Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-12 / 85. szám

TBDOMANT £S TECHNIKA..: TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA... TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA... TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA..: TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA.;: TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA::: TUDOMÁNY ÉS TECHNIK A . “TUDOMÁNY & T UDOMÁNY ÉS TECHNIKA;:: TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA... TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA.:: TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA... TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA..: A* élelmiszer-termeSés és a liázJáji gazdaságok # Uj talaj­víztelenítő berendezés A Tallin! Exkavátorgyár­ban új gép készült a talaj­víztelenítő keramikus csö­vek és a szűrőbontás leraká­sára. Korábban a szűrőborí- lást emberi munkával he- yezték a csőnyílásokra. A 4vár talajjavító munkákra alkalmas árokásó gépek gyártására szakosodott, ter­mékei 25 országban ismer­tek. A Szovjetunióban a kilen­cedik ötéves terv során — 1971—75. évek között — 3 millió hektár területen kel­lett lerakni talajvíztelenítő csőrendszert. Ennek a hatal­mas munkának a 80—85 szá­zalékát a tatlini gépek vé­gezték el­A háztáji gazdaságok — mint ismert — jelentős sze­repet játszanak mind a la­kosság élelmezésében, mind a parasztság jövedelméhez való hozzájárulásban. A me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésének a befejezésekor, 1961-ben a háztáji gazdasá­gok a mezőgazdaság összes termelésének 26—28 százalé­kát nyújtották, az évtized vé­gén pedig már csak 20—22 százalékát. Ami pedig a pa­rasztság jövedelmét illeti, az évtized első éveiben 55 szá­zalék a háztáji gazdaságból eredt. Az évtized utolsó évei­ben viszont már a közös gaz­daságból származott a jöve­delmek nagyobb része. Két­ségtelen tény tehát, hogy a háztáji gazdaságok szerepe mind a lakosság élelmezésé­ben, mind a parasztság jöve­delmében csökkent. A háztáji gazdaságok ál­lattenyésztésének termelési értéke hosszú ideig nemcsak vetekedett a közös gazdasá­gokéval, hanem meg is ha­ladta az utóbbiakét. Ma azon­ban már más a helyzet. Az állattenyésztés elsősorban azokban a háztáji gazdasá­gokban veszített jelentőségé­ből, s fejlődött vissza, ame­lyek a jobb termelőszövetke­zetekhez kapcsolódtak. A takarmányhelyzet semmi­képpen sem oka annak, hogy a jó termelőszövetkezetek kö­zös és háztáji együttes állat- állománya valamivel kisebb, mint a gyenge gazdaságoké. A jó termelőszövetkezetekben ugyanis a takarmánytermesz­tés magasabb színvonalon fo­lyik és még azonos állatsűrű­séget feltételezve is ott bősé­gesebb a takarmánybázis, mint a kedvezőtlen adottságú gyenge termelőszövetkeze­tekben. A gazdaságilag erős terme­lőszövetkezetek tagjai nyil­ván azért mérsékelhetik ház­táji gazdálkodásukat, mert a közösből származó jövedel­mük növekedése ezt gazdasá­gilag megalapozza Mit várhatunk a jövőben a gazdaságoktól? Mit lehet és kell tenni, hogy a háztáji gazdaságok termelése a nép­gazdaság érdekeinek is meg­feleljen? A háztáji gazdasá­gok továbbra is jelentősek a lakosság élelmiszer-ellátásá­ban. Az ország tehén- és ko­caállományainak több mint egyharmada, baromfiállomá­nyának pedig 40—50 százalé­ka van a háztáji gazdasá­gokban. Különösen magas a részesedésük a tojás és tej értékesítésében, de jelentős a vágóállatok eladásában is. Az értékesített gyümölcs 30—35, a bor 35—40, a zöldségfélék­nek 7—8 százalékát adja a háztáji. Ezek olyan nagy számok, hogy hirtelen csök­kenésük elháríthatatlan za­varokat okozna a lakosság élelmiszer-ellátásában. A népgazdaságnak is érdeke te­hát, hogy a háztáji gazdasá­gok tartósan fennmaradjanak a mai termelési és jövedelmi színvonalon. A mái helyzetet tehát egy­felől a háztáji gazdaságok bi­zonyos visszafejlődése, más­felől a népgazdaságnak a háztáji gazdasággal szembe­ni változatlan nagyságú igé­nye jellemzi. Kétségtelenül ellentmondásos helyzet ez, amely szükségszerűen állítot­ta előtérbe a háztáji gazdál­kodás kérdéseit. Magyar gabonafajta világsikere A FAO felmérése szerint földünk lakosságának csu­pán egyharmada jut tartósan a biológiailag szükséges élel­miszerek megfelelő mennyiségéhez, de ezek nagy része sem a kívánt összetételben: a másik harmad kalóriasze­génységben él, míg az emberiség harmadik harmada éhe­zik. Miután az ezredforduló táján várhatóan a mainál jó­val több, kb. 7 milliárd ember élelmezéséről kell gondos­kodni, ez a hatalmas világméretű probléma csak a mező- gazdasági hozamok nagymérvű növelésével, a minőség ja­vításával, jobb termelési kultúrával, a tudományos ered­mények gyakorlatba való átültetésével, a biológiai, kémiai es műszaki tudományos komplex összefogásával oldható meg­A kérdés egyik fontos része a gabonaszükséglet biztosí­tása, a mennyiségen túlmenően az összetétel biológiai igé­nyek szerinti javítása. Talán ezért is aratott oly nagy si­kert a kecskeméti növénynemesítők munkája, amelynek eredményeképpen a búza és a rozs keresztezéséből előál­lított új gabonafajta (a triticale) jött létre. Világszerte azért keltett érdeklődést, mert olyan aminosavat tartal­maz, amely más növényi eredetű élelmiszerben ritkán ta­lálható meg. Ez az aminosav a lizin, amelyre az emberi szervezetnek is feltétlenül szüksége van, s amit testünk saját maga nem tud előállítani. Az új fajta több más ked­vező vonással is rendelkezik: alacsony szárú, hatalmas ka­lászé, egy-egy kalászban 90—100 szem érik be. A neme­sítő munka napjainkban is nagy lendülettel folyik s éven­te több tízezer keresztezett hibridnövény közül válogatják ki a legkedvezőbb tulajdonságúakat. A fényre kevésbé ér­zékeny hibridek szelektálásával elérhető lesz, hogy rövid napszakos földrészeken is termeszthetik majd. Ezért pl. már kísérleti parcellákon Mexikóban az ott levő Nemzet­közi Kutató Központban is megtalálható. Élénk az érdek- 'ödés az indiaiak részéről is, akik együttműködnek a kecs­keméti intézettel a Himalája környékén való termesztésre alkalmas triticale kinemesítésében. Az emberek már a civili­záció hajnalán, amikor be­takarították a termést, igye­keztek a következő vetéshez a legjobb magokat kiválo­gatni. Azóta sok évezred telt el, de az elv időközben sem változott: a legjobb magokat vetőmagnak kell felhasznál­ni. Kérdés, hogy milyen fel­tételek elégítik ki „a legjobb vetőmag” fogalmát. Kezdet­ben megpróbálták a legna­gyobb magokat kiválogatni, de kiderült, hogy nem min­dig azok rendelkeznek az optimális termesztési tulaj donságokkal. Rájöttek, hogy a külső jegyek alapján nem lehet megállapítani a magok összes jellemzőit. Márpedig a vetőmagról sok mindent tudni kell, mie­lőtt a földbe kerül. Ismerni kell a meghatározott darab­számú mag súlya által jel­lemzett fizikai tulajdonságok összességét. Meg kell állapí­tani a magok vegyi összetéte­lét, pl. fehérje-, nitrogén- és keményítő-tartalmát. A ve­tési karakterisztikával is tisz­tában kell lenni, ismervén a esi rázóképességet, a növeke­dési energiát stb. Ma még 7—10 napot fordítanak a szakemberek a vetőmagok csírázóképességének megha­tározására, és három hónap­ig kell várniuk arra, hogy megismerjék a termőképes­séget. S csak akkor derül ki hogy helyesen végezték-e e' a vetőmagok válogatását. Ű'aKban kia'akultak olvan módszerek is, amelyekké’ mór ,.hi-7t<y;ra l°het menni’ a válogatás műveletében. Szovjet tudósok rájöttek a vr' "-na'-1''k fa5 *'Uvn el- összefügg az.-k votes' i-'-rakterisTtikái- val A fajsúly — a magok A holnapi termés titka „tömörsége” — viszont a nedvességtartalomtól és a ve­gyi összetételtől függ. Mind­két tényező a mag elektro­mos vezetőképességét is be­folyásolja. Ennek alapján a kevésbé „tömör” magokat, mint vetésre alkalmatlano­kat, könnyű elválasztani a jóktól. Az elektromos tér ha­tására ugyanis a kisebb faj­súlyú, kevésbé tömör magok gyorsan szeparálódnak a többiektől. A válogatás vég­rehajtására szerkesztett elekt­rosztatikus berendezés né­hány másodperc alatt több ezer magot szétosztályoz. Ugyancsak szovjet tudósok meglepő hatást észleltek, Fénykezelés a kísérleti berendezésben amikor koncentrált fényim­pulzusokkal sugározták be a vetőmagokat. A besugárzott magok jobban csíráztak ki, mint a kontroli-vetőmagok, és a belőlük kifejlődött nö­vények nagyobb termést hoz­tak. Kiderült, hogy azzal el­lentétben, mint korábban gondolták, nemcsak a zöld hajtások és levelek fogják fel ’s hasznosítják a fényt, ha­em már a magok is. Érdekes, hogy a vetőma­iok számára nem közömbös, uogy folytonos, vagy időkö­zönkénti (impulzusos) fény­besugárzásnak vetik-e alá őket. A kísérletek során az időszakos fény-dózis, amely az általa tartalmazott ener­giamennyiség tekintetében egyenlő volt a kontrollma- gokra folyamatosan áradó fényadag energiájával, a le­endő növényre minden eset­ben jótékonyabb hatást gya­korolt. A vetőmagok Impulzusos fénykezelésenek eszközei vi­szonylag egyszerűek. Elegen­dő egy nagy reflektor, amely­nek tükröző felületét kis po­lírozott aluminiumlemezkék- ből. vagy tükörlapocskákbol alakítják ki. A fényáram megszakítása vagy egy perio­dikusan csukódó-nyíló retesz­szel, vagy a reflektor himbá- lása útján történhet. Egyes kutatók forgó centrifugában helyezték el a vetőmagokat és mozdulatlan reflektorral végezték a megvilágítást. A vetőmagok fényimoulzu- sos kezelésének hatékonysá­ga a besugárzási dózistól függ. Ha a besugárzás tarta­ma és intenzitása nem nagy, a vetőmagok minősége foko­Ontösőrendsser — „béleli*9 csatornával A kilencedik ötéves terv végéig a Szovjetunióban 3,2 millió hektár öntözött és 5 millió hektár lecsapolt föl­det vonnak mezőgazdasági művelés alá. Ezenkívül több mint 40 millió hektár siva­tagi és magashegyi legelő vízellátását is biztosítják. A képen épülőfélben lát­ható sztavropoli csatorna 500 kilométer hosszú lesz, s Eszak-Kaukázus 210 ezer hektár szántójának és 3 mil­lió hektár aszályos földjének öntözését biztosítja majd. A nehéz terepen húzódó csa­torna építése közben alag­utak, gátak, víztárolók léte­sülnek. A csatorna medrét vasbeton lapokból készült burkolattal látják el. Ezzel jelentős mennyiségű vízvesz­teséget (elszivárgást) küszö­bölnek ki, de növelik a csa­torna élettartamát, s csök­kentik annak karbantartás- igényét is. A ésatorna ré­zsűjét kanalas kotróval ala­kítják ki, s annak nyomá­ban a daru máris helyére emeli, egymás mellé illeszti a jókora betonlapokat. A hullámterek hasznosítása Az elmúlt évtizedek dunai jeges árvizei indokolták azt az OVH—MÉM (26/1968. sz.) rendeletet, amely Magyaror­szág két fő vízgyűjtő terüle­tén (Duna- és Tisza-völgy) az árvédelmi hullámterek mezőgazdasági hasznosítását szabályozza. A rendelet ki­mondja, hogy tilos minden­fajta egyéves vagy évelő kul­zatosan javul. De ez a fo­lyamat. sem tart a végtelen­ségig. Például egy óráig tar­tó „fényfürdő” után a hatás a kukorica- és zabszemekre megszűnik, bekövetkezik a telítettség. A besugárzási dó­zis növelésére a növényi sej­tekben tartós, örökletes el­változások — mutációk — mennek végbe. A „Bezosztája—I.” búza­fajta magjainak fénykezelé­sével elérték, hogy az új termés bőségesebb lett és na­gyobb fehérjetartalmú. A fénykezelt magú növény a fagyot és az aszályt is job­ban elviselte, s ellenállóbb- nak bizonyult az elterjedt búzabetegséggel, a fekete rozsdával szemben is. Taskenti tudósok azt ta­pasztalták, hogy az impul­zusos fénykezelésnek aláve­tett burgonyagumók kb. 20 százalékkal több termést hoznak. E módon lényegesen csökkenteni tudták a burgo­nya betegségeit is. A zöldségfélék is pozitívan reagálnak a vetőmagok fény­besugárzással végzett vetés előtti kezelésére. A paradi­csom terméshozamát például 17—25 százalékkal sikerült fokozni. A kapott termés­többlet értéké tízszeresen fe­dezte a fénykezelés költségé­it. A fénysugárkezelés nem­csak a terméshozamot növe­li, hanem a minőséget is jó irányban befolyásolja, miu­tán stimulálja a növények anyagcseréjét-. Halasára nö­vekszik a cukorrépa cukor- tartalma. a burgonyagumó kemény időtartalma. Édesebbé válik a paradicsom, a besu­gárzott vetőmagból kifejlő­dött gyógynövényekből pe­dig több hatóanyagot lehet kivonni. túra telepítése, amely ma­gassága, vagy zártsága miatt egy esetleges árhullám levo­nulását gátolná. Pedig ezek­nek a területeknek általában jó talajtani adottságai van­nak, csak a kedvezőtlen hid­rológiai viszonyok (időszakos elöntés* belvízfakadások) mi­att alkalmatlanok a mező- gazdaság hasznosítására. Van azonban egy igen fontos ipa­ri növényünk, az úgynevezett cellulóznyár, amelynek tele­pítésére a hullámterek nem kis területe (csak a Tisza- völgyben kb. 50 ezer hektár) alkalmas lenne. A fent emlí­tett rendelet azonban gátat vet a lehetőségeknek. A rendelet felülvizsgálata esetén, a cellulóznyár telepí­tésének jelentős gazdasági haszna lenne. A korábban nagy mennyiségű importra szoruló papírgyártásunk 1971- től igen nagy fejlődésnek in­dult, ma már exportálni is tudunk. Ha a papírgyártás jó ütemű fejlődését fenn akarjuk tartani, biztosítani kell az alapanyagot. Ilyen kitűnő alapanyag lenne a hullámtereken termesztett cellulóznyár. A telepített fa­állomány 10 éves korára vá­gáséiért. Hektáronként átlag 400 köbméteres fatömeg ki­termelésére lehet számítani. Ez évenként, hektárankent több mint 150 ezer forint tiszta nyereséget jelentene a fakitermeléssel foglalkozó gazdaságoknak. A meteoroló­giai viszonyokat figyelembe véve, elsősorban a Tisza- völgyben várható az, hogy a csekély valószínűségű jeges ár levonulásából keletkező károk ellenére is igen gaz­daságos tevékenység legyen a cellulóznyár termesztése. A Tisza-völgyben ez évente kb. 600 millió forint hasznot jelentene a hullámtéren osz­tozó gazdaságoknak. Szükséges lenne ezért a te­rületileg illetékes vízügyi igazgatóságnak bevonásával megvizsgálni, hogy árvédel­mi Szempontból van-e lehe- (ősége a hullámterekben va­ló fatelepítésnek az árvízvé­dekezés biztonságának csök­kenése nélkül. TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA... TUDOMÁNY SS TECHNIKA..: TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA;:; TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA;« TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA.« TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA... TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA..: TUDOMÁNY ÉS TECHNIK A... TUDOMA NY ÉS TECHNIKA.« TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA.« TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA... TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA.« TUDOMÁNY ÉS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents