Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-01 / 51. szám

Kollektív szerződés Kongresszustól kongresszusig ■ *■ ■■ fi I ff r közös felelősség r NEMREGIBEN — mint •rról lapunkban is beszámol­tunk — a szakszervezeti köz- gazdasági felelősök megyei munkaértekezleten elemezték a legutóbbi kollektív szerző­désekkel kapcsolatos tapasz­talatokat, tárgyaltak mind­azokról a tennivalókról, ame­lyekkel kijavíthatok az irt­ott előforduló hibák, s ked­vezőbb helyzet teremthető. Atuális volt a témát na­pirendre tűzni, miután köze­ledik az említett szerződések végrehajtásáról szóló beszá­molók, illetve a „vállalati al­kotmányok” megújításának ideje. Ami nyilvánvalóan nemcsak valamiféle formális szokás, hanem komoly, fele­lősségteljes munka a javából. Mint ismeretes ugyanis: se­regnyi jogot és kötelességet foglalnak egységbe ezek az okmányok, fontos hatáskörö­ket szabályoznak, feladato­kat rendszereznek, útbaigazí­tást adnak egy-egy szerveze­ten belül a legkülönfélébb kérdések közötti eligazodás­hoz. A jó kollektív szerződés rendkívül hasznos segítőtárs, a rossz pedig egyenesen el­lenség: törvénysértő, bizony­talanságot teremt a dolgozók körében, mérgezi a közérze­tet, rontja a vállalat, intéz­mény' hírnevét. S IDŐSZERŰNEK LAT­SZIK mindezekről annál is inkább beszélni, mivel a ta­valyi év szerződéseiről meg­lehetősen vegyesek még a benyomások. Megyénkben egyfelől örvendetes, hogy például több helyütt meg­emelték a szocialista brigá­dok jutalmait, nagyobb ked­vezményekhez juttatták a né­pesebb családokat. Kedve­zőbben szabályozták a lakás­építések támogatását — ez utóbbira néhol már egészen jelentős összegeket fordítot­tak, s nem féltek különöseb­ben attól sem, ha e célra a részesedés terhére növelik a fejlesztési alapot — csökken­tették a munkaruhák kihor­dási idejét. Jobban díjazták a munkaközi kényszerszüne­tek alatt is a dolgozókat, ren­det teremtettek végre a gép- járművezetők túlóráztatása körül, hogy csak néhányat említsünk. Másrészt azonban egy sor helytelen gyakorlat­tal is lehetett találkozni.*Elő­fordult, hogy például egyes brigádokat már a szocialista cím elnyerése alkalmával is elég magas jutalmakban ré­szesítették, ahelyett, hogy az ilyen esetekben előbb in­kább az erkölcsi elismerést juttatták volna kifejezésre. Másutt védőöltözetet biztosí­tottak munkaruhaként, ami törvénysértő, másrészt pedig hátrányos is volt, mert ezek tisztítása, karbantartási költ­sége a dolgozókat terhelte. A kollektív szerződések­nek egyike-másika. csak részben tükrözte a helyes nőpolitikát, családvédelmet — miután többük nem biz­tosította például az asszo­nyok munkaidőben történő képzését. illetve nem adott módot arra, hogy egy-egy kismama műszak alatt is részt vehessen a terhességi vizsgálaton. Vagy: a gyerme­keiket egyedül nevelő szülők­nek jutalomszabadságra te­remtett lehetőséget a rendkí­vüli szabadság helyett. S idézhetnénk még a jogos ész­revételeket. kifogásokat, Ame­lyek az elmúlt esztendőben előfordultak! AZ EMLÍTETT HIBÁKAT, hiányosságokat szerencsére elég hamar észrevették, s korrigálták. Azonban min­den bizonnyal akadt még jó- néhány, ami elkerülte a fi­gyelmet. Nos, — az általános jelen­tésen túl — ezeknek a szám­bavételét, illetve az időköz­ben adódott lehetőségeket, az élet által támasztott újabb követelmények felmérését, s gyakorlatban történő haszno­sítását kell szolgálniok a so­ron következő igazgatói be­számolóknak, valamint a kol­lektív