Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-28 / 123. szám

Piros mező, fehér körben piros félhold és csillag: Tunézia Bábjátékos voltam n AFRIKÁBAN X. Alig másfél órás repülőút végén szépen landolt, majd a gyönyörű repülőtéri épü­letsor elé kanyarodott gé­pünk, egy Boeing—736-os. Az arab feliratot zászlók lengték körül, piros mező, fehér körben piros félhold és csillag: Tunézia nemzeti lobogói. Űj6ágírói mi voltom nem szúrt szemet az útlevélke­zelőnek, így semmi sem kés­leltette, hogy magyar kül­képviseletünk vezetője Kál­lai József és a tunéziai kul­turális minisztérium képvi­selői, élükön Razgala úrral köszöntőének bennünket. Ekkor derül ki, hogy felsze­relésünk Algírban maradt és ez bizony nagy baj, mert másnap délután már elő­adásunk less az egyik leg­jelentősebb kikötővárosban, Sousse-ban. magasodott, s a címe köny- nyen megmaradt emlékeze­tünkben, Habib Bourgiba út 21. Nem sokat tudhattunk er­ről az országról, amely másfél százezer négyzetkilo­méteres területével, valami­vel több mint ötmilliós la­kosával eltörpül a 2,4 mil­lió négyzetkilométeres és 14 millió lakosú Algéria mel­lett. Az utazási irodákból hamar beszereztük az ország nevezetességeit bemutató színes prospektusokat. Ebből következtethettünk, hogy itt már az idegenforgalom szer­vesen hozzátartozik a tuné­ziaiak életéhez . Megköny- nyebbülten tapasztaltuk ké­sőbb, hogy akár éjszaka Is kószálhattunk a városokban kellemetlenségek nélkül. Angol, francia nyelvű nyom­dai remekművek csalogatják a gazdag külföldieket ebbe a valóban gyönyörű ország­ba. Az ugyancsak itt vásá­rolható útikönyvek óvatos megfogalmazásban, de sej­tetik az ország másik ar­cát is. A feudális maradvá- nvókat magán viselő fejlő­dő agrárország lakóinak majdnem fele a létminimum alatt éL A lakosság jelen­tős része analfabéta, s a gverekek tanítják a felnőt­teket az írás-olvasás tudo­mányára. A gyerekek több­sége iskolába jár, az ok­— Tessék beljebb jönni,.; tatás éppen ezért a nemzeti jövedelemnek majdnem egy- harmadát veszi Igénybe. Pe­dig Tunézia mai területén már az időszámítás előtt, a XII. században is magas kultúrájú népek éltek. Az egykori föníciai városból ki­nőtt hatalmas Karthágó, majd bukását követően a római uralom igen gazdag kulturális örökséget hagyott Hátra. A tuniszi Bardo Múzeum­ban ezért olyan értékeket halmozhattak fel, a római kultúra maradványainak leg­javát, amihez hasonló alig található földünkön. A múzeumban nem ritka a 2—4 méter magas és 8— 12 méter széles mozaikkép, a görög istenek épen ma­radt, vagy gondosan res­taurált szobrai, harci esz­közök és az ékszereknek valami különös értékű és szépségű gyűjteménye. Bocsássanak meg a kité­rőért, térjünk vissza a má­ba és mindjárt a pénzről teszek említést, ami ugyan­csak megtréfálja az embert. A nemzeti pénznem a tu­néziai dinár. Ennek megfe­lelően nem száz, hanem ezer egységre, millierneú-re osztják. Másfél dinár, ' egy dinár és ötszáz milliemes. Nagyon nehéz megszokni vásárláskor a fizetést és ah­hoz, hogy azt a keveset, amit zsebpénznek kaptunk, ne veszítsük el, nagyon gyorsan megtanultuk hasz­nálatát. Az árusoknál heve­sen alkudtunk a dinár mel­lett a száz és a tízes szám­jegyű milliemesekért is. Nem kis meglepetéssel vették ezt tudomásul, mert külföldie­ket éppen a tizedesek va­riációival tévesztik meg. Fel is keltettük érdeklődésüket, azonnal kérdezték, milyen országból jöttünk. Tanácstalanul néztek ránk, s az egyikük bizonytalanul megkérdezte: — Ugye, az Dél-Ameríkaban van? — Nem — tiltakoztunk, — A mi fővárosunk a Du­na partján épült. — Persze, persze, akkor hát... Becs! Csalódott arcunkon lát­ták, hogy ez így nem megy, kérték, mondjunk valamit az országról, néhány híres embert említsünk. — Kit tartlMtnak az itteniek hires embernek? — tanácskoz­tunk magunk között, s ahogy a francia nyelvű La Presse de Tunisie sportoldalán meglátom a Tunézia—Algé­ria labdarúgó-találkozó tu­dósítását, megszületik a mentőötlet. — Puskás, Kocsis, Gro­ncs ... — mondom. — Czibor, Bozsik! A fut­ball mágusai. Puskás, aki később a Real Madridban játszott... Hát miért nem ezzel kezdték! (Folytatjuk.) Plllsy Elemér Kirándulás — kellemetlen élményekkel Május 10-én autóbuszki­rándulást tettünk Eger és környékére. A gyártól kapott autóbuszon magunkkal vittük a szigetszentmiklósi II. számú Általános Iskola úttörő-mun- kásőr szakaszának tagjait. Eger megtekintése utón to­vább indultunk Szilvásvárad felé, hogy gyerekeinknek megmutassuk a Szalajka- völgyet. Sajnos, odaérkezé- sünkkor esett az eső, így a tervezett kirándulás elmaradt. Mivel ez a déli órákban tör­tént, mi felnőttek, betértünk a Panoráma Vendéglátóipari Vállalat Lipicai csárdájába ebédelni, gondolván, ebéd után folytatjuk utunkat Az utunkat folytattuk ugyan, de ebéd nélkül. A csárdában, néhány helyi la­koson kívül, csak a felszolgá­ló személyzet tartózkodott Helyet foglaltunk és vártunk, valaki majd csak megkérde­zi: miért jöttünk? Negyedóra eltelt, de senki sem jött az asztalunkhoz. Az üzletvezető és egy felszolgáló szorgalma­san pakolták a söröket a jég­szekrénybe. A másik két fel­szolgáló a konyhaablaknál álldogált Érdeklődésünkre, hogy milyen étel kapható és mikor szolgálják fel, a vá­lasz ez volt: Várni kell egy órát! Kevés a munkaerőm — mondta az üzletvezető — előbb elvégezzük ezt a mun­kát, (az italok hűtését) ad­dig várjunk. Közöltük vele, hogy huszonöt gyerek kint vár az autóbuszon, nekünk nincs időnk, megelégszünk készétellel is. Pacalpörköltet kértünk. Hiába volt minden, félóra meddő várakozás után éhesen és szomjasan hagytuk el a csárdát. Ezzel kacsolatban két do­logra szeretnénk felhívni a Panoráma figyelmét. Mint gyári munkások, ismerjük a munkaerő-gondokat. Külön­ben is milyen gond az, ahol négyből csak kettő dolgozik? A másik dolog: a kiránduló­szezon megindulásával, gyá­runkból is több üzem, illetve szocialista brigád veszi erre útirányát, nem beszélve az ország más tájairól érkezők­ről. Az ő érdekükben is szó­lunk: változtatni kellene a Lipicai csárdában uralkodó rideg vendégmarasztaláson. A Csepel Autógyár munkásőr-alegységének tagjai dési Központ szervezésében, felnőttoktatási konferencia volt. Nem kis öröm arról hírt kapni, hogy megyénk ad ott­hont egy olyan tanácskozás­nak, amely a középiskolai érettségire előkészítő tanfo­lyam módszereit vizsgálja esetleg tapasztalatcsere során tökéletesíti az eddigi eljárá­sokat. Örömömbe azonban né­mi üröm is vegyült, hiszen tudomásom szerint Eger után közvetlenül mi, kisköreiek kezdtük el ezt a népművelési formát, s a tanácskozásra meghívót sem kaptunk. Ügy látszik, mellőznek ben­nünket újabban. Mostoha- gyermekként kezelik a műve­lődési központ azokat a mun­kásokat, akik elsőként vál­lalták a kísérletezést, illetve az ő kísérletük igazolását An­nál is inkább fájó ez a tény, mivel ebben az ügyben egy­szer már szót emeltem. Mél­tatlannak érzem ezt az eljá­rást, hiszen a tanácskozásról való elmaradásunk bizonyára annak a jele, hogy a rendező szervek csupán jelentéseink­re óhajtja alapozni az együtt­működést, a segítségnyúj­tással azonban adósunk ma­rad. Dóra Zoltán Kisköre Cikkünk nyomán A Népújság április 30-i szá­mában érdeklődéssel olvastuk G. Molnár Ferenc Kirándul­tak a Mátrába című cikkét. Gúnymaró és ugyancsak cél­ba talál. De sok