Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-11 / 9. szám
í t I f Magyar §zer/őpár díja a máltai dalfesztiválon Szenes Iván átveszi a For Peace különdíjat, a kép bal oldalán Nagy Tibor. Decemberben rendezték meg negyedszer a máltai nemzetközi dalfesztivált, melyet ez alkalommal fesztivál a világbékéért címmel hirdettek meg. Ezzel a nagyszaA westemnek mindig sikere lesz. Csinálják bár ezt amerikaiak, olaszok, franciák, németek vagy Gojko Mi- tic és az NDK stábjai, ez a műfaj megöregíthetetlen. Talán két okból. Az egyik mintha az lenne, hogy a mai ember számára kietlen félsivatagi környezet eleve romantikát takar, a hősöknél olyan erőfeszítéseket tételez fel, amelyekre a mai ember csak háborús viszontagságok között kényszeríthető. A másik meg éppen az lehet, hogy a western témájában, az általános pusztításban, pusztulásban, települések felgyújtásában, emberek üldözésében, sokak megölésében foglalatoskodva, a kegyetlen harci zfj közepette sem mond le egy westerníró sem arról az igényről, hogy ebbe a kába. nagy kalandzajgásba bele ne állítson a legközepébe egy embert. Az embert, aki mai erkölcsi felfogásunk szerint a legképtelenebbül. a legel- képesztőbb helyzetekben is önfeláldozó, szerencsés; csak jót akar tenni önmagáért a jő téteményért, a jő cselekedetért. mintha ezt valahol felírnák és a végelszámoláskor- busásan megfizetnének érte. Miért? Nincs magyarázat, okság. Csak! basú eseménnyel ünnepelte az immár független Máltai Köztársaság nemrég kivívott szabadságát. A dalfesztivál színvonalára jellemző, hogy 22 ország ötszáz szerzője Gregory Peck nagyon jó színész. Ezt a tulajdonságát onnan is le lehet mérni, hogy az egzotikus körítésében ha- tásvadász-jeleneteket is teljes eszköztelenséggel játssza végig. Igaz, a fegyver és a közelharc nála is sémákhoz vezet, de ez a veszély a wes- temeknél elkerülhetetlen. Van az egyéniségében valami többlet, amiért ezt a szerepet elhisszük neki. És ne legyünk cinikusak: talán valami hasonló megeshetett, akkor, 1381-ben, talán valaki annak idején, ott, New Me- xicóban tényleg szerepelhetett így a hallgatag és mindent elfelejtő sziklák között. Ki tudja? Az élmény a fontos, amit a film telt házaknak ad. S ebben talán az a legmegnyugtatóbb, hogy a főhős erkölcsi magassága nyugtatja meg a nézőt az általános rombolás közepette. Gregory Peck mellett az Oscar-dijas színésznő, Éva Marie Saint nyújt kitűnő alakítást. Charles Lang operatőri se- Vénykedése a táj bemutatásában elsőrangú eredményt hoz. (farkas) csaknem háromszáz dallal nevezett be, s a szerzők és előadók között számos világsztárt üdvözölhettek a vendéglátók. A fesztiválon magyar szerzőpár, Nagy Ti. bor—Szenes Iván Nárciszok virulnak című dala nyerte a negyedik dijat és a For Peace különdíját, a Békedijat. A zeneszerzővel ' és a szövegíróval hazaérkezésük után beszélgettem a fesztivál eseményeiről és ott szerzett tapasztalataikról. — A légitör nagyon kellemes volt megérkezésünk pillanatától kezdve — mondta Szenes Iván. — A város zászlódíszben pompázott, nagy transzparenseken üdvözölték a fesztivál résztvevőit, s mi rakéták és díszlövések közepette vonultunk végig a főúton. Ez utóbbi a köztársaság kikiáltását üdvözölte. — Ügy érzem, ilyen mezőnyben a negyedik díj rangos helyezést jelent — folytatta Nagy Tibor — nemcsak személy szerint nekünk, de a magyar könnyűzenének is. Például az utánunk következő ötödik díjat nyert Ted Wade, világszerte ismert sikeres zeneszerző; dalának előadója, Lou Spar* kers pedig a tokiói és a Rio de Janeiró-i fesztivál díjnyertese volt előzőleg. Az első díjat a skóciai Green- feelds együttes nyerte. — A fesztivál egyik legfontosabb tanulsága mindkettőnk számára az volt, hogy ismét bebizonyosodott: a könnyűzene mai divatja nem az értelmetlen, artiku- látlan üvöltéseké, a dallamtalan komopzícióké. Ellenkezőleg, a nyugati tánczenében is él és erősödik az igény a dallamos zene és az érthető, színvonalas szöveg iránt, örömmel tapasztaltuk azt is, hogy a komoly és könnyűzene között nincs olyan szakadék mint másutt. A könnyűzenei eseményeken — így ezen a fesztiválon is — az egész zenésztársadalom képviseltette magát. — Máltán komolyan érdeklődnek a magyar zenei élet iránt Kiderült, jól ismerik a magyar zeneszerzőket nemcsak Bartókot és Kodályt Ottlétünk másik eredménye volt az a számos levél, amelyet különböző zenei és kulturális intézményeknek hoztunk, ugyanis a fiatal Máltai Köztársaság szeretne minél hamarabb kulturális kapcsolatba lépni Magyarországgal. K. A. 20.00 Szombat este... \ Létjogosultságot nyert im- > már a Szombat este című te- > leviziós összeállítás, amelyet | úgy szerkesztenek, hogy több < órás vegyes ízelítőt kapjunk < a különböző szórakoztató mű- < fajokból. Keverve az egészen > könnyed műfajokat a komo- ? lyabb szellemi értékekkel, s Ezúttal láthatjuk Nepp József | és Ternovszky Béla rajzfilm- í jét, a dr. Bubo sorozatból. > Érdekes beszélgetést hallba- i tunk Tatjana Liozovával, a > Tavasz 17 pillanata sorozat s rendezőjével a tévéfilm ke- > letkezéséről, forgatási körül- < ményeiről, a forgatókönyv > írásához és a film rendezésé- < hez szükséges dokumentu- > mok felkutatásának nehézsé- < geiről. Hangversenyt adnak a > moszkvai operettszinház mű- i vészel. Tévéjátékot láthatunk > Gádor Béla írásaiból — Né- | hány első szerelem története S címmel. Az író novelláiból ? kerekített történet hőse még s diák, amikor először szere- ? lemre lobban. A tétova, fél- | szeg fiú csak messziről nézi ? szerelme tárgyát. A légies ér- s zelem után már reálisabb > szerelmek következnek, oly- | kor kedves humorral fűsze- > rezve. Helyet kap még a < Szombat este műsorában va- ? rieté és nem hiányzik a hu- < mór sem, amelyet a Képes > képtelenségek című összeül- < lítás képvisel. (KS) é Megjelenés Rendhagyónak a megjelenés Időpontját azért kell neveznünk, mert valamikor minden iskolai értesítő a tanév végén jelent meg. Mostanában pedig, ahogy ezt a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium évkönyve is bizonyítja, több-kevesebb késéssel. Ez a mostani időpont pedig — a gyöngyösi nyomda jóvoltából — nem is mondható túl késeinek. A lopakodó hóid Amerikai film Azért írjuk le mindezt így és most. mert ebben a filmben a főhős, név szerint Sam Varner> éppen tizenöt évi szolgálat után már elmehetne jól megérdemelt pihenőre kis farmjára — ranch-re, mondja ő —, de ezt a luxust nem engedheti meg magának önmaga ellen, mivelhogy itt van egy asszony az ő fél- vérindián gyermekével. Csak úgy itt van, sohasem látta előbb. Ennek a Samnek nincs egyetlen felesleges szava sem, bár ő tanítja társalogni a sok trtózaton keresztülment asszonyt. Sarah-1 és a kis indiánt, akinek egyetlen szavát sem érti. De mindig tudja, mit kell cselekednie. És pontosan úgy figyeli meg az eseményeket, ahogy azok „bejönnek”. Végül is Robert Mulligan, a film rendezője Theodor V. Olsen regényét többszöri átfordítás és adaptálás után szerkesztette meg ilyen hatásossá. Ezt a históriát, ameiy a szokásos és szükségszerű elemek mellett néhány új indítékot is tartalmaz ahhoz, hogy a főhős ilyen kiváló és ennyire egekbe emelhető legyen. CJS 1975. január 1L, szombat EDUARD JEVDOKIMOV: , Tudományos munkaszervezés Értekezletre hívott össze bennünket az igazgatónk: — Az a tervünk, hogy vállalatunknál a legrövidebb időn belül meghonosítjuk a TMSZ-t. Ha valaki nem tudná, mi ez, megmagyarázom: tudományos munkaszervezés. Hogy miként fogjuk megvalósítani, egyelőre nem tudom, mindenesetre javaslom, hogy kezdetnek rendszeresítsünk egy füzetet, amelybe mindenki beírja, hogy mikor jött be és hogy mikor távozott a munkából. E füzet révén tudni fogom, ki hogyan dolgozik. A hét végén kiértékeljük az eredményeket. Kérem az elv- társak véleményét a naplóval kapcsolatban. Elsőnek Iván Szemjonovics emelkedett fel, akivel egy szobában dolgoztam, és azt mondta: — Támogatom a kezdemény ezést. Ezentúl legalább senki nem fog elkésni a munkából! — Es jelentőségteljesen rám nézett. — Nagyszerű gondolat! — ugrottam fel én is. — Legalább most már senki nem fog a munkaidő vége előtt távozni ! — néztem én is sokatmondó tekintettel Iván Szemjonovicsra. Másnap pitymallatkor keltem, mondtam az asszonynak, hogy nem történt semmi különös, csupán új rendszert vezettünk be a vállalatnál, aztán viharsebesen eliramodtam. Kezdés előtt öt perccel bent leszek, gondoltam, és beírom a naplóba. Az igazgatónak biztosan jó véleménye lesz rólam. Berobogok a hivatalba, kapom a naplót, hát Iván Szemjonovics már nem beíef irkáit! Az a ravasz fráter há rom perccel előttem érkezett. A végtelenségig lekonyultam, minden kifordult a kezemből. A jelentésben, amit bevittem az igazgatónak összekutyultam a számokat. Hanem este aztán mégiscsak sikerült kibőjtölnöm, amíg Iván Szemjonovics veszi a sátorfáját, és hét perccel később írtam alá a naplót. Odahaza teljes pánik. Az asszony marékszámra szedi a csillapítót. Nem is tudom, mit gondoljak, mondta. Még sohasem fordult elő, hogy hét perccel később jöttél volna haza a munkából. Megnyugtattam, mondtam, hogy túlüldögéltem Iván Szemjonovi- csot. Másnap szerencsém volt. Egy órával a munkakezdés előtt érkeztem. Ülök, üldögélek, unatkozom, várom Iván Szemjonovicsot, Amint meglátta. hogy előtte jöttem, teljesen lelombozódott. Felin- dultságában nem találta a helyét. Jelentést kellene írnia, de csak rágja a ceruzáját, és füstöl-füstöl végeláthatatla- nul. Az arcszíne teljesen elváltozott. Láthatóan mélyen útérzi a vereséget. Én meg csak kárörvendtem magamban. Mondanom se kell, hogy harmadnap ő érkezett előbb, jóllehet hétkor már én is benn voltam a hivatalban. Este viszont én mentem el két órával később. Nem ücsöröghetett soká’'», mert a fele- ~4ge mozijegyet, vett estére ■-’ári Srem’onovi-s n«gvo esz^-edett vele a telefon ban, de aztán mégiscsak visz- sza kellett vonulnia. Elment. Én meg ülőik, lapozgatom a A homokóra Megfigyeltem már, hogy időnként mi, magyarok, felkapunk valamit és csináljuk azt ha kell, ha nem. Neme.: szer úgy tűnik, mintha gyennekmódra játszana az ege szag. Persze, önmagában véve, ez még. nem is olya baj, hiszen jobb ha játszunk, mintha bosszankoduhl éppen veszekszünk. Most például homokóra-dőmping van. Életemben láttam ennyi homokórát, mint most. Tele van velüo ? OFOTÉRT, az ajándékbolt, a trafik. Pesten már áz utcán is árulják. — Esti Hírlap — Hírlap, szalad a rikkancsgyerek es amíg a forintot keresgélem, azt mondja: — Homokórát is tessék! Valódi világmárka a hongkongi homokóra ... — Nem kell! Nekem is van már otthon homokórám Most elárultam magam. Nekem is van homokórám es néha — unokáimmal együtt — játszom vele. 1 — De mit mond ez a gyerek? — Milyen homokóra? — kiáltok utána. — Hongkongi. Hongkongi? A nátha jut eszembe es máris óriásit prüsszentek... Nem kell persze ezeket a hongkongi homokórákat lebecsülni. Ízlésesek, szépek, takarosak és öröm nézni, nuí lyen jól megmérik az időt. Van természetesen magyar homokóra is, valahol egy ktsz gyártja, de azok, hogy úgy mondjam... Így bizonyosan volt rá okunk, hogy importáljunk nagy mennyiségű homokórát, már csak a konkurencia miatt is... Hadd versenyezzenek egymással. Nem azért mondom, de három éve tettünk mi már ilyen kísérletet, vagyis kerestük a konkurenciát más cikkekkel is. Itt volt például az ezt megelőző másik nagy magyar játék, valamennyien emlékszünk rá: a medicin-roller. — Én is vettem rollert. Magának is volt? — Emlékszem! Egy hét múlva kidobtam a garázsba, mert hirtelen előrecsúszott és kivertem vele a fogaimat. — Szintén játszott? Akarom mondani: fogyasztotta magát vele? — Képzelje! Csigolyasérvet kaptam. Szóval, meghúzat- tam magam ezzel a marhasággal. Habár a francia rollerek már jobbak voltak. Valutáért hoztuk be ... Nem is folytatom tovább, de meg nem áll halom, hogy a sok közül meg ne említsem még egy harmadik nemzeti játékszerünket is, amelyről hajdan ugyan már szóltam: a lépésmérő órát. Nekem Is volt lépésmérő órám ... Import szerkezet, nagyobb városainkban kapható. — Magának is van? Mire használja? — Ne vicceljen! Mire lehet használni egy lépésméröfc'r Mérem vele a lépéseimet. Felakasztom a derekamra és estére megmondom, hogy ... Befejezem. Elfogyott a helyem. Nekem ugyanis — kevesen tudják — mindig csak hatvan gépelt sornyi, vagyis két flekk hely jut az újságban. Kérdeztem már a szerkesztőt: — Nem lehetne egy kicsivel több? — Nem! — válaszolta: Takarékoskodnunk kell... Szál a y István J rendhagyóan Az Értesitő most is gazdag tartalommal lepi meg lapjainak forgatóját. Dr. Fülöp Lajos igazgató mértéktartó Előszava után az elhunytak emlékét idézi fel, a 95 évet élt Luz Ignác és az alig hatvan évet betöltött Szendrő Sándor tanári pályáját vázolva. Majd a jubilánsok következnek: Gábor Katalin és Körösi Oszkár, hogy rögtön utána a tudományos írások kapjanak helyet. így Koper- nikuszról a gimnázium vol’ diákja, Mátyus László kő zölt figyelemre méltó megállapításokat, az iskola névadójáról fia, dr. Berze Nagy János ad újabb adatokat. Gyöngyös felszabadításának történetét pedig Molnár József írta meg. Váci Mihály költői nyelvéről dr. Fülöp Lajos publikációja gondolat- keltő megállapításokat tartalmaz. A gyöngyösi gimnázium legújabb Értesítője ízléses és tartalmas kiadvány. képesújságokat; már a fiam számtanpéldáit is megoldattam — a gyerek ugyanis benézett hozzám, hogy megtudakolja, mikor megyek haza. Otthon azt mondtam: lesz, ami lesz azt se bánom, ha aláásom az egészségemet, de reggel ötkor a munkahelyemen kell lennem! Az asszony beállította a vekkert, hogy el ne aludjak, éjszaka mégis jó néhányszor felriadtam, mert nem bíztam az órában. Háromkor felkeltem, elindultam. Közlekedés persze még nem volt, gyalog lépegettem. Az éjjeliőr először be se akart ereszteni, de aztán sikerült rábeszélnem. Kinyitottam a naplót, megnéztem az órát: öt óra nulla-nulla. Beírtam szépen, gondosan. Ülök a szobában, repes a szívem az örömtől, hogy megelőztem Iván Szemjonovicsot. Ezenkívül persze nem csinálok semmit — ki a fenének van kedve' hajnalok hajnalán dolgozni?! Ásítozom, aludni szeretnék. Egy óra múlva befutott Iván Szemjonovics. Egész nap búsan nézett rám, a munkaidő vége felé pedig így szólt: — Van itt még egy kis dolgom estére. Megbeszéltem az asszonnyal, hogy itt alszom. Hát ez jól átvert! Csikorgattam a fogamat, de mit volt mit tenni, haza kellett mennem, nem szóltam előre a neiemnek. Vénre eljött a péntek — a ■’értékelés naola Gőzöm i.ncs. hogy ki áll jobban kettőnk közül, de nem is ez a lényeg. Az igazgatónak feltétlenül észre kell vennie a buzgalmakat Bizony, ez nem tréfadolog: egyetlenegyszer sem késtünk el, és soha nem mentünk el a munkaidő lejárta előtt. Egészen biztos, hogy dicséretet kapunk. Megkezdődött az értekezlet — Hát, kérőm — kezdte az igazgató —, bizonyos eredményeink vannak. Az már világos a számomra, ki hogyan dolgozik. — Tekintete ezeknél a szavaknál megállapodott rajtam és Iván Szemjonovi- cson. Arcomon büszke mosoly, Iván Szemjonovicsén úgyszintén. Az is meglehet, gondoltam, hogy nemcsak dicséretet kapunk, hanem üdülőbeutalót, esetleg prémiumot. — Amint a naplóból és személyes megfigyeléseim alapján kiderült, egyesek — az igazgató itt megnevezett engem és Iván Szemjanovi- csot —, egyáltalán nem tudnak ésszerűen dolgozni. Haj- nalhasadtával érkeznek, éjfél után távoznak. Ennek pedig semmi értelme. Milyen dolgozók az ilyenek? Nem képesek ellátni a feladatukat. Kérdem én: hogyan szervezték meg ezek az elvtársak tudományosan a munkát? Első alkalommal most csak fegyelmit kapnak, mert nem tudják helyesen beosztani a munkaidejüket, aztán majd meglátjuk ... Most pedig azt kell megvitatnunk, milyen teendők állnak előttünk, hogy jobban szervezzük meg a munkánkat. Értekezletünk egyetlen napirendi pontja — a TMSZ... Oroszból fordította: Zdhemszky László