szerződések módosítá­sának. Rendkívül fontos, hogy ezek időben — március­ban, áprilisban — megtörtén­jenek, ne késlekedjenek mint legutóbb is egyes helyeken. Ugyanekkor pedig kellő átte­kintést adjanak a vállalati gyakorlatról. Arra kell törekedni, hogy a javítások, kiigazítások, ja­vaslatok, módosítások min­den esetben a közösség ál­láspontját tükrözzék. Az új szerződésekben már születé­süknél érvényesüljön az iga­zi üzemi demokrácia: a „vál­lalati alkotmány” valóban közös mű legyen, az okmány tervezetét ne csak — főleg pedig: ne mellékesen — megszavaztassák, hanem a szerződés kialakítása, szente­sítése, a teljes kollektíva őszinte akaratának kifejezé­se legyen. Rövidesen sor kerül az em­lített beszámolókra és az újabb szerződések előkészíté­sére, megkötésére. Készülje­nek rá mindenütt kellő fele­lősséggel és cselekvő akarat­tal. Ügy iparkodjanak, hogy az okmányokban a vállalati és az egyéni érdekek a ko­rábbinál jobban igazodja­nak népgazdasági célkitűzé seinkhez. Például az anyag­gal, energiával, az élőmun­kával való takarékosság még fokozottabban érvényesüljön az ösztönzési rendszerekben. Tompuljanak az azonos mennyiségű és minőségű munkát végző nők és férfiak, illetve a szakma országos és vállalati bérei közötti arány­talanságok. Próbáljanak lehetőséget te­remteni a gyermekgondozási segélyen lévők időnkénti kü­lön vállalati támogatására. Növeljék a tanulmányi ked­vezményeket s például jelöl­jék meg konkrétan azokat a munkaköröket, amelyekben a feladatok végzése során en­gedélyezhető a saját gépkocsi használata, hogy csak né­hányra utaljunk. A KOLLEKTÍV SZERZŐ­DÉSEK elkészítése, betartá­sa nemcsak igazgatói, vagy szakszervezeti, hanem min­den tekintetben közös fel­adat — s hasonló érte a fe­lelősség is. Hiszen az okmány egy újabb esztendőre az egész közösség munkáját, életét szabályozza. Ha ezt min­denütt szem előtt tartják, a „vállalati alkotmányok” alig­ha okoznak csalódást a jö­vőben. Gyónj Gyula Szocialista brigádok értékelése a Mátraalji Szénbányáknál (Tudósítónktól.) A Mátraalji Szénbányák igazgatóságán az elmúlt év­ben 12 brigád versengett a szocialista címért. Mint azt a közelmúltban tartott ter­melési tanácskozáson megál­lapították, 11 kollektíva vál­lalásainak maradéktalan tel­jesítésével el is nyerte ezt a címet. A legjobbak között is­mét a gépészeti osztály szo­cialista brigádja nyerte el az aranykoszorút. Ez a bri­gád fontos feladatokat ol­dott meg a visontai gépekés szalagberendezések üzembe helyezésénél, illetve a mun­kák irányításának Rajtuk kívül négy brigád ezüst, négy pedig bronz fokozatot kapott. Tóth Lajos A nép tulajdonában A Kisgazdapárt Nagy Fe- renc-vezette jobboldalának igazi arca mind inkább lep­lezetlen formában mutatko­zott meg. Nagy Ferenc a há­roméves terv kérdésében hir­telen GYOSZ (Gyáriparosok Országos Szervezete — a szerk.) vezetőket hív meg ta­nácsadóként a Kisgazdapárt­ba. Fellner Alfréd iparbáró pedig így nyilatkozik: „A bankok államosítása a há­roméves terv egyik alappillé­rét ingatná meg.” A harcot a végletekig ki­élezi, hogy a szociáldemok­rata jobbszárny is kiáll a bankok államosítása ellen. Saját pártvezetőségén belül azt az indokot hangoztatja, hogy „kommunista kezdemé­nyezéshez nem csatlakozha­tunk, mert az pártunk presz­tízsét veszélyezteti.” A való­ságban persze a szociálde­mokrata jobboldal elsősor­ban és mindenekelőtt a ma­gyar nagytőkét védelmezi, mert benne látja a hátvédet ahhoz, hogy a Magyar Kom­munista Párt által követett népi demokratikus irány he­lyett, a polgári demokratikus irányba terelje a magyar fejlődést. n. szociáldemokrata balol­dal másként vélekedik: „A III. A reakció igazi arca Szociáldemokrata Párt első­sorban és mindenekfelett szo­cializmust akar és sohasem téveszti szem elől, hogy a szocializmus útja az államo­sításon keresztül vezet” — olvashatjuk a Népszava 1947. május 11-i számában. — Ezért volt az, hogy az MKP 1945. utáni első kongresszu­sán nyomban határozottan és félreértést kizáró módon állást foglalt az egész hitel­ügy államosítása mellett. A pártvezetőség és a tervbi­zottság elérkezettnek látja az időt. hogy az elvileg hangoz­tatott követelést most már közelebbről megvizsgálja. Ehhez az szükséges — és mihelyt a hároméves terv előkészítő munkái befejeződ­nek, ez meg is történik —, hogy a kérdést annak jogi, technikai, nemzetközi és egyéb hatásai tekintetében behatóan megvizsgálja...” Kedvező visszhangra talál az. MKP követelése a dolgo­zók tömegei között. Május 21-én a Nemzeti Parasztpárt vezetősége is állást foglal a nagybankok államosítása mellett. Eközben a szociál­demokrata jobboldal helyze­tét egyre tarthatatlanabbá teszi, hogy Csepel és Diós­győr vasasai, Pécs bányászai és általában a munkásság, pártkülönbségekre való te­kintet nélkül, tömegtünteté­seken felsorakozik az MKP követelése mögé. Az állásfoglalást nem le­het tovább halogatni. Leve­lek, üzemi határozatok tö­mege sürgeti a kormányt. Diósgyőr dolgozói Nagy Fe­renc miniszterelnöknek írják meg, hogy „elkeseredésünk és türelmünk végső határán vagyunk.” A címzett már nem kapta kézhez a munkásság követe­lését — megszökött! Ezzel a reakció fej nélkül maradt so­rai megbomlottak. Nagy Fe­renc, mint ismeretes, nem­csak az államosítás elől, ha­nem elsősorban az összeeskü­vésben betöltött szerepének lelepleződése miatt szökött külföldre. 1947. június 16-án, pártkö­zi értekezlet határozta el a bankok államosítását és mi­niszteri biztosokat küldött a nagybankok élére. A Magyar Kommunista Párt és a nép megint megnyert egy csatát. Persze, más dolog meg­egyezni, más dolog megegye­zést végrehajtani, amikor még egyes pártokban a re­akciónak nagy szava van. Az 1947-es országgyűlési válasz­A X. pártkongresszus óta eltelt négy esztendőben meg­valósult néhány jelentősebb ipari beruházás. Fent: 1972-ben adták át, 1973 nyara óta dolgozik tel­jes kapacitással a Bocs köz­ségben létesített Borsodi Sör­gyár. Jobbra: az Ózdi Kohászati Üzemekben 1973 júliusában adták át a 386 millió forint költséggel létrehozott folya­matos acélöntő müvet. (MTI foto — Erezi K. Gyu­la felvételei.) A KISZ-vezetőségválasztő taggyűlésekről jelentjük: Jó ösztönző az egyéni vállalásod értékelése Hatvanban is Rendhagyóan kezdődött a hatvani kórház Szamuely Ti­bor KISZ-alapszervezetének vezetőségválasztó taggyűlé­se. Az elnök ugyanis, első­ként a meghívottak közül, tások után ismét jobboldali puccskísérletekkel kellett szembeszállni. Az MKP ez­úttal is az építés programjá­val vívta meg az ütközetet. Szeptember 6-án, a válasz­tásokat követően, a Hősök terén hatalmas tömeggyűlé­sen ismertette kormányprog­ramját. Az első pont így hangzott: „Haladéktalanul be kell fejezni, mégpedig októ­ber 31-ig, a Magyar Nem­zeti Bank és a nagy magán­bankok államosítását.” Ismeretes, hogy az építő­programra megmozdult töme­gek ereje elsöpörte a jobb­oldal akcióit. Október 24-én a miniszter- tanács