Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-18 / 41. szám

A Volpone műfaji megjelölése: komédia, ügy is játszották és játsszák, sőt, még úgyabbul is: a vá­sári komédia harsányságá- vaL A televízió olyan komé­diát mutatott be Volpone címmel, amelynek hősei nem kötnéd iáznak. Fehér György rendezése és a puri­tán, valójában csak jelzett színpad, Edelényi János min­dent leleplező, az emberek leikébe is beható kamerája nyomán a ma „Ben Johnso nát” kaptuk. Ben Johnson. Volponéjának lehető legkor­szerűbb értelmezését Ennek a kemény, sőt „dur­va” írónak, aki Shakespeare kortársa volt és nélkülözte ugyan annak zsenialitását, de nem nélkülözte mindent látni tudását és akarását ko­ráról, a Volponéban talán évszázaddal, ha nem évszá­zadokkal előzte meg a pénz és az ember viszonyának le­leplezését A pénznek, mint egykori csereeszköznek, ér­tékkifejezőnek a hatalommá való növekedését, s ennek nyomán a társadalom rotha­dását. Erről írt, ezt leplezte le Ben Johnson azzal a mű­fajjal, amely az 6 korában a legagitatívabb volt. amely a legszélesebb tömegek értését és együttérzését váltotta ki, amely műfaj egyformán ért­hető volt mindazok számára, akik egyformán szenvedtek az angol, a klasszikus kapi­talizmus előretörésétől, A televízióban, egy komé­dia keretében, az ember tra­A KtPfRNIO [KIT Sédiáját láttuk: hogyan vá­lik embertelenné. Igaz, a tör­ténet vaskos és kacagtató, Volpone bukása igazságot osztó — lenne. Ha nem lenne ott, ha nem hangsúlyozná kü­lön is, a kamera is, a rende­zés is: Moscát. A folytatást! Aki furfangjávál erősebb volt eme Volponénál, aki meg furfangjaival erősebb akart lenni és volt is ama Corvinánál, aki... a tmer w a* « iw története ez. A gyengébbet, a pillanatnyi megtorpanót élte- posók története került hát a képernyőre. Hlyét Gyula nemcsak szép. de karakte­risztikus fordítása olyan sze­replőgárda kezében vált e közzé, amely tudott úgy harsány lenni, hogy nem harsogott, úgy komédiáim, hogy nem bohóckodott és úgy bontani ki a megformált figura jellemét, hogy az ár­nyalt, hiteles, drámai »lakká váljék a képernyőn. Valahogy nem is volt ked­vem igazán nevetni. Valahogyan nem is tudtam igazán nevetni Valahogyan nem is nevet­tetni akart a televízió ' Ben Johnson komédiájával. Figyelmeztetni? Befejeződött Láng Vince története A film első része sikeres volt A szerzők, a rendezők és maguk a szereplők Is úgy érezhették, hogy ezt a sikert nem folytatni, oktalan dolog lenne a történet lehetőségé­vel, a nézőkkel és önmaguk­kal szemben is. Folytatták. És az „Egy óra múlva itt vagyok” már sorozatcímében is magában hordta ellent­mondását, az is inkább csak emlékeztető volt az „erede­tire”, mintsem alkalmazha­tó és értelmező cím a foly­tatáshoz. Sikeres epizódok, jó ötletek, fel-felvillanó szí­nészi remeklés is, — mégis jobbára műfaji egyenetlen­ség és tanácstalanság jelle­mezte ezt az egész sorozat- folytatást A burleszk határát súroló pillanatok után a do­kumentum film-kockák hite­lessége, hogy azt szinte meg­kérdőjelezhesse a folytatás újabb kitalált játékossá­ga... Nem merték tovább foly­tatni „napjainkhoz” közeled­vén a szerzők groteszk flgu rájuk groteszk történetét egy kegyetlen világ közepette? Valószínű, sőt bizonyos, hogy nem tudták. Vagy, ami még legalább ennyire bizo­nyosabbnak tűnhet: nem Is akarták. Ezért aztán sem derülni, sem iszonyodni, sem szórakozni, sem elmélyülni nem is tudtunk ezen a tele­víziós filmsorozaton. Gyurkó Géza 2OJ0; Latin- Amerika ül. Jelenet a „Kedvet együttlakók" című, magyarul be­szélő NDK-filmsor ozat VL részéből. Győzőit egri csapa* Jöjjön Telünk Jerevánba! MSZBT-vetélkedő a megvessék helyen .. £ l *i A televízió ínyencekké for­málja az embereket jobbnál jobb ötleteivel, egyre Igé­nyesebb műsoraival. így va­gyunk a mind közkedvelteb­bé váló vetélkedőkkel is. Ügy tűnik, hogy korunk technikai csodájával aligha lehet versenyre kelni, hiszen a képi kifejezés eszközei igen változatosak, s a kamerák le­hetőségei szinte korlátlanok. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos vetélkedő­sorozatának egri középdön­tője, amelyet vasárnap dél­előtt rendeztek a Megyei Mű­velődési Központban, ennek ellenkezőjét bizonyítja. A versenyzők — a salgótarjáni Kohászati Üzemek, a Heves megyei MEZŐGÉP — a Szol­nok megyei Tanács, a miskol­ci 3-as számú Volán és a Monori Állami Gazdaság csa­patainak tagjai — több mint három órán át mérkőztek a legjobbnak járó elismerésért, s a szép számú közönség nem feszengett, nem unatkozott, hanem ismereteit is gyarapít­va élvezte ezt a maratoni já­tékot Az országos programsor»­zatot három évforduló — hazánk felszabadulása, a hit» lerizmus felett aratott győze­lem és az MSZBT megalaku­lásának harminc éves jubileu­ma — alkalmából hirdették meg, s a városi és megyei elő­döntők után — ezekre 350 tagcsoport képviselői nevez­tek be — került sor a közép­döntőkre, amelyek közül az utolsó előttit rendezték a me­gyeszékhelyen. Szűkebb pátriánk csapatá­nak tagjai — Pető Zoltánná műszaki rajzoló, Sróf József osztályvezető-helyettes és Koncz Lajos osztályvezető — lelkiismeretesen felkészültek, s becsülettel elsajátították a meglehetősen szerteágazó s gazdag anyagot, amely ma­gába foglalta a Szovjetunió történetét, gazdasági, társa­dalmi, politikai és kulturális életének főbb jellemzőit. Tájékozottságukat már a rajt is jelezte. Mindjárt ne­héz fába vágták a fejszét, s könnyebb helyett a komo­lyabb kérdéseket választották, megnyerve ezzel az érdeklődő közönség tetszését Ismerték a szovjet irodal­mat, kitűnő idegenvezetők­nek bizonyultak, szemlelete­Konca Lajos, Pető 'ZottärmÜ, (Fotó: Puskás Anikód gedett lehetett szereplésévet Méltatják Török fstuáa igazgató sokoldalú segítségét, aki munkaidőkedvezményt is biztosított számukra. S nem hiányoztak a vetél­kedőről a munkatársak sem Drukkoltak, megtapsolták a rátermettségre valló válaszo­kat, s maguk is vezették, el­lenőrizték a pontszamok ala­kulását — Remélem, ejsők lesznek — bizakodtak a szünetben. Így is történt. A fordulatos, szórakoztató, tudásgyarapító játék győzte­se a MEZŐGÉP gárdája lett Velük legközelebb augusz­tusban, vagy szeptember ele jén találkozunk s televízió képernyőjén, ahol legalább kétmilliós nézőtábor előtt bi­zonyíthatják képességeik leg­javát. (pécsi) Az olasz dokumentum­filmsorozat harmadik részé­nek alcíme: Van-e a föld­résznek saját útja? A kér­désre az élet, a történelem felel igennél; a napi hír­adásokban helyet kapó chilei, perui, argentínai ese­mények sűrűn irányítják fi­gyelmünket e forrongó föld­részre. AZ olasz televíziósok sor­ra veszik a forradalmi ese­ményeket a földrész husza­dik századi történetében. Ezekből is kiderül, hogy az új születése gyakran kínok­kal jár, a társadalmi fejlő­dés olykor vakvágányra fut­hat, a forradalmi folyamat­ban törés következhet be. Így például a mexikói 1910-es események után a diktatúra megbukott ugyan, de a mozgalom súlyos tor­zulást szenvedett 1959. január 8-án megala­kul Latin-Amerika első szo­cialista állama: Kuba. A kiutat kereső többi ország számára is világossá válik: Kuba példáját érdemes kö­vetniük. Meg kell találniuk az Egyesült Államoktól való gazdasági é8 politikai füg­gőség elszakításának útját. A sorozat mai adásában megszólal Che Guevara és Salvador Allende is. Nyikoláj Zabeikin, a Szovjetunió Hőse: Magyarországért harcoltunk VHL Párbaj a Frrdinándokbal Másnap átvezényeltek ben­nünket a Balaton és a Ve­lencei-tó közötti területre. A hitleristák ott indítottak új támadást a 3. Ukrán Front csapatai ellen. Újabb harckocsikat és Németor­szágból átdobott friss erőket vetettek be. Elkeseredett harcok bontakoztak ki, ame­lyekben az ellenség sokszor 500 páncélosa is részt vett egyszerre. A következő kis epizód csak egy volt a nagy csatában, méghozzá akkor, amikor a fasiszta támadás kezdett kifulladni és a 3. Ukrán Front csapatai véde­kezésből támadásba lendül­tek. Az út a nádas szélén ve­zetett, mögötte már süppe- dékes láp és víz. jobbról meredek part Megkerülni sehol sem lehet. Két önjáró, Ferdinánd-típusú fasiszta lö- veg tűz alatt tartotta az út­szakaszt A gyalogságot a földhöz szegezték tüzűkkel. A szovjet páncélosok nem tudták fedezni a katonákat, mert ezen az útszakaszon nem jutottak át Három harckocsinkat már eltalál­tak, fekete füsttel égtek. Az égő tankoktól néhány száz méterre légvédelmi ágyút ál­lított fel a legénység. Két- három perc, és megkezdő­dik tüzéreink és a Ferdi- nándok párharca. A lövész­ezred megfigyelőállásáról mindent világosan láttam. Figyeltem a légvédelmi tű­zerőket, de aam tudtam se­gítem, mert elfogyott a lő­szerünk, és az utánpótlás csak 2—3 óra múlva ért oda. Csattant az ágyú első lö­vése. Kék villanás vakított egy pillanatra, s mint a vil­lám, végighasított a leve­gőn a páncéltörő lövedék. Még füstölgőt* a lövedék vágta tölcsér, de a légvé­delmiek kicsit feljebb, újabb ágyút vontak lőállás­ba. Erre is ugyanaz a sors várt Csak két lövést tudott leadni, és eltalálták a né­metek. A megfigyelőpontra le tüzér vagy! Ott, a domb mögött van még egy 17 mm-es ágyú. Kilőhetned ezt az átkozott két Ferdinándot! — Megpróbálom, tábornok eLvtárs. — Sok «mrencsét! — mondta a hadosztályparancs­nok és barátian hátba vere­getett. Egy pillanatra megálltam a gránáttölcsémél, ahol nem sokkal ezelőtt ágyúk voltak. Nekitámasrkodtam az útszé­Tolbuhin, a Szovjetunió marsallja (jobb oldalt), Zsollov v ezer ezred es és Iví altábornagy, a dunántúli harcok idején. Válaszul négy lövedék csa­pódott be a löveg mögött. Űjabb torkolattűz a bokrok mögül és a válasz. A meg­figyelőállásból jól láttuk, ho­gyan találta el az egyik el­lenséges lövedék ágyúnkat, magasra wetveg » Okiét, megérkezett a hadosztály­parancsnok. Arca sápadt volt és feszült. A helyzet kritikus. A két Ferdinand egész hadosztályunk táma­dási tervét veszélyeztette. A tábornok felém fordult: rs te fisxeü. főhadnagy. li fiatal fának. Kutyáid éreztem magam. Nem hi­szem, hogy megijedtem vol­na: 20 éves korban ritkán gyáva az ember. Ma bizo­nyára jobban megijednék, hiszen az évek múlásával az ember esmi iakábfa &w magát Nem arról volt saój hogy inamba szállt a bátor­ság, csak — gondolom, meg­értik — szörnyű volt arra gondolni, hogy még néhány perc és éppúgy semmivé válsz, mint a légvédelmi tü­zérek; az út szélén újabb tölcsért vág a lövedék rob­banása és legjobb esetben vérbe fagyva visznek sátor- lapon a kötözőhelyre. — De hogy tudták olyan gyorsan kilőni az ágyúkat? Ez a gondolat kínzott A tit­kot gyorsan meg kellett fej­teni. Lázasan dolgozott az agyam. Hirtelen, mint a vil­lám, újra magam előtt lát­tam az ágyúk torkolattüzét A torkolattűz alapján lőt­ték be magukat a néme­tek, ezért találtak szinte té­vedés nélkül — világosodott meg az agyamban. Meg­könnyebbültem: be kel! csapni a németeket. A meg- figyelőáUásról távozóban ma« gammal vittem Viktor Di®4 kint. Elküldtem az ágyúért én meg az égő páncélosok; felé indultam. Ott, a hare« kocsik mellet, pontosan mö-J göttük, a sűrű füst fedezed lében akartuk felállítani tat ágyút. Duskin 15 pere műlvsí megérkezett. Óvatosan oda« kúszott hozzám: — Látja? — kérdezte súgva, mintha meghallhatta volna valaki. — De ég mennyire — fe­leltem. — És minden álcá­zás nélkül állnak! — Egészen elszerotelened- nek! Na, majd egy kicsit megpiszkáljuk őket. — Vagy ők minket — gon« doltam magamban, de az őr­mesternek azt mondtam: — Itt 'állítjuk fel az ágyút. Az út mentén futóárkot kell ás­ni. Érted? Am egri csapaté tagjai tSróf Józant sen érzékeltetve MosAva ne« vezetességeit. A többiek sem vallottak kudarcot: ők is el­kalauzolták a hallgatóságot Gorkijba, Jerevánba, Lenin- grádba, Kijevbe, a MEZŐ­GÉP együttese mégis kima­gaslott a rangos mezőnyből, megszerezte a legtöbb pon­tot, s már szünetben úgy tűnt: aligha vitás az elsőség. ők azonban továbbra is drukkoltak, s az esélyek he­lyett inkább a felkészülésről beszéltek. — A feladatokat megosz­tottuk, s szabad időnk jó részét közös tanulásra fordí­tottuk — értékeli csapatát Koncz Lajos. — Nem volt egyszerű Moszkváról beszélni, hiszen még sohasem jártam a szov­jet fővárosban — mondja Pető Zoltánná, aki igazán elé-

Next

/
Thumbnails
Contents