Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-11 / 59. szám
iáfkesziiit a Heves iiiegyri tssek zámáiaadán gw»wi»^f»Lg» 12 százalékkal nőtt a tagság jövedelme Bár a mezőgazdaságban nár javában folynak a ta- 'aszi munkák, mégsem árt risszapillantani az elmúlt sztendő néhány fontosabb apasztalatára. Elkészült a termelőszö- 'etkezetek zárszámadásáról lz a gyorsmérleg, amelyben álaszt kapunk néhány lé- lyeges kérdésre. Heves megyében 89 ter- áelőszövetkezet készített árszámadási mérleget. A özös gazdaságok üzemi tyeresége 2,4 milliárd forint olt. Veszteséggel három ter- nelőszövetkezet zárta az el- aúlt esztendőt, a három tsz eszteségének összege 3,4 oillió forint. Az elmúlt évi :edvezőtlen időjárás ellemé- e — aszályos tavasz és endkívül csapadékos ősz — 6 eredményeket mondhat- ak magukénak megyénk srmelőszövetkezetei, ámenek a 250 ezer hektáros lezögazdasági területből 180 zer hektáron gazdálkodnak. A zárszámadási közgyűlésit állást foglaltak olyan érdésekben, mint például z iparszerű termelési rend- zerek bevezetésének prob- smatikája. A termelőszö- etkezeti tagság egyértél- íűen kedvezőnek Ítélte meg rendszerek bevezetését, s termésmennyiség növeke- ése mellett a legfontosabb zempontlcént a jobb mun- aviszonyokat, az emberi gészségnek kedvezőbb köBúza Őszi árp* Tavaszi árpa Burgonya Cukorrépa Szőlő A termésmennyiségek Kukorica Cukorrépa Búza imlítésre méltó az a tény, ogy az összes közös kuko- icaterület 70 százaléka ipar- zerű termelési rendszerbe artozik, ez mintegy 12 ezer ektámyi terület. Kilenc ermelőszövetkezet 1600 hek- áron foglalkozik gépi rend- z$ru cukorrépa-termeléssel, z azt jelenti, hogy a termő- erület több mint felén fo- yik rendszer elvű répater- nesztés. Az egyre növekvő techni- ai-technológiai színvonal- tak köszönhető, hogy a rendkívüli időjárás ellenére 1 záza lékkai növekedett az ■lmúlt évi szinthez képest a Lalmozott termelési érték, ’eltétlenül meg kell említe- d azonban, hogy a termelő- zövetkezeti dolgozók való- >an önfeláldozó^ és lelkiis- neretes munkája, valamint . segítségükre siető külső nunkaerő nélkül hiába lett 'olna a jó termelési eszkötök garmada a közös gazda- ágokban, az őszi termést íem sikerült volna betaka- •ítani. Tolna megyében, Sióagár- lon született Szokodi Ferenc, lz MSZMP Hatvan városi Bi- •ottságának első titkára, aki avaly ősz óta tölti be ezt a óntos tisztséget. Szülei cse- édemberek voltak, s néhány lold juttatott földön teremették elő a szükséges anyagiakat, hogy két gyermekük tljusson a főiskoláig. Aho- ;yan már gyermekvágyuk liktálta, mindketten tanári iiplomát szereztek, s Ferenc, t fiatalabb, egri tanulmá- íyai végeztével Tiszanánán lutott katedrához. Biológia ;s földrajz szakos volt, ám íem csupán fő hivatásának ílt. Párttitkárként kivette •észét a politikai munkából, a rözségi tanácsban a közügyeset szolgálta, s mivel miniig vonzották a különböző ■nűvészetek, szívesen segítette a művelődési otthon életének gazdagítását. — Nyolc esztendei pedagógustevékenység után, tanárnő feleségemmel, Hevesre kerültem később, s tanulmányi felügyelőként, majd a járási tanács osztályvezető székében igyekeztem a közoktatás ügyét előbbre vinni — emlékezik beszélgetésünk alkalmával az 1960-as évek végére Szokodi Ferenc. — Közben még újabb diplomát szereztem a szegedi József Attila Tudományegyetemen, a mozgalmi élet sűrűjében perülményeket jelölte meg a rendszerek elterjedésével kapcsolatban. A termelőszövetkezetek egyesüléséről az volt a közgyűlések véleménye, hogy a műszaíki, területi és szellemi adottságok ésszerű koncentrációját sikerült megvalósítani a demokratikus út betartásával. A társulások értékelésénél a hozzászólók áltálában a negatív példákra hivatkoztak, amelyek nem, vagy még nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt. A zárszámadási közgyűléseken a felszólalók többsége a jelenlegi mezőgazdasági nyugdíjrendszerrel nem értett egyet, a termelőszövetkezeti tagok csaknem mindegyik közgyűlésen felvetették a nyugdíj- rendszer egységesítésére vonatkozó elképzeléseiket. A termelőszövetkezetekben a terület nagysága nem növekedett, az elmúlt esztendőben a dolgozó taglétszám az 1973-as szinten maradit. A termésátlagok, a termésmennyiség növekedése a technikai-technológiai színvonal emelkedéséből, a munka termelékenységéből adódott. A szőlő a vártnál jóval gyengébb termést adott. Ez döntő mértékben a rendkívül kedvezőtlen, esős ősznek tudható be. A legfontosabb növények termésátlagai a következőképpen alakultak. 1974 29,8 q/hA 36,7 q/ha 30,7 q/ha 37,5 qha 28,6 q/ha 33,5 q/ha 120,2 q'ha 117,9 q/ha 278,4 q/ha 355,1 q/ha 63,5 q/ha 43,1 q/ha alakulása: 197J m* 45 700 tonna 72 300 tonna 55 000 tonna 71 800 tonna 141 910 tonna 181 420 tonna A nagy nehézségeket talán mindenné] jobban illusztrálja az a számadat, amely szerint 1974-ben — az említett időjárási viszontagságok miatt — 40 százalékkal emel• T A megyei tanácsok ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági és építési osztályainak vezetői árpolitikai kérdésekről és az árellenőrzés tapasztalatairól tárgyaltak tegnap Budapesten, a szakszervezetek Váci úti nagytermében. Vallus Pál, az Országos Anyag- és Árhivatal elnök- helyettese tájékoztatójában elmondta, hogy az árellenőrzések hatékonysága tovább növekedett, s a szankciók szigorúbbakká váltak. Az árhatóságok folyamatosan vizsgálják a legfontosabb cikkek, dig a járási pártbizottság tagjaként jártam. Annyiféle munka közepette természetesen nagy megterhelést jelentett a tanulás, de úgy voltam vele. amíg nincs széles kitekintésem, addig igazi érvénynyel nem szólhatok bele semmibe. Pontosan ezért vállalkoztam arra is, hogy Moszkvában elvégezzem a hároméves pártfőiskolát! Megkérdeztük, mit jelentett az alig negyven esztendős mozgalmi férfiúnak a kint töltött három esztendő? A pártépítés miféle új vonásaival gazdagodott? S a megszerzett tapasztalatokat ho- / gyan sikerült új működési területén hasznosítania? — Mondanom sem kell, rengeteg ismerettel gyarapodtunk a Szovjetunióban. S ez a megállapításom nem csupán a marxizmus—le- ninizmus tanulmányozására szorítkozik — folytatta Szokodi Ferenc. — Megfordultunk például gyárakban, szovhozokban, kolhozokban, hogy a munkaszervezés legjobb módszereivel ismerkedjünk. Bejártuk a legkülönbözőbb fekvésű közlársaságokedett a tedotgaaott tízórás munkanapok száma. Az egy tagra jutó átlagjövedelem az 1973. évi 21 ezer forintról 23 700 forintra növekedett, ez azt jeleníti, hogy egy esztendő alatt 12 százalékkal nőtt a termelőszövetkezeti tagság jövedelme. Ebben kétségtelen nagy szerepet játszott, hegy az őszi betakarítások során sokkal több munkát kellett elvégezni, mint ahogy azt előre eltervezték. A rossz körülmények tükröződnek a biztonsági alap felhasználásában is. Közös gazdaságaink az 1973 évi szinthez képest két és félszeresét használták fel a biztonsági alapban levő őszszegnek. Egyértelműen örvendetes viszont az a tény, hogy fejlesztési alapra 21,8 százalékkal többet tettek félre termelőszövetkezeteink. Ez már magában véve is bizonyos mérvű garancia a technikai színvonal további növekedésére, s ami ezzel szorosan összefügg: a jobb termelésre. Jósolni még nagyon korai lenne erre az esztendőre. A tavaszi munkák jó ütemben folynak. Egyelőre az időjárásra sem lehet panasz, de hol van az év vége? Az elmúlt évről készült zárszámadási mérleg azonban egyértelműen bizonyítja, hogy ha maradéktalanul nem is tudja mezőgazdasági termelésünk