Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

* Mátradereeskei szakdolgozat: VIIL Együttesünk egri otthoná­ban, a Hámán Kató Megyei Üt törőházban Veres Pali bá­csi, a játékszobák nyugdíjas felügyelője afrikai utunk előtt beállított ' hozzánk és hitetlenkedve kérdezte: —Biztos, hogy Algériába is mennek? Es Oránba is? — Biztos, hiszen benne van a programunkban. — Akkor keressék meg az én kis fiamat Oránban .., Akkor még nem tudtuk, hogyan jutunk el a megadott címre, de megígértük, hogy a kérésnek eleget teszünk­Ott kint derült ki, hogy a ,,kisfiú” már családos apa és tanszékvezető az oráni mű­szaki egyetemen. íls ahhoz, hogy megismerkedjünk vele, sehová sem kellett mennünk, ő jött kisfiával az előadá­sunkra és közölte is nyom­ban, magyar kollégája is ott áll kocsival a színháznál, hogy lakásukon megvendégel­hesse a Harlekint. Hazai szo­kás szerint nem mentünk üres kézzel, egy üveg magyar pálinkával köszöntöttük a háziasszonyt. Az autózás itt sem olyan egyszerű és különösen nagy gond a gyalogosokat kerül­getve mellékutcákból a for­galmasabb útra kanyarodni. Helyzetünket szinte kilátás­talanná tette rögtön az ele­jén egy fülsértőén dudáló kocsisor. — Itt nagy szokás — ma­gyarázza Veres Zoltán. — Ez egy esküvői menen. Ott ül a menyasszony! — mutatja a sok lefátyolozott utas közül az egyiket. — Mennél több autó kíséri az ifjú párt, an­nál tekintélyesebb családról van szó. Harmincégynéhány kocsit számoltam, ez egy kö­zepes szám. Ennél gyakran több is szokott lenni. — Nehéz ilyen forgalomban vezetni? — Tudod, tartom magam ahhoz, ha előttem halad egy autó és jobbra jelez az inde­xe, még nem biztos, hogy balra kanyarodik. Sokan ki­nevetnek ezért, de óvatossá­gomnak köszönhetem, hogy nem történt még baj velem. — Nincs szabály a közleke­désben? — Azt nem mondom, de kevés autóssal találkoztam még, aki a mi mércénk sze­rint szabályosan közlekeaik Egyetlen dologban nem is­mernek pardont; a jobbról jövő autónak előnye van! Egyébként az erőszakos veze­tői stílus érvényesül. Legtöb­Disznóölés a ben csak a gáz- és a fékpe­dált ismerik. A merész, meg­gondolatlan előzésekből van a legtöbb baj. A gyalogosok­ra nagyon vigyáznak, mert aki gázol, kártérítést fizet a hozzátartozóknak, vagy sérü­lés esetén a gyógykezelésről, eltartásáról gondoskodik­Egy magaslaton épült to­ronyház tövében állunk meg. A 15. emelet egyik ablakából integet valaki. — Ott lakunk, ő a felesé­gem! A gyorslift másodpercek alatt teszi meg az utat és már bent vagyunk egy ma­gyar család algériai otthoná­ban. A három szoba, nagy méretű konyha, összekötő fo­lyosó berendezéséről azonnal megmondhatnánk, itt honfi­társaink laknak, A jó ízlés­sel összeválogatott berende­zés, a szerény, de célszerűen elrendezett bútordarabok, a szép növények, nagyon kelle­mes környezetet biztosítanak lakóinak, vendégeknek. Az ablakból gyönyörű a kilátás az arab lakónegyedre, az eu­rópai ízlés jegyeit magán vi­selő belvárosra, és termé­szetesen a tengerre. Szemben a Santa Cruz-erőd sziluettjét festi meg a vörösen leha- nyatló afrikai nap. A város­ra telepedő alkony! szürke­ségben még tájékozódni tu­dunk. Ott kell lennie az El Pacha, amott a Sidi Moham­med el-Houri dzsáminak. A Gyöngy tértől nem messze a Spanyol-kapu, közelebb a Szent Szív-katedrális. Ez utóbbi Afrika legszebb és legnagyobb keresztény temp­loma. — Nem tudunk betelni a látvánnyal. Csodálatos aján­dék ez a panoráma, az er­kély ... ft A háziasszony ízletes főtt