Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-23 / 70. szám

Mikor megint az itthon As arakat, amifcb#! Két mem két kútja nyűt ki. Megérteni akartok, A* síjjak fürge táncát tsanlai is akartuk-. Bér minden jé stáam Felig-gondolt bolondság, 8 számolgatják magunkba«. Hol nincs a« összefüggés. 8 mikor megint as itlbon Árnyéka ránktelepszik, Kinyújtott végtagokkal, A párnára hanyatló Fejünkben, mint a sejtés Zenélni kezd a dallam. Nem a zarándokúiról, A boldogabb magnókról, Akit mindig keresnénk, ffgféxatt emberek! Pihenő• napok —- us átlát- kertben A tokiói polgármester rendeletére mostantól fog­on havonta kei Jámenó- napot" biztosítanak az ál­latkert lakóinak, hogy ki­pihenjék az embereket Ugyanis # szakemberek felfigyeltek arra, hogy hét­főnként az állatok rendkí­vül idegesek és ingerül­tek. A gorillák homokkal dobálják meg a ketrecük, előtt bámulókat; az ele­fántok és a tengeri orosz­lánok igyekeznek vízzel le­fröcskölni a legtolakodóbb látogatókat és a fókák so­kéig tartózkodnak, a víz alatt. Magatartásuk ma­gyarázata az, hogy nagy „pszichológiai megterhe­lést" jelent nekik a va­sárnap, amikor a legna­gyobb a látogatók Vénusz es Tűzvész a palotában l &smak. idején az egyOa tap főszerkesztő je voltam. Az egyik éjjel rettenetes tűzvész támadt Hívtam a portást, «ki egyúttal a telefont « ke­gelte. Jelentkezett: — Itt d’ Artagnan! Igaz, a fiút Giulionak hív­ták, de mivel napilapnál dol­gozott, úgy gondolta, neki is •joga van „művésBHievefc” tarniilni. —• Kapcsolja a belpolitika* gawat vezetőjét! — Hazamenet, excellenciás «ram. — Képtelen voltam meggyőzni a portást, hogyne hívjon excellenciásnak, de az is igaz, hogy mást.nem tisztelt meg ezzel a titulus- »sál. A belpolitikái rovatvezető, i akihez a tűzesetek is tartoz- | tak, igen pontos ember volt. Minden este pontosan tíz érakor hazament, még akkor is, ha a világ összedőlt An­nál rosszabb a tűzvésznek, emely akkor kezdődik, miu­tán ő elhagyta a szerkesztő- eéget. — Akkor — folytattam — adja a katasztrófákkal fog­lalkozó szerkesztői —- Egyáltalán, van valaki ® szerkesztőségben? — A társasági rovat veze­tője. — Küldje hozzám! Egy perccel később belé­pett a társasági rovat veze­tője Frakkban! — Gyorsabban, gyorsab­ban — mondtam neki. — A Folena palotában tűz vart írjon róla tudósítást — De kérem, én a társa­sági rovattal foglalkozom! — Ilyen helyzetben nincs de! Mást nem tudok küldeni e helyszínre. Menjen, min­den lényegest jegyezzen fel. — De, kérem, azt sem tu- - dóm, hogyan fogjak hozzá,. . — írjon le mindent, amit látni fog. Szeme csak van? Menjen gyorsan, üljön taxi­A fényképészet kezdetei A világ első fényképét 1826-ban készítette dolgozó­szobája ablakából Joseph Nicéphore Niépce. Eljárását á francia Daguerre tökéletesítette, aki 1839-ben higanygőz- j zel kezelt ezüstbevonatú rézlemezen pozitív képet ka­pott. A modern fényképészet alapját képező eljárást, «melynek révén megkapjuk a kép negatívját, 1841-ben szabadalmaztatta az angol William Henry Fox Talbot. Ennek az eljárásnak két legnevesebb képviselője, David Octavius Hill, skót festő és az ugyancsak skót ve­gyész, Robert Adamson. Képeik a XXX századi fényké­pészet legszebb alkotásai. Az az eljárás, amelyek folyamán nedves kollödium- mal üvegen nyertek negatív képet, minden addigi eljá­rást kiszorított Feltalálója Frederich Scott Archer, angol