Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-23 / 94. szám
Új májusi zászlók jájus 1-én a felvonulást azok a szocialista kollektívák nyitják majd •z országban sokfelé, amelyek a szocialista munka- Tersenyben kiérdemelték a párt kongresszusi zászlóit és okleveleit. Esztendeje annak, hogy országos méretű munkaverseny bontakozott ki a XI. kongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. E versenyszakasz legjobbjai — 25 vállalat, szövetkezet és 220 szocialista brigád — kapják most meg az elismerést. A szocialista munkaverseny sikereinek forrása egy korszerű, bonyolult, a külgazdasághoz millió szállal kapcsolódó és gyorsan fejlődő népgazdaságban csakis az lehet, ha a gyárak, műhelyek, brigádok elsősorban önmagukkal versenyeznek, s nem a többieket figyelik. A mai versenynek ezt az alapvető szervező gondolatát még tavaly, a verseny elején a legtöbb helyen pontosan tisztázták. E gondolat időszerűségét bizonyította a komplexbrigádok szaporodása, amelyben munkások, műszakiak, vezetők együtt keresik és oldják meg az adott gazdasági egység legfontosabb feladatait. E gondolat jegyében nagyon sok vezető is változtatni tudott korábbi szemléletén, amely szerint a munka verseny mintha a terveken és a termelésen kívüli, inkább mozgalmi ügy lenne. Felismerték az új törekvések lényegét, hogy a versenyt csakis a gyárak, a vállalatok, gazdaságok éves terveinek szolgálatába állítva érdemes megszervezni, s nem akkor kell versenyezni, amikor már veszélybe került a tervteljesítés. Ez a szemléletváltozás gyors és jelentős sikereket hozott, tulajdonképpen már egyszerűen azért Is, mert a tervek készítését összekapcsolták a vensenyfelajánlások mérlegelésével és megszerkesztésével. Így a legtöbb vállalatnál az éves tervek belső feszültségeinek feloldásához nyújthattak segítséget a versenyző emberek. Ezért tarthatjuk alap*■ vető versenyszervező gondolatnak, hogy csakis önmagukkal érdemes versenyre kelni, hiszen mindenütt más és más hozhatja meg a nagyobb eredményt. Egyik helyen a minőséget kell javítani, vagy a munkaerőhiányt ellensúlyozni, másutt egyszerre több új termék gyártását kell elkezdeni, megint másutt az anyagtakarékosság a fő feladat, mert olyan a profil, hogy azzal lehet a jobb eredményt elérni. A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny felajánlásainak többsége ezt a sokrétűséget mutatta. Az első pillanattól vállalatonként a munkaverseny által befolyásolható célok közül másra és másra helyezték a hangsúlyt. A verseny önmagukkal és önmagukért persze ott hozott nagyobb eredményeket, ahol az üzemi demokrácia normáit is tiszteletben tartották. Nem véletlen: a kongresszusi zászlóval kitüntetett vállalatok névsorát olvasva azt tapasztaljuk, hogy közülük a legtöbb már arról is ismert országosan, hogy ott a munkahelyi demokrácia fejlesztéséért, az új demokratikus fórumok megteremtéséért is sokat tettek az utóbbi években: a TVK, a Csepel Művek, az Izzó, a 43-as Állami Építőipari Vállalat, a VOLÁN 20-as Vállalat, a Centrum Aruház az üzemi demokrácia elmélyítéséért indított sok jó kísérlet színhelyei ... A 25 kitüntetett gazda” sági egység nem ismeretlen a magyar közvélemény számára — a VIDEOTON, a Zalaegerszegi Ruhagyár, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát, a Tisza Cipőgyár vagy a Dunai Hőerőmű — do az összes többi. évek óta jó hírű, ’"határainkon túl is ismert és elismert kollektíva. Ráadásul éppen korszerűségük és kezdeményezőkészségük a leghíresebb, korszerű gazdálkodási', ösztönzési, szervezési módszereket alkalmaznak, korszerű termék- szerkezettel bírnak, a fizetési mérlegben a bevételek gyarapítói. Állami támogatást semmit vagy