Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-24 / 120. szám
EGRI HANGULAT (Fotó: Márkusa) Ritka múzeum, példás törekvés Sokrétű nevelő-oktató munka folyik hadseregünk kötelékeiben. S ennek egy része nem kifejezetten a hadászattal, a harckészültség fokozásával függ össze, hanem azt szolgálja, hogy „angyalbőrbe” bújt fiataljaink kulturális érdeklődése ne szakadjon meg, műveltségük gyarapodjék a katonaévek alatt is. Ez a cél vezette Beregnyei Miklóst, az egyik alakulat tisztjét, amikor néhány esztendeje helytörténeti szakkört szervezett a laktanyában. S hogy mit nyújthat az összefogás, a lelkesedés, a fölkeltett érdeklődés: elsősorban az alakulat házi múzeuma bizonyítja. ★ Múzeum a laktanyában? A kétkedő fejcsóválók nemrég szemükkel győződhettek meg ennek az igazáról, az újoncok eskütételekor alkalmuk nyílt szétnézni a két helyiségből álló gyűjtemény tárgyai között. Szép, gazdag a néprajzi anyag, amelynek minden kerámiáját, házi használati eszközét, népi bútordarabjait a kiskatonák hozták ide egy-egy szabadságos útjuk során. Értékes része a múzeumi kiállításnak az a fotóanyag is, amely Heves megye népi építészeti emlékeit mutatja be a látogatónak, s a Hatvány Lajos Múzeum bőkezű ajándékaként jutott az alakulat tulajdonába. S ne feledkezzünk meg ugyanakkor egy szerény, de a katonaélethez közelebb álló gyűjteményrészről! A házimúzeum hadtörténeti anyagáról van szó, amely elmúlt háborúk és é\Hizedek különböző harci eszközeivel ismerteti meg a vendéget, s szintén a hatvani városi múzeum segítőkészségéből került most ide. ★ S hogy nem csupán külsőségekben vezetett eredményhez a muzeális érdeklődésű csapattiszt törekvése, hanem ez a szellem mélyebben áthatotta az alakulat harcosait, néhány nagyszerű pályázati siker rá a bizonyíték! Továbbá az összegyűjtött tárgyakról való gondoskodás! Ennek kapcsán élre kívánkozik, hogy a Magyar Nép' rajzi Múzeum által tavaly meghirdetett országos pályázatot e csapat helytörténeti szakkörének - közös dolgozata nyerte. S nem sokkal később az alakulat megkapta a Heves megyi Múzeumok Igazgatóságának kitűntető díszoklevelét is az általa kiírt pályázaton való sikeres szereplésért. Ami pedig a gyűjtemény gondozását illeti: szakemberek szerint is példamutató a kiállítási, raktári anyag karbantartása, leltározása. A katalógus cédulái például naprakészen tanúsítják, honnan való egy festett láda, ki hozta be a zöld butéliát, vagy mikor került a múzeumba valamely más paraszti használati eszköz. ★ És ez még nem minden. Gácsér István parancsnok, valamint politikai helyettese, Herczeg Ferenc, szeretnék, ha a hazafias nevelést szolgáló mozgalom a továbbiakban is elevenen hatna, s egyre több kiskatona figyelmét keltené fel. Ezt a célt szolgálja az a szocialista szerződés, amelyet a közeljövőben kívánnak kötni a Hatvány Lajos Múzeummal, természetesen a kölcsönös segítség elve alapján. Mit akar nyújtani a múzeum a honvédalakulatnak? az a szocialista szerződés, Legdöntőbb a házi gyűjtemény továbbfejlesztéséhez szükséges szakmai tanácsadás. De megközelítő értékű a különböző laktanyai kiállítások rendszerének kialakítása. E tekintetben első megmozdulás volt a hadtörténeti anyag odakölcsönzése, majd követte a felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából nyílt tárlat, amely a munkásmozgalmi, politikai élet olyan plakátritkaságait vitte a katonák közé, mint például Berényi Róbert 1919- es „Fegyverbe!” című kompozíciója, vagy Konecsni György, Szilvási Nándor, Pór Bertalan felszabadulás utáni, híres antifasiszta, a szocializmus építésére serkentő grafikái. ★ Örömmel számoltunk be előbbiekben egy ritka múzeumi törekvés, egy hatékony honvédlaktanyai szakkör sikereiről, s a továbblépés járható útjáról. Remélhetőleg az első évek buzgalma hem fog csökkenni, illetve az említett szocialista szerződés továbbra is tartalmassá, gyümölcsözővé teszi mindkét fél számára a helytörténeti munka e fontos ágát, múltunk és jelenünk jobb megismerésének módját. A címben szereplő kérdés ilyen hegyesen, ilyen közvetlenül és ilyen feltűnő bizalmassággal a fiatal lány részéről nem is hangzik el. De ez az egész filmmese az erőszakosan célratörő lányról és a báva muzsikus-tudósról ezzel a címben szereplő kérdéssel jól jellemezhető. A film vígjáték, bukfencezés, itt-ott pontosan elhelyezett társadalmi fricskákkal és csattanókkal, már amennyire ezt mi itt, az Óceán innenső partján és parton túlról meg tudjuk állapítani. Egy filmes igazság biztos: a sztár — jelen esetben Barbra Streisand — valóban megcsinálja ezt a filmet. Legel- sőbben is azzal a szerelmi vallomással, amely már a főcímben felsorolja a történelem minden valamire való férfialakzatát, Dzsingisz kánt és Napóleont sem hagyva ki, mert így derül ki igazán, mekkora ez a lány és mekkora ez a szerelem, amely az első látásra kigyúllad egy amerikai lányban egy férfi iránt. Barbra Streisan hangja megvesztegető, ö már kevésbé! És itt jön a törés ebben a sztoriban, azaz itt jönne, de nem jön, mert ez a túlfűtött temperamentúmú lány minden eszközzel, minden ötlettel és minden áron érvényesülni akar a fiúnál, az élhetetlen, a szórakozott, a nem e világra való muzsikusnál, aki képtelen a mindennapi amerikai életre, sőt: zenetudósi kutatási célja a kőkor - szakbeli ember zenéje, ezért hangvillával kocogtatja a köveket és azért van a koffer a kezében, mert ebben, a kövekben és a hangvillában van az élete értelme. A József Attila Színház húszéves fennállása óta első ízben tavaly mutatott be Shakespeare- művet, a Makrancos hölgyet. (A siker azóta újabb Shakes- peare-vígjáték bmutatására ösztönözte a színházat.) Padovában nincs még egy olyan önfejű, éles nyelvű ifjú hölgy, 1 mint Minola Baptista lánya; Katalin (Margittai Ági játsza). Híre elriasztja a kérőket. Angyali húga, Bianca (Pálos Zsuzsa) kezéért viszont hárman is versengelek. Amerikai film S amikor már kissé Unjuk is ezt a szerelmi-társadalmi bekerítés játékot, mert nem szoktuk meg, hogy egy lány ilyen rámenősen akarjon valakit megszerezni, akkor elindul a negyedórás igazi, hamisítatlan, kitűnően megszerkesztett burleszk, ami indokolja a sztori minden csacsi- ságát, a világsztárt és a rendezőt, Peter Bogdanovichot. Szinte el sem akarjuk hinni, hogy a magyar mozikban is nagy sikert aratott Az utolsó mozielőadás című amerikai film rendezője ennyire tud lélektanilag váltani és ekkora mestere a filmnek, ahol az ötletes kergetődzés régi-régi masinériái vonulnak fel újabb és újabb ötleteikkel bontva fel ragyogó sziporká- zássá a képsort. Ehhez a vígjátékhoz kitűnő operatőri munkával járul hozzá László Kovács, aki a burleszkrész remek vágásaival kacagtatja meg többször is a nézőt. Barbra Streisandot nehezen lehet úgy fényképezni, hogy szabályos és rokonszenves pofit mutathasson a nézőnek. De a szája, a szemei beszélnek és végül is elhisz- szük, hogy Howard Bannister, akit Ryan O’Neal alakít beleszeret. A film fontosabb szerepeit még Austin Pendleton, Sorrel Booke, Stefan Gierasch, Mabel Albertson, Madeline Kahn és Michel Murphy játsszák. A film forgatókönyv-írói, Buck Henry, Robert Benton és David Newman komoly szakemberek, akik