Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-20 / 43. szám

X

Jean Cocteau:

Rettenetes szülők

Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban

T Km ma «karjuk belebeszél<ot, hogy ez « dráma, amely 1838-ben készült, a francia burzsoázia és ezentúl a francia társadalom belső felbomlásának is drámája ás egyben soseizmográfszerű jelzése, hogy ez a társadalom képtelen len ellenállni a fasizmusnak — nos: ezt is megtehetjük, tenet, hogy Cocteau, ez a minden művészetekben az elsők közé sorolandó, de igazán talán semmiben sem első francia, ha ma is élne, meg is köszönné ezt Vagy elámtána rajta. He egy jó és franciásan sikamlós történetnek fogjuk fel e müvet, amelyet egy iág-vérig író írta, akkor bár éppen mert igazán írói alkotás, képtelen is volt kikerülni bizonyos társadalmi ítélkezést, nos, akkor egy jó «randa és franciás színpadi iátékot kapunk, amelyet szövegének szeilemessége — Örkény István kitűnő tolmácsolásában — színészvezetése, a játék bravúrjai tehetnek emlékezetessé a néző előtt

Ügy érzem, közel járunk az igazsághoz, ha azt írjuk, hogy Jean Cocteau már annak idején is inkább az utóbbi szellemben foganta művét és negyven esztendő távlatából felidézni, napjainkhoz akii- ina ti zálni ezt a történetet — sakkal inkább az utóbbi felfogást látszik igazolni. Ha ezt a drámát kellő színpadi eleganciával és könnyedséggel, a tragikus felhangok tragikumát nem túlságosan koriolyan véve, azt megfelelő v/intre való tompítással viszik színpadra, ha a játék és u szöveg tempója és nem pedig a kétségkívül meglévő melodramikus elemek harso- -líisa válik ingerlő lehetőséggé, akkor fel sem merül a kérdés: miért volt most ez a bemutató?

Azért és nem másért, hogy egy estén kellemesen, némi gondolati fűszerrel, jó néhány színpadi jeles zsonglőr- mutatvánnyal szórakoztassa el a szerző, a rendező és a színész a nagyérdemű közönséget. És szórakozni egyálta- laban nem valami középszerű, szégyelleni való dolog. Jól szórakoztatni meg kimondottan nemes tett

bizonytalanság miatt e téren sem volt egyenletes a mű tolmácsolásának színvonala. Ügy tűnt, hogy Sallós Gábor nem tisztázta kellően sem önmagával, sem a színészeivel, hogy milyen alaphangot akar megütni az előadás folyamán, illetőleg — s ez a tulajdonképpeni lényeg — mit is akar tolmácsolni a darab során és a darab ürügyén a nézőknek. Vagy ha tisztázta, azt csak felemásan sikerűit megvalósítania. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy a felvonások „színei", a történések tempója még műfajilag sem adekvátak, nem kötődnek egymáshoz, nem építkeznek egymásra. A bohózat elemei és a szinte Shakespeare! királydrámák tragikus hangjai keresik egymást teljesen reménytelenül a színpadon. E műfaji keveredés nem összeköt, de szétválaszt, felvonást, gondolatét, színészi stílust egyaránt.

Az imént még hahókra,

gyáva és jellegtelen, vacak- kacat találmánnyal semmittevő unalmát agyonütni akaró, korán megöregedett apa— Simon György: Georges — a második felvonásban hirtelen, mint fensőbhséges, félelmetes, kegyetlen, élettől duzzadó férfi jelenik meg, akiben még a nyomát sem tudjuk felfedezni előbbi felvonásbeli énjének. Hogy a harmadik felvonásra egy topogó, jóságosán csetlő-botló apa jelenjen meg ugyanezen a színpadon, aki sem jellemében, sem belső történésének ívében nem rokona, legfeljebb esek ismerőse akármelyik felvonásbeli elődjének. A modem ifjú Af. Szilágyi Lajos: Michel —, akit ugyan elkényeztet anyukája, és aki ugyan megpróbál szerelmében férfivá érni, úgy sikongat le s fel a színpadon, mintha a századelő valamelyik iskolájában készülne a vizsgára. A józan, a reális nővér, a pártában maradt vénlány —- Mát- hé Éva: Léonie sem találja meg valódi önmagát a színpadon, hol valami olasz komédia cserfes és csel szövő alakja ő, hol a meg nem értett tragika.

és játékában ezernyi « azm. Amit Kovács Mária megteremtett a dráma két első felvonásában, az helyenként színészi remeklésszámba ment 0 érzett rá legjobban, és <5 tudta a leginkább megvalósítani azt a figurát, amely így és ebben a formában kicsinyes, naiv, buta önzésével, pillanatnyi bátorságában is gyáva gyengeségével tudott mit mondani a ma nézőinek. Am a drámai csúcsra sajnos, Kovács Mária sem tudott fellendülni, — felkapaszkodni csak. Mindaz a finomság és mívesség, amely eladdig a játékát jellemezte, hatás helyett hatásvadászattá szürkült: a harmadik felvonás

nagy részében a nézőtérnek játszott, ahelyett, hogy színpadi halálát „élte” volna végig.

A színlap azt közB vetünk, hogy mindaz, ami a színpadon történik, az Párizsban történik és napjainkban. Ha azt írták volna történetesen «Te a bizonyos színlapra, hogy ami a színpadon történik, az a 30-as évek végén zajlik le, akikor sem éreztük volna friss rendezői felfogásnak és színészi játéknak azt, amit az egri bemutatón a színpadon láttunk. Még kevésbé érezhetjük ezt annak olyankor, ha napjainkról van szó, lett légyen a színhely Párizs, vagy Eger. A színészeket ne vezesse félre, hogy nem fukarkodtak és nem fukarkodnak majd a nézők a tapssal. Egy fiáért, vagy fiai miatt öngyilkossá váló anya sikoltozó haldoklása, egy az apja által megcsalt fiú földön való fetrengő kétségbeesése, más szóval az emberi érzések ilyen „kihangsúlyozott” színpadi megvalósítása könnyen kelthet gyors érzelmeket a nézőben. A gyorsan fellobba- nó láng azonban hamar kihuny. fis a színház nem mellőzhető feladata, hogy minden műfajban maradandó, de legalábbis tartós élményt szerezzen.

Gyurkó Géza

3te emfétefe eräei&mi Iws

mór fenyők, vastag törzsű tölgyek, tarka ruhás nyírek állongnak. De ez az erdő csendes. Más az, ha egy nép az emlékezés prizmáin, fénytörésein át figyeli múltját. Ilyenkor világosodnak meg összefüggések, kapnak értelmet kimondott és leírt szavak. Így vagyunk most mi, amikor harminc éve történt eseményekre, elmozduló házakra, felrobbantott hidakra, egy erdei ösvényre, elszakított családokra gondolunk. Hónapok óta tart ez az emlékezés: tanulságul is, okulásul is. Üjságlapokon, rádióriportokban, országjáró utakon, magányos sétákon emlékezik az ország. Fontos is, mert, ha egy nép elveszti emlékezőképességét, elvesző múltját és jövőjét, mert a holnapok a mára és tegnapokra épülnek. Harminc évvel ezelőtt a felszabadult ország még Debrecenre nézett, de már mindenki Pestre gondolt, mely ezekben a napokban kezdett új életet ,

□ □□□

Hallgatja a haligaior — kérdezi Rrapcsányi László bejáró munkásoktól, tanácselnöktől, hengerészektől, bányászoktól most már második alkalommal, amikor az eltűnt szó nyomán haladva a rádióműsorok hatékonyságát vizsgálja.

Januárbem Mányiban járt, ebben a 2400 lakost számláló Fehér megyei községben, ahonnan 240 ember jár el naponta más munkahelyre, a múlt héten borsodnádasdi munkások között Nádasd életét a lemezgyár, Ózd közelsége, a völgykatlanban épült munkáskolónia határozza meg. Egy munkás itt ritkán hallgat rádiót mert rosszak a vételi viszonyok. A Petőfi rádió adásaiba behallik a luxemburgi beat és a kuvaiti népdalok. Szívesen nézik a televízió-híradót sokuk tárnája volt a 30 éve történt eseményeknek. Az az érzésük, hogy a beszélgetésekből mondatokat hagynak ki a riporterek. Faluban élnek, de nem csak a község fejlődése, a gyár érdekli őket. Szívesen hallgatják a külpolitikai jegyieteket, hírmagyarázatokat, mert ezek a nagyvilágra nyitják szemüket. '

□ □ □ ú

A Nézőpont — Mészáros Tamás műsora — közművelődésünk néhány izgalmas kérdésére, az esztétikai nevelésre, jó tankönyvek szerkesztésére, a cirkuszi látványra, egy agyonkitüntetett népművelőre. a szabad idő értelmes felhasználására irányította a hallgatók figyelmét. Tény, hogy a megnövekedett szabad idővel nem növekedett a művelődésre fordított idő. A műveltségnek ma még nincs presztízse. A férfiak áruba bocsátják szabad idejüket, mert a mellékmunka pénzt jelent és erre szükségük van az elsőgenerációs városlakóknak, akiknél azonban a magasabb életszínvonal nem párosul több kultúrával. Mindaddig, amíg nem alakulnák ki az új munkaidő-mérlegek és ebben a szabadidő-struktúra, a felszabadított szabad szombatok négy órai illúzió- számba mennek.

Más kérdés, hogy felkészítettük-e a társadalmat ennek a négy órának értelmes fel- használására? Erre keresett választ Szalai Sándor, akadémikus és Pártos Vera matematika-fizika szakos tanár, amikor az esztétikai nevelés fontosságáról beszéltek. Egy matematika tagozatos osztály tanulói vajmi keveset hallhatnak és tanulhatnak a szürrealizmusról és az új romantikáról. Ezért is kellene összevont tantárgy keretében — hasonlóan a világnézetünk alapjaihoz vizsgálni a szépet A gyerekek nem tudják elmondani, miért szép egy vers, egy festmény, műemlék vagy városképi együttes. De ha így van, akkor új tankönyvekre

lenne szükség. Szalai Sándor

/

mozgékonyságuk. ruga! mam

ságuk, elevenségük miats jobbnak tartaná, ha tanfolyóiratokat (nem módszertani] szerkesztenénk. (Egy tudós if folyóiratokból tanít]. Mi olyan gyors a tudományok fejlődése, hogy amikor a tankönyvek megjelennek már ú; összegezések megírására kellene gondolnunk. A tankönyvek nem követik a gyorsan változó életet, társadalmi jelenségeket, művészi irányzatokat.

A jövő érdekében a szellemi rozsda, az avulás elten kellene felvennünk a harcot Ebergényi Tibor

Egyetemi előkészítő — Egerben

Két éve mér annak, hogy az egri Megyei Művelőd«« Központ első ízben egyetemi előkészítőt hirdetett a város középiskolásai számé ra. Az idén folytatva ezt a hasznos és sikeres kezdeményezést, történelemből, magyarból és népművelésből szerveznek előadásokat a mintegy 150 érdeklődő fiatalnak. A gimnazisták és szakközépiskolások megismerkedhetnek a felvételi követelményekkel, s egyben bepillantást nyernek az egyetemeken, főiskolákon folyó munkába is. A magyar nyelvet és irodalmat kedvelők csütörtökönként, a történelem iránt érdeklődői« minden kedden, a népműveléssel foglalkozók vasár naponként hallgathatnak előadásokat.

Legközelebb ma. csütörtökön, dr. Imre j László, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára beszél a romantikáról, valamint Vörösmarty és Kölcsey költészetéről a magyar szakra jelentkező «bakoknak.

Cocteau drámájának egri isemututója azonban —• Sallós Gábor nem következetes rendezői értelmezése miatt — csak részben felelt meg a szórakoztatásnak. És mert erőltetett is volt, holmi intő példabeszédnek sem felelt meg a családi élet napjainkban is meglévő kis — sőt nyárspotgári erkölcseit és erkölcstelenségeit illetően. A Rettenetes szülők ötszereplős dráma, vagy fogalmazzunk

inkább hétköznapi értelemben: színdarab, öt lehetőség, hogy a színpadra lépő színész kiélhesse magát, megcsillogtassa művészetét és szakmai tudását, jó értelemben vett rutinját, és alkalom, hogy egyéniségéhez gyúrja a figurát és a színpadi figurához alakítsa egyéniségét. Jó- magunk voltaképpen ezt tartjuk talán legnagyobb erényének e Cocteau-darabnak.

Sajnos a rendezői és ennek nyomán a kérezhető színészi

20.00

A Thibauit család

Egy nagy formátumú, világhírű családregény kerül ismét a magyar tv-nézők

• i"--------------------- ■

' Qjtwimi

február 28» esütfirtSfe

Simon György, \Vfáthé Éva, M. Szilágyi Lajos alakítása így és ezek miatt válik egyenetlenné és ezen sem Simon György és Máthé Éva vitán felüli színészi kvalitása, sem M. Szilágyi Lajos nemes és tiszteletre méltó lelkesedése sem tud segíteni. Hcczey Éva bája és szépsége kellemes látvány ugyan, de még nem hiteles színpadi alakítás. Tehetsége biztató, de Madelaine az ő számára még túlságosan magasra nőtt egyéniség, nem éri fel azt.

Külön is szeretnék szólni a színmű kétségtelen kulcsfigurájáról, az Yvonne-t alakító Kovács Máriáról. Az ő Yvonne-ja úgy jelenik meg a színen, hogy szinte bizonyossá válik a nézőben, ez lesz az egyik legemlékezetesebb alakítása a neves színésznőnek. Könnyed, sziporkázó, elhanyagolt csúnyaságában is Regans a játéka

elé, francia tv-film változatban. Roger Martin du Gard A Thibauit család című regénye, hat részben, csütörtökönként. A filmben egy francia nagy polgár család válsága elevenedik meg: apa és fiú, majd a két testvér ellentétén. ellentétes egyéniségén keresztül ábrázolva. Az első világháború előtti időszak éveinek küzdelme a világbéke megmentéséért, a háború kitörése miatti szörnyű kiábrándulás — ezek az érzések határozzák meg a regény egyik hősének, Jacquesnak az alakját. Szerb Antal írja róla: „... a forradalmi francia, az ember, aki hősies őrülten pusztul el, hogy tiltakozzék a világ hősies őrületei ellen.”

A Thibauit család Martin du Gard világirodalmi jelentőségű regénye még befejezése teljes megjelenése előtt elnyerte az irodalmi Nobel-díjafc, _____•

N

yikoláj Zabelkin, a Szovjetunió Hőse:

Magyarországért harcoltunk

XBútsú és kitüntetés

1944 márciusának végén ezredünk Pusztaszabölcs határában állomásozott. E napon kaptuk meg kitüntetéseinket a Magyarország területén folytatott harcokért és ugyanez a, nap a búcsú pillanatát is jelentette az országtól. Ezredünk parancsot kapott, hogy vonuljon az osztrák határ, majd Becs felé.

Ezredünk felsorakozott a , falu szélén. A tábornokot vártuk a fronttörzstől. Amikor megérkezett, kíséretével együtt kiszállt a gépkocsiból és megkezdődött a kitüntetések ünnepélyes átadása.

A lista váratlanul az én

nevemmel kezdődik, jóllehet az ábécében nem éppen az első helyen áll. Valószínűleg azért van így, mert ón vagyok az ezrednél az egyetlen, aki a Szovjetunió hőse. Utánam Viktor Bokov kerül sorra, ö mar az ábécé szerint következik.

Egymás után lépnek az ezred elé előbb a tisztek, majd az altisztek, tisztesek és harcosok. C6ak annyit mondanak: „A Szovjetuniót szolgálom!”, hátraarcot csinálnak és már újra a sorban állnak. ,

Ha most Vologya Anyiszi- mov szavai szerint filozofikusan nézzük az előttünk lejátszódó eseményt, akkor képzeletünkben nagy és hosszú utat látunk, falvakat, városokat, egész országokat, amelyeken harcolva végigmentünk mindazokkal, akik ma a tábornok kezéből átveszik a kitüntetéseket. Sok bai társunk nem ért ' el estnek az üboak » uége>

m S azokat, akik életben

maradtak, még erősebb barátság fűzi egymáshoz.

Néhány tisztet leszámítva, jóformán alig akadt köztünk hivatásos katona. A háború bonyolult tudományát a fronton, gyakorlatban szereztük meg. Megtanultuk ütni-vemi a fasisztákat még akkor, amikor visszavonulóban voltunk. S amikor támadásba lendültünk, már úgy mértük rájuk a csapásokat, hogy ismertük a harc tudományát. Mégis, lélekben mindenki az maradt, aki a háború előtt volt. a legteljesebb civil.

Nézzenek csak Koskinra! Kilép a sorból és komótos léptekkel halad, mint egy jól képzett szakmunkás. Jól tudja, mit ér. S amikor a tábornok átnyújtja az őrmesternek a Vörös Csillag érdemrendet, s kezet szorít vele, becsületszavamra mondom, az az érzésem támad, hogy nem a tábornok gratulál Koskinnak, hanem Koskin gratulál a tábornoknak ahhoz, hogy ilyen nagy megtiszteltetés érte: átnyújthatja neki, az őrmesternek az érdemrendet.

Vologya Anyiszimov, az egykori egyetemi hallgató kiváló, derék katonának akar látszani. Kihúzza magát, mellét kidomborítja, köpenye még feljebb szalad. Vologya legszívesebben letépné magáról. De most nem csinálhat ilyesmit. Szégyell! magát a szófogadat- lan köpeny miatt, szégyelli egész külsejét, s vagy emiatt, vagy attól a feszültségtől, amely lelkében tombol, elvörösödik s mint mindig ilyenkor, sűrűn pislogni kezd. De kár izgulnia. Körös-körül csupa jóindulatú arc. Megértik lelkiállapotát, « « tenornak oly tedoman

4

és szívélyesen, mosolyog Vo- logyára, hogv az nyomban úgy érzi magát, mintha régi ismerősével találkozott volna.

Kissé hlmbálódzó járással közeledik Duskin, a favágók fia, a született szibériai. Én tudom róla, hogy nem szereti a katonai szolgálatot. Nem rejti véka alá. De Viktor az embereknek ahhoz a

ritka kategóriájához tartozik, akik még azt is alaposan és lelkiismeretesen végzik él, amit nem szeretnek.

Lassan a végéhez közeledünk ennek a rövidke filmnek. S amíg Noszov kapitány összeszedi az okmányokat, amíg elviszik az asztalt és leszedik a vörös térítőt s elteszik az újabb ünnepségig, addig nezaúnte te

egy mérik helyre. Oda, ahol most másmilyen asztalokat terítenek meg, de nem vörös, hanem egyszerű fehér abrosszal. Az asztalon feltűnnek a vizeskancsók, sörösüvegek és még konyak, is kerül valahonnan.

A régi jó fronthagyomány szerint az érdemrendet le kell öblíteni. Ezt a hagyományt mindenki tiszteli — a közkatonától a tábornokig. S ha az embernek nem sikerült maga köré gyűjtenie bajtársait, hogy leöblítse kitüntetését, akkor később, akár egy év múlva is, de

meg kell tennie. Annak sátán. nincs semmi jelentősé-, ge, hogy milyen kitüntetési: kapott. Lehet az a legegyszerűbb Harci Érdemekért Érem vagy a legmagasabb kormánykitüntetés — a Szovjetunió Hőse Arany Csillaga — barátok közt a legnagyobb tisztelettel ünnepük meg.

Wm4

A riportsorozat szerzője: Nyikoláj Zabelkin. a Szovjeté

unió hőse. Jobb oldalt: harminc esztendővel ezelőtt, Bicske határában. Bal oldalt: ma, az APN hírügynökség budapesti jöszerkesztőjeként, dolgozószobájában.

1