kirándulás olyan! Ivótúra! Akinek nem inge, ne vegye magára. De vajon van-e, aki magára is­mer? Senki sem tiltakozott? Sem természetjárók, sem — ne tán a turistaházakért fele­lősek nevében? Furcsa. Talán bizony falra hányt borsónak tartják -az efféle felhördülé­seket? Meglehet. De hát ak­kor mi a teendő? Tovább ha­ladni a megkezdett úton. Fel­tárni e szörnyű, s egyre terje­dő népbetegség folyamatjel­legét, kinyomozni a terjedés okait, elszigetelni a gócokat és támaszt nyújtani azoknak, akik már odáig jutottak, hogy meg akarnak szabadulni vég­zetes szenvedélyüktől. Millió probléma. Feltárni, feltérké­pezni, megoldást javasolni — igazi publicisztika, a szó leg­nemesebb értelmében. Ószin­tén örülünk, hogy azon toll- forgatók sorában köszönthet­jük, akik vóllaják ezt az egyelőre egyenlőtlen küzdel­met. Herkules szobra a Bardo Múzeumban. Mi mindenesetre a tuné-; ziai vendégszereplésünk ide-; jére kapott Volkswagen mik-; robusszal szállodánkba haj-: tattunk, hogy ott várjuk be; a fejleményeket. Már a re-: pülőtéri váróban a nemrég módosított alkotmány alap­ján a Tunéziai Köztársaság örökös elnöke. Habib Bour­giba mosolygott hatalmas, színes ólakéiról, amelyet a későbbiekben is szinte min­denütt fellelhettünk. Szál­lónk, a Cl arid ge Hotel. a főváros gyönyörű sugárútján Este a tehergépkocsival ment haza, ott állította le a ház előtt és korán lefeküdt, mert hajnali háromkor már indulnak... Az asszony csomagolt. Az új kofferba, amit most vet. tek, mert még soha nem utaz­tak sehová, eddig nem volt rá szükség... „Tegyek-e fehér inget... ?” — töprengett. „Biztos szüksé­ge lesz rá...” — döntötte el a kérdést és folytatta a cso­magolást. Háromszáz kilométer távol­ságra utazik... Sohasem vol­tak még távol egymástól. Ho­gyan fog élni? Főznek majd maguknak... talán jó idejük lesz, hamar végeznek a mun­kával és jöhetnek haza... Aztán lefeküdt ő is, de nyugtalanul aludt. Nem sza. bad semmiről megfeledkez­nie! A hajnal hűvös volt. Egy csésze kávé... A ci­pők! Zsíros kenyér. Ütravaló. Az igazolványok és a pénz. — Járj szerencsével! Gyorsan, vacogva futott vissza a házba, a függöny mögül nézte az indulást. — Este gyertek el hoz­zám. .. — mondta napközben az asszonyoknak. — Hogy érzed magad egye­dül? — kérdezték cinkos, ra­vasz mosollyal asszonytársai. — Nagyszerűen! Kipihe­nem magamat! — felelte hetykén. Aztán megjöttek az első üd­vözlő lapok. — Hát a tiéd? Nem írt? — Mit kellene írnia? — ne­vetett. — Talán szerelmes le­velet? Jobban teszi, ha rá­mosolyog valami helyes kis­lányra! Mentek a napok. Munka, gyerek, kert, jószág. — Na, mi van? Még mindig nem írt? — Nyughassatok már azzal az írással. Tizennégy éves há­zasok vagyunk! Nem tudtok jobbat kitalálni? Az elnök hozta meg a hírt; Miért vagyunk mostoha­gyerekek? A Népújság május 23-i szá­mából értesültem arról, hogy Egerben, a Megyei Művelő­még két nap és jönnek haza. Másnap az egész falut be­szaladta. — Hé! Akartok egy igazi szerelmes levelet látni? Az asszonyok összefutottak. A képeslap már össze volt gyűrődve, összefogdosták a kíváncsiak. Idő, munka, koszt... — Ez neked szerelmes le­vél? Hol van ebben a szere­lem? — fitymálták. — Itt, ide nézzetek! A fejek összehajoltak, a szemek tágra nyíltak. Való­ban; közvetlenül a bélyeg mellett, picinyke betűkkel oda volt írva: „A te Alexed”. — A te Alexed! Látjátok? — és felnevetett, hangos, boldog nevetéssel. (Antalffy István fordítása) Fekete János az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság főelőadója + A Népújság 1975. május 14-i számában „Új remények az Egri Csillagok”-ban címmel egy cikk jelent meg Kaposi Leventétől, amelynek van egy ! mondat: „Felszámolják a veszteségesen, működő mér­legjavító tevékenységet... ” Ez, reméljük, csak téves in­formáció alapján került a cikkbe. Mérleg javító részle­günk ugyanis még sohasem volt veszteséges. Az 1973. év­ben kiosztott nyereségrésze­sedésünk 58 017 forint volt. Ezt húsz dolgozó kapta. Az 1974. évre kiosztott nyereség- részesedés 41 887 forint volt, amelyet 15 dolgozó között osz­tottak szét. Tehát 1974-ben is a tiszta nyereség 349 ezer fo­rint volt. A mérlegjavító részleg te­vékenysége nem szüntethető meg, mert a népgazdaságnak óriási és pótolhatatlan kárt okozna. A részleg tevékenysé­ge tehát nem a veszteséges működés miatt, hanem az újságcikk elején is vázolt Í belső ellentétek következté­ben szűnik meg a tsz-nél, és mint a közgyűlésen az elnök bejelentette, a termelőszövet­kezet megállapodott, hogy a mérlegjavító részleget az UNISZERV veszi át 1975. jú­nius 30-val. Mikó Gyula műhelyvezető MAI műsorok: RÁDIÓ U.QltfkeW i »* 8.25 Verdi-áriák 9.00 Csak kétszer elülik 9.20 Brahms: h-moU klarinet­üiüs 19.03 Iskola rádió 10.40 A „Kilencesek” 10.50 Seltumenn: U. szlmtótua 11.30 A szabó csaHd (Isnx.) 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Tánczenei koktél 13.30 Lenclvai Csócsi József népi zenekara Ja isiik 14.05 Éneklő világ 14.30 Nőkről nőknek 15.10 ltarsun a kürtszó! 15.43 Énekszóval, muzsikával 16.05 Színház a romok fölött 16.35 A másik Amerika 16.46 Gyurkovics Mária operettfelvételeiből 11.20 Jónás Mátyás népi zene­kara játszik 17.30 Közvetítés ar. O. Dózsa— Vasas labdarúgó Felszaba­dulást Kupa döntö IX. fél­idejéről 18.20 zenékari muzsika 19.25 Évfordulók nyomában.., 20.52 A „Kllencek” 81.14 A zene nem tauter hatá­rokat 82.20 Ot esztendő új magyar zenéje 2.41 Találkozás a vonaton 23.04 operettrészletek PETŐFI 8.05 Népdalok 9.03 Operettrészletek 10.00 Zenés műsor üdülőknek 12.00 Magyar táncokból 12.20 Casélla: A korsó — ssvft 12.40 Házunk tája 13.03 Rise Stevens és Maik Bejzen énekel 13.40 Orvosi tanácsok 14.00 Kettőtől — hatig .,, 18.05 A „Kiiencek” (II. résal 18.20 Két népi Wandler 18.30 Esti magazin 19.15 Balladáink világa 19.36 Csillagászat és fizika 20.10 Kis magyar néprajz 20.15 ÜJ Könyvek 20.18 Népdalok 20.40 Egy szovjet diplomata visszaemlékezései 20.50 Csajkovszkij: VI, szimfónia 21.35 Tervezzük a jövő iskoláiul! 22.05 A Szófiai Rádió esztrád- zenekara játszik 22.40 Barokk áriák 23.13 Bartók-múvek MAGYAR 8.3i:Oldjuk megt (Tsm.) 9.31: Tévétorna (Ism.) 9.35 Delta (Tsm.) 10.15 Casimir (Francia film) 11.40 Mario del Monaco (Olati portréfilm) 17.25 Kuckó 18.05 BNV’75 18.35 Játék, a betűkkel 19.30 Tv-híradó 20.00 Magyarországi néptáncok 20.10 Bayern München—Leeds United labdarúgó BEK- döntő mérkőzés 22.00 Tv-híradó 3 22.10 Oldjuk meg! 2. műsor 20.01 A főkonstruktőr 20.40 A világ nagy cirkuszai 21.00 Tv-híradó 2 21.20 Felfedezés az erdőben (Tv-játék) POZSONYI 8.30 Híradó 9.00 Iskolásoknak 15.55 A víz szerepe a mező­gazdaságban 16.20 Csehszlovák labdarúgd kupadöntő 18.10 Autó-motor revü 19.00 Híradó, publicisztika 20.30 Leeds United—Bayern München labdarúgó BEK- döntő 22.15 Sajtószemle [ mozi EGRI VÖRÖS CSILLAG 'Telefon: 22-33) au. fél 4. fél 6 és 8 órakor Csínom Palkó Színes, zenés magyar film EGRI BRODY (Telefon: 14-07) du. fél 4. fél 6 és fél 9 órakor A rejtély nem oldódik meg Rémtörténet, színes jugoszláv filmen EGRI KERT Este 8 órakor A banditák alkonya GYÖNGYÖSI PUSKIN Suttogások, sikolyok GYÖNGYÖSI SZABADSÁG du. fél 4 órakor Az öreg fél 6 és fél 8 órakor Saint Tropezbe költözünk HATVANT VÖRÖS CSILLAG Két férfi a városban HATVANI KOSSUTH Ruszlán és Ludmilla I—n, I 9 i

Next

/
Thumbnails
Contents