Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-26 / 72. szám

Betget Jas» ára. ÁHtoaeum. ácsorgók «be egei Mett uszoda teenguJatos előtere-' ben, A* ajtóban fehér-giros csíkos, Jambósapfcás srácok es lányok jelennek meg. Üdék, vidámak, sietnek az öltözőibe. Pár perc és már a medence szélén látom éket indulásba készen. Egymás után dobják be magukat a tries, kák-túsasta vízbe. Megállás nélkül, fiegyetoneaetten .hajtanak”, megszállottként róják a métereket faltól falig. Osak néhány máeodper- cig pihennek, amíg az edző bemondja az időt, az örök riválist, aztán indulnak tovább. Vajon mire gondol - hatnak úszó magányukban?

A startkőre most egy nyurga, jó alakú, szőke lány lép fel, akinek neve nem ismeretlen az úszósportbam, Pette Juditnak hívják.

— Hétéves voltam, ásnál-, kor először lejöttem az

(Foto: Puskás Anikó.)

uszodába. Egy évre rá edzőim, Vtassyné Gyergyák Magdolna és Visontai József a startkőre állítottak, hogy — no, gyerünk, mutasd meg, mit tudsz! — Mellúszással kezdtem, melyet hát- és gyors követett. Életem nagy részét a vízben töltöm, edzés, verseny, majd újra edzés, verseny. Egy kívülál ló számára mindez talán unalmasnak. egyhangúnak tűnik, pedig nem az. Amíg az ember dobogóra kerül, rengeteget és keményen kell dolgoznia reggel hattól, este hatig.

— Mennyit úszol naponta:•*

— Különösen a téli alapozó edzések nehezek, hiszen naponta húszezer métert kell legyűrnünk időre. A víz ilyenkor már nem üdít, hanem megizzaszt.

Jutka másodikos gimnazista, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium német—orosz tagozatának magántanulója.

Mmmimo

i*75 március 28„ szerda

— Sokat hiányoztam aeo- üíbof « versenyek, az utazások miatt. A szüleimmel közösen döntöttünk 4gy, hogy magánúton folytatom tanntaányaímafc

— *Sws hassnéttod fét « megmaradt kevéske szabad időd?

— Az edzések közötti kis pihenőt tanulással töltöm, hímen, év végén vizsgázom, így aztán nem sok időm marad a szórakozásra, mert még a szombatok és a vasárnapok is munkával, versenyekkel telnek. Ha nem vagyok nagyon fáradt, lefekvés előtt olvasok, zenét hallgatok, tévét nézek, és ha kedvein tartja, még egyszer előveszem a matekot, mert az úszás mellett a matematika a kedvencem.

Aztán másnap reggel ötkor felkel»,,,

•6

Reggel hat óra. A fodrászszalonban hajfestékek, lakkok, samponok illata árad. A székek még üresek. A tükörben néha megvillan egy-egy arc: fodrászlányok könnyű miniköpenyben suhannak el előtte, s előkészítik kis „alkotóműhelyük” szerszámait. Lassan megtelnek a székek, fürge ujjak vágják, bodorítják, fésülik a szőke, fekete, platina színű frizurákat. Az egyik asztalnál a tükörre aggatott kéCsendes és hűvös veit az

erdő. A napfény áttört ugyan a friss lombokon, de melegét felszívták a levelek és a sűrű szálasban csak imitt- amott csillant meg belőle egy sugár. — Milyen szép itt

— sóhajtott fel a kislány és egy percre megállva, illetőd- ve nézte az erdőt. — Milyen csend van —, suttogta aztán. Hirtelen meggondolta magát, leült egy tuskóra és ölébe vette az előbb szedett gyöngyvirágokat. Kékpettyes szoknyáján szétrakta őket, aztán újra összeszedte mindegyiket szálanként. Hogy egy szál mégis kiesett a csokorból, ujja közé fogta, megszagolta, Megszagolta és hajába tűzte.