függetleníteni magát az időjárás szeszélyeitől, annyit nyugodtan elmondhatunk, hogy a jelenlegi műszaki színvonal, a termelőszövetkezeti tagság és vezetőség, a fizikai és szellemi dolgozók felkészültsége, munkamorálja lehetővé teszi, hogy kivételesen rossz körülmények között is tovább bővítse a termelést, egyre több és jobb minőségű terméket tegyen a közös asztalra. Sz. A. például a gyermekruházati cikkek,’ a zöldség-gyümölcs árait, a központi árintézkedések végrehajtását, a lakosságnak nyújtott szolgáltatások helyzetét. Az elnökhelyettes rámutatott, hogy az ellenőrzéseket még szélesebb körre kell kiterjeszteni. Vannak ugyanis olyan vállalatok, amelyek betartják ugyan a nyereségképzés szabályait, mégis népgazdasági kárt okoznak pazarló magatartásukkal, a szervezetlenséggel. Az árellenőrzésnek erre is fel kell figyelnie. (MTI) kát, Üzbegisztántól Belorusz- szláig, s mindenütt a párt irányító tevékenységét, egyre épülő demokratizmusát tanulmányoztuk. — Ezekből nyilván fontosabb, jellemzőbb vonások emelkedtek ki. A friss benyomásokból mi hatott Szokodi elvtársra leginkább? — A párt- és a tömegszervezetek, a párt és a dolgozó tömegek kapcsolata! Ez egy olyan élő, eleven valami, amihez közvetlen értesülések, információk révén jut a vezetés, s így sakkal hívebb a kép, amelyet egy-egy munkaterületről, emberi közösségről alkot. Magyarán szólva ez a módszer annyit tesz, hogy a Szovjetunióban perifériára szorul a párt tömegkapcsolatainak hivatali jellege, a papírízű munka, s helyükbe lép az emberközelség. Apparátusunk tevékenységében én most ezt a szellemet szeretném meghonosítani, természetesen a viszonosság elve alapján. Vagyis a jelzésekre, felgyűlt gondokra azonnal válaszolunk, keressük a megoldást. S ez nem csupán a hibák hánytorgatásával viOrszágos tanácskozás az áreilenőrzésről A kongresszusi küldött Szokodi Ferenc Tanulságos história a lakótelepről Veszélyben a kémények - és a lakók Ne« mindennapi történet, amelyről ezúttal beszámolunk az olvasónak. Nem mindennapi — szerencsére. A megyeszékhely Csebokszá- ri lakótelepéről van szó, s azokról a házakról, amelyeket három éve az elsők között adtak át egy nagyszabású program kezdetén. Novemberben történt, hogy a 19-es számú lépcsőház egyik lakásában fürdés közben rosszul lett egy kisgyermek és az édesanyja. Kórházba kerültek Az orvosok javaslatára megvizsgálták a fürdőszoba gázkészülékeit, ellenőrzést kértek a TIGÁZ-tól és a kéményseprő vállalattól. A vizsgálat aztán kiterjedt több lakásra is, mert kisebb rosszullétről mások is panaszkodtak. A mérések pillanatnyilag is folynak s a szakvélemények szerint: életveszélyes a gázkészülékek működtetése. Nem megfelelő a huzat és kimutatható az égéstermékek visszaáramlása. Mindezeket a Cifrakapu ntca 19—23. szám alatti házban tapasztalták. A mellette levő három másik ház ugyanakkor, ugyanazzal az eljárással éipült. Legalább ezer emberről van tehát szó. Meg az életveszélyről. Ez indított bennünket is „nyomozásra”. Engedjék vagy ne engedjék? A lakók meglehetősen zaklatott állapotban fogadtak. Bizonytalanság s érthető ingerültség; már egymással is vitáznak, nemcsak az illetékesekkel. Mert — bár nem akarunk a dolgok elébe vágni — az ügy eddig csak vitákat termett. Megoldást nem. — Két családban fordult elő rosszullét, amiről mi tudunk, de arról is hallottunk, hogy a gázszerelők egy lakásban azt mondták: nem lehet egyszerre használni a bojlert, a falimelegitőt, mert elfogy a levegő — fogadott t Grégász Jánosné a 21-es számú lépcsőház második emeleti lakásában. — Korábban nem hallottak arról, hogy a kéményekkel valami probléma van? — Nem szóltak nekünk, csak azt tudjuk, hogy az átadás után hónapokkal később költözhettünk be, mert nem volt fűtés. Február 19- én volt a beruházási vállalatnál egy megbeszélés és este minden értesítés nélkül kijöttek a gázszerelők és elkezdték lezárni a készülékeket. Azt hiszem, 12 lakásban voltak, máshová nem engedték be őket Hozzánk nem jöttek. Forgó László szintén egy második emeleti lakásból: hét célhoz, hanem a jó példák kellő felsorakoztatásával, széles körű népszerűsítésével is! Szokodi Ferencet a megyei pártértekezletünk küldöttnek választotta a XI. kongresszusra. Kíváncsiak voltunk, mennyire érzi már Hatvan és környéke problémáit? — Örömmel fogadtam el a hatvani pártmegbízatást, s első perctől a helyi viszonyok mind mélyebb megismerésére törekedtem — válaszolt kérdésünkre a pártbizottság első titkára. — Benyomásaim igen jók, rengeteg találkozásra épülnek. A városban szinte minden jelentős üzemben, vállalatnál jártam, eredményeik és gondjaik ismertek előttem, s azt is leszűrtem magamnak, hogy az emberek döntő többsége szereti városát, kész áldozni érette. Nyugodt lélekkel készülök tehát a kongresszusra. S hogy magánemberként milyen tervek, gondok foglalkoztatják Szokodi Ferencet? Egyelőre „ingázik” Heves és Hatvan között. Családostól a nyáron akarnak áttelepülni. Később rendezni szeretné a Szovjetunióból hozott nagy hanglemezgyűjteményét. Majd jön a szépirodalom friss termése, amire ma még kevés ideje jut. tmoldvay) — Kérem, itt csak a teljes megoldás lehetséges. Lebontani a kéményeket s a lakókat addig máshová költöztetni. Itt már a bizonytalan helyzet miatt többen adtak be lakáscsereigényt, szeretnének megszabadulni ettől. A tanács határozata szerint tűrnünk kell a helyreállítást, de ha itt lyukak lesznek az emeletek között, hogyan lehet itt lakná? . Halasztó hatálya nincs..." A várost tanács műszaki osztálya: — Szövetkezeti és tanácsi bérlakások vannak az említett épületekben — tájékoztatott Zámbori Ferenc osztályvezető. — A kéményseprő vállalat szakvéleménye után február 11-én határozatot hoztunk, amelyben a Heves megyei Beruházási Vállalatot intézkedésre köteleztük, a lakókat pedig arra, hogy tűrjék a helyreállítást. Március 15-i határidőt adtunk a kémények műszaki vizsgálatára és kijavítására. A határozat megfellebbezhető, de tekintettel az életveszélyre, halasztó hatálya nincs a fellebbezésnek, amelyet egyébként a lakók a beruházási vállalat s a tervező vállalat a LAKÓTERV egyaránt benyújtottak. Ezeket most a másodfokú építési hatósághoz, a megyei tanácsra továbbítjuk. — SzüJcség lehet-e a lakók kileöltöztetésére? — Ha a kivitelező vállalat úgy nyilatkozik, hogy csak altkor tud dolgozni, ha kiköltöztek, mi elrendeljük a költöztetésit. Azonban éppen a lakók érdekében én nem tartom célszerűnek, hiszen ez még több kellemetlenséggel járna, mint eltűrni a javítást. Szerintem egy-egy lakásban egy-kót . napnál nem dolgoznak to' vább az építők kellő szervezettség esetén. 'Mi a véleménye a Heves megyei Kéményseprő Vállalatnak? Erről Szabó Béla műszaki vezetőt kérdeztük: — Mi a korábbiaknál is szigorúbban vizsgáljuk a kémények esetleges hibáit, mert az utóbbi időben sok a panasz a hibás kivitelezés miatt, s ezekkel mindig hozzánk fordulnak a lakók. Ha viszont már az építésnél jobban odafigyelnek, sok későbbi kellemetlenséget kerülhetünk eL — Mit tapasztaltak a most folyó vizsgálatoknál a Cifrakapu utcában? — Több helyütt elcsúszott, nem függőleges a kémény s az előírt szabvány sincs betartva. A termofor kémény belső átmérőjének a földszinten 17.5 centiméternek kell lennie és fölfelé bővülni az előírt módon. Ez itt nincs meg. Találkoztunk olyan esettel is, hogy belógtak a csatlakozóhüvelyek a kéménybe, elzárták azt. Ezeket itt el is hoztuk abból a lakásból, ahonnan az első rosszullétet jelezték. Ott egyébként nem gázmérgezés történt, a lakás levegőzése nem volt megfelelő, oxigénhiány következett be. Azt is megállapítottuk viszont. hogy felfelé haladva a szénmonoxid egyre több a légtérben, legfelül már négyszerese a megengedett meny- nyiségnek. Ez szintén veszélyes. — Önök nyilván megvizsgálták ezeket a kéményeket három éve, az átadáskor is... — Igen. Én még nem voltam ugyan a vállalatnál, de birtokunkban van az erről készült nyomtatvány másolata 1971. október 4-i keltezéssel. Kicsit lejjebb csúszott a vonal, de át van húzva az „alkalmas” szó. Az építésen dolgozó művezetőnek elmondták, mi a hiba a kéményekben. A néhány hónappal később tartott műszaki átadásra már nem hívtak meg bennünket. A mi véleményünk szerint egyébként le kell bontani a rossz kéményt. Amíg viszont a munkák elkezdődnek... Következő állomásunk a T1GAZ egri üzemegysége. — Részünkről egyértelmű az álláspont ’ — mondta Kun Lajos, az üzemegység igazgatója. — A készülékeknél nagy, a visszaáramlás, s amíg a helyreállítás meg nem történik, lezárjuk a gázvezetékeket az érintett lakások fürdőszobáiban és konyháiban. Ha nem engednek be, hatósági segítséggel kell bemenni a lakásokba; utasítást adtam, hogy jelezzék, ha valahol akadályozzák az intézkedésünket. Ilyen jelzést még nem kaptam. „Mondják meg, mit kell tennünk" A kivitelezést annak idején a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói végezték. Mányoki Péter létesítményi főmérnök: — A február 19-én tartott közös megbeszélésünkön, ahol a beruházási vállalat, a kéményseprő vállalat, a TI- GÁZ és a mi vállalatunk képviseltette magát, az volt az álláspontunk: most ne azon vitázzunk, ki mikor követett el hibát. Ennek az ügynek úgyis lesz folytatása, s a felelősség mértékét majd megállapítják mindenkinél. Most az a lényeg, hogy mondják meg, mit kell tennünk, mi gyorsan nekifogunk a munkának. A kivitelezésből adódó esetleges hibák kijavításához addig is hozzákezdünk, amíg az Építésügyi Minőségvizsgáló Intézet szakemberei ellenőrzést tartanak és szakvéleményt adnak. A kéményeket egyébként a terv szerint készítettük, ahhoz adtak építési engedélyt, s a tervben pedig nem fölfelé szélesedő, hanem egyforma átmérőjű termofor elemek beépítését írták elő. A kört a Heves megyei Beruházási Vállalatnál zártuk. Bóka Sándor igazgató és Bikái Tamás főmérnök nyilatkozott. ** ” * t 7- ** — - -«i- ■ - rm ml M — A dolog pillanatnyilag úgy áll, hogy a felelősség minket terhel, hiszen letelt a garanciális idő, elfogadott tervekről van szó. Hogy ki milyen mértékben felelős, majd eldől, de addig is tenni kell valamit. Részletes szakvéleményt kértünk a kéményseprő vállalattól és az Építésügyi Minőségvizsgáló Intézettől. A városi tanácstól kértük rendelje meg és finanszírozza a munkákat addig, míg kivizsgálják, ki milyen hibát követett el. Később a pénzt úgyis behajtják a vétkeseken. Egyelőre nem kaptunk választ. — Újra hangsúlyozzuk: csak közösen, az érintett szervezetek együttes munkájával tudunk gyorsan cselekedni. Erre van most szükség, s nem a felelősség kérdésének magyarázására. ★ Mindenkinek az álláspontját, az egymással ellenkező véleményeket is, igyekeztünk hűen bemutatni. Bár nagyon kíváncsiak vagyunk, ki milyen felelősséggel tartozik az ügyben, most mégsem ez érdekelt bennünket. Hanem kizárólag az, hogyan lehetne gyors, egyértelműen jó megoldást találni. Mert többen és nyomatékosan kijelentették: életveszélyről van szó! A lakók nagy része nem érzi jól magát a sok hibával épült házakban; többen csereigényt adtak be. Gyors, igazságos döntésekre van szükség, mert az ügy még újabb bonyodalmakkal bővülhet. A kérdezettek válaszairól az a véleményünk: sok idő telt el eredménytelenséggel ... Hekeli Sándor 1975. március 11, kedd
