Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-20 / 92. szám

A hét filmjei:

Amerikai film

A kor — korunk — rászoktatja az embert az erkölcsiekben és a jogban való gondolkodásra. Valószínűleg azért, mert mindenki a saját bőrén érzi olyankor, nan is annyira a sorsnak, mint a sors intézőméit, a hatalmasoknak a kezét. Ezért fordul a film is — minden bizonnyal a tömegigényeket kielégíteni szándékozván — e kérdések a kor égető problémái felé, fokozott figyelemmel.

A két amerikai egy lány és egy fiú. Első látszatra egészségesek, de a helyszín megmagyaráz sok mindent. Márakech arab negyedében találkoznak. A lány a rosz- szul induló élete elől futva csavarog a világban. A fiú évek óta szökésben van az amerikai hadseregből. Még pontosabban Vietnamból, mert Pleiku-t meg azt, „ami ott volt”, nem tudta elviselni.

Evan, a fiú nem a katonai formációkat, a háborút nem értette meg és nem szenvedhette el, hanem azt, hogy egy „ellenség” az a bizonyos vietnami férfi, annak az arca nem hagyta nyugodni. akit a dzsungelben le kellett lőnie, meg kellett ölnie, .mert ha ő nem azt, akkor az őt. És akkor feltámadt a lelkiismerete. Még nyomatéknak azt is megtudjuk, hogy Evan apja bíró, jogász az Államokban. °nnan is örökölt valamit .jogérzékből és lelkiismeretből.

A lány felkapott, híres, sokat kereső sztár, fotoja a viiágmagazinoknak első oldalaira is felkuszott már. Férje nem szereti, talán ez a férj hóbortos is egy kicsit a fényképezési mániájával. A lány egy tőkés apával rendelkezik és némi lekicsinyléssel beszél a tojásfejűek hadáról az értelmiségiekről. És mégis megrendíti a fiú szemérmessége, sfrasa, mert ő ilyent már régen látott. Lobban a szerelem az első látásra. És ez a két vándor, akik közül az egyik a szökés idegtépő izgalmait, a hontalanság reumánál kín- zóbb nyavalyáját hordja a testében, a másik a kábítószerek éhségét és a nyugalom. a szeretet iránti vágyat. egymásba kapcsolódik egy párizsi éjszaka erejéig, mert nem adatik meg nekik az ‘ élet harmóniája csak ennyire és csak ilyen mértékben.

Robert Wise rendezte a filmet. A képsorokban, a

varázslatos helyeken járó kamerával ismeretlen világot hoz elénk és azt a kézzel érinthető rettegést, amely az emberben megfészkelödik, amikor rájön, hogy az ő or-, szága milyen hatalmas, és milyen lelkiismereti nyűgöket rak rá. Rájön ez a férfi, és mi is érezzük, hogy az emberek által leírt és követett törvények néha kegyetlenek és az egyedül álló állampolgár vérébe-húsába, leikébe marnak, nem lehet ellenük tenni semmit, mert rázúdítják a megtorlást, a börtönt, az élet viszonylagos elveszel tését; és ez a férfi

vállalja a szerinte el sem követett bűn büntetését, mert legalább „az után”, a büntetés Mállása után szeretne valamiképpen élni. Az erkölcsi tételt meggyőzően állítja fel a film és bizonyítottnak vesszük még akkor is, ha ezek a fennkölt mondatok éppen Párizsban hangzanak el és egy szerelmi extázis minden fordulatával tarMtva is.

Peter Fonda kitűnő jellemszínész. Apja vonásaiból és jellemalkotó készségéből örökölt ugyan, de itt sajátosan álmodozó férfit alakít, akiből az érzelmek szelíd hangon és úgy törnek elő, mintha a lázadás gondolatát sohasem ismerte volna.

Lindsay Wagner jó partner ebben a párosban, minden idegszálával válaszol a szemérmesen közeledő férfi gondolataira és érzelmeire.

Két férfi a városban

Francia film

A gyanakvás és a túlbuzgóság együtt óriási' erő és képes az igazság bármilyen szikláját is felőrölni, ha megfelelő szakképzettséggel és kitartással ügyködik. Ezt a tételt éreztük igaznak, amikor ezt az átgondoltan megírt és megrendezett filmet láttuk.

A tizenkét évet ült rab Gino szabadul, beilleszkedik a társadalomba. Szerencsétlenségére ismét találkozik azzal a rendörfelügyelő- vel, aki annak idején a bankrablásért letartóztatta. Ez a felügyelő addig mesterkedik, amíg végül steer ül körülkerítenie a jó útra tért rabot. És ez a rab tehetetlen dühében, ezen a mester- kedőn áll bosszút: akkor veri agyon, amikor az házkutatást tart nála és kétségbe- vonhatatlanul bizalmaskodik a lánnyal, akit ez a Gino emberi tisztességgel szeret.

Hol itt a kiút? Kérdeztük a film után magunktól is. Hogyan lehet védekeznie egy embernek, aki egyszer börtönben ült, a felfogás ellen, azaz az ellen a téves nézetek ellen, hogy a társadalom addig nem lehet nyugodt, amíg ez az emberfajta szabadon mászkál a világban. A rab különös ember-, fajta, ha éppen szabad? És erre adja meg a választ a darabot író és rendező Jo6é Giovanrti félreérthetetlen szavakkal, amikor a védőügyvédnő végső nyilatkozatában elítéli az egész francia igazságszolgáltatást. a szemléletet. És Germain, a bírósági pártfogó, aki barátjaként kezelte a jó útra tért egykori rabot, dohog magának és nekünk, nézőknek, mert a képsorokat itt csak Megészíteni kellett a Mfakadó ■ mondatokkal.

A képek a guillotine-ig el- és felvezetve — rideg bírálat egy nehéz terheket hordó társadalomról.

A film két sztárja, Jean Gabin és Alain Delon mellett Mimsy Farmer és Illaria Occhini nyújtanák jó alakítást Philippe Sarde zenéje a kép és a szöveg mellett a harmadik fontos tényezője ennek a filmnek, amely mo- zateszerű képsoraival egy tragikus élet egységét és erkölcsi tanulságát adja.

(farkas)

Háttérben - nélkülözhetetlenül

Egy ház a többi között, a megyeszékhely keskeny főutcáján. A helybeliek bizonyára nagyon gyakran ■ elmennek mellette anélkül, hogy pillantást vetnének a bejárat melletti ízléses kis táblára, amelyen ez áll:

Röntgen- és Kórháztechnikai Vállalat

Egri Üzemegysége

Nézzünk be, mi van az ajtó mögött. Érdemes, hiszen olyan munkahelyről van szó, amelyről általában keveset hallunk vagy még . annyit sem.

— Nem sokan vagyunk, csak 28-an — mondta bemutatkozásul az elektromérnök üzemvezető, Laczik János. — Az „ismeretlenségünket” azonban semmiképpen sem az aránylag kis létszám indokolja. Sokkal inkább arról van szó, hogy a mi munkánk — jóllehet, egyszerűen nélkülözhetetlen a gyógyítómunkában — gyakorlatilag háttérben történik, Mvülállók számára úgyszólván láthatatlan.

A fiatal üzemegység-vezető mindezt nem panaszként mondja, csak mint tényt említi. Az itt dolgozó műszerészek és technikusok is jól tudják ezt, és természetesen egyáltalán nem bántja őket, hogy eredményeik nem kerülnek a kirakatba, hanem szerényen meghúzódnak az emberek egészségéért vívott küzdelem hátterében. Ez a helyzet — legalábbis a kívülállók számára ez.

A kórházi, orvosok természetesen már egészen másként látják és értékelik az üzem dolgozóinak tevékenységét. Az ő feladatuk ugyanis — és erre szerződést kötöttek a megyei tanács kórházával —, használt elektromos ás más energiát felhasználó gépek és berendezések, valamint az orvosi kézi műszerek javítása, karbantartása.

— Ez tervszerű és sokszor nagyon gyors munkát kíván tölünk — mondta az üzemegység-vezető. — Ennek megfelelően, meghatározott időközökben minden különösebb értesítés vagy hívás nélkül elvégezzük a gépek felülvizsgálatát, esetleges javítását. Gyakran előfordul azonban az is, hogy egyik-másik gép „műsoron kívül” mondja fel a szolgálatot és ilyenkor a leggyorsabb segítségre van szükség.

Még elgondolni is rossz az esetet — ami gyakorlatilag egyszerűen nem következhet be —, hogy mi történne, ha a kórházak gyógyítómunkájában nélkülözhetetlen gépek egyszerre mondanák fel a szolgálatot. Leállna a röntge- nezés, nem tudnának altatni műtét előtt, szünetelne a vér- nyomásmérés, az EKG...

A főorvos telefonál

Természetesen erről szó sem lehet, biztosíték rá az üzemegység elektromos, fogász. kalorikus szerelőinek, kéziműszerészeinek és rönt- geneseinek pontos és jó munkája, S ha példa szükséges, akad bőven az is. Nemrég

A Medicor Művek tervezői új középtípusú altatókészülékei fejlesztettek ki. Az altatógép gázzal működik és egy palack négy-öt órás műtéthez elegendő.

Képünkön: a KA-i középtípusú altatógép első sorozatának szerelése.

(MTI Foto — Balogh P- László.)

Kasümcev kapitány többször egymásután kézigránátokkal védelmezte magát. .. Amikor a hősök saját akna- vetőtüzet kértek magukra, az ellenség nem bírta tovább ... A szovjet harcosok csoportja 8 órán keresztül állta a harcot a számbeli túlerőben levő ellenséggel szemben.”

„Kaszimcev tiszt és harcosainak hőstette méltó helyre kerül a történelemben” .— írta: egy másik

írontújság ugyanazokban a napokban.

„Kaszimcev kapitány levelei nagyon szűkszavúak, keveset ír harcairól. De a szűkszavú sorokból kisugárzik ennek a tisztnek erős akarata és céltudatossága, amely már akkor kitűnt, amikor még nem vonult be katonának. 1939 előtt, a Volgográd területi Kotovszk járási burluM falusi iskolájának tanulmányi vezetőjeként.

OLYKOR NAGYON NEHÉZ ... íme néhány idézet Kaszimcev kapitány leveleiből, amelyeket apjának és anyjának írt az ugyanazon a vidéken felevő Krasz- nij Jár faluban.

„Kedves szüleim!

...Már 23 óra, de én még mindig dolgozom. Nagyon sok a munkám. Ezenkívül

QMÉÉMM

IBIS. április 29.» t«asáraa©

P. N. Barannyikov:

Nevek as emlékműn

még tanulok is. Azelőtt a gyalogosoknál szolgáltam, most is. .ott teljesítek szolgálatot, de ez a gyalogság már sokkal, mozgékonyabb,« ezért tökéletesítenem kell a tudásomat. Nagyon elégedett vagyok a munkámmal. A nehézségektől nem félelv... (1944. I. 20.)

... Maláriában fekszem. Átkozott betegség, nem hagy dolgozni. Erősen kúrálom magam... (1944. VII. 2.)

Romániában nem hódítókként tartózkodunk, hanem mint a gonoszság Mírtói. a gonoszságé, amely az összes népek ellensége és a neve: fasizmus. Mi nem engedhetjük meg azt a viselkedést, ahogy 1 a németek és ugyanezek a románok viselkedtek nálunk. Mi, az orosz föld harcosai nem szívesen hagyjuk el hazánk területét. Csupán, csak azért hagyjuk el szülőföldünket, mert ezt követeli tőlünk szülőhazánk és az egész világ. Ezt a kötelességünket becsülettel teljesítjük. Minden embernek van azonban honvágya, s ez az érzés gyakran • kerít hatalmába . ..

...Nem. kis dolog egyéletet leélni, De sebaj. Hamarosan. vége a háborúnak, hazamegyek szülőfalumba, akkor majd kibeszélgetjük magunkat, mindieasiőL«, (44. X U . . . Dók. u ment-írás

Bocsássátok meg. hogy oly sokáig nem írtam, de állandóan harcban voltam... Olvastatok harcunkról. Alá-, posan ellátjuk az ellenség baját. Meg kell mondanom az igazat: megtanultuk hogyan kell az ellenséget elpáholni isteriigazából.. Első osztályú technikát vetett be ellenünk, de ezek a gépek roncshalmazzá váltak... Kitüntettek ezekért a harcokért. Láthatjátok, hogy nem hoztam szégyent a családunkra. (1944. XI. 24.)

... Nagyon vágyom már haza, orosz földre... Egyetlen dolog csillapít le, a haza , iránti kötelességemet becsülettel kell teljesítenem. írtam Nektek, hogy megtettem mindent a hazámért, de a haza sem hagyott el engem. Már kitüntettek a Honvédő Háború II. fokozatával és (megsúgom nektek) hamarosan meg kell kapnom a Szuvorov- rend III. fokozatát. Mindezekért becsületesen megdolgoztam, minden tudáso - mat. bátorságomat latbavet- ve. Ismertek engem jól, ismeritek gyerekkori szokásaimat. Ezek ma is megvannak. és a harcban kamatoztatom őket... (1944.

XII. 2.)

... Olykor nagyon nehéz, de azért háború!™. (44,

i

.. . Nagyon ny ugtalanit, hogy oly ritkán írtok. Mi van veletek? ... Hogy van kedvencem, Vityulka? De 6zex-etném, ha eLküldenótek nekem a fényképét! Bizonyára megnőtt már és .okos kisfiú. . No de sebaj, hamarosan hazatérek győztesen. S akkor majd kedvünkre eljátszogatunk kettesben... Mi újság a járásunkban, hogj- mennek ott a dolgok ? írjatok mindenről. ..

........A tél errefelé nem hideg, de két napja havazott. Nagyszerű vadászidő. Itt, ahol most pihenőben vagyunk, rengeteg a vadnyúl. (1945. jan. 10.)

Bocsássatok meg, hogy mostanában nem írtam. Munkában voltam. Tegnap Mc&it megsebesülteim. Már jól érzem magam, csak a fejem bolondozik. Holnap pedig már ismét átveszem a parancsnokságot. Pihenni majd akkor fogok, ha pihenőbe küldenek'. Alaposan alágyújtunk a németeknek. Ebbe a kalandjukba beleto- rött a bicskájuk . .. (Ezt írta az újság áltál leírt ütközet után. — P. B.) (1945. II. 2.)

,.. Örültetek, amikor kitüntettek. Most megint örülhettek: újba] Mtüntettek a Vörös Zászló renddel. Ez már a második Vörös Eász- äß áaadaffijreadieEP.™ -Sgésssegem kezd helyreállni. Megint pihenőben vagyok, a csapat dolgaival foglalkozom, rendbe szedem az embereket és a gépeket... Tegnap, amikor a „willis”- etnen utaztam, majdnem bajom. esett, de szerencsésen „földet értem”. A kocsi holnap ismét üzemkész állapotban lesz... Kicsit megsebesültem a halántékomon, de már levették a kötést a fejemről. Jóllehet a kézsérülésem még nem gyógyult be. de már jól tudom használni a kezem, azzal írok most nektek... Köszönöm a meghívástokat, majd igyekszem, de előbb .még teljesítem a hazám iránti kötelességemet. (45. II. 17.)

Tollat ragadok, mert a fiúk meghozták a fényképet. Ez 1945. február 23-án történt, kint az első vonalban, a kitüntetés átnyújtásának napján ... Nagyon szeretnélek már látni Benneteket, hazatérni szülőfalumba.

Gyakran eszembe jut, ösz- szehasonlítom más falvakkal. de olyan csodálatos környékkel még sehol sem ' találkoztam errefelé. Lám, mit jelent az a szó. hogy haza... (1945. március 6.)

•k

„Katonái szerették, a tisztek is. Szerény és bátor volt. Ilyennek ismerte őt egységünk minden közlegénye, altisztje és tisztje” — idézet Stanyko ezredesnek, a Szovjetunió hősének, az 56. gépkocsizó lövészdandár parancsnokának Kaszimcev szüleihez írott leveléből,

(

történt, hogy a gyöngyösi kórházból Osváth főorvos telefonált, szerelőt kérnek, de nagyon sürgősen, mert áll a röntgengép, nem tudnak dolgozni. A telefonbeszélgetés még szinte véget sem ért, már úton voltak az üzemegység autójával Gyöngyös felé.

Egy másik eset: Hatvanból érkezett hívás egyik délelőtt 11 órakor — elromlott a sterilizátor, azonnal segítséget kérnek. Az egri szerelők délután jelentkeztek a kórház műszaki osztályán.

— Már itt is vannak? — kérdezték tőlük.

— Már megjavítottuk a sterilizátort — hangzott a válasz. és ami az egészben talán legérdekesebb, hogy ezért még csak megdicsérni sem illik a fiúkat. Ezért úgyszólván semmi sem jár, ez így természetes, mert minden hibajelentést úgy kezelnek, hogy annak elhárítása sürgős, hiszen betegek gyógyítását segíti elő.

Az egri üzem dolgozóinak jó munkája egyébként Heves megye határain túl is jól ismert, szerelőik időnként felfeltűnnek Kecskeméten, az abonyi tbc-intézetben, a Jászságban, a debreceni klinikán és még sorolhatnánk tovább. Legalább ennyire érdekes azonban az is — igaz, inkább csak afféle kuriózumként —, hogy nemcsak kórházak és más egészségügyi intézmények számára végeznek munkát, hanem..,

Kis kiruccanás

— A mi gondjainkra bízták — magyarázta az üzemegység-vezető — a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet vízdesztillálóját, és velünk kötött szerződést a 4-es számú VOLÁN is, a KT—2-es klímaberendezések javítására, karbantartására.

Az érdekességszámba menő, más területekre történő „kiruccanások” azonban természetesen ritkák és esetlegesek. Munkájuknak mindössze egy százalékát képezik és ez így jó, így természetes, mert az ő, munkájuk, feladatuk kifejezetten a gyógyítótevékenység segítése, a gépek folyamatos és jó munkájának mindenkori biztosítása.

Mindez igen alapos szakmai ismereteket is kíván. Az itt dolgozó szerelőknek és technikusoknak kiválóan kell ismerniük az egészségügyi munka szolgálatában álló gépeket — a legegyszerűbb „szerszámoktól” a bonyolult elektromos berendezésekig. Az iskola. a technikum jó alapot ad éhhez, semmiképpen nem pótolja azonban a szervezett szakemberképzést. Most ilyen sajnos nincs — nemcsak a megyében, de az országban sem. így aztán azok, akik ezt a foglalkozást választották. úgy képezik magukat, ahogyan tudják. Szakkönyvek után kutatnak, „maszek" alapon tanulnak és igyekeznek lépést tartani a korszerű technika állandó fejlődésével.

Pontosabban — ne legyünk igazságtalanok — időnként szerveznek számukra továbbképzéseket, és jóllehet ezek hasznosságát senki sem vitatja, látni kell azt is, hogy nem pótolhatják az intézményes szakemberképzést.

Mentegetőzés

Munkájukat ennek ellenére közmegelégedésre végzik a Röntgen- és Kórháztechnikai Vállalat egri üzemegységének dolgozói. Egymással is és a gépeket a gyógyítómunka során felhasználó orvosokkal is gyakran konzultálnak. Ott vannak a berendezések gyakorlati próbáján is, látják a gép erényeit és fogyatékosságait. Ez utóbbiak Mküszöbölé- sére nem ritkán támadnak igen jó ötleteik, amit megvalósítva holnap pontosabb, hatékonyabb lesz a gép, mint tegnap volt.

A betegek — akikért fáradoznak, vállvetve az orvosokkal — keveset tudnak róluk, vagy még annyit sem. Hálában, köszönetben nincs is így nekik részük. Ha valaki mégis a hála, a köszönet szavával fordulna hozzájuk — bizonyára zavarba jönnének. Mással nem is igen tudnák elhárítani, mint „mentegetőzéssel” —, hogy nekünk ez a dolgunk, ez a hivatásunk.

Két amerikai