— Szép vagyok én is? — tűnődött magában.

A kislány valóban szép volt és fiatal. Tizennégy éves, barna hajú, fekete szemű teremtés, üde és tiszta, mint a most letépett gyöngyvirág. Nézte, nézte a csokorba kötött virágot, mélyen beszívta bódító illatát, aztán hirtelen szájához emelte és piros ajkaival hosszan megcsókolta.

— Szeretlek, szeretlek titeket, drága gyöngyvirágok

— mondta, és újra csókot lehelt rájuk. Valahol bent, az erdő mélyén hangosan kiáltott egy mátyás, mintha éppen látott volna valamit, vagy talán árulkodni akarna. A kislány összerezzent, mint a tetten ért gyerek, és megindult lassan a mátyáshang felé.

— Mennyire szeretem ezeket a virágokat — gondolta.

— És vajon a gyöngyvirágok szeretnek-e engem? Nem, hiszen a virágok nem tudnak szeretni. Szeretni,

4 két Judit

Fejlődik

megyénk kóruskultúrája

peslapote kóaöit megbújik egy fehér papír is: „A Vidal Sasson elnevezésű hajvágásból Pelle Judit sikeres vizsgát tett.”

— Ki gondolta volna annak idején, hogy az örökös tükör előtti fésülködésnek. szépítkezésnek egy életre szóló szenvedély lesz a vége — mondja a mindig vidám, mosolygós Pelle Jutka. — Pedig valamikor tanárnő szerettem volna lenni, de látod, győzött az olló és a fésű. Az inaséveimet természetesen én is a férfifodrászatban kezdtem. Borotváltam, hajat vágtam reggel hattól, este hatig. A szakmunkásvizsgáim után, 1969-ben kerültem ide, az egri Dobó téri fodrászsza- lomba. Itt aztán „kitombolhatom” magam, olyan frizurát készíthetek, ami a vendégnek is és nekem is tetszik.

— Nem fárasztó egész nap étíré, sörögm-forogmí és még orra is ügyeim, hogy széppé varázsold egy hölgy fejét?

— Két műszakban dolgozunk. Naponta 20—35-en is megfordulnak nálam, de egy ünnep előtti napon még 40—45-en is. Soha nem fáradok éL Nékem a munkám, a frizuraterveaés jelenti a kikapcsolódást, Esténként sokat sétálóit, gyakran járok színházba, és kíváncsian figyelem a színésznők frizuráit. Eddig még csak a versenyeken volt alkalmam, hogy színházi haj- modellt készítsek, <je kedvenceim közé tartozik Stuart Mária és a francia királynő hajviselete is.

Lefekvés előtt sokszor előveszem a fodrászszaklapokat és rajzolok, tervezek, hogy másnap egy újabb fazonnal meglepjem vendégeimet. Néha annyira belemerülök az olvasásba, hogy nem sok időm marad az alvásra, hiszen reggel ötkor már felkelek...

íme a két Judit Mindkettő szimpatikus, modem, fiatal teremtés. és ami fő, szenvedélyesen szeretik hivatásukat Csak a beszélgetés során derült ki, hogy nem ismerik egymást, de remélik, egyszer majd összefutnak az uszodában, vagy — a fodrásznál...

Szüle Rita

A Füzesabonyi Járási Művelődési Központban, a fel- szabadulási zenei hetek rendezvénysorozatának folytatásaként került sor a járás Páva-köreinek, kórusainak találkozójára.

A részt vevő együttesek gazdag ízelítőt adtak népdalkultúránkból, a kórusirodalom remekeiből. A hangversenyt az aldebrői Páva-kör nyitotta meg. A tizenöt főt számláló, termelőszövetkezeti dolgozó nőkből álló együttes vezetője Tóth Vásárhelyi Jó- zsefné. Az 1975. januárjában alakult kórus a legfiatalabb a járásban. Egészséges, ízes népi hangvételük egyik fő erénye volt szereplésüknek. Éneklésüket a jó szövegmondás, a tiszta éneklés jellemezte. A kápolnai Páva-kör Nagy Imre vezetésével aratott méltó sikert. A községi Hazafias Népfront nőbizottsága kezdeményezésére alakult Páva-kör 1974-től énekel együtt. Az együttes műsorában a népdalcsokor mellett hallgattunk mozgalmi dalt is, amely műsoruk színesítését. igényességét gazdagítja. Vass Lajos kezdeményezésére 1971-ben alakult a poroszlói Páva-kör, vezetőjük Zsoldos Erzsébet. Az együttes elnyerte a Művelődésügyi Minisztérium I. osztályú minősítését, s már tulajdonosa a b ron zkoszorús fokozatnak is. Műsorukon tömegű al ok, munkásdalok szerepeltek nagyon stílusosan, jó értelmezésben. Külön figyelmet érdemel az együttes két szólistája: Tóth Gy.-né,

Nahóczki V.-né. Kedves színfoltja volt a találkozónak a poroszlói 6 tagú citeraegyüt- tes. 1972-től muzsikálnak együtt, patronálójuk a November 7. Termelőszövetkezet. Az együttes életkora változó, hiszen együtt muzsikál itt a nagyapa és az unoka is. Műsoruk gazdag, választékos. Külön említést érdemel a „Már minálunk az jött a szokásba. .. ” című népdal, mely remekül szólalt meg az együttes keze alatt.

A besenyőtelki Páva-kör tagjai zömmel fiatalokból alakult, vezetőjük Hajdú Sándorné. Külön erénye az együttesnek, hogy a megszólaltatott helyi és környékbeli népdalok saját gyűjtésűek.

A Páva-körök bemutatóját a kórusok szereplése követte.

A kompolti Hámán Kató női kar 1966-ban már ország« minősítést, 1974-ben pedig ezüstkoszorús oklevelet kapott munkájának elismeréséül. Vezetőjük Tóth András tanár, aki nagy ügyszeretettel. gonddal, hozzáértéssel ápolja, vezeti kórusa munkáját. Műsorukon Cser Dal a felszabadulásról (zongorán kísért Gáspár Mária); Vásár-) helyi Tavaszi szél; Vass Lajos Közösen élni; Behár Minden égtájon; valamint sum- másdalok szerepeltek. Esutn- másdalok gyűjtői Bokor Al- bertné, Magda Jánosné, Szabó Pétemé kórustagok. Mintaszerű gyűjtés, kitűnő előadás volt.

Nagy múltra tekinthet visz- sza a káli Bartók Béla férfikar is. Vezetőjük Galambos László. Az 1958-ban alakult együttes eddigi útját több rádiószereplés, ezüstkoszorús diploma fémjelzi. Szűkebb hazájukon kívül eljutottak az ország távolabbi területeire is, így többek között Tokajon, Szegedet adtak nagy sikerű hangversenyeket. A kórus hallhatóan jártas a többszólamú éneklésben, különösen a homofon szerkesztésű művekben. Műsorukon Borgulya Hálaének; Bárdos Jó van dolga; Széles a Duna; Alek- szandrov Fel a küzdelemre; Karai Barikádra című kóruskompozíciók szerepeltek. Éneklésükre a szép szöveg- mondás, átélt éneklés, gazdag kifejezőkészsége a jellemző.

A füzesabonyi gimnázium énekkara Koczka István vezetésével ebben az évben alakult vegyeskarrá. És mindenképpen nagy érdem. Műsorukból különösen Bárdos Komáromi kis leány című népdalfeldolgozás és Dunajevsz- kij Drága föld című műve aratott méltó sikert.

A füzesabonyi Erkel Ferenc vegyeskor Pászthy József karnagy vezetésével 1974-ben az országos minősítésen ezüst fokozatot ért el, amely önmagáért beszél. Az 56 főt számláló vegyeskar egyre színvonalasabb szereplésével hívja fel magára a figyelmet. A magas létszám nagyon nagy eredményként könyvelhető el, hiszen ismert, hogy kórusaink többsége létszámproblémával küszködik. Műsorukon Kodály Magyarokhoz; Bizalom dala; Dow- land Drága perc; Karai Egy-*

ségben az erő című kompozíciója tisztán, határozottan, jc felfogásban szólalt meg. Befejezésként a füzesabony ÁFÉSZ járási kamarakóruss mutatta be műsorát. A: együttes vezetője Köröskény Lajos. 1970 óta szerepel a 1- tagú kórus. Munkájuk gyii ’.nőieseként az ezüstoklevé mellett 1974-től már a: arány fokozatnak is birtoko sai. Külföldi út is áll a: együttes mögött: a Csuva.

Köztársaságban öt hangver senyen léptek fel nagy siker rel

A részt vevő dalosok, á kő rusvezetők munkája nyomát megyénk zenei kultúrája gaz dagabbá vált. Vasárnap dél után sok száz dalos együttes éneklésétől visszhangzott ; járási művelődési központ. 1 visszhang — reméljük — sokunk számára példamutató és emlékezetes volt.

Szepesi Györgú

17.30:

Hahó, ti fiatalok!

Szójáték a cím, lévén t hahóti fiatalokról szól a te vé riportfilmjében.

Hahót Zala megyei kisköz ség, s nevét fiataljai tettél ismertté — lelkes, lendülete munkájukkal, amiért is Ma róthy László, a KISZ KB el só titkára egyik beszédébe! megemlítette a hahótiak pél dáját.

A televízió stábja ezt ; példát kívánta részleteibe: is megmutatni. Ezért keres ték fel a községet, s készt tettek klubest keretébei zajló műsort.

A hahóti példa — filmnél is érdekes, kellemes nézni való. (KS)

Szalay István:

A mókus

szeretni, milyen lehet igazán, szeretni? — tűnődött tovább. Szeretni valakit nagyon, aki mond valamit, beszél és maga is szeret, nem úgy, mint ezek a virágok, hanem... valahogy másként Szíve hangosabban vert, leült a fűbe és sokáig ábrándozva nézett maga elé.

Egy ág reccsent a közelben és valami nagyot zuhant a földön. A kislány megijedt és hallgatáaott.

— Azért is megvagy, az anyád mindenségit — nyögte valaki és kezei között egy állatkát szorongatott amely kétségbeesetten rúgkapált, mindenképpen menekülni akart. A kislány megismerte Veres Pistát aki tavaly került ki a nyolcadikból.

— Mókust szedtél, Pista?

•— szólt oda mindjárt a fiúnak. Az nagyot nézett, ,ösz- szerezzent, felugrott a. földről, aztán lihegve, kócosán, szakadt inggel odament a lányhoz.

— Én azt, mókust, —

mondta büszkén. — Letört az utolsó gally, de azért megérte, szép kis portéka, mi? Megsimogathatod, nem esz meg, ne félj —, biztatta a kislányt, de a mókus csikart, karmolt és harapott, mindenáron szabadulni

akart.

— Kár volt megfogni szegényt — szólt a lányka. — Meg fog dögleni éhen

Pisfaft isiik

— Micsoda, hogy kár volt? Meg dögölve is egyhúszat adnak a bőréért, de ne félj, nem fog megdögleni. Szereti ez a tejet, csak először jól ki kell éheztetni, csak az ingem szét ne tépte volna a nyavalyás.

A kis mókus kezdett rendesen viselkedni. Ügy látszik, elfáradt a küzdelemben és aléltan feküdt Pista kezei között.

— Azért ügyes fiú vagy — mondta a kislány. — Mégis, egyedül megfogni egy ilyen mókust, nem kis dolog, mi? Pista felfigyelt, krákogott egyet, aztán büszkén mondta.

— Hát az biztos, hogy nem csinálta volna meg akárki, mert ez nem vadgálambfé- szek, amit csak el kell szed-" ni. Ennek körmei vannak, aztán ha bajban van, köny- nyen nekiugrik az embernek.

— Hát a kezed, Pista?

— Véres — válaszolt Pista büszkén és hagyta, hogy a vér csorogjon végig csupasz karján.

— Igazán bátor fiú vagy: Emlékszel, egyszer is, amikor még hatodikos voltam, hogy megverted a Jancsit?

— Én ne emlékeznék — nevetett Pista és elégedett mosollyal simogatta meg a mókust.

— Hát te hova indultál, nem jössz hazafelé?

Elindultak, aztán hogy a mókus megint rakoncátlan- kodott, megpihentek egy kiosk«.

Ott ülték egy tuékőn egymás mellett. Pista egyszer a mókusra, egyszer a kislányra nézett, aztán már csak a lányt figyelte, mintha ma látná életében először, ö is észrevette a kérdő, kereső tekintetet, kicsit elpirult és lesütötte a szemét'.

— Megnőttél, Erzsi — szólt Pista és most nevezte először nevén a lányt — „Erzsiké” — mondta a kislány huncutkásan és megsimogatta a ‘mókust.

— Hát akkor legyen Erzsiké — válaszolt Pista. — Különben, ha akarod, neked adom ezt a kis állatot.

Erzsiké nagyot nézett, de aztán elkomolyodott.

— Nem, azt nem lehet. Mit mondanék, kitől kaptam?

— Kitől, kitől. Hát éntö- lem, érted? Tőlem kaptad! Neked adtam, mert... nekem nem kell ez a mókus, majd én megfogom a párját.

Erzsi csak a fejét csóválta. A kis mókus már ott ült a kislány ölében és hegyezte aprócska füleit. Egyszer érezte, hogy engednek a finom ujjacskák és abban a pillanatban egy hatalmas ugrással megszabadult „ellenségeitől”.

Ugrott, mászott szegényke ágról ágra és pillanatok alatt eltűnt a gyerekek szemei elől,

— A mókus! — kiáltott Pista és Erzsiké ijedten kapott a szívéhez.

Elment a mókus. A fiú ott állt Erzsiké előtt és hirtelen haragjában mondani készült neki valamit, de arca meglágyult és megsimogatta a kislány karját.

— Nem baj, Erzsiké, majd

lesz még ott másik is. ttho ez volt.

Erzsiké hálásan nézett Pis tára.

— Jól van, Pista, köszö nőm, hogy nem haragszol. — Pista ekkor hirtelen szemű fordult a kislánnyal és hal kan megkérdezte.

— Megcsókolhatlak? — É ebben a pillanatban egy cső kot nyomott Erzsiké arcocs kajára.

Lassan leszállt az este Pista az erdőszélen került i falu felé, Erzsiké meg egye nesen a gyalogúton. Pisti vidám nótákat fütyült. Er zsike csak ment magafeled ten az ösvényen.

— Pista, Pista — mondts minden lépésnél és kis gyerekszíve úgy zakatolt, min egy gőzmasina. Fogta a csokrot, szétbontotta, aztái egyenként, száiánként elszór az úton, minden tíz-húsz lépésnél egy szál gyöngyvirágot.

— Milyen szép nap volt c mai — gondolta. — Talán c, lehet a. szerelem, amit mos érzek? — tűnődött magábar és úgy érezte, hogy szíve ki ugrik a boldogságtól. Arcár még mo6t is égett a csók az első csók, amit az eiőbt kapott.

— Milyen jó, hogy van na I- mókusok —■ gondolta, mer ha mókuéok nem lennének akkor ma nem találkozol, volna Pistával se. Pistával aki ma naggyá, bátor hőssé a legszebb fiúvá nőtt előtte

A falu csendes volt. Olyar mint máskor is, csak Erzsikc meg Pista voltak nagyor bői dogok. De boldogságukró csak ők ketten tudtak, meg a «kmsus a lomboK Kozott.