Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-11 / 9. szám

í t I f Magyar §zer/őpár díja a máltai dalfesztiválon Szenes Iván átveszi a For Peace különdíjat, a kép bal oldalán Nagy Tibor. Decemberben rendezték meg negyedszer a máltai nemzetközi dalfesztivált, me­lyet ez alkalommal fesztivál a világbékéért címmel hir­dettek meg. Ezzel a nagysza­A westemnek mindig sike­re lesz. Csinálják bár ezt amerikaiak, olaszok, franci­ák, németek vagy Gojko Mi- tic és az NDK stábjai, ez a műfaj megöregíthetetlen. Talán két okból. Az egyik mintha az lenne, hogy a mai ember számára kietlen félsi­vatagi környezet eleve ro­mantikát takar, a hősöknél olyan erőfeszítéseket tételez fel, amelyekre a mai ember csak háborús viszontagságok között kényszeríthető. A má­sik meg éppen az lehet, hogy a western témájában, az ál­talános pusztításban, pusztu­lásban, települések felgyújtá­sában, emberek üldözésében, sokak megölésében foglala­toskodva, a kegyetlen harci zfj közepette sem mond le egy westerníró sem arról az igényről, hogy ebbe a kába. nagy kalandzajgásba bele ne állítson a legközepébe egy embert. Az embert, aki mai erkölcsi felfogásunk szerint a legképtelenebbül. a legel- képesztőbb helyzetekben is önfeláldozó, szerencsés; csak jót akar tenni önmagáért a jő téteményért, a jő cseleke­detért. mintha ezt valahol felírnák és a végelszámolás­kor- busásan megfizetnének érte. Miért? Nincs magyará­zat, okság. Csak! basú eseménnyel ünnepelte az immár független Máltai Köztársaság nemrég kivívott szabadságát. A dalfesztivál színvonalára jellemző, hogy 22 ország ötszáz szerzője Gregory Peck nagyon jó színész. Ezt a tulajdonságát onnan is le lehet mérni, hogy az egzotikus körítésében ha- tásvadász-jeleneteket is tel­jes eszköztelenséggel játssza végig. Igaz, a fegyver és a közelharc nála is sémákhoz vezet, de ez a veszély a wes- temeknél elkerülhetetlen. Van az egyéniségében vala­mi többlet, amiért ezt a sze­repet elhisszük neki. És ne legyünk cinikusak: talán va­lami hasonló megeshetett, ak­kor, 1381-ben, talán valaki annak idején, ott, New Me- xicóban tényleg szerepelhe­tett így a hallgatag és min­dent elfelejtő sziklák között. Ki tudja? Az élmény a fon­tos, amit a film telt házak­nak ad. S ebben talán az a legmegnyugtatóbb, hogy a főhős erkölcsi magassága nyugtatja meg a nézőt az ál­talános rombolás közepet­te. Gregory Peck mellett az Oscar-dijas színésznő, Éva Marie Saint nyújt kitűnő ala­kítást. Charles Lang operatőri se- Vénykedése a táj bemutatá­sában elsőrangú eredményt hoz. (farkas) csaknem háromszáz dallal nevezett be, s a szerzők és előadók között számos vi­lágsztárt üdvözölhettek a vendéglátók. A fesztiválon magyar szerzőpár, Nagy Ti. bor—Szenes Iván Nárciszok virulnak című dala nyerte a negyedik dijat és a For Pea­ce különdíját, a Békedijat. A zeneszerzővel ' és a szö­vegíróval hazaérkezésük után beszélgettem a fesztivál ese­ményeiről és ott szerzett ta­pasztalataikról. — A légitör nagyon kelle­mes volt megérkezésünk pil­lanatától kezdve — mondta Szenes Iván. — A város zászlódíszben pompázott, nagy transzparenseken üd­vözölték a fesztivál résztve­vőit, s mi rakéták és díszlö­vések közepette vonultunk végig a