Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-29 / 124. szám

*■* *■ A*"* ******* » A^**-*^ -■»■■» *L^-'‘\*v*.-V!ft/\n_-,r

Szerda esti külpolitikai kommentárunk:

Egy ítélet margójára

HETEKIG TARTOTT TÁRGYALÁS UTÄN hozta

meg ítéletét a milánói törvényszék. Példás büntetéssel sújtott két neofasiszta suhancot: Vittorio Lóit 23, Maurizio Murellit 20 évi börtönre ítélte.

Olaszország közvéleménye — élén a baloldali pártokkal — már régóta követeli, hogy lépjenek fel erélyesen a rendbontókkal, a szélsőséges újfasiszta terroristákkal szemben. Sok példából azt a következtetést lehetett levonni, hogy az igazságügyi szervek, s általában az olasz bűnüldözés kétségeket támaszt a jobboldali veszély fenyegetéséről szóló hírekkel szemben. Jellemző, hogy Milánóban három év alatt 607 újfasiszta provokáció ügyében jártak el, de ítéletet csupán hét esetben hoztak.

A most elítélt két suhanc 1973. április 12-én, az emlékezetes „fekete csütörtökön” részt vett az újfasiszták tüntetésén. A tüntetés zavargássá fajult, s eközben kézigránáttal kioltották egy fiatal rendőr életét.

Itáliában nem egyedülálló, nem elszigetelt jelenség a szélsőjobboldali terroristák által végrehajtott gyilkosság. Nemrég, április 16-án — ugyancsak Lombardia székhelyén — egy „jó házból való” újfasiszta csemete fényes nappal sokak szemeláttára agyonlőtt egy diákot, majd kereket oldott. Másnap a felháborodott tömeg követelte a neofasiszta gyilkos példás megbüntetését. A tüntetés újabb halálos áldozatot követelt: a carabinierik — az olasz csendőrség — egyik tehergépkocsija agyongázolt egy 26 éves fiatalembert. Alig két nappal később Firenzében rálőttek a neofasiszta párt előtt tüntető tömegre. Egy rendőr vaktában viszonozta a tüzet, ám a merénylők helyett egy férfit terített le.

Három halott áprilisban. S ki tudja, hány lesz még a június 15—i tartományi választások előtt? Az újfasiszták régi szokása ugyanis, hogy választások előtt minden eszközzel — értsd: merényletekkel, gyilkosságokkal, emberrablással, fosztogatással — szítják a feszültséget.

AZ OLASZ TÖRVÉNYHOZÁSBAN nemrég heves vitát keltett a közrend védelmének megszigorítását célzó törvényjavaslat. Bár kétségtelen, hbgy sok tekintetben nagyobb lehetőségeket ad a bűnüldöző szerveknek, ám aligha kétséges, hogy esetenként a törvényes baloldal ellen is felhasználható. Két nyelven beszél a törvénytervezet, viszont az olasz közvélemény érthetően, világosan fogalmaz: szabadítsák meg az országot az újfasiszta terroristáktól, de azoktól is, akik a háttérből irányitják, tudatosan szervezik akcióikat!

Németh Károly beszéde az újpesti választási nagygyűlésen

(Folytatás az 1. oldalról)

tesznek a nők, a gyermekes anyák problémáinak megoldásáért A negyedik ötéves terv éveiben kimagasló eredményeket értünk el a gyermekintézmények fejlesztésében. Tízezerrel bővült a bölcsődei férőhelyek száma. Társadalmi összefogással a tervben előirányzott óvodai fejlesztésnek két és félszerese valósul meg. Ma már az ilyen korú gyermekek mintegy háromnegyed része óvodába jár. A születések számának örvendetes emelkedése is árra ösztönöz bennünket, hogy 1980-ra elsősorban a fővárosban és az ipari centrumokban lényegében kielégítsük az igényeket.

— Társadalmunk körültekintően gondoskodik az idős korúakról és a munkában megrokkantakról. A nyugdíjak időszakos emelésével is rendszeresen gondoskodunk az idős korúak anyagi helyzetének javításáról. Ez év július 1-től újabb nyugdíj- emelésre kerül sor. Ez az intézkedés most több mint egymillió embert érint és csaknem kétmilliárd forinttal növeli a nyugdíjak évi összegét. Nagyobb emelést kapnak, akik régebben mentek nyugdíjba és azok, akiknek a nyugdíja az átlagosnál alacsonyabb. A termelőszövetkezeti parasztság életében jelentős változást hoz az új társadalombiztosítási törvény, amelyet a közelmúltban fogadott el az országgyűlés. Eszerint a termelőszövetkezeti parasztság nyugdíj- korhatárát az ötödik ötéves tervben évről évre fokozatosan csökkentjük, így az 1980- ra a munkás-alkalmazotti korhatárral azonos mértékű lesz. Olyan szociális ellátást valósítunk meg, amely nemzetközi összehasonlításban kiállja a próbát és méltán sorolhatjuk nagy vívmányaink közé.

— Elmondhatjuk, hogy az elmúlt években a lakosság ellátása is tovább javult. Nemcsak mennyiségileg, de színvonalában, összetételében és választékában is — a még meglévő hiányosságok ellenére — egyre jobban igazodik az igényekhez. A fogyasztói árak emelkedése egyik évben sem lépte túl a tervben meghatározott kereteket. Hadd tegyem hozzá, hogy ez nem kis erőfeszítésébe kerül

MIUTÁN A MAOISTÁK

1958—59 után mind jobban magukhoz ragadták a Kínai Kommunista Párt vezetését, lépésről lépésre felszámolták a VIII. kongresszuson jóváhagyott internacionalista politikai irányvonalat. 1966 után — a „kulturális forradalom” segítségével — az állami élet területén is tömegessé és nyílttá tették a törvénytelenséget. Az új vonal fölülkerekedése a pártban, az állami és a társadalmi élet valamennyi szférájában lehetővé tette, hogy napirendre tűzzék a végrehajtott puccs legalizálását.

Erre történt sikertelen kísérlet 1969-ben a KKP IX. kongresszusán, majd újabb próbálkozás 1973-ban a X. kongresszuson. A párt maoista alapon történő újjászervezésével párhuzamosan — tíz évi szünet után — az állami élet területén is megkísérelték konszolidálni a helyzetet. Az idén januárban összehívták az Országos Népi Gyűlés ülését, és elfogadtatták az új, a maoista eszméknek megfelelő alkotmányt.

A Mao Ce-tung irányvonalát követő különböző csoportok között kibontakozott belső hatalmi harc azonban szinte hetek alatt szétverte a konszolidációba vetett reményeiket. A Népi Gyűlés januári ülésszaka után alig három héttel a kínai sajtóban — Mao nevével fémjelezve — új támadás indult a maois(Wfc. május 29., csütörtök

Pekingi téveszmék

ták azon csoportja ellen, akik Csou En-laj miniszterelnökkel az élen uralják az állami apparátus és a gazdasági élet kulcspozícióit, s akik az akadozó termelést realistább eszközökkel, egyebek közt a dolgozók anyagi ösztönzésével szeretnék kimozdítani a holtpontról.

A maoisták másik, szélsőségesebb magatartást tanúsító csoportja az anyagi ösztönzés elvét a burzsoá gyakorlatnak minősítve, és önmagukat a proletárdiktatúra képviselőinek kikiáltva indultak rohamra a Csou En- laj vezette úgynevezett pragmatikusok ellen, miközben az életszínvonal újabb korlátozását, az ingyenes munkát, az egyenlősdit propagálják a szocializmus nevében. Mindezzel csak ismételten kompromittálj éti a szocializmust.

EZEK A BELSŐ HACOK jól mutatják: az elmúlt másfél évtized maoista politikájának cikcakkjai, a tömeges félreállítások annyiféle törekvést hoztak felszínre, annyiféle ellentétet, kompromisszumot szültek, hogy a Népi Gyűlés összehívása, ha szentesítette is a hatalmi harcok nyomán kialakult helyzetet, nem hozott valóságos konszolidációt, nem szüntette meg a hatalmi vetélkedéseket, legfeljebb ideig- óráig elodázta a nyílt kirobbanásukat.

Ugyanerre a következtetésre juthatunk, ha szemügyre vesszük Kína gazdasági helyzetét és azokat a feladatokat, amelyeket e téren a Népi Gyűlés jelölt ki, deklarálva azt az alapvető célt, hogy Kína „még a századforduló előtt a világ élvonalába kerüljön”.

EZ A CÉLKITŰZÉS azonban irreális. Bár a Kínai Népköztársaság az ipari termelés volumenét tekintve a világ első tíz országa között van, részesedése a világ ipari termeléséből nem éri el a 3 százalékot, az egy főre jutó nemzeti jövedelem értéke pedig alig haladja meg az évi 100 dollárt. Csökken az állami nagyipar részaránya is. A KNK-ban széles körben uralkodnak, sőt még terjednek is a termelés technikai elavult formái. Egyre nagyobb problémává válik az ipar ellátása mérnökökkel, műszaki káderekkel, szakmunkásokkal. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a gazdasági életet — a szocialista építés helyett — mindinkább a hadigazdálkodás vágányaira állítják át. (Az 1960-tól 1972-ig terjedő időszakban Kína hadikiadásai csaknem négyszeresükre nőttek és jelenleg meghaladják a Kínai Nép- köztársaság állami költség- vetésének egyharmadát.)

Ha mindehhez hozzászámítjuk a hatalom jellegében mutatkozó torzulásokat, akkor szembe leéli nézni azzal, hogy ez a politika a Kínai Népköztársaságban és társadalmi szerkezetében mindinkább aláássa a szocialista elemeket.

Annál sajnálatosabb, hogy találkozunk olyan megnyilatkozásokkal, amelyek szerint a mai Kína „mégiscsak korunk egyik forradalmi óratársad almunkra k, az állami költségvetés mind nagyobb terheket vállalt és vállal azért, hogy a külgazdasági’ helyzet számunkra kedvezőtlen hatásait kivédje.

— Pártunk és kormányunk egyik legfontosabb társadalom-politikai feladatnak tekinti a lakáshelyzet állandó javítását. A negyedik ötéves terv időszakában 420—430 000 új lakás.építése fejeződik be. A negyedik ötéves terv lakás- építési célkitűzéseinek megvalósításával teljesítjük pártunknak és kormányunknak 1960-ban meghirdetett 15 éves lakásépítési programját: felépül az egymillió lakás. A negyedik ötéves terv során csaknem másfél millió ember költözik új lakásba, köztük növekedett és növekszik a munkások, a többgyermekesek és a fiatalok aránya. Gazdasági lehetőségeinkkel összhangban a következő öiáves terv éveiben is folytatjuk lakásépítési programunkat, erőinket mindenekelőtt a főváros lakáshelyzetének javítására összpontosítjuk. Hozzáteszem, hogy ez, mint eddig, a jövőben is rendkívül nagy társadalmi erőfeszítéseket követel meg.

— Figyelmünket most a jelen és a jövő feladataira kell összpontosítanunk. Pártunk XI. kongresszusa kijelölte a gazdasági építőmunka és az életszínvonal emelésének egymással szorosan összefüggő feladatait. A következő tervidőszakban is nagy figyelmet fordítunk a reálbérek és reáljövedelmek gazdasági lehetőségeinkkel arányban álló növelésére. Biztosítani kívánjuk, hogy a munkásosztály és a parasztság jövedelme továbbra is arányosan emelkedjék, a munka szerinti elosztás még következetesebb megvalósítására törekszünk. A családi jövedelmek színvonalát pedig — a szocialista társadalmi egyenlőség érdekében — mindenekelőtt a társadalmi juttatások növelésével kívánjuk közelíteni egymáshoz.

— Ennek feltételei közös erőfeszítéssel megteremthetők.

Népgazdaságunk szilárd

és biztos alapokon nyugszik, bővül és mind szorosabbá válik cgyüMmíije". Nem ritkák az olyan esetek sem, amikor a maoisták elméletére és gyakorlatára vonatkozó elvi bírálatot „Kína belügyeibe való beavatkozásnak”, „Kína-elleneí kampánynak” minősítik, a „megértésre”, „jóindulatra” szólítanak fel.

Az ilyen nézetek hívei a hamis „megértés” prizmáján keresztül nézik a maoisták káros tevékenységét. Nem a szocialista országok avatkoznak ugyanis Kína belügyeibe. Ök haladnak a marxista—leninista politika által megszabott útjukon, de a szocialista építés, a béke védelme, az imperializmus elleni harc frontján szemben találják-magukat a kínai vezetők politikájával. Márpedig ilyen helyzetben nem „jóindulatra”, hanem következetes elvi magatartásra van szükség.

ERRE HÍV FEL pártunk XI. kongresszusának határozata is, amikor kijelenti: „Határozottan vissza kell utasítani a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egységére különösen veszélyes soviniszta, nacionalista és szovjet- ellenes nézeteket. Elítéljük a maoista vezetés nézetrendszerét és politikai gyakorlatát, amely eltorzítja a nemzetközi osztályharc valódi tartalmát, céljait, és arra irányul, hogy megbontsa a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom, az antiimperialis- ta erők egységét és összefor- rottságát, megossza a nemzeti felszabadító mozgalmakat, és elszigetelje őket a szocialista országoktól*

7. /.

ködösünk a szocialista országokkal.

Ez nagy biztonságot és erőt ad nekünk. A negyedik ötéves tervünk befejezéséig még több mint fél esztendő van hátra, és nem ünneprontásként mondom, de ez az időszak nem lesz könnyű, .lói tudjuk, hogy a tőkés világ gazdasági válsága a nagymértékű nyersanyagár-emelkedések, az infláció negatív hatásai a mi gazdaságunkat is — nem csekély mértékben — érintették. Jobb és fegyelmezettebb munkával azonban leküzdhetjük és le is fogjuk küzdeni a nehézségeket. A kongresszus határozatainak következetes végrehajtásával biztosítani tudjuk gazdaságunk tervszerű fejlődését, az életszínvonal szolid, megalapozott emelését. Ehhez azonban szükség van arra, hogy igen nagy figyelmet fordítsunk munkánk hatékonyságának növelésére az egész népgazdaságban, mert ezután is csak azt oszthatjuk el és hozzátenném: csak azt szabad elosztani, amit megtermelünk. Fontos, hogy megtartsuk a sorrendet. Vagyis első a termelés és csak azután jöhet az elosztás. Az életszínvonalat csak a minden területen szükséges jobb munkával, az elosztható nemzeti jövedelem további növelésével tudjuk megalapozottan tovább emelni.

— Most az a közös feladatunk és érdekünk, hogy a terv előírásainak megfelelően maradéktalanul teljesítsük ez évi feladatainkat.

Felszólalt még a nagygyűlésen Markella Tivadar, az Egyesült Izzó gépgyárának szakmunkása, Gremsperger Dezsőné, a Hazai Pamutszövőgyár szövőnője és Zentai Gábor, a kerületi KISZ-bi- zottság titkára.

(MTI)

PRÁGA:

Prágában szerdán ülést tartott a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága. A résztvevők megvitatták a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának javaslatát, amely Gustáv Husákot, a CSKP KB főtitkárát ajánlja a Csehszlovák Nemzeti Front jelöltjének a küszöbönálló köztársasági elnökválasztáson.

NEW YORK:

A Biztonsági Tanács szerdán határozatot fogadott e! a Golan-fennsíkon állomásozó ENSZ rendkívüli erők mandátumának további hat hónapra szóló meghosszabbítására. A határozatban a Biztonsági Tanács utal „a közel- keleti tartós és igazságos béke megteremtésére irányuló erőfeszítésekre”, s egyszersmind aggodalmát fejezi ki a térségben fennálló feszültség miatt.

MOSZKVA:

Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke II. Margit dán királynő szerdai tárgyalásain a Szovjetunió és Dánia együttműködésének és baráti kapcsolatainak további fejlesztésével összefüggő kérdéseket vitattak meg.

WASHINGTON:

Ford amerikai elnök szerdán egyhetes nyugat-európai útra indult. Elutazása előtt Washingtonban kijelentette: az Egyesült Államok „elhatározta, hogy csökkenti a konfliktus lehetőségeit (a világpiacon) és fokozza az amerikaiak és a világ ösz- szes népének együttműködését”.

Energiaérlekexlet riziban

A párizsi energiaértekezlet alkalmával Henry Kissinger, amerikai külügyminiszter megbeszéléseket folytatott Hans- Dietrich Genscher, nyugatnémet (középütt) és Pédro Cortira spanyol külügyminiszterrel (bal szélen).

(Népújság telefotó — AP—MTI—KS)

Cunhol és Soares nyilatkozata

PÁRIZS:

Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára nyilatkozatot adott a Le Monde lisszaboni tudósítójának, s abban hangsúlyozta: a PKP továbbra is óhajtja a szocialistákkal való együttműködést s úgy véli, ma is lehetséges a megegyezés a szocialistákkal, hogy tovább haladhassanak előre,

amennyiben a szocialisták is hajlandók együttműködni a forradalmi erőkkel a demokratikus rendszer és a szocializmus felé való haladás útján.

Arra a kérdésre, nem lát-e ellentétet a NATO-tagság és a békés együttélés elvei között, cunhal így válaszolt:

.Ellentmondások műidig

vannak. Így a NATO-alapok- mány előszava kimondja, hogy a NATO demokratikus országok tömörülése, pedig annak a fasiszta Portugália is tagja volt. A PKP ma nem tartja sürgősnek Portugália NATO-tagsága kérdésének felvetését. Ügy véli, ezt a kérdést az európai biztonság szélesebb keretei között kell majd rendezni.”

Mario Soares, a Portugál Szocialista Párt főtitkára, a France-Soirnak adott nyilatkozatában ismét élesen támadta a kommunistákat s azt állította, hogy a je’enlegi válságért „súlyos felelősség terheli a kommunistákat”, mert „nem tartják be a demokratikus játékszabálvokai’’.