szobrász és fényképész volt. Julia Margaret Camerón (1815—1879) a viktoriánus korszak valamennyi híres személyiségét lefényképezte (köztük Alfred Tennysont és Charles Darwint), A XIX. század legnagyobb fényképészeinek egyike volt Gáspár Félix Tournachon, aki Nadar néven adta közre fényképeit öt neveznék a „fényképészet Tizianjának”. Leghíre­sebb fényképeit Sarah Bernhardt-ról, George Saruiról és * haldokló Victor Hugóról kéesíte&a, . ___ .. Á llati! Az édesszájú farkas A* étosák-kaokázueí Nalesik városának állatkertjében scfca» csodálják meg ezt as farkast, amely fajtájának szo­kásától eltérően a friss húsnál sokkal többre becsüli áss édességet. A farkas szokatlan Ízlése egy óvodában alakult kL Egy szép napon ugyanis a városka egyik óvodájának kertjében a gyerekek apró „kutyakőlyköt” találtak. Cso­koládéval és süteménnyel etetgették. Csakhamar feltűnt' mindenkinek, hogy « »kutya” sohasem ugat, és kutyatár­sai mindig széles ívben elkerülik. Végül is a vadásztok állapították meg, hogy a gyermekek kedvence tulajdon­képpen »«a kutya, hanem fiatal farkaskölyök, As éden- szájú fázta így terült a vára állatkertiébe, be, rohanjon! — És a meghívó? — Miféle meghívó? —- Hát az eseményre, — Méghogy meghívó! Mit képzel? Rohanjon! A társasági rovat vezetője méltóságteljesen távozott Másnap reggel a lapban megjelent a beszámoló: „örvénylő lángnyel vek, félmeztelen asszonyok feled­hetetlen tánca — ezt a lát­ványt kínálja a mondén tár­saság időről időre a blazirt krónikának, aki a világot monokliján keresztül szemlé­li. Tegnap este a luxusne­gyed lakóinak szerencséjük volt részt venni a Folena pa­lota fényűző szalonjaiban tomboló nagyszerű, feledhe­tetlen tűzvészen. Figyelmet érdemel a nagyszámú tűzol­tók részvétele Jelen volt Fo­lena grófnő, hatalmas férfi­cipővel a lábán és fodros hálóingben, amely csodála­tosan kidomborította bájos formáit A gróf bokáján cso­korral megkötött hosszú ga­tyában jelent meg. Az embe­rek megcsodálták az ifjú grófkisasszonyt, aki édes- rózsaszín pizsamába öltözött, míg angol nevelőnője egy­szerű kis hálóinget öltött. Említésre méltó a Folena palota portásának és csa­ládjának jelenléte, az ese­ményen közreműködtek a szomszédos palota portásai is. A tűzvész igen élénk hangulatban, egészen regge­lig tartott. Hajnalban a cso­dálatos esemény feledhetet­len emlékével a szívükben a tűzoltók és a kisegítők bú­csút vettek a jelenlévőktől, mi fjedig, a Folena grófok hagyományos vendégszerete­tét ismerve, bizonyosak va­gyunk benne, hogy ő és csa­ládja lesz oly kedves, hogy megismétli ezt az eseményt barátaik nagy örömére.’* Achile Campanille (Ford.: Gábor Tamás) A külföld humora csak­csalt PÄRIZ&: A bíró szigorúan szól a vádlotthoz: — Asszonyom, ön bizonyíthatóan meg­csalta a férjét. Tet­ten érték a kedvesé­vel! — Igen, bíró úr — védekezik az asz- szonyka —, hogy előbb ő meg engemí — HogyanT — Azt hazudta, hogy elutazik.. „ MOSZKVA: A papa megkérdi a kislányát: — Az édesanyád megy ma valahova, Marina? — Igen, apu, mo­ziba. — S mit hallottál? Vele megyek?... NEW YORK: A Sing-Singbe be­hoznak egy elítéltet, tizenöt évi fegyház­büntetésének letölté­se végett. — Miért kapta ezt a. tizenöt évet? — kérdezi tőle a fegy- házgondnok. — Az a szeren­csétlen tizenhármáé szám juttatott en­gem ide —- feléli az elítélt. — A tizenhármáé szám? — igen. Tizenkét esküdt meg egy ügyész... varsö A feleség megvesz­tegető mosoly kísé­retében így szól a férjéhez: — Ugye, drágám, a kedvemért abbaha­gyod az inast? — De édesem — feleli a férj —, én nem miattad iszom! MILANO — Anya, adj ne­kem ötszáz lírát! — Minek az ne­ked, kisfiam? — Hogy odaadjam egy szegény ember­nek, aki az utcasar­kon kiabál. Az anya, akit meghatott fia jószí­vűsége, odaadja a pénzt és megkérdi: — De miért kiabál az az ember? — Mert fagylal­tot árul... PRÁGA Vizsgálat után a főorvos kijelenti: — Asszonyom, ezekből a tabletták­ból vegyen be na­ponta háromszor kei­két szemet, és egy évig nem szabód zongoráznia. Amikor a páciens elmegy, qz asszisz­tensnő csodálkozva kérdezi: — Főorvos úr, mi köze a zongorázás­nak a betegséghez? — Semmi, de ez a ró pont a felettem levő lakásbán lakik„ HAMBURG A szálloda portá­sa így szól az ame­rikai vendéghez: — Uram, ez híres ágy! Napóleon, Bal­zac és Goethe aludt benne! Az amerikai turis­ta elcsodálkozik: — Es hogyan fér­tek el hárman eb­ben a szűk ágy­ban? ... BUKAREST Három, kissé kapa­tos férfi szalad az indulóban levő vo­nathoz. Egy Vasutas kettőt gyorsan fel­tuszkol, de a har­madik már ottma- rad. A hoppon ma­radt férfi éktelenül nevetni kezd: — Mit nevet? — kérdi a vasutas. — Csák én akar­tam utazni — vi­gyorog a spicces fér­fi. — A másik ket­tő csak elkísért... BECS A férj üdülésről tér haza saját új sportkocsiján. Más­nap a feleségén új nyakláncot pillant még. „Tiszteletem,.. i?í) A címbeli udvarias üdvöz­lési formával kapcsolatban egy olvasónk aat kérdette, mai életünkben „lehet-e még érvénye az ilyen túlságosan alázatoskodó köszöntésnek”. 'A kezét csókolom, a kézcsó­kom, a csókolom üdvözlé­sekről is hasonló a vélemé­nye levélírónknak. Juhok esőkőpenyben Áss auaebrúBsi gazdálkodók polietilén vagy polip*»- pílén hártyából készült, sajátszerűen „összenőtt” könnyű esőköpenybe öltöztetik juhai kát, A ritkaszövésű anyag nem akadályozza meg a bőrfelület légzését, de meleget tart, s ezáltal megkönnyíti a fiatal állatok telelését A legfontosabb az, hogy megóvja szőrüket a szennyeződés­től. A tapasztalat«* azt mutatták, bogy a „polietilén- csomagolású” juhok átlagos súlya 1—2 kilóval nagyobb a többiekénél, a gyapjúk hasonlíthatatlanul tisztább. Je­lentősen csökkentek a gyapjú mosásának és tisztításának költséget Az Ausztráliában tenyésztett juhok száma 200 millió körül mozog; az „esököpeny” bevezetése már eddig fa nem csekély haszonnal járt. Hangverseny a tyúkfarmon SBngh, hindu professzor számos kísérlete alapja» valószínűnek látszik, hogy a zene kedvező hatással van a növények fejlődésére. Az Egyesült Államokban ugyan­akkor a zenének az állattenyésztésben való alkalmazását vizsgálják, Texas állam egyik tyúkfarmján hangszórókat szerelték fel, melyeken különböző dallamokat sugároz­nak. Megállapították, hogy a kellemes, lágy muzsika nyugtató hatással van a tyúkokra. Súlygyarapodásuk meggyorsul, to jóstyúkok esetébe® pedig a tojáshozam nö­vekszik, GSODALÖJA CFotos Mitől jó a krimi? Miről ismerhető tét hagy egy detektívregémy jé vagy rossz? Ezzel a kérdéssel for­dultak előbb Agatha Christi*- he®, majd Georges Simen®»" hoz. Az angol írónő így vá­laszolt: „Nem attól jó egy detektívregény. hogy as ol­vasó nem találja ki a meg­oldást. Azt a krimit azonban mindenképpen rossznak keB tartanunk, amelynek a meg­oldására az olvas® nem fa kíváncsi”, Simenon csapán » ree« detektívregény kritériumá­val válaszolt a feltett kér­désre; „Rossz ax a detektív­regény, amelynek csak az«*- só és az utolsó tíz oldalát ol­vassuk el, és semmi kedvünk ahhoz, hogy a közepébe fa beleolvassunk”, — Pompás darab, | Paula! Hogyan le- j hétséges, hogy eddig ' még nem láttam rajtad? — Hogy láthattad volna, Paul? Én is csak ma találtam. A kocsid hátsó ülé­LONDON i — Halló, Mr. Brown lakása? A fe­lesége otthon van? — Nincs. — Akkor kérem az enyémet a tele­fonhoz ... BARCELONA A fiatal orvos, mi­után átveszi apja rendelőjét, néhány hét múlva megláto­gatja az öreget és büszkén meséli ne­ki: — Ide hallgass, apám, végre meg­gyógyítottam azt a beteget, aki tíz év óta járt'hozzád... — Szerencsétlen!, — tör ki az apából '• az indulat ; A fiú értetlenül néz rá: — Mi történt? — Semmi, fiam- Csak őt hagytam neked évjáradék­nak! ... Révész Tibor gyűjtése Először kezdjük hogy csak részben nyeléig nyelvhasználati kérdéssel ál­lunk szemben. A köszönték, a megszólítás általában at­tól is függ, hogy a köszön­tő és a köszöntött között mi­lyen emberi kapcsolat ala­kult ki. Ugyanakkor bizo­nyos társadalmi és viselke­dési formák is meghatároz­zak, hogy a tisztelet, a sze­retet, a megbecsülés jele­ként milyen nyelvi képletek­kel élünk. Felszabadulás Utáni nyelvhasználatunk egyik jellemzője, hogy eltűn­tek a társadalmi megkülön­böztetésektől, a köszöntő és a köszöntött társadalmi rangjától, vagyoni helyzeté­től erősebben függő köszön­tésig és megszólítási formák. Eltűntek a kérlek alássan, az ajánlom magam, az alázatos szolgája, az alázatos tiszte-" lettel stb. Kiavultak a rang­jelző cikomyás címek és megszólítások is. Ugyanak­kor nehezen született meg helyettük mai társadalmi körülményeinknek is meg­felelő köszöntő és megszó­lító szó. E téren még ma fa nagy az elbizonytalanodás A megszólításban pL igén változatos szóalakok vállal­ták a szerepet: elvtárs, szak­társ, kartárs, tagtárs, sport­társ, asszonytárs, polgártárs, utastárs stb. Üjabban az úr megszólítás is elég gyakori, hiszen maga a szó már tar­talmatlanná vált udvarias" kodó nyelvi forma. Tehát bizonyos beszédhelyzetekber* nyugodtan élhetünk vele. Volt idő, amikor a kezét csókolom köszöntést egyesek igen elítélték. Ma már eat is olyan udvarias üdvözlés­nek kell tekintenünk, amely valóban csak üdvözlés, és használatával riem is gon­dolunk a megnevezés erede­ti jelentéstartalmára és hasz­nálati értékére. Ugyanezt kell elmonda­nunk a címben idézett, s az eredeti alázatos tiszteletem formulából rövidült köszön­tésről is. Bizonyos beszéd­helyzetekben udvarias kö­szöntésként, s ugyanakkor a megbecsülés jeleként jól tel­jesítheti nyelvi szerepét. Nem lehet idegen mai nyelvhasználatunktól egyet­len őszinte, emberileg hite­lesen hangzó, udvarias és tiszteletteljes köszöntés sem. Különösen akkor, ha nők­kel állunk szemben. Az idő­sebbek iránti tiszteletadás nyelvi formáit sem kell szé­gyellnünk. A jó napot! jó estét! jó reggelt! köszöntés, üdvöz­lés szíves es udvarias min­dig és mindenki számára. A «rimbeli köszöntést is bátran cserélhetjük fel velük, Dr. Bakos József t Minden narándokútrút Fáradta» ér kesénk meg, A SOk lépés kkoiikhadt Libánkra ráporosta A Föld egy ritka tájit, A ritka táj a lelkét Etzsongította baljós. Megérlelt érzelemmel. \

Next

/
Thumbnails
Contents