Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-14 / 38. szám

Vizsgázik az új érettségi szabályzat f Műin TÚLZÁS azt mon­dani, hogy oktatráügyímk az elmúlt három év során mér- földes léptekkel haladt elő­re. Ehhez lehetőséget adott, kedvező feltételeket biztosí­tott az 1972-es párthatáro­zat, amely — s ez a demok­ratizmus nem mindennapi szép példája! — széles kö­rű tájékozódás nyomán szü­letett;, s épp emiatt nemcsak valósághűen elemezte a helyzetet hanem egyértel­műen meg is fogalmazta áss . előbbreJépés tennivalóit. Ennek mellemében iirrfcéz- tedett a Művelődésügyi, majd később az Oktatás­ügyi Minisztérium, megva­lósítva egy sereg elképze­lést, kedvezőbb feltételeket biztosítva a tanuláshoz, az 'fjúság tsmeretgyarajrításá- éne. Ezeket a rendelkezése­det egyöntetű helyesléssel fogadták a pedagógusok, a szülők és a diákok. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy az, iskola közelebb került az élethez, a mindennapok rá ■m jövő igényeihez, A párthatározat mttoAen kérdésben a lényeget emel te ki, s gat alapvető hibákat «élezte. Es történt a tanuló- ’eijesítményete mérlegelésé­re) kapcsolatban ». Hiszen terítékre került egy 1: .jErtgcegfeJ rendszerünk a tanulmányi átlag növelésére ósztönöz, és nem honorálja kellőképpen az egyes terü­leteken kiemelkedő tanuló not, a tanulók személyiségéit. A mérési módszerek pontat­lanok, azonos iskolatípuson oelül az iskolák eredményes (osztályzatai) nehezen vagy 20.00: Latin' Amerika ÍL Az olasz dokumentumíilm- sorozat mai adása ezt az al­címet viseli: Az erőszak gyö­kerei. Egész Latin-Amerikában a mezőgazdaságilag megművelt földterület 90 százaléka a la­kosság 10 százalékának kezé­ben van. Kitűnő elemzést ad a latin-amerikai nagybirtok­viszonyokról Gilberto Freire Urak és rabszolgák című könyve. Ám a filmben megszólaló személyiségek nem elsősor­ban a nagybirtokot tartják az erőszak forrásának, hanem a külföldi tőkét, amely részben a nagybirtok révén az egyes országokba beáramlott A gazdasági és politikai hatal­mat kézben tartó arisztokrá­cia földbirtokosokból, közve­títőkből és a külföldi érde­keltségek képviselőiből áll. Az ő érdekeik szerint uralko­dó diktátorok bebörtönzéssel, kínzásokkal, legyilkol ássál hallgattatják el ellenfeleiket. Ha parlament van is, szerepe formális, hatástalan. Külön foglalkozik a doku mentumfilm a két híres dik­tátor, Vargas és Peron bra­zíliai illetve argentínai sze­replésével a negyvenes-ötve­nes években. (KS) alig hasonlíthatók össze. A középiskolákból továbbtanu­ló diákoknak egy hónap alatt Írét megterhelő vizsgát (érettségi és felvételi vizs­gát) kell tenniük.’* A reális megállapítás nem véletlenül serkentett tettek­re: úgy finomítottak a mi­nősítést, hogy a differenciá­lást, a kiemelkedő eredmé­nyek méltatását egyaránt szolgálja. Mindenki helye­selte az átlagosztályzat el­törlését, az automatikus to­vábbhaladást az iskoláskor kezdetén, s az osztályzás nél­küli értékelést néhány tan­tárgy esetében, MÓDOSÍTOTTAK m érettségi vizsga ffiabályaáts csökkentették a kötelező tár­gyak számát, bővítették a választás lehetőségeit, beve­zették a közös írásbeli rá felvételi rendszerét. meg­szüntették a rendűséget, be­vezették a háromfokozatú minősítést. Az utóbbinál soha» nem értettek egyet Nem azért, mert túlzott konzervativiz­mustól vezérelve ellenezték az újat, a szokatlant, ha­nem azért vétóztak, mert a gyakorlat felvetett egy se­reg, nagyon is megfontolan­dó kérdést A pedagógusok azt kifogásolták, hogy nem tudják kellőképpen elismer­ni a jó, de nem kiemelkedő eredményt, s ezért hátrá­nyos helyzetbe kerülnék a tehetséges rá szorgalmas fia­talok. A „dicsérettel megfe­lelt”, á „megfelelt” rá a .nem felelt meg” skála sem kapcsolódott szervesen a négy középiskolai évben rá a felsőoktatásban használt osztályzási rendhez. Az is igaz, hogy a maturálófckal együtt — nem kis -észben — a tanárok is vizsgáznak, hiszen a teljesítmények szintje munkájuk rangját is jelzi. Ez azonban csak a je­gyekben Tmibatkozafc meg szembetűnően. Nehéz helyzetbe kerülték a szakközépiskolákban érett­ségizők, mert számúikra so­kat jelentett a hagyományos, a megszokott öt kalkulus. Ez segítette vagy hátráltat­ta elhelyezkedésüket, befo­lyásolta kezdő fizetésüket. Erről a nagyon helyes, ösz­tönző motívumról kár lett volna lemondani. Az Oktatási Minisztérium illetékesei nem feledkeztek meg a jelzésekről. Különös­képp azért nem, mert erre utaltak az általuk folytatott nagyszabású országos felmé­rés tapasztalatai is. S ekkor az történt, amire kevesen számítottak a ko­rábbi évek gyakorlata alap­ján. Üj rendelkezés «ille­tett, amely tulajdonképpen a közóhajt teljesítette, s visszatérést jelentett az öt­fokozatú értékeléshez. Ezt jelentette be Goszto- nyi János államtitkár a sajtó képviselőinek, hang­súlyozva azt, hogy a mi­nisztériumot nem presztízs- féltés vezérli, hanem az a cél, hogy az iskola közelebb kerüljön a valósághoz, a je­len és a holnapok kívánal­maihoz. HAMAROSAN — előrelát­hatólag még ebben a hó­napban — megjelenik a részletes szabályzat, amely az ifjúság számára kedve­zőbb módosításokat ígér. A tanév végién már alkalmaz­zák is. Ez mind lényeges, mégis a legfontosabb, a legtöbbet jelentő: a szó nemes értel­mében vett demokratikus alapállás, amelynek nyomán a korrekció megszületett, s érvényt szerzett a százezres ped agógustábor jogos kíván­ságainak, s ezzel önbizalmat adott az egyik legrangosabb alkotómunkához, a nevelés­hez. Pécsi István Elkészült rá jóváhagyatott Tamalelesz, Bükkszenter- zsébet rá Szentdomonkos községek távlati rendezési terve. Alapos rá jó munkát végzett a VÁTI, harmonikus egységbe próbálta foglalni a jövőre nézve a három tele­pülést, lehetőségeket derített fel új negyedek építésére. Am a terv nemcsak szép jö­vőt jelent távlatokban, ha­nem ezekben a napokban meglehetősen sok bosszúsá­got, megoldatlan kérdést is. Özvegy Kiss Lajosné, Tar- nalelesz, Petőfi u. 37. szám alatti lakos írja: Van 450 négyszögölnyi kertem a ház előtt. Felét a kisunokámra írattam, másik felét el sze­retném adni. A községi ta­nács korábban már többször is felszólított, hogy építsem be a telket, mert az új ut­cában nagyon csúnya az a foghíj. Én már öreg vagyok, nekem jó a kert végében az a régi ház. A lányom más­hová ment férjhez. Én már nem építek, el akartam