Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-25 / 121. szám
Minted 1563 óta köszönti a haladó ^ilág május 25-én Afrikát: J2 évvel ezelőtt alakult meg sz Afrikai Egységszerveze Addisz Abebában 36 ország részvételével, A fejlődést jól jellemzi; az egységszervezet- Bek ma már 42 tagállama ’"■n, s az otthont adó or szágjan, Etiópiában haladó program alapján gyökeres társadalmi átalakulás megy régbe, A fekete földrész új arcot 8H. Az egykori brit, francia, belga gyarmatbirodalom után széthullott a portugál is, noha problémáktól nem mentesen: a tavaly függetlenné vált Bissau-Guinea után még az idén megkezdi önálló nemzeti létét Mozam- bik és Angola. Afrika fő ellensége azonban továbbra is a magát álcázó új gyarmati rendszer: a faji elkülönítés. Két bástyája, á Dél-afrikai Köztársaság és Rhodesia pozíciói azonban ugyancsak meggyengültek. Oldalszárnyai: Nyugodtan mondhatjuk, a népművészet reneszánszát éli. A régi — a parasztemberek lakasait díszítő, szebbé tevő népművészeti alkotások, a faragások, szőttesek, hímzések — régen kikerültek már a falusi házak falai közül, s a modern lakások díszítő elemeivé váltak, De ugyanakkor helyet l^apott a régi hímzés, szövés a divatban is. Hozzáértő, alkotó kedvű gyűjtők és tervezők keze alatt újra formálódik a régi. Évente sor kerül az ország különböző részein egy- egy seregszemléjére ezeknek a — többségükben most már nyugodtan mondhatjuk — népművészeti alkotásoknak. Most Szerencsen nyitotta meg kapuit az a kiállítás,, mely három észak-magyarországi megye, Borsod, Heves és Nógrád díszítőművész szakköreinek anyagát mutatta be. A szerencsi Rákóczi-vár ódon épülete méltó keretet adott a kiállításnak, melyet Acs Mikidévé, a Népművelési Intézet igazgatója nyitott meg. méltatva azt az óriási fejlődést, mely a díszítőművészetben az elmúlt évek során végbement, s annak a munkának a jelentőségét, mely a régi hagyományok átmentését célozza. A kiállításon méltó módon képviselték megyénket a szajlai, kompolti, besenyőtelki szakkörök közösen beküldött munkái, és egyéni n cspjca Angola és Mozambik már fekete vezetés alatt keresik a kiutat évszázadok nyomorúságából, Mint az AESZ legutóbbi miniszteri tanácsán megállapították i Afrika népei nem nyugosznak bele, hogy testvéreik Zimbabwe földjén a Smith-rezsim, pél- Aírikában a V órster-kormány apartheidje alatt éljenek. Felszabadító harcukat épp úgy támogatják, mint Namibia (a volt Délnyugat- Afrika) népeinek függetlenségi törekvését. Megértek az arab nemzetek és Fekete-Afrika népei szolidaritásának gyümölcsei is: az egységszervezet újólag kinyilvánította szolidaritását a közel-keleti helyzet igazságos rendezésére. Az arab országok viszont tevőleges szolidaritást vállaltak az afrikai felszabadítási mozgalmakkal, s minden módon támogatják Afrika népeinek küzdelmét a teljes — tehát politikai, gazdasági — függetlenség megszilárdításában. M. S. E. pályázói. Hogy mennyire így van, azt bizonyítja, hogy nyolc asszonyt jutalmaztak különböző gazdasági és társadalmi szervek díjaival. Penyaskó Jánosné, Kovács Rudoljné, Eiben Imréné, Kokovai Mihályné Szajláról, Szilvást Borbála, Bata Istvánná Kompoltról, Mészáros Lászlóné Hatvanból, Veres Márkné Besenyőtelekről kaptak díjat, jutalmat. Külön is kiemelkedett az egész „mezőnyből” a szajlai Eiben Imréné, akinek kilenc munkáját díjazták, elsősorban tervezéseivel aratott sikert. A nézők közül nagyon sokan csodálták meg a hevesiek kiállított munkáit, büszkék lehetünk a dicsérő véleményekre, hiszen ezzel is öregbítették megyénk jó hírnevét. Most már elmondhatjuk, hogy a „páva körök” dalos kedvű asszonyai mellé felzárkóztak a díszítőművész szakkörök, asszonyai is, mint a hagyományók hű gyűjtői,, őrzői. A valóban jelentős hevesi sikereket hozó szerencsi „III. Észak-magyarországi Kaláris” címmel rendezett kiállítás felteszi a kérdést, vajon miért nem vált már eddig is. és miér't nem válik megyénk — ez a számos élő népi hagyományt őrző vidék — hasonló kezdeményezések színhelyévé? Hiszen minden adott hozzá ... Azt kérdeztem egy füzesabonyi vasutastól; — Mi érdekeset tudna mutatni, mondani egy idegennek, aki először fordul meg itt? — Azt mondanám, nézze csak meg ezt az állomás- épületet — válaszolta gondolkodás nélkül. — Mi érdekes van ebben ... ?! — Csak annyi, hogy ez a monstrum tévedésből került ide. Annak idején, a monarchiáé világban, egyforma épületet terveztek Fiúméba és Füzesabonyba is, csak a méretek különböztek egymástól. A terveket valahogy öszecserélték, így történhetett meg, hogy Füzesabonyban építették fel a nagyobb, Fiúméban pedig a kisebb épületet... A méreteivel, cirádáival, zsúfolt ornamentikájával hi- valgó épület városnyi település sejtetője. Ám ha kilép hátsó ajtaján az ember, egy falut láthat maga előtt, a főúttól messzire elcsatangoló utcákkal, szétszórt házakkal, ahogyan ez régi időktől szc.kás a tágasságot kedvelő sík vidékeken. De maradjunk egyelőre a vasútállomáson. Mozgalmas a kép, s minden percben változó. A végtelen felé nyújtózó vassíneken vonatok- dübörögnek, öt-hat percenként futnak el a szerelvények. A külső vágányokon tolatás van, kerekek csikorognak, fekete és fehér gőzöket fújnak, egymásnak füttyszóval felelgetnek a mozdonyok. Farkas István állomásfő- nök-helyettes és Ű-jvári Béla főfelügyelő olyan adatokkal szolgál, amelyeket érdemes feljegyezni a csomópont életének érzékeltetésére. — Füzesabony négy megye vasúti központja. Budapestre, Miskolcra, Egerbe és Debrecenbe küldünk innét személy- és tehervonatokat. A nap 24 órájában 240—250 vonat megy át az állomásunkon. Egy átlagos szürke napon 7—8 ezer az utaslétszám, csúcsforgalomban pedig 20 ezer embert is számolhatunk./ A Vasút nem kevés ember- neje ad kenyeret. A munkahely szociális körülményei nem a legrózsásabbak számukra. Hamarosan javulás következik. Kétszintes épületet emelnek az állomással szemben, a sínek másik oldalán. Helyet kap az épületben üzemi konyha és étterem, fürdő, öltöző, laktanya, tanácskozásokra is alkalmas kultúrterem és különböző klubok, ahol az aktív dolgozók mellett otthonuk Jesz a nyugdíjasoknak is. A hétmilliós költséggel épülő objektumot aluljáró köti majd össze az állomásépülettel. ★ Az állomásról kilépve nyakunkba vesszük a falut, bevallom, egyszer már el is tévedtem itt az utcák szövevényében, csak nagy kerülővel, sok kérdezgetés után jutottam el az állomásig. Most nem kell ilyesmitől tartani, jó kalauzom Sziget- váry József, aki 18 éve tudósítja innét lapunkat, s a településnek mindenképpen alapos ismerője. Járjuk az utcákat, bepillantunk az udvarokba. A házak karbantartottak, takaros tisztaság mindenütt. A