Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-18 / 90. szám

Esküdt-Ivádi, Kutri-Ivádi, Sulyok-Ivádi... Egy falu, egy bolt, — egy família (?) \ LANKÁK KÖZT a kis ▼ol&y olyan a reggellel érke­zett áprilisi tiszta napsütés­ben, altár a virág kelyhe: a mélyben meglapulva él, il­latot áraszt, s összegyűjti a szirmokat borzolo szellő gyenge rezdüléseit. Más moz­gás szinte nincs is. A két- három utca — ennyi a falu — háborítatlanul tárulkozik- fel a fénynek., amely végig­terül a takaros' házak és ke­rítések között. Aztán gondol egyet, nekiszalad, szökken a kaptatón, és máris kiért a központból, átcsurog a teme­tő kerítésén, s ahogy néha egy-egy kis felhő eltakarja, majd újra látnk engedi a na­pot, olyan a fény, mintha éppen botladozna a sírkövek között. A főutca a Dózsa György út. Egyik oldala magas part, a másik mélyedés, emitt a járda olyan magasan van, mint túlnan a házak ereszei, így a makadámúira is csak az itt-ott árokfalba vágott, deszkád arabkákkal foghíja­sam megerősített grádicsokon jutsz le, ha át akarsz kelni a szemközti szomszédhoz. Szemben a hát homlokzata és a kerítés közti kis kert­ben fekete ruhás, hajlott hátú öregasszony tesz-vesz lassú mozdulatokkal. Árnyé­ka — sötét, alaktalan folt — az ágyasokra terül. A tapo­sott földjárdán ötvenes férfi ér a házhoz, köszön, hogy , jó napot”, s az asszony visszaköszön. Kis arcát fel­emeli, úgy fordul a férfi felé: — A taligát kihozta-e már? — Ki — mondja a férfi, és búcsúzik: — Na, isten áldja. MAS MOZGÁS mintha nem is lenne a faluban... De mégis: villanyfűrész ber­reg bele a csendbe az egyik ház mögüj, majd elhallgat s újra berreg. Az artézi kút­hoz két vödörrel asszony ér­kezik, lenyomja a hosszú fémcsővel furcsán hosszúra nyúlt fogót, ömlik a víz. Egy perc, s megteltek a vödrök, az asszony felemeli őket, el­indul. Vállait lehúzza a súly, megy vagy tíz métert, majd eltűnik egy kapu mögött Szélfuvallat jön a hegyek felől, s belebotlik a táblába, mely a falu szélén, az út mellett áll, rajta a település neve: 1VÁD. így hívják tehát ezt a csend- életszerüen nyugodt helyet, hatszáznegyven,lélek otthonát, kőhajításnyira Pétervásárá- tól, a nagyközségtől, amellyel múlt évben közös községi ta­nácsi szerződésre léptek. Ha gondjuk, ügyes-bajos dolguk akad az itteniek — intézni oda járnak. Vásárolni is job­bára, meg Gyöngyösre, Eger­be, Salgótarjánba. Hogy nevezetességük akad-e ily körülmények kö­zött — kérdezni nemigen il­lik. Mert mi akadna? Ha csak a szép park nem, ahol a tsz régi központja volt, amelynek egy része most az óvodások birodalma. Játsza­nak is a kicsik az önfeledt tavaszi ragyogásban, s ha óvónőjük — Márkus Pé tér­nének hívják — büszke va­lamire, hát főleg arra, hogy a harminc apróság közül he­ten pétervásáriak, onnan hoz­zák őket reggelenként a szü­lők, mert igaz ugyan, hogy az a nagyközség, emiatt vi­szont jobban akad hely. A kapott támogatásért — húsz­ezer forint feljesztésre, szem­léltető eszközökre a gyerme­keknek — egyféle viszont­szolgáltatás ez a hét hely. NEVEZETESSÉGNEK tá­lát kevés, örömnek azonban elég, hogy 89 házba már be­vezették a folyóvizet, és ezekben a házakban már fürdőszoba is van. Kevésbé öröm azonban, hogy a kör­nyező hegyek mintha elzár­ták volna a kultúrától a fa­lucskát. Mert van ugyan 1400 kötetes könyvtáruk és ennek papíron 140 tagja, az olva­sottság azonban még jóindu­lattal is inkább csak rapszo- dikusnak mondható. Hetente egy alkalommal vetítenek filmet a kultúr házban, de az is inkább csak a gyerekeket vonzza, a 120 férőhelyből 60 üres marad. Tudomásul veszik, nem so­kat szomorkodnak ezen a helybeliek. Ez van — mond­ják a Szövetkezeti boltban is, s jobbára arról panasz­kodnak, hogy tévét, rádiót, mosógépet, meg efféle cikke­ket nem árusíthatnak. Mert rendelet szabályozza, misze­rint ezt már csak szaküzle­tek tehetik. Ez sem neveze­tesség — legyint az idegen —, de búcsúzóul még fel­jegyzi a boltvezető meg az eladók nevét, ók pedig sorba mondják: Ivádi Lászlóné, Ivádi Istvánná, Ivádi Sándor- né. Ez igen, ez már valami: egy falu, egy bolt, egy csa­lád! De nem, nem egészen így van, az üzlet dolgozói nem rokonok, de ha mégis, akkor az egész falu az. Mert a lakosság 2—3 családból származik, és szinte, a leg­utóbbi időkig úgyszólván csak egymás közt házasod­tak. Férjért, feleségért nem­igen ment a szomszédba sen­ki, s máshonnan 6em vitték el innen a legényeket, lányo­kat. így o lakosság 90 száza­léka ma is az Ivádi névre hallgat. Nem is egykönnyű megkülönböztetni őket, nem csoda, hogy ki-kinek meg­volt a maga ragadványneve: Sulyok, Esküdt, Páldeák, La­ci, Kutri, Sosoly, Kovács, Sü­tő. .. Ma már ezeket inkább csak az idősebbek használják, ám mit sem változtat a tényen, hogy sajnos, más igazi neve­zetessége nincs is Ivádnak. Csak a bízod alom marad, hogy majd csak eljön egyféle jóramutató változás ebben a békés, csendes és 6zép falu­ban. A FALUBAN, amelynek árkai mellett ma pelyhes kislibák legelésznek, ahol a kutyák fel-felvakkantanak, ha úgy érzik, hogy most mozdulni kell, s ahol kelle­mesen kesernyés füst száll a kéményekből. Keskeny, kék csíkjaikat összetereli, egy­másba olvasztja a szél, s fel­hőiként a tetőkre terülnek. Becky HERENDI PORCELÁN INDIAI MEGRENDELÉSRE Az Air Indiai légitársaság maharadzsái elefántot rendelt a Herendi Porce­lángyártól. A gazdagon aranyozott figura mintapéldányát Hanzély Jenő iparművész (képünkön) készítette, s « dísztárgyból előreláthatólag mindössze harminc készül. (MTI fotó: Rózsás Sándor felvétele—KS) MánnitSa i|i UV*. április U* Kastaly István hatvani bemutatkozása Egy tiszta, idősen is gyer­meki lélek kitárulkozásai azok a festmények, amelye­ket most láthat az érdeklődő a Hatvani Galériában. Művé­szeti díjasunknak, Kastaly Istvánnak rendeztek itt ez alkalommal kiállítást, s aho­gyan Búzás Lajos, az MSZMP Heves megyei Bizottságának osztályvezető-helyettese ki­fejtette megnyitó beszédében, több ez a tárlat egyszerű, szokványos alkotói bemutat­kozásnál. Mert amennyire Kastélytól kapott élmény a mintegy harminc festmény, annyira tisztelgés is egy hosz- szu, sokrétű életpálya előtt. A művész ugyanis nem csu­pán a látvány képpé formált ajándékával fordult környe­zetéhez, közönségéhez, ha­nem mindenkor lelkes tanító­ként, fáradhatatlan szervező­ként szolgálta Heves megyé­ben a műfaj ügyét, s mind­azokat, «kik eligazításért megkeresték. Bensőséges, intim világ a Kastaly Istváné, amint m a műveiből kiolvasható. S külön érdem ■ korét megha­zudtoló friss, üde kolorit, oly­kor az egészen modem, konstruktív felé hajló szer­kesztés, amely a „Cigányvdr* esetében szinte Barcsay-előz­mény, de küldetést teljesít a művész akkor is, amikor do­kumentatív fogalmazásban a jövőnek menti meg Eger és környéke ma még romanti­kus, történelmi levegőjű, ám egyre pusztuló tájképi, város­képi részleteit. El kell mondanunk még, hogy véleményünk szerint « Hatvani Galéria újabb tárlata túlmutat egy művész minden­kori önálló szereplésén. Fel­fedezésről is tudósít! Ezúttal történetesen azt világítja meg, hogy nem sáfárkodunk kellően értékeinkkel, erőink­kel. A megyében élő mű­vészek munkássága elsikka- dóban van, holott a velük való foglalkozás, kiállításaik gyakoribb rendje nem csu­pán lokálpatiotizmus vezérel­te kötelesség lehet, hanem társadalmi jelenünkből eredő parancs. Ugyanis egyetlen láncszemet, fogaskereket sem iktathatunk ki a szerkezetből, ha azt valljuk, hogy az em­berekkel való törődés, belső világuknak a formálása, ki­teljesítése csak széles szelle­mi fronton vívott küzdelem­ben valósítható meg. Hatvan — egyebek között — vállalja, magáénak érzi ezt a feladatot, s galériája a jövőben évente nyújt otthont a megyében alkotó, esetleg innen elszármazott képzőmű­vészek egy-egy önálló, avagy közös kiállítási anyagának. (moldvay) 21.10: Aki mer, az nyer.... Társasjáték. Annyi fejtörő, vetélkedő; kvíz-műsor után itt az újabb, az Aki mer, az nyer című. Ez a játék két gyer­mekkori társasjátékunkat eleveníti fel, ötvözi egybe — a Gazdálkodj okosan-t. és a Ne hagyd magad kidob­ni-! A játékosok a tévéka­merái előtt minden alka­lommá! 10 témakörbeli is­mereteikről adnak számot. Földrajz, történelem,' iro­dalom, zene, sport, anya­nyelvűnk, politika, gazda­ságtudomány, képzőművé­szet, film-színház a témakö­rök, amelyekből a verseny­zők egyet-egyet meg is vá­sárolhatnak. A társasjáték lapján minden mező vala milyen témát jelöl. Elektro­mos dobókockával lehet dobni, s ki-ki szerencséjét is próbára téve válaszolhat a feltett kérdésre. Csuvas főiskolai vezetők az egri tanárképző főiskolán Az egri Ho Sí, Minh 'fáé nárícépző Főiskola tanácsa tegnap csuvas testvéri ntéz- ményének, a Csebokszárí L J. Jakovlev Pedagógiai Fő­iskolának a vezetőit, M. K. Jenyiszjev, oktatási rektor- helyettest, a pedagógiai tan­professzorát, és G. A. Anyiszimov elvtársat, az orosz nyelvi tanszék docen­sét fogadta. A csuvas ven­dégek felszólaltak a főisko­lai tanácsülésen és a szov­jet vendégek két hetet töl­tenek az egri főiskolán. M. Írjátok meg, milyen az időjárás... Itt hol havazik, hol .esik. Az utak járhatat- lanok, akárcsak tavasszal mindig, de md már meg­szoktuk, hogy bármilyen körülmények között harcol­junk, s amint látjátok, nagyszereim nyomulunk elő­re” M44. március 28. „Apa! Próbáld leküzdeni azt a betegséget, gyógyulj meg, nehogy csapás érjen. ... Végül is kivel építitek a házat? Románnal és Pá- vellal? Nektek hármótok- nak kell építkezni. Ha majd hozzáfogtok az építkezés­hez, arra kérlek benneteket, hogy mindent a lehető leg­jobban csináljatok. Nagy ablakokat, külön hálószo­bát, külön hallt, külön konyhát. A konyha hadd le­gyen ideiglenesen háromfa­lú, s orosz kemence ben­ne. Kezdetnék jó lesz a háromfalú konyha, egyelőre az is megfelel, később pe­dig a lehetőségekhez mér­ten ki lehet majd toldani. A háznak feltétlenül fe­dett tornáca legyen, abla­kokkal .. MINDENKIHEZ. 1944. áp­rilis 21. „Drága szüleim, hozzátar­tozóim! Drága apa, mama, Mánya, Miska, Tyihon, Má­sa. Vasziljok, Ványai !! Mennyire vágyom utára­P. N. Daranny ikon Nevek as emlékműn napja semná hír Rátátok, Hogy s mint vagytok? Ál­landóan Rátok gondolok. Éjszaka van, lefekszem, de nem tudok elaludni. Elha­tároztam, eszetekbe jutta­tom, hogy élek. Ha jól menne sorotok, nem nyug­talankodnék annyira. Ha hazautazhatnék, s legalább egyszer láthatnálak Benne­teket, nagy-nagy kő esne 1« a szívemről. Annyira örü­lök neki, hogy a megszál­lást át tudtátok vészelni anélkül, hogy beadtátok volna a derekatokat az el­lenség előtt. Pedig mennyi­re féltettelek Benneteket..­Én nagyon megváltoztam. Kissé megöregedtem, s úgy rémlik, arcom is megvál­tozott ... Öregnek látszom, hja, az évek bizony gyor­san telnek. De a szívem, az még mindig fiaital... Hej, ha véget ér a háború, de jől fogunk majd éinil Új módon! Máruszka! Írjál a férjed­ről. Milyen a sebesülése, mi van vele, hol van, írd meg a címét... Itt már alaposan járunk a tavaszban, virágoznak, a föld képSÉ d* <fe te benne A fák vidám Dokutnent-íráa saját helyzeté* összehason­lítja a természettel, sajnos, nyomban elszomorodák. A fene tudja! Milyen szép az élet, aztán csak haszontala­nul múlik el...” 1944. május 10. Tyíhom- boz: „...Tyihqn, ón most 1790 rubelt kapok. Ebből 200 le­megy kölcsönre, 50 tagsági díjra, 1300—1400-at haza- küldők (postán és más úton), a többi tejre marad... Másra nincs szükségem... Ne bosszantsátok a szülőket, hallgassatok rájuk, kérjétek ki tanácsukat, mert az öre­gek szeretik az ilyesmit, könnyebben viselik el az életet...” 1944. július 12. „Apa! Kérlek, utazz le. .1 Godovancsukhoz. Néhány holmit, pénzt hagyok nála, s talán Veled is találkozha- tosm. Most a város közelé­ben vagyunk. A legjobb, ha a következőképpen utazol™” Bulgária, 1944. akt. 12. Vidin. „Jelenleg kórházban fek­szem, kissé lebetegedtem... Régi baj, még a mongoljai tartózkodásom idejéből szár­mazik, amikor 1938 és 1940 kinc-ntí- -J-í galatot,... A napokba« ki­írnak és újra a front kö­vetkezik. Amíg a háború nem ér véget, ott az ón he­lyem”... 1945. január tő. „Szervusz, Mar úszkál Élek, egészséges vagyok. Már teljesen bevált módszer sze­rint harcolunk. Magyaror­szágon, ahol most verjük a németeket, nagyon forró a helyzet... Újabb kitünte­tést kaptam. A „Moszkva védelméért” érdemérmet. Hol van a fórjecskéd? írj részletesebben. Addig is a viszontlátásra. Fivéred! Iván.” Budapest, 1945. február 21. „Üdvözlöm, tisztelt Hom- jakov elvtárs. Egységünk harcosai és tisztjei harcos üdvözletüket küldik önnek. MS nem ismerjük önt, de az ön rokonának, vagy is­merősének, Liszij kapitány­nak a kérését teljesítjük: szomorú szívvel értesítjük önt, hogy 45. I. 26-án a hit­leristák ellen vívott har­cokban, Buda ostrománál elesett a mi nagyrabecsült kapitányunk. Katonai disz- pompával temettük él Buda külső cessett -es megeskud? Ifink, hogy megbosszuljuk szeretett parancsnokunk ha­lálát. A magam részéről jó bátor és tapasztalt parancs­nokot ismertem meg benne .jóllehet kevés ideig szol­gáltam vele együtt (két he­te volt az egységnél). Nagy­szerű bajtárs volt. Soha nem felejtem el ót, közvet­len elöljárómat. Az égés? személyi állomány örökre megőrzi emlékezetét, Ha megvan önnek csa­ládja címe, kérjük, továb­bít® levelünket hozzájuk vagy közölje velük ezt a szomorú hírt.,. Tábori - postaszám: 17216 „P”. P. L Csirkunov tiszt”. Iván Nyesztyerovics Li­szij kapitány, született: 1917- ben, párttag, belorusz nem­zetiséül, a Gomel területi Lojevo járásbeli Abakumi falu szülötte (A Gellérthegyi Felszabadulási Emlékművöt a második iniciálé, az „I” téves, ezt bizonyítják a le­véltári anyagok), harcban esett el és először Buda­pest észak-nyugati részében temették el. Közvetlenül ha­lálos sebesülése előtt vezé­nyelték át a 320. lövész- hadosztályhoz és a zászlóalj- parancsnok politikád helyet­tesévé nevezték kL Liszij kapitányt halál« után a Honvédő Háború ér­demrend IL fokozatával tüntették ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents