Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-30 / 100. szám

„A PART az IFJÜSÄG NEVELÉSÉT társadalmi ügy­nek tartja Az ifjúság jövője összekapcsolódik országunk fejlődésével, és nagymérték­ben függ a fiatalok odaadó munkájától. A párt ifjúság­ról szóló határozata a megva­lósulás útján van. Lénye­ges, pozitív változás követke­zett be az ifjúságnak a szoci­alizmushoz való viszonyá­ban. az ifjúság megítélésé­ben, a róla történő gondosko­dásban” — olvashatjuk az MSZMP XI. kongresszusá­nak határozatában. Az össze­foglaló jellemzést igazolták egyebek között a fiatal kong­resszusi küldöttek, akiknek szereplését Kádár János elv­társ záróbeszédében az új nemzedék szép bemutatkozá­sának nevezte. A megállapí­tás bizonyítékai azonban jó­val korábbi eseményeket is fölidéznek. Tény, hogy felnőtt az a nemzedék, amely a felszaba­dulás után született, a szoci­alista társadalmi viszonyok között nevelkedett, és megta­lálta helyét az életben. Ennek a korosztálynak a felszabadu­lás előtti időszak, a Horthy- rendszer, az illegális kommu­nista párt tevékenysége isko­lai tananyag, történelmi lec­ke. Gyerekfejjel élték át az 1956-os ellenforradalmat S nem vitás, hogy minden ko­rábbi nemzedéknél jobb kö­rülmények között tanulhat­tak, kezdhettek önálló életet Róluk mondták nemegyszer • vita hevében, hogy elké­nyeztetett fiatalok, divatjuk, szórakozási szokásaik egy ré­sze megbotránkoztatta, aok esetben ma is megbotránkoz­tatja az idősebbeket De azt is könnyű belátni, hogy a kül­sőségek felszínes, igaztalan ítélkezésre adnak módot Lé­nyegesebb azonban annak tu­data, hogy ifjúságunk kedve­zőbb lehetőségei a szocialista társadalom fejlődéséből kö­vetkeznek. Lényegesebb azt látnunk, hogy a szocialista szellemű iskolákban tanulták a hazaszeretetét az interna­cionalizmust, az erkölcsöt, á szocializmus igenlését S per­sze nemcsak az iskolában, ha­nem a szülői házban, az ut­cán, az életben. Nemcsak sza­vakon, hanem az országépítő munka tényein is nevelked­tek, azon, hogy csaknem két évtizede a párt szilárd poli­tikájának valóra váltásán fá­radozik az ország Eközben valóban társadalmi ügy lett emberré formálódásuk segíté­se is. A társadalmi üggyé válást szorgalmazta egyebek között a párt 1970-es ifjúságpolitikai határozata. Hosszú időre programot adó dokumentum, amelynek megvalósulását jel­zi az ifjúsági törvény, az Ál­lami Ifjúsági Bizottság tevé­kenysége, a fiatalok gondjai­nak megoldását gyorsító tár­sadalmi munkamegosztás. Ezek a dokumentumok, hatá­rozatok, intézkedések kifeje­zik a fiatalok jogait, de ma­gukba foglalják a fiatalok kö­telességeit is. Más szóval: úgy foglalkoznak a fiatalokkal, hogy figyelembe veszik, mi­lyen fontos teendők várnak rájuk a fejlett szocializmus építésében, és azt is, hogy a jelen munkájából miként ve­szik ki részüket A reális megítélésnek csak ez lehet az alapja, ez lehet kiinduló pont­ja. Kádár elvtárs szavaival él­ve: „...az ifjúság kérdései­vel nem absztrakt módon, ha­nem osztálymegközelítés alap­ján, marxista módon kell fog­lalkozni.” A fiatalt* megítélésében, munkájuk értékelésében te­hát abból kell kiindulnunk, hogy az ifjúmunkás, a terme­lőszövetkezetben dolgozó fia­tal vagy a diák eleget tesz-e kötelességének? Az ifjúmun­kás törekszik-e arra, hogy jól képzett, művelt munkássá váljék, méltóvá az ország ve­zető osztályához, a munkás- osztályhoz. A parasztfiatalok jellemzésekor a mérce: mit tesznek a korszerű mezőgaz­daságért, a szocialista faluért. A diákoké, hogy tanulnak-e, képzik-e magukat, számíthat­e tudásukra a jelen és a jövő társadalmi. A FIATALOKRÓL SZÓLÓ polémiák jó része ma már ilyen alapon zajlik. Ha nem­zedékekről szólunk, a folyto­nosságot, az építőmunka kö­zösségét hangsúlyozzuk. Nem mond ez ellent annak, hogy figyelembe vesszük az életko­ri sajátosságokat, hogy vilá­gosan látjuk, vannak különb­ségek gondolkodásban, szo­kásokban, magatartásban idősebbek és fiatalok között. Tény az is, hogy az ifjúság egy szűk rétegének negatív vonásai károsak stb. Egyszó­val: nem a szépítés, hanem a lényeglátás az ifjúság meg­ítélésében történt pozitív vál­tozás magyarázata. Ha a változást következete­sen végiggondoljuk, belátjuk, hogy az sem egyszerűen if­júsági téma. Hiszen éppen ezekben az években vált a közgondolkodásban, is mércé­vé, általánosan elfogadott mércévé a végzett munka sze­rinti megbecsülés. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elvé­nek maradéktalan érvényesü­léséhez tartozik például a fi­atalok kezdő bérének rende­zése; a szakmai ismeretek, az általános művelség elis­meréséből faikad a szakmai versenyek sora. De utalhatunk arra is, hogy a fiatalok szociális helyzetének javítására tett intézkedések ugyancsak kap­csolódnak általánosabb válto­zásokhoz. A fiatalok lakáshoz juttatása, az arányok javulá­sa nyilván nem független a lakásépítési programtól, üuul_ tetésük az e célra fordítható összeg növekedésétől és még sorolhatnánk. Mindez bizo­nyítja: az ifjúsággal kapcso­latos valamennyi változás szoros összefüggésben van a társadalom általános fejlődé­sével, a fiatalok javuló lehe­tőségei az ország gazdaságá­nak erősödésével. A FIATALOK HELYE, sze­repe mindezen tényezők ösz- szességét figyelembe véve látszik helyesen. DL D. T úlméretezeít szolffáltatóliázak ? Két helyen jártunk a Mát­rában: Mátrafü reden és Mát­raházán. Mind a két helyen két, nagy, szemre is muta­tós szolgai la tó-ház épült né­hány évvel ezelőtt, melyek­nek ünnepélyes megnyitása­kar azt hallottuk, hogy a két létesítmény nagyon fontos feladatot tölt be. Sürgető és jogos igények kielégítését biztosítja, hogy az itt lakók­nak és az itt üdülőknek, ez­reknek és ezreknek ne kell­jen mindenért Gyöngyösre buszozniuk, fáradniuk. És ezek a szolgáltató-házak ma nagy részükben üresek. ★ Vaskos, robosztus épület, magasba ugró tetőszerkezet­tel, ez a mátrafüredi szol­gáltató-ház a SZOT-üdülő szomszédságában. Alpesi tá­jak építkezését formázza. A mandzard-szobák is aláhúz­zák ezt a törekvését a ter­vezőnek. A földszinten találjuk a GELKA ált vevőhelyét, a GYÖNGYSZÖV kölcsönző boltját, de a Patyolat is he­ti három napon át néhány órára kinyitja az itteni üz­letét- A többi földszinti he­lyiség üres. Senki és semmi nincs benne hónapok óta. El­ment a cipészműhely, mert alig akadt munkája a Gyön­gyösről kijáró egy szem szö­vetkezeti dolgozónak. Lett volna még itt idegenforgal­mi szolgálat is, de azt „el­fújta a szél". » Az emeleten a női .fodrá­szat várja a vendégeit. Hogy miért az emeletre tették, az ottani vendég-szobák szom­szédságába, azt nehéz volna megindokolni. Várható, hogy a közeli jövőben leköltöznek majd a földszintre. És akkor a mostani helyiségek is venr_ dégszobálcká alakulnak át. A mátraházi szolgáltató­ház alakja egészen más: hosszan elnyúló, földszintes építmény, éppen a parkoló­val szemben, a hegyoldalba telepítve­Egyik végén a fűszer-üzlet, a másikon a fodrászat, köz­ben a falatozó és az orvosi rendelő. Aztán még néhány üres helyiség- Illetve: ven­dégszoba. •k A megyei tanács osztály- vezetője, dr. Hortobágyi Ist­ván kérdésünkre elmondta, hogy annak idején a Gyön­gyösi Városi Tanács vezetői kezdeményezték az építke­zést. A partnerek kiváloga­tásában á mgye segített. Most az egész a GELKA ke­zelésében van. ö gondos­kodik az épület fenntartásá­ról, gondozásáról. De az eset­leges cserékhez, a meglévő helyiségek más cégeknek va­ló átadásához a hatóság hoz­zájárulása kell. Az építkezéshez állami se­gítséget adtak. A tényleges költség jelentő részét a dotá­ció tette ki. Ha az eredeti társ helyébe új lép be, ak­kor a teljes építkezési költ­séget kell befizetnie, és az ere­deti, tehát a fejlesztésre szánt öszeg mot visszakerül a fej­lesztési alapba, hogy ugyan­ezt a célt szolgálhassa to­vábbra is, tehát újabb fej­lesztések támogatását. Jogtalan haszonhoz tehát a helyiségcserékkel senki nem juthat- Ez megnyugta­tó. De kevésbé megnyugtató, hogy a drága pénzen épített szolgáltató-házak „kiürül­nek” és „átvedlenek”. — Ha nem lennének, — jegyezte meg keserűen dr. Hortobágyi István, — akkor mindenki ezeket sürgetné. Jó volna végre eldönteni a sorsukat, meghatározni azokat a közösségi érdekeket, amiket szolgálniuk kellene- a nevükhöz illően. Egyelőre azonban ez nem megy. Sen­ki sem tud jobbat ★ A mátráfüredi ház sorsa még eldöntetlen. Ha min­den igaz, akkor a GELKA- nak újabb vendégszobái lesz­nek itt. A mátraházának na­gyobbik felébe pedig beren­deznek egy vendéglátó szol­gáltatást. ahogy ezt „fino­man” fogalmazzák- Biztos, hogy nagy sikerrel működik majd a kibővített falatozó és borkóstoló, hiszen eddig is jó forgalmat bonyolított le. És csakugyan nagy szükség is van rá, mert a Mátrának ez a része szűkölködik ven­déglátó helyekben, kulturált környezetű és berendezésű étkezési lehetőségen ben. Az is biztos, hogy a Mátrára jellemző átmenő idegenfor­galom megköveteli olyan fa­latozó, bisztró, önkiszolgáló étkezési hely kialakítását is, ahol rövid idő alatt, bő vá­laszték mellett, aránylag ol­csó áron sok ember tud va­lamit „bekapni”. Erre azonban nem feltét­lenül egy szolgáltató-házat kellett volna építeni. A detki tsz, amely ennek a mátraházi bisztrónak a kibővítését hajlandó megcsi­nálni, jó ügyet szolgál. Száz­szor inkább legyen itt egy jó falatozó, minthogy a fris­sen épült helyiségek üresen tátongjanak egymás melleit. Amit tehát a detkiek csi­nálnak, azt támogatni kell. De el kell kerülni az ilyen megoldásokat azzal, hogy oda és csak akkora szolgál­tató-házat építünk, ahová és amekkora feltétlenül szükséges. A GELKA is meg tudna lenni anélkül, hogy vendégszobákat alakítana ki a szolgáltató-házakban. ★ Az eredeti elképzelés )ó ügyet szolgált. Nem hiába adott az állam súlyos össze­geket hozzá, éppen a cél is­meretében. Ami viszont lett belőle, ami most van, az egyáltalán nem jó, nem is hasznos, nem is célszerű. Sőt: a köz érdeke ellen va­ló. A példánkban szereplő két ház helyébe fel lehetett vol­na építeni máshol olyan szolgáltató-házakat, amely£jí_ valódi igényeket elégítettek volna ki.. Naivitás azt hinni, hogy sarkaltatással nadrágva- saltatással tolakodnak majd az emberek ezeken az üdü­lőhelyeken. Ahogy a Patyo­lat nem sokra megy a tizen- két-napos vállalási idejével, mert az a gyakorlatban en­nél úgy is több, hiszen he­tenként csak három nap tart nyitva. A kéthetes üdülését töltő nő vagy férfi nem vi­szi oda a holmiját, hogy az­tán postán küldjék utána. Most kellene neki a kitisz­tított ruha: ma vagy hol­nap, nem pedig két hét múl­va. ★ A lehetőségekkel élni — ésszerű dolog. Az állami tá­mogatást kihasználni — ter­mészetes dolog. Gyorsan csináljunk vala­mit, mert most sok pénzt le­het hozzá kapni: ez viszont nem erkölcsös dolog. Pazar­lás, visszaélés, a köz javai­nak az elherdálása, amit a iegtetszetősebb jelszó sem tesz elfogadhatóvá, szalon­képessé, természetessé- - Ilyenkor szokott az em­bereik igazság-érzete berzen­kedni, sokszor éles és túl­fűtött szavakban Is kifeje­zésre juttatva véleményüket Igazuk is van. Ugyanis egészen más a le­hetőségekkel élni és egészen más a lehetőségekkel vissza­élni. Az ésszerű takarékos­ság itt kezdődik és nem a kicsinyes filléreskedésnél. Remélhetőleg, a tanulság egyértelmű. G. Molnár Ferenc Az asztalé« — üdítők és feketekávé társaságában — kék borítójú könyv. A címe: A termésbecslés módszerei. Az egyik szerző dr. Szalai György, a kompolti. kutató­intézet igazgatója. — Tavaly jelent meg a könyv, jómagam a kalá­szos gabonák termésbecslé­si módszerét ismertetem benne. Igyekeztünk a gya­korlati szakemberek ‘Számá­ra egy nagyon egyszerű és * könnyen áttekinthető, ugyan­akkor tudományos alapokon nyugvó módszert kidolgoz­ni, melynek lényege az, hogy kellő mintavétel alap­ján a kalászok számából és hosszúságából a termés 5—6 százalékos hibával megálla­pítható. Elmosolyodik. — A könyv megjelent, a gyakorlat igazolta a mód-r szer helyességét, de az élet nem áll meg. Most egy olyan eljárás kidolgozásán munkálkodunk, amely lehe­tővé teszi, hogy még a ka- lásaolás előtt következtet­hessünk a termés mennyi­ségére. A népgazdaság szá­mára ugyanis Igen fontos a minél korábbi termésbecs­lés, hiszen ez a nemzetközi üzletkötéseket erőteljesen befolyásolja. — A kutatót tehát hajtja a további feladat, pedig va­laha nem is gondolt arra, hogy tudományos kérdések­kel foglalkozzék... — Hát igen. Annak ide­jén — bár falusi gyerek voltam — az érettségi után . a villanyszerelő szakmát vá­lasztottam. De nem sokáig, mert 1948-ban felvettek az agráregyetemre. Aztán tan­év közben szovjet ösztöndíj­ra javasoltak és 1949 őszé­től már a Szovjetunióban végeztem a tanulmányaimat. A szovjet tanárok, diákok ^sántesége, e^saerúse^e igen nngy hatással volt rám, maradandó nyomokat hagyott bennem. Az egye­tem befejezése után haza­kerültem, a pusztaszikszói állami gazdaságba, igazga­tónak. Akkoriban ez a gaz­daság az ország hét leg­rosszabb üzeme közé tarto­zott. Az emberek összefogá­sával sikerült azonban elér­nünk, hogy rövidesen már megkaptuk az élüzem címet. 1962-ben — akkoriban még a gazdaság és a kutatóinté­zet összetartozott — kine­veztek az intézet igazgató­jának is. — Szívesen vállalta? — Megmondom őszintén, igen. Azt a feladatot kap­tam, hogy a kutatást és a gyakorlati életet segítsek összhangba hozni. Olyan munkának tartottam ezt, aminek van célja és értel­me. és igen nagy ambícióval kezdtem hozzá. Úgy érzem, az én munkám is hozzájá­rult ahhoz, hogy az össz­hangot sikerült jobbá ten­ni — A.ztAn 1968-tól kezdve „csak” elméleti emberré vált... — Ez így nem jó kifeje­zés, mert az igaz, hogy 1963- ban intézetünk és a gazda­ság közötti adminisztratív kapcsolat megszűnt, de azért egyik fontos feladatunk ma is az, hogy a tudományos eredményeket minél gyor­sabban átvigyük a gyakor­latba, tehát az elméletet és a gyakorlatot minél Inkább összhangba hozzuk. Hadd említsek erre egy példát. A nagyúti Üj Élet Termelőszö­vetkezet 1973-ban egy hek­táron 23,7 mázsa őszi búzát termelt. A műtrágyázási szaktanácsadásunk Natasára egy. évvel később már majd­nem ötven mázsát. Aztán elmondhatom, hogy több ter­melőszövetkezetnek, állami gazdaságnak komplex lu­cernatermesztési technoló­giát készítettünk, vagy arra is hivatkozhatom, hogy most dolgozunk például a szajlai Búzakalász, a tarnaleleszi Egyetértés tsz-ek átfogó fej­lesztési tervén. S bár a bú­za-, árpanemesítés nem a mi országos feladatunk, sze­rény keretek között sikerült előállítanunk olyan búzafaj­tát, mint a Kompolti 1-es, vagy olyan ősziárpafajtát, mint a Kompolti korai. — Mint intézeti igazgató­nak, mi a. legnagyobb fel­adata? . — A helyes szemlélet ki­alakítása. A kutatóknál ugyanis könnyen kialakul egy úgynevezett kutatói szemlélet. Szeretnék, ha tudományos eredményük rögtön megvalósulna, más­részt pedig hajlamosak ar­ra, hogy egy-egy eredmény elmaradása esetén az üze­meket marasztalják el, hogy nem precízen végezték el a feladatot. A gyakorlati szak­emberek pedig sokszor azon a véleményen vannak, hogy a kisparcellás kísérletek nem adhatnak kellő alapot a nagyüzemi termesztéshez. A lényeg az, hogy az ellen­tétes álláspontok közeledje­nek egymáshoz, s mind a kutatók, mind a gyakorlati szakemberek jobban tá­maszkodjanak egymás mun­kájára. A kutatói munka irányításán kívül persze igen sok más feladata is va^i egy igazgatónak, töb­bek között biztosítani a ku­tatáshoz s. iikséges feltétele­ket, kapcsolatot tar'ani a táráin tézetekkel és termé­szetesen a párt- és állami szervekkel. — Mennyi ideje jut a saját kutatói munkájára? ■— Nagyjából munkaidőm­nek egyharmad része, és ezt jól kiegészítik az esti órák. — Mi foglalkoztatja leg­inkább? — Az intézeten belül a lucerna ökonómiai kutatást irányítom és mint beszél­getésünk elején már szóba került, a kalászos gabonák termésbecslési módszereinek kutatásával foglalkozom. — A lucerna miért érdek- ü? — Egyrészt azért, mert az intézetünknek országos ku­tatási témája, másrészt azért is, mert megyénkén belül nagyon alacsonyak a termésátlagok. Búzából meg­közelítettük, árpából megha­ladtuk az országos szintet, de a lucernával, sajnos, na­gyon gyengén állunk. Enéi- küi pedig nem lehet előbb­re lépni, hiszen ez a nö­vény az áilattenyésztés alapja. — Ha jól tudom, kandi­dátusi disszertációját az „őszi árpából írta". S egyébként is a megyében úgy ismerik a szakemberek, mint e növény egyik fő pat- rónusát. — Igen, 1972 végén véd­tem meg disszertációmat, melynek címe az őszi árpa agrotechnikai tényezőinek és termésösszetevőinek elem­zése volt. Akkor is és most is az a véleményem, hogy e növénnyel kissé mostohán bánnak a termelő üzemek. Pedig, ha ésszerű keretek között termelik, óriási üze­mi előnye van. Miután ko­rábban érik, mint a búza, az egész betakarítási műn­kát előbbre hozza, és ter­mészetesen korábban hozzá lehet kezdeni az őszi mun­kákhoz is. Emellett igen jó takarmánynövény. S ha sza­bad így mondani, most még csak „félkorszerű” fajtáink vannak, de az igaziak csak most jönnek majd. Olyanok, melyeknek fehérjetartalma magasabb, mint a mostania­ké, s eléri a 15—16 százalé­kot is. Szóval, nagy jövőt jósolok az őszi árpának. — Eddig csak a munká­ról, kutatásról esett szó. Szabad idejében mivel fog­lalkozik? — Ezzel nincs sok gon­dom, mivel kevés van be­lőle. Vezetői és kutatói te­vékenységem mellett kész­séggel vállalok társadalmi munkát is. — Valóban, tagja a me­gyei pártbizottságnak, veze­tői tisztséget tölt be az ag- ráregyesületben és a szak- szervezetben aktívan részt vesz a megye társadalmi életében. Dr. Szalai György munká­jának jelentőségét termé­szetesen a szakemberek mérhetik le leginkább. De hogy egy-egy tudományos eredménynek, módszernek milyen forintokban is mér­hető haszna van, annak ér­zékeltetésére hadd említ­sünk csupán egyetlen pél­dát. Az elmúlt esztendőben a dr. Szalai György által ki­dolgozott megbízható ter­mésbecslési módszer is hoz­zájárult az aratás előtti je­lentős. és jövedelmező ga­bonaexporthoz. A raktárak így az új gabonát fogadhat­ták, nem kellett azt ameny- nyiséget ideiglenes tárolóhe­lyen raktározni, ahol na­gyobb a veszteség. Ez a lénv egymagában több mil­lió forintot eredményezett n' ■-•lac-gunknak. Kaposi Levente JjégmögjQ 1915. április 30., szsráft Munkája: alkotás Az ifjúság megítélése

Next

/
Thumbnails
Contents