Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-16 / 64. szám
gfcj&T ..., hogy alkossunk most magunkban és magunknak egy képzeletbeli embert. Ez a képzeletbeli ember — mondjuk — legyen férfi és legyen ötvenéves. Egy ötvenéves férfi évszázaddal, de évszázadokkal ezelőtt mindenképpen tisztes aggastyánnak számított, ha élt még, mert rendszerint már nem élt. ötven év olyan nagy kor volt egy ember életében, és végtére olyan semmi a történelem számára, hogy az átlagember már emiatt is örökké lemaradt saját történelmétől: csinálta, de mit sem vett belőle észre. Nem érte meg saját történetét sem. Az ötvenéves férfi még élő családja emlékezetében is már süppedő sírdombnak számított egykoron. A képzeletbeli ötvenéves férfi ma javakorabeli ember és általában ereje és szellemi képessége teljes birtokában van, sőt a szellemi munka területén dolgozók jó része e korban kezd voltaképpen az alkotó korba lépni. Ez az ötvenéves ember megélte és megérte saját történetében a saját és népe történelmét is! Született 1925-ben, amikor egy nyár végi napon valahol Bécsben összeült a Kommunisták Magyarországi Pártjának első kongresszusa. Akik ott ülték azon az első kongresszuson, mint szülők a gyermek bölcsője felett, mindent elterveztek vele és általa, és látnokinak tűnő erővel, valójában tudományos előrelátással jelölték ki: mi a teendő? Hősünk még ötéves és egyáltalán nem látszik hősnek, amikor egy didergés tél végi napon Aprelev- kában, a világválság idején ülésezett a párt második kongresszusa. Kenyér nem volt, tejre sem telt, munkásnők vackán álmodott a nyomor és kuncogott a krajcár a maszatos kis tenyérben is. Ötéves képzeletbeli emberként nem tudhatta — azok sem tudták, akik ott üléseztek —. hogy a sok okos döntést alapvetően hibás következtetések kísérték, amelyek akkor és abban a formában aligha voltak alkalmasak a tömegek mozgósítására. Kis hősünk abban az időben állandóan betörte az orrát, betörték néha a fejét ,is, de mindig talpra állt; tanult menni. Járni már tudott, menni még nem. Majd megtanul még! Lesz módja, oka és ideje hozzá. Eltelik tizenhat esztendő, s a 21 éves ifjú férfi egy felszabadult ország fiatal és alkotó munkásaként üdvözölheti az MKP Hl. kongresszusát, amely meghirdette, hogy az ország a népé, és a nép a békéé. A sebek még frissek voltak, s az emlékek is kegyetlenek, bujkálás és menekülés, háború és éhezés, elpusztult ország és benne mégis újjászületés — férfire, ^hogy bizonyítson, ennyi férfimunka még aligha várt valaha is — és a férfi, hogy bizonyítson, ennyi férfimunkát még, aligha végzett is el a történelem folyamán. Azon a bizonyos egyesülési kongresszuson, két évvel később már úgy tűm, hogy innen tovább, s ez eddigi tettek alapján útja millió társával együtt szakadatlan diadalmenet lesz. S e diadalmenetes úton mindössze az öröm és a dia- dalittasság kér majd szót a következő kongresszusokon. Nem egészen így történt. Hősünk is, kora is türelmetlen és igazságtalan volt: önmagával, korával és gyakran társával szemben is. Ebben az időszakban tanulta meg a saját bőrén is nemegyszer, mit jelent, ha az akamokság veszi át az irányítást az akarat helyett, a tudálékosság birtokolja az ész helyét és a cselekvésben, a tettekben az egység helyét a szembenállás és a megalkuvás foglalja el. Érezte, tudta és mégsem volt annyi ideje foglalkozni akkor e gondokkal, mint ma akár ő maga is hiszi. Nem ért rá: dolgozott. Hogy felépüljön a szocializmus. Sokszor jobban és keményebben, mint most: úgy dolgozott. Neki és társainak, a ma ötvenéveseinek is köszönhető, hogy lett volna mit lerombolnia 1956-nak, s nekik is, hogy ez nem sikerült. Nem sikerülhetett. Ezt és még sok mást akkor és ott mondták el, azon az országos értekezleten, amelyet az MS23MP tartott még 1957-ben, amikor főszereplőink 32 éves ifjan és mégis már öregembernyi tapasztalattal, sokat tanulva és botolva is, sokat megértve, de még összezavarva is, hozzálátott folytatni azt most már jól, jobban, amit önmagunk meg az ellenség is jól megkevert. Aztán a VII. kongresszus az év utolsó Hónapjában, a következő Vili. a sorrendben, amelyen bejelenthették, hogy a mező- gazdaság felzárkózott termelési viszonyait illetően az iparhoz, a IX. 1966-ban és a tizedik öt esztendeje, november végén: minden ilyen esztendő születésnapi évforduló is hősünk számára. A kongresszusok sorában a tizedik a pártba való belépés korhatárát 18 évre szállította le, ő, amikor belépett a szabadság világába, a felszabadulás évében már húszesztendős öregember volt. Két éjwei idősebb, a mai pártba való belépés korhatáránál. Es most ötvenévesen hol fáradtan, hol megfáradtán, de leginkább változatlanul fiatalos, friss hévvel, Ili ttel, akarattal tekinthet vissza egy olyan fél évszázadra, amely: megélt történelme egyetlen embernek, s benne egy egesz társadalomnak. Alkossunk magunknak és magunkban egy' képzeletbeli embert? Hát kell? Hát szükséges? Nem. Nekünk mindvalamennyiünknek, kik beléptünk a felnőttkorba, .megadatott és megadatik, hogy megcsináljuk és megérjük saját történelmünket. Zelk Zoltán: uglói Kakas kiált s a jeladásra csivogni kezd már, énekel ezer madár. Torkukból száll a, röppen a nap az égre fel! Fütyülnek fönn az ágakon, mint' állványon a kőművesek, tudják, romlik az éj dalukra s az árnyak romjai felett mintha párából, rezge fényből nyúlnának áttetsző falak, úgy épül nappalunk a hajnal tiszta, tág ívei alatt... reggel Fütyülnék én isi S mily vidáman1! Gyárkürt hangjára ébredek: gyűlnek köréin vidám seregnek újuló, szorgos reggelek! Sziréna sző! a Fémlemezből... s nem ő rikolt, nem a halál, nem fut a tébolyult, kaparva rémült szivét a föld alá. Egy épülő, egy édes ország madaraivá váltatok ti pusztulásnak vijjogói — kiáltsatok hát, szóljatok! Szólítsátok fennen a népet! — a feltámadt gép búg-dohog a korommarta gyárak mélyén s átfüttyögnek a mozdonyok hozzájuk Rákosrendezőről... Micsoda dal! Milyen zene! Egy ország tápászkodik, újul, épül fel ütemeire! Kiáltsatok ti kormos kürtök itt Zuglóban és Csepelen, Újpesten és Salgótarjánban s mindenhol s minden reggelen: kiáltsatok, hogy hangotokra tűnjön az éj romhalmaza — gépek és odvas gyárfalak közt épül már, épül a haza! t^A^A/VVVSAAAAAA/V^AA^AAAAA/SAA^AA/SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAlVSAAAAA^\AA/VV\^<VVV*tAAAAAAAA/SAAAAAAAAAAAAA/VV/VVVVVSAAAAAAAAAA/VV/\AAA/ I / Dr. Heller László akadémikussal, az Energiagazdálkodási Intézet főmérnökével és dr. Forgó Lászlóval, az Intézet irodavezetőjével nehéz volt közös randevút szervezni: sokat dolgoznak, tanítanak, tárgyalnak, értekeznek, kísérleteznek és kutatnak, s olykor egy keveset pihenniük is kell. ★ így;, hogy Hellér-Forgó — alighanem az egész ország ismeri a nevüket. Azt esetleg kevesebben tudják, mitől váltak ismertté. Alkotásuk — a Heller-Forgó-féle hűtőtorony alkalmazása az elektromos áramot termelő hőerőművek működtetésében — így a Gagarin Hőerőműben is — nagy horderejű. Az erőművek hűtéséhez ugyanis rengeteg víz kell. Egy 500 megawattos teljesítményű erőmű pl. óránként 1300 köbméter vizet párologtat el, És víz nincs mindenütt a szükséges mennyiségben. A hűtőtoronnyal működő erőművekhez viszont csak annyi víz kell, amennyivel egszer feltöltik a hűtőberendezést. Ez a vízmennyiség aztán hosszú ideig — akár évekig — elegendő: a torony zárt rendszerében keringve nem párolog el. Keringés közben a levegő hűti a vizet, a víz hűti a gépeket. A feltalálók ezzel a megoldással függetlenítették az erőműveket a vizet bőségesen adó helyektől: erőműveket hűtőtoronnyal, akár a Szaharában is építhetiiek most már. — Így van — helyesel Heller professzor —, feltalálók azonban nem vagyunk! Nem szeretjük, ha így emlegetnek’ bennünket. Mérnökök vagyunk és problémákat oldunk meg: ez a foglalkozásunk és a hivatásunk. Legfeljebb néha sikerül egy-egy műszaki feladatot elsőként megoldanunk a világon. — Minden, ami emberileg egyáltalán lehetséges, megérik arra ;— veszi át a szót Forgó doktor —, hogy előbb vagy utóbb feltalálják. A fejlődéssel jelentkező gondokat, új problémákat meg kell oldani, hogy ez kinek \sikerül, az á szerencse dolga is, de hogy valakinek sikerül, ha a probléma már jelentkezett a világon — az bizonyos... — A világon eddig még csak — szerintem legalábbis — egy feltaláló létezett — mosolyog Heller László. - Aki feltalálta a cipzárat. . Arra ugyanis nem volt szűk sége senkinek: azt tény le, ki kellett találni. Mi viszon' mérnökök vagyunk, s a naponta jelentkező kisebb-na- gyobb műszaki feladatok megoldásán dolgozunk: lépésről lépésre haladva, gondolkozva, kísérletezve mindaddig, amíg sikerül. Három évtized feltalálóba Nem * r szomiazo erőművek — A hűtőtorony is így született? — Pontosan. Közvetlenül a háború előtt megbízást kaptam — mondja Heller professzor — az Ajkai Erőmű építésére. Akkor az Egyesült Izzónál dolgoztam. A hűtést a Torna patakra terveztük. A patak vize azonban, egyszercsak a felére apadt. Láttuk, ez a víz kevés lesz. Elkezdtem bújni a szakirodalmat. Törni a fejemet. Így támadt az ötlet. Az a mai megoldásnak persze még csak egészen egyszerű változata volt. Közbejött a háború.., A háború után aztán, már együtt fejlesztettük tovább a megoldást Forgó Lászlóval — a mai formáig. — Az 50-es évek elején — folytatja a történetet Forgó László — Vas Zoltán, a Tervhivatal akkori, elnöke, adott másfél milliót, abból építettünk egy kis próbatomyot a Soroksári Textil udvarán. S ott fejeztük be a Torna patak partján született probléma megoldását... Ez a hűtőtorony egyébként még most is ott áll a SÖRTEX udvarán. Műszaki műemlék,-^ A soroksári gyár udvarén ismerkedett aztán a nagyvilág a magyar találmánnyal. Előbb az angolok „fedezték” fel, aztán sorra több, más ország nagy, neves cégei vették meg a licencet. Jelenleg is érvényes gyártási szerződés létezik egy-egy japán, amerikai, angol és svájci céggel. De Franciaországban és az NSZK-ban is működik több Heller-Forgó hűtőtornyos erőmű, vízben szegény vidékeken. A KGST-tagor- szágokat pedig teljes egészében a magyar ipar látja el ezzel a berendezéssel. A torony fő alkotóelemeit a Jászberényi Hűtőgépgyár készíti, de gyártanak hozzá különböző részegységeket a Lángban, a GÁNZ-Mávag- ban, Békéscsabán és Kiskunfélegyházán. — A Heller- Forgó-féle elgondolás tehát biztos és jó hasznot hoz több gyár kollektívájának, jó devizabevételeket a magyar népgazdaságnak és tisztes anyagi, erkölcsi megbecsülést az alkotó mérnököknek. — A nemzetközi sikerig azonban itt is eltelt 10—15 év — a Torna pataktól számítva. .. — hozakodom elő az újítok, feltalálók alighanem nemzetközi gondjával. Egy-egy új elgondolás átfutási ideje túlságosan hosszú a megvalósulásig. — Ebben, a mi esetünkben, benne volt a. háború is... Aztán már Schopenhauer megmondta, hogy az új dolgok három szakaszban terjednek — bármit teszünk is ez ellen. Először mindenki nevetségesnek tartja az újat, aztán mindenki hadakozik ellene, a harmadik szakaszban viszont már mindenki a legtermészetesebbnek tartja a létezését... Ez alól a hűtőtorony sem volt kivétel. — Ha valaki találmánnyal lép a világ elé — veszi át a szót Forgó László —, akkor fel kell készülnie a vitára, mert a találmány kihívás a, világ ellen. A feltaláló kimondatlanul is azt hirdeti: okosabb vagyok mindenkinél, s ráadásul ezért még pénzt is kér... No, de ezt tudnia és vállalnia kell mindenkinek, aki a tudományos-műszaki haladásért tenni akar valamit. S ettől a harctól semmiféle központi jóindulat, okos rendelet sohasem lesz képes mentesíteni teljesen az újító embert... ★ — Min dolgoznak most? — A világon több országban egyre nagyobb teljesítményű erőműveket terveznek, építenek. Nos, itt jelentkezik egy újabb nagy gond: a turbinákat óriásira kell méretezni — 80—100 méter hosszúra —, hogy az áramfejlesztő generátorok meghajtásához szükséges vízgőz elférjen bennük. A vízgőz térfogata ugyanis a turbina működése közben a háromezerszeresére növekszik. Ilyen óriási turbinákat építeni nehéz műszaki feladat és költséges is. Viszont a folyamat utolsó fázisában ammóniát alkalmazhatnánk, amelynek fajlagos térfogata 300-zal kisebb a vízgőznél — a turbinák nagyságát negyedére, ötödére csökkenthetnénk... — Az utolsó szakaszban tehát a vízgőzt fel kell váltani ammóniával. Kettős közegű körfolyamatra kellene építeni a turbinákat — így mondják a szakemberek... Nos, ez a probléma tehát most az efőművek építésében. Ez foglalkoztat bennünket ás másokat is a világon. Jó lenne újból, elsőként a célba érni... GERENCSÉR FERENC A Gagarin Hőerőmű tornyai. (Foto: Perl MártonJ
