Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-10 / 83. szám

♦ >«*i^X>a6^A^s^^^a^^XfiMggy Szerda sstí külpolitikai kefointflléraÉ; Kísérletek a Tele partján A legutóbbi jelentések szerint Portugáliában éle­ződik a választási kampány. Ez önmagában természe­tes lenne. Semmi kivetni való nem lenne abban, ha a közelgő nagy nap előtt, amikor az ország sorsáról dön­tő urnáké lesz a végső szó, a pártok fokozzak tevé­kenységüket, felsorakoztatják érveiket programjuk, elképzeléseik mellett. Sajnos, minden jel arra mutat, hogy kontinensünk „nyugati szélén”, a lisszaboni Te- j o-parton és az ország más vidékein korántsem csak er­ről van szó. A portugál kampány mind erősebben kirajzolódó vonása, hogy mind a jobb-, mind a szélsőbaloldali pár­toknak nem a saját politikai magyarázata a céljuk, ha­nem a kommunisták gyalázása és nem egyszer fizikai fenyegetése. Az egyik legfrissebb hír is arról szól, hogy Pontao városkában a Demokratikus Néppárt nevű jobboldali tömörülés tagjai revolverekkel és egyéb, nem éppen választási eszközökkel felszerelve állították meg a kommunisták propagandistáit, akiket kőzápor­ral és „halál a kommunistákra!” jelszavakkal „üdvö­zöltek”. Ugyanakkor másutt a maoisták pingálják tele a falakat ugyanezzel, vagy hasonló szöveggel, megtoldva azzal a személyes jellegű kitétellel, amely szerint „ha­lál Cunhalra”. Nos, Cunhal, nyugati megfigyelők sze­rint is, a mai Portugália talán legnépszerűbb politiku­sa, pártját pedig a nem kommunisták is mint az egyet­len szervezett ellenállási erőt tartották nyilván a Sala­zar—Caetano korszak éjszakájában. Ismételjük: nem az a baj, hogy a kampány élező­dik. Más érvelni, agitálni és más halált kiáltani a kom­munistákra. Ezt a módszert nem a Tejo partján talál­ták ki. Eleget üvöltözték több mint fél évszázadon át minden kontinensen. Ami azonban másutt viszonylag régebb múlt, az Portugáliában nem az, a kommunis­tákra itt nem is olyan régen a hivatalos rezsim kiáltott halált — és nemcsak kiáltott. A választási kampány ürügyén tehet a tegnap kí- sértetei suhantak be a portugál politikai porondra. Az nem is meglepő, hogy a szélsőbal és a reakció ezúttal is meglelte a maga kommunistaellenes szentszövetsé­gét. Az már fájóbb, hogy ehhez a kórushoz növekvő számban csatlakoznak a szocialista párt személyiségei. A kommunisták vüágszerte megszokták ellensége­ik gyűlöletét. De a mögöttük álló, bennük bízó töme­gek erejét is. Ez és a fegyveres erők mozgalmával fenntartott szilárd szövetség, ez a gát, amelyről hatás­talanul csapódnak vissza az eszelős gyűlölködés hul­lámai. Bijedics Moszkvában A szovjet kormány meghí­vására szerdán hivatalos ba­ráti látogatásra Moszkvába érkezett Dzsemal Bijedics, a JKSZ KB elnökségének tag­ja, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnöke. A Vnukovói repülőté­ren Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke és a kormány több tagja fogadta. A jugoszláv kormányfő lá­togatását üdvözölve a szovjet sajtó a két ország közötti kapcsolatok fejlődésével fog­lalkozik. A Pravda hangsú­lyozza, hogy Dzsemal Bije­dics látogatása elősegíti a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti barátság és együttmű­ködés további erősödését. Május 15: Hajózásra kész a Szuezi-csatorna Arafat Gamazinál Washingtoni cáfolat Kairó, Washington, április 9, — Május 15-re a Szuezi- csatorna alkalmas lesz a ha­józásra — közölte tegnap Mashur Ahmed Mashut, a Szuezi-csatoma igazgatósá­gának elnöke. Közölte: a csa­tornát erre az időre teljesen, megtisztítják az aknáktól és a mederben levő roncsoktól. Abdel Ghani Gamazi, egyiptomi hadügyminiszter tegnap kairói hivatalában fo­gadta Jasszer Arafatot, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet végrehajtó bizottságá­nak elnökét. A megbeszélés­ről részleteket nem hoztak nyilvánosságra. Kissinger, amerikai kül­ügyminiszter tegnap Washing­tonban másfél órás megbe­szélést folytatott Szinha Di- mitz izraeli nagykövettel. A megbeszélés után a külügy­minisztériumban cáfolták azokat a híreket, miszíerint az amerikai diplomácia ve­zetője közel-keleti közvetítő missziójának közeli felújítá­sán fáradozik. A külügyiminisztérium szóvivője leszögezte, hogy jelenleg semmiféle ilyen lé­pés nincs folyamatban. Hoz­záfűzte azonban, hogy a kül­ügyminiszter, ha a felék úgy kívánják, hajlandó ismét el­vállalni a közvetítői megbí­zatást, de mindeddig nem kapott felkérést erre. Az USA továbbra is beavatkozik A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésé­nek állandó bizottsága ked­den rendkívüli ülést tartott, amelyen meghallgatta Vo Nguyen Giap tábornok, nem­zetvédelmi miniszter jelenté­sét a dél-vietnami nép felke­léséről és felszabadító fegy­veres erőinek offenzívájáról. amely március eleje óta eré­lyes megtorlásban részesíti a Thieu-klikknek a párizsi bé­kemegállapodást sértő akció­it. A nemzetgyűlés állandó bi­zottsága üdvözölte a dél-viet­nami nép ragyogó győzelmeit és élesen elítélte az ame­rikai imperialistákat, ami­ért továbbra is beavatkoznak Dél-Vietnam belügyeibe, ét több ezer felnőttet, valamint gyermeket hurcolnak el erő­szakkal az Egyesült Államok­ba. ★ Szerdán Hanoiba érkezett Alexandre Casella, az ENSZ menekültügyi főbiztosságának külön tanácsadó ja, hogy pon­tosan tájékozódjék a dél-vi­etnami felszabadított öveze­tek lakosságának legsürgő­sebb anyagi szükségleteiről. Csütörtökön Hanoiba várják az NDK Interflug légitársa­ságának szállítógépét, amely 14 tonna tejport. húst és gyógyszert hoz a rászorulók számára. Casella szerint a menekültügyi főbiztosság rö­videsen újabb segélyszállít­mányokat irányít Vietnamba. Május 29-30: NMO-csúcs A Fehér Ház tisztségvise­lői hétfőn Palm Springsben közölték: az Egyesült Álla­mok több szövetségese azt indítványozta, hogy Ford elnök és a többi NÁTO-tag- ország államfőinek részvéte­lével májusban tartanak csúcsértekezleteit, s ezen erősítsék meg a nyugati egy séget és együttműködésit! szerint NATO május A NATO-szovivő a csúcsértekezletet a brüsszeli székhelyén 29-én és 30-án tarthatnák meg. Szóba került azonban, hogy ' az Európai Biztonsági Értekezlet zárószakaszának megnyitása előtt vagy köz­vetlen utána hívnák össze a NATO-konferenoiát. ü Öngyilkos lett a tábornok Eltunt a pilóta WASHINGTON Washingtonban szerdán összeült az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsa, hogy Gerald Ford elnök ké­résére nemcsak Indokínára, hanem a Közel-Keletre vo­natkozólag is kidolgozza a jövendő amerikai akció kü­lönböző variánsainak listá­ját. (Reuter) ★ A washingtoni kormány­hoz közelálló források sze­rint a saigoni ténymegálla­pító körútjáról nemrégiben hazatért Frederick Weyand tábornok, az amerikai száraz­földi haderő vezérkari főnö­ke Ford elnök elé terjesztett jelentésében legkevesebb öt­száz millió dollárban jelölte meg annak a pótsegélynek az összegét, amely megítélése szerint a saigoni rezsim fenn­maradásához szükséges. (AFP) Sajtóértekezlet Lisszabonban Vasco Gcmcalves portugál kormányfő nemzetközi sajtóértekezletet tartott, amelyen beszámolt a Fegyveres Erők Mozgalma közgyűlésének határozatairól és a kormány poli­tikájáról. Mondanivalójának középpontjában az ország társadalmi fejlődésének vázolása és a küszöbönálló választás állt. (Telefoto — AP—MTI—KS.) Harminc év lakásépítése Öngyilkosságot követett el Nguyen Van Hieu vezérőr­nagy, a saigoni katonai kör­zet helyettes parancsnoka. Nyugati hírügynökségi je­lentések szerint a magas rangú tisztet ma reggel a Bien Hoa-i légitámaszponton levő főhadiszállásán, íróasz­talára borulva, holtan talál­ták. Szolgálati fegyverével agyonlőtte magát. Egyes for­rások szerint a vezérőrnagy­nak közvetlenül tettének el­követése előtt heves vitája támadt felettesével a saigoni rezsim katonai taktikájáról. A UPI nem tartja kizártnak, hogy a saigoni tábornok ön- gyilkossága összefügg a Thieu rezidenciája ellen elkövetett bomba támadással. (ADN, AFP, UPI)-ár Alíg kilenc órával az el­nöki palota ellen végrehaj­tott bomba támadás után, kedden délután Thieu elnök­letével ülést tartott a rezsim nemzetbiztonsági tanácsa. ★ Saigoni katonai források feltételezik, hogy a 26 éves Nguyen Thanh Trung repülő­hadnagy, aki kedden hajnal­ban bombázta az elnöki pa­lotát, dezertált és gépével a népi erők által felszabadított övezetbe repült. (UPI) QMSiMi Wlé. a#rüú> 10« csütörtök 1930. A népszámlálással együtt végrehajtott lakásösz- szeírás adatai szerint a falvak és a kisebb városok házainak több mint 70 százaléka vá­lyogfallal épült, a lakások 75 százalékában nincs villany, 86 százalékában hiányzik a ve­zetékes víz. 1945. A bombá­zások és a hadműveletek kö­vetkeztében 360 ezer lakóépü­let sérült meg az országban. 1946—1960. Fölépül 590 ezer új lakás. 1975 március, a Köz­ponti Bizottság beszámolója a párt XI. kongresszusán: „Ez az év egyben a 15 éves lakás- építési tervünknek is befeje­ző része. Az ország nagy ered­ménye, hogy a kitűzött célt 1975 végére elérjük: a terve­zett egymillió lakás felépül, sőt néhány tízezerrel többet építünk. Ennek eredménye­ként 15 év alatt hazánkban minden harmadik család új lakáshoz jutott. A IV. ötéves terv időszakában a lakásépítés ütemével az európai országok élvonalába kerültünk.” Az örökség terhe Mindennapi életünknek nem egyik kelléke a lakás, hanem a legfontosabb tárgyi fettétele. Érthető tehát, hogy j a lakásépítésnek fokozatosan növekvő szerepe jutott a nép- I gazdasági tervekben, s a la- i kásépítéere készült első íz­ben távlati program hazánk­ban. Az örökség terhétől azonban nehéz szabadulni. A harmincas években eszten­dőnként átlagosan 22—23 ezer lakás épült, és ezek na­gyobb része is egy lakószo­bás, minden komfort nélküli otthon volt. Az utolsó béke­évben, 1938-ban száz lakás­ra 382 fő jutott. 1974-re ez a szám 307-re apadt. Amihez rengeteg erőfeszítés kellett. Ha csupán a lakásállo­mány mennyiségi gyarapítása lett volna a feladat, az érin­tettek könnyebben megbir­kóznak azzal. Mennyiség és minőség együttes változtatá­sa volt azonban a követel­mény! Hiszen 1949-ben a la­kásoknak mindössze 48 szá­zalékában égett a villany, 18 százalékában folyt vezeték­ből a viz. A 2 millió 385 ezer lakás 66 százaléka pedig egy­szobás volt ekkor, s így a fej­lesztéshez nemcsak pénz kel­lett, hanem különféle anya­gok tömege is. Azaz az ipar, építőipar, építőanyag-ipar te­remtette 1-rtér tágítása. Téglahegyek helyett Iparszerűvé, gyártássá kel­lett átszervezni az építést. Megkezdődött a házgyári há­lózat kialakítása. Az idén már­cius elején avatták a kilence­diket Veszprémben, s a tize- dikkkel, a kecskeméti ház­gyárral fejeződik be e nagy munka. S míg 1965-ben —az állami lakásépítésen belül — minden száz lakásból hat ké­szült gyári technológiával, napjainkra ez az arány nyolc­vanra növekedett. Bővítették a magánépítők hitellehetőségeit — 1975-ben nyolcmilliárd forintot folyó­síthat ilyen célra az Orszá­gos Takarékpénztár —, meg­teremtették a közművesítés gyorsításának szervezeti fel­tételeit. Űj cementgyárak, szerelvénygyártó üzemek épültek. Mind több síküvegre volt szükség, villamos ener­giára ugyancsak, hiszen tíz év alatt egymillióval nőtt a háztartási villamosenergia-fo- gyasztók száma, miközben az egy háztartásra jutó villa- mosenergia-felhasználás meg­háromszorozódott. Ma évente háromszor annyi vízvezeték épül, mint a hatvanas évtized elején —, ahogy az új búto­rok, közöttük a beépítettek tömege szintén elengedhetet­len, Ennyi minden kapcsolódik a lakásépítéshez? S mennyi más még! Hiszen egy évtized alatt a népesség tíz százalék­kal gyarapodott, a családok száma ugyanakkor 25 száza­lékkal, mert felbomlanak a korábbi ún. nagycsaládok, mert a fiatalok már nem a szülői háznál akarnak élni... A városokban és a kiemelt községekben még mindig ne­gyedmillió lakásigénylő vár lakáskiutalásra. Lakás minden családnak Hatalmas utat kellett meg­tennünk, örökös küzdelemben a múlt terhével s az igények növekedésével addig, hogy a párt most elfogadott program- nyilatkozata kimondhassa: a következő tizenöt-húsz évben másfél, kétmillió lakást épít­sünk meg, s az állam és a lakosság együttes erőfeszíté­sével biztosítani kell, hogy minden család önálló lakás­hoz juthasson. 1960-ban 58 ezer, 1970-ben 80 ezer lakás épült, s az idei terv 90 ezer lakás építésével számol. Gyor­sabb a tempó, s nemcsali több, de kényelmesebb is az új lakás. Kényelmesebb, mert amíg 1965-ben csak 45 ezer, 1974-ben már 200 ezer otthon távfűtéses, minden száz lakás­ból 45-ben ott a vízvezeték, s mindez jobb feltételeket nyújt a kulturáltabb élethez. Igaz, mint a Központi Né­pi Ellenőrzési Bizottság tíz­ezer lakásra kiterjedő vizsgá­lata bizonyította, javítani szükséges a kivitelezés minő­ségét, mert a korszerű tech­nológia a korábbinál jóval fegyelmezettebb munkát kö­vetel. Igaz, lehetne nagyobb lendületet adni a munkásla- kás-építésnek... de az is igaz, hogy ma már a 3 mil­lió 475 ezer lakás 48 százalé­ka kétszobás otthon, hogy nö­vekedett az új lakások alap­területe, javult, mégpedig nagy mértékben felszereltsé­gük. A cél, hogy minden csa­lád önálló lakáshoz jusson, még nincs karnyújtásnyira. Ám sokkal közelebb van, mint ■ ahogy harminc esztendeje a romokban heverő ország túr­tam véltük, remélhettük.

Next

/
Thumbnails
Contents