak élnének. Gyönyörködünk a esuvas parasztasszony munkáiban és az jár az eszünkben, mennyi türelem, fantázia és ügyesség testesül meg bennük. A szí­neknek ez az egysége és különfélesége, a minták raj­zának pontossága és kifejező ereje több mint mesterség. Művészet. A esuvas parasztnők ősi népművészetét hozzá hason­lóan őrzik és továbbfejlesz­tik Anna Alekszandrova, Je- katyerina Nyikolajeva és más tyenyejevói ko! hozparaszt- asszonyok. Néhányan a fiata­lok közül is megtanulták ezt a művészetet. Csak az a kár, hogy nincsenek töb­ben. .. gyógyítást Nos, látod, én azért lettem zenebohóc, mert humanista vagyok. Orvosok számolták meg, hogy neve­téskor tizenhat izmunk mű­ködik. „Nevetve nem lehet gyilkolni” — mondta nagy­apám, aki francia tiszt volt. Ha nem lehet gyilkolni, ak­kor háborúzni sem lehet — gondoltam én és eszembe ju­tott Chaplin, aki kinevette Hitlert. Akkor vagyok a leg­boldogabb, ha a porondon hallom, hogy a közönség tiszta szívből nevet. Az én fülemnek a gyermekkacagós a legtisztább muzsika. Más­(A szerző felvétele) nap jobban tanulnak, a fel­nőttek könnyebben végzik a munkájukat, nos, látod, ezért lettem zenebohóc. Chaplin, a legnagyobb bo­hóc Corsier sur Vaveyban meglátogatott az öltözőmben és ezt mondta: „Fiacskám, az lesz az emberiség legna­gyobb jótevője, aki a Föld la­kóit megtanítja gondtalanul nevetni”. Nos, én erre törek­szem. A nevetés úgy szüksé­ges az egészséghez, mint a friss tej, vagy a gyümölcs és semmi sem öregít annyira, mint a bánat, vagy a búsla- kodás... Aki egészséges és olyan arccal jár, mintha kós­toló lenne az ecetgyárban, valamikor elkésett a fejlődés­ben. Eötvös Gábort hívják az öltözőbe. Felölti színes ruhá­ját, festéket mázol az arcá­ra, felhúzza ormótlan cipő­jét, hogy néhány perc múl­va a közönség nevetése köz­ben feneketlen zsebéből elő­húzzon egy pozánt, aztán okarinát, szájharmonikát, hegedűt, hawai sípot, saxo- font, trombitát, klarinétot és pisztont. Amikor ki tudja hányadszor látom, az jár az eszemben, hogy a nevetés mennyivel kevesebbe kerül, mint E villanyáram és Tneíiy-i nyivel több meleget ád. SzíU& UUan Oravec János Art Buchwald: A csóró rajtuk gazdátlan halottat lát­tunk! Konsztantyin Govwnsht (jobboldalt) a leningrádi Kirov Gyár múzeumának munkatársával, P. N. Filipovics­L. Reselnyikov (A Szovjetszkaja Csuvasiából) B nevetés meleget ád MAI műsorok: RUDID KOSSUTH 8.22 Romantikus zene. 9.24 kársán a kürtszó! 10.05 Iskolarádió. 10.35 Barokk kamaramuzsika. U.OO A csehszlovák kultúra hete. 11.20 Lily Pons és Nikola Gjuzelev énekel. 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Melódiakoktél. 14.05 A titokzatos Gábriel. 14.49 £neklő ifjúság. 15.10 A csehszlovák kultúra hete. 15.25 Rádióiskola. 15.50 Hallgatóink figyelmébe. 16.05 Ml jön utána? 16.15 Wilhelm Kempff két Beethoven-szonátát zongorázik. 16.39 Nagy Lajos élete és művészete. 17.05 Zenekari muzsika. 17.35 Körmikrofon. 18.00 Népdalok. 18.30 A Szabó család, 19.25 Sonja Kahler sanzon- estje. 20.02 A csehszlovák kultúra hete. 20.55 Komjáthy György műsora. 21.55 Tükörírás. 22.30 Filmsztárok énekelnek. PETŐFI *.05 A cárevics. (Operettrés alctek.) 8.30 Szolgálat egyenruhában. 9.03 Népdalok. 9.37 A csehszlovák kultúr» hete. 9.50 Kritikusok fóruma. 10.00 A zene hullámhosszán. 11.45 Expedíció az időben. 12.00 Zenekari muzsika. 13.03 Kristen Flagstad Grieg - dalokat énekel. 14.00 Kettőtől — hatig .., 18.10 Indiánok között az. Amazonas vadonában. 18.40 A csehszlovák kultúra hete. 19.25 Johann Strauss: Művész­étét. 19.34 Fejezetek az orosz nép történetéből. 20.25 Üj könyvek. 20.28 Mozart: Figaro házassága. MAGYAR 8.03 Iskola-tv. 13.35 Iskola-tv. (Ism.) 17.30 A Loire és az Eure mentén. (Francia rövid- film.) 17.55 Északi szomszédainknál. 38.35 Játék a betűkkel. 39.30 Tv-híradó. 20.00 Tv-torna. 20.05 Butaságom története. 21.25 Hatvan kérdés. 22.40 Tv-hiradó. 3, 2. műsor ' 20.01 Az inkák birodalmában. (Amerikai film. II. rész.) 21.05 Tv-híradó. 2. 21.30 Rendező: Hajdúfy Miklós. Kedd. szerda, csütörtök. (Tv-játék.) POZSONYI 8.90 Híradó. 9.20 A virradat órája. (Tv-játék.) 10.35 Látogatás a tapolcsányl bútorgyárban. 14.10 Iskolásoknak 17.00 Pozsonyi híradó. 17.15 Ifjú látóhatár. (Kulturális magazin.) 18.10 Szórakoztató műsor. 19.00 Híradó, publicisztika. 20.10 Felszabadítás (A Berlinért folyó harc.) 21.35 Híradó. 21.55 Az emberek és a történelem. 22.35 Sajtószemle. | mozi EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33) Du. fél 4. fél 6 és 8 órakor A nagy érzelmektől jókat lehet zabálni Színes, szinkronizált francia film víg játék. EGRI BRÓDY (Telefon: 14-07) Du. fél 4. fél 6 és fél 8 órakor Elefántkirály Színes, szinkronizált amerikai film EGRI KFRTMOZT Este 8 órakor ínén7.tár du. fi órától) Peri«7Uón a riorrfnfc között GYÓVGvóf.T rjTTpT^TAi Du. fői 4. háromnegyed fi órakor Szembesítés Fs+e 8 órakor Élők és holtak I—II. GYÖNG^St ?^pNDSAG Du. fél 4 órakor Szembesítés Du. fél 6 órakor Keresztesek I—-II. HA^^NI VÖRÖS CSILLAG Autó HA^V A ATT TrrjQGTTTTf Az utolsó parancs HEVRS tm Iván cár! FÜZTP.S A'noNY * A briliáoskirályno bukása .......................""Tr.i'-y i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents