Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-14 / 11. szám

/ Hétfő »**! vü'oolitikai kommentárunk: Nem lehet hallgatni Santiagóban szinte abbán az időben szállt fel egy utasszállító repülőgép a törvényellenesen megdöntött chilei Népi Egység kormánya két miniszterével és há­rom magas rangú tisztségviselőjével, amikor Brüsszel­ben a Russell-bíróság megkezdte a latin-amerikai dik­tatúrák, mindenekelőtt a chilei junta népellenes ter­rorjának vizsgálatát. E szombat délután esemény meggyőzően tanúsít­ja, hogy nem hiábavaló a nemzetközi haladó közvé­lemény küzdelme a chilei junta börtöneiben szenvedő hazafiak megmentéséért. A chilei fasiszta rezsim kény­telen volt meghátrálni a haladó erők nyomása előtt, hiszen a rezsim képviselője azt is bejelentette: néhány ország — Olaszország, Venezuela és Mexikó — nagy- követségén menedéket kapott többszáz politikai fo­golynak, köztük Laura Allendénak, a meggyilkolt el­nök nővérének is engedélyezik az ország elhagyását. Ez az esemény azonban nem tévesztheti meg a vi­lág haladé erőit, minthogy az elnyomás és üldözés nem csökken, inkább erősödik Chilében. A hírügynök­ségi jelentések szerint a junta biztonsági szervei az el­múlt héten is 475 személyt tartóztattak le. Nem alap­talan az a feltételezés, hogy a chilei rezsim a mostani gesztussal részben az Egyesült Államok támogatását kívánta megkönnyíteni. Hortensia Allende, a meggyil­kolt elnök özvegye a New York Times vasárnapi szá­mában közölt cikkében hívta fel a figyelmet arra, hogy Chile rendkívül súlyos gazdasági válsággal küzd, a drágaság tovább növekszik, a munkanélküliség pe­dig a keresőképes lakosság több mint tíz százalékára terjed ki. Ebből kitűnik, hogy a rezsimnek az USA támogatására van szüksége. Közismert az is, hogy Wa­shington a nemzetközi közvélemény követelésére en­gedményekre szólította fel a tábornokokat. A világ haladó erői nem hagyhatják abba a küz­delmet, hiszen a junta mindeddig megtagadta Luis Corvalán-nak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának szabadon bocsátását. A harc folytatását szolgálja a Rus­sell-bíróság Brüsszelben zajló ülése, amelyen részt vesz a meggyilkolt elnök özvegye, Hortensia Allende is. Az ülés egyik előadója kijelentette: „fel kell hív­nunk a kormányokat és a népeket arra, hogy szün­tessenek meg mindenfajta gazdasági és diplomáciai kapcsolatot a chilei diktatúrával, semmiféle nemzet­közi fórumon se ismerjék el a Pinochet-rezsim illeté­kességét. Külön felhívást kell intézni az Egyesült Ál­lamok népéhez annak érdekében, hogy az amerikai kormányzat és az amerikai irányítás alatt álló nem­zetközi monopóliumok kényszerítsék rá a beavatkozás megszüntetésére Chile és a többi latin-amerikai ál­lam népének életébe.” A világ haladó emberei tovább folytatják a har­cot, mert a hallgatás a kínzások, a terror támogatását jelentené. Strauss Pekmgben „Kína egységre és függetlenségre bátorítja Nyugat-Európát...” A Kínai Külügyi Intézet meghívására Pekingbe érke­zett Franz Josef Strauss, a Nyugatnémet Keresztény Szo­ciális Unió elnöke. Strauss két hetet tölt Kínában, s eközben az ország vezetőivel tárgyal, illetve vidéki váro­sokat keres fel. A jobboldali bajor politi­kus kínai látogatásának dek­larált célja a véleménycsere, * amely jobbára „európai kér­désekre” összpontosul majd. Mielőtt Pekingbe indult vol­na, Strauss több ízben is ér­tésre adta, hogy akárcsak a kínai vezetés, ő maga is ide­genkedik attól' az állítólagos „eufóriától”,, amellyel a kor­mányon levő szociáldemok­rata-szabad demokrata koalí­ció (vagy éppenséggel a nyu­gat-európai politikusok egy tekintélyes csoportja) az NSZK keleti politikáját vagy az európai enyhülés problé­makörét szemléli. Másfelől, mint ezt a tiszte­letére adott vasárnap esti banketten a CSU-vezér kije­lentette, .nagyon hasznos­nak” tartja, hogy Kína egy­ségre és függetlenségre báto­rítja Nyugat-Európát. Ugyanezt a gondolatot a Kínai Külügyi Intézet alel- nöke oly módon fogalmazta meg, hogy „Nyugat-Európa népei egyre jobban feléled­nek és harcot folytatnak a szuperhatalmak felügyelete ellen”. Az iráni sah Becsben A vasárnap délután óta magántól ogaitáson Ausztriá­ban tartózkodó iráni ural­kodó, Reza Pahlavi felkeres­te döblingi villájában dr. Ru­dolf Kirchschläger osztrák szövetségi elnököt. A két ál­lamfő szívélyes" beszélgetést folytatott a két országot érin­tő kérdésekről. A tanácsko­WHS. január 14* k«ld zásról nem adtak ki közle­ményt. Bécsben figyelemre méltó­nak tartják, hogy az évi szo­kásos orvosi ellenőrző vizs­gálatra étkezett iráni csá­szárt lényegileg nem hiva­talos formában, de mégis protokolláris jelleggel üd­vözölték, mert a Schwechati repülőtéren Kirchschläger szövetségi elnökön kívül Bi- elka-Karllreu külügymi­niszter is megjelent. Az osztrák fővárosban Reza Pahlavi bécsi tartózko­dásának egész idejére rend­kívüli biztonsági intézkedé­seket léptettek életbe. Az USA megsérti a párizsi megállapodást Csodatevő vagy szélhámos trükk? Bírálnak az angol kommunisták Londonban hétfőn nyilvá­nosságra hozták Nagy-Bri- tannia kommunista pártjá­nak „Társadalmi szerződés: Csodatévő balzsam vagy szélhámos trükk?” című röp- iratát, amelyet Bert Ramel- son, a párt onszágós végre­hajtó bizottságának tagja írt: A röpirat hangoztatja: a brit munkásosztálynak el kell vetnie azt az elképzelést, hogy reálbérét az úgyneve­zett társadalmi szerződés szerint csökkentsék. Az inflá­ciónak nem a bérkövetelés az alapvető összetevője, ha­nem az általános drágulás. Ramelson követeli a társa­dalmi szerződés nélküli sza­bad bérharc jogának helyre- állítását. Az a körülmény, hogy a bérkövetelés mértékét maga a szakszervezeti főta­nács határozta meg, nem vál­toztat a tényen, hogy össze­egyeztethetetlen a szabad kollektív bérharccal — álla­pítja meg a szerző. Nagy-Britannia Kommu­nista Pártjának központi végrehajtó bizottsága jóvá­hagyta Gordon Mclennan- nak, a párt országos szervező titkárának a hét végén elő­terjesztett beszámolóját, amely Anglia gazdasági hely­zetével foglalkozott. A jelen­tés megállapította, hogy a munkáspárti kormány veze­tői veszélyes útra léptek, s ezen az úton a jobboldal irá­nyítja őket. A brit kormányzat Deli ti­ltó ja az életszínvonal sül­lyesztését tűzte ki célul. Ezt a beszámoló a munkásmozga­lom szempontjából „rendkí­vül súlyos és veszélyes” hely­zetnek nevezi. Hangsúlyoz­za: szükség van a baloldali erők összefogására, bármily körülményes legyen is ennek az egységnek a létrehozása, mert csak a válság leküzdé­sét célzó baloldali politikai egység késztetheti a kor­mányt irányvonalának meg­változtatására. Mclenman be­számolója kampányt hirde­tett ennek az egységnek a létrehozására. A beszámoló aláhúzta: az Angliában elhangzó hivatalos nyilatkozatokkal ellentétben, nem nemzetközi gazdasági hanyatlásról van szó. „A vál­ságban levő kapitalizmus és a szocialista konszolidáció, haladás ellentéte nagyon is világos, amint belépünk az 1975-ös évbe, s irányt is mutat” — mondotta Mclen­nan. Gordon Mclennan megálla­pította: Nagy-Britannia Kommunista Pártja fontos helyet, tölt be az angol bel­politika balszámyán, s fej­lődnie. növekednie kell avégett, hogy az egész balol­dal ereje szilárduljon. Hazaáru'ással vádolják Papadopuloszt Az athéni Fellebbviteli Bí­róság befejezte a vizsgála­tot a katonai junta 50 veze­tője — magas rangú kato­natiszteknek és rendőrségi parancsnokoknak — ügyé­ben. Azzal vádolják őket, hogy hazaárulást követtek el, amikor előkészítették és végrehajtották a katonai puccsot 1967. áprilisában. E személyek között van Papa- dopulosz, a katonai diktatúra vezetője és a görög junta más tisztje, közöttük Joanni- disz tábornok, a titkos rend­őrség volt parancsnoka. Az amerikai hadihajók 1973. januárja, a párizsi Vi- etnam-megállapodás aláírása óta is rendszeresen járják a vietnami és a többi délkelet­ázsiai vizeket — jelenti az AP amerikai hírügynökség. Hozzáfűzi, hogy ezek az utak, úgynevezett rutinhadműve­leteknek számítanak, s ennek megfelelően a hadügyminisz­térium nem tájékoztatja ró­luk előre a külügyminiszté­riumot. Az amerikai kormánykö­rökre hivatkozó AP-jelentés- ből kiviláglik, hogy az En­terprise és kísérőhaj óinak mostani óit ja mégsem minősül a „szokásos rutinműveletnek” habár a Pentagon az ügyet ekként kezelte, s nem adott róla semmiféle tájékoztatást egészen addig, amíg a flottila el nem érte a Malakka-szo- rost. Erről tanúskodik az, hogy a taktikai egység moz­gásának kérdése /felmerült a magas szintű, úgynevezett különleges akciócsoport (SGA) tanácskozásán, igaz, hogy már a kihajózás után; továbbá az, hogy Kissinger külügyminiszter haragra ger­jedt, amikor kiderült, hogy őt a kérdésről nem tájékoz­tatták előre. Az is felbosszantotta a kül­ügyminisztert, hogy a had­ügyminisztérium megcáfolta azokat a jelentéseket, ame­lyek szerint a flottila útjá­nak célja a vietnami partsza­kasz. Kissinger — Brown tá­bornokkal, a vezérkari főnö­kök egyesített bizottságának elnökével egyetemben — cél­szerűnek tartotta volna, hogy a taktikai egység Vietnam felé haladjon, vagy legalább­is ennek látszatát keltse „Ha­noihoz intézendő figyelmez­tetés” — írja az amerikai hírügynökség. Hétfőn hozták nyilvános­ságra, hogy egy SR—71. tí­pusú amerikai felderítő re­pülőgép újra behatolj a VDK légiterébe, s Hanoi és más helységek felett folyta­tott kémrepülést. A VDK külügyminisztériu­ma erélyesen elítélte, hogy az Egyesült Államok ismét megsérti a párizsi megálla­podást. A DIFK külügyminisztériu­mának szóvivője erélyes til­takozást jelentett be amiatt, hogy David Jones, az ameri­kai légierő vezérkari főnö­ke Saigonba látogatott. Az amerikai hivatalos személyek egymást követő látogatásai csupán egyetlen célt szolgál­hatnak: arra ösztönzik Thieut, hogy folytassa a pá­rizsi megállapodás megsérté­sét. A dél-vietnami felszabadí­tó fegyveres erők, folytatva a felszahajlított területek bel­sejében levő saigoni támasz­pontok felszámolását, elfog­lalták a Ba Dien magaslaton berendezőit saigoni támasz­pontot, Tay Ninh tartományi székhelytől 11 kilométerre. Válasz Kissingernek Ahmed Khalifa aä-Sziveidi, az Arab Emirátusok Szövet­ségének külügyminisztere, a kuvaiti Al-Szejasszeh című lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a szövet­séghez tartozó országok — más közel-keleti kőolajterr meló országokhoz hasonlóan — elpusztítanák kőolajkút- jaikat. ha fegyveres támadás: érné őket. ’ A ’ külügyminiszter nyilat- .: kozatával közvetve válaszolt Kissinger amerikai külügy- - miniszter közelmúltban el­hangzott kijelentésére. A szocialista nemzet új típusú történelmi közösséar A felszabadulás óta eltelt három évtized döntő változást hozott al magyar társadalom életében, a termelési viszo­nyok, a gazdaság, a politika és a kultúra területén egy­aránt. Hazánkban ma a mun­kásosztály vezetésével sikere­sen épül a szocializmus, ki­alakult és tovább fejlődik a szocialista nemzet. A társa­dalmi változások hatására megerősödtek az egyéneket, kollektívákat, rétegeket és osztályokat a szocialista nem­zeti közösséghez fűző köte­lékek szálai. A hazafiság gyökeresen új tartalommal telítődött. E folyamat legfon­tosabb jellemzőit fogalmazta meg az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő Kultúrpolitikai Munkaközös­ség nemrégiben nyilvános­ságra hozott állásfoglalása a szocialista hazafiság és a pro­letárinternacionalizmus idő­szerű kérdéseiről. Az állásfoglalás polemizál a hazafiságról és a nemzet­köziségről vallott különféle polgári és kispolgári néze­tekkel; meggyőzően bizonyít­ja a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elszakíthatatlan kapcsolatát; vázolja a szocialista nemzet további fejlődésének pers­pektíváját; megjelöli a szo­cialista hazafiság és interna­cionalizmus erősítésének, fej­lesztésének legfontosabb te­endőit. A nemzettel és a nemzetköziséggel összefüggő kérdéseidnek ebből a széles horizontjából a cikk keretei­ben szükségképpen egy pont­ra összpontosítjuk figyelmün­ket: a nacionalizmus és a szocialista hazafiság éles szembenállásának bemutatá­sára A tőkés társadalmi rend, a polgári nemzetek kialaku­lásakor létrejött az egy nem­zethez tartozók viszonylago­san egységes értékrendje, a közös törekvések, az önálló nemzeti lét megvalósításának politikai-eszmei alapja, amely lényegében haladó társadal­mi tendenciák kibontakozását segítette elő. A nemzettéválás folyama­tában kialakuló egységes ér­tékrend a további fejlődés során, a társadalmi ellent­mondások kiéleződésével mindinkább megosztottá vá­lik. Ebben a helyzetben a mindenkori kizsákmányoló uralkodó osztály saját érde­két igyekszik feltüntetni va­lamennyi osztály, az egész nemzet érdekének. A maga hazafiságát tekinti ideálnak, mindenki számára követendő példaképnek. Az osztályér­deknek ez a nemzeti érdekké történő általánosítása olyan mértékben válik hamis tudat­tá, majd a manipuláció esz­közévé, amilyen mértékben eltávolodik az adott osztály a társadalmi haladás vonalá­tól. Miként válik mindenféle társadalmi haladás fékjévé, s a legreakciósabb politikai törekvések eszközévé a pol­gári nacionalizmus, az jól is­mert a magyar történelem­ből is. A Horthy-rendszer uralkodó osztálya a maga na­cionalizmusát átfogó, „nem­zeti” ideológiává akarta emelni. Az egységes „szent- istváni államtest”, a magyar nemzet „uralomra-hivatottsá- ga”, a magyar „kultúrfölény” stb. téveszméi valóban soka­kat zavartak meg, elsősorban az értelmiség és a kispolgár­ság soraiban. A nacionalista törekvéseket realizálni akaró politikának ezután szükség- szerű következménye volt a tényleges nemzeti érdekek feladása, illetve alárendelé­sük a fasiszta Németország érdekeinek. Az országot az igazságta­lan háborúba sodró naciona­lista politikával, a Kommu­nisták Magyarországi Párt­ja a széles körű antifasiszta népfront politikáját állította szembe, minden fasisztaelle­nes társadalmi erő összefo- - gását a független, szabad, de­mokratikus Magyarországért. Ebben a küzdelemben a pol­gári nacionalizmussal szem­benálló, új típusú hazafiság formálódott ki, s vált megha­tározó tényezővé. A Szovjetunió győzelme a fasizmus felett, Magyarország felszabadulása gyökeres for­dulatot hozott’ nemzetünk életében is: megkezdődött a szocialista nemzet kialakulá­sának folyamata. Ez a folya­mat elválaszthatatlan a munkásosztálynak a szocia­lizmusért folytatott harcától. Küzdelmes, nehézségektől és megtorpanásoktól korántsem mentes történelmi útra te­kinthetünk vissza a naciona­lizmus visszaszorításának, szélsőséges formái legyőzésé­nek, a szocialista hazafiság kibontakoztatásának folyama­tában. A szocialista hazafiság az új típusú társadalmi közös­séghez, a szocialista nemzet­hez való kapcsolatot jelent. Létezésének, fejlődésének alapja az alapvető érdekek azonossága. „A szocialista nemzet valóságos, az egész népre kiterjedő közösség — írja az MSZMP-állásfoglalás. — Olyan osztályok, rétegek közössége, amelyben a még meglevő, de nem kibékíthe­tetlen érdekellentétek az alapvető érdekek azonossága révén a társadalom egészé­nek javára folyamatosan fel­oldhatók. Vezető ereje a munkásosztály, amelynek osz- tályérdékei, történelmi céljai és eszméi magukban foglal­ják és kifejezik a többi dol­gozó osztály és réteg érde­keit is.’’ A munkásosztály harcának nemzetközi jellege következ­tében a szocialista hazafiság elválaszthatatlan a proletár- internacionalizmustól. A szo­cialista hazafiság a polgári nacionalizmustól eltérően nem zárkózást jelent, nem más nemzetek rovására akar­ja érvényesíteni a nemzeti érdekeket, hanem az alapvető érdekek azonossága révén be­kapcsolódás a «socialist a nemzetek közösségébe. Az a körülmény, hogy bur- zsoá és szocialista nemzetek egyidejűleg léteznek, a két rendszer politikai és ideoló­giai harcának egyik ütköző­pontjává teszi ma is a nem­zetközi kérdést. Az imperia­lizmus ma a polgári naciona­lizmus szításával, az egyes szocialista országok nemzeti sajátosságainak szélsőséges eltúlzásával igyekszik ellen­téteket kialakítani a szocia­lista országok között. A tőkés propaganda provokatív mó­don hol az egyik, hol a má- ' sík szocialista ország „mo­delljét” igyekszik követendő ideálnak beállítani, s egyút­tal lebecsülni a szocialista építés más országokban mu­tatkozó eredményeit. A bur- zsoá nacionalizmus ideológiád ja gyakran összefonódik koz­mopolita nézetek terjesztésé­vel, a nyugati életforma, az úgynevezett „fogyasztói tár­sadalom” propagálásával. Bár a nacionalizmus és a kozmo- politizmus megjelenési for­mái között fontos eltérések vannak, lényegük azonos: olyan ideológiai eszközök, amelyeket az imperializmus szükség szerint válogat a szo­cializmus erői elleni harc­ban. A nacionalizmus és a koz7 . mopolitizmus azonban nem- csak a múlt öröksége, ame­lyeket az ellenséges propa- • ganda igyekszik életben tar­tani és feleleveníteni. Mind­kettő, elsősorban a naciona­lizmus, belső okok miatt is felerősödhet, ha a társadalmi fejlődésünk által felvetett új kérdések nem kapnak meg­felelő marxista—lenmist a választ, 6 nem nyernek ki­elégítő gyakorlati megol­dást. A polgári-kispolgári né­zetek elleni küzdelem leg­fontosabb tényezője e téren " is a szocialista építés előre- hutódó folyamata, az új tí­pusú közösség,- a szocialista nemzet fejlődési lehetőségéi­nek maximális kihasználása. Jözsa György

Next

/
Thumbnails
Contents