csak nagyon keveset és egyre kevesebbet vesznek igénybe. Ezek a vállalatok — például a TVK vagy az ózdi kohászok jól szervezett beruházásokat hajtottak végre az utóbbi években. Ezek a gyárak, vállalatok, állami gazdaságok, . szövetkezetek ráadásul (vagy épp ezért?) évek óta a béremelésben, a nyereségrészesedésben, a munkadíjazás mértékével is a legjobbak közé tartoznak. Vagyis: több év óta a vállalati érdek és a népgazdasági érdek okos egyeztetése, követése jellemzi munkájukat. A mai korszerű vállalatoknál nem is lehet egyetlen W alatt kiugró sikereket elérni — hosszabb idő céltudatos, alapozó munkája kell ahhoz. Így állíthatjuk, hogy a kitüntetett vállalatok a tervszerűen gazdálkodó szocialista vállalatoknak ma megközelítően legjobb mintái. Akárcsak a kitüntetett szocialista brigádok — két és fél ezer munkásember — példaképei a munkában és az ember „építésében” is kiváló szocialista kollektíváknak. A brigádok is, a vállalatok is eredményeiket ugyanabban a gazdasági környezetben, ugyanolyan feltételek és szabályok közepette érték el, mint amilyenek közt az ország valamennyi vállalata dolgozik. Sikereik, egész tavalyi munkájuk azt igazolja, hogy előrelátással, gazdálkodó, kezdeményező kedvvel és jó tervekkel, gondolatokkal lehet színvonalasan, nemzetközi mércével mérve is korszerűen, a valamennyiünk érdeke szerint dolgozni. „Eredményeink titka: a jó kollektív munka... Interjú Patkó Józseffel a SZOVTERMÉK igazgatójával Gerencsér Ferenc l Nem is olyan régen, mindössze néhány éve — 1971— 72-ben — még arról folyt a vita a termelőszövetkezetele vezetői között, hogy képes lesz-e az új szervezeti felépítéssel a SZOVTERMÉK — a MÉK jogutódja — a termelői és a fogyasztói érdek összehangolására. Nem kevesen voltak azok, akik attól tartottak, hogy veszteségesen fog működni ez a vállalat, s majd a tagszövetkezetek nyakába varrják az adósságait. Az eltelt alig több mint három esztendő rácáfolt ezekre a 'kételyekre, s az 1974. évi kiemelkedő tevékenységéért a SZOVTERMÉK elnyerte a „Kiváló Szövetkezeti Társulás" kitüntető címet. Az idáig vezető út tapasztalatairól, az elért eredményekről és a további feladatokról Patkó József vállalati igazgatóval beszélgettünk. — Hogyan és núlyen eredményekkel jutott a szervezetében fiatal szövetkezeti közös vállalat erre a megtisztelő magaslatra? — A dolog lényege — egészen röviden — abban a sajátos kettőségben rejlik, hogy 6zervezetileg más lett, új lett ez a vállalat, de apparátuséiban megtartotta régi jó dolgozóit mind a vezetésben, mind a fizikai munkások között. Pontosabban: az új szervezet, amely a szövetkezeti társulás legmagasabb formája, időszerűvé, szükségessé vált a megváltozott közgazdasági helyzetben. Ezzel elvben — ha két alapvető érdekeltség közé ékelten is — Kongresszusi beszámoló > Egerben Az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskola párt- szervezete április 21-én meghívta Szőke Miklósáét, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság tervezőmérnökét, aki küldöttként részt vett az MSZMP XI. kongresszusán, hogy tartson élménybeszámolót kongresszusi tapasztalatairól az iskola dolgozóinak. A beszámolót a tanárok és az iskola dolgozói nagy érdeklődéssel hallgatták, Szőke Miklósné többek között az ifjúságpolitikai kérdésekről szólt, ismertetve az ezzel kapcsolatos felszólalásokatEpítőraanMÉ nemzetközi támasza 2. A KGST története „A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében dolgozunk a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatásán, a Komplex Program valóra váltásán”. (Az MSZMP XI. kongresszusának határozatából). Vizsgáljuk meg a második világháborút követő időszak néhány alapvető belső és nemzetközi vonását, hogy elhelyezhessük a KGST-t az akkori viszonyok „időtérképén”. A szovjet hadsereg által felszabadított kelet-európai államokban a negvven.s évek második felében háláló politikai változások mentek végbe. A Szovjetunió sokoldalú segítségével megkezdődött a súlyos háborús károkat szenvedett gazdaság talp- raállítása. Megindult a szocialista termelési viszonyok kialakulása az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. A háborús pusztításoktól legyengült országoknak gépekre, nyersanyagokra volt szükségük. Nyugaton akkor már javában tombolt a kommunista- ellenesség, elhangzott Churchill hírhedt fultoni beszéde, a hidegháború korszakának első „programnyilatkozata”. Az imperialista államok előbb a Marshall-terwel, majd annak kudarcát látván, gyakorlatilag gazdasági embargóval igyekeznek megfojtani a szocialista útra lépett államokat. Ehhez párosult még az amerikai atomzsaro- M*. az imperialista Nyugat fegyverkezési hajszája, amely a Szovjetuniót, a szocialista országokat amúgy sem köny- nyű gazdasági helyzetükben arra kényszerítette, hogy növeljék védelmi kiadásaikat. 1949 januárjában a KGST megalakítását tehát nemcsak a távlati társadalmi, gazdasági, történelmi célok indokolták, hanem a konkrét veszély, az imperialista gazdasági támadás elleni közös védekezés megszervezése. A KGST megalakításában a politikai oldal volt a döntő elem. Később éppen ez az elem ösztönözte a gazdasági együttműködést: egyfelől megakadályozta a tőkés restaurációt, a régi rend visszaállítását, másfelől egymáshoz közelítette a tagországok népeit, amelyeket a háború előtti soviniszta vezetők, az „Oszd meg és uralkodj!” — elvét követve, egymás ellen hangoltak. A megalakulásról szóló határozatot Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió írta alá, majd még ugyanezen évben Albánia is csatlakozott hozzá. (Albánia hivatalosan még mindig a KGST tagja ugyan, de 1961 óta gyakorlatilag nem vesz részt a szervezet munkájában.) 1950-ben az NDK, majd 1962-ben Mongólia' lett a szocialista integráció szervezetének a tagja. Kuba 1972-ben kérte felvételét. Jugoszlávia 1965-ben kapcsolódott be a szervezet tevékenységébe, mégpedig a jugoszláv kormány és a KGST között aláírt egyezmény alapján. Megfigyelői minőségben részt vesznek az ülésszakon a végrehajtó bizottság és az állandó bizottság ülésein a KNDK és a VDK képviselői. (A Kínai Népköztársaságnak ugyancsak megfigyelői státuszt biztosítottak, de Peking 1961 óta nem vesz részt a tanácskozásokon.) 1973-ban Finnország gazdasági és tudományos-technikai együttműködési megállapodást kötött a KGST-vel; első, ízben jött létre hivatalos formába öntött kapcsolat a szocialista integráció szervezete és egy tőkés ország között. Két szakasz válik el világosan a KGST eddigi működésében, összefüggésben a belső és a külső gazdasági feltételek változásával. Az első szakasz a hatvanas évek derekáig tartott, s a következők jellemezték: a) A tagországokban akkor az alapvető feladat a szocialista iparosítás volt. Minthogy munkaerő-tartalékok még rendelkezésre álltak, az ipari termelést elsősorban új emberek, új gépek, berendezések munkába állításával, egyszóval extenzív módon növelték. Az iparfejlesztést a nemzeti keretek jellemezték. Megjegyzendő, hogy már ebben az időszakban megkezdődött a második szakaszra jellemző sokoldalú ipari együttműködés kialakítása. 1954-ben, a KGST IV. ülésszakán felvetődött a népgazdasági tervek egyeztetésének szükségessége, s ezzel egy- időben megindult az 'ágazati együttműködés, amely az akkoriban kulcsszerepet játszó gépiparra vonatkozott. Létrejöttek az ipari kooperáció szervezeti formái is, az ágazati együttműködésre 1956 és 1960 között állandó bizottságokat állítottak fel. 1956-ban megalakult például a villamosenergetikai, a gépipari, a színesfém-kohászati, a vegyipari, a kohászati állandó bizottság. Mégis, az említett szakaszban a KGST-kapcso- latok nagy részét a külkereskedelmi áruforgalom fejlesztése jellemezte. Hosszú lejáratú kereskedelmi szerződéseket kötöttek, amelyek az adott helyzetben biztonságot, évekre előre tervezési lehetőségeket kínálták a partner országoknak. b) A nemzetközi helyzetet az 1960-as évek derekáig tulajdonképpen az imperialisták által kialakított hidegháborús légkör jellemezte. A két világrendszer közötti gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok szintje minimális értéket ért el. Párizsban fénykorát élte a szocialista országokba szállítandó, úgynevezett stratégiai cikkeket ellenőrző iroda, a COCOM, amely a „Nyugat biztonságára” hivatkozva gyakorlatilag minden második árucikk kivitelét megtiltotta a szocialista országokba. Dunai Péter (K&vetkssOit Program-) Komplex megnőttek a vállalat lehetőségei, amelyeket azonban csakis az immár több mint két évtizede összeszokott, szakmailag is fejletté vált kollektíva tudott jó értelemben véve igazán kihasználni Ennyit talán a hogyanról. Ami pedig a legfontosabb eredményeinket, illeti.: 1974- ben a megengedett, behatárolt, három százalékos fogyasztói áremeléssel szemben árszínvonalunk csupán 1,8 százalékkal haladja meg az 1973. évit. Ezzel még az országos egyesülésünk, a SZÖ- VÉRT által vállalt két százalékon is belül maradtunk. Magyarán: nálunk, a mi boltjainkban, elárusílóhelyeinken alig emelkedtek a fogyasztói árak. Nyilván <,nnek is tudható be — a bőséges és jó minőségű ellátás mellett —, hogy az országos 4,2 százalékos emelkedéssel szemben nálunk a kiemelt cikkek lakossági forgalma közel 23 százalékkal növekedett, s ezzel országosan is az ílsö helyet értük el. Mindez számunkra igen fontos, hiszen azt jelzi: maradéktalanul betartottuk pártunk életszínvonalpolitikájának ránk vonatkozó elveit, jói képviseltük a fogyasztói érdeket. Azonban mint 48 mezőgazdasági termelőszövetkezet közös vállalata, ugyancsak alapvető követelménynek tekintettük és tekintjük a termelői érdek következetes képviseletét is, hiszen az egyre bővülő termelés, a megnő vokec'ett termelői kedv kedvezően visszahat a fogyasztásra, a fogyasztói árszínvonalra is. Ezt a Jó érdekképviseletet bizonyítja az a tény, hogy amíg országosan csökkentek, addig nálunk 7,5 százalékkal emelkedtek az előző évhez viszonyítva a felvásárlási átlagárak. Mindehhez még csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy ezeket a feladatokat — a fogyasztói és a termelői érdekképviseletet — úgy láttuk el, hogy közben vállalati eredménytervünket is túlteljesítettük. Ugyanis az előző évhez képest közel 2,5 millió forint eredményjavulást, plusz nyereséget értünk el, s javult a vagyonvédelmi munka és kevesebb volt a baleset is. — Nincs ellentmondás az alacsony szinten tartott fogyasztási árak, a~jelentősen növelt felvásárlási árak és a megnőtt vállalati nyereség között? — Ez csupán felületi, látszólagos ellentmondás. Hinni kell — mert igaz — abban a régi kereskedői álláspontban, hogy az igazi tisztességes hasznot az egyre növekvő áruforgalom hozza. Ez persze egyre több, jobban szervezett munkával is jár. Nálunk is a már jelzett közel 23 százalékos forgalomnövekedésnek köszönhető a megnövekedett vállalati nyereség, és főleg annak, hogy az lOOOH-l-es kormányhatározat alapján rendelkezésünkre bocsájtott kiegészítő kockázati alap anyagi lehetőséget nyújtott az ésszerű kockázat vállalásra. És, hogy minden így alakult, az azért is van, hogy bizonyára nemcsak többet dolgoztunk, hanem jobban, szervezettebben is mint azelőtt. Ezt úgy is mondhatnám, hogy eredményeink titka: a jó kollektív munka.., — A kétségtelenül példás, szép eredmények mellett bizonyára vannak megoldatlan problémák, hiányosságok is. Hallhatnánk ezekről? — Nem vitás, az 1974. évi eredményekről szólva, nem mehetünk el a még meglevő hiányosságaink mellett sem. Bár számtalan objektív körülmény is gátolta a munkánkat, illetve nehezítette azt — mint például az elmúlt év rendkívüli időjárása, az egyes áruk rövid lefutási ideje, a szállítóeszközök hiánya, a 44 órás munkahétre való áttérés problémái —, hogy esak a legfontosabbakat lítsem. Ezekkel párhuzamosan azonban olyan szubjektív hibák is tapasztalhatók voltak, amelyek a tartalékok feltárását, a hatékonyság növelését gátolták. Így nem minden esetben használtuk ki eléggé a forgalmi lehetőségeket. Még mindig van úgynevezett ellátási „fehér folt”. A minőségi követelményeket sem tartottuk be mindig maradéktalanul: az áruk megóvását esetenként nem biztosítottuk, a meglevő szállítóeszközöket, azok kapacitását jobban is ki lehetett volna használni. Ezeket a hiányosságokat ebben az évben és az elkövetkezendő időben mindenképpen igyekszünk felszámolni. — Milyen főbb vállalati feladatokat kívánnak 1975- ben megvalósítani? — Szeretnénk megtartani a „Kiváló” címet, tehát minden vonalon még jobban keil dolgoznunk, mert a követelmények, az igények is egyre növekszenek munkánkkal, áruinkkal szemben. Abból indulunk ki, amelyet pártunk XI. kongresszusának határozata is megállapít: „Szükséges, hogy a gabona és az ipari növények hozamának növelésével párhuzamosan megoldjuk a biztonságosabb zöldség- és gyümölcstermelést, illetve ellátást...” E határozat végrehajtásán kell tevékenykedni igazgatóságunknak, vállalatunk dolgozóinak egyaránt. Ami az 1975. évi legfontosabb feladatainkat illeti, azokra felkészültünk, a szükséges árualapokat szerződésileg már biztosítottuk. Igazgatótanácsunk által jóváhagyott szerződéses feladatainkat az előirányzott 3130 vagonnal szemben 3280 vagonra teljesítettük, azaz annyira kötöttünk szerződést. E szerződések mintegy 80 százaléka több éves, hosszútávú szerződés. Sajnos burgonyából az előirányzott 500 vagonnal szemben esak 255 vagonra tudtunk szerződést kötni. Reméljük, hogy a már megalakult burgonyatermesztő társulás a következő években lényegsen javítani fog ezen a helyzeten Is. Zöldségfélékből viszont a tervezett 1740 vagonnal szemben 2175 vagonra kötöttünk szerződést, örvendetes, hogy először ez évben a vöröshagyma és gyökérzöldség szükségletünket megyén belül sikerül megtermeltetni a tarnaőrsi, illetve az egyesült tarnamenti termelőszövetkezetekkel. Gyümölcsfélékből viszont 830 vagon helyett 850 vagonra van szerződésünk. Itt csupán a csemegeszőlő forgalmazásánál látunk előzetes nehézségeket, mert csak úgy tudunk csemegeszőlőt felvásárolni, ha az árak a borszőlő áránál magasabban alakulnak. mivel a csemegeszőlő szedése nagyon munkaigényes és a munkaerő is egyre inkább csökken. — Egészében véve hangsúlyoznom kell, hogy ezévi munkánk középpontjában a takarékosság áll. Ennek érdekében elkészítettük a takarékossági és üzemszervezési intézkedési tervet az ágazati előírásoknak megfelelően. Sokat várunk ettől az intézkedéstől. noha e feladatok megoldása nem könnyű. Bízunk azonban a jó kollektívában, s amint az 1974. évi eredményeink elérését Is nagymértékben segítette a 33 szocialista címért küzdő brigád vállalása, úgy reméljük, hogy ezekre a vállalásokra, ezekre a kollektívákra a jövőben is számíthatunk... Falud! Sándor fNmusmcy em- 197 S. április 24, twfe