adni. Lett volna rá vevő, de ki­derült, nem kaphat építési engedélyt... Újlaki IgnácékrŐl mesélik • szomszédok: fiatal ember­ről van szó, építkezne. Meg­vette a telket, s már negy­venezer forint értékben épí­tési anyagot is. Most szalad­gál fűhöz-fához az építési engedély ügyében. Nem kap­hatja meg. Már a miniszté­riumhoz fordult, de mégnem érkezett válasz... A községi tanács egyik ve­zetője: a község egyik leg» szebb utcájáról van szó. Utat építettünk. A Tama medrét kikövezzük, láthatta, már ott van az anyag hozzá. Üj há­zak épülték ebben az utcá­ban, mindössze három telek áll még üresen. Van olyan építkezés, amire tavaly ta­vasszal adták meg az enge­délyt, s csak most lesz ké­szen, most kapják meg a lak­hatási engedélyt. Mi sem ér­tünk egyet azzal, hogy ez a három telek üresen marad— A járási hivatal ügyinté­zője: igaza van az építkezést kérőnek is, a községi tanács­nak is. Ugyanis, amíg a terv nem lett jóváhagyva, kiad­hattuk az engedélyt. Szép w* casor épült fel alig 10 esz­tendő alatt. S most az utolsó háromnál nem adhatok en­gedélyt, mert köt a tervben előírt építési tilalom. Lég­vonalban az utca 200 méter­nyire van a temetőt®. A rendelkezések szerint ide nem lehet építeni, csak a te­mető lezárásától számított ötven év múlva. S a temető lezárását tervezik, de még attól 50 év? A KÖJÁL ad­hat felmentést, de nem vál­lalják a felelősséget Tulaj­donképpen érthető. De! Az ügyfeleknek is van igazuk, rá az ésszerűség is azt dik­tálná, hogy egy szinte telje­sen felépített utcában, aho­vá 10 év alatt már mintegy hatvanan kaptak engedélyt, ki kellene adni az utolsó há­rom telek tulajdonosának is. A megyei építésvezető sem tehet semmit A rendelkezés őt is köti. És easel a kör nagyjából le is zárult A szép, új utca­sor foghíjas, három telek be* építetten és ha mereven csali a rendeletet nézi mindenki, 50 esztendeig az is marad. Közben a három kisember — mert kisemberekről van szó, a szomszédokkal együtt me­ditálhat azon, hogy ha már ott laknak hatvanan, — s te- gyük hozzá, hogy az utcasor felett, egészen a temető al­jában másik házsor is áll. amit nem bontanak le rá laknak, míg csak állnak a fa­lak, s míg több, új tulajdo­nos is megvásárolhatja őket ha úgy adódik — miért nem lakhat akkor még három család. A rendelkezések. —« ess « tilalom is — az emberek ér­dekében születnék, ezt nem vitatja senki. Az viszont már vitatható, hogy ha egy utca építésének befejezése - előtt születik olyan terv és tila­lom, amely már csak két-há* rom embert érint Ügy tájé­koztattak, a minisztériumban lehet rá megoldást kérni és találni. Reméljük, valóban teheti * dstfib—4 Holdújév a főiskolán Tudósítónktól)« Ilyenkor még a fegyverek is elhallgattak, a bombázók sem emelkedtek a magasba, s a légvédelmi ágyúk csövére barackvirág, mandarin ág — az ünnep jelképe — került Holdújévet köszöntött Viet­nám népe. Ma már béke van, az újjáépítés, az ország talp- raállítása a legfőbb feladat S az ünnep kétszeres ünnep. Mindenki vendégségbe megy rá vendégeket fogad, folyik a nálunk is oly jól ismert „ven­dégjárás”, aminek mi is ré­szesei lehettünk a héten, az idei holdújév alkalmával. Igaz