Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-20 / 92. szám
A győzelem könyvtára Történelem 35 kötetben Vörös nyíl töri szét s fekete horogkereeztet Ez az emblémája a Győzelem könyvtára köteteinek. Szug- gesztív, gazdag tartalmú jelkép. A szovjet grafikus tervezte embléma rákerül a lengyel, bulgár, csehszlovák, NDK, mongol, magyar és «zovjet kötetekre. Azokra, amelyek a győzelem 30. évfordulója jegyeben jelennek meg. Antal Lászlót, az Európa Könyvkiadó >rodalmi szerkesztőjét, megkérdeztük: milyen könyveket tartalmaz ez a sorozat? — Még tavaly márciusban Wareóban több szocialista ország könyvkiadói elhatározták, hogy könyvsorozattal — melynek neve a Győzelem könyvtára lett —, emlékeznek a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójára. A sorozat már megjelent, sikeres irodalmi műveket tartalmaz, olyan színvonalas alkotásokat, amelyek méltók az évfordulóhoz. A szovjet kiadó tizenkét művet, a lengyeléit ötöt, a csehszlovákok, az NDK és a magyar kiadó négyet-négvet, a bulgárok hármat és a mongolok egy művet ajánlottak a harmincöt kötetes sorozathoz. —- Szerepel a sorozatban két antológia is — amely minden országban megjelenik — egy szovjet költői és egy lengyel dráma-összeállítás. Bár a sorozat terve, ötlete olykor még kivitelezése is közös — nem azonos kötetek jelennek meg a tervező nyolc országban. A harmincöt kötetre tervezett sorozat egyes kötetei 1975-től, a harmincadik évfordulótól 1980-ig, a harmincötödik évfordulóig folyamatosan jelennek majd meg, — Milyen témákat ólel fel a harmincöt kötet? — A főbb témakörök — hogyan született meg a fasizmus feletti győzelem, hogyan szervezték a kommunista pártok a harcot, a Vörös Hadsereg szarepe a győzelem megteremtésében, a szocialista országok fegyverbarátsága és a proletár internacionalizmus szellemében erősödő fegyverbarátság, valamint a hamis burzsoá nézetek megcáfolása is témái a Győzelem könyvtára sorozatnak. Természetesen értékes irodalmi feldolgozásban. — A sorozatot tervező országok úgy határoztak, hogy a győzelem 30. évfordulójára legalább egy kötet jelenjék meg. Magyarországon az Európa Könyvkiadó gondozza a Győzelem könyvtára sorozatot, a kiadásban részt vesz a Kossuth Könyvkiadó és a Zrínyi Katonai Könyvkiadó is. Az előbbi két, az utóbbi három kötettel. A sorozatban már megjelent Szí- monov trilógiája, az Élők és holtak, a Nem születünk katonának és Az utolsó nyár című kötet, Andrzejewski Hamu és gyémánt-ja, D. Dimov bolgár író Dohány című regénye és még az idén az olvasók kezéze kerül Oce nasek Rómeó, Júlia és a sötétség, Apitz Farkasok közt védtelen, Putrament elbeszéléskötete. — Melyek a sorozat magyar művei? — Illés Béla: Honfoglaíds-a,1 Nagy Lajos Pincenapló-ja, Darvas József: Város az ingovanyon és Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz című műve. Ez a négy mű jelenik meg a magyar Győzelem könyvtára sorozatban. Í \ I !>n eve. 1885. április ® ■ 19-én született Gőzön Gyula, Kossuth-dijas, Érdemes és Kiváló művész, számos felejthetetlen szerep alakítója. Képünkön: korábban elhunyt feleségével, Berky Lilivel. (MTI Foto — Keleti Éva felv.) > (WVWl(V^WiVVSAAlWVWVVWWVVV\WWéAWVWWWWi^W^ Atorízmák Labdarúgás: Amikor más az, ami a pályán történik, más, amit a lelátó követel, és megint más, amit a beszámolókban olvashatunk. it Néha könnyebb a palackba belebukni, mint visszaváltani. ★ Dolgozni akarok. Miért, -nem zavart benne senki? Ha a fejeden gyakran suhannak át okos gondolatok, ■ez azt jelenti, hogy nem maradnak meg benne. ★ Minden divatban megvan az a jó, hogy elmúlik. ★ Mondd meg, hogy lei dicsér téged, es én megmondom fa vagy. ★ Az emberek ritkán késnek, el onnan, ahova, « legkevésbé várják őket, •ft A gyerek az anyjához siet a bánatával, a leoltó a szerkesztőségbe. Lángoló vér Válogatott szlovén partizándalok Háborús versek foglalata a Lángoló vér c. kötet, a szlovén ellenállás lírájának legszebb darabjait tartalmazza. Egy kis nép harcának heroikus küzdelmeiről szóló verseket, a szlovén irodalom elkötelezettségét példázó vallomásokat. Mert alighanem az elkötelezettség a legfőbb értékmérő az utóbbi három- négy évtized szlovén költészetében. A partizánlíraban különösképpen. A költői mesterség technikai részének teljes birtokbavétele ui. jóval korábban megtörtént délnyugati szomszédunk lírájában s bár az előző századok költészetét is fűtötte a népközösség iránti szeretet, a közösségi tematikát elementárisán megszólaltató költői kórust mégis az ellenállás, a népfelszabadító háború eseményei zengették meg igazán. Okkal irja hát a kötet utószavában Franoek Boha-' nec, hogy „a személyes líra helyébe a közösségi líra lépett, a míves, csiszolt költői formákat lendületesebb, szabadabb formák váltották föl. Még a legérzékenyebb költők is természetesnek érezték, hogy a költészetben most a közösségi témáknak kell ural- kodniok. Ezt a szemléleti változást súlyos tragédiákkal terhes események siettették: az ország lakosságát a megszálló hordák megtizedelték, koncentrációs táborba hurcolták, vagy éppen kitelepítették, az országot feldarabolták — letörülni akarván Szlovéniát Európa térképéről is. A tragédia láttán költők kórusa kiáltotta világgá tiltakozását. A legrangosabb szlovén költő, Oton Zupancic (Ady kortársa!) buzdított a dalra híres ars poeticája (Költő, dolgod tudod?) szép soraival: „Költő, dolgod tudod?.., /(Szólalj meg már ma, és mi mind veled/ együtt zengjük majd gyújtó éneked."’ A felhívás nem marad visszhangtalan. Válaszok sokasága hangzik fél s a jugoszláv partizánok soraiban ott küzd a szlovén költészet színe-virága, költői szóval s fegyverrel a kézben egyaránt. A háborús élmények nyomán fakadt sok-sok ezer verssor a lázadásról, a szülőföld szeretetéről, a háborús szerelemről, a vonulásokról, a harcokról, a fájdalomról szóló egybehangzó vallomás. Hol kihívó daccal: habár csak millió a számunk, s hogy elviseljük kínszenvedésünk, lazadó, emelt fejjel ellenállunk! hol megrendültén. Szívem megállt az akasztottak láttán. Hát erről álmodoztam hajdanában? Midőn még hittem: szépség s józanság var rám. Szörnyű vagy elet, olykor mindhiába.' Nevettünk reg a valóság láttára, s most megrendültén nézek orcájába. hol fájdalmas elszántsággal csendülnek a verssorok: Csak megyünk, megyünk. És előttünk amottan, a hóförgetegben, mely előtt megállás nincs és nem is lehet, ott jár a mély hóban hosszú, imbolygó labain — az Ellenállás. Bárhol ütjük is fel a kötetet, apokaliptikus képek sokaságára lelünk, a háború poklának szörnyű valóságára: „a síron angyal térdel, angyal, szétzúzott fejjel” —■ olvassuk egyhelyütt, majd arról szól az ének fájdalmasan: „anyámat, fiamat megölték ,s nevették, /a feleségemmel. .. ki tudja mit tettek?” Máskor a túszok kegyetlen sorsa-tragédiája idéződ ik fel: Csak ne sírjatok miattunk soha asszonyok, anyák, leányok, hogy sorsunk, a pír olyan mostoha de nem vállaltuk a szolgásáé, goL Halál, vér. pusztulás — tm-; gédiákról valló szavak s lámJ a kötet egésze mégis optimizmust sugall: az egykori ellenállók, a partizánok optimizmusát. Csuka Zoltáné az érdem, hogy ezt a könyvművészeti- leg is szép, partizán képzőművészek illusztrációival közreadott versgyűjteményt kezünkbe vehetjük... LOKÖS ISTVÁN A cirkuszban telt ház volt, A porondon Hókusz, a nagy illuzionista mutatta be türkkjeit. Éppen egy nyulat varázsolt elő a cilinderéből. Aztán gyorsan egy másikat is. Mindenki tapsolt Hókusz elegánsan meghajolt, mosolygott aztán készülődött a következő mutatványhoz. És ekkor egy nagyhajú, barkós fiatalember a nézőtér első sorából felkiáltott: — Ez is valami?! Mindenki arrafelé nezett, a hátrább ülők felágaskodtak, csali Hókusz mester nem vett tudomást a közbeszólásról. Galambokat csalt elő a cilinderéből, majd egy galambdúcot amin a madarak elhelyezkedtek, és békésen turbékoltak. Egy ismert népdalt turbékoltak, ez is hozzátartozott a mutatványhoz. A taps lanyhábban csattogott mert mindenki a barkós fiatalembert nézte, hogy az mit szól hozzá. A barkós legyintett, majd kicsit hátrább fordulva, hogy a távolabb ülők is hallják, hangosan kijelentette: — Gyerekség! Ma már pofátlanság ilyennel előhozakodni! Szakállas trükkök! Most már Hókusz mester is odanézett. Villámló tekintetét előzékeny mosollyal csendesítette, és bűvészpálcájával a fiatalember felé bökött. — Ha önnek gyerekség. akkor jöjjön és csinálja utánam. Hölgyeim és uraim, a kudarcért nem vállalom a felelősséget! A fiatalember bólintott, és átmászott a porondra. A közönség tapsolt és bátorító szavakat kiabált. Sokan azt hitték, hogy ez valami bohóctréfa, és hozzátartozik a műsorhoz. — Piszok — sziszegte Hókusz, mester, ahogy a fiatalember odaTóth-Móthé Miklós: B uvésze en —. előadás után kibelezlek! Tönkretetted a műsoromat! Az igazgató ekkor már ott topogott a manézs bejáratánál, és képtelen volt eldönteni, mit tegyen. Rendhagyó eset ebben a cirkuszban, hogy valaki bemásszon a nézőtérről, és botrányt csináljon. Mindenért Hókuszt hibáztatta, aki ezt megengedte, sőt elősegítette a botrányt azáltal, hogy a hangoskodót behívta a nézőtérre. A színházban ilyenkor már leeresztik a függönyt, de egy cirkuszban, nyitott porondon, mit lehet tenni? Semmit. Különösen azután, hogy Hókusz maga invitálta be. L élegzetét visszafojtva figyelte a fiatalembert, aki már ott tevékenykedett Hókusz rekvizitu- mai körül, és azután.,. nem akart hinni a szemének: egymás ntán csinálta meg azokat a trükköket, amiket előtte a bűvész. A közönség tombolt, de a fiatalember lecsillapította a zajt, és ezt mondta: — Hölgyeim és uraim, mint már említettem, ezek a trükkök elavultak. Tekintsék ez részemről bemelegítésnek, és most engedjék meg, hogy néhány újabb mutatvánnyal szórakoztassom önöket. — Takarodj innen! — rúgta bokán mosolyogva Hókusz. — Szétté- pet.lek az oroszlánokkal, te nyavalyás. Ha most elkotródsz, még meg- úszod azzal az v öt ven pofonnal, amit előadás után kapsz. — Hölgyeim és uraim — folytatta zavartalanul a fiatalember, néhány k ha én mindenkit szerződtetnék, aki csak úgy bemászik a porondra? Ez mire vezetne? — De én... hát én azért. . lépésre eltávolodva Hakusztot —. mint látják, az első sor, az en helyemet kivéve, végig foglalt. Néhány pillanat múlva senkit sem fognak ott látni! És valóban, néhány pillanat múlva az egész sor üresen tátongott — Most visszahozom azt a kövér, nagykalapos asszonyt aki melettem ült A kövér, nagykalapos asszony újra visszakerült a helyére. Ugyanolyan kövér, és nagykalapos, talán csak egy kicsit megilletődöttebb. így került lassan vissza mindenki a helyére, és az első sor újra megtelt. A közönség magánkívül volt Ilyet még nem láttáit, és csak az. után következett a java. A fiatalember eltüntette a zenekart helyette a Beatleseket varázsolta oda. Az- • tán a négy angol mellé odahelyezte a králynőt is, trónnal együtt. Később világhírű középületeket teremtett a porondra. Az Eiffel-tornyot a Szent Péter lcatedrálist, a Notre Dáme-ot... őserdő, tenger, sziklás helységek következtéit, majd nagy attrakciónak — amihez tűst is kért a zenekartól — lehozta a Holdat és néhány csillagot. A közönség már nem tudott tapsolni. Egyik ájulásból a másikba esett, es néhány öregasszony rózsa- füzért morzsolgatva, imádkozni kezdett a fiatalemberhez. Az igazgató, miután magához tért, úgy látta, itt az ideje, hogy közbelépjen. — Hölgyeim és uraim, szünet következik! — kiáltotta, és intett a zenekarnak, hogy játsszanak valami indulót. A közönség kifelé tolongott a büfébe, és akkor az igazgató ráförmedt a fiatalemberre: — Ezért felelni fog! Tönkretette az előadást! M — De hiszen sikerem volt... — Akkor is! Hogy mer beszemte- lenkedni a porondra?! Ki maga?! — Pókusz vagyok — mutatkozott be a fiatalember —, a szakmámat tekintve illuzionista, de most éppen a sütőiparban dolgozom, mint pék. Az igazgató arca megmerevedett. Ez szerződést akar! Nem tévedett. A fiatalember így folytatta: — Szerződtessen, direktor úr. H ókusz is ott állt már szorosan az igazgató mellett A pillantásával apró darabokra szabdalta a fiatalembert. — Mit mondott? — képedt el az igazgató. — Ezek után még van pofája szerződést kunyeralni. Örüljön, hogy nem vitetem el a Rendőrökkel ! — És a mutatványaim? Azokról mi a véleménye? — Mutatványai... — legyintett az igazgató —, nevetséges trükkök, bárgyú szemfényvesztés. De hagyjuk ezt, még ha akarnám se tudnám szerződtetni, hiszen Hókusz mesteren kívül még egy bűvészünk van. Státusunk tehát nincs, azt hiszem, ez érthető! — De a tehetség! — kapaszkodott a szóba kétségbeesetten a fiatalember. — Ha kell. eltünteted) az egesz várost, vágj' az egégz cirkuszt. Az öt bűvészről nem is beszélve. .. es akkor mindjárt lesz státusa is! — Megölöm: — hördült fel Hókusz. — Hagyja csak — csillapította az igazgató. — Magának furcsa elképzelései vannak az életről, fiatal barátom. Hókusz mester húsz éve áll a cirkusz szolgálatában, a többiek sem tegnap jöttek... Maga meg csak bemászik a porondra, és mindjárt szerződést követel. Mi lenne, aga még kezdő — mérte végig az igazgató. — Nem mondom, van valami érzéke a bűvészeihez, de higgye el, ezek a trükkök csak először kápráztatják el a közönségét, később már mindenki unná. Tenger meg Eiffel-torony, Hold meg csillagok, ezeket a tévében is láthatják. Ezek nem cirkuszporondra való mutatványok! — Kérem, én bármilyen trükköt tudok — védekezett a fiatalember —, ezeket a mutatványokat a rek- vizitumaim híján csináltam. Ha akarja, tüzet okádok ki magamból, és azon sütök meg hat tojásból rántottét! — Fiatal barátom — fogta meg a vállát jóindulatúan az igazgató —, ahogy említettem, maga nagyon jó szakmában dolgozik. Ma egy pék nagy kincs, hiszen, ugye, a kenyér minősége állandó probléma. Mit szólna a sütőipar, ha átcsábítanánk egy fiatal munkaerőt? Nem tehetem, értse meg. Talán néhány év múlva, de most nem. A közönség meg van elégedve bűvészeink munkájával, és higgye el, mindig lázba hozza őket, ha Hókusz mester nyulat meg galambot varázsol elő a cilinderből. A bűvészeinek hagyományai vannak, ezeket nem lehet egyik napról a másikra felrúgni! A fiatalember szomorú sajnálkozással nézte az igazgatót, és a vigyorogva bólogató Hókusz mestert. Kedve lett volna mindkettőjüket eltüntetni. de belátta, hogy ez helytelen módja a bosszúnak. Ehelyett inkább saját, magát tüntette el a cirkuszból. Aznap éjszakai műszakban dolgozott, sietett a pékségbe. S zünet után pedig Hókusz mester zavartalanul folytathatta mutatványait. Egy mókás pingvint varázsolt elő a cilinderből meg egy fókát. A pingvin táncra perdült, a fóka meg körülugrálta és közben mély torokhangon így kiáltott: uh, uh, uh! A közönség el volt ragadtatva. I A