Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-07 / 32. szám
Enyhülést fegyverrel? ALI BHUTTO pakisztáni miniszterelnök csütörtökön veget ért kétnapos hivatalos látogatása az Egyesült Államokban nem szolgálta a hindusztáni szubkontinens államai közötti kapcsolatok normalizálását. Erre lehet következtetni a pakisztáni miniszterelnöknek egy sajtóértekezleten elhangzott kijelentéséből. Pakisztán miniszterelnöke a Ford elnökkel és Kissinger külügyminiszterrel folytatott szerdai, 70 perces megbeszélése után kijelentette: reménye van arra, hogy az Egyesült Államok feloldja az indiai—pakisztáni háború idején életbe léptetett fegyverszállítási tilalmat, és országa fegyvereket, állítása szerint védelmi fegyvereket vásárolhat Washingtontól. Az Egyesült Államok tíz éve, még az 1960-i. konfliktust követően rendelte el a fegyverszállítási tilalmat Pakisztánba. Ali Bhútto már több mint egy éve szorgalmazta, hogy Washington oldja fel a Pakisztánnal szembeni fegyverszállítás! embargót Az Egyesült Államok kormánya azonban — minthogy az 1971-i háború idején Indiával megromlott kapcsolatai rendezésére törekedett —, eddig kitért Bhutto kérésének teljesítése előL Legalábbis erre lehetett következtetni Kissinger külügyminiszter tavaly őszi iszlamabadi tárgyalásairól kiadott amerikai— pakisztáni közös közleményből. Abban ugyanis nem történt említés az amerikai fegyverszállítási embargó feloldásáról. Sőt, Kissinger külügyminiszter hindusztáni útja második állomásán, Üj Delhiben elhangzott egyik beszédében kijelentette: „az Egyesült Államok úgy véli, a nemzetközi béke lényeges feltétele, hogy a hindusztáni szubkontinens békében fejlődjék minden külső befolyástól mentesen.” KISSINGER MOST MÉGIS módosította alig fél éve megfogalmazott álláspontját Az amerikai külügyminiszter ugyanis Bhutto Washingtonba érkezése előtt hétfői sajtóértekezletén már azt állította, hogy nem lenne igazolható az embargó fenntartása Pakisztánnal szemben, amikor a közép-keleti térség két másik országába — Iránba és Szaud-Arábiába — évente több milliárd dollár értékben áramlanak amerikai fegyverek. „Pakisztán szövetséges ország — jelentette ki az amerikai külügyminiszter —, és abban a különös helyzetben találjuk magunkat hogy ameri ka embergónak van kitéve ez a szövetségesünk.” Washington a jelek szerint a Pakisztánra vonatkozó fegyverszállítási embargó feloldását nem jelenti be Bhutto látogatása alkalmával, hanem csak Oj Delhi és az amerikai kongresszus „kellő előkészítése” után. EZ A DÖNTÉS nem szolgálja a térség normalizálásának ügyét India washingtoni nagykövete még tavaly > ősszel hangsúlyozta: „amennyiben az Egyesült Államok t felújítja fegyverszállításait Pakisztánba vagy a körzet bármely más államába, Dél-Ázsiában megnehezül az < enyhülési folyamat és 1971-hez hasonlóan ismét meg- | romlanak az indiai—amerikai kapcsolatok”. Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk; 18 Multinacionális vállalatok Multinacionális, vagyis magyarul több nemzetiségű vállalat az, amelynek tulajdona és valóságos igazgatási központja egy országban van, de pénzügyi és termelési döntéseit más országban működő fiókvállalatai hajtják végre. Ez a vállalati forma nem új, az ipari kapitalizmus korszaka óta mindenütt és egyre sűrűbben lehetett találkozni vele. Újjá és nagy gazdasági jelentőségűvé az teszi, hogy olyan hatalmas termelőerőket mozgósít és irányít, amelyek a termelt új érték nagyságát tekintve gyakran meghaladják egy-egy fejlett tőkés ország teljes nemzeti jövedelmét is. E vállalatok döntései a magángazdaság területén maradnak, de ugyanakkor éppen nagyságrendjük miatt meghatározó befolyást gyakorolhatnak egy-egy ország gazdasági életére. Ezeket a döntéseket nehéz államhatalmi eszközökkel ellenőrizni, vagy befolyásolni. A legtöbb multinacionális vállalat döntési központja az Amerikai Egyesült Államokban található. A multinacionális vállalatok működése sok problémát okoz az egyes kormányoknak, a fejlődő országoknak és a munkásosztálynak. A munkásosztály szakszervezeti segítségével ugyancsak nemzetközi síkon, helyesebben a több nemzetiségű munkások törekvéseinek egyesítésével egyre határozottabban lép fel e vállalatok tőkéseivel szemben. Világgazdasági ABC Enyhülés és osztály harc A BÉKÉS egymás mellett élés szabályainak betartására vállalt kötelezettségek alóla tőkés országok vezetői nemegyszer megpróbálnak kibújni. Ezt tapasztalhatjuk, amikor az Egyesült Államokban a nemzetközi szerződéseikben vállalt kötelezettségüket felrúgó megkülönböztető kereskedelmi törvényt hoznak a szocialista országok ellen, amikor a Közel-Keleten kétszínű játékot folytatnak az arab világ megosztására, vagy amikor a párizsi szerződés megszegésével fegyvert szállítanak Thieu-nék. Mindezek újra és újra próbára teszik a vállalt szerződések szakítószilárdságát és arra is figyelmeztetnek, hogy a tőkés világban még erősek a józanságot elutasító, szélsőségekben reakciós erők. A tőikének ezek a legelvakul- tabb antikommunista képviselői — minthogy az enyhülés közepette nem érhetik el céljaikat — folytatni szeretnék a hidegháború, az agresz- szió politikáját, ami pusztulással fenyegeti az emberiséget. Az osztályharc tehát megköveteli, hogy különbséget tegyünk a mai burzsoázia áramlatai közt. Látjuk, hogy a realisták meghatározott gazdasági és politikai kérdésekben hosszabb-rövidebb időre szembekerülnek az ultrákkal. A kérdés magva, hogy helyesen vegyük számba ezeket az ellentéteket, nem felejtve, hogy mindkét irányzat közös osztálycélokat követ, hiszen egyetlen osztályról van szó.. Más szóval: a békés. együttműködésre kész erők is a burzsoá társadalom érdekeit képviselik. Az ő külpolitikájukban is fellelhető, belpolitikájukat pedig szinte egyértelműen áthatja és korlátozza az anti- kommunizmus. Politikánkat ^£&mm IMS, febraár t, fentek. ennek tudatában folytatjuk, ám azzal a szándékkal, hogy világossá tegyük előttük: a háború elkerülésére irányuló politikájukban következetes partnereik vagyunk, de fellépünk ingadozásaik ellen, ott és amikor engedményeket tesznek az agresszív, hideg- háborús erőknek. Az imperialista országok kormányai azért kényszerültek rá a szocializmussal való békés egymás mellett élésre, mert számoltak a nemzetközi porondon kialakult reális osztály-, állami és társadalmi erőviszonyokkal, s erre késztette őket a munkásosztálynak, a dolgozóknak, a demokratikus közvéleménynek, a szocialista világgal való gazdasági együttműködésben érdekelt kapitalista köröknek a nyomása. OSZTÁLYKORLÁTAIK miatt persze hajlamosak szűkén értelmezni a békés egymás mellett élést. Megkísérlik például a nukleáris rakétafegyver birtokában levő hatalmak megállapodását bizonyos „játékszabályok” megtartására korlátozni a kölcsönös megsemmisítés elkerülése végett. Csakhogy a békés egymás mellett élés nem egyszerűen a termonukleáris világkatasztrófa alternatívája, hanem egyszersmind megköveteli az általános demokratikus szabályok érvényesítését a nemzetközi kapcsolatokban. Azt követeli, hogy tartsák tiszteletben minden állam szuverénitását, egyenjogúságát, minden népnek azt a jogát, hogy szabadon válassza meg társadalmi- politikai rendszerét, hogy ne avatkozzanak be más államok belügyeibe. A szocialista közösség országai ilyen e^vi álláspontra helyezkedve mennek bele a kompromisszumokba, hogy elmozdítsák a holtpontról *, leszerelés ügyét rendezzék a nemzetközi konfliktusokat bővítsék kapcsolataikat a tőkés országokkal, a kölcsönös előnyök alapján, stb. Ezeknek a kompromisz- szumoknak tehát az a sajátosságuk, hogy noha nem oldják meg teljesen a feladatot elősegítik viszont a nemzetközi kapcsolatoknak fejlesztését az enyhülés elmélyítése irányába, ami egybeesik valamennyi haladó és békeszerető erő érdekeiveL A békés egymás mellett élés feltételei nem érintik a hatalom osztályjellegét egyetlen országban sem. Ez az oka, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomnak a békés egymás mellett élés elvével és gyakorlatával összefüggésben a legkülönbözőbb opportunista nézetekkel kell ideológiai harcot vívnia. Ezek a nézetek a békés egymás mellett élést vagy elvetik, mert azt a munkásosztály nemzetközi kötelességétől való eltávolodásnak tekintik („baloldali” opportunizmus), vagy úgy fogják fel, mint valami kibékülést, ideológiai kompromisszumot az imperializmussal, mint lemondást a forradalmi harc és a nemzeti felszabadító mozgalmak támogátásáról (jobboldali opportunizmus). Ennélfogva a „baloldali” opportunisták — minthogy nem látják azokat az új lehetőségeket, amelyeket az enyhülés az antiimperialista harc aktivizálásához nyújt — szabotálják a nemzetközi feszültség enyhülését, igyekeznek megakadályozni, hogy az enyhülés a jelenkori világfejlődés stabil és hosszú távon ható tényezőjévé váljék. A jobboldali opportunizmus viszont elismeri a társadalmi &<átus quot is, de gáncsolja a forradalmi folyamatok. a* IPU-hatá rozatok Csütörtökön délután, ünnepélyes külsőségek között megtartott záróülésén, befejezte egyhetes tanácskozását az Interparlamentáris Uniónak az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó második konferenciája. A plenáris ülésen a 25 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselőiből álló konferencia elfogadta a három munkabizottság által kidolgozott határozati javaslatokat. A belgrádi ülésszak utolsó szónoka Bores Sándor, a magyar delegáció vezetője volt, aki a szocialista országok parlamenti küldöttségei nevében mondott köszönetét a jugoszláv vendéglátóknak és az eredményes tanácskozásért a konferencia résztvevőinek. Az európai biztonság kérdésével foglalkozó határozat arra hívja fel a kontinens parlamentjeit, hogy „összhangban az európai konferencia harmadik szakaszán elfogadásra kerülő határozatok elveivel, járuljanak hozzá a békés együttműködés bftvftéséhez”. Az európai kormányokat pedig arra kérik, hogy egy világértekezleten hozzanak döntést a nemzetközi ellenőrzés alatt megvalósítandó általános és teljes leszerelésről. A közel-keleti és ciprusi problémára utalva felszólítják az érintetteket, hogj „szüntessék meg a Földközi- tenger térségében keletkezett feszültség okait”. A határozat arra is felhívja az európa: kormányokat „járuljanak hozzá ahhoz, hogy az európai országokban élő nemzeti kisebbségek élni tudjanak teljes egyenrangúságukkal”. • Rendőrlázaifás Peruban Ismét in: ácskoztak a stratégiai fegyyerzet korlátozásáról Csütörtökön megtartották * stratégiai fegyverzet korlátozásával foglalkozó tárgyalásokon résztvevő szovjet és amerikai küldöttség újabb találkozóját. A megbeszélés színhelyé ezúttal az Szovjetunió állandó ENSZ képviseletének genfi székháza volt. I t Tizenkét nagyberuházás fejeződik be az idén Limában a hadsereg körülvette, a hétfő óta sztrájkoló rendőrség egyik laktanyáját: mintegy húszezer rendőr magasabb zsoldot követelvén szüntette be a szolgálatát. A rendőrök a kivezényelt katonaságra tüzet nyitottak. A fegyveres összetűzésben számosán megsebesültek. Képünkön: .katonai páncélkocsi hatol be az ellenálló rendőrök megerősített laktanyájába. (Népújság telefoto — AP —MTI KS.) antiimperialista mozgalmak kibontakozását, mivel ezek a tényezők — szerinte — gátolják az enyhülést. MINDKÉT VÉGLET közös jellemzője, hogy a békés egymás mellett élés politikáját szembeállítja az osztályharccal. A revizionizmus az osztályharctól félti a békés egymás mellett élést, míg a dogmatikus szektás, „balos” nézet az osztályharcot félti tőle. A békés egymás mellett élés politikája csupán az osztályharc sajátos formája, amely nem jelent, soha nem is jelentett általános és teljes békét a két társadalmi rendszer között Csak azt a nehezen kiharcolt, és még távolról sem megszilárdult új keretet amelynek „játékszabályai” közé szeretnénk szorítani a kapitalizmus és a szocializmus küzdelmét, hogy ez az elkerülhetetlen osztályharc ne az államok közötti fegyveres megütközések és háborúk formáját öltse, hanem az emberiség számára sokkal kisebb áldozatokkal járó eszközökkel: a politika, a gazdaság, az ideológia síkján menjen végbe. Mint a békéért, a békés egymás mellett élésért folytatott küzdelem nem változtat azon, hogy ahol kizsákmányolás folyik, ott a kizsákmányoltak harcolni fognak a kizsákmányolás felszámolásáért; ahol gyarmati, nemzeti elnyomás érvényesül, ott a népek minden erejüket latba fogják vetni a nemzeti függetlenség kivívásáért; ahol agressziót követnek el, ott kibontakozik az ellenállás. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK, a kommunista pártok pedig — miközben aktív harcot vívnak a békéért, s e cél érdekében készek az együttműködésre — továbbra is támogatni fogják osztálytestvéreik küzdelmét, a nemze ű függetlenség híveinek harcit! és minden ellenséges, agresz-| szív akcióra megfelelő lépésekkel válaszolnak. (Folytatás tsz L oldalról) jel arra mutat, hogy a Testvériség földgázvezeték első szakaszát az építők felajánlásuknak megfelelően. az MSZMP XL kongresszusáig átadják rendeltetésének. EURÓPAI ÉLVONALBAN AZ ÜJ HENGERMŰ Június 30-ig befejezik és teljes egészében átadják a Lenin Kohászati Művek mintegy hárommilliárd forintos nagyberuházását, a nemesacél-hengerművet. Addig már csak a kiegészítő beruházásokon dolgozik az építkezés fő vállalkozója, az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat, valamint az alvállalkozók, így a Gyár- és Gépszerelő Vállalat és a Ganz-MÁVAG. Ezzel felépül Magyarország legnagyobb és egyúttal Európa egyik legnagyobb hengerműve. A beruházás teljes átadása után, a termelés felfutásakor a finomsor évi 360—400 ezer tonna hengerelt terméket állít majd élőt EVENTE KÉTSZÁZ SZÁMÍTÓGÉP A Videoton, számítástechnikai beruházási programján jelenleg a kivitelezők a kísérleti üzem építéséhez szükséges vasszerkezetek szállításának gyorsításáról tárgyalnak, hogy az utolsó üzem építését még ebben a negyedévben elkezdhessék. Eddig már befejezték többek között a szerelőcsarnok, a nyomtatott áramkör gyártó, és a különböző mechanikai üzemek, valamint az energiaközpontok építését. A teljes átadás után évente kétszáz R—10-es számítógépet, valamint hozzá tartozó kiegészítő berendezéseket gyártanak majd az új létesítményben. KÖVETKEZIK : AZ AMMÓNIAÜZEM Az új péti műtrágyagyár építése is befejező szakaszához érkezett. A csaknem 10 milliárd forintos beruházáshoz 10 ország szállította a berendezéseket, á szerelésben szovjet, angol, belga, csehszlovák és francia szakemberek is részt vettek. A gyártás premierje a közelmúltban az új karbaI midüzem indítása volt. A napi 600 tonna kapacitású kar- barmdgvár már üzemszerűen termel és 46 százalékún nit- rogén tartalmú műtrágyát szolgáltat a mezőgazdaságnak. Rövidesen az ammóniaüzem, azt követően pedig » savüzem és a hármas .műtrá-jrDÍ gyagyár is megkezdi a termelést. A tervek szerint ez év december 31-re az egész műtrágyagyár készen áll a tér-, melésre. Az új üzemben évente 680 ezer tonna komplex műtrágyát. 240 ezer tonna mészammónsalétromot és 200 ezer tonna karbamidot állítanak elő. FOLYAMATOSAN TERMEL AZ OLEFINMÜ A lentnvárosi olefinműben kisebb befejező munkák még hátra vannak, ezek azonban már nem zavarják a Tiszai Vegyi Kombinát új gyáregységének folyamatos működését. Az etiléngyártás megkezdődött, dinek egy részéi a szovjetunióbeli Kalusban, .másik részét itthon dolgozzák fel. Itthon évente mintegy 120 ezer tonna, nagy oktánszámú benzint is a népgazdaság rendelkezésére bocsát. A befejező munkálatok egyébként a program szerint június 30-ig tartanak; addigra teljesen elkészül a szennyvíztisztító telep és fel- szerehk a 10 ezer köbméteres gömbtartályt is. Ezzel teljesen megvalósul a IV. ötéves terv egyik legjelentősebb vegyipari beruházása, amelyre a népgazdaság 6 milliárd forintot költött. PÓTOLTÁK AZ ELMARADÁST AZ ETERNITGYAR1 REKONSTRUKCIÓN A nyergesújfalui etenm gyár új üzemcsarnokában szovjet szakemberek irányításával már az utolsó gépsor összeszerelésén dolgoznak, rövidesen e berendezésen is megkezdődik a próba- gyártás és június végére befejeződik az üzem nagy arányú rekonstrukciója. A gyár bővítését 1971-ben kezdték meg, s bár több rés? munkánál nem tudták tar tani a határidőt, az elmaradást már pótolták. 1976-tóL amikor már egész évben valamennyi új berendezés üzemszerűen termel. 22 millió négyzetméter eternille- mezt gyártanak. Ez a meny- • nyiség már bőven fedezi » hazai —i’hriíflrtril