főúton. Ez utóbbi a köztársaság kikiáltását üdvö­zölte. — Ügy érzem, ilyen me­zőnyben a negyedik díj ran­gos helyezést jelent — foly­tatta Nagy Tibor — nem­csak személy szerint nekünk, de a magyar könnyűzenének is. Például az utánunk kö­vetkező ötödik díjat nyert Ted Wade, világszerte is­mert sikeres zeneszerző; da­lának előadója, Lou Spar* kers pedig a tokiói és a Rio de Janeiró-i fesztivál díj­nyertese volt előzőleg. Az el­ső díjat a skóciai Green- feelds együttes nyerte. — A fesztivál egyik leg­fontosabb tanulsága mind­kettőnk számára az volt, hogy ismét bebizonyosodott: a könnyűzene mai divatja nem az értelmetlen, artiku- látlan üvöltéseké, a dallam­talan komopzícióké. Ellenke­zőleg, a nyugati tánczenében is él és erősödik az igény a dallamos zene és az érthető, színvonalas szöveg iránt, örömmel tapasztaltuk azt is, hogy a komoly és könnyűze­ne között nincs olyan szaka­dék mint másutt. A könnyű­zenei eseményeken — így ezen a fesztiválon is — az egész zenésztársadalom kép­viseltette magát. — Máltán komolyan ér­deklődnek a magyar zenei élet iránt Kiderült, jól is­merik a magyar zeneszerző­ket nemcsak Bartókot és Ko­dályt Ottlétünk másik ered­ménye volt az a számos le­vél, amelyet különböző ze­nei és kulturális intézmé­nyeknek hoztunk, ugyanis a fiatal Máltai Köztársaság szeretne minél hamarabb kulturális kapcsolatba lépni Magyarországgal. K. A. 20.00 Szombat este... \ Létjogosultságot nyert im- > már a Szombat este című te- > leviziós összeállítás, amelyet | úgy szerkesztenek, hogy több < órás vegyes ízelítőt kapjunk < a különböző szórakoztató mű- < fajokból. Keverve az egészen > könnyed műfajokat a komo- ? lyabb szellemi értékekkel, s Ezúttal láthatjuk Nepp József | és Ternovszky Béla rajzfilm- í jét, a dr. Bubo sorozatból. > Érdekes beszélgetést hallba- i tunk Tatjana Liozovával, a > Tavasz 17 pillanata sorozat s rendezőjével a tévéfilm ke- > letkezéséről, forgatási körül- < ményeiről, a forgatókönyv > írásához és a film rendezésé- < hez szükséges dokumentu- > mok felkutatásának nehézsé- < geiről. Hangversenyt adnak a > moszkvai operettszinház mű- i vészel. Tévéjátékot láthatunk > Gádor Béla írásaiból — Né- | hány első szerelem története S címmel. Az író novelláiból ? kerekített történet hőse még s diák, amikor először szere- ? lemre lobban. A tétova, fél- | szeg fiú csak messziről nézi ? szerelme tárgyát. A légies ér- s zelem után már reálisabb > szerelmek következnek, oly- | kor kedves humorral fűsze- > rezve. Helyet kap még a < Szombat este műsorában va- ? rieté és nem hiányzik a hu- < mór sem, amelyet a Képes > képtelenségek című összeül- < lítás képvisel. (KS) é Megjelenés ­Rendhagyónak a megjele­nés Időpontját azért kell ne­veznünk, mert valamikor minden iskolai értesítő a tanév végén jelent meg. Mos­tanában pedig, ahogy ezt a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium évkönyve is bi­zonyítja, több-kevesebb ké­séssel. Ez a mostani idő­pont pedig — a gyöngyösi nyomda jóvoltából — nem is mondható túl késeinek. A lopakodó hóid Amerikai film Azért írjuk le mindezt így és most. mert ebben a film­ben a főhős, név szerint Sam Varner> éppen tizenöt évi szolgálat után már elmehet­ne jól