házak mellett kicsi kertelt virítanak, beléjük sűrítik jelképesen szinte az egész természetet: gyümölcsfák, virágok, bokrok, szőlőtőkék lélegzenek egymás mellett. Az alföldi falvak egyhangúságának nyoma sincs erre, a község alkata változatos. Eredeti légkört lehel itt minden; a házak, kertek, a táj. a csöndes kis zugok, s nemkülönben az emberek. Ha szóba elegyedünk valakivel, alig bírunk megválni tői®.. A régi házak újakkal váltakoznak, ez fakaszt az emberben megkapó hangulatot. Arra gondolok, jó lenne ezt megmenteni. Megmenteni néhány patinás öreg házat. Ennek pedig az a feltétele, hogy a pár éve megindult és még inkább az elkövetkezendő — különben mindenképpen dicséretre méltó — falurendezés történelmi és esztétikai szempontok figyelembevételével menjen végbe. De hadd mondjak el itt közben olyasmit, amit korábbi itteni utaimon megfigyeltem, s amit újabb tapasztalatok is erősítenek ... A füzesabonyiak fölötte kedvesen védik a házukat. Nem nehéz bejutni a kapun, akkor sem, ha a háziak nincsenek otthon. A kapukulcsot olyan helyre „dugják”, amelyet jól ismer a ház környékén mindenki. Ez rendjén is van így, hiszen a szomszédok, ismerősök nem mennek be idegen portára, amikor „nincs elé senki”. Az idegenből, másünnen jött emberek riasztására táblákat tesznek a kapura: „Vigyázz! A kutya harap!!!” vagy még ennél is sejtelmesebb óvással intenek: „A kutya hamis!” Pedig számos ilyen „táblás” házban nem is tartanak kutyát. A „tábla” azonban önmagában is meggondolásra késztet. Hátha meglapulva leselkedik valahol az udvar zugában a hamis kutya, hogy a betolakodót annál sikeresebben megmarhassa. Egyik ház kapuján a figyelmeztető szöveg mellé a kutyát is oda festették: nagyfejű-fogú oroszlánszerűség vicsorog az emberre a tábláról, pedig többnyire apró, korcs kutyaíaj- zatokat tartanak. Humor akad Füzesabonyban bőséggel. ★ Ha Füzesabonyt tömören jellemezni • kívánjuk, nem kerülhetjük ki a történelmet, hiszen már a történelem előtti kor mozgalmas életének is számos bizonyítéka került felszínre innen. Azt mondta évekkel ezelőtt egy abonyi öreg: — A jobb sors reménye sok embert elcsábított innen, sokan elmentek. Én nem mennék soha, ha fiatalabb lennék akkor sem, hiszen ebben a földben, ebben a porban van az előttem élt ősök, rokonok minden pora. Bizony ott van, és még mennyi minden. Hajdani birodalmak meg népek pora. Az öregdombon, amit Nagyhalomnak is neveznek, több évig tartó ásatás után újkő- korj, kora és közép-bronzkori telepeket tártak fel. Előkerültek kora vaskori és szarmata kori leletek, jazig sírok. A falu nevét — OBON — 1261-ben említi először írásos forrás, amikor is IV. Béla király megerősítette az egri püspökséget az egri völgy falvainak, köztük Füzesabonynak, a szent királyok óta élvezett birtokában. Többször lakatlanná vált, lakóit elpusztították, menekülésre kényszerítették. „ .. . amikor a török Egerben lakott, Abony nevű helység a hadakozások miatt Becs alatt töröknek megve- retése után három esztendővel elpusztult.” (1686—87-es feljegyzésből.) A község pecsétjét is ismerjük: élével lefelé fekvő ekevas, felette fűszál és a nap, sugarakkal, körirata: Füzes Abany, 1744. A történelmi nevezetességek sorából nem felejhet- jük említeni a Csörszárkot. Erről hadd idézzem a hajdani újságíró elődöt, Bél Mátyást, aki Heves megye ismertetése c. 1730—35 között született, riportelemekkel tűzdelt munkájában a következőket írta: „...