Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-23 / 94. szám
Nyelíörsép, hét poszton Jegyzetek egy tanácskozásró. Hevesi zenei hetek A zenekari estről A magyar nyelv hete egri rendezvénysorozatának érdekes színfoltja volt az a vita, amelyet a Népújság szerkesztőségében tartottak. A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola nyelvészeti tanszékének munkatársai dr. Bakos József kandidátus vezetésével a sajté nyelvhasználatát világították meg színesen, sokoldalúan, a nyelvörségen állék nemes buzgalmával. Űssze se tudnám számolni, hogy pályafutásom során hány száz tanácskozást szenvedtem, kínlódtam, unatkozz tam végig. S kötelesség ide vagy oda — miért is ne vall- • .iám meg — jó néhányról meg i6 léptem, abban a biztos tudatban, hogy semmit se vesztettem. A nyelvészetért sem rajongok. Képvisel«: a pedáns mesterek, s tanulékony famu- lusaik a kiszolgáltatott újságíró, a világ felé tárulkozó tollforgató ellenében menetelnek. Mentségük a szándék, vértezetük a száraz, fűrész- porizfi, s olykor jellegtelenül szürke, modorosságtól hemzsegő úgynevezett tudományos stílus. Hát item egyenlőtlen küzdelem. S szerintük mennyi rosszban vagyunk ludasok. Mi, akiknek foglalkozásunk a mindennapi hitvallás, s kenyérkereső munkaeszközünk a toll. Micsoda önnepélyesBég Megteszi az írógép is. Éé amikor diktálunk, s nagy hirtelenőben rendezzük az anyagot, mert hajt az idő, s vár megannyi feladat. De minek erről beszélni, morfondíroztam magamban, s növekvő biztonságérzettel szorongattam zsebemben egy mondattöredéket: . .megtanulták az áj szárakat megfelelő szerepkörükben használni tudni.” A dicséret persze nem minket illet, a torz, az agyonbonyolított szerkezet azonosat egy nyelvész szülémé-- nm. * U U U S aztán jött a kellemes meglepetés. A kitűnően felkészült gárda, s Bakos József, aki a vitaindító előadást tartotta, megkapó szavakkal méltatta tevékenységünket, felelősségteljes munkánkat. Milyen is a jó újságíró? A nagyobb és apróbb dolgokra egyaránt fogékony. A felszín mögött megsejti a lényeget, s eligazodik a bonyolultnak tűnő útvesztőkben is. Nyélvi műveltsége a kor színvonalán áll. Keresi, kutatja az érzelmi hatáskeltés leghatékonyabb módszereit. 2. Körös-körül csak az evezők csobbanását -hallani, de látni semmit nem lehet. Hirtelen, mintha egy tüzes kés hasítaná végig az eget, egy rakéta vágja ketté a sötétséget, majd nyomban utána gyors egymásutánban még több, ezt követően pedig a másik partról — egyelőre ugyan csak találomra — tüzelni kezdenek. „Észrevették a nyavalyások! — dörmögi magában Vaszilij. — Hát akkor szorítsuk meg őket egy kicsit!” A sötét víz fölött egymást keresztezik a süvítő golyóik .fénycsíkjai, s a fel- fellobbanó fény hol itt, hol ott szabadítja ki a sötétből a fiolyó felületét. Vaszilij, bajtársaival együtt minden erejét megfeszítve evez — a többi csónak már nem is látható, lemaradtak. QJ»% Tudósít a politika porondjáról, elkalauzolja az olvasót a tudományos alkotóműhelyekbe, s lehetőségeikhez mérten nemes buzgalommal formálja nemzedékek tudatát. Kerüli a semmitmondó, az erőszakolt körülírást, nem mond le a kifejezés nyelvi szépségeiről. A műfajok ismeretének birtokában hittel, szenvedéllyel politizál, érvel, vitázik. S mindezt úgy teszi, hogy tudja: figyelik, méghozzá olvasók ezrei. Köztük a nyelvészek is. ■ ■ ■ ■ Nem kis feladat, s bizony — kinél kevesebbszer, kinél többször — be-becsúsznak azok a bosszantó, azok a megmosolyogtató, s olykor homéri kacajra fakasztó hibák. Ezekről is szó esett. Először csak helyeseltem, végül már önfeledten szórakoztam. Még akkor is, ha a házunk táján sepregettek. Helyettünk... Tessék csak figyelni"! Következnek a nyelvi klisék. „.. .a találkozás szívélyes, baráti légkörben folyt le”. Részlet a mi május elsejei tudósításainkból; amikor az időről írunk. Ha jó, akkor a felvonulók kedvében akart járni. Ha viszont esik, akkor sincs különösebb probléma — ezt a szót is szeretjük használni—, mert így fogalmazunk: „A kedvezőtlen időjárás sem hűtötte le a dolgozók lelkesedését.” Ó sokszínűség, merre vagy...? Hát bizony, ha ló nincs, szamár is jó. íme a bizonyíték. Egyik Krizái ásra kevésbé hajlamos kollegánk bizonygatja irodalmi vénáját: „Valamennyi kisüzem fölött megkxmdult a történelem lélekharangja.” Hallottuk... / Az alábbi lelemények . Is önmagukért beszélnek. „Egyre jobban szélesedik a sakkozás a Szarvasi Ruházati Ktsz-ben ” „Az alábbi anyagféleségek, termelési lehetőségek beszerzése kínálkozik.” „Több anyag felesleges készletként jelentkezik.” „A legolcsóbb befektetés a jó szakember.” „Legszebb termékük a női szandál, a férfiakat illetően pedig a fekete lakkcipő. A fantázia szárnyal, nem ismer akadályokat. A végeredményt tessék olvasni. Ízelítő egy, a Magyar Hírlap— Gyerünk, gyerünk! — suttogja egyre Kravcsenko. Az izzadság homlokáról a szemébe csorog, körülötte pedig kezdetét veszi valami, amit szavakkal egyszerűen lehetetlen leírni Aknák robbannak, lövedékek zuhannak nagy csobban ássál a vízbe, olyan az egész, mintha óriási sivítás és dübörgés közepette maga a víz hasadna ketté. Előre, előre! A zöld fényben éles kontúrokkal kirajzolódó csónak a folyó jobb partjához simul, az ellenséges gépfegyverek lövedékei végigsöpörnek rajta. Száraz recs- csenés hallatszik... és a csónak jobb oldalán vékony sugarakban ömlik be a víz. Vaszilij félredobja az evezőt, egy marék pálcikát vesz ki a zsebéből és akkurátus, gyors mozdulatokkal bedug- dossa őket a golyóütötte lyukakon, mint a borász, aki elzárja a hordóból kiáramló bor útját. Majd a géppuskához ugrik, s a rakéták fényében közvetlenül a csónak orrá£0* jfc. ^iSldjhóai ban. március 30-án megjelent vezércikkből. „A konyhából sonka illata árad, bárányhús pirosodik a sütőben, s füstölt csülök érezteti jó ízét a töltött káposztában. . S most következik az eszmei mondanivaló, kevésbé virágos stílusban: . .Semmi kétségünk nem támadhat: jól élünk.” A stílusérzékről talán ne beszéljünk ilyen bizakodóan. Ezek után érthető a költő, Vihar* Béla egyik sorának kifejező hasonlata: „Ó mindenütt ott vagy te, mint a közhely a lapos vezércikkben.” Ám a zsurnalisztát nem akármilyen fából faragták. Ha kedve tartja, még költőkkel is versenyre kel, segítségül híva a rímet. A Népszabadság 1972. szeptember 10-i számában olvashatjuk Petőfi egyik fordítójáról : „Fiatal ember harminckét esztendővel a vállán. Alacsony, törékeny termet, vörös szakáll az állón.” Még mondja valaki, hogy az újságírás a múzsák mostohagyermeke. _ ■ ■ ■ ■ A hirdetésekről talán ne Is beszéljünk. Inkább idézzünk egyet a Szabad Földből. Valamelyik termelőszövet - kezet „baromfi vágodája keres letojt tyúkállományokat.” Micsoda igények __I ■ ■ ■ ■ Telnék a félórák, s észre sem veszem az idő múlását. ' 1 zeigetem a korreferátumok mondatait, s érzem — akárcsak kollégáim — a jó szándékot, a segítőkészséget, az egy ügyért tevékenykedők nemes buzgalmát. Érthető is, hiszen nyelvész és zsurnaliszta, ha más-más poszton is, de egyaránt nyelvőrségben áll, s azonos célért szorgoskodik. Ezért kell találkozniuk: egymás okulására, többször. Vita helyett közhasznú eszmecserére. A minap, közvetlen a tanácskozás után levelet kaptam. Névtelen szerzője figyelmeztet, hogy kerüljem a gondmentes kifejezést Gondtalanabb lennék, ha legközelebb, kilétét felfedve, rendszeresen jelentkezne jó tanácsaival. Könnyebben boldogulnék posztomon, a mindannyiunk javát szolgáló nyelvőrségen... ton ugráló hitleristákat A csónak ekkor a partnak üfcődik. Egy perc múlva Vaszilij Kravcsenko már egy kis földhányás mögött hasak s záiótűzzel árasztja el a partvonalait Bajtársai közben ásóikkal körülárkoliák őt Látni, amint egy tucat csónak a robbanó aknák zajában, füsttel és lánggal körülvéve a Duna jobb partján kiköt Jó hallani a harsogó „hurrá”-4, s jó tudni, anélkül hogy körülnézne hogy most ugrálnak ki belőlük a katonák! Majd elrobognak mellette: ,Na, géppuskások, átkeltek magatok is, vagy segítsünk nektek?” S új állásából Kravcsenko sorozataival végigsöpör a rohamozok frontvonala mentén s látja, hogy a hitleristák futva elhagyják a futóárkot.........Ez az, ú gy... na még!...” — kiabálja. Egy óra múlva a Duna jobb partján, Ercsitől délre, szilárd hídfőállást építettek ki maguknak. Estére a töltést is birtokba vették, amely a tavaszi áradásoktól védte a földeket, és rohammal bevették a 101-es megerősített magaslatot is. Vaszilij Kravcsenko, azoknak a géppuskás baj társainak a társaságában, akikkel együtt kelt át a Dunán, az említett magaslat oldalában, egy félig szétlőtt fasiszta fedezékben szakszerűen a köpenygallér alatti rangjelzéshez varrja a gombot. Üldögél és nézi a folyót, melynek nyugalma sem a isaélAÖi. tan -«a ennfeen. tiriL Tavaszt mutat a „madármenetrenr Igazi tavaszt mutat már a „madármenetrend”: Fejér megyébe egymás után érkeznek a tavaszi-nyári szárnyas vendégek. A Velencei-tó partjára megjöttek a kanalasgémek. Az ornitológusok izgalommal várták érkezésüket, ugyanis attól féltek, hogy a tavalyi madárpusztulás elriasztotta a tókömyék ritka, védett vendégeit. Eddig száz pár érkezett a védett területre. A Sárrét környékére megjöttek a kék vércsék. Ezek a mezőgazdasági művelés alá fogott területek közelében, öreg fákon ütöttek tanyát. A Kisgrafika Barátok Köre az elmúlt vasárnap Cegléden rendezte II. országos találkozóját több mint száz művész és ex libris-gyűjtő részvételével, közöttük a különjáratú autóbusszal érkezett egriekkel. Az esemény alkalmából Réthy István, a KBK főtitkára nemzetközi grafikai kérdésekről, illetve a legutóbbi — Jugoszláviában tartott — kongresszusról tájékoztatta a résztvevőket; egyidejűleg pedig kiállításon adtak ízelítőt Komáromi Imre helyi klubtag gazdag hazai és külföldi gyűjteményéiből. Az egész napos gok látványától nem rezdült meg. Nézi a nádast a másik par ton, amelyben a háború előtt bizonyára sok vadkacsa tanyázott... Ha majd a Tolbuhin marsall vezette 3. Ukrán Front csapatai dél felől ideérnek, a zömök Vaszilij Kravcsenko úgy fogadja őket, mint mindazok a katonák, akik 1944. december 5-én a Mali- novszkij marsall vezette 2. Ukrán FYont 46. hadseregéhez (I. T. Slemin altábornagy) tartozó 37. gárdahadtest (P. V. Miromov altábornagy) 108. gárdalövész hadosztályából a Duna jobb partján, Budapesttől délre elsők között hoztak létre egy szilárd és minden tekintetben fontos hídfőállást ... Ma már ennél a hídfőállásnál négy, a folyón gyors ütemben átkelt zászlóalj küzd és terjeszti ki az állást mind nagyobb területre. Az ellenséges gyalogság, harckocsizó egységek, nehéztüzérség és repülőgépek ellentámadásait visszaverve. támadásukat egy különösen megerősített nagyközség, Ercsi irányában bontakoztatják ki... A Mátrában December tízenhatodika, 53. hadsereg. Három nappal ezelőtt valamennyi szovjet újságban megjelent az a hadparancs, melyeit a legfelsőbb főlpa- iwTjwfc -tanom m-.3e. - ma* A Járási Művelődési Központ nagytermében hétfőn este zenekari hangversenyre került sor a hevesi zenei hetek keretében. A felszabadulás jubileumi hangulatában Beethoven III. Leonóra nyitányán kívül Csajkovszkij művei és Kabalevsakij Requiemje hangzottak el. A műsor jelentős részét más összeállításban, részint más előadókkal hallottuk már. Így inkábo a szólistákra kellett figyelnünk. Rájöttünk ismét egyszer arra a nagyon régi igazságra: gz élő zene mindig más, mint a gépi, az program során remek cserelehetőség is kínálkozott, s igy számos szép lap változtatott gazdát, került például az egriekhez is. A találkozó kedves epizódja volt az a filmvetítés, amely a négy esztendeje kezdődött egri— ceglédi barátság több emlékezetes pillanatát elevenítette fei Az ország legkülönbözőbb városaiból összese- reglett gyűjtők a búcsúzáénál elhatározták, hogy a legközelebbi. a harmadik találkozót Pécsett rendezik, 1976-ban. A ceglédi találkozó emlékére készített kisgrafika: Gulicska Lőrinc munkája. ián Front csapatait vezénylő R. Ja. Malinovszki jnak. A napiparancs, amelynek alapján Moszkvában ünnepi össztüzet adtak a harcokban kitűnt frontcsapatok tiszteletéire, közölte, hogy a 2. Ukrán Front csapatai „.. Budapesttől északkeletre áttörték az ellenség erősen megerősített védelmi vonalát, 120 kilométerre kiszélesítették a frontvonal áttörési szakaszát, s hatvan kilométer mélységben előrehatolva Budapesttől északra kijutottak a Dunához. Egyidejűleg a front csapatai Budapesttől délre átkeltek a Dunán, megtörték az ellenség védelmét, és a folyó nyugati partján, a Velenceitó térségében egyesültek a Duna nyugati partja mentén északi irányban támadó csapatainkkal, .A hadparancs a továbbiakban felsorolta azokat a városokat („az ellenséges védelem legfontosabb támaszpontjait”), amelyeket csapataink birtokukba vettek. Ezek: Balassagyarmat, Nógrád, Vác, Aszód, Ercsi (,,és több | mint 150 más települést”) és megemlítette azoknak a neveit akik a harcban kitűnt csapatok élén állnak. Mi hozzáfűznivalóm lehet ezek után még nekem? I. I. Managarov altábornagy 53. hadserege, ahol most én is vagyok, mélyen a hegyek közé hatolva, nehéz körülmények között vívja harcait a Mátra hegység- bervélő zenét mindig élvezettel, új fogalmazásban halljuk, mert az előadók hangulat-, érzelem- és felfogásbeli változása, változandosága mindig is meghozza a maga meglepetését, ilyen vagy olyan, de mindig is eleven hatását. Csajkovszkijtól két számot adott elő Szabó Tivadarne, a Canzonettát és a Scherzo t. Eddig Szabó Ti vadamét úgy ismertük, mint aki energikus egyéniségével, határozottságával és az ebből eredő dinamikával veszi birtokba és adja át a műveket közönségének. Most — úgy tűnik — Csajkovszkij szélesen kezelt melódiáiban inkább a melankóliát, a bágyad tságot, a befelé fordulást, a visszahúzódást hangsúlyozta. A Canzonetta déli ritmikája és a Scherzo lendületes játékossága így nem bontakozhatott ki teljes szépséggel. S amit a hallgatóság nem kap meg az egyik előadótól, váratlanul talán, de kellemes meglepetésként megkapja * másiktól. Ferencz Sándor, az Egri Szimfonikusok egri hangversenyén, nem is olyan régen, Csajkovszkij b-rnoit zongoraversenyéit némi elfogódottsággal indította és akkor ez az egyébként is szétágazó, értelmileg ég gondolatilag összetett tétel nem tudott egységes maradni. Ez alkalommal azonban Ferencz Sándor készségeinek birtokában és teljes fegyelmezettséggel játszott az első akkordoktól kezdve: játéka csillogott, hatásossá és ünnepivé lett. Kabalevszkáj Requiemjét az Egri Szimfonikusok és a Hevesi I. sz. ének-zene tagozatú általános iskola kórusa adták elő. Szabó Tivadai karigazgatóé az érdem, hogy a fiatal gyerekek létszámban nem nagy kórusa tisztán énekelt és ezt a potétikus el- siratást valóban a jövőre szóló fogadalomnak éreztük Az Egri Szimfonikusok részleteket játszottak még Csajkovszkij Hattyúk tava című balettoperájából. Az est karmestere, Farkas István, a tőle megszokott lelkiismeretességgel látta el feladatát. Ilyenkor látszik mennyire szükség van erre az együttesre a megyében erjeszti, bátorítja azokat tu elképzeléseket, amelyek a lelkes hevesi pedagógusokban munkálkodnak és valóban jc irányban érlelődnek. (farka# 20.50: Munkások, vezetők egymás közt A gondolatébresztő sorozat színhelye ezúttal egy budapesti és egy miskolci nagyüzem. Az Angyalföldi Hajógyár és a Borsodi Szénbányák Vállalat vezetői, szocia- listabrigád-tagjai, munkások és munkásokból lett vezetőinek véleményét, vitáját hallhatjuk- Balogh Márii és Horváth János riporter i munka és munkás viszonyáról, a szakma szeretetérő vallatja riportalanyait, elsősorban a kommunisií munkásokat. Azt a sokakal 0 érdeklő, foglalkoztató kérdést is felteszik: érdemes-« a munkásnak tanulnia? Mi a szakma becsülete, rangja! Milyen a szakmunkásképzés a szakmai utánpótlás a műsorban szereplő vállalatoknál? S mivel élő adásról van szó, természetesen még sokféle kérdés, gondolat, ötlet felmerülhet, amellyel a résztvevők egészítik ki a fel* '«ah'W lüéma. _____« j jl 0 i«» Pécsi István Pavel Lnknyickij: Ex libris-gyűjtők Cegléden-«prt»» -iír-saoed» .