ebben a filmben a játék dramaturgiai szerkesztését — innen a sok kacagás — nagyon komolyan vették. Az öreg Baptista azonban osaJí akkor hajlandó férjhez adni kisebbik leányát, ha a nagyobbikén már túladott. Bianca kérői összefognak, hogy férjhez adják a fékezhetetlen Katát. Az erre alkalmas jelöltet, a sok kalandot megélt, mindenre elszánt Petruchióban (Szilágyi Tibor) találják meg, aki már az első találkozáskor megkezdi Kata megszelídítését akkora sikerrel, hogy a Bianca esküvőjén az ösz- szetalálkozó fiatalasszonyoknak Kata ad leckét hitvesi engedei- roaaségbőL Artie Butter zenéje többször is megszólalhatna és Barbara Streisand többször is énekelhetne, de hát ez egyszer nem ez volt a fontos. Nem kétséges: a film telt házak előtt fog menni. (farkas) 10. Kimásztak az emberek az árokból; tisztogattak a ruhájukról a sarat. Felberregtek az induló motorok, telepöfögték a környéket füstös benzingőzzel, kanyarogva előzte már a többit egy fürge autó. S egyszerre a magasban óriási madárraj tűnt föl. Szétterült a kékségben lassan a madárraj. S egy perc múlva kavarogva, libegve ereszkedtek lefelé, szemlátomást nőttek a röpcédulák. Az útról is mindenki a röpcédulákat nézte. Egy német egyenruhás, géppisztolyát lövésre készen forgatva, valamit kiáltozott — káromkodott? — egy teherkocsi sárhányóján. Már a fák magasságában libegtek a röpcédulák, már a földre értek . az elsők, de senki sem ugrott utánuk. Legalábbis itt senki sem, a sárhányón kiáltozó géppisz- tolyos körül. De távolabb sem, senki. Jött megint egy csoport; libasorban jöttek a belső árokparton, ezekkel nem voltak fegyveresek. Csak a szemük sarkából nézték a szállongó röpcédulákat; egyikük sem ugrott, utána. Egy szakállasodó, idősebb embernek éppen a karjára szállt a röpcédula — egész testében összerándult, s olyan hirtelen mozdulattal söpörte le, mintha égetné. Alig várta, hogy ezek elhaladjanak. Lehajolt, és mintha csak a cipőjét fűzné, fölvett egy röpcédulát. Mindkét oldalán beleolvasott, de semmit sem értett, nem magyarul volt írva. „Német lehe ez — gondolta. — Mert az biztos, hogy nem orosz, mert akkor érteném”. Mai «w-afänlatunlc 20.25: Shakespeare: A makrancos hölgy Az öltöny Nem mindennap vásárol magának öltönyt egy férfi. Amikor viszont rászánja magát, akkor megnézi az árut alaposan, és úgy fizet. Ezúttal a helyszin egy budapesti áruház: — Egy öltönyt szeretnék! Szikkadt, vékony, barna köpenyes férfi hallja, de nem érzékeli az óhajt. — Mondom, egy öltönyt vásárolnék! Kétszer-háromszor ellép más irányba, majd széles karlengetéssel megszólal: — Ezek itt mind eladók, kérem! Egytől egyig. Nekem csak elhiheti. Mintha hideg zuhanyt öntenének az ember nyakába, de mi a csodát lehet tenni? Kevés időnk van, a ruhát meg kell venni. — Legyen szíves, mutasson egy méretemre megfelelő öltönyt! Vállat rántva, groteszk, sasszé lépéseket téve jobbra, leemel két öltönyt és szó nélkül otthagy. A próbafülkéből kíjövet észreveszem, hogy csoda történik, mert ugyanez az eladó kibújt a bőréből. A következő vendéggel kedves, udvarias, előzékeny, tanáccsal látja el. — Nem vagyok neki szimpatikus — gondolom, és kézbe fogva az egyik zakót, eléállok. — Nézze meg rajtam ezt a kabátot! Nézegeti, forgat unottan, majd öklével az egyik lapockámat ütögeti. — Ez a lapocka, kérem, kijebb van, mint a másik, azért nem sima a hét... Fejembe száll a vér. — Ne engem bíráljon, ember! A kabátról beszéljen. Jól áll a kabát, vagy másikat próbáljak? Közben észreveszem, hogy ismét felgyorsul és a mellettem álló vásárló elé bokázik széles vigyorral. — Igenis, kérem alássan! Meglesz, hogyne... fis közben zsebre vág egy húszast, amit a kedve« vevőtől kap. Az órámra nézek és gyorsan döntök. Előveszek én is egy húszast és a barna kabátos zsebébe nyomom. — Kevés időm van! Hozzon gyorsan egy nekem megfelelő öltönyt. öt percen belül a harmadik zakót próbálom. Az egyikről ő maga beszél le készségesen. Forgat, nézeget, most már a lapockám is rendbe jön. Kitűnő a zakó, csak a nadrág hosszú. — Semmi baj, kérem alássan! Van saját szabónk. — Nagyszerű! Mennyi idő alatt hajtja fel? — Három nap, amennyiben... Értem! Újabb húszast nyomok a zsebébe, mire készséggel megígéri, hogy egy óra múlva, a sürgős munkám után, jöjjek csak bátran, és minden rendben lesz. Rendben is volt minden, de amikor ezt az öltönyt felveszem, akaratlanul is arra gondolok, hogy valahol valami azért nálunk még sincs rendben... Ä Szalay István „Nem, nemigen érteném, mert akkor meg el se tudnám olvasni. Másfonma az orosz betű.. Lassított egy teherautó. Eldobta a röpcédulát. Meg is állt a teherautó az út szélén. Karszalagos nyilasok ültek rajta, mindnyájan őt nézték. Kiugrott egy a sofőr mellől. Megállt az árok túlsó partján, s az eldobott röpcédula felé biccentett. — Te gyerek!... Magyar vagy, mi? Átvillant az agyán, hogy most németnek is vallhatná magát. Ha tudná, hogyan kell németül mondani. Dünnyögött rá valamit. — Láttam, micsoda magyar vagy. Hová mész? Legalább tízen kérdezték meg tőle, mióta egyedül baktat, szembe a menekülők karavánjaival. De miből gondolhatták azok is, hogy ő magyar?... Idegen országban honnan lehet azt tudni valakiről, hogy magyar ? Megvonta a vállát. — Hazafele. Magyarországra. De látta már ő azt, hogy a nyilas nem elégszik meg ennyivel. Észrevette az egyenruhás nőt is, egy fiatal nőt, aki a sofőr mellett ült a fülkében, s azt gondolta: „Úgyse gombolkozok ki. Németországban ezek nem parancsolnak. Vagy legfeljebb is hátul, az autó mögött gombolkozok ki.” — Hát hogy kerülsz te ide? Töprengett egy pillanatig, rosszul ne szóljon már. — Menekült vagyok én.. í De az az, hogy itt még enni se adnak. Egy emberrel voltam, aki értett a nyelvükön, de még neki se adtak. A nyilas engedett a szigorúságából. Háttal fordult a szélnek, cigarettára gyújtott — És aztán az jobb lesz fiú, ha az oroszok elvisznek majd Szibériába? — Á, nem visznek azok.., — s hogy a nyilas szemöldöke megrándult, másképpen folytatta: — Megszököm én, ha vinnének. Akármikor. Megszöktem én Pest alatt is, voltam én már odaát... — Te? Odaát? — Nem is egyszer. Persze hogy voltam. Későn vette észre, hogy rosszul szólt, mert a nyilast ez a dolog bővebben is érdekelné. Akik a sapkáját elvették, azokat is törte a rossz, mi van odaát. A mellőző kocsik után pillantott a nyilas, majd a karórájára. Megszigorodott a hangja megint —No, lépj csak fél az autóra. Egy-kettő. Ott hátul. Majd segítenek. Nem mozdult az inmenső partról. Sunyin oldalra lesett — üldözni nemigen üldöznék, de hátha utána lőnek. „Azt kéne mondani, hogy a kutyát nem hagyhatom itt” — gondolta. — Mozgás!... Nem értesz?! A nő kiszólt a sofőr mellől: — Hagyja már a csudába azt a kölyköt hazudozik összevissza! Épp az hiányzik, hogy eltervezzen itt mindnyájunkat... Lehet, hogy ez a nő volt a parancsnok. Nem látta jól az üvegen keresztül az egyenruháját, különben sem tudott eligazodni a nyilas rangjelzéseken. De ez lehetett a parancsnok, szerencsére ez a nő. Most már letért az árokpartról, az oldalt húzódó, dombos legelőre. Fárasztóbb így a gyaloglás a gyepen, de legalább nem kérdezgetik. (Folytatjuk) Mi van, doki?