Ősege falu fölött lép ki a Tiszából, borsodi területen halad az Eger patakig, onnét Abony alá hajolva, Dórmánd fölött ferdén a Szikszó patak mellé fut, majd ettől elkanyarodva, a Tárná folyását Kál falunál éri el és mély árkában Zsadányig viszi a folyót..." stb. A monda azt tartja erről az árokrendszerről, hogy Csersz király vagy királynő ásatta ki a Tiszától a Dunáig azért, hogy amikor elfolyik belőle a viz, gyorsan eljuthasson egyik folyótól a másikig. Valójában az árokrendszer a szarmata birodalom határainak védelmére épült. ★ Közelítsünk most már a mához. Járókelőket kérdez-' getünk. Ki a falu legnépszerűbb, legnevezetesebb' embere? Füzesabony hétezer lelket számlál, mégsem hiábavaló a kérdezősködés. — Sziklai bácsi, ö sokat tud. a község történetéről. Nemrég a rádióban is szerepelt, riportot csináltak vele. — Okáli bácsi! Sokat megédesítette a szánkat. Cukrász volt itt és emellett színdarabokat is rendezett. Ahhoz megyünk, aki az abonyiak száját megédesítette. Okáli Artúr, a 74 éves nyugdíjas cukrászmester, zöld színű karoslócán üldögél, a háztetőre felkapaszkodó rózsabokor árnyékában. Legelőször is neve eredetéről érdeklődöm. Azt mondja tót őseitől kapta a nevét. s az magyarul annyit jelent, mint „szemecske”. Szemére mutat és tréfás-iko- molyan még hazzáfűzi a névmagyarázathoz: „Nemcsak nézett, de sokat is látott az életből, a világból ez a két szemecske .. — Mit látott Füzesabonyban? — Szegénységet meg nyomorúságot látott. Most pedig az abonyiak boldogságát látja. 1934 óta élek itt. A föld, a szerzés volt akkoriban az emberek . életcélja. Nagyon sok embernek csak a temetőben parcelláztak. Most gondtalanul élnek. Nem kell már az emberek szája ízét megédesíteni. — Mondják, hogy Okáli bácsi nemcsak a cukrászatnak, de a színpadnak is mestere volt a községben. — Valaha színész akartam lenni, de a szüleim mesterségre szorítottak. Azt azért megengedték, hogy a munka mellett a világot jelentő deszkákra is ráléphessek. Segédszínészkedtem a miskolci színházban. Mikor idekerültem, semmi kultúráiét nem volt. Magam köré gyűjtöttem a tehetséges fiatalokat és színházat csináltunk. Igazában csak 45 után futott fel a csillagunk. Betanultuk a János vitézt, amivel Eger- és Pestre is eljutottunk. Nemcsak rendezője voltam a darabnak, hanem szereplője is. Én játszottam a francia királyt, később pedig a boszorkányt is. Mikor Pesten- j átszőttünk, az első felvonás szünetében feljött a színpadra Heltai Jenő, aki a daljáték szövegírója volt. Odament az Iluskát játszó kislányhoz: „Hadd csókoljam meg a homlokod, gyerme- mekem — mondta. — Szépen játszol. Ilyennek képzelhette Iluskát Petőfi Sándor is” 1954-ben Okáli Artur a „Szocialista kultúráért” kitüntetést kapta tevékenységéért. Az emlékeket idéző érem most vitrinjében pihen. a színielőadások fényképeit őrző albumok mellett. ■ár Végül a nagyközség vezetőit kerestük fel, hogy Füzesabony jelenéről beszéljenek. Hogy szó essék az itt. élőket naponta foglalkoztató kérdésekről, az előrelépés folyamatairól, a lakosság igényeiről, s azokról az ellentmondásokról, amelyek az és a lehetőségek között feszülnek. Egyáltalában arra voltam kíváncsi: szer®- tik-e községüket az itteni