megérdemelt pihenő­re kis farmjára — ranch-re, mondja ő —, de ezt a luxust nem engedheti meg magának önmaga ellen, mivelhogy itt van egy asszony az ő fél- vérindián gyermekével. Csak úgy itt van, sohasem látta előbb. Ennek a Samnek nincs egyetlen felesleges szava sem, bár ő tanítja társalogni a sok trtózaton keresztül­ment asszonyt. Sarah-1 és a kis indiánt, akinek egyetlen szavát sem érti. De mindig tudja, mit kell cselekednie. És pontosan úgy figyeli meg az eseményeket, ahogy azok „bejönnek”. Végül is Robert Mulligan, a film rendezője Theodor V. Olsen regényét többszöri át­fordítás és adaptálás után szerkesztette meg ilyen hatá­sossá. Ezt a históriát, ameiy a szokásos és szükségszerű elemek mellett néhány új in­dítékot is tartalmaz ahhoz, hogy a főhős ilyen kiváló és ennyire egekbe emelhető le­gyen. CJS 1975. január 1L, szombat EDUARD JEVDOKIMOV: , Tudományos munkaszervezés Értekezletre hívott össze bennünket az igazgatónk: — Az a tervünk, hogy vál­lalatunknál a legrövidebb időn belül meghonosítjuk a TMSZ-t. Ha valaki nem tud­ná, mi ez, megmagyarázom: tudományos munkaszervezés. Hogy miként fogjuk megva­lósítani, egyelőre nem tudom, mindenesetre javaslom, hogy kezdetnek rendszeresítsünk egy füzetet, amelybe minden­ki beírja, hogy mikor jött be és hogy mikor távozott a munkából. E füzet révén tud­ni fogom, ki hogyan dolgozik. A hét végén kiértékeljük az eredményeket. Kérem az elv- társak véleményét a napló­val kapcsolatban. Elsőnek Iván Szemjonovics emelkedett fel, akivel egy szobában dolgoztam, és azt mondta: — Támogatom a kezdemé­ny ezést. Ezentúl legalább senki nem fog elkésni a mun­kából! — Es jelentőségtelje­sen rám nézett. — Nagyszerű gondolat! — ugrottam fel én is. — Leg­alább most már senki nem fog a munkaidő vége előtt távozni ! — néztem én is so­katmondó tekintettel Iván Szemjonovicsra. Másnap pitymallatkor kel­tem, mondtam az asszony­nak, hogy nem történt semmi különös, csupán új rendszert vezettünk be a vállalatnál, aztán viharse­besen elira­modtam. Kez­dés előtt öt perccel bent leszek, gon­doltam, és be­írom a napló­ba. Az igazga­tónak bizto­san jó vélemé­nye lesz rólam. Berobogok a hivatalba, ka­pom a naplót, hát Iván Szem­jonovics már nem beíef ir­káit! Az a ra­vasz fráter há rom perccel előttem ér­kezett. A végtelenségig le­konyultam, minden kifordult a kezemből. A jelentésben, amit bevittem az igazgató­nak összekutyultam a számo­kat. Hanem este aztán mégis­csak sikerült kibőjtölnöm, amíg Iván Szemjonovics ve­szi a sátorfáját, és hét perc­cel később írtam alá a naplót. Odahaza teljes pánik. Az asszony marékszámra szedi a csillapítót. Nem is tudom, mit gondoljak, mondta. Még sohasem fordult elő, hogy hét perccel később jöttél volna haza a munkából. Megnyug­tattam, mondtam, hogy túl­üldögéltem Iván Szemjonovi- csot. Másnap szerencsém volt. Egy órával a munkakezdés előtt érkeztem. Ülök, üldögé­lek, unatkozom, várom Iván Szemjonovicsot, Amint meg­látta. hogy előtte jöttem, tel­jesen lelombozódott. Felin- dultságában nem találta a he­lyét. Jelentést kellene írnia, de csak rágja a ceruzáját, és füstöl-füstöl végeláthatatla- nul. Az arcszíne teljesen el­változott. Láthatóan mélyen útérzi a vereséget. Én meg csak kárörvendtem magam­ban. Mondanom se kell, hogy harmadnap ő érkezett előbb, jóllehet hétkor már én is benn voltam a hivatalban. Este viszont én mentem el két órával később. Nem ücsö­röghetett soká’'», mert a fele- ~4ge mozijegyet, vett estére ■-’ári Srem’onovi-s n«gvo esz^-edett vele a telefon ban, de aztán mégiscsak visz- sza kellett vonulnia. Elment. Én meg ülőik, lapozgatom a A homokóra Megfigyeltem már, hogy időnként mi, magyarok, fel­kapunk valamit és csináljuk azt ha kell, ha nem. Neme.: szer úgy tűnik, mintha gyennekmódra játszana az ege szag. Persze, önmagában véve, ez még. nem is olya baj, hiszen jobb ha játszunk, mintha bosszankoduhl éppen veszekszünk. Most például homokóra-dőmping van. Életemben láttam ennyi homokórát, mint most. Tele van velüo ? OFOTÉRT, az ajándékbolt, a trafik. Pesten már áz utcán is árulják. — Esti Hírlap — Hírlap, szalad a rikkancsgyerek es amíg a forintot keresgélem, azt mondja: — Homokórát is tessék! Valódi világmárka a hong­kongi homokóra ... — Nem kell! Nekem is van már otthon homokórám Most elárultam magam. Nekem is van homokórám es néha — unokáimmal együtt — játszom vele. 1 — De mit mond ez a gyerek? — Milyen homokóra? — kiáltok utána. — Hongkongi. Hongkongi? A nátha jut eszembe es máris óriásit prüsszentek... Nem kell persze ezeket a hongkongi homokórákat le­becsülni. Ízlésesek, szépek, takarosak és öröm nézni, nuí lyen jól megmérik az időt. Van természetesen magyar ho­mokóra is, valahol egy ktsz gyártja, de azok, hogy úgy mondjam... Így bizonyosan volt rá okunk, hogy importál­junk nagy mennyiségű homokórát, már csak a konkuren­cia miatt is... Hadd versenyezzenek egymással. Nem azért mondom, de három éve tettünk mi már ilyen kísérletet, vagyis kerestük a konkurenciát más cikkekkel is. Itt volt például az ezt megelőző másik nagy magyar já­ték, valamennyien emlékszünk rá: a medicin-roller. — Én is vettem rollert. Magának is volt? — Emlékszem! Egy hét múlva kidobtam a garázsba, mert hirtelen előrecsúszott és kivertem vele a fogaimat. — Szintén játszott? Akarom mondani: fogyasztotta magát vele? — Képzelje! Csigolyasérvet kaptam. Szóval, meghúzat- tam magam ezzel a marhasággal. Habár a francia rollerek már jobbak voltak. Valutáért hoztuk be ... Nem is folytatom tovább, de meg nem áll halom, hogy a sok közül meg ne említsem még egy harmadik nemzeti játékszerünket is, amelyről hajdan ugyan már szóltam: a lépésmérő órát. Nekem Is volt lépésmérő órám ... Import szerkezet, nagyobb városainkban kapható. — Magának is van? Mire használja? — Ne vicceljen! Mire lehet használni egy lépésméröfc'r Mérem vele a lépéseimet. Felakasztom a derekamra és es­tére megmondom, hogy ... Befejezem. Elfogyott a helyem. Nekem ugyanis — ke­vesen tudják — mindig csak hatvan gépelt sornyi, vagyis két flekk hely jut az újságban. Kérdeztem már a szer­kesztőt: — Nem lehetne egy kicsivel több? — Nem! — válaszolta: Takarékoskodnunk kell... Szál a y István J rendhagyóan Az Értesitő most is gazdag tartalommal lepi meg lapjai­nak forgatóját. Dr. Fülöp Lajos igazgató mértéktartó Előszava után az elhunytak emlékét idézi fel, a 95 évet élt Luz Ignác és az alig hat­van évet betöltött Szendrő Sándor tanári pályáját vá­zolva. Majd a jubilánsok kö­vetkeznek: Gábor Katalin és Körösi Oszkár, hogy rögtön utána a tudományos írások kapjanak helyet. így Koper- nikuszról a gimnázium vol’ diákja, Mátyus László kő zölt figyelemre méltó meg­állapításokat, az iskola név­adójáról fia, dr. Berze Nagy János ad újabb adatokat. Gyöngyös felszabadításának történetét pedig Molnár Jó­zsef írta meg. Váci Mihály költői nyelvéről dr. Fülöp Lajos publikációja gondolat- keltő megállapításokat tar­talmaz. A gyöngyösi gimnázium legújabb Értesítője ízléses és tartalmas kiadvány. képesújságokat; már a fiam számtanpéldáit is megoldat­tam — a gyerek ugyanis be­nézett hozzám, hogy megtu­dakolja, mikor megyek ha­za. Otthon azt mondtam: lesz, ami lesz azt se bánom, ha alá­ásom az egészségemet, de reg­gel ötkor a munkahelyemen kell lennem! Az asszony be­állította a vekkert, hogy el ne aludjak, éjszaka mégis jó néhányszor felriadtam, mert nem bíztam az órában. Há­romkor felkeltem, elindul­tam. Közlekedés persze még nem volt, gyalog lépegettem. Az éjjeliőr először be se akart ereszteni, de aztán sikerült rábeszélnem. Kinyitottam a naplót, megnéztem az órát: öt óra nulla-nulla. Beírtam szépen, gondosan. Ülök a szobában, repes a szívem az örömtől, hogy megelőztem Iván Szemjonovicsot. Ezenkí­vül persze nem csinálok sem­mit — ki a fenének van ked­ve' hajnalok hajnalán dolgoz­ni?! Ásítozom, aludni szeret­nék. Egy óra múlva befutott Iván Szemjonovics. Egész nap búsan nézett rám, a munkaidő vége felé pedig így szólt: — Van itt még egy kis dolgom estére. Megbeszéltem az asszonnyal, hogy itt alszom. Hát ez jól átvert! Csikor­gattam a fogamat, de mit volt mit tenni, haza kellett mennem, nem szóltam előre a neiemnek. Vénre eljött a péntek — a ■’értékelés naola Gőzöm i.ncs. hogy ki áll jobban ket­tőnk közül, de nem is ez a lé­nyeg. Az igazgatónak feltét­lenül észre kell vennie a buzgalmakat Bizony, ez nem tréfadolog: egyetlenegyszer sem késtünk el, és soha nem mentünk el a munkaidő le­járta előtt. Egészen biztos, hogy dicséretet kapunk. Megkezdődött az értekez­let — Hát, kérőm — kezdte az igazgató —, bizonyos eredmé­nyeink vannak. Az már vilá­gos a számomra, ki hogyan dolgozik. — Tekintete ezeknél a szavaknál megállapodott rajtam és Iván Szemjonovi- cson. Arcomon büszke mosoly, Iván Szemjonovicsén úgy­szintén. Az is meglehet, gon­doltam, hogy nemcsak dicsé­retet kapunk, hanem üdülő­beutalót, esetleg prémiumot. — Amint a naplóból és személyes megfigyeléseim alapján kiderült, egyesek — az igazgató itt megnevezett engem és Iván Szemjanovi- csot —, egyáltalán nem tud­nak ésszerűen dolgozni. Haj- nalhasadtával érkeznek, éjfél után távoznak. Ennek pedig semmi értelme. Milyen dol­gozók az ilyenek? Nem képe­sek ellátni a feladatukat. Kérdem én: hogyan szervez­ték meg ezek az elvtársak tu­dományosan a munkát? Első alkalommal most csak fegyel­mit kapnak, mert nem tudják helyesen beosztani a mun­kaidejüket, aztán majd meg­látjuk ... Most pedig azt kell megvitatnunk, milyen teen­dők állnak előttünk, hogy jobban szervezzük meg a munkánkat. Értekezletünk egyetlen napirendi pontja — a TMSZ... Oroszból fordította: Zdhemszky László

Next

/
Thumbnails
Contents