Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-12 / 60. szám
A Gagarin kívülről (1) Csak a gátőr marad r A megyei közművelődési bizottság első ténykedése volt, hogy szemrevételezte megyénk egyik legjelentősebb vállalatát, a még fiatalnak számító Gagarin Hőerőművet és megvizsgálta, milyen ott a munkásművelődés, hogyan halad a közművelődésről szóló párthatározat végrehajtása. A bizottság tagjai bejárták az üzemet, beszélgettek a munkásokkal, kérdezték a fiatalokat, a nőket és természetesen a vállalat vezetőit is. És amikor kialakult a helyzetkép, a Gagarin Hőerőműben megtartott ülésén, a vállalat vezetőinek jelenlétében vitatták meg a tapasztalatokat, s tettek egyben javaslatot is a munka megjavítására. Ma még néni tudni, mit valósítanak meg az elhangzott javaslataikból, de az bizonyos, hogy a tanácskozás, s az ott kialakult közös gondolkodás határkőnek számít a vállalat kulturális életében, elsősorban a munkásművelődésben. Hadd említsek itt egy szubjektív véleményt: a vállalat igazgatója — akinek gondolatait, Idegrendszerét leköti a termelés, a szén, az olaj, a feszültség, a megawatt tucatnyi mutatója, egy új erőmű bök-eok problémája — megértő és hozzáértő partnernek bizonyult a beszélgetések, valamint a vita során. Ugyanezt mondhatom a többi vezetőről is. És ez már egymagában is az eredmény egyik formájaként könyvelhető el. Itt már a közművelődésről szóló párthatározat szele fúj, a Gagarin vezetői megértették a határozat szellemét: a közművelődés közügy, a munkásművelődés pedig politikai kérdés, s a vállalat első emberei nemcsak a termelésért, hanem az emberekért, magatartásuk, életmódjuk alakulásáért, tudatuk fejlődéséért is felelősek. Mindezek felismerésével tulaj dóriképpen már meg is kezdődött a szóban forgó határozat végrehajtása.. 0 O © 0 Különböző vélemények hangzottak el a munkahelyi körülményekről, a művelődés lehetőségeiről. A fiatalok gummázatára azért is érdemes felfigyelni, mert ők jól megfogalmazták az igényeket is. Az ifjú korosztály jól érzi magát a Gagarinban, amely korszerű, jó munkahely, ahol maximálisan kamatoztathatják tudásukat, tanult szakmájukat. Értékelik és vonzónak tartják a kulturált munkakörülményeket, jó a kollektíva, s elégedettek fizetésükkel is. Örülnek annak is, hogy a vállalat segíti, támogatja továbbtanulásukat, s ezzel is biztosítja fejlődésüket. A kulturális lehetőségekkel, a vállalat közművelődési tevékenységével azonban nincsenek megelégedve. A Gagarin. amely jelentős gazdasági tényező a környéken, s korszerűségével, szervezettségével szinte példamutató, ma még nem tekinthető kulturális bázisnak. Pedig egy ilyen vállalatnak ezt a szerepet is be kellene töltenie. Mint kulturális centrumnak, olyan sokszínű közművelődési tevékenységet kellene végeznie, amelynek hatása kisugárzik a környező községekre is. o o o o Itt van például a szocialista brigádmozgalom, amely jelentős szerepet tölt be a vállalat életében. Hatvanhárom brigád — majd száz dolgozó — munkálkodik a szocialista cím elnyeréséért. A vezetők felismerték e mozgalomban rejlő lehetőségeket. s rendszeresen figyelemmel kísérik munkájukat. Lehet is számítani a brigádokra, példát mutatnak a termelésben, a politikai életben és a társadalmi munkában is. A közművelődésben azonban még kevésbé érvényesül a közösség ereje. Kulturális vállalásaik olykor még formálisak és nem alakult ki megfelelően a művelődés igénye sem. Ezt az állapotot érzékelteti az a körülmény is, miszerint a felszabadulási évfordulóra meghirdetett közművelődési vetélkedőre ^egyetlen szocialista brigád sem nevezett be a Gagarinból. A közművelődés lehetőségeit vizsgálva gyakran elhangzik a vélemény: sajátos helyzetben van az erőmű. Való igaz, nem mindennapi üzemről van szó, itt éjjel-nappal dolgoznak, s egyetlen percre sem lehet kikapcsolni a kazánokat, a gépeket. S az is igaz, hogy az erőműnek nincs lakótelepe, s műszak után csak a gátőr marad a Gagarinba*. más mindenki siet haza Gyöngyösre és a környező községekbe. Ezek a körülmények azonban legfeljebb csak nehezítik, de nem akadályozhatják a kulturális munkát. Vagy még inkább: arra kell hogy ösztönözzék a közművelődés irányítóit, hogy megkeressék, kialakítsák a művelődésnek' azokat a formáit, amelyek jól alkalmazhatók egy ilyen, sajátos helyzetben levő üzemben is. Érdemes itt megemlíteni egy paradoxonnak tűnő helyzetet. Arról van szó, hogy a szakmai ismereteket bővítő, a termelést közvetlenül segítő oktatási formák és rendszerek széles hálózatát szervezték meg a vállalatnál, ahol szinte se szeri, se száma a különböző tanfolyamoknak. Nem túlzás azt mondani, hogy az erőműben még azoknak is el kell végezniük egy-két tanfolyamot, akik segédmunkások akarnak lenni. Egy érdekes adat: az elmúlt években több mint kétezer szakembert képeztek ki a Gagarinmál. Ez az egyik oldal, a másik pedig az, hogy a termelést nem közvetlenül segítő közművelődést nem sikerült megfelelő rangra emelni. A szakmai jellegű tanfolyamokhoz jól fel tudták használni a szervezett üzem lehetőségeit, de a kulturális munkában már kevésbé. A körülményeken nem lehet változtatni, az erőmű három műszakban dolgozik, a munkások pedig Gyöngyösiül és 17 községből járnak a Gagarinba. Ebből kell kiindulniuk mindazoknak, akik a közművelődést irányítják és szervezik. Tulajdonképpen három terület kínálja a művelődés, a szórakozás lehetőségeit, s könnyelműség lenne lemondani bármelyikTVkl IÄ o o o o Lehetne ugyan sorolni a Gagarin kulturális életének adatait, .eredményeket jelző állomásait, de a párthatározat után már csakis az egyre növekvő igények oldaláról közelíthetjük ezt a kérdést. ClHüms&s isié.. március JA, met-d* A legkézenfekvőbb maga az üzem. Jóllehet, szinte óramű-pontossággal dolgozik az erőmű, az emberek minden perce be van osztva, s bizony kevés a lehetőség arra, hogy külön fórumot kapjon a közművelődés. De a jelenlegi szervezett formákat fel lehetne használni a közmű velődés fellendítésére is. Egyetlen példa: a szakszervezet nem kis fáradsággal .•«érv u/'je m*.» a tomc^oiti-b kan oktatást, amelynek keretében 25 csoportban mintegy félezgr dolgozó hallgatja és vitatja meg az előadásokat. De a tematika még nem tükrözi a közművelődési határozatot, pedig beiktatható lenne néhány kulturális ismeretterjesztést szolgáló téma is. Szólni kell azonban itt arról is, hogy a jól szervezett üzem, a munkahelyi együtt- lét is kínálja a művelődés különböző lehetőségeit. Igaz, korlátozott az emberek ideje, de azért egy-egy jó könyvre, filmre, vagy színházi előadásra fel lehet hívni a figyelmüket Igaz, hogy munka után mindenki siet haza. De az is igaz, hogy nem kínálnak számukra megfelelő programot. Hiszem az egyre javuló közlekedés sokkal nagyobb teret biztosít a kulturális munkának, mint amit ma még sikerül kihasználni a Gagarm- bau. Mindezt azért említem, mert a munkások művelődését elsősorban az üzemben kell megszervezni A termelésből, a gépek mellől kell kiindulni, és abból a közösségből, amely nap mint nap formálja, alakítja az embereket. Annál is inkább az üzem falain belül kell ezt elkezdeni, mert ma már nem a régi fogalmakkal mérjük a közművelődést, keretei közé soroljuk a politikai és a közéleti jártasság fejlesztését, s a magatartás formálását is. Más kérdés, hogy a közművelődés szerteágazó munkájából részt kell vállalnia a lakóhelynek is. A cikk második részében erről lesz szó. Márkást László Román Györp festményeiről Világutazó, profi ötodtrivá, író, festőművész, s nagy álmodó. Ez Román György, akinek képeiből most nyílt kiállítás a Hatvány Lajos Múzeumban. Hogy az élet ennyiféle terrénuma miként bekül össze az idős művész képalkotó munkájában? Ügy véljük, e tekintetben jól tapint a dolgok lényegére Németh Lajos megnyitó írása. Mint kifejti. Román György művészetének lehet témája külvárosi táj, biedermeier hangulat vagy a bábok csodavilága: minden valamiképp a realitáson túli szférába emelkedett! Abba a szférába, ahol megszűnik az okozati, összefüggések szigorú Láncolata, megszűnik a tér és az idő józan-logikus viszonyrendje, s a mindennapi élettől eltérő, sajátos törvények uralkodnak. E realitásból fakadó, de fölötte lebegő szféra Román György festészetének közege, ez visz közelebb teljes egyénisége megismeréséhez. Mindent átalakít e világ sajátos törvényrendje szerint. Ami azonban különösen Izgalmassá teszi művészetét: sajátos álomvilága reálisabb a realitásnál. Ügy emelkedik a mindennapi valóság fölé, hogy még vaskosabb realitást épít belőle. Nála nem a témák reálisak, hanem megformálás súlyos plaszt citása, a színek ereje, a ti meges formák éreztetik matériát. 18.25: A meglátott horizont A kongresszusi' mérlegkészítés szándékával készült ez a dokumentumíllm is Könner János és Sípos József szerkesztésében, B. Megyeri Gabriella rendezésében. Tartalmában, mondanivalójában a film kapcsolódik a már korábban látott, Pest megyéről készült: „...tudtuk, hogy más lesz”, és a Csepelt bemutató „Ez már együttes cselekvés” című filmekhez. A meglátott horizont Szolnok megyében készült. A szövetségi politika érvényesülését, a népfrontmunka értékes eredményeit mutatja be szemléletesen. Példákat ismerhetünk meg arról, hogy a Hazafias Népfront hogyan mozgósítja Szolnok megye lakosságát a .közös célok megvalósítására. A filmben megszólalnak a megye vezetői. Az egyik színhely a szolnoki múzeum — ahol, a szovjet—magyar kapcsolatokról, Szolnok testvérvárosáról, Tallinróí hallunk. Román György műveim belső feszültsége e kettősségb fakad! A szürrealilás hatá mezsgyéjén jár, az álom as: szociatív, önlogikájú útj. követi, formái azonban ne az álom továsuhanó, képi kény ülúzióvilágát sugáro: zák, hanem tömörségükben földhöz kötöttség szimbóli mai. Ritka találkozás és ki lönösen egyéni zamatú me oldás. A kiállító nemrég töltőt be hetvenedik évét. Ha mi vei frisseségét nézzük, véle lennek hat e bibliográfi adat Román György érzék nyen reagáló, saját művész tét szüntelen megújító m vész, aki festőként és to ként is egyéni világot téren tett. Egyéni világot, az álo: és a realitás sajátos ötvöz tét. S tárlatával a Hatvai Lajos Múzeum ismételi* bizonyította, hogy újszer érdekes programokat kér nem elégszik meg a múzeur szokvánnyal. ősz Ferenc: IX, — Csend'! — pisszegett Rózsi. Az udvarról behallatszott a lakóik csoszogása, a lapátok csengése, a nyilas katonák káromkodása. Rózsi elfújita a gyertyát és félrehúzta az elsötétítő függönyt. Megvárta mig 'az udvar kiürül és aztán szaladt le a pincébe. Amikor egy lelket sem talált lent, elindult visszafelé. Űtja Eötvösök óvóhelye előtt vezetett el. Az ajtó nyitva volt. Köpetzy hangját hallotta: — Nem lesz könnyű... Ezek már nem igazi németek ... Budakeszi svábok, akiket puskatussal kellett beverni az SS-be. De hát- nem válogathatunk. Reggel átadjuk nekik az összes földszinti lakást. A parancsnokuk azonban igazi német úr. Majd tesszük tiszteletünket ... — Nem tudja, Mihály, mi a kedvenc étele? — selype- gett Eötvösné. — Azt hiszem, már ő sem tudja, szegény. Sztálingrádtól szaladt... Eötvös felettébb csodálkozott Köpetzy hangján. Hol van a hősködés? Nem Is bírta megállni szó nélkül: — Kérlek.. ezredes uram. miért beszélsz így, hogy: szaladt. Mi tudjuk, hogy ez csak taktika . -. — Természetesen, kérlek — keményítette hősiesre a hangját az ezredes. — A csodafegyver már nem késhet sokáig... És végül is a nemzeti szocialista eszme nemcsak Budapestre érvényes... — Szóval, már te is lemondta! Pestről? — kérdezte Eötvös. — Ideiglenesen .., Budának ebbe a térsége« tómorítjük a csapatokat és megkíséreljük a kitörést. De kérlek, ez a legszigorúbb titok. Rózsi lábujjhegyen szaladt végig a pincefolyosón. Amit hallott, elmesélte Si- móéknak. — Holnap maguknak is le kell költözniük a pincébe.- — És vele mi lesz? — Felviszem Eötvösök lakásába. Van még nálam egy kulcs. — Nem megyek,.. Megőrülök ott egyedül... — Nem lesz egyedül. Ne aggódjon. Majd én meglátogatom. Csak nem hagyom éhen veszni... — És ha Eötvösök is feljönnek? — Azok? Űgv félnek, mint a patkányok. Miattuk ne fájjon a feje. Rózsi a saját szobájába vezette Kövest. Ez volt a legbiztonságosabb, mivel egyetlen pici ablaka a vi- lágítóudvarra nyílt. Aztán bezárta az ajtót és leosont a földszintre. Mivel senkit sem látott, kiment a kapun és észrevétlenül beállt az árokásók közé. Lapát nem jutott mindenkinek. A többieknek a kezükkel kellett kaparniuk a fagyós földet — Mozgás! — nógatták. őket a nyilasok. — Adjanak egy lapátot — morogta valaki — Ki pofázott? A kérdésre természetesen nem jött válasz, de a testvérek nem is vártáik. Mint a zsák dőltek le a sáros földre, mert egy Sztálin- gyertya nappali világosságot derített. — Figyeld meg. mi lesz itt! — mondta az eívik t"st- vér. — Ügv lövik le őW, mmt a nyulakat De ellobbarrt a Sztálin - gyertya fénye és a túloldalom némák maradtak a mesterlövészek fegyverei. Azok is tudták, hogy á budai oldalon a testvérek kikkel ásatják az árkokat. — Ide figyeljen, testvér! — lépett a nyilas mellé Rózsi. — Nekem nincs lapátom, az én munkám itt úgysem éi- semmit Engedjen le a pincébe, főzök egy nagy fazék forró teát, maguknak sem árt. — Hát az jó lenne... De mit szól az ezredes testvér, Ha meglátja magát, keresztül lövi. — Vagy M tudja? — kuncogott a társa. — Sose féljenek. Az ezredes nekem majdhogynem sógorom... — nevetett Rózsi és máris szaladt Eötvösök pincéjének ajtaja még mindig nyitva volt. Rózsi hangos léptekkel ment végig a folyosón, még énekelt is. — Ki az? —■ lépett M Köpetzy és zseblámpája fényét a lányra irányította.— Hogy mert lejönni? — A testvérek leküldték, hogy főzzek forró teát a népnek, mert megfagynak a nyomorultak. — Konyakos fekete, ka- viáros szendvics nem kell? — kérdezte az ezredes gúnyosan, de elengedte a lányt. Rózsi még hallotta, amint búcsúzik. — Egy ideig nem jövök, méltóságos asszonyom. A várba megyek, hogy a különítményesekkel pontosan egyeztessük a tervekeit. Engem neveztek ki a német és a magyar csapatok közötti összekötőnek — mondta büszkén és Tószeghy kíséretében eltávozott. Rózsi felszította a tüzet és feltette a teavizet Elgondolkozva bámult a lángokba és halkan dudorá- szott Közben így okoskodott magában: legfeljebb két-három napig tarthat az egész. Köpetzyék megpróbálnak kitömd. ’ Nem volna jó, ha sikerülne nekik. Nem volt bosszúálló, de Köpetzyt nem szerette volna szabadnak tudni. Az ilyen embereket ártalmatlanná kell lenni. Testvérei gyermekkorukban mindenféle állatai kai hadakoztak. Rózsi mókust, a madarakat mi dig megvédte tőlük, de am kor rókaíogásra mentek, v lük tartott és ő örült a le, jobban, ha hurokra került csirketolvaj. Csakhogy emberek közül sokkal n hezebb lesz kiválogat] (hogy ki az igazi bűnös. 1 van ez a Tószeghy. Nyíl karszalaggal, géppisztolly csörtet, de látszik raji hogy úgy cseppent bele egészbe, mint Pilátus Krédóba. Egy gondja vi csak: Krisztina. Rózsi elm eolyodott. Nem is lennén. csúnya pár. Mind a kettős padt, egyszálbelű, de azé olyan finomak. Szép hass: kezük van, vékony bűrüki átsejlik az erek kékje. Haszontalan fajta, de tál; nem kártékony... Neh dolguk lesz Itt Simóékmak. Csak megérjék.,. Istenei add, hogy megérjék.., Rózsi elmosolyodott, ear kor észrevette, hogy imá kozik. Majd adna neki £ mó, ha megtudná... Egy kéz ámította végig hátát. Rózsi megfordult, — Maga az. méltóság úr? — mondta, de ezűtt nem volt • hangjában Is rag. — Ne legyél 9yen velec Rózsi! — Már megtett kendi? M kor nő be a feje lágya? > mondta, mintha egy la maszhoz beszélne. — Figyelj ide! Ha egysa vége lesz ennek a borz lomnak, magammal visde Nem cselédnek. Űriasszon: nak. A féleségem leszel.. — Most már tényleg me hibbant — fordult meg R zsi. — Ezek után már cs; az hiányzik, hogy megígé je: a méltóságos asszon meg odavesszük cselédnek. — Ne viccelj most v lem... Nekem elegem ve az egészből, a nemes k( vérből. Borzadok, ha rágoi dolok. De szerencsére ne lesz vele gondom. Valam Ívik éjjel, amikor Köpet: nála volt, hallottam, ho; azt suttogták; magával vis a kitöréskor. IfoigieyuM.; I