elfogadta a bankok államosításáról szóló törvény- javaslatokat, amelyeket no­vember 21-én, ugyanaznap, amikor az Országos Nemzeti Bizottság a Pfeiffer-párt fel­oszlatását javasolta, az or­szággyűlés is egyhangúan megszavazott. Ezzel a leg­fontosabb pénzintézmények, s velük több mint száz ipar- vállalat, mintegy 30 000 mun­kással, az állam irányítása alá került. Ez a kiemelkedő jelentősé­gű esemény, kapcsolatban a vele egyidőben lejátszódó po­litikai változásokkal, adta meg az alapot arra, hogy 1947. december 19-én, az MKP Politikai Akadémiáján elhangozhassák: „Magyaror­szág népi demokrácia”. Kőszegi Frigyes KövetKezíic: EZ AZT AN AZ ÜNNEP! az 1. számú általános isko­la 3. b. osztálya úttörőinek a képviselőjét köszöntötte... A patronáló KISZ-fiatalok és az úttörők jó kapcsolatá­nak ez a megnyilvánulása szinte rányomta a bélyegét a kórházi ifjúkommunisták tanácskozására: a légkör fesztelen, a hangulat kitűnő volt. S ezt a fiatalos lendü­letet fokozta az a részletes beszámoló, amelyet Budai Il­dikó titkár mondott el az eltelt mozgalmi év eredmé­nyes közösségi munkájáról. Mi jellemezte a gazdasági műszak 22 fiataljának a te­vékenységét? Mindenekelőtt az az aktivitás, amellyel va­lamennyien kivették a részü­ket a társadalmi munkaak­ciókból, a kisdiákok patro- nálásából, az ifjúsági parla­ment megszervezéséből, s a különböző munkahelyi fel­adatok megoldásából. Csak néhány jellemző példa ezek­re: a kórház balatonöszödi üdülőjének építésekor három hétig társadalmi munkában dolgoztak a fiatalok. De ott voltak a kongresszusi válla­lások teljesítésekor is: a használaton kívüli, életve­szélyes víztorony lebontása­kor, a két kórház közötti közvilágítás felújításakor, az intenzív és a szülészeti osz­tály átalakításakor —- sza­bad szombatokon, vasárna­pokon ... Mindezek ismere­tében nem volt nehéz hely­zetben az alapszervezet ve­zetősége, amikor értékelnie kellett a tagok munkáját. Valamennyien eleget tettek egyéni vállalásaiknak — sőt túlteljesítették azokat, mint Kenéz Tibor, aki a városi bajnokságon elért legjobb lőeredményével elismerést vívott ki az alapszerv /.et sportolóinak. Ezekről az eredmények­ről, a vállalásokról — és ter­mészetesen a következő moz­galmi év feladatairól szól-1 tak a véleményüket fejtege­tő KISZ-tagok is. Öten kér­tek szót, ötféle témáról be­széltek, többek között arról is, hogy miért volt nehézkes megoldani a helyi politikai oktatást: késett ugyanis a foglalkozásokhoz szükséges vitaanyag ... Erre most és közösen hívták fel a városi bizottság vezetőinek a fi­gyelmét. A kórházi klubban össze­jött fiatalok közül ketten — Holecz János és Forgács Ka­talin — kérték, hogy ment­sék fel őket eddigi megbíza­tásaik alól. Mindketten fon­tos párt- és szakszervezeti munkát végeznek, ezért to­vábbra csupán az alapszer­vezet patronálóiként kíván­nak részt venni a közösség feladatainak megvalósításá­ban. Az így húsztagúvá csökkent alapszervezetben egyébként mindenki ' meg­kapta a tagkönyvét, s a bi­zalmat a következő mozgal­mi évre. A Szamuely Tibor KISZ- alapszervezet vezetőségére tett javaslatot a résztvevők egyhangúlag elfogadták, s szavazatukkal erősítették meg az elhatározásukat. A fiatalok Kerekes Piroskának és Farkas Zoltánnak vezető­ségi taggá. Budai Ildikónak pedig titkárrá választásához gratuláltak a taggyűlés utá­ni klubdélutánon. (szilvás) rMmüimíiGk 1975. március E, szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents