Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-22 / 93. szám

1. Világot látni, más népek életét, szokásait megismerni minden embernek vágya, s ma már egyre inkább elér­hető lehetősége is. Monda­nom sem kell, hogy meny­nyire megtisztelő volt szá­momra — minden bizonnyal megyénk népfrontmozgalmi munkájának eredményeként is — az a szép megbízatás, hogy egy delegáció tagja­ként. amelynek Sebestyén Nándor né, az OBT főtitkára volt a vezetője, olyan föld­részen tehettem látogatást, amely természeti kincsekben gazdag, növény- és állatvi­lágában, klimatikus viszo­nyaiban különleges, s ami mindezeknél lényegesebb: három évtizede földünknek ez a tája szinte állandó sze­replője a napi hírek katonai jellegű részének. Az indokí­nai félsziget három orszá­gában töltöttem majd egy hónapot: a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban, a Dél-Vietnami Köztársa­ságban (Dél-Vietnam felsza­badított területein) és ká­oszban (Laosz felszabadított területein). A három ország kifejezés „de jure” igaz, hiszen a VDK, a DVK és I«iosz önálló, a legtöbb ál­lam által diplomáciailag el­ismert ország. Az indokínai és elsősor­ban a vietnami emberek gondolkodásában, érzésvilá­gában viszont — Ho Si Minh végakaratának megfe­lelően — „de facto” egy Vi­etnam létezik, amely jelen­leg jogilag és átmenetileg három részre oszlik. Az em­berek érzésvilágának ilyen megnyilvánulását nap mint nap tapasztaltam. Delegáci­ónk a Hazafias Népfront, a magyar békemozgalom és a Szolidaritási Bizottság kép­viseletében — megbízatásá­nak megfelelően — tárgya­lásokat folytatott, s megál­lapodásokat írt alá a ven­déglátó országok illetékes szerveivel. Küldöttségünket mindenütt magas szinten, fogadták, őszintén tájékoz­tatták helyzetükről, 's a megoldásra váró feladatok­ról. Külön is ki szeretném emelni a vendéglátók, veze­tők, munkások, parasztok, katonák utolérhetetlen ü 1 kedves, előzékeny és szí­vélyes magatartását, amit k ínntartózkodásucnk során mindig tapasztalhattunk. Az útra, mint ilyenkor általában szokás, lelkileg, fizikailag felkészülve indul­ta m el, mégis várakozáson felül hosszú, talán fárasztó, de ugyanakkor rendkívül izgalmas és érdekes is volt Az AEROFLOT Szovjet Lé­gitársaság TU 154-es és IL 18-as utasszállító gépei Bu­dapest — Moszkva — Tbi­liszi — Bombay — Rangoon — Vientiane — Hanoi út­vonalon 11 ezer méter ma­gasságban 950—1000 km-es óránkénti sebességgel röpí­tettek első útioélunk, Hanoi felé. Repülőgépünk a több mint 13 ezer kilométeres utat 34 órás időtartamban tette_ meg. Oda és vissza­utazásunk 68 órája alatt — amelyből a tisztán levegő­ben töltött idő 46 óra volt — közel 27 ezer kilométert tettünk meg Jóllehet nem először ültem repülőben, és a gépek is kényelmesek voltak, az út mégis hosszú­nak tűnt. Utazásunkat Moszkvában egy. napra meg­szakítottuk, s ez alkalmat adott arra, hogy találkoz­zunk a Szovjet Béketanács vezetőivel, és egyeztessük elképzeléseinket a béke-vi­lágmozgalom és a nemzeti békemozgalmak időszerű feladatairól. De jó volt szá­momra azért is. hogy fel­frissítsem moszkvai élmé­nyeimet, hiszen jó néhány éve nem jártam már a szovjet fővárosban. Szinte otthon éreztem magam, amikor a GUM nagyáruház oríso utcáin végigsodródtam *z óriási tömeggel. Láttam, újra és újra megcsodáltam az új köntöst öltő Vörös te­ret, a Lenin-mauzóleumot. Másnap reggel a Vörös tér szomszédságában épült 6000 szobás Rosszia Szálló­ban eltöltött éjszaka után Moszkva Seremetyevóá re­pülőtérről indultunk tovább úticélunk teljesítésére. És itt következett utunk első romantikája: Tbiliszi repülőtere köd miatt nem fogadta gépünket, így — to­vább gyarapítva szovjet- tmi óbeli ismereteinket — mintegy 25 órát töltöttünk el a Minerálnije Vodi nevű hatalmas repülőtér tranzit várótermében a magyar kül­ügyminiszter-helyettes, Rács Pál és a lengyel külügymi­niszter-helyettes, továbbá a VDK és DVK bjidapesti nagyköveteinek társaságá­ban, akik szintén Hanoiba utaztak. A repülőút során jól érzékeltük az időbeni el­téréseket, (Budaipest—Hanoi között 6 órás idókülömbség van) és a klimatikus válto­zásokat. Moszkváiban mí­nusz 19 C fokos hidegben szálltunk fel a repülőgépbe, s 12 óra elteltével Bomsbay- ben plus 40 C volt 80 szá­zalékos páratartalommal, amely meglehetősen nyo­masztóan hatott az ehhez nem szokott európai ember szervezetére. Bombay repülőterén. • szokásos ellenőrzés során az indiai rendőrök egyik úti- társuhk zsebkését elvették, és a gép kapitányának át­adták — tartva attól, hogy a szerszámot esetleg a gép útirányának eltérítésére használja fel a kedves utas. Mivel a gép pilótája és ka­pitánya ennek az ellenke­zőjéről meg volt győződve, a zsebkést átadta tulajdono­sának. A repülőút bizonyos hátrányai dienere pótolha­tatlan élményekkel gazda­gítja utaséit. 11 ezer méter magasságban a felhők fö­lött, ahol mindig kék az ég és süt a nap egy csodála­tos világgal találkozunk: a sokszínű és fodros felhőik, a hullámos, habzó tengerre hasonlítanak, s a felkelő nap látványának szépségét szinte le sem lehet írni. És még valamit: lenyűgöző látvány órákon keresztül a teljesen csupasz, kietlen hegyvonulatok, s mellette homoksivatagok födött el­szállni. Jóleső érzés volt, hogy Moszkvában, Rangounban Vientianéban — oda és visz- szautazásunk során egyaránt — az ottani magyar nagy­követségek vezetői és mun­katársai vártak bennünket a repülőtéren, s a találko­zás protokoll jellegén túl­lépve egy kis „hazai kör­nyezetet” rögtönöztek szá­munkra. Rangoonban pél­dául a trópusi gyümölcsök, így a narancs, a banán mellett a nagykövetség bur- mai származású szakácsa ál­tal főzött igazi magyaros kávét is kaptunk, amit — különösen a visszautazás során értékeltünk igen nagy­ra... Február 23-án, délben érkeztünk meg Hanoi sokat bombázott repülőterére, ahol küldöttségünket Laosz és a DVK ottani nagyköveted, valamint a VDK párt, nép­front- és békemozga Imi ve­zetői fogadtak nagy szere­tettel és az arcokra nem varázsolható baráti érzések­kel. Jelen volt Némethy Bé­la hanoi magyar nagykövet és több munkatársa is. A hivatalos köszöntések után elindultunk szálláshelyünk­re, a Toriját (Egyesülés) szállóba, mely bár csak né­hány kilométerre van a re­pülőtértől. nem ment gyor­san, hiszen át kellett men­ni a Vörös folyó 2—3 Mlo- m éteres hosszúságú hídján, amely a közúti és vasúti forgalmait is egyaránt szol­gálja. Amíg a hídon lépés­ben áthaladt az új Volga, swmügyre vettem a hatal­mas, de most nem sofe vi- szállító folyót (ugyanis az esős évszak előtt vol­tunk) és borzalmas érzés fogott el: arja gondoltam, milyen óriási embert és anyagi veszteség követke­zett volna be akkor, ha az amerikai B 52-eseknek si­kerül lerombolni e hatalmas felduzzadt folyó gátrendsze­rét, egy esős évszak után. De nem sikerűit; s ez a vi­etnami légelhárítás egyik nagy fegyverténye volt. Érkezésünk első napján részt vettünk a VDK, majd a laoszi nagykövetség dísz­ebédjén és vacsoráján, este pedig kinttartózkodásunk programjának megbeszélé­sére került sor, amelyet idehaza még 18 naposra terveztünk, de vendéglátó­ink mór egy hónapot java­soltak. Végső sorom szük­ségszerű kompromisszum született: 25 teljesen. „be­programozott” napot töltöt­tünk él. (Folytatjuk.) Póti Jenő Gnmiábronesokhal a% erózió eUm ötletes és olcsó megoldást talált « vízmosásos talajok megkötésére a Kaposvölgyi Vízgazdálkodási és Talajvédel­mi Társulat. A hagyományos rőzsefonat, valamint a nehezen szál­lítható terméskő helyett gumiabroncsokat használnak. Ez a megoldás hetven százalékkal olcsóbb a hagyományosnál- Eddig háromezer gumiabroncsból építettek kis gátakat a zselici dombok között A kísérletek eddigi eredményei biztatóak. (MTI Foto — Bajkor József,J Magyar jégelhárító rakétaszolgálat Jtití nem járta« & meteorológia tudományában, a jégkárokról szóló jelentésekből arra a meg­állapításra juthat, hogy mindig ott veri eL a termést a jég, ahol a legjobban féltett, legértékesebb növényi kultúrák vannak. Mintha a jégfelhők valósággal megkeres­nék azokat az országrészeket, ahol a legnagyobb pusztítást okozhatják. A meteorológusok ezt nem is tartják annyira külö­nös jelenségnek, mint a laiku­sok. Dr. Wirth Endre, az Orszá­gos Meteorológiai Szolgálat fő­osztályvezetője a szervezés alatt levő magyar jégelhárító szolgá­lat szakértője az MTI munkatár­sának elmondotta, hogy a mér­sékelt égövben ott természetsze­rű a jégverés, ahol a közelben hegyek vannak, márpedig ahol Ilyen a vidék, ott terem meg az egyik legértékesebb növény, a szőlő, és a kitűnő gyümölcsök, így hát nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk: ami a szőlőnek kedvez, az a jégkép­ződésnek is jó! A magyar meteorológiai szol­gálat szovjet segítséggel készül fel a károk — legalább részbeni — elhárítására. Mindenekelőtt meg kellett ismerni a jégképző­dés tudományos alapjait. A szov­jet szakemberek ezen a téren igen elmélyült és eredményes kutatómunkát fejtettek ki. A jégesőképződés elmélete szerint a felhőben kialakul egy góc, még­pedig ott, ahol sok a víz. Sok ilyen góc is képződhet egymás mellett, ezekben a folyadékcsep­pecskék közül egy vagy néhány megfagy, mozgásba jön, ütközé­sek alakulnak ki a vízcseppek- kel, amelyek fokozatosan ráfagy­nak a jégszemcsék felületére. Hy módon alakul ki az öt milliméter fölötti rögöcske. Ennek a gócnak vagy gócoknak a kialakulását igyekeznek a szakemberek meggátolni. A szov­jet módszer szerint előbb radar­ral figyelik a felhőket és így állapítják meg, mely részekbe kell juttatni az elhárító szerke­zetet. A radar ugyanis csalhatatlanul megtalálja a gócot, amelynek fi­zikai állapotát a fellőtt vegyi anyag jó hatással megváltoztatja. A magyar rakétás jégelhárító szolgálat fölszerelésére már meg­történtek az első lépések. A Mas- priborintorg szovjet külkereske­delmi vállalat és a magyar Tes- co szerződést kötött, ennek ér­telmében radarszerkezeteket és speciális rakétákat szerzett be a magyar meteorológiai szolgálat. Kétféle rakétatípus működik, az egyik szerkezet súlya 4 kg és 4500 méteres magasságig használ­ható, a másik ennél nagyobb, 2,10 méter hosszú rakétatest, amely 40 kilogrammot nyom és 9000 méteres magasságig vethető be a jégfelhők ellen. Az ország területén a szovjet szakemberek segítségével 11 elhárító állomást rendeznek be. Az első a Baranya megyei Baksán már fel is épült. A körzet radarközpontját a Tenkes-hegyen helyezték el, ez a körzet egy 100—150 ezer hektáros terület „betekintését” teszi lehetővé. A szakemberek egyszerre állít­ják majd munkába az összes töb­bi állomást, s erre még egy-két évig várni kell. A szovjetunióbeli tapasztalatok ismeretében arra számítanak, hogy a jégkárok 75 —80 százalékát el tudják majd hárítani. Tehát az elhárítórend­szer kifizeti a beruházási költsé­geket. Magyarországon a* elhárító ra­kétarendszerrel ötéves kísérletso­rozatot végeznek, és ezután szinte menetrendszerű pontosság­gal „fogadják” majd a jégfelhÖ- ket. (MTI) Boldog ember vagyok Igen, kérem, én néhány hónapja boldog ember va­gyok. Nem érzem ugyan ma­gam semmivel sem jobban, mint (át elmúlt egy-két évti­zedben bármikor, de mégis történhetett valami, csak én nem vettem észre. Az utóbbi időben ugyanis több ízben közölték velem szavahihető és hozzáértő illetők, hogy „boldog ember vagy”. Elmondok néhány esetet, nehogy azt tessék hinni, hogy csak dicselcszem. Még az ősszel a moziból ki- jövet találkoztam Matild né­nivel, aki így fordult hozzám nagy sóhajtva: — Borzasztó volt ez a film, ugye? Én egyébként is dep­ressziós vagyok, és most rá­adásul ez a szívtépő stressz... Vagy csak az én lelkületem- re van ilyen hatással? — Nem, nem — válaszol­tam —, engem sem vidított föl, sőt levert, és nyomaszt... — És deprimált, igaz? — Nem, azt nem. — Boldog ember vagy, fiacskám! — közölte irigy­kedve Matild néni. Karácsony előtt a belváros­ban találkoztam Bér Balázs barátommal. Épv kiszállt a kenőhúszas M érdijéből, és jött jeléin. Jött jelem, de nem vett észre, mert a főidet nézte, lógatta az orrát, magá­ban motyogott. — Hát neked mi bajod? — fogtam meg, s a szeme közé néztem. — Mégis mit gondolsz? — kérdezte vissza. — Történt valami...? — Semmi különös, de mi­től legyen jókedvem? — Értem, rossz a hangula­tod- Van ez így! — Üres te­kintettel elnézett » váltam — Boldog ember vagy! — mosolygott rám keserű irigy­séggel Balázs, és vállamat megveregetve elsietett. A színház büféjében talál­koztam Jenő öcsémmel. — Nem, nem adok kezet, nem akarlak megfertőzni — hárította el a felé nyújtott jobbomat­fölött, és legyintett. — Velem is előfordul — folytattam vi­gasztalón —, hogy bal lábbal kelek föl, hogy rossz kedvem van, hogy lehangolt, meg el- kenődött vagyok. — És szplínes is? — Nem, azt nem. — Influenza? —kérdeztem. — Azt, hál, isten, megúsz­tam, de... Nem hallod c hangomon...? — Egy kicsit — valóban — mintha rekedt lennél. — Ha csak rekedt lennék, de a nózikám is... — Az semmi, én Is most lábaltam ki a náthából, előt­te meg volt egy kiadós lég­csőhurutom. — Az is valami? Nekem bronhitiszem van. Volt ne­ked már bronhitiszed? — Nem, nem emlékszem rá, hogy lett volna. — Boldog ember vagy1 — bólogatott Jenő, és elköszönt, de nem adott kezet, nehogy megfertőzzön a bronhitiszé- vel. És ez így megy állandóan. Megkapom a „boldog ember vagy” minősítést, mert én csupán „majd szétrobbanok”, de ideges nem vagyok, mert igaz, hogy olykor visszasírom a régi szép időket, de nosztal­giám nincs soha, és mert elő­fordul, hogy okkal, ok nélkül jókedvem kerekedik, de a túláradó örömet még hírből sem ismerem. Szó mi szó, annyian mond­ják, hogy kezdem magam is elhinni. Talán lehet benne valami: boldog ember va­gyok. Sólyom László MAI műsorok: RÁDIÓ KOSSUTH 8.zz Rossini operáiból. 9.10 Harsan a kürtszó! 9.45 Fúvószene. 10.05 Iskolarádió. 10.35 Lenin-dalok. 10.45 Zenekari muzsika. 11.34 A magyar könyvkiadás műhelyei. 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Melódiákoktól. 13.4* Törvénykönyv. 14.03 Az élő népdal. 14.13 A muzsikáló kavedaralo. II. rész. 14.00 Könnyűzene. 15.10 OperettrészletóK. 15.24 Rádióiskola. 16.05 öt emelet fölöslege« fájdalom. 17.05 Üj felvételekből. 17.35 Munkásklub. 18.05 Népdalok. 18.30 A Szabó család. 19.25 Töltsön egy órát kedvenceivel. 20.25 Kozmosz. 20.49 Nóták. 21.11 A rádió lemenalbum», 22.50 Versek. 233)7 Operettrétaótótek. Petőfi *.»5 Népdalesők«*. 9.03 Könnyűzene. 933 Kórusmuzsika. 9.50 Kritikusok fóruma. H.4S Expedíció az időben. 12.00 Bánk bán. Opera, részletek. 13.09 Wolf: d-man vonósnégyes. 14.00 Kettőtől — hatig .m 18.10 Olvasólámpa. 18.25 a rádió hegedűverseny*. Elődöntő. E 28.25 Használt koporsó. (Rádiójáték.) 21.13 A rock mesterei. 21.43 Radimpex. 21.5* Liszt zotngorsművel. 22.20 Verbunkosok. 23.15 Schubert-művek. SZOLNOKI RADIO 18.08—19.00 Alföld] krónika — a MÁV Szolnoki Jármű- javító férfikórusának műsorából — Üzemi lap­szemle — Donovan énekel — Szerkesztik a hallgatók. TEJ MAGYAR 8.03 Iskola-tv. 13.35 Iskola-tv. (Tsm.) 17.53 Hírek. 18.00 Kaptármúzeum. (Lengyel rövidfilm.) 18.15 Gondolatok a barátságról. 38.45 Játék a betűkkel. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-hiradó. 20.00 Tv-to ma. 20.05 Kék fény . . . 21.05 Magyarországi néptáncok. 21.15 Nyitott könyv. 21.55 Tv-híradó. 3. 22.05 Tv-tükör. 2. műsor 20.00 Az értelem álmai. A Vígszínház előadása. (16 éven felüli) 21.05 Tv-hiradó. 2. POZSONYI 8.30 Hírad«. 9.00 Iskolásoknak. 9.30 A mi fiaink. (Tsm.) 10.30 Ütőn a brlgádosok, (Dok.-film.) 14.15 Iskolásoknak. 17.15 Utak és lángok. (Vetélkedő.) 18.00 Esti mese. 18.10 Este az üzemben. 19.00 Híradó, publicisztika. 20.05 Felszabadítás. (Szovjet film.) 21.05 Híradó, publicisztika. 21.45 Csajkovszkij: b-moll zongoraverseny, 22.25 Sajtószemle. | mozi * 8 EGRI VÖRÖS CSniAG (Telefon: 22-33.) du. fél 4. fél 6 és 8 órakor l Két amerikai Színes, szinkronizált amerikai film. EGRI BRODY (Telefon: 14-07) du. fél 4, fél 6 és fa S órakor Két férfi a városban Színes, szinkronizált francé* —olasz film. GYÖNGYÖSI PUSKIN du. fél 4 órakor A rejtély nem oldódik me? du. háromnegyed 8 és este 8 órakor Nem zörög a h araszt .., GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Felügyelő életveszélyben HATVANI VÖRÖS CSIEI.AG du. fél 4 és fél 6 órakor Végzetes aranyrögök Este fél 8 órakor Szalad, szalad a külváros HEVES I; 1 /an a FÜZESABONY Csak szemmi szexet kérem, | angolok vagyunk > indokínai jegyzetek Utazás meglepetésekkel

Next

/
Thumbnails
Contents