emberek és hpgyan szeretik? A beszélgetésre Blahó Istvánt, a nagyközségi pártbizottság titkárát és Kovács Józsefet, a tanács társadalmi elnökhelyettesét kértem lel, Blahó István (32 éves, szőke fiatalember, korábban a Mátravidéki Fémművert füzesabonyi gyáregységének üzemmérnöke volt): — A község kettészakítottsága a nagy probléma. Az abonyi rész jelenti a falut, a füzesi rész a vasutasok települése. Itt koncentrálódik a falusi oldalon a kulturális, az egészségügyi és a közigazgatási szolgáltatás. Az átjárás pedig sok nehézséget okoz a telepieknek. A vasúti felüljáró nem megoldás. Télen életveszélyes itt a közlekedés. Aluljáróra lenne szükség, mert az emberek inkább a síneken vágnak át. Sok baleset történt már emiatt. Kovács .József (nyugdíja® alezredes, ősz haját, korát meghazudtolóan friss, energikus férfi): — Az úthálózat rendezése, korszerűsítését említeném gondjaink között az első helyen. Ez évi fejlesztési alapunk 20 millió forint, jövőre ennyi sem lesz, pénz nélkül pedig nem haladhatunk. A vízhálózatot 28—30 km-es szakaszon már leraktuk, a község 75 százalékában biztosított a vízellátás. A szennyvízhálózat lefektetésével is szépen haladunk. Gondot jelent még a húsellátás. Nagyon kevés a töltelékáru, s ezen belül is a vizesáruk (virsli, párizsi, krinolin stb.) választéka. Mindössze hét mázsát kapunk ebből hetente, de ennek a duplája is elfogyna, ha volna. Blahó István: — Az igényeket kérdezte. Naponta érzékeljük az igények erősségét, ám a megoldások keresése közben gyakorta akadályokba ütközünk. Az az igazság, hogy az igények már messze kinőtték a lehetőségeket. Most a szolgáltatások bővítését tartjuk a legfontosabb feladatnak. Szolgáltatóház épül a község forgalmas pontján. Itt helyet kap egy étterem, presszó, fodrászat, Gelka-szerviz és Patyolat-felvevőhely. Az urbanizáció jeleként folytatódnak a lakásépítkezések. Az Ifjúság útja és a Rákóczi utcákban lesznek majd újabb emeletes házak. Kovács József: — Szép fejlődést értünk el az oktatás területén. A községben két általános iskola és egy gimnázium működik. Külön zenei oktatás folyik, s ez lendítően hat a kulturális életre is. Olyan filmszínházunk van, hogy Eger is megirigyelheti. Blahó István: Hadd szóljak végül a község iparáról. 1969-ben létesült itt a Mátravidéki Fémművek gyáregységé. Dinamikusan fejlődik és kisugárzása máris regisztrálható. Üj munkásgárda nevelődik a gyárban, s ma már nem kevesebb, mint 750 ember dolgozik itt. •k 1 íme a fejlődés fontos lépcsői. Ha szárazaknak tűnnek is a felsorolások, nagyon beszédesek mégis, hiszen rendkívül fontos belső mozgást rajzol ki előttünk. Ha valaki széttekint az állomás épületéből kilépve, azt láthatja, hogy Füzesabony nem sokat mutat magából. Am aki bejárja a falut, láthatja a fejlődés jegyeit, a városiasodás duzzadó magjait. Füzesabony él, mozog, s a felszín látszólagos mozdulatlansága alatt nagyon is élénk áramlás érezhető. Pataky DetsS — deák — Az Erzséhet-hid felújítása Megkezdték az Erzsébet-híd útburkolatának cseréjét. Először aszfaltégető-géppel távolítják el a régi aszfaltot, majd új útburkolatot készítenek, amelyet július végén adnak át a forgalomnak__________ . tMTI fotó — KBl H evesi sikerek Szerencsen Népmivíszeti alkotások észak-iaiyarországi seregszemléje # Füzesabonyról, több tételben.