hússal kedveskedik. — Tudjátok, milyen húst esztek? — kérdi Veres Zol­tán-. — Disznóhúst, amihez a vallási tilalom miatt nem le­het hozzájutni. Nem hiszitek el, mit tudnék adni egy kis almáért! A disznóhús is so­káig foglalkoztatta gondola­taimat, aztán sikerült hozzá­jutnom egy vaddisznóhoz. Magam daraboltam fel, készí­tettem ki a húsát az erkélyen. Vittem belőle kóstolót a töb­bi magyar családnak, leírha­tatlan volt az örömük. Valamennyien munkások. Közös ismertetőjelük, hogy fiatalok, műszerészek és la­katosok, akik' szívesen érdek­lődnek az új iránt is. A műszaki forradalom a konzerviparba is betört és az új iránti érdeklődés megmu­tatkozott azokban a pályamű­vekben, amelyeket a Hatvani Konzervgyár Ötvös és Kulich szocialista brigádjai készí­tették. A KISZ központi bi­zottsága által „Alkotó fiata­lok” jelszóval meghirdetett pályázatára ugyanis 11 szak- dolgozat érkezett. Furucz Jó­zsef, Karácsony József, Lud­vig József és Varga József brigádtagok olyan műszere­ket, illetve gépalkatrészeket készítettek, amelyekkel töké­letesítik a paradiesomkonzerv és a pritaminpaprika gyártá­sát. Mindannyian arra töreked­tek, hogy a nyugati országok­ból drága pénzért megvásá­rolt anyagokat olcsó hazaiak­kal helyettesítsék. Ezenkívül igyekeztek a nehezen besze­rezhető alkatrészeket is házi­lag elkészítem» 15. emeleten A nyolcéves Zoltán francia iskolába jár. Nagyon jó ta­nuló és maga az édesapa is elismeri, hogy a francia nyel­vet legalább úgy, vagy még jobban beszéli. Jól érzi ma­gát a ház angol, román, francia, német gyerekeivel, de ő is hazavágyik. — Mindjátok meg édes­apámnak, hogy nagyon jói vagyunk... Es még a nyáron hazamegyünk! — A házigaz­da elérzékenyülten búcsúzik. Esti előadásunk meglepeté­se egy arab fiatalember. Arab—magyar barátunk: Abdelkader. — Abdelkader a nevem és négy évig tanultam Magyar- országon, Békéscsabán. Ami­kor megtudtam, hogy itt vagytok, azonnal jöttem, hát­ha valamiben a segítségetek­re lehetek. — Olyan jó kiej­téssel beszélte nyelvünket, hogyha barna bőre nem bizo­nyítana, kétségbe vonnánk származását. Első, amit di­csérünk, a nyelvtudása. Sze­rényen elhárítja magától: — Nálatok könnyű volt a nyel­vet megtanulni. Nem úgy él­tek, egymástól elzártan, mint mi. Ami itt van, az egészen más világ■ Nálatok beszélhet­tünk a lányokkal, elmehet­tünk együtt szórakozni. Itt nem mehet egy fiatal seho­vá, csak kávéházak vannak, ahol az idősebb férfiak töltik egész napjukat. Szórakozni nem tudunk, este nyolc után haza kell menni, mert na­gyon veszélyes az utcán sé­tálni. Kader, aki franciát és ara­bot tanított, mielőtt Magyar- országra utazott, most egy építő vállalatnál dolgozik. Kedves ragaszkodása, tájéko­zottsága, segítsége nagyon kellemessé tette oráni tar­tózkodásunkat. Amikor el­búcsúztunk, egy magyaror­szági címet bízott rám: — Ez egy békéscsabai kislány címe. Ügy tudja, hogy kato­nának mentem. Kérlek, írj neki, ha hazamentek és me­sélj neki az én hazámról, Oránról. Nagyon szép lány. Édesanyám gyönyörű ruhát hímzett Jutkának, ha láttá­tok volna, mennyire szép volt benne! Még az idén szeret­nék eljutni hozzátok ... Vi­szontlátásra! Viszontlátásra! (Folytatjuk.) I [ Pilisy Elemér A fiatal alkotók szakdolgo­zatai a gyár távlati műszaki fejlesztési tervének eredmé­nyes megvalósítását segítik elő. Elsősorban a paradiesom­konzerv gyártásának gyorsí­tására automatizálják az át­vevőhelyeket. Korábban ugyanis a határban leszedett paradicsomot ládákba pakol­va szállították a konzervgyár­ba. Ezentúl viszont a konzerv­gyár 11 körzetében, közöttük — megyénkben — Horton, Csányban, Hevesen paradi- csom-előfeldolgozó közpon­tokat létesítenek, ahonnan tartálykocsikkal szállítják a nyers paradicsomot a gyárba. Az előíeldolgoz.ók automa­tikusan működnek. Ezek be­rendezéseit a fiatalok házilag készítették. Így lényegesen gyorsabb idő alatt nagyobb mennyiséget dolgozhatnak fel paradicsomiének, mintha ha­gyományosan, ládákba pakol­va szállítanák a gyárba. A fiatal alkotók új mód­szert dolgoztak ki a kereske­delemben oly kedvelt prita­minpaprika készítésének au­tomatizálására is. Qipaa mű* Napjainkban — mezőgaz­dasági nagyüzemeinkről be­szélgetve — gyakori téma a kedvezőtlen adottságú, gyen­ge termőhelyű termelőszövet­kezetek helyzete, fejlődésük, jövőjük távlatai. Érthető ez, hiszen ezeken a területen élő és gazdálkodó szövetkezeteink többségükben — a megkü­lönböztetett állami támoga­tás ellenére — gazdálkodá­suk eredményességét, a gé­pesítettség fokát, következés­képp a szakember-ellátottsá­got és a jövedelmeket tekint­ve elmaradnak a többi me­zőgazdasági termelőszövetke­zettől. Az utóbbi években ország- és megyeszerte több új ren­delet, fejlesztési koncepció látott napvilágot, amely mind-mind a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkeze­tek helyzetén, viszonylagos elmaradottságán hivatott változtatni. Ennek köszönhe­tő, hogy már megyénkben is vannak jó és követésre méltó példák: gazdaságosan műkö­dő, korszerű termelést lehet kialakítani a gyenge termőhe­lyen is. Erre legutóbb a pé- tervásári termelőszövetkezet­nek adományozott „kiváló” cím, s főként a mögötte levő sikerek, továbbá a szajlai és az istenmezeji eredmények szolgálhatnak bizonyítékul. Az alapképlet viszonylag egyszerű: területi, anyagi és szellemi erőegyesítés, s olyan termelési szerkezet kialakítá­sa, amelyben csak azok a te­vékenységek kapnak helyet, amelyek a saját viszonyok kö­zött a legoptimálisabb gaz­dálkodási-jövedelmi feltételek mellett végezhetők. Ez m erősítés történt 1970-ben Pétervásárán, ké­sőbb Szajlán, ahol négy-öt környező község kis termelő­szövetkezetei léptek az egye­sülés útjára, s ebben az év­ben Bélapátfalva központtal ugyancsak öt kis volt hegy­vidéki szövetkezet választot­ta ezt az utat. A közelmúltban a Mátra északi oldalán is, Mátrade- recskén, Mátraballán és Bo- donyban is egyre több szó esik a szövetkezetek vezetői és tagjai között az erőegye­sítésről. Mindhárom község­ben többen elmondták, hogy talán már ők is túl lennének a kezdeti nehézségeken, ha végre meg tudnának állapod­ni abban, hogy melyik köz­ség legyen a majdani egye­sült szövetkezet központja. Mátraderecskén különösen szükségesnek látják a szövet­kezet tagjai és vezetői ezt a lépést, mert — amint el­mondották — minden komo­lyabb fejlesztésnek, előrelé­pésnek ma már gátja a kis­üzemi méret. Forgó János el­nök és Kis Istvánná főköny­szert készítettek, melynek se­gítségével a gyártáshoz szük­séges hőfokot kellően szabá­lyozzák, ezzel a konzerv mi­nőségét védik. A pontos nyil­vántartásra futószalagra épí­tett doboz- és üvegszámláló automatát helyeztek el. amellyel a paradicsommal töltött dobozokat és üvegeket ellenőrzik. Ezt korábban, töl­tés után, a futószalagról kéz: zel kosarakba pakolták és a dobozokat, illetvé üvegeket egyenként számlálták meg. Mivel kevés a segédmunkás, a számláló automatával is a kézi munkát igyekeznek he­lyettesíteni. E felsorolt néhány példa is jól mutatja, hogy milyen je­lentős a fiatal alkotó szak­munkások törekvése a Hat­vani Konzervgyárban. A ti­zenegy díjazott szakdolgozat közül nyolc vesz részt a Konzervipari Tröszt pályáza­tán. Helyi hasznosításukra azonban mihamarabb sor ke­rül, mivel tökéletesítik a gyártást és csökkentik a költ­ségeket. (ment velő — a marxista—leninista esti egyetemi tanulmányaik részeként — a közelmúltban egy tudományos szakdolgoza­tot is készítettek a termelő- szövetkezet helyzetéről, a to­vábbfejlődés lehetőségeiről. Ebben elemzik a derecskéi közös gazdaság üzemi adott­ságait, gazdálkodását, az ég­hajlati, domborzati és eróziós viszonyokat, s ennek alapján kidolgozták a legfontosabb talajvédelmi és talajjavítási feladatokat. Részletesen jel­lemzik a termelés szerkeze­tét, színvonalát, a gazdálko­dás eredményeit. Megállapításaik igen figye­lemre méltóak, s bízvást ál­líthatjuk, hogy túlnőnek, messzebbre mutatnak a falu határain. — Ezekre az üze­mekre fokozottabban jellem­ző a tőkeszegénység — olvas­ható többek között a szak- dolgozatban — s ezzel függ össze, hogy kevés a fejlesz­tési lehetőség; a bővített új­ratermelés feltételei csak részben teremthetők meg. Azt is leírják, hogy mi­lyen komoly gondot jelent e területek alacsony ellartóké- pessége, az átlagostól alacso­nyabb jövedelmi színvonal. Ennek a következménye pél­dául az is, hogy — a korsze­rű gépesítés megvalósításának hiányában — a kiöregedő tagságot szinte lehetetlen pó­tolni különösen képzettebb, minőségi munkaerővel. „A fiatalok számára nem vonzó az ilyen üzem, mert az élet- és munkafeltételeket biztosító fejlesztések is csak részben valósultak meg ... Általában nem kielégítő a szakember-ellátottság sem en­nek következtében .. .’• — ír­ják. A beszélgetés során Forgó János elmondotta: — Nagyobb gépeket egy­részt nem tudunk anyagi okok miatt megvásárolni, másrészt, ha erre lehetősé­günk lenne is, nem tudnánk azokat gazdaságosan kihasz­nálni- A régi, kisebb erő- és munkagépeket ma már nem is nagyon gyártják, azokhoz egyre nehezebb az alkatrész­utánpótlást biztosítani. Ami pedig a különböző fejlesztése­ket illeti: kis dolgokat nem érdemes csinálni, mert az később párhuzamos fejlesz­tésekhez vezet, a nagyobbak­hoz pedig nincs elegendő sa­ját erő és központi támogatás sem a jelenlegi fizetőképes­ségünk miatt... Néhány termelőszövetkezeti tag — igen bölcsen és egy­szerűen — mindezt úgy fo­galmazta meg a Mátra al­ján: — Minél később egyesü­lünk annál több lesz a be­hozni, pótolni valónk. Megre­kedtünk, s ezen sürgősen változtatni kell. Rajtunk nem múlik... A derecskéi elnök és fő­könyvelő szakdolgozata i* megállapítja az erőegyesítés ágazatonkénti elemzése után, hogy például az eddigi — 1974 évi — 100 forint bruttó állóeszközértékre jutó 66 fo­rint halmozott termelési érték 1980-ra 92 forintra alakulna, amely azt jelenti, hogy a ter­melési eszközökre jutó bruttó jövedelem 34,8 százalékkal növekedne! Es ez csupán egyetlen számadat a legfontosabbak közül, mert azt is kiszámí- ‘ tották, hogy a jelenlegi 100 forint össztermelési költség­gel előállított termelési ér­ték 1980-ra 19,6 százalékkal emelkedne. A derecskéi, bodonyi és ballai szövetkezeti gazdák véleménye, s ez a dicséretes szándékú precíz szakdolgozat is azt jelzi, hogy a felsorolt példák, erőegyesítések után — s talán kissé azok hatásá­ra is — a Mátra északi olda­lán is megmozdult, érlelődik valami, ami a biztosabb jövő felé vezet... JFáliuU Sándor , f Csoportkép a* oráni színház előtt. 1 ­Fiatal konzervgyári alkotók re Lim] EVESBEN NEM MONDHATJUK, hogy valamilyen szürke, egyhangú hét áll mögöttünk. Különö­sen a megyeszéíshelyre „járt rá a rúd”, ámbár ilyenkor, közeledve a nyár felé, szinte természetes az egyre növek­vő esemény-forgalom. Két­napos országos tanácskozáson vitatkoztak a felnőttoktatás időszerű kérdéseiről, ezrek vettek részt a hagyományos társadalmi munkaakcióban, melynek hatása — végig- szemléive a megszépült par­kokat — a sétáló helybeliek és látogatók elégedett arcait egyaránt észrevehető. Volt ünnep is, kettő, ün­nepeltük az MSZBT 30. év­fordulóját, a barátság há­rom évtizedének szép ered­ményeit, méltattuk a béke és barátsági hónap alkal­mából rendezett nagygyűlé­sen gyümölcsöző, sokoldalú kapcsolatainkat. A népek közötti barátság elmélyítésé­ben a megye dolgozói is so­kat tettek: élő kapcsolatot tartanak az üzemek, intél- mények dolgozói is a test­vérterületekkel, elsősorban a CSUVAS ASZSZK-val és a bolgár Targoviste megyével, bizonyítva, hogy a barátság nem ismeri a távolságokat. Ünnepeltük az egri 2-es szá­mú gyakorló általános isko­lát is, amely immáron ne­gyed százada komoly és egy­re megfelelő bázisa a pe­dagógusképzésnek. S a héten köszönthettük a kubai katonai delegációt, melynek tagjai a megyével és Egerrel ismerkedtek. A* ilyen látogatásoknak mindig örülünk, hiszen barátsággal jönnek hozzánk, s mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy hazánk életét, eredméhyeit minél több országban meg­ismerjék. NAPJAINK LEGFONTO­SABB belpolitikai témája a választásokra történő előké­szület. Az „első lépcső”, a jelölőgyő lések sorozata » héten sikerrel befejeződölt. Mi is örömmel nyugtázzuk a megyei választási , elnök­ség megállapítását, hogy ezek a rendezvények jó po­litikai légkörberi, eredménye­sen zajlottak le. hogy * népfront olyan jelölteket ja­vasolt, akik a nyílt szava­zás tanúsága szerint valóban élvezik is a választók bizal­mát. A megye három városában fontos témákról esett szó a tanácsi rendezvényeken. Egerben és Hatvanban a vá­rosi tanács tagjai a költség- vetésről, s ezen belül a leg­fontosabb fejlesztési kérdé­sekről mondották el véle­ményüket, a Gyöngyösi Vá­rosi Tanács végrehajtó bi­zottságának ülésén pedig egyebek között az ingatlan- kezelő vállalat munkáját ér­tékelték — méghozzá (s jól esik ezt leírni) elégedettén nyugtázva a lakók és a „há­zigazda” egyre jobb együtt­működését. HARMINCNYOLC TER­MELŐSZÖVETKEZET anya­gi gondjain igyekszik enyhí­teni az Eger—Gyöngyös vidé­ke Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége mellett létrehozott támogatási alap. A héten megtartott alakuló ülésen is hangsúlyozták: nagy lehetőséget rejt magában ez az új intézmény például a kölcsönök biztosításával, vagy a különböző társulások támogatásával. Ha már » mezőgazdasági témánál tar­tunk: jól esett hallani, hogy a gyenge termőterülettel „megáldott” pétervásári Gár­donyi Tsz mégis megtalálta a fejlődés útját, olyannyira, hogy elnyerte a Kiváló cí­met. Ugyanez a kitüntetés érte az abasári Rákóczi Tsz-t. S VÉGÜL: nem hagyhat­juk szó nélkül azt sem, hogy a középiskolákban megkez­dődtek az írásbeli érettségi vizsgák, mert ez is esemény — a javából. Kérdezzük csak meg az „illetékese­ket”. . -> Rátái Gábor ■ ■■l amm m mm mi MimdtSu A 1075. májú» 35« vasarnap Kedvezőtlen termőhelyből nazdasáaas szövetkezet...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents