Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-21 / 68. szám
Az MSZMP XI. kongresszusáról jelentjük (Folytatás az 1. oldalról) Mi rokonszenvezünk azokkal, akik mernek dacolni az antikommu- iiista, nyomassál, és úgy tekintik a békés egymás mellett élést, hogy abban nemcsak, a kormányok* nah és a, diplomatáknak vannak tennivalóik, hanem a különböző irányzatú mnnkásszervezetek képviselőinek is. Érdekeltek vagyunk az együttműködésben, hiszen ez része azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeknek célja, hogy az enyhülés folyamata visszafordíthatatlanná váltak. Az MSZMP és hazánk különböző társadalmi szervezetei, nemcsak készségesen fogadják a kapcsolatok fejlesztése iránti- szociáldemokrata érdeklődést, hanem maguk is kezdeményezik ezeket, s a jövőben is készek további erőfeszítésekre. Nemes Dezső ezután arról a helyzetről beszélt, amit a kínai párt maoista vezetésének szakadar tevékenysége idézett elő — Ami a kínai helyzetet illeti — mondotta ■—, itt csupán arra utalok, hogy az imperialista hatalmak távolról sem mondtak le arról, hogy ismét kiterjesszék uralmukat erre a nagy országra. A kínai nép győzelmes forradalmi harcával negyedszázaddal ezelőtt csapást mért az imperializmusra és az 1950-es években jelentősen hozzájárult az antiimperialista küzdelem általános fellendüléséhez. Ekkor még a kínai vezetés az SZKP-val és a Szovjetunióval való barátságot hirdette. Az 1950-es évek végén azonban Mao Ce-tung kultusza jegyében felülkerekedett a kispolgári nacionalizmus. Ez rányomta bélyegét a jelenlegi kínai vezetés egész politikájára, s ennek talaján alkuit ki a maoista nagyhatalmi sovinizmus. Mi rejlik, emögött? — teszik fel a kérdést gyakran. Kína el akarja kerülni a fegyveres összecsapást az imperialista hatalmakkal, ami rendjén is lenne, de a pekingi vezetés pálfordulása óta ezt nem a Szovjetunióval való szövetség további erősítésével akarja elérni, hanem szovjetellenes politikájára térve az imperialisták táborában egy szovjet —kínai háború lehetőségének a reményét keltette fel és táplálta. E remény, az imperialisták bánatára, irreálisnak bizonyult, s úgy vélem, az is marad. Viszont élő valóság a maoizmus szovjetellenes propaganda-hadjárata és szakadár tevékenysége. S amíg ez a helyzet, addig Kína nem töltheti be a nemzetközi kommunista mozgalomban az imperializmus ellen küzdő erők javára azt a szerepet, amit be kellene töltenie. Ha a kínai vezetés feladja a szovjeten enességet és a szakadár tevékenységet, ha visz- szatér az összefogás és az együttműködés útjára, amit a kínai nép elemi érdeke is követel — s amire előbb- utóbb sor kerül — akkor új szakqsz fog nyílni Kína fejlődésében és gyorsulni fog az imperializmus térvesztésének folyamata is. Ma azonban a maoista vezetés a szovjet—amerikai háború elkerülhetetlenségét hirdeti, ebben bizakodik, s ettől várja hegemon törekvéseinek érvényesülését. Ugyanezen célból egy új európai háborúban is reménykedik, s esztelen propagandát folytat az európai béke intézményes biztosítása ellen. Mint a szovjetel- lenesség általában, a maoizmus szovjetellenessége is egyet jelent a nemzetközi békemozgalom elleni aknamunkával és a- béke híveinek el kell utasítaniuk az európai népeknek és a világ biztonságának ezt a hátbatámadását is. Szeretném külön kiemelni, hogy az MSZMP és a hazai JÄ75. március 31. péutcfe társadalmi szervezetek nemzetközi tevékenységében rendkívül intenzív a vietnami nép melletti nemzetközi szolidaritásban való szenvedélyes részvétel, az izraeli agresszorok ellen küzdő arab népek határozott támogatása, a chilei junta vérengzése és terrorrendszere elleni nemzetközi tiltakozó mozgalomban való erőteljes közreműködés, s mindazok segítése, akik a világ különböző térségeiben küzdenek népük szabadságáért. * Az MSZMP nemzetközi munkájában növekvő helyet foglal el a fejlődő országokban működő antiimperialista, nemzeti demokratikus pártokkal és mozgalmakkal való kapcsolat. Bár ezeknek az országoknak nem mindegyikében progresszív jellegű a kormányzat, a nemzeti függetlenség védelme és megerősítése megköveteli, hogy a dolgozó nép, s így az erősödő munkásosztály a nemzeti demokratikus fejlődés hatékony tényezőjévé, a hatalom részesévé váljék. Természetesen a helyi burzsoázia, mindenekelőtt az imperialistáktól függő komprádor burzsoázia, a földesurak, valamint az imperialista hatalmak gátolják, hogy a dolgozó nép, az erősödő munkásosztály a nemzeti demokratikus fejlődés hatékony tényezőjévé, a hatalom részesévé váljék. Csakhogy e haladó erők hatékony részvétele az országuk függetlenségét és társadalmi haladását célzó erőfeszítésekben objektív követelmény. Mind gyakoribb tehát, hogy a nemzeti demokratikus pártok és kormányzatok törekvéseiben és céljaiban jellemzővé válik a szocialista orientáció, ami magával hozza a növekvő érdeklő-, dést a szocialista országok fejlődésének, valamint pártjaink és társadalmi szervezeteink tevékenységének tapasztalatai iránt Ez fejeződik ki rabban is, hogy az MSZMP kapcsolata eme országok nemzeti demokratikus pártjaival szintén szélesedik és rendszeresebbé válik. Nemzetközi feladataink a következő években tovább növekszenek. Folytatódik a két világrendszer történelmi versenye és harca, amely érinti az egész emberiség es minden nép sorsát. Döntő jelentőségű a küzdelem a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért és a kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális együttműködés fejlesztéséért, az enyhülési folyamat visszafordíthatatlanná tételéért, valamint kedvezőbb nemzetközi feltételek teremtéséért minden nép szabadsága, nemzeti függetlensége és társadalmi haladása számára. Ebben a küzdelemben halad előre — új győzelmeket érlelve és új győzelmeket aratva — a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet történelmi folyamata. Ennek útja a békéért és a szocializmusért küzdő erők összefogásának és együttes harcának továbbfejlesztése. A testvérpártok túlnyomó többségét ez vezérli, amikor a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése mellett napirendre tűzik újabb regionális tanácskozások, majd általános nemzetközi értekezletek megrendezését. A forradalmi pártok számára nélkülözhetetlen a világ különböző térségeiben, az egyes földrészeken és földünk egészén végbement és folyamatban levő változások együttes elemzése és a szükséges következtetések közös megvitatása. Pártunk határozott állás- foglalása, hogy az internacionalista összefogásnak elengedhetetlen követelménye a tapasztalatok rendszeres kicserélése és időnkénti együttes értékelése, a közös kérdések együttes elvtársi vitája, az összehangolt és közös cselekvést biztosító eg3rséges állásfoglalás kialakítása sok- fontos kérdésben. Nincs más út az összefogás és a közös küzdelem fejlesztésére, az elkülönülési tendenciák és a szakadár törekvések visszaszorítására. Európában most földrészünk kommunista és munkáspártjainak regionális értekezlete van napirenden, mely az európai munkásság összefogásának és az összes haladó erőkkel való szövetkezésének fejlesztését, s egyben az általános antiimperialista küzdelem erősítését lesz hivatva szolgálni. Ennek előkészítése folytatódik, s pártunk megtisztelő feladatot teljesítve, más testvérpártokkal együtt kiveszi a részét ebből a munkából. Az MSZMP ott lesz a kommunista és munkáspártok újabb világér- tekezletén is, amelynek megrendezéséhez érlelődnek a feltételek. Az MSZMP a Szovjetunió Kommunista Pártjával szoros testvéri együttműködésnek, a kommunista világmozgalom marxista—leninista egységének, az összes antiimperialista és békeszerető erők hatékony együttműködésének szilárd híve és az is marad — mondotta befejezésül Nemes Dezső. Nemes Dezső nagy tapssal fogadott szavai után dr. Komócsin Mihály, a Csongrád megyei Pártbizottság első titkára és Maurer Mihályné, a szekszárdi Állami Gazdaság munkása szólalt fel. Ezután következett Pullai Árpádnak, az MSZMP KB titkárának felszólalása. Esetenként nem kellő időben döntünk. Sok még a határozat is, emiatt nehéz áttekinteni és a végrehajtás folyamatába szervesen beilleszteni őket. Találj túl sok energiát fektetünk az elemzésekbe — bár ez könnyebben megbocsátható, mint a felszínesség vétke —, de nem fordítunk ekkora energiát a feladatok megvalósításához szükséges feltételek* megteremtésére. Az ellenőrzés nem elég rendszeres, és inkább tényeket állapít meg, mintsem gyakorlatiasan segít. A mulasztókat a kelleténél ritkábban vonjak felelősségre. A párt-, az állami, a társadalmi szervek munkájában még sok az átfedés. Az okok országosan és helyileg is többfélék lehetnek. Türelmesen meg kell őket keresni a végrehajtás minden láncszemében. A felsoroltakban is érzékelhetjük, hogy leküzdésük mennyire összetett feladat, mennyire egységes megítélést és cselekvést követel. A párt életében tovább kell szilárdítani és fejleszteni a demokratikus centralizmust — hangoztatta a továbbiakban. Ez a társadalom minden szervezetére kedvező hatással lesz. Az utóbbi négy és fél esztendőben pártunkban erősödött a demokratikus centralizmus. A pártszervezetekben fokozódott a kommunisták részvétele a politikai döntésekben, és ezzel a megvalósításukért folyó harcban is. A párttestflletekben elvtársi, vitatkozó légkörben döntenek; a határozatok demokratikusak, mert a többség véleményére épülnek. A párt életében tovább kell szilárdítani és fejleszteni a demokratikus centralizmust i Pullai Árpád felszó alása Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára a beszámolóval egyetértve, megállapította: a két kongresszus között erősödött a párt vezető szerepe. Felszólalását így folytatta: — A kongresszusra készülve, a párton belül és a közvéleményben élénk, alkotó és sok tanulsággal járó eszmecsere, vita zajlott le. Legfőbb mondanivalója volt az a kívánság, hogy a párt folytassa eddigi politikáját, s végrehajtásában legyen még következetesebb. Ez a népi méretű kívánság egyben elismerése és nagyra becsülése pártunk törekvéseinek; kifejezése annak is, hogy állampolgáraink nagy többsége saját munkája szülöttének érzi a haza és a dolgozó nép javára kivívott eredményeket. Ä párttagság állásfoglalása ■a, u közvélemény alapján a Központi Bizottság nagy tömegek egyetértését és támogatását élvezi, amikor a tisztelt kongresszusnak azt javasolja, hogy a párt haladjon tovább a kipróbált, sikeres úton, folytassa tovább politikáját. E politika két alappilléren nyugszik: egyfelől a szocializmus olyan általános törvényszerűségein, mint a munkásosztály, a párt vezető szerepe, a proletárdiktatúra. a munkás—paraszt szövetség, a szocialista tervgazdálkodás és az internacionalizmus; másfelől azon, hogy a párt idejében foglalkozik a döntésre érett társadalmi kérdésekkel, szorgalmazza, ösztönzi a haladást, politikája képes a szüntelen megújulásra. A politikában tanúsított következetesség nem jelent változatlanságot, az el- viség merevségét, ez a politikát sémákba zárná és eltorzítaná. *Társadalmi fejlődésünk szempontjából a marxizmus —leninizmus alkotó alkalmazásának mindig is nagy volt a jelentősége. Az építőmunka során időről időre új jelenségek és ellentmondások is keletkeznek. A pártnak kötelessége, hogy gondosan tanulmányozza az új feladatokat és az ellentmondásokat, s megoldásukra, illetve leküzdésükre a helyes politikai irányvonal alapján helyes válaszokat dolgozzon ki. A párt ezt tette a ké* kongresszus között is. A Központi Bizottság kiemelkedő jelentőségű 1972. novemberi ülése új lendületet adott a X. kongresszus határozatainak megvalósításához azokon a területeken, ahol a végrehajtás akadozott, helyesbítette az irányt, ahol az nem volt megfelelő. A X. kongresszus határozatait teljesítettük — mondotta ezután. Mégis — az irányelvek vitája alapján — jogos igénynek tekintjük és bírálatnak. » értjük, hogy » végrehajtásban következetesebbnek kell lennünk, mert ez munkán imák hosszabb ideje ismert gyengéje. Előfordul ugyanakkor a határozatnak többféle értelmezése, ez zavarja az egységes fellépést, bizonytalanságot szül. A vezetők, a testületek egy része nem teljes szívvel és erővel dolgozik, könnyen tudomásul veszik az elmaradást. Egyesek politikai vezetőhöz méltatlanul sodródnak az eseményekkel, nem követelik meg a fegyelmet Vannak akik nem szeretik a problémák szóvá tevését mert meg kell őket oldani, ez pedig töprengést, munkát harcot kíván. Inkább tompítják, agyonmagyarázzák a problémákat. A demokratikus centralizmus a párt életében és munkájában egyaránt biztosítja az alkotó, szabad vita lehetőségét —, benne a tévedés lehetőségét is —, és a fegyelmezett végrehajtás feltételeit Kifejezi, hogy vita nélkül nincs helyes következtetés és döntés: kommunista fegyelem nélkül viszont a legjobb elhatározásból sem születik tett. Erről azért kell szólni, mert egyesek a demokratizmust elválasztják a centralizmustól; aktívak a vitában, felszólalásaik szenvedélyesek, de amikor a cselekvésen a sor, sehol sem látni őket, árnyékba húzódnak. A pártmunkában különösen veszélyes, ha valaki a párt politikáját látszatra elfogadja, de különvéleményét fenntartva, másképpen cselekszik; ha úgy tesz, mintha elfogadná a kollektív vezetést, a testületet azonban tanácsadó szervnek tartja, elárasztja mindenféle apróbb ügyekkel, és fontos kérdésekben nélküle dönt. A párt normáinak mindezekben még nagyobb súllyal érvényt kell szereznünk. Amikor a pártban a demokratikus centralizmust erősítjük, az egész Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke (baloldalt) küldöttekkel beszélget a tanácskozás szünetébe». (MM foto, Szebellédy Géza felv. **■ Telefotfe—KS.j társadalom számára osztani zést és bátorítást adunk a szocialista demokrácia további kibontakoztatására. A végrehajtásban alapvető szerepe van a politikai' > határozatok egységes értelmezésének, az egységnek. Ha egy határozat körül az értei,- mezésben zavar támad, ' ez . többnyire meg nem értésből, vagy jó szándékú tévedésből adódik. Találkozunk azonban kimondott vagy ki nem mondott szembenállássá', egyet nem értéssel, önkényes értelmezessél is. Emögöít esetenként a közöstől eltérő -ér- • dek húzódik meg. Bármelyik esetről legyen is szó, elsősorban pártszerű, elvi állas: pont és türeiem szükséges. Még akkor is, ha a vitapart- ‘ vierek a nézeteik bírálóira a hozzá nem értés címkéjét próbálják ragasztani vagy más efféle jelzőkkel vagdal- koznak. Ez nem csekélység, - különösen, ha nem is igaz. Határozatok értelmezése es végrehajtása a párttagsággal járó kötelezettség, nem magánügy. A Központi Bizottság beszámolójában Kádár elvtáre mondotta: „A pártban megengedhetetlen az egyes határozatok, állásfoglalások önkényes, szubjektív értelmezése, ami nemegyszer még felelős beosztású tisztségviselők részéről is előfordult". A vezetők feladatairól szólva Pullai Árpád kiemelte: olyan vezetői szemléletre, magatartásra van szükség, amelyre a megfontolt, határozott intézkedés, az energikus szervezés, a fegyelmezettség, a tartalékok mozgósítása a jellemző. Olyan vezetők kellenek, akik emberek ezreit képesek harcba vinni újabb és nagyobb feladatok meg- oldására. iMínden vezetővel szexn-„. ben követelmény,; hogy- politikát saját. terijletén kép-. - viselje, alkalmazza és meg-., valósítsa, hogy nagyfokú önállóság és bátor kezdeményezőkészség jellemezze a munkát a helyi végrehajtásában. Tudjuk, a vezetőt többségének nagy érdeme van a X. kongresszus óta elért sikerekben; sokat és lelkiismeretesen dolgozn&k- Ezzel haladásunk megtervezésekor is számolunk. Azt is tudjuk azonban, hogy erre a színvonalra még nem küz- dötte fel magát minden vezető. s ezért a gyengébben dolgozókat is efelé kell segíteni. A gondos kádermunkát, a vezetők felkészítését, szocialista szellemű nevelését minden pártszervezetben még jobban a munka középpontjába kell állítani. A vezetők kiválasztása és nevelése folyamatos és nagy felelősséget követelő munka. A káderek nevelésének legfontosabb módszere az . emberekkel való egyéni és rendszeres foglalkozás. Az egyéni foglalkozással segítsük tervszerűen, fejlesszük tudatosan az emberekben a jót és szorítsuk vissza a rosszat. Ez a kommunista nevelés lényege, meghatározó vonása. A vezetés iránti politikai bizalom gyarapítása megköveteli, hogy a vezetők mentesek legyenek a párt által elítélt, a szocializmustól idegen jelenségektől. Mostanában arról is beszélnek, hogy több menedzser típusú, vállalkozó szellemű vezető kellene. Ener- gikus6ág, ésszerűségre törekvés, operatív irányítás dolgában senkitől sem szégyen tanulni. A menedzserrel szemben azonban a mi gazdasági vezetőinkben legyen — van is — egy alapvétő különbség: a szocialista vezető a termelés mennyisége, minősége és hatékonysága mellett törődik javak létrehozójával, az emberrel, a termelő közösséggel, épít munkatársainak véleményére, demokratikus módon vezet. A menedzser tűzön-vízen keresztül a szűk tőkés vállalkozói érdeket képviseli. A mi vezetőink előtt az egész társadalom érdeke áü. IFolgtatu, 4 2 eZdeíe*v
