Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-25 / 71. szám

A párt kongresszusa nem a kommunisták belügye. Az egy hét, pontosabban a hat munkanap, amely alatt a há- romnegyedmillió kommunista Itópviseletóben megjelent küldöttek megvitatták az egész ország elmúlt nég\- esztendös munkáját, s amely hat nap alatt „megteremtet­tek” majdnem az ezredfor­dulóig a holnapok rendjét és trendjét — nos, ez az egy hét a nyilvánosság teljéi bevoná­sával történt. A televízió jó­voltából |—• leszámítva a zárt ülést, amelynek napirendje valóban a párt belső ügye a nyilvánosságra hozatalig — az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házának nagy­terme az egész ország kong­resszusi terme lett. A kép, a látvány varázsa „első kézből”, azonnal közve­títette a technika lehetősége­in belül azt a hangulatot, amely jellemezte az egész kongresszust. Őszintén „be­szélt” a kép fáradt arcokról is, megmutatva, hogyan von mély barázdát a felelősség a küldöttek arcára. Előttünk, az ott nem levők előtt is formálódott, alakult a jövő, a mi szavaink és gondolata­ink hangzottak él a képernyő mögött is. Nemcsak olvastuk — az írás megmarad és emi­att nem versenytársa, de ki­egészítője egymásnak a saj­tó, a rádió és a televízió —, hanem személyesen meg is «mertük például Uolecz Ve­retlenét, aki joggal és okkal kérdőjelezte meg a sajtó munkatársai által is oly szí­vesen használt jelzőt, a munkásokról szólva: azt a bizonyos egyszerűt: meggy ő­20.05; APN-filmnapok APN-fümnapok kezdődnek s televízióban. A szovjet APN (Novoeztyi) hírügynök­ség egyik feladata, hogy a különböző országokkal kopro­dukcióban filmeket, televí­ziós filmeket készítsen, ame­lyek a Szovjetunióval ismer­tetik meg a nézőket. A film- napok bevezető eseménye­ként A. BogomolowaL, az APN film- és tv-résziegének vezetőjével és A. Puskowal. az APN kiadói részlegének főszerkesztőjével beszélget Sugár András. E beszélgetés után a Ma­gyar Televízió es az APN kö­zös filmjét, a Hogy érzi ma­gát, elvtárs? című dokumen- tumfiimet vetítik. Az 1945— 50-es évek magyar film­híradóiban szereplő szovjet embereket, katonákat keres­ték fel a műsor szerkesztői — s arról beszélgetnek ve­lük, hogyan emlékeznek Ma­gyarországra, hol és hogyan élnek, mit csinálnák. A neve­zetesebb riportalanyok közül Lepesinszkáját, a világhírű balett-táncosnőt. Bikov szta­hanovista esztergályost lát­hatjuk. De felkeresték azt a katonát is. akit karján ke­nyeret majszoló kisgyerekkel örökített meg a hajdani filmhíradó. Az est harmadik APN- fllmje a BBC-vel közösen készült és A nagy zenekar címet viseli. A filmben a Szovjet Állami Akadémiai Szimfonikus Zenekar játszik, .fevgenyij Szvetlanov vezény­letével. Cíkmusm ződheAtűnfc arról, hogy a nyugati sajtó oly kedvelt és terjesztett fecsegése Brezs- nyev betegségéről, mennyire légből kapott. És egyben ta­núi lehettünk annak a tör­ténelmi pillanatnak, amikor a szovjet párt vezetője újból ás határozottan megfogalmaz­ta a nemzetközi enyhüléshez v&zctő út árnyalt lehetőségeit is. Láthattuk, hallhattuk Ká­dár Jánost, amint majd négy­órás szóbeli kiegészítőjét mondta, s együtt derülhet­tünk, vagy tapsolhattunk, amikor a párt első titkára, felszabadultan az egy hét fi­zikailag is igen nehéz ter­heitől és megelégedetten a kongresszus munkájának si­kereitől, válaszolt és össze­foglalt. Jószerint, együtt szavaz­tunk, együtt döntöttünk a kongresszussal, m * képernyő révén jussunk van úgy érez­ni, hogy együttes a felelőssé­günk in a döntések megváló­olUradclla Nem, azt aligha lenne he­lyes állítani, hogy a vasár, nap este látott szovjet film a legjelesebbek közül való. A svéd asszony a szovjet ál­lam, a szovjet nép elszánt és nagyon is véres, gyakran ki­látástalannak tűnő küzdelmé­ről szól a szovjet állam meg­teremtése, védelme idejéből Svédország, pontosabban • svéd tőkések köre, amelyik íettsiaert, 'hogy atftVosftcdfe | gazdasági válság egybeesik a szovjet áiia... ei-- l dekeivel, hogy a szovjetelle­nes blokád fenntartása for­radalmi helyzetet teremthet­ne Svédországban is, hiszen ott is növekszik a munkanél­küliség, sorra zárnak be a gyárak, szávai, hogy az üzlet nekik is életbe vágó: moz­donygyártásra köt szerződést a szovjet állam megbízottjá­val. E gyártás és körülmé­nyei a fehérek elleni küzde­lem, a szerelem és az a kor­ban olyannyira nem ritka ha­lál. mártíromság, izgalom és néhány villanás a húszas évek eleje Szovjetországának nyomorúságában is elszánt teremteni akarásáról — lehet ez kevés is, sok is. Jurij Je- gorov odafigyelésre méltó fil­met készített e témából. Amiért külön kell szólni a filmről, az Tyihonov játéka. Nem is a játéka, hanem já­téka kapcsán az a töprengető gondolat, hogy mi még min­dig és milyen keveset isme­rünk a szovjet filmművészet­ből, sőt a színpad művésze­téből is. Előtte való este mu­tatta be a televízió a József Attila Színház előadásában a Ma éjfel megnősülök, című komédiát, amelyet a Bnr- ginszki)—Rjazanov szerzőpá­ros írt sok derűvel, a mi éle­tünkre is igen sok találó fricskával. Tyihonov, aki a magyar közönség, mint Schtirlizt-et ismert meg, a svéd—szovjet filmben újból igazolta, hogy jelentős szá- nészegyónteég, olyan, akinek játéka, eszközeinek megkapó egyszerűsége és kifejező ere­je a nagyok, ha nem a leg­nagyobbak közé sorolhatja őt. Egy film színésze, egy ko­média szerzőpárja: két este. ICimeríthetetlenek vagyunk egymás kincsei kölcsönös! be­mutatásának lehetőségeiben, Gyurkó Géza Pleidell-kiállítás az egri képcsarnokban A RUDNAY-TEREMBEN állít ki ebben a hónapban Pleidell János. Harmincnégy munkája harmonikus elren­dezésben; a képek egymás szín- és hangulathatásait erő­sítve adnak határozott benyo­mást a kiérett művész mun­kásságáról. A ha2ai plktúra komoly ér­tékeket felmutató folyamatá­ban erős szálak fűzik őt mesteréhez, Aba-Novákhoz és Csontváryhoz. Nem lekicsiny- lendó ez a rokonság sem té­mában, sem a színek látásá­ban, sem abban, hogy az itt- ott meghatározó jegyek elle­nére és azokkal együtt önálló, szuverén egyéniség Pleidell János. Ha az életrajzi adatait nem ismernénk, az itt kiállí­tott képei is nyomban elárul­ják, hogy a mediterrán ég és sugárzás szerelmese, a tőlük délebbre fekvó országok at­moszféráját. városrészeit cso­dálta és csodálja meg, miköz­ben az élmény és a léleik rá­csapódik a képre. Ezek a képek attól válnak mozgalmasakká, hogy a szí­nekkel eleven játék folyik, a foltok, vonalak, árnyalatok és kedvtelések a színek fe- leselgetésében a nézőt ma­gukkal vonják. Mintha itt meg kellene fejteni valami többletnek a titkát a látvány­ban, ami a színek együttese, a foltok, vonalak belülről dik­tált képlete és ugyanakkor mégsem egészen az. Azaz nem ilyen egyszerű, nem ilyen kézzel fogató ez mégsem itt. Az arány, a ritmus, az épít­kezés vonultat M minden ké­pen más-más hangulatot, lí­rát, néha markánsabb fogal­Virágágyak 6000 négyzetméteren Tavaszra készül a virágos falu (Tudó silónktól); Tíz éve annak, hogy me­gyénkben elsőként Aldeb- <rőn indult útjára egy szép kezdeményezés: a tiszta, vi­rágos falu mozgalom. Azóta megyei és országos hírnév­re tett szert a község kör­nyezetvédelmi munkája, a rendet, tisztaságot kedvelő szorgalmas lakossága. A megyei szinten folyó köaségszépítési versenyben csaknem minden évben elő­kelő helyezéseket érnek el. A község utcáit jelenleg 2500 díszfa, kétezer rózsató szegélyes*. A házak előtt húzódó virágágyak «tápterü­lete több mint hatezer négy- yetméter. A közterületen le­vő parkok nagysága is meg­haladja a kétezer négyzet­métert. A tavasa beálltával a község lakossága hozzálátott a házak előtt húzódó virág­ágyak készítéséhez. A meleg márciusi verofényben met­szik a díszfákat, ássák, friss földdel tölttk meg a virágágyakat. Nem ritka az olyan lakos, aki saját pén­zéből 3—400 forintot, áldoz palánták, rózsatövek, újabb díszcserjék beszerzésére. A községi tanács az idén ismét jelentős összeget ál­doz a falu szépítésére. A közterületeken «0 gömbaká­cot ültetnek el, ezenkívül ezer rőzsatövet osztanak ki a lakosság részére az utcák szépítésére. Parkosítják az új iskola és a sportpálya környékét Az erdőgazdaság ezt a törekvést 200 fenyő­csemete ajándékozásával se­gíti. Császár István mazást is, hogy minden kép­nek, minden alkotásnak sajá­tos. a másikkal össze nem vethető színhatása legyen. Szóval mindenekelőtt a színekről kell beszélnünk, Pleidellnél. Sok színnel dol­gozik, de nem többel, mint ami szükséges. Ez is egyik oka, hogy a közönségben mély rokonszenvet ébreszt a mű­vész. Ezek a képi fogalmazá­sok bölcselkedő, lírai alkatról tanúskodnak és azt idézik be­lőle, amiért ő ecsetet fog: ki­fejezi szemléletét a világról, visszafogott, derűjét, a fény­be vetett hitét. Ezeken a ké­peken ömlik a fény, árad, su­gároz, színekre bomlik, hogy végül is ebben a tájba bom­lásban, alakokra különülés- sel, alakzatokra tagolódássai a néma pillanatot örökítse meg, éppen azt, amelyben a művész ott járt, azon a he­lyen. Aki a Lila szigetet lát­ja, érzi, miről van szó. ERŐS NŐI ARCOKAT és szép kezeket tud festeni Plei- dell. Erős asszonyi egyénisé­geket Szicíliai téma és él­mény a szülője a Haláldo­zatnak, de Inkább arra gon­dolunk, hogy ez a kép, az egyébként köznapi jelenet fö­lé magasodó asszonyi testtel, ezzel a bontatlanul és fesze­sen harmonikus asszonyi arc­cal alakul ki egészen azzá, ami. A Bocca della verita mi­tológiai arca ránk mered, szemei riadalmat áruinak el és ébresztenek, talán elsősor­ban azzal, hogy a tátott száj fölött a harsogva terpeszkedő orr elterelni igyekszik az ér­deklődésünket a feketébe ön­tözött párról: nem lehet nem érezni, hogy itt sorsdöntő pil­lanatról van szó, ez itt drá­ma, az igazságnak valamilyen pillanata. Távlat, perspektí­va rövidre lezárva, a legsze­rényebb eszközökkel pontos helyzetkép; világos látása és jelenitése egy titkos esemény­nek, amelyről nemigen szok­tunk csevegni még baráti-ro­koni meghittségben sem: ez két ember összekovácsoló tit­ka, amely fölött mintha a végzet nyújtaná ki ítélkező arcát a világba. Amikor a jellegzetes egyí mséget keressük és felfedezi véljük, amikor a művész sí játos bölcsességét kutatjuk képeken, szólnunk kell a vic linkulC80t ujjai közé fogó as; szonyról. Időtlen bánat nyu? szik ezen az arcon, szája szí gorúan összefogott, akár csa a fekete kendője, a kendő alt kitetszik a fehér főkötő elej és a barna haj; homloka bí oldalán árnyék húzódik vé gig, az orrát a fény választc vonallá erősiti, hogy a lefel keskenyedő arcon végül is fegyelem és a komorság 1« gyen a főhangsúly. Bölcs ké ez és mi rákérdezünk: vajo ez az asszony mit tudhat zenéről, mekkora mélysége ismeri ennek az emberi logi kával nehezen követhető mű fajnak, hogy végtére is ebbe a képben így jelent meg Vagy a művész adja át tg magát nekünk, ebben a süli zált áttöltésben? Annyi bizc nyos, hogy ezektől az asszc nyi arcoktól kapnak jellegze tes fényt és hangulatot tájké pei is, ahol kisebb csoport» foglalatoskodnak, élnék, mir valami jó értelemben ve színpadon, ahol komoly szí' végeket adnak elő, némi egy szerű méltóságossággal. A Se tálók, a Viadukt, a Kolost» Délen, a Napkelte, a Ravelli a Tavasz, A Duna-part,. Fényben, a Vitorlások és töb balatoni tárgyú munka is es a nézetünket látszik igazoln A mohácsi busófarsang hai sogóbb benyomásai külön se rozatra indították Pleidell Nyilván, a folyón utazó, úto levő, a tájak lelkét és az err berek világát megérteni aki ró művész a vidám farsangé lás hatása alá került, de ez tarkasság inkább kiránduló­nak tűnik a témakörbő amely a művészt érdekli í fogva tartja. ÉRETT, SIKERES Mt VÉSZ Pleidell. Nem alkí korszakot, magányos sziki* ormot sem képez ez az élei mű, de emberi és művé* tisztessége kétség bevon hala lan. Farkas András ősz Ferenc tályvezető, vállalati, igazga­tó. 1958-ban — ekkor már közeledett a hetvenedik életévéhez — nyugdíjba he­lyezték. Simó néni hango­san zokogott az ünnepélyen, ahol a miniszter tűzte férje mellére az egyik legna­gyobb kitüntetést Aztán hazavitte őket egy nagy ko­csi. — Most végre az enyém leszel papa — mondta Si­moné. — így lesz, mama — egye­zett bele Simó és néhány hétig valóban nyugton volt. Aztán hamarosan nyugdí­jasklubot szervezett a ke­rületben. A huszonöt éves évfordulóra kiállítást ren­dezett; eljárt a környék is­koláiba és mesélt a fiata­loknak. Mindenütt szívesen fogadták a fürge, friss ész­járású kis öreget. Izgalma­san tudott mesélni és kü­lönösen szépen beszélt egy Rózsi nevű lányról, Rózsi elbeszélései során valósá­gos hőssé emelkedett, aki nemcsak megmentett egy házat, hanem több fegyve­res harcban is kitüntette magát. Amikor hallgatói közül valaki megkérdezte, hogy mi lett Rózsival, Simó rej­télyesen elmosolyodott: — Méltó helyre került... Az egész ország ismeri, de nem akarom megmondani a nevét és a beosztását... Ö kért erre... Tudjátok, nem szereti a személyi kultuszt.™ fis ezalatt egy Békés me­gyei faluban csendesen él­degélt egy Zsoldos Lászlóné nevű, korán, megöregedett asszony. Két évvel ezelőtt még a termelőszövetkezet kertészetében dolgozott, de szíve Hiiatt az orvos eltil­totta a munkától. Kocsis Erzsi rosszul tud­ta. Az a szekeres ember békési volt. ö vette el Ró­zsit feleségük A lány az 1000 pengpt adta hozo­mánynak. és a lovat. Az 1000 pengőn éppen annyi takar­mányt vasa Toltak, amennyi}; a ló hazáig megevett. Két gyerekük született: László, 1946-ban. Ő a fel- szabadulás huszonötödik évé­ben kapta meg mérnöki diplomáját. 1949-ben szüle­tett egy kislányuk, akit Ró­zsi, férje ellenkezése da­cára Krisztinának keresz­telt Krisztina a szövetke­zetben dolgozik az irodán. Az eltelt évek alatt a gyerekek többször kérték, hogy meséljen fiatal évei­ről. De Rózsi nekik sem mondott sokkal többet, mint amennyit egyszer — még 1952-ben egy életrajzába is beleírt: „1934-tól 1945-ig Pesten voltam cselédlány. 1945-ben költöztem férjem­mel ebbe a faluba...” 1958-ban a tévé-híradóban látott egy riportot Simó ki­tüntetéséről. Másnap dél­előtt, amikor egyedül ma­radt otthon, levélírásba kez­dett: „Kedves Simó elvtárs! Láttam a tévében és gra­tulálok- Gratulálok, fesgy ilyen sokra u*íte és külö-­XX. im kedd Akikiől nem esett Szó, az évek I során elköltöztek va­lamelyik csendes temetőbe. Weivoda úr még 1945 vé­gén meghalt. Túl sokat vál­lalt pártjában, szíve pedig mái- nem bírta a megeről­tetői*. Kocsis Erzsi apja is átitt* magát a másvilágra. Csokonai 'Melanie a> kitele­pítések idején rendkívül szégyellte, hogy nem vették fel a listára. Bement a rendőrségre és feljelentet­te magát, hogy ő is arisz­tokrata és követeli, hogy te­lepítsék ki. A rendőrtiszt gyengéden kituszkolta: — Menjen csak haza, ma­ma ... Melanie hazament és ma­gára nyitotta a gázt. Halál­hírére megjelent a házban egy kopott kis öregember. Tőle tudták meg, hogy sze­gény Melanie apja váltóőr volt egy szabolcsi kis állo­máson. Melaniet apácának adta, ott is nevelkedett a lány. aztán mégis meggon­dolta magát és Pestre költö­zött. Itt költötte magának • meeejek ciosao» csak «aért, hogy mint zongoratanárnő jobb tanítványokra tehessen szert. Később maga is elhit­te nemesi származását. Csa­ládjával minden kapcsola­tot megszakított Amikor testvére — a kopott kis öregember — apjuk halála után egyszer meglátogatta, magázta és kiküldte a la­kásból ... — Bolond volt szegény, isten nyugosztalja! —mond­ta a kis öreg, majd elado­gatta Melanie ócska búto­rait ruháinak maradványait elégette a kályhában és nyomtalanul eltűnt. Eltűnt mint Eötvösék. A háború után vidéki birto­kukra mentek, de hamaro­san megneszelték a föld­osztást és külföldre szök­tek. 1956-ban üzentek, hogy hamarosan visszatérnék és visszaveszik tulajdonukat Ez az üzenet volt róluk az utolsó életjel. Azóta senki nem hallott felőlük. Ezalatt Símóéknál még dúlt a családi viszály. Simó az eltelt huszonöt évben számtalan helyen, dolgozott Volt. függetlenített funkció luimat rpmvseteriurni ősz­nösen azért, hogy az ákkoa jóslataiban igaza lett. Egye dűl abban tévedett, am rólam jósolt. De ennek örülök. Nyugodt, szép éle team volt á férjeim mellet Van két szép gyerekem < semmiben sem szenvedek h ányt. Ennél többre ón nei is vágytam soha. Szeretnél még látni magát, jó lenr elmenni abba a házba i megnézni azt a pincét, c ebből már nem l esz semm Talán nem is akarom k< molyán. Hiszen azóta égj szer jártam Pesten azurarr mai. Gondoltam is rá, hog átmegyek a Margit-hídou de aztán meggondöltam m< gam.. Jaj, el ne felej sem! Tudja, hogy az a fi hér ló még öt évig élt. H igaz amit Tószeghy mór dott, hogy ezen valaha t; Ián Horthy lovagolt, hát aJ kor egyedülálló ló vól mert még a tsz-be is beli pett. Ha ezt Horthy mes tudta volna ... Na de nem fecsegek töl Kívánok magának rru hosszú életet és sok-sok bo dogságot. Megérdemli, mii ahogy én sem jutottam é demtelenül az én boldogsj gomhoz... Ugye egy őre; asszony már azt is megei gedheti, hogy így búcsú zon: Sokszor csókolja, Rózsi.” A papírt összehajtogat! borítókba tette, de sói nem küldte el a cámaet bet. n«k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents