Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-29 / 75. szám

20.00;

A bohóc felesége

bolyom László tv-jatéka a bohóc feleségéről szól, aki hajdan maga is fényes cirkuszi csillag volt. Az idős özvegyasszony ma villamost vezet a pesti utcákon, s közben a cirkuszporondról ábrándozik. Egyszer csak megtudja, hogy Pestre érkezett az a világhírű ügynök — egykor neves artista —, aki ■ különleges cirkuszi számokat gyűjt új műsorához. A bohóc felesége lázasan készül, hogy bemutassa produkcióját. De egy fatális félreértés következtében. éppen lánya • leendő apósa előtt produkálja magát, aki komoly tudós. s gyűlöl minden „léhaságot”. Ám nem i6 volna ez a kis játék igazi bohózat, ha a végén minden jóra nem fordulna.

A, címszerepben Dayka Margit kamédiázfk jókedvűen, tehetségesen, a többi címszerepekben Márkus Lászlót, Bilicsi Tivadart, Schütz nát, Körmendi Jánost láthatjuk. (KS)

Egy délelőtt cr Hasd! esték íSha&iszffllásán

Allah » • • in... vino

• »t

A főhadiszálláson, az egri tanárképző pinceklubjában szinte óráról órára izgatot- tabb a hangulat. A délelőtti látogatót nagy sürgés-forgás fogadja, szinte minden asztalnál már most a vetélkedő a téma.

— Rengeteg élményünk, tapasztalatunk s új ismerősünk van az első forduló óta. Most, hogy újra adás előtt állunk. egyre- másra fölelevenítjük a sikereket és a bakikat is, hogy tanuljanak az újak — mondja mosolyogva egy „veterán” játékos, a negyedéves Bánhiái László, aki éppen a „tortás kalandot” kezdte az imént mesélni.

— Esztergomban kitaláltuk, hogy jó lenne egy utcabált rendezni. Megkezdtük a szervezést, felhívtuk az ösz- szes középiskolát és kollégiumot: készüljenek. Amikor a kellékekre került a sor, akkor jutott eszünkbe, hogy egy ilyen „bulihoz” torta is jó volna, de legalább másfél méter átmérőjű, hogy a ívben is látható legyen. Igen ám, de altkora kemencéje nem volt a városnak, amibe egy ilyen nagyságú sütemény belefért volna. Az adás napjára aztán mégiscsak elkészült a hatalmas édesség. Képzelhetitek a bálozó gyerekek örömét, hogyan fenték rá a fogukat, alig várták, hogy vége legyen a műsornak, s bekebelezhessék az egészet. A szeleteléskor deWEKWWTT

A BÁNK BÁN radioes televízióváltozatának bemutatása szinte megoldhatatlan feladat elé állította az kidolgozókat és rendeződet. A rádió és televízió szép hagyományt: követett a tragédia és operaváltozat bemutatásával, de azonnal felvetett egy kérdést: közel hozható-e ez a múlt század elején írt dráma és a század második felében készült Erkel-opera a mai hallgatóhoz és nézőhöz?

A Bánk bán a német lovagdrámák mintájára készült és középpontjában az egyház, a földesúr (király) és a nő tisztelete áll. Katona egy Előversengésre (előjáték) és öt szakaszra tagolta művét, így szerkezetében es a formájában -a nagy klasszikus tragédiák vonalát követi. Az ötödfeles jamőu- sok. a nyelv ódonsága, a középkori történet, a szereplők, az udvari intrika, a nép elégedetlensége, a íőurak összeesküvése. a bosszú gondolata alkalmasak arra, hogy 1814-ben, az anakronizmussá vált ferenci abszolutizmus idején az ország égető problémáinak megoldására a jobbágyság nyomorának enyhítésére, a függetlenség visszaállítására, a nemzeti királyság gondolatára irányítsa a néző figyelmét, Ottó és Biberach merénylete Melinda ellen, Tiborc panasza, Mikhál bán vádja egybeesnek a nádor serelmeivel. Bánk láthatóan családi életének íeldúlását bosszulja meg akkor, amikor ledöfi a királynét, de tettében a nemzet minden rétegének elégedetlensége kifejezésre jut. A győzelmes hadjáratból hazatérő király már csak országa széthullását és első emberének összeomlását láthatja. maga is kénytelen elismerni „méltán esett el a királyné".

A drámát vad szenvedélyek uralják A rendező — Barlay Gusztáv — és a szereplők — Sinkovits Imre, Mécs Károly, Kálmán György, Tyll Attila — követik az író szándékait, de a bonyolult szerkezet- miatt a kétórás műsor alatt sem

QJmjsüt

irrt, március 3!»., szombat

tudták közei bo®>i a hallgatóhoz. A tragédiában a szereplők jellemén kívül fontos szerepet játszanak drámán kívüli erők (szerelmi bájital), gyanakvások, félreértések, hiedelmek, kihallgatott beszélgetések, sötét folyosók, zugok. Mindez alig közvetíthető csak hang segítségévek Egy színházi este a szerző és rendező utasításainak közvetítésével, a változó színek leírásával közelebb hozta volna a hallgatóhoz a tragédiát mint a zenei betétekkel megszakított rádióváltozat.

■ ■ ■ ■

A SZIVÁRVÁNY vasárnapi műsora tavaszváró és tavasszkösEöntő ajándék volt. A hét végi pihenőnapok műsorai — a Szombat délelőtt, 8 Hang-kép magazin és a Szivárvány riportjai — szinte csábítják a kiskertekben matató és bar- kácsműhelyekben fontoskodó embereket a rádiöhaü- gatásra. Nem szájbarágó példázatok ezek, de fényt vetnek új szocialista közösségek kialakulására, a szivárvány fényeiben felragyogó tavaszokra.

Boros János és csoportja ezúttal olyan emberekkel ismertetett meg, akik közelünkben élnek vagy akik, ha belépnek körünkbe, mintha a tavasz napsugara érne bennünket, Ezúttal nyolc egymástól távol élő, más-más szakmában, hivatás bűvöletében élő embert ismerhetünk meg: nyugdíjasokat. balett-táncost, festőt, ötvösművészt, színésznőt, tanárnőt. Ezeket az embereket egymás megbecsülése. a hivatás szépsége kapcsolja össze. Nem visznek eget verő tetteket véghez, csak éippen egymásért, embertársaikért drukkolnak.

Mátrai-Betegh Béla a napórák jelmondatával zárta a műsort: „Csak > a derűs órákat számolóm.” Figyelmeztetett azonban arra, hogy a napórákon a mutató árnyéka méri az időt. Csak árnyékokkal mérhetjük mindennapjaink napsugarait.

Szép a Szivárványnak ez a havonta- egyszer jelentkező műsora (kár, hogy csak ritkán hallhatjuk), mert a szerkesztők minden esetben egy-egy téma köré vonják a hangképeket.

Eberyenyv Ttboi

rült esaík ki, hogy a torta legnagyobb része farostlemezből készült, azt öntötték le a cukrászok krémmel.

Az új szabályokról Liszkag Tamást, a televízió szórakoztató és zenei főosztályvezető- helyettesét kérdeztük.

— Az előző adásokban egy-egy várost kellett bemutatniuk a hallgatóknak, most viszont a húsz városról, harmincéves fejlődéséről, történetéről, lakóiról, életéről összefoglaló képet szeretnénk adni a műsorban. A főiskolák nyilvános helyszínein — Egerben a tanárképző dísztermében — különböző témákra szakosodott csapatok foglalnak majd helyet, ők válaszolnak elsősorban a kérdésekre. De a válaszadásban bármilyen segédeszköz fel használható.

Lesznek olyan feladatok is, ahol a város lakossága telefonon adhat segítséget. A műsorban sok játékra lesz lehetőség: szerepel majd bankoch- ba, keresztrejtvényfejtés, néprajzi árverés, múzeumi verseny, népdaléneklés. A gyorsaság mindenütt az egyik legfontosabb követelmény.

— A vetélkedőn legalább kétszázan veszünk részt. Tíz csapatra osztva készülődnek a hallgatók az irodalmi, hely- történeti, népművészeti, ipari, zenei, művészettörténeti, természettudományos, valamint nyelvészeti kérdésekre,

— veszi át a szót dr. Nagy Andor, a neveléstüdományi tanszék tanára, a Hazai esték helyi szervezője, irányítója.

— Mostanában a napok minden tanszék környékén lázas könyvlapozgatással, régi emlékek fölelevenítésével, fotók, iratok, dokumentumok keresgélésével telnek. A diákok rengeteget gyarapszamk tudásban, műveltségben és azt hiszem, ez a legnagyobb nyeresége a versenynek... Bár a győztesek díjait sem lehet lebecsülni.

Fodor Jutka, harmadéves < matematika-fizika szakos < hallgató, jelenleg az egri csa-; pat kapitánya. Ö már igazán j tapasztalt játékos, hiszen obtj volt a gyöngyösi, a tatabányai és a salgótarjáni fordu- j lókon is.

— Nagyon izgulok, hiszen! ez egy egészen új játékfor- ” ma. Az eddigi adásokban • mindig megbeszéltük előre a! riportokat, most viszont, —< mivel összekötő vagyok a! pesti stúdió és az egri! helyszín között, — a legvá-' ratlanabb kérdésekre is felel- ' nem kell. Olyan lesz egy kicsit, mintha vizsgáznék, —! teszi hozzá mosolyogva. —! De azért bizakodó hangulat- ' ban vagyunk, hiszen négy < győzelmet szereztünk az öt« forduló során.

— Allah... in... vino...? fontolgatja a klubban hat-hét j összedugott fej a tréfás cí- ' mer egyik mondatát.

— Igen, a minaretnek okvetlen benne kell lennie, ez; nagyon jellemző. És rajzoljuk oda a csillagdát is, meg; a gyakorlót.. és benne kell! hogy legyen a történelmi; múlt meg a lányok...

Egyre-másra érkeznek; újabb diákok, sokasodnak a '■ motívumok is a címerben. Egy fiú mérgesen dörmögi:

„Siessetek már, mindjárt;

kezdődik a művészettörténeti szekció megbeszélése.” Nem messze egy másik hang: „És pénteken kamerapróba, ei ne felejtsétek!”

— Nézd, micsoda bolondokháza! — sóhajt föl Fogarasi Klári. — De hát nem lehet; csodáink 30-án, vasárnap es- 1 te nyolckor Hazai esték... < Látod, nagyon készülünk,; drukkolunk és persze — te- < szí hozzá mosolyogva — bí-; zunk a győzelemben.

Németi Zsuzsanna

Idézőjel nélkül

Gazdag, szép ez a mi magyar nyelvünk! Nem csupán közlésre, gondolatkifejezésre alkalmas, de érzelmi finomságok észrevétetésére is.

Holecz Ferencné szentgothárdi szövőnő a XI. kongresz* szuson1 idézőjelbe tette ezt a szót „egyszerű”.

— Miért vagyunk mi „egyszerű” munkások? — kérdezte.

— Még sohasem hallottam azt a kifejezést, hogy „egyszerű” alkalmazottak, művezetők, igazgatók...

Nem túlzók, ha feltételezem, hogy Holecz Ferencnével ma egy egész ország egyetért. Az említett és idézőjelbe tett szó valóban sértő, lekicsinylő, megkülönböztető. A munkás megnevezés ma önmagában is tiszteletet keltő, pozitív töltésű, felemelő.

Ám mi van akkor, ha ezt a szót: egyszerű, nem tesszük idézőjelbe, hanem csak úgy, a maga valóságában használjuk, általános emberi tulajdonságként? Egyszerű munkás, egyszerű igazgató, egyszerű művezető. Egyszerű ember!

— Vállaljuk-e a jelzőt: egyszerű ember?

— Vállalhatjuk-e?

— Merjük-e vállalni? ■ Rászolgálunk-e?

Bocsássanak meg a kedves, de igaz történet elmeséléséért.

A színhely egy család, amint éppen a hrt nézik és hallgatják Kádár elvtárs beszédét. A kongresszuson derültség, taps. Itt is kedvesen mosolyog mindenki, csak az érettségi előtt álló nagylány marad komoly, elgondolkodó.

— Min tűnődsz?

— Mennyire szereti az ország Kádár elvtársat .„I

— Mit gondolsz, miért?

A nagylány nagyot néz, nem várta a kérdést, és inkább csak kibuggyan belőle a válasz:

— Kádár elvtárs csodálatosan egyszerű embert

Nos merjük-e nyugodt lelkiismerettel mi magunk i* vállalni ezt a jelzőt? Megkérdezem a diáklányt:

— Milyen az egyszerű munkás, a párttitkár, a mérnök, a tanácselnök, a gyárigazgató ?

A diáklány mosolyog. Nem számított rá, hogy ma még jellemtanból is vizsgáznia kell.

— Aki egyszerű, az nem pózol, nem játssza meg magát, nem affektál, nem uralkodik, hanem szolgálatot teljesít és nem változtatja meg énjét akkor sem; ha történetesen gyári munkásból lett igazgató. Szóval egyszerű ember marad .

< Később folytatja:

— Szerintem az egyszerű ember szerény, törődik másokkal is, nem rongyrázó, egyenes, nyílt, őszinte.

Ugye, kérem, nem érdemes tovább sorolni a jelzőket, hiszen gyorsan kiderülne, hogy akire idézőjel nélkül elmondhatjuk, hogy egyszerű ember, az egyben nagyszerű ember isi A jövő emberei

Szalay István

JOZEF A. TALLOí

Húsvét a hivatalban

Talán még emlékeznek rá, hogy a nőnap után esett az eső ; így történt, hogy boron- gós hangulatban ültem az íróasztalomnál, amikor bűn- tudatos arccal besomfordált Fucsini és Mastrojano, hivatalunk két ékessége.

— Főnök — tipródott Fucsini, mint egy nyugdíjas balerina —, meg kellene lepni a lányainkat, viszonozni valamivel a kedvességüket.

— Revanzsálni — tette hoz- . zá Mastrojano, hogy fitogtassa a műveltségét.

Nagy haragra gerjedtem.

— Nekem nincs miért kedveskednem — mondtam fölényesen —, én nem voltam se a farsangi bálon, se a nőnapon. Aki pezsgőt öntött Reg- rutová parókájába, aki kiégette Krakoráková szoknyáját, aki molesztálta Ka- rabinovát, az, csakis az kedveskedjék most lógó nyelvvel! Nekem nem kell.

Puritán tisztaságom tudatában felugrottam, és mint Gábor arkangyal a lángpallossal, mutattam rá egy megkezdett banánnal a díszes párosra. '— Éppen ellenkezőleg, — emeltem fel a hangomat —, itt az ideje, hogy beszüntessük ezeket a vállalati orgiákat. Elég, ha itt Szodoma van (így mondja a fűtőnk). nem kell, hogy Gomorrha is legyen„

— Pont erről van szó, főnök — mosolygott engedelmesen és bűntudatosan Fucsini. — Közeledik a húsvét, de a húsvéti vesszőzés és az öntözködés lassanként kimegy a divatból.

— Kihal — tette hozzá Mastrojano.

— Üpi/ gondoltuk — folytatta Fucsini —, azzal kedveskedünk a kolléganőinknek, hogy az idén nem vesz- szözzük meg őket. Igaz ugyan, hogy ezzel elvesztünk egy kupica házi kotyvasztású likőrt, de ezt igazán nem szabad sajnálnunk. Végeredményben egy vallási csokevéwgről van szó, és nekünk csak becsületünkre válik, ha szakítunk vele.

— Negligáljuk és fumigát- juk — toldotta meg Mastrojano.

— Várjanak csak! — intettem. az ujjammal. — Ezt tisztességesen közölni kell a kolléganőinkkel. Ha arra jók voltak, hogy maguk leitassák őket..,

— Horribile dictu — szörny úlködoit Mastrojano.

Lányaink úgy felfújlak magukat, mintha túlkelt óriásbukták lettek volna.

— Micsoda? — kiáltott fel Krakoráková. — Hiszen eddig minden évben volt lo- csolkodás és vesszőzés.

— Volt — bólogattam —, sok minden volt. De saját maguk panaszkodtak, hogy a húsvétot részegeskedésre használjuk ki. Talán csak nem akarják, hogy berúgjunk

— Szóval, akkor megérdemlik, hogy tiszta játékot játsszanak velük — fejeztem be a gondolatot, és Mastroja- nót megelőzve magam tettem hozzá: — Azaz fair playt.

Mastrojanónak vége volt, csak tátogni tudott.

— Hát akkor, mire vár, főnök? — törte meg a csendet Fucsini.

Behívattam a titkárnőt és két előadónkat. Hivatalos hangon közöltem velük, hogy értekezletünk döntése értelmében és bizonyos egyéb körülmények következtében a húsvéti locsolás és vesszözés az idén elmarad.

— Egy pillanat, főnök — lépett elő Karabinova, és én elsápadtam, amikor észrevettem átkozottul hosszú körmeit —, mi valóban nem akarjuk, hogy maguk berúgjanak. Mi azt akarjuk, hogy a legnagyobb illendőséggel és tisztelettel vesszőzzenek meg minket, ezt jogunk van kívánni, mert kiérdemeltük. Húsvét volt és lesz is!

— De ez klerikális csöke- vény ... — jegyezte meg Fucsini.

—/ Mit mond. Fucsini? — mosolygott m, ■ ’-'n Regnitova, — Maya beszel, aki

törzsvendég és elóéneket « ferenceseknél?!

— „A barátokhoz” címzett borpincében, nem a templomban — védekezett Fucsini.

— Annál rosszabb — csattant fel Regrutová — magának mint sofőrnek jobb lenne a templomba járnia! A húsvét nem csökevény, hanem ősi népszokás, a tavasz köszöntése. Az új élet ébredése a téli álomból. Az új nedvek ünnepe, ha ez mond maguknak valamit!

Képtelenek voltunk válaszolni. Csend lett, csak Ka- rahinová csi6Zolgatta a körmeit egy váza csorba peremén. Ez az ördög még kivájja a szemünket a vesszőzés miatt!

— Végtére is — kapitulált Mastrojano — a vesszők megmaradtak tavalyról. Kölni is akadna...

— De ne olyat vegyenek, ami fog — figyelmeztette Krákoráková. — Tavaly tönkretették a blúzomat. Sárga foltok vannak rajta. Mintha egy teve pisilt volna le.

— Szerezzenek be maguknak francia kölnit, valódi Diort — mondta ki a végső szentenciát Karabinová —, vessző helyett pedig fonjanak korbácsot, könnyű, puha pamutból.

Nem folytattuk tovább a szívélyes eszmecserét, mindannyiunk számára világos volt, hogy minden lényeges ( pontban teljes nézetazonosság van köztünk. Drága kolléganőink nyelvüket kiöltve búcsúztak és hagyták el a tanácskozás színterét.

— Hallották? — motyog ta sírós hangon Fucsini. — Francia kölni! Tudják, mibe kerül a valódi Dior? Egy hőnapig nem megyünk a borkóstolóba és füvet fogunk szívni, főnök. Gyönyörű hús- vétunk lesz, mondhatom!

Így llát most a fogunkat szívjuk és csapvizet iszunk. Vessző helyett szuperfinom pamutkorbácsot fonunk az érzékeny fenekeknek, miközben átkozzuk az ősi pogány szokásokat.

Szí ovák ból f or d í tot t a: Zahemszky Látni«