Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-16 / 64. szám
Kongresszusi küldötteink FEKETE GYŐR ENDRE, a Heves megyei Tanács elnöke FÜREDI LAJOS, a Volán gyöngyösi csoportvezetője GUBÁN DEZSŐ, egri nyugdíjas GYŐRI SÁNDOR, a Mátraalji Szénbányák igazgatója KISS FERENCNÉ, a karácsondi tsz állattenyésztője KISS SÁNDOR, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkára Jelentés a kongresszusnak A tegnapi Népszabadságban került nyilvánosságra az MSZMP Központi Bizottságának írásos jelentése, amelyet a XI. kongresszus küldöttei előzetesen megkaptak. Holnap pedig a rádió, illetve a televízió élő, egyenes adásban közvetíti a kongresszusi megnyitót, a szóbeli beszámolót. E nagyfokú nyilvánosság jelzi, példázza, hogy a magyar társadalom vezető, szervező ereje együtt él, gondolkodik és dolgozik az ország népével, megosztja vele örömeit és gondjait. Az előzetes jelentés a két kongresszus között eltelt négy és fél év eredményeit összegezi, tanúsítva azt, hogy előrehaladtunk a fejlett szocialista társadalom felépítésének útján. Megállapítja, hogy örvendetesen gyarapodott országunk lélekszámúján és tapasztalatban, anyagilag és szellemileg egyaránt Társadalmunk egységesebbé vált, erősödtek szocialista vonásai. Az élet minden területén sikeresen végrehajtottuk a X. pártkongresszus határozatait. A magyar nemzeti jövedelemnek csupán a növekménye most három év alatt akkora, mint teljes értéke volt 1938-ban. Iparunk jelenleg alig több mint egy hónap alatt termel annyit, mint a második világháborút megelőzően egy teljes esztendő alatt. A villamosenergia-felhasználás pedig az elmúlt évben annyival növekedett 1973- hoz képest, mint amennyi a teljes termelés volt a háborút megelőző utolsó békeévben. Az előzetes adatok, a számítások szerint — ahogyan erről a jelentés részletesen beszámol — a IV. ötéves terv valamennyi előirányzatát teljesítjük, sőt túlteljesítjük. A X. kongresszus határozatának megfelelően jobban, hatékonyabban dolgoztunk. A nemzeti jövedelem például a tervezett 30—32 százalék helyett várhatóan 35 százalékkal növekszik öt esztendő alatt. S a hatékonyság javulását jelzi, hogy e növekedésnek várhatóan mintegy 95 százaléka a termelékenység emelkedéséből származik. Az ipari termelés növekedése az előirányzott 32—34 százalék helyett előreláthatóan eléri a 37—39 százalékot az 1971— 75-ös tervidőszakban. Az ippri termelés szerkezete, összetétele pedig — részben a központi fejlesztési programok, részben a vállalati kollektívák erőfe*.ítéseinek eredményeként — korszerűbbé vált. A mezőgazdaságban mind szélesebb teret hódítanak az iparszerű termelési rendszerek, a komplex gépesítést az élenjáró agro- és »»technikai eljárásokkal egyesítve. Részben ennek hatására csupán az elmúlt négy esztendőben a búza hektáronkénti termésátlaga az 1970. évi 21,3 mázsáról 1974-ig 37,5 mázsára, a kukoricáé 33,8 mázsáról 42,5 mázsára emelkedett. Bár a kialakult világgazdasági helyzetből, főként a nyersanyag- és energia-árak emelkedéséből hazánk számára is bizonyos veszteségek, károk keletkeznek, népgazdaságunk mégis töretlen dinamizmussal fejlődik tovább. Erősödött szocialista tervgazdálkodásunk és a szocialista országok gazdasági közösségének, a KGST-nek szervezettsége, összefogása, tömörülése leghatalmasabb tagállama, a Szovjetunió köré. A tőkés és a szocialista világgazdaság eltérő törvényszerűségében, fejlődési irányában — fennállásuk párhuzamos s egymásra is ható létük során — még soha nem voltak olyan élesek a kontrasztok mint éppen napjainkban. Most újból megbizonyosodhatunk, hogy a KGST-országok 350 millió lakosú közössége stabil. A szocialista tervezés által szabályozott gazdaságuk, a tőkés spekulációs és konjunkturális elemektől megtisztított átlagáraik, az elvtársi segítségnyújtáson, a kölcsönös előnyökön, az egyenjogúságon alapuló kapcsolatok megóvják szocialista gazdasági közösségünket a tőkés világ anarchiájától, a nagyfokú visszaeséstől. (Egyebek közt ennek tulajdonítható, hogy az átlagos fogyasztói árszínvonal mindössze 10,5 százalékkal növekedett hazánkban a legutóbbi négy év során, kisebb mértékben mint a fejlett tőkés országokban, egyetlen esztendőben 1974-ben.) Érdemes tehát minden eszközzel munkálkodnunk a KGST-országokhoz fűződő sokoldalú kapcsolataink fejlesztésén, az integrációs folyamatok meggyorsításán. A népgazdaság fejlődésével egyuu. gyarapodhatott népünk jóléte, műveltsége is. Aligha rwm olyan család az országban, amely életkörülményeinek alakulásában ne érzékelné a X kongresszus határozatai végrehajtásának kedvező hatását. A havi átlagkeresetek például — a mező- gazdasági termelőszövetkezetek nélkül — 1970— 1974 között 2 291,— forintról 2 874,— forintra növekedtek. Az ipari munkások havi keresete 2 803, _a tsz-tagok közösből származó jövedelme 2 540,— forint volt 1974-ben. A kiskereskedelmi forgalom 34—35 százalékkal lesz magasabb 197ó- ben az 1970. évinél. A száz háztartásra jutó hűtő- szekrények száma 32-ről 60-ra, a mosógépeké 55- ről 70-re, a tv-készülékeké 53-ról 68-ra, a személygépkocsiké 7-ről 15-re növekedett a legutóbbi négy esztendőben. S a IV. ötéves tervben eiő- írányzott négyszázezer helyett kb. 430 eze» lakas épül az év végéig. Hosszan idézhetnénk az MSZMP Központi Bizottságának részletes jelentéséből a számokat, a tényeket. Pl. azt, hogy az orvosok száma 11,8 százalékkal nőtt a legutóbbi négy évben, az óvodába járó gyermekek aránya pedig 54,3-rói 71.8 százalékra emelkedett Az általános iskolát befejező fiatalok 83,7 százaléka tanult tovább 1970- ben, s jelenleg több mint 90 százalék a továbbtanulók aránya. A középiskétákban 49,8-ról 56.3 százalékra nőtt a fizikai dolgozók gyermekeinek részaránya. T ekinthetjük az élet bármely területet, az eredmények, a fejlődés tényei elvitaths- tatlanok. Országunk, népünk következetesen halad a fejlett szocialista társadalom felépítése útján. „A szocialista világrendszer fejlődésének abba a szakaszába ért — olvashatjuk az MSZMP egy hete ugyancsak a Népszabadságban közzétett programnyilatkozat-tervezetében , amikor mind teljesebben érvényesülnek az új társadalmi rendben rejlő hatalmas lehetőségek. S e lehetőségek kiaknázásához ad erőt és önbizalmat népünknek a tegnap közzétett jelentés és a holnap kezdődő XI. pártkongresszus. Kristály szerkezet Óvatos mozdulattal félretolja az üveget, és kiemel a fehér és fekete csillogásból egy darabkát. — Ezek kristályok. Javarészt mészből vannak, de beépülnek közéjük apró fémszemek is. Ha most elfordítom, akikor azoknak a villanását látod a fényben. Ez a másik olyan, mint a hópehely, finomak és törékenyek. Ezt elvileg nem volna szabad kihozni a bányából, de mindenki keresgeti őket odalenn a zugokban, repedésekben, kis üregekben, amik a teliér belsejében alakulnak ki. Persze nagyon ritkák. Én még csak ennyit találtam öt év alatt. O © 0 o Attól a pillanattól kezdve, ahogy beindulnak a fejtőkalapácsok, már nem hallani semmit. A hosszú — két és fél méteres — fúrószárak belemarnak a kőzetbe, amely magába zárja az ólmot és a cinket. A fejtőkalapácsokban dübörgő sűrített levegő zaját már nem is a füléveL hallja az ember, ahogy a szűk vajat sziklafaláról visszaharsog. Ez a dübörgés átjárja az egész testet. A karbidlámpák keskeny fénykarimája elkalandozik az izzadó kőkoloncokon, a levegőbe tömör falként áll a fúrófejek által vágott kőporral keveredett vízfályol. A fúrószárakban vizet vezetnek végig, hogy a felszálló port megkössék. Ez még mindig jobb, mintha órákon át port nyelnének az emberek. A csend hirtelen és minden átmenet nélkül száll végig az ötvenöt méter hosszú föld alatti kőfol^osón, a fejtésen. Süket, mozdulás nélküli csend van. Megkezdik' az előkészületet a robbantáshoz. A kifúrt lyukakba betöltik a ni- dint. o o o o — Nekem nagyon sok minden nem jött össze az életben. Nem szívesen beszélek erről, de néha azért kell. Hol kezdjem? A szülőknél, vagy magamnál? Inkább nálam, ez a jobb. Érettségiig simán ment minden. Aztán jött az egyetem, amit abbahagytam. Elvettem egy asszonyt egy kislánnyal, akit nagyon szerettem és szeretek most is. Csak most már négy gyerekünk van és több gond, mint szerelem. Képzeld el, ahogy •gyroás után jönnek a gyerekek. Én három műszakra járok be Orosziba, a bányába, az asszony itthon, Gyöngyöspatán, hol az egyik gyerek beteg, hol a másik, hol a feleségem. Én meg csak járok nyakra-főre a dirihez, hogy most adjon szabadságot, most megint adjon szabadságot, aztán megint adjon szabadságot. Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy dolgozom-e, vagy sem. Meg nálunk az sem mindegy, hogy hogyan alszom, mert odalent roppant módra észnél kell lenni. Ki tartja el a négy gyereket, ha a fejemre esik egy öt-hat mázsás kődarab? — No, szóval, itt vagyunk, így vagyunk. Ez van. Itthon állandóan rendetlenség, mert a három kicsi az aztán csinálja a felfordulást, pihenni nem lehet tőlük, meg hát a ház körül is mindig van valami munka. — Az előbb említetted az egyetemet. Nem sajnálod, hogy abbahagytad? — Nehéz ügy ez. Elmúlt és kész. — Én Székely János vájár vagyok. Munkás. A két kezemmel tartom el a családot, nem mondom, hogy túl jól, de valahogy kijövünk. Különben ezt az érzést te úgysem értheted meg. Tudod mi az, amikor érzed, hogy a fizikai, a nap mint nap utáni két kézi munkából él meg hat ember. Ez jó érzés, öregem. Nem mondom, néha elfog valami félsz, hogy mi lesz, ha tíz év múlva nem bírom. Igaz, még alig vagyok harmincéves, de azért erre az egyre nem szívesen gondolok, hogy mi lesz, ha esetleg nem bírom. — Mennyit keresel? — Havonta összejön úgy négyezer, van, amikor több is. Ez a lenti körülményektől függ. Persze, erre még rájön a családi pótlék. Szóval, megvagyunk azért. — És a szüleid? — Széthullt a régi család. Nem kívánok sokat beszólni róluk. A szüleim elváltak, mind a ketten újra házasodtak és meghaltak mind a ketten rövid idő múlva. © © © © Kezdődik az éjszakai műszak. Az előző csapat a robbantás után jött a felszínre. Mindegyik új műszak azzal kezdődik, hogy a bányászok biztosítják a munkahelyet- Ez abból áll, hogy a robbantás által meglazult, de le nem hullott kőzetet vasrudakkal — ők úgy hívják: stanga — lefeszítik. Ez a legveszélyesebb művelet. A fejtést két, függőleges létrákkal ellátott aknán, áz úgynevezett járóosztályon lehet megközelíteni. Székely felér a fejtésre, szétnéz, hogy mi a helyzet az előző műszak robbantása után, aztán eny- nyit mond: ronda. Éjfél után leteszi a kezéből a stangát, mert a másik elkérte, szó és hang nélkül látva, hogy Székely már fárad és nem tud figyelni. Most már nem kérdezem, hogy miért mondta feljövetelkor, hogy ronda. A robbantás meglazította az egész meny- nyezetet, de nem tudta letépni a kőzetet. Mialatt dolgozott, hatalmas döngések rázták meg a levegőt és moraj lot tak végig a fejtésen, amint tíz-tizenöt mázsás da- > rabok szakadtak le a vas feszítésére. Leül, előkotorja a nylonzacskóba tekert cigarettát Rágyújt Izzadt arca felfénylik a parázs világában, szőke haja kilóg a műanyag sisak alól. Vizes. — Nézd, azt nem mondhatom, hogy szép, de szeretem. Most például büszke vagyok, hogy leszedtem ezt a rengeteg kopogót. Voltak közöttük tíz mázsán felüli darabok is. Ezt a munkát lehetett volna csinálni egy napig is. Lehetett volna úgy is csinálni, hogy közben simára lapítanak a kövek. Itt van rögtön a bizonyíték, hogy jól csináltam. Tudod, ez valami hallatlan klassz dolog, hogy itt csak jól lehet dolgozni. Itt egyszerűen nem csinálhatsz hibát. Illetve csinálhatsz, csak többet a büdös életben nem okulhatsz belőle, mert már nem lesz rá módod. — Nem félsz idelenn? — Mindenki fél. Ha nem is tudja, akkor is fél. A majré benne van mindenkiben, csak gondolni nem szabad rá. Melózni ketí, é* akkor ninee bej. Persze, itt a levegőben benne van az idegesség. Ezt ellensúlyozza a szöveg. Ami duma itt megy, azt érdemes meghallgatni. Nehogy azt gondold, hogy valaki is komolyan veszi, de muszáj egymást húzni, mert valahol el kell párologtatni a túlnyomást, ami feszül az emberben. © © © © A körletaknász Dorozsmai leteszi a lámpát és leül Keresztapa mellé, aki tudja hogy bűnös, mert tegnap benthagyta a fúrószárat a fejtésen. Különösen a svéd fúrószár drága a beépített vi- dia miatt. Kezdődik a szöveg. Dorozsmai: Szóval bent hagytad? Keresztapa: Bent. Mondtam már Kővári munkatársnak is (az üzemvezetőnek), hogy bent hagytam. ‘ Dorozsmai tart egy kis hatásszünetet. Jól tudja, hogy tekintélye van, megjárta már Mecsek-alját, az uránbányát, aztán belekezd az igazi heccbe. — Idefigyelj, Keresztapa, ha egyszer itt pusztulsz bent, én bizony úristen nem sajnálom a pénzt, kerül amibe kerül, kitömetlek és kiállíttatlak a gyöngyösi múzeumba, hogy mindenki lássa, ilyen bányász csak egy volt Magyarországon. — Jól van. Hagyd már abba. Igazad van, én is tudom. © © © © — Ezt szeretem magunkban. Ez az, ami más. Ide 22 faluból járnak be az emberek dolgozni, de amikor lent vannak, akkor valami olyan egységes szerkezet lesz ezekből az emberekből, aminek minden része szabályosan kapaszkodik a másikhoz. Tudom, hogy amikor kopogózok, a másiknak a szeme állandóan a fejem fölött figyel.' a mennyezetet, hogy idejében szóljon, ha ugranom kell. Szeretek idelent lenni. Sokszor nyugodtabb, de nem is ez a jó szó, inkább az, hogy öesaerendeaettebb vagyok, itt lent, mint otthon, vagy bárhol. Jó itt lenni, ezen a szűk helyen, mert tudom, hogy itt mindenki együtt van és semmi más nem számít, csak & munkára figyel mindenki, és ha valami történne, akkor a többiek, amíg íehet és remény van rá, .nem tágítanak mellőlem. Erről itt nem beszél senki, de mindenki tudja. Én ezt csak itt éreztem meg. Azelőtt soha. Mindenkivel csak lazán voltam összekapcsolva, még a szüleimiAel is Talán ezért is akartam nagy családot és ezért szeretek itt lenni. Véletlenül kerültem ide, de most már tudom, hogy maradok. összecsomagolja a cigarettát. Gondosan belecsavarja a nylonba, nehogy átnedvesedjék, magára veszi a gumiköpenyt, és felveszi a fejtőkalapácsot. Ettől a pillanattól kezdve már semmit nem hallani. A szürke, poros ködfátyolon át csak a lámpák imbolygó fényét látni. Székely a sűrített levegős kalapács mögött áll, és a pokoli zajban igyekszik megállapítani, hogy a fúrószár hogy halad a kőzetben. Füldugó használata kötelező lenne, de egyikük sem használja, mert a fül az egyetlen ellenőrzési lehetőség, ami meg tudja állapítani, nem szorul-, nem feszül-, nem pattan-e el a fúrószár. Volt maira példa, hogy eltört és a teljes súllyal a fejtőkalapácsnak támaszkodó bányászt keresztülnyársalta, egyetlen halálos döféssel. © © ö © — Látod, ez egy szép kristály. Azt hiszem, nagyon sok idő kell, amíg egy ilyen darab kialakul, de megéri az időt. A kristályszerkezet tökéletes forma, minden alkotóelem meghatározott rendben kapcsolódik egymáshoz. Ez a szerkezet adja a szépségei, különben ugyanolyan lcalcit, mint bármi más, csak az egymáshoz kötődés módja különbözteti meg őket, © O © © Csak az egymáshoz kötődés módja különbözteti meg őket* Bányászok. Jó szerencsét. Szigethy András JHpmiLtiifí A 1975. március lt>„ váusirca#
