Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-24 / 95. szám
Határozatok és ellenőrzés Téglaként egy új falban ' Napjainkban a pártalap■zervezetí munka színvonalának emelése, de általában az egész pártmunka kapcsán előtérbe került az ellenőrzés fontossága. Nem véletlenül, hiszen az elmúlt időszakban igen sok alapszervezetre volt jellemző, hogy a hozott határozatok végrehajtását nem minden esetben ellenőrizték következetesen Viszont hiába a legjobb határozat, ha döcög a végrehajtás és elmarad az ellenőrzés. Szamosi Gáborral, az Egri Közúti Építő Vállalat pártalap- szervezetének titkárával e témáról beszélgettünk. — Talán először kezdjük a határozatokkal. Megmondom őszintén, hogy véleményem szerint határozatot, vagy határozatokat csak nagyon komoly ügyekben érdemes hozni. És általában olyan feladatok kapcsán, amelyek hosszabb távra szólnak és az egész kollektívára — akár az alapszervezetre, akár a vállalatra — kiterjednek. Ilyen lehet például egy középtávú oktatási terv, nyilvánvaló, hogy ennek következetes végrehajtását határozattal is biztosítani szükséges. A kisebb ügyekben azonban, úgy érzem, rögtön intézkedni kell, s fölösleges határidőt, felelőst megjelölni. Ha minden kis ügy kapcsán határozatot hozunk, akkor a határozat elveszti komolyságát és nem is inspirál senkit a végrehajtásra. A mi .alapszervezetünk évente nem hoz többet négy-öt határozatnál, de úgy érezzük, hogy ennél nem is szükségesebb több. — Az előbb arra célzott, hogy a rossz határozat nem inspirál a végrehajtásra. Ezt hogyan érti? — Talán fordítsuk meg a kérdést. Szerintem az a jó határozat, amelyik a realitásra épül, számba vesz minden lehetséges tényezőt és biztosítja a végrehajtáshoz szükséges feltételeket. Az ilyen határozatot nem csupán végre lehet hajtani, hanem valamiféle belső erőt is felszabadít, amely szinte hajtja az embert, hogy a tervből, az elképzelésből mielőbb valóság lehessen. A jó határozat tehát feltétlenül lelkesítőén hat, sarkallja az embert, és valahogy úgy érzem, éppen emiatt az ellenőrzés is szerves része a határozatnak, hiszen kíváncsi az ember, hogy eddig mit tett meg és hol tart. A nem kellően megalapozott határozat pedig nem hogy valami pluszt szabadítana fel, éppen ellenkezőleg, inkább elked- vetlenítően hat. — Ezt hogyan érti? — Ügy, hogy ha valaki előre tudja, a kitűzött célt nem lehet egészében, csak részben megvalósítani, akkor nincs is nagy kedve a végrehajtáshoz. Ez pedig nyilván azt eredményezi, hogy az ellenőrzés is felszínes és laza lesz. És engedje meg, hogy azt is elmondjam: érzésem szerint az ellenőrzés kifejezés valahogy az utóbbi időben negatív kicsengést kapott, ami nem szerencsés. — Miért,? — Valahogy az az érzésem, hogy igen sokan az ellenőrzés alatt csupán azt értik, hogy hibákat, negatív tényezőket tárjanak fel. Az ellenőrzéshez természetesen ez is hozzátartozik, de nem csupán ebből áll. Véleményem szerint az ellenőrzéshez az szükséges, hogy aki az ellenőrzést végzi, az értsen az adott területhez, mert csak így van súlya annak, amit megállapít. Igen lényeges, hogy az ellenőrzés folyamata pozitív irányú, mondhatnám azt is, jóindulatú legyen. Hiszen csak így tudja feltárni a pozitív, vagy éppen a negatív jelenségeket. Az ellenőrzésnek tehát nem csak az a feladata, hogy a hibákra felhívja a figyelmet, hanem az is — és szerintem legalább annyira lényeges —, hogy megállapítsa: az adott egyén, vagy kollektíva jól dolgozott, és ilyen esetben nem szabad fukarkodni a dicsérettel sem. És azt szeretném még hozzátenni, hogy ilyen esetben — amikor az ellenőrzés segítő szándékú — nemhogy terhesnek érzik az emberek az ellenőrzést, hanem egyenesen igénylik. Továbbá egy nagyon lényeges tényező az is, hogy az ellenőrzés folyamatos legyen és menet közben hívja fel a figyelmet az eredményekre, de természetesen a hibákra is. — Ezt miképpen érti? — Hadd mondjak egy olyan példát, ami nem idevágó, de a lényeget igen jól kifejezi. Az iszákos embert nem az utolsó féldeci előtt kell figyelmeztetni, hogy most már elég lesz, hanem az első előtt. Ebből kiindulva azt szeretném elmondani: hogy az a jó ellenőrzés, amely időben figyelmeztet, nem az, amelyik azzal zár le egy folyamatot, hogy az adott feladatot rosszul oldották meg. Végezetül pedig azt mondanám, hogy a helyes terv, a kellően megalapozott határozat, a következetes végrehajtás és a pozitív irányú ellenőrzés egységes folyamat. Olyan folyamat, amelynek egyik láncszeme szinte önmagától adódóan kapcsolódik a másikba és fel is tételezi a másikat. Véleményem szerint ennek az egységnek a megteremtésére szükséges nagyobb gondot fordítanunk. Kaposi Levente Költözik a gyár. Az udvaron csörlő erőlködik. A súlyos gép nehezen mozdul, lassan csúszik a rámpán felfelé a teherkocsi platójára. A szállítómunkások egy-egy hórukk után nagyot lendítenek a vastag láncot feszítő terhen. Nehezen mozdul minden. A megszokottság sok évtizedes súlyként telepszik az öreg üzem minden darabjára. Az emberekre is. Az ollóműhely öreg előrajzolójára, a tmk nyugdíj előtt álló lakatosára; azokra, akik egykor inasként léptek be a már akkor is hulló vakolatú műhelyekbe. — Ide kötődtünk. Egy-egy időrágta téglái vagyunk ennek a gyárnak. S a téglát nehéz kiszakítani a falból. Mégha óvatosan teszik is, akkor sem könnyű egy új falba ágyazni. Oda csak a frissen száradt vályog, az új tégla illeszkedik be könnyedén. Mint a mi fiataljaink az új üzembe, a Kistályai úton... ■ ■ ■ ■ Beilleszkedés ? — Azt. hiszem, nekünk nem lesz nehéz, hiszen ott már valóban otthon leszünk. Űj környezet, korszerű üzemcsarnokok, tágas, világos helyiségek várnak ránk. Olyanok, amelyekért már eddig is érdemes volt dolgozni még a szabad szombatjainkon is. Ezt a régit lebontásra ítélte az idő... Követem Sipka Károly tekintetét. A fiatal technikus, a KAEV 10. számú, egri gyárának KISZ-csú stitkára az ablak felé int. Valóban megöregedett az egykor büszkén magasló kapujú laka'csáru- gyár. Az egymáshoz ragasztott, szűk, füstös, ol :jbűzös műhelyeket csak a kemény bányafák tartják. A megroggyant tető alatt, a málladozó falú helyiségekben már csak kevesen dolgoznak. A többiek, néhány fiatallal az A külföldinél olcsóbb leves^ősxennresettség-mérő A környezetvédelmi vizsgálatokhoz új és olcsón előállítható műszert szerkesztett Pécsett a MEGYESZER Vállalat, dr. Szabó Lajos KÖJÁL-főorvos közreműködésével. Az automata szennyezettségmérő hálózati áramról és akkumulátorról egyaránt működtethető, a por- és a koromszennyezettség mellett többféle gázt is jelez. A műszerből Baranyában többet felállítanak, így például a BCM-nél és Pécsett. Az új műszert bemutatják a KGST-országokban is, hiszen használatával egységesíteni lehetne a vizsgálatokat. Képünkön: Horváth Károly, a műszer főkonstruktőre, és dr. Szabó Lajos. (MTI Foto Bajkor József) Epítőmunkánk nerazethözi támasza „A szocialista országok közös érdekeinek és nemzeti érdekeinknek megfelelően részt veszünk nyers- és alapanyagok együttes kitermelésében, közös gazdasági szervezetek, vállalatok létesítésében”. (Az MSZMP XI. kongresz- szusának határozatából). A hatvanas évek közepére- végére változások mentek végbe a KGST-államok belső gazdasági fejlődésében és a nemzetközi körülményekben egyaránt. Gyors ütemben nőtt az Ipari termelés, s ennek következtében olyan korszerű iparágak jöttek létre, amelyek szükségszerűen az integrációs folyamat felgyorsításához, nemzetközi jellegének kidomborításához vezettek (Ilyen korszerű iparág például az elektronika, a számítógépeket gyártó ipar, amely mint a KGST számítógép-programja is bizonyítja — valamennyi ország számára külön feladatokat tudott adni.) Emellett több szocialista országban — így hazánkban is — kimerültek a 3. Komplex Program munkaerő-tartalékok, rá kellett térni az intenzív ipari, gazdasági fejlesztésre, tehát a termelés hatékonyságának a nemzetközi munkamegosztás segítségével való növelésére, a tudományos-technikai forradalom vívmányainak tömeges, iparszerű alkalmazására. Ez az Integrációs folyamat szempontjából azt jelentette, hogy az addiginál nagyobb teret kapott az együttműködés a termelés szférájában, a termelés irányítási rendszerét is tökéletesítették, hozzáigazították a magasabb műszaki-gazdasági színvonalú ipari tevékenységhez; egyfelől erősítették a tervgazdálkodást, a tervszerűséget, másfelől decentralizálták az irányítást, növelték a gazdálkodó szervek önállóságát. Ezek a változások megteremtették az átfogó integrációs program létrehozásának a feltételeit. Megindult a kidolgozás folyamata, amelynek főbb állomásai az 1969-i moszkvai XXIII., és az 1970-i varsói XXIV. ülésszak voltak. Végül az integrációs tervet Komplex Program néven az 1971 júliusában Bukarestben tartott XXV. ülésszakon hagyták jóvá. Mi a Komplex Program lényege? Az addigi integrációs szakasztól megkülönbözteti: a tervezési együttműködés tökéletesítésével kiszélesedtek és elmélyültek a gazdasági távlatok. Ez az együttműködés egyaránt felöleli a középtávú, tehát öt évre szóló és a hosszú távú, a 15 éves időszakot átfogó elképzelések egyeztetését. A Komplex Program a tervezési együttműködés mellett körültekintően gondoskodik úgyszintén a termelési kapcsolatok fejlesztéséről. Éppen napjaink egyik súlyos gondja az energiahelyzet; a tőkés világ energiamérlegének zavarai bizonyos mértékben ránk is hatnak. Magától kínálkozik a lehetőség — és ezt a Komplex Program erőteljesen támogatja, — Magyarország és a többi energiaszegény KGST-ál- lam számára is, hogy a pótlólagos, csak gaízdaságtalanul feltárható hazai források helyett az erre szánt összeget energiahordozókban gazdag területek közös kiaknázására fordítsák. Ilyen területek elsősorban a Szovjetunióban vannak. A Szovjetunió — részben nagysága, részben pedig energiahordozókban, alapanyagokban való gazdagsága folytán — oroszlánrészt vállalt és vállal a jövőben is a KGST energiabázisának a megteremtésében. Tavaly például a KGST-államok a tőkés országokénál jóval csekélyebb mértékben érezték a nyersanyag- és energiagondokat, mert a Szovjetunió — jóllehet a tőkés piacon többszörös áron értékesíthette volna — változatlan áron és mennyiségben szállította a nyersolajat, acélt, papírt Emellett az új KGST- alapanyagárak is jóval kedvezőbbek a világpiaci árnál, például a kőolajat tonnánként 37 rubelért kapjuk, ugyanezért az olajért tőkés piacon 110 dollárt kellene fizetnünk. Dunai Péter (Következik: Magyarország és a KGST^ élen. már kiköltöztek az űj gyártelepre. — Ahogy sorban áttelepültek az üzemrészek, úgy szakadt ketté a KISZ-szervezet is. Ez a szakadás azonban csak képletes dől g, mert valójában egyek vagyunk, ha két helyen dolgozunk is... Együtt szerveztünk társadalmi munkát tavalv decernb“ - ben, az új üzemcsarnok átadását megelőzően. Az egyéni vállalásaink közé tartozott, hogy 8—10 órát dolgozunk az új üzemért. Jó volt látni, miként csinosodott ki a modern szerelőcsarnok környéke a kezűink nyomán. Vagy amikor március 15-én bejöttünk, egymásra néztünk, aztán csak annyit mondtunk: ki hitte volna... Nyolcvanötén vagyunk KISZ-tagok, s mind a nyolcvanötén ott voltunk. Akkor az acél’áíyék- üzemet költöztettük, s a mielőbbi termelést, segítettük elő. Tehet-e többet egy maroknyi fiatal? Megmutathatja-e másként az erejét, akaratát és vonzódását a munkához, a munkahelyéhez, mint így? Vitatkozunk: forradalmi-e. az egykori ifjúmunkások lendületét követő-e a mai KISZ- tagság? Bizonyára, ha ilyen kedvvel, közösen döntve vesznek részt a nagy munkában. Egyenként, mintegy téglaként az új falban ... ■ ■ ■ ■ öten ülünk a karcolt lapú. barnára festett asztal mellett. A kopott falakon néhány régi tabló lóg. az egyik sarokban színeves ztett iskolai tábla. Körben padok, székek. Néhány perccel ezelőtt úttörők ültek az étkezőhelyiségből nyíló, KISZ-klubnak kikiáltott teremben. A gyárról, a termelésről, a tervekről érdeklődtek. Az egyik kisfiú megkérdezte, mi lesz a fiataloké, milyen lesz odaát a KISZ-élet, a Kistályai úton, az új gyárban... — Nincs mit kertelni, nehéz volt itt összefogni a fiatalokat. Érthető is. Ki az, aki szívesen itt marad, ebben az elhanyagolt helyiségben délután, a munka után. Egy kis otthonosságot, kényelmet nem tudtunk biztosítani, jobb programokról nem is beszélve. Tulajdonképpen csak a taggyűléseket tartottuk meg itt, a közösségi életet kinn élünk az üzemben, s a társadalmi munka idején — mondják a vezetőség tagjai, Bede Sándorné, Cseh Ilona és Sipka Károly. Eszembe jut a kis úttörő, rákérdezek: — Mi lesz a fiataloké, milyen lesz odaát...? Alig győzöm jegyezni a válaszokat. Terveikről beszélnek, belevágva egymás szavába. Nem csoda, sokat váriak az új körülményektől. — Külön klubhelyiséget kapunk, megígérték a gyár vezetői. Azt mondták, ránk bízzák. ízlésünknek, elképzelésünknek megfelelően rendezhetjük be, csak vigyázzunk rá... Ezt kár is volt mondani, hát hogyne vigyáznánk rá, amikor végre egyszer a miénk lesz az egész... Subaszőnyeget szövünk bele, képeket akasztunk a falakra, társadalmi munkát végzünk, hogy megfelelően berendezhessük... Hogy milyen lesz majd odaát? Ennél mindenképpen jobb! A kulturális és a sportélet fe'len- dülését várjuk a Kistá yai úttól. Kispályát építünk, a helye már megvan, s ha fér, még egy röplabdapályát is... Színházba járunk, mo iba megyünk, akárcsak most, ce akkor lesz otthonunk, ahol megvitathatjuk a látottakat, ahol kiakaszthatjuk a nyári kirándulások emlékeit, a fotóinkat... Ilyennek tervezzük, ilyen lesz! Ígéret? Igen. Megvalósítható? Feltétlenül. Különös titka nincs. A nyolcvanöt fiatal összeforrott, bizonyára együ't tesz hát a jövőben is, akárcsak eddig. Megvalósítható terveket szőnek, mert tehetik. Nem egyszer kipróbálták már az erejüket. Csatát nyertek, amikor egymáson kellett segíteni. .. Mesélik, volt olyan év, hogy 14 ipari tanuló közül hat megbukott; Mindenkit bántott a dolog, összedugták a fejüket, s jött az ötlet: korrepetálni, tanítani kell őket. — Az év végére közepes átlagot ért el a csoport, egy gyerek bukott meg csupán, ő ki is maradt. A többiből szorgalmas, törekvő ember lett. Egyikük már az esti középiskolát végzi, egyetemre szeretne menni. Mindannyiu- kon múlik, hogy sikerül-e a felvételije... — Nálunk sem megy minden simán. Szerencsére, mindig van kitől segítséget kérnie a KISZ-szervezet vezetőinek. A pártalapszervezet- ben öten kapták a feladatot: ott állni a fiatalok melleit, segíteni az útjukat... Soká;,* voltam én is ifjúsági vezető, tudom, hol vannak a problémák. A saját bőrömön éreztem. hogy hol szorít a cipő. Ezért döntöttünk úgy, hogy többször tartunk együttes ülést, közös megbeszélést, s akkor sohasem beszélünk majd két nyelven — mondja a véleményét Merczel József, a pártalapszervezet fiatal titkára. Tapasztalatból fogalmaz így. Végigjárta ugyanis az utat, nem véletlen hát, hogy egyezik a véleménye a fiatalokéval: olyan közösségi életet kell teremteni, hogy abban benne legyen a fiatalos lendület, a fiatalos tettekkel. .. Nyolcvanötük közül a legtöbb ilyen: fiatalos lendületű, tettre kész. Nem véletlen, hogy egyértelműen hangzót a válasz, amikor megkérdezem: — Érdemes lesz-e apró „téglaként élni” az új fal* ban? — Érdemes.. .1 Szilvás István Társadalmi őrök — környezetvédelemre Mind több országrészben szerveznek környezetvédelmi társadalmi őrsegeket a helyi — megyei, járási, városa — népfrontbizottságok. Több fővárosi kerületben is eredményesen műkődnek már ilyen társadalmi szervek. Mi a konkrét feladatuk és munkaformájuk a környezetvédelmi őrségeknek ? — erről kért tájékoztatást az MTI munkatársa a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál. A környezetvédelem — mondták — mindenekelőtt fontos állami feladat. Hatásos környezetvédelmi intézkedések, eredményes környezetvédelem és környezet- fejlesztés azonban nem képzelhető el erélyes és aktív társadalmi közreműködés nélkül. A népfrontmozgalom tennivalói közé tartozik, hogy állandóan erősítse s környezetvédelem iránti társadalmi igényt A népfront társadalmi őrei vigyáznak a természeti környezet, így a víz és a levegő, a közterületek, az erdők, a mezők tisztaságára. Sokrétű felvilágosító, nevelő munkával serkentik az embereket arra, hogy oltalmazzák az erdőket, a parkokat, a fákat az oktalan rongálástól, a felelőtlen pusztítástól. A társadalmi őrök környezetvédelmi feladataikat elsősorban felvilágosító szóval, személyes példamutatással látják el. Az őrség tagjait — mint valamennyi állampolgárt — megilleti a jogos védelem. 1375. április 2L, csütörtök