nem Hanoiban, hanem Egerben. A tanárképző főis­kolán tanuló vietnámi diákok meghívásának eleget téve, dr. Szűcs László főigazgató­val, rá dr. Pelle Béla főigaz­gató-helyettessel az élen a KISZ és a kollégiumok képvi­selői, valamint a tanári kar néhány tagja együtt köszön­tötték az új esztendőt A me» leg bangó üdvözlőszavak után a KISZ ajándékait ad­ták át Pham Van Chung, ahogy itt nevezik Vietnámi Gabi ké­sőbb az ünnepükről meselt; — Otthon az emberek két­féle naptárt használnak. Az egyik az általánosan elfoga­dott Gergely naptál4, amit pozitív időszámításnak nevez­nék. A másik a hold 12 kerin­gését tekinti egy évnek, és ez a rendszer negatív néven is­meretes, 12 holdév egy na­gyobb egységet tesz ki, amin belül az egyes évek állatne­veket kapnak. Most épp a „macska” évét köszöntjük, s hagyomány több ■ ezer évre nyúlik vissza, kínai eredetű. Nálunk az öregek még ma is jobbára csak ezt a fajta idő­számítást használják. Nem hiányzott az ünnepen a muzsika, az ének, ami ezút­tal vietnami nyelven szólt. Cziráki Péter Nyikoláj Zabelkin, a Szovjetunió Hőse: Magyarországért harcoltunk O Mmm , ya&> tebrmue .lám «géntek,..., > A verebi tragédia Újra összehozott a sors Nyeverowal, méghozzá egy lövészárokban. A hitleristák támadó lendülete már a vé­gén tartott kifulladtak. Sok páncélost rá katonát vesztet­tek, de ezt nem voltak hajlan­dók felmérni, s a tehetetlen­ség egyre csak hajtotta őket előre, tűzbe küldvén utolsó tartalékaikat is. Egy újabb német támadás visszaverése után Nyeverov jnagához intett dohánnyal Tináit. Elkérte az egyik kato­na kulacsát nagyot húzott belőle, majd átnyújtotta. Nem szeretem a tiszta szeszt megrázkódtam tőle, még a lé­legzetem is elállt A főhad­nagy meg se rezzent. Neki­dőlt a lövészárok falának rá mélyen leszívta a mahorka füstjét.A gyorsan járó téli nap nyugovóban volt Hideg, nedves szél fújt s amikor irányát változtatva végigfu­tott a lövészárkon, csontig hatolt Kellemetlen didergés futott végig az emberen. A lövészárkok szélén, ahova a sárga agyagot kilapátoltuk, a felszíni homokszemeket ka­varta a szél. A harcmezőn lassan eloszlott a füst és lát­tuk a robbanások szaggatta földet amelyen kiégett né­met páncélosok feketélettek, rá fasiszták hullái hevertek. Szótlanul szívtuk a cigaret­tát Harc közben a légnyo­mástól eldugult a fülem, csak lassan tért vissza a hallásom. Egyre tisztábban kivettem a sebesültek jajszavát. Az és a katonai* bajtársaikat kötözték. Amikor a súlyos sebesülteket há'tra- vitték, a mezőre, amelyen nemrég még dúlt a harc — jótékony csönd borult Nyeverov elérzékenyülve elmosolyodott, majd megszó­lalt: — A háború előtt az isko­lában arra tanítottam a gye­rekeket, hogy az ember alko­tó lény. Arra született, hogy átalakítsa a földet, új váro­sokat építsen, okos, hasznos gépeket készítsen, hogy bol­dog legyen. Emlékszel, ho­gyan mondta Gorkij: az em­ber épp úgy a boldogságra, született, mint a madár a repülésre. Es ini van most? Patakokban ömlik a vér a földön. Az emberek, ahelyett, hogy segítenék, ölik egymást, szétrombolnak mindent, amit ■maga az ember teremtett — gonddal, ügyes kézzel. / — Mikor lesz már bölcsebb az emberiség? — folytatta kis szünet után. — Hát soha sem tanulja meg élvezni az egy­szerű életet, amely nyugal­mat és derűt ad? A csendet, csendünket saj­nos újra megtörték, — Jönnek!... Már megint támadnak! — hallatszott a lövészárkokból. Kicsit kiemelkedve láttuk a dombok mögül előkúszó páncélosokat rá mögöttük a gyalogságot. Észrevettük, hogy már csak néhány tank indult el rá gyérebb a gya’og- ság is. Parancsszavak hallatszot­tak, ágyúk tüzeltek, megszó­laltak a katyusák. Közelharc­» nam került snc. Az eUetv ség életben maradt katonái visszafordultak. Hasonló volt a helyzet a szomszédos szaka­szokon is. Hátunk mögül dü­börgés hallatszott, elindultak páncélosaink a visszavonuló ellenség nyomába. Ezzel tu­lajdonképpen véget is ért a fasiszták kísérlete, hogy át­vágják magukat a Budapes­ten bekerített csapataikhoz. az első adandó alkalommal felkeressük egymást A front azonban olyan, hogy vagy naponta adódik ilyen lehető­ség, vagy soha többé. Nyeve- rowal a fronton már nem ta­lálkoztam. De másnap talál­koztunk fasiszta tankokkal. Néhány német páncélos mégis át tudott tömi. Igaz, nem jutottak el Budapestig, de betörtek Vérebre A falu­ban kis létszámú szovjet egy­ség volt őket visszavetették. Ebben tulajdonképpen nem volt semmi. Az a pár német tank nem jelentett veszélyt a esolták a fejüket, összetörték! kezüket lábukat bordáikat Miért tették? Az emberi ép­telem ezt képtelen felfogni. A verebi fasiszta bandát 'másnap megsemmisítették. Az egész falu ott volt ami­kor meggyilkolt bajtársainkat közös sírba temettük. 1957- ben, a szocialista forradalom 40. évfordulóján a faluban balatoni vöröskőből emlék­művet állítottak sírjuk fölé, és fiatal gesztenyefákat ül­tettek köré Az emlékművön magyarul és oroszul ez áll: »A Veréb határában harcban « félelmetes JoatyusáU% , Odamenteni Nyeverovhoz elköszönni. Szakasza az előre­nyomuló páncélosokat követ­te, mi pedig parancsot kap­tunk, hogy forduljunk vissza a budapesti ellenséges cso­portosulás szétverésére. Nye­verov idősebb volt nálam, bár alacsonyabb beosztásban szolgált. Nagyra becsültem ezt az embert, és ezekben a napokban közel is kerültünk egymáshoz. ' Megszerettem nyugodt józanságáért Elkö- saüQiünk. megbeszéltük, hogg fasisztákra súlyos csapásokat mérő hadseregünkre De a verebi eseményeket soha nem felejtem eL Sokszor megírtam, elmond­tam már a verebi tragédiát Most nem is szólok rrázletek- ről. Azon a napon 39 szovjet katona esett fogságba. Több súlyos sebesült volt köztük és egy fiatal egészségügyi, Várja Ivolgina. Valamennyiüket meggyilkolták. Nem, nem lőt­ték agyon; odahurcolták a faluszéli kovácsműhelybe, rá az üDés teUsacceal gzéígto» legdrágábbat, (fletflfcct fítdasé ták a magyar nép szabadsá­gáért a fasizmus éUeni basá­ban”. Ahányszor csak Magyaror­szágon járok, mindig elme­gyek Vérebre, hogy néhány percet az emlékműnél tölt­sék. Emlékszem a szélben hajladozó fiatal gesztenyefák­ra. Gyökerüket már mélyre eresztették, erős fákká fej­lődtek, amelyek bátran da­colnak minden széllel, vihar­ral. . mwotpm Tilalom, három családnak Közelebb a valósághoz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents