Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-25 / 47. szám

Rivaldafényben

/ Chaplin-film

Ahogy u nézó, u mostani, évtizedekkel a bemutató és • siker után újranézi, újraláthatja, a Chaplln-filme- ket, megint egyszer megállapíthatja, mennyire a műfaj óriása ez a pöttöm termetű, komikus. mennyire nagybetűvel írott filmtörténelem az ő munkássága. Ebben a filmben, a Rivaldafényben — mondhatnánk — az első gondolattól az utolsó szögig minden az övé: az ötlet, ami elindította a témát, a zene. a figurák, a rendezés és az a fel-fellob- bahó sziporkázó«, érzelmi kitárulkozás is és még a divatos, talán már divatjamúlt filozofálgatás is az övé, amit odaad szereplőtársainak és amiben elsősorban ő hisz. Mit Is mond, a témáról, életírásában:

„Frank Tinneyt akkor láttam, amikor először Jutottam el New Yorkba. Kedvence volt a Winter Garden közönségének, értette a módját, hogy belopja magát a szívekbe.” Pár sorral arrébb: „Néhány évvel később újra láttam Tinneyt a színpadon, de megdöbbentem, mennyire cserben hagyta mókázó képessége. Rendkívül nagyképűen csinált mindent, alig hittem, hogy ugyanazt a színészt látom. A nála tapasztalt változás szolgáltatta évekkel később a Rivaldafény alapötletét.”

Charlie Chaplin tehát nem a saját érzelmi világát akarta kiönteni ebben a filmben. Nem arról volt itt szó, hogy a színész az ötvenes évek elején a nagy társadalmi problémákat feszegető filmjeibe és az azok körül kialakult csatározásokba belefáradt — itt elsősorban a Diktátorra gondolunk —, ha• nem egyszerűen volt egy megdöbbenése, amely évekkel később témává, alkotássá érlelődött. Mi sem természetesebb, hogy Chaplin magára szabta ezt is, mint minden alkotását. Nem önzőén, nem a bohóc mindenütt és minden áron való önmuto- gatásaval — beszél js a filmben arról, hogy minden ember tulajdonképpen amatőr az egész életben —, hanem zárt ökonómiával, művészi elgondolásainak teljes fegyelmével, Chaplin ugyanis azt szerette volna tudni, hogy az ő mintája, ez a kiégett Frank Tinney miért vesztette el szellemességét és biztonságát. Minden bizony- nyal, ez a számunkra ismeretlen mulattató, először a biztonságát vesztette el, aztán a szellemességét és Úgy a közönségét. Chaplin Szédít a Rivaldafényben az

öregedés a baj: „Calvere

megöregedett, vizsgálódva befelé fordult, és rádöbbent a maga méltóságára; ezért vesztette eí a kapcsolatát a közönséggel.

Chaplin nem engedi ki a kezéből a már egyszer megfogott figurát. Ha ez a részeges clown züllésnek indult, mérjük le a züllését az érzékenység pontos mércéjén. Mellé áÚít egy még esettebbet, egy még szerencsétlenebbet. egy fiatal, ideggyenge lányi akiből az• zal csinál először embert, aztán karriert, hogy önnön

21.35;

Latin-Ameríka IV.

Az olasz dokumentumfilmsorozat negyedik része a Gerillaharcok — Egy-krízis okai címet viseli. S a filmben arra keresnek választ az alkotok, átm mu, Wien*, le»»*

biztatása közben küzd lány taipra állásáért. Az emberi jóság és részvét alapállás Chaplinnél. Nem

tud részvét és együttérzés nélkül elmenni az emberi nyomorodás mellett. A szeri- védések és a kudarcnál: minden megnyilvánulása hatással van rá. Ezért olyan könnyesen derűsek hősei is.

Nincs módunk most arra. hogy részleteidtől bizonyítsuk, mennyire tudatosan építkezik Chaplin, a filmíró, mennyire tudatosan és célszereün szervezi a mozdulatokban, a gesztusokban a hangulati töltéseket, Chaplin a rendező és a színész. A lány nyomorúságáról folytatott beszélgetések merész filozófiai asszociációkkal terhesek, az emberi értékről patétikusan harsogóak is néha. A néző szinte érzi, hogy most lélektani kényszer alá került, az a mókamester most nem tréfál, most zsarnok a maga módján, most nem altar ja elereszteni a fonalat, hajt valami felé és akkor a váratlanság félig hihető varázsával megérkezik az a bizonyos pillanat, amit nem ő játszik el, odaadja kitűnő partnerének, a Thereze-t játszó Claire Bloom-nak: ez bájos arc

világgá fényll azt a diadalt, ami a lélekben készülődött, az idegekben és az „Állok!- Állok !-Állok!M zokogásszerű kikiáltásával nagyszerű élményhez Juttatja el a nézőt. Mert minden jó és rossz váratlanul érkezik a világban és formája pofom egyszerű.

Nem árt, ha emlékeztetünk: Chaplin minden filmjére nagy műgonddal készült. Ezt a filmet is tizennyolc hónapi megfeszített munka előzte meg. Mindenben és mindenkitől, elsősorban önmagától a teljességet akarta. Már a női főszereplő kiválasztásánál is & lehetetlent kísértette, hogy minden együtt legyen. Áz önálló számként le kitűnő bn- 1ettbetéten hónapokig dolgoztak és csak nagy előkészületek után vállalta a kor két nagy táncosa, Melissa Vayden és André Eglevsky a hollywoodi szereplést.

És most nem árt az sem, ha felsoroljuk, hányféle elemből, műfajból, hányfajta ritmusból alakítja Chaplin a Rivaldafényt. Már a nyitójelenetnél, ahogyan az öreg szőlész hazaérkezik, az ittas ember kulcsforgatása a képiben a képzelet munkáját tételezi f«L Többször megismétel mozgásokat, amelyet ritmusba szervezve elementárisán hatnak. Innen a jutalom — játék két nagy mutatványáig — a zenebohózat a csúcs! — elkápráztat páratlan mozgástechnikájával és robbanó szellemességével. A bolhacirkuszban az arcmimika a főszereplő, míg a jutalomjátékban az egész tét. ÉS itt kell Hangsúlyoznunk a művész, az öregedő férfi nagyszerű íriaseségét és fiatalságát, ahogyan a test teljes fegyelmével kikényszeríti magából a könnyed akrobatikát. Testben és lélekben gyermeki ez a művész és nem azért hittük el neki, mert ő mondja.

Amerika népei számára a gerillaharc. Az égető társadalmi problémára vajon megoldás lehet-e a sokféle elméleten alapuló, gyors sikert remélő, de mindannyiszor elbukó gerillaakció? Bemutatják a földrész különböző országaiban oly sok vérrel és áldozattal járó harcok siker - 'elenségének okait, gazdasági, ársadalmi körülményeit, az Uruguayban, Bolíviában tör- 1 éviteket. S mint alternatívát — bemutatják a film készítésekor még a demokratizmus útját járó Chile példáját is. Azóta ez a példa sok tanulságot nyújtó történelemmé vált. A sorozat mai adásában egy döbbenetes képsort is láthatnak a nézők Che Guevaráról, aki gerillaként Bolíviában harcolt és

Az érzelmi ritmus —- ma többen kifogásolják, miért így mutogatta érzelmeit ez a nagyszerű játékos! — egysege». A hálás Thereze beleszeret az öregedő férfi Jóságáé a. emberi méltóságába. nem köszönettel, nem szánalommal, hanem ragaszkodással, mert az értéket az emberi nagyságot még fiatal szívvel is lehet lenyűgözőnek, lefegyverzőnek tartani. Az önmagát viszonylag jól ismerő Calvero pedig ragaszkodik önmagához, ahhoz a visszavonuláshoz, amelynek igazi vigasza egy mondatban hangzik el: Az élet, a boldogság, a sors, a/, tdő nem múlik el, csak változik. Ennek a változásnak rendeli alá önmagát is: van ereje ahhoz, hogy ezt megtegye, mert van emberi méltósága. E tekintetben vizsgáztató tükörnek is tartanánk Chaplin alkotását magunk/elé: mennyire és miért is tagadjuk meg manapság az érzelmek méltóságát?

Chaplin nem zenész, nem zeneszerző, a szónak lexikális értelmében. Zenéje mégis világhírű, ez a chap- lini dallam, amely ebben a filmben indult el & halhatatlanság irányába, örökzöld.

Ahhoz képest, hogy ez a Rivaldafény Chaplin önvallomásának is felfogható, fegyelmezetten és szerényen adja önmagáit az egész történethez képest. Mindent a helyére rak. a kellő mértékkel, mintha végrendelkezne. És a befejezés dicséri legszembetűnőbben a rendezőt, aki zenével ás balettel, a bájos táncosnő lebegő ritmusával búcsúzik a közönségtől.

A film 1952-ben készült

Technikája akkori, de a szellem, ami benne van, nem kopik a celluloidszalaggaL

Farkas András

Hazahozta a pali nkaföző* ből a valódi kisüstit. Tisztára mosott két félliteres üveget tölcsért keresett elő, s a nagy fonott üvegből mind a kettőt teleöntöttte. Mielőtt zsebébe süllyesztette volna, szeme elé szemmér- tékezte az üvegeket, úgy gusztálte bennük a kristálytiszta italt. Még esettintett is hozzá. Nem messze van Doroghoz Űj fehértó, átballag vele a komájához, hadd lepje a sárga • irigység, miféle jó pálinkát főznek Dorogon. Ügyis csak holnap este lesz iskola, addigra lesz idő bőven megtanulni azt a nehéz földrajzot Nehéz volt belefognia negyvenhat éves fejével, de már úgyis a hatodik osztályt járja.

Zsebre vágta az üvegeket, füle tövére nyomta a kucsmáját, s bekiáltott a nagyszobába a feleségének:

— Megyek Dékány komámhoz, Űjfehértóra, éjfél előtt Itthon leszek!

A második kilométerkőnél jutott az eszébe, hogy még csak meg se kóstolta saját pálinkáját. Pedig a hideg januári szél a csontjáig hatol. Elővette az egyik üveget, meghúzta. így már valamelyest kibírhatóbb. De csak valamelyest. Mikor tavaly a komája hozta nek’ a barack- pálinkát kóstolóba, hog' megörült, bezzeg a literes üvegben csak félig lötyögött. Fukar fehértói. Elég

lesz Mfci toostotóbe az egyik

Néprajz és történelem egy

szobában

A heveti helytörténeti múzeum gazdag néprajzi ét történelmi anyaggal várja az érdeklődőidet. Bemutatja a környékbeli ásatásoknál előkerült leleteket, az egyes Icorok jellegzetes fegyvereit, a parasztházak berendezési tárgyait, de itt találhatók az 1848-49-es szabadságharc dokumentumai is.

Képünkön: szép kiállítási darab 1830-ból, as átányl nyerges suba,

(Puskás Anikó felvétele}

Egy amerikai filmet hirdetett az előzetes műsor es egy olasz filmet mutatott be a televízió. E rovat hasábjain nemigen szoktunk filmekkel foglalkozni, azok kritikai megítélése nem a televízió- kritikus kenyere. Különben Is a mozi számára készült film televíziós adaptációja lehet szükséges, hasznos és célszerű is, de a képernyő méretein hitelesen megí telhetetlen. Most, hogy mégis szót ejtünk egy olasz filmről, a már évekkel ezelőtt a marikban bemutatott és most a képernyőn váratlanul felújított Elvtársakról, azt éppen ez a váratlanság teszi Indokolttá.

Tény és való, hogy a televízió napi aktualitását a „művész” filmeken számon kérni éppen olyan csacska- eág lenne, mint a Tv-hiradó

ben feltalálni akarni a művészi örökértékűséget. Most mégis a naprakészség az, ami az elismerésre méltó volt a televízió művészeti szerkesztőinek munkájában. A hét végeken, szerte az országban, Borsodban, Hevesben, Szabolcsban, Hajdú megyében, hogy csak néhányat említsünk meg, most tartották meg a megyei pártértekezleteket. A fél ország figyelme ezekre az igen jelentős, a kongresszust közvetlenül is előkészítő eseményekre terelődött. Az Elvtársak című olasz-francia film, Marcello Mastranani főszereplésével. jól hangolódott e megyei eseményekhez. így olyan „egyszerű” eszközzel is lehet nem fővároscentrikus a magyar televízió.

Szót

érdemel

ÁMági történetek

Bubó jött, azazhogy repült és sikert aratott. A magyar rajzfilmsorozat 9. folytatása már nemcsak arra adott lehetőséget, hogy meghitt Ismerősként köszöntsül; ennek az animációs filmsorozatnak a hőseit, de arra is, hogy leírhassuk: Bubó jött. láttuk és győzött. A «series- cseles Romhányi-szövegekkel spékeit figurák igazi felnőtteknek való mesét mondanak és élnek meg. És mindegyik történetke végén csal; annyi és csipetnyi a tanulság, amennyi elegendő ahhoz. hogy: magunkra ismerjünk. Titokban. Mert hangosan ugye azt mondjuk: hogy mi minden meg nem történhet az állatvilágban?

(gyurfcó;

DENES GÉZA*

Két

üvegigei is. Ismét a szájához

cmeiintette az üveg nyakát, s minden kortynál érezte, hogyan melegíti belsejét a finom kisüsti.

A negyedik kilconétericő- nél megint meghúzta. Az ötödiknél szintúgy. A hatodiknál alig nyelt egyet, felmondta az üveg a szolgálatot Leült a kőre, gondolkozott. De kár, hogy nem hozott külön még egy üveggel a maga részére is. A csípős szél pedig belopako- • dik a bekecse alá is. No de gyerünk, nincs már messze Újfshértó. Messziről már világítanak a község lámpái.

Felfrissült erővel csapta az üveget a kilométerkőhöz. Ekkor úgy érezte, hogy da- nolni kéne valami friss nótát. (Muszáj danoini. Csak belerikoltott a havas éjszakába, de nóta nem akart jönni. Mindegy na. A szél pedig mind erősebben, marja az arcát. Már nincs mesz- sze Üjfehértó. Már hallik messziről a kutyák csaholá- sa is.

Elővette vadonatúj esi- bukját, amit az asszonytól kapott a kishízó árából. Rácsiholt. Vagyis csak csiholt volna, mert a szél azonnal elfújta. Üjra megpróbálta, de nem sikerült. Hogy az a.. í „Befútta az utat a hó,..” — danolt torkasza- kadtából. Legalább egy nótára gyújtson rá. De a dohányfüstöt nem pótolja még az a nóta se, hogy „Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu fÖ6tve.” Ez pedig zöld. nem fehér, hogy minden fehér, aligha meg nem vakítja az embert ez a fehérsége« hónyavalya.

Megfordult, hogy a szélnek háttal rápipál jón. Ekkor érezte, hogy megszédült Szétvttette a lábát az ú’ közepén, háttal a szélnek háttal Ü j fehér tónak, úgy csiholta a gyújtót Végre sikerült, Nag#*. Mtetöí*,

pálinka

azzal nyugodtan megindult. Szíttá a pipáját, Peleiemet- kezelt a pipafüstbe. De arra már nem futotta a gondolatából, hogy vissza Is kellene fordulni. Csak ment billegdélve az út közepén vissza, Dorog felé. Arra is ki tud emlékezni ebben a dermesztő hidegben, hogy egy üveg pálinka faár odavan. Előhúzta zsebéből a másik, még tele üveget, meghúzta. S ment mind nagyobb erőlködéssel, de annál lassabban — visszafelé.

Mégse akar jönni ez a kutya Üjfehértó. Az előbb még világítottak a község lámpái. Vagy csak a szeme káprázott? Az nem lehet, hiszen a kutyaugatást is hallotta. Nem kell ezen gondolkodni, a gondolkodás is nehéz, fárasztó, csak menni és menni előre. Meg néha húzni egy kortyot az Üvegből Nincs is olyan dermesztő hideg.

A dorogi első kilométerkőnél megpihent. Kigurgu- lázta a másik üveg fenekén maradt pálinkát is.

Hirtelen fényesség szóródik a lába elé, az úttestre. Ugyan mi ez? Hát egy boltnak az ajtajából jön a világosság. Na végre, itt vagyunk Űjfehértón. Venni kéne a komám kis Jancsi fiának egy Üttörő csokoládét. Hadd lássák, milyen jószívű a dorogi nép. Szódelegve belépett. Elcsodálkozott. Ki is mondta, amit gondolt:

— Maga éppen úgy néz ki, mint a mi dorogi Lázár boltosunk.

— Hát az vagyok, Lazár boltos. Nem ismer meg ? Egy padban ülünk az esti iskolában. — És nagyot nevetett a segédjével.

Nahát, Hogy gúnyolódnak ezek a fehértóiak a dorogi emberrel. Zsebre vágta a csokoládét Az ajtóból még

^mmtacMÉa

— Mondják! Messze van még a komám háza?

— Ki a komája?

— Hát ki volna? Dókany János. Neki vinném ezt a kis pálinkát kóstolóba. — Azzal kivette zsebéből as-, üres üveget, megmutatta.

Az üres üvegre kitört a nevetés. Lázár boltos odaszólt a segédjének:

— Eredj, Pista fiam, vezesd el a szomszédot a komájához. — És nagyot kacsintott, amire a segéd mindjárt tudja, hogy az üres üveggel a lakására kell vezetnie.

Mikor benyitott a házajtón, felhördült:

— Ez meg éppen olyan mint az ón házam.

Felesége láttán kimeresztette a szemét:

— Akár a saját feleségemet látnám.

Lehúzták róla a deres ruhát, lefektették. A jó meleg ágyban kezdett eszmélni, mikor a kezébe nyomta s felesége a frissen főzött finom feketét:

— Most mán biztos —dadogta az ágyban, szürcsölgetve feketéjét —, hogy kerek a világ. Kerek is, még gömbölyű is, meg forog is, ahogy a tanító úr mondjai Csakhát hogy tudtam ily«* könnyen körüljárni?

Rászólt a feleségére:

— Vigyél át. lelkem, a tanító úrnak egy üveg pálinkát. De csak egy kétde- cís üveggel. És mondd meg neki, hogy tiszteltetem, holnap felelni szeretnék földrajzból, mert értékes tapasztalatokat szereztem.

Magára húzta a takaróját. Nemsokára a jó meleg dunna alatt ott érezte magát Űjfehértón, Dékány komájánál.

Másnap este hiába vártáé az esti iskolán.

IM£> iBbwár SS* Jnü