Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-09 / 7. szám

24 óra alatt négy mérkőzés... Harmadik lett az Egri Dózsa a Van Haselen Kupáért vívott vizifabdatornán A két évvel ezelőtti túrá­hoz hasonlóan — mint azt már közöltük —, a mostoha időjárási viszonyok miatt az idén is csak késve tudott Hollandiába utazni az Egri Dózsa OB I-es vízilabda­csapata. Szokásunkhoz hí­ven, most szintén megkísé­reltük elérni telefonon a csa­pat vezetőit, hogy beszá­molót kérjünk tőlük a Van Haselen Kupa küzdelmeiről. Kedden délelőtt kilenc órá­tól vártuk, hogy létrejöjjön a kapcsolat, s hogy végül este hét óra tájban tudtunk beszélni Pócsik Dénessel, az az egri telefonközpont dol­gozóinak kedvességén, igye­kezetén múlott. Még az eg­T estedzés-e a munka? „Hagyjanak engem békén, dolgozom én eleget, mozgok is sokat, minek nekem még ezenkívül sportolnom is!?’’ Hányszor, hány helyen és hány ember szájából elhang­zik ez a kijelentés, amikor egy-egy üzemben, gyárban, irodában felhívják a dolgo­zók figyelmét a testmozgás, a testedzés valamilyen for­májában való részvételre. A munka minden esetben bizonyos mozgáselemekkel párosul. A korábbi évtizedek, évszázadok során azonban óriási változások következtek be a munkavégzés milyensé­gében. Míg korábban általá­nosságban az összetett moz­gással járó munkavégzés volt a fő jellemző, addig a tech­nika óriási fejlődése révén ma már csak egynéhány spe­ciális mozgásfajta jellemzi munkavégzésünket. A szakosodás igencsak le­csökkentette az élet minden területén a mozgásformákat. A különböző típusú forgá­csológépeken dolgozók szinte teljes munkaidejükben egy helyben állnak, s elsősorban kezük, karjuk van némikép­pen igénybe véve. Egyre több helyen végeznek ma már ülőmunkát — s itt nem csu­pán az adminisztratív mun­kakörökről van szó. A munkavégzés ma fizi­kailag kétségkívül kedvező­en alakult a dolgozók szem­pontjából. Egyre kevesebb már azoknak a dolgozóknak a száma, akik „holtfáradtan” távoznak munkahelyükről. A technika fejlődésével pár­huzamosan azonban csökken az emberi mozgás mennyisé­ge. Pedig hát az ember moz­gásra született. Ennek hiá­nya súlyos károkat okoz az emberi szervezetben. Orvosok, tudósok kimutat­ták a mozgáshiánnyal járó veszélyeket, s kidolgozták a megfelelő ellenszert is. Fia­taloknak, öregeknek egyaránt arra kell törekedniük, hogy naponta rendszeresen pótol­ják a munkavégzés során hi­ányként fellépő mozgást, s ezáltal elérjék testük állan­dó edzettségi állapotát. Nem kell tehát mást ten­ni, minthogy egy kicsit, ki­ki önmagát, munkavégzését megfigyelje és felmérje. Ha ezt megtesszük pontosan, rá­jövünk majd arra, hogy tes tünknek mely részei és mi­lyen arányban vesznek részt munkavégzésünk során a mozgásban. S amelyik test­részünk egyáltalán nem, vagy csak igen kis mérték­ben végez munkát, mozgást, azt érdemes pótolnunk. Ma már a testedzésnek, a mozgásnak számtalan formá­ja ismeretes, a természetjá­rástól a kocogásig, a házi tornától a súlyemelésig, a futástól az evezésig. S ha elvégzik ezeken az önméréseket, egyértelműen felelnek majd a címben fel­tett kérdésre: A munka önmagában még korántsem testedzési riek edzőjét is meglepte, amikor a készülékhez hív­ták, mert nem a korábban megadott, hanem egy másik telefonszámon sikerült utol­érni. Első kérdésünk termé­szetesen az utazásra vonat­kozott. — Azt bizonyára tudják már otthon — mondta Pé­csik Dénes —, hogy Buda­pestről a Ferihegyi repülő­térről csak január 4-én, szombaton délután tudtunk elindulni. Az utazás szeren­csére zavartalan volt, 18 órára már Ámersfoortba ér­keztünk. Természetesen pi­henésre, edzésre nem ma­radt semmi időnk. A követ­kező 24 óra alatt négy mér­kőzést játszottunk le. — Sorjában hallhatnánk ezekről néhány szót? — A Van Haselen Kupa küzdelmei már pénteken el­kezdődtek. így érkezésünk után alighogy megszabadul­tunk poggyászunktól, rögtön vízbe kellett szállnunk. El­ső ellenfelünk, a De Kikvor- sen néven szereplő holland válogatott, kissé elfogult bíráskodás közepette 7:5 ará­nyú győzelmet aratott elle­nünk. Ezután rövid pihenő következett, majd az előző napon elmaradt' találkozón­kat játszottuk lé a spanyol bajnokcsapat ellen. Éjfélkor ért véget a Barcelonáidval vívott összecsapás 6:6-os döntetlennel. Vasárnap küz­döttünk meg a tornát ren­dező, bennünket hatodik éve vendégül látó AZPC Amers- foorttal. A hazaiak már 3li­re vezettek, amikor lábra kapott együttesünk és végül 7:5 arányban nyertünk. A tonna befejezését számunk-, ra a holland bajnokcsapat, a De Köbben elleni össze­csapás jelentette, ezen a mérkőzésen ismét megmu­tatkozott a fárasztó utazás és a zsúfolt program hatása, 8:6 arányú vereségünk nem volt meglepetés. Ez alka­lommal a Van Haselen Ku­pát a De Kikvorsen nyerte meg. s egyben végleg el is hódította. Csapatunk a har­madik helyen végzett. A kö­rülményeket figyelembe vé­ve ezzel az eredménnyel elé­gedettek lehetünk. Egyéb­ként az amersfoortn új fe­dett uszodában játszott mér­kőzéseink közül a vasárnapi­akat megtekintette a hollan­diai magyar konzul is, aki együttesünk játékáról elis­meréssel nyilatkozott. — Milyen összeállításban szerepelt a tornán a Dózsa? — Legtöbb mérkőzésün­kön a Kácsor — Katona, Kovács R., Kovács T., Pó­csik, Gyulavári, Krajcsovics összeállítású kezdőcsapat szállt a vízbe. Gyulavári és Kovács T. különösen az Amersfoort ellen nyújtott jó teljesítményt. Az eddig lejátszott találkozók alapján Kovács T. egyenletes, jó szereplésével vagyok a leg­elégedettebb. — A további program ho gyan álakul ? — A korábbi tervnek meg­felelően a torna után barát­ságos mérkőzéseket játszot­tunk és játszunk a környező városokban holland élcsapa tokkal. Szerdán este példá­ul Bossumban Hollandia vá­logatottjával mérkőzünk meg, s nem tagadom, hogy szeretnénk visszavágni Van Haselen Kupán elszen­vedett vereségért. Túránk január 14-én, kedden érvé get, ezen a napon a délu­táni órákban érkezünk majd haza. Eddig, szerencsére min­denki egészséges, valameny- nyien jól érezzük -magunkat, szeretettel üdvözöljük az otthoniakat. — További jó szereplést kívánunk. Köszönjük a be­szélgetést. (virághó 2. Július 1.: Bozsik József, az egy­kori aranycsapat százszoros válogatott fedezete az új lab­darúgó szövetségi kapitány. 19. : Grenoble-ban, a vívó- világbajnokság kard egyéni versenyében — először a sportág történetében — ma­gyar versenyző nem jut a döntőbe. Augusztus 13.: Szép siker Wroclaw- ban, a teniszezők Európá­ba jnokságán: Taróczy Balázs megnyeri a férfi egyest. 20. : Húsz év után ismét vi­lágrekordot ér el magyar úszó: Hargitay András, a bé­csi Európa-bajnokságon 4:28.89 perccel győz a 400 méteres vegyes úszásban. 31.: Csalódás Havannában, az ökölvívók első világbaj­nokságán: a magyar verseny­zők olimpiai és Európa-baj- noki sikerek után egyetlen érmet sem szereznek. Papp László edző, háromszoros olimpiai bajnok és profi Eu- rópa-bajnok, a lemondás gondolatával foglalkozik, mert úgy érzi, nem kap kel­lő támogatást a klubok ré­széről. Többszöri felkérésre tovább vállalja a vezető ed­zői tisztet. Szeptember 3.: Váratlan és kellemes meglepetés a római Európa- bajnokságon : Bruzsenyák Ilona 665 centivel aranyér­mes a női távolugrásban. 4.: Moszkvában, az öttusa­világbajnokságon a Maracs- ko Tibor, Kancsal Tamás, Villányi Zsigmond összeállí­tású magyar csapat biztató teljesítménnyel második. 15.: Szomorú hír: meghalt Gulyás Gyula, a Magyar Rá­dió világszerte ismert sport- riportere. 28.: Bozsik József —, akár­csak első válogatott szerep­lése alkalmával, 1947-ben — mint szövetségi kapitány is rosszul mutatkozik be az osztrákok elleni bécsi mér­kőzésen: l:0-ás vereség a „sógoroktól”. A szövetségi kapitányt néhány nap múlva szívinfarktus éri. (Folytatjuk.) Kellemes nyári idő volt. Li­ne ck városa, félretéve az összes nézeteltéréseket, kivonult szur­kolni Metallurg nevű futball­csapatának. A labdarúgás — ös- elem. Mint a kilencedik hullám, magával ragadja az embert, és viszi egyenest a stadionba. Egy idegen labdarúgócsapat látogatá­sa olyan, mint egy megtervezett tatárjárás. Minden 4 és 90 év kö­zötti férfi kész visszaverni a támadást. A meccs még nem kezdődött el. A rádióbemondó melletti üve­gezett fülke lassan megtelik. Ez a mecénások lelátója. íme, he­lyet foglal Vlagyimir KaUisztra- tovics Groszkov, a Szvobodnij Szokol nevű gyár -Igazgatója. Kiérdemelte ezt a helyet. Hiszen két év alatt a gyár 6000 rubelt költött a Metallurg futballistái­ra a jó játékért járó „ösztön­zés” formájában. Mellette Nyi- kolaj Álekszandrovies Jefremov, a cementgyár igazgatója. Ö Is adott néhány ezrest a nagy lipecki labdarúgás számára, ter­mészetesen nem a saját zsebér bői. A játék megkezdéséig a me­cénások valósággal ízekre szedik a futballistákat. Megvitatják, mi­lyen állapotban van a védő tér­de, jól aludt-e a balszélső, és nem szökött-e át egy másik csa­patba a középcsatár. Amióta a MetaUurg bekerült az A osztály első ligájába, di­vattá vált pártfogolni a csapa­tot. Most Ivan Nyikolajevics A mecénások lelátója Zolotarjov, a Rogyina Állami Gazdaság igazgatója foglal helyet a fülkében. Zolotarjov 1972. jú­lius 1-én havi 100 rubeles fize­tésért üzemi testnevelő tanár­ként helyezte el Sztafjerov já­tékost mindenféle felvételi kére­lem és munkakönyv nélkül. Jól­lehet a gazdaság termelési-pénz­ügyi tervében nem is szerepel ilyen státus. A futballista a fi­zetési alapból kapta havi 100 ru­beljét. Természetesen esze ágá­ban sem volt foglalkozni a dol­gozók izmainak és egészségének erősítésével... A mecénások lelátója már meg­telt. Mint mondani szokás, a helyeket a vásárolt jegyeknek megfelelően foglalták el. Csak­hogy jegyeket nem is vásárol­tak. Hetvenhét vállalati szerve­zet juttatott anyagi eszközöket, állítólag sportlétesítmények bér­lésére, a valóságban pedig a pártfogók ebből a pénzből ju­tottak hozzá ingyenes meccslá­togatási bérletekhez. Mihelyt a mecénások elhelyezkednek, meg­kezdődik a játék is. Megszólal a bíró sípja. A szurkolók fel­harsanó csatakiáltásától a part­jelző térdei remegni kezdenek. Ifjú tenisz-világsztárok.. Ql&MíM »75. január A, csntörték Jim Connors A fehérlabdasport hívei 1947-ben a sportág történe­tében szinte egyedülálló vál­tozás tanúi lehette^. A kitű­nő üzleti érzékkel megáldott menedzserek szinte futósza­lagon rendezték világsztárok részvételével a versenysoro­zatokat. A legszembetűnőbb azonban az úgynevezett ge­nerációs változás, hiszen a jelenlegi világranglista élén álló versenyzők, különösen az utóbbi években fiatalab­bak, mint az előző öt év alatt együttvéve. A közelmúltban egy-egy világversenyen szinte előre meg lehetett jósolni, hogy a döntő résztvevői csak Lawer, Emerson, Newcombe, Gon­zales, Rosewal — hogy csak néhányat említsünk a sok közül — soraiból kerülhettek ki. Ha összehasonlítjuk a sportág akkori „egyedural­kodóinak” életkorát, a jelen­legi világranglista élén álló fiatalokéval, meglepő ered­ményre jutunk: a jelenlegi korátlag kilenc évvel ala­csonyabb, mint 1959-ben volt. Jelenleg két olyan ifjú ti­tán uralja az „öregek” előt­ti mezőnyt, mint a 22 éves amerikai Jim Connors és a 18 esztendős svéd Björn Borg. Joggal gondolhatnánk — hiszen azonos sportot űz­nek a legmagasabb szinten — sok közöttük az azonos vonás, közös tulajdonság. Egy alaposabb elemzés en­nek ellen kezűjét bizonyítja. Mégis, mi az, amiben meg- . egyeznek? A szülői ház mindkettőjük életében igen nagy szerepet játszott. Mind­ketten két kézzel ütik félel­metes fonákjaikat. Fiatal ko­ruk ellenére megdöbbentő magabiztossággal rendelkez­nek és — ami nem megve­tendő — az elmúlt évben mindketten tisztán játékkal mintegy 250 000 dollárt ke­restek. Ezek után ismerjük meg őket közelebbről. Jim Connors az Illinois ál­lambeli ír kolónia által la­kott Belleville nevű kisvá­rosban született. A fiú apa nélkül nőtt fel, de nagyma­mája és anyja már gyermek­éveiben azt a tudatot nevelték bele, hogy neki ki kell tűnnie kortársai közül. Jimbóban — így becézték — ez az érzés meg is fo­gant. A labdaszedő srác, el­lentétben társaival nem kéz­zel, hanem egy általa össze­tákolt kis teniszütővel gyűj­tögette össze a vonalón túl­ra került labdákat' méghoz­zá bámulatos ügyességgel. Később, mikor felcseperedett és igazi teniszütő került ke­zébe, már senki sem akart vele játszani, mert minden ellenfelét legyőzte. Később családjával Los Angelesbe költözött és ott egy spanyolos nevű, de ír származású Pancho Segura, később pedig Pancho Gonza­les mester ötvözte csillogó drágakővé a kivételes ké­pességű Jimbót. Connors alig 18 éves volt, amikor egy versenyen le­győzte Stan Smithet, a vi­lághírű amerikai bajnokot, aki így vélekedett róla: „Ha sok ilyen Connors akad, ak­kor én abbahagyom a te­niszt.” A győzelemittas Con­nors ezúttal nem tudta le­vetkőzni modorosságát, így válaszolt: „Amíg én a lab­dát ütöm, egy célom van, hogy legyőzzek mindenkit. Nem érdekel, hogy verseny­társaim miként vélekednek rólam”. Az, ő ironikus, talán kissé fellengzős hangvételű nyilat­kozatai csak egy fiatal hölgy­nél. « wimbledoni győztes Chris Evertnél találtak tet­szésre. Fellobbant bennük egymás iránt a szerelem lángja, el is határozták, hogy összeházasodnak, de közben Miss Evert meggondolta ma­gát és „visszalépett” ... Con- norst a futó „love-story” egyáltalán nem törte le, amit később a vörös salakon nyújtott, még csodálatosabb játékával és elért sikereivel feledtetett. A másik ifjú teniszcsillag, a svéd Björn Borg pályafu­tása mesekönyvbe illően in­dult: kilencéves volt, ami­kor apja egy p i n g pong ver se­nyén nyert teniszütővel aján­dékozta meg. Borg bámula­tos ügyességgel forgatta a furcsa szerszámot, majd Len­Björn Borg nart Bergelin mester keze alatt korán kibontakoztak kivételes képességei és rövid idő alatt világnagysággá nőtte ki magát. Amikor a 17 éves magas, szőke, gombafrizurás Borg megjelent élete első nagy versenyén, a Párizsban ren­dezett teniszbajnokságon, a szakvezetők és a közönség egyaránt kétkedve fogadták. Borg ezzel azonban mit sem törődött: jött, látott és győ­zött. .. Nevét egyszerre meg­ismerte és szárnyra kapta a teniszvilág. Egy Sandy Fawkes nevű brit újságírónő a wimbledo­ni verseny után a Daily Bx­pressben ezt írta róla: „Olyan az arca, amelyet akár Raffael is festhette volna: kék megigéző szemekkel, egy ér­zéki szájjal és a legcsodála­tosabb vállakkal”. Persze férfiszemmel egé­szen másként fest Borg. Bár tinédzser vonásai erősen ki­ütköznek, megjelenése jó be­nyomást kelt. Általában halk beszédű, nyakában arany láncot, csuklóján arany kar­kötőt hord, lezser farmert és kényelmes inget visel. Ha érzi, hogy figyelik, vagy a tv monitorjai ráirányulnak, félszegnek és esetlennek tű­nik a járása. De mindezt le­vetkőzi, amikor a labdával játszik. Ütőjét úgy fogja, mint egy pingpongütőt. Bár erről a rossz szokásáról so­sem tudták őt edzői leszok­tatni, Borg bebizonyította, hogy sikereit elsősorban is acélos erejű tenyereseinek köszönheti. Ha jelenlegi for­máját tartani tudja — ami­re minden adottsága megvan — szakvezetők véleménye szerint 3 vagy 5 éven belül vagy világbajnok lesz vagy eltűnik a teniszvilág csilla­gos égboltjáról. Mint arról a lapok annak idején beszámoltak, a wimb­ledoni félhivatalos tenisz- VB rendezői nagy gondban voltak. Több mint 300 angol leányiskola igazgatónője ka­pott levelet a rendező bizott­ságtól azzal a kéréssel, hogy igyekezzenek növendékeiket már jó előre „lecsillapítani”. A versenyen részt vevő 18 éves, magas, szőke hajú svéd teniszcsoda ugyanis egy­forma sikereket arat a te­niszpályán és a leányszivek­ben. Megjelenése valóságos hisztériát vált ki a tinédzser lányok között. A múlt év elején az angolok már ízelí­tőt kaptak abból, hogy mit jelent a lányok rohama Borg ellen. Egy kerti ünnepségen üvöltő tinédzserek felborítot­tak mindent: asztalokat, szé­keket, vendégeket, pincére­ket csak azért, hogy autogra­mot szerezzenek a csodate­niszezőtől. Ez lenne a népszerűség csimborasszója ? Vagy talán valami és megesküszik magában, hogy teljesen objektív lesz. Megindul az első érdekes kom­bináció. A labda a Metallurg egyik vezető játékosához kerül. A játékos vidáman üget a kapu­hoz, közben cselez. Már a ti­zenegyes táján van. A csatár megáll, és akárcsak egy közép­kori torna résztvevője, fenn­hangon kihirdeti: — Azt a gólt, amelyet most lő­ni fogok, a Novolipccki Fémko­hászati Üzem egész gyári bizott­ságának ajánlom, valamint sze­mélyesen Szerafim Vasziljevics Kolpakov igazgatónak, aki „pré­miumként” 19 és fél ezer rubelt fizetett a csapatnak! A csatár a kapu felé tör. Né­hány méterrel előtte ásítozik az üres kapu. A támadó már tö~ vésre emelte a lábát. A fotó­riporterek „feltöltött” kamerák­kal készülnek megörökíteni a hálóban remegő labdát. A sta­dion visszafojtja lélegzetét. De a csatár nem siet. Először fel­szólítja a mecénások lelátó­ját: — Lakást adtok? — Lőjél már! Adtunk már egy kétszobásat soron kívül. — Egy háromszobást akarok. — Ajánlottunk, de neked nem kellett. — Mert az csak egy közönsé­ges házban volt. Én pedig kísér­leti házban akarok. — Jól van, 'lőjél már! — Rendben van lövök, de megkapom-c a kocsit? — Persze, hogy megkapod! Tudod, hogy két új típusú Vol­ga érkezett a városba? És ki kapta meg az egyiket? Eszkpv futballista. Lőjél. - - ■ ­— Több prémiumok-' és ösztön­zést biztosító rendszer szerint akarok játszani. — Lőjél! Hol akarsz elhelyez­kedni? Elárusítónak? A csőgyár­ban munkásnak? Vagy talán a lakásépítő trösztben? A stadionban valóságos vihar dúlt, de $ játékos még mindig topogott a labda körül. — Nem tetszik az edző. Azt akarja, hogy ugráljak az edzé­seken. Meg fussak is. — Majd adunk mi neki! A helyi híresség szeretne még egy kicsit alkudozni. Megkérde­zi, milyen ajándékokat kapnak a játékosok. Tudniillik már szokássá vált, hogy a szezon végén a vállalatok ajándékokkal halmozták el kedvenceiket. A legtöbb ajándékba feliratot vés­tek: „A legjobb fejesért a 15. percben”, ,,A józan állapotban való játékért” stb. Amikor minden követelésre ki­elégítő választ kap, a csatár végre kapura lő. Közben ismét zárni tudnak már az ellenfél védői, felkelt a kapus a föld­ről, a lövés meg pontatlan volt — a labda a kapu mellett süvít el. A bíró sípja a meccs végét jelzi. A játéknak vége. A nézők letörten szétszélednek, otthagy­va a padokon a gyűrött műsor­füzeteket és a széttört reménye­ket. A csapat fölött ott függ az első ligából való kiesés Demok- lész-kardja. A Metallurgnak azonban még hátra van néhány mérkőzése. A mecénások viszont teljes vere­séggel fejezik be méltatlan játé­kukat. A lipecki területi pártbi­zottság jogosan elítélte ezeket a bűnös praktikákat. A hivatali beosztásával való visszaélésért a szakosztály vezetője, Ljucsev szi­gorú figyelmeztetést kapott és felmentették teendői alól. Szi­gorúan megbüntették az ezzel a területtel foglalkozó sportszerve­zetek vezetőit és a területi bi­zottság dolgozóit. A vállalatok vezetőinek saját zsebükből kell megtéríteniük az államnak okozott kárt. Hadd tud­ják meg, hogy senkinek sem szabad a burzsoá merkantiliz­mus tőlünk idegen szellemével megfertőznie amatőr sportunkat. Kár, hogy ezek az intézkedések ennyire megkéstek. Pedig az egész város, még a labdaszedő kisfiúk is tudtak ezekről a visz- szaélésekről. De azt hitték, hogy hazafiatlan dolog bírálni a helyi labdarúgást. Vajon lefújhatjuk-é ezt a lab­darúgás szellemétől nyilvánvaló­an idegen mérkőzést? Aligha. Egyes csapataink körül ott ügyes­kednek a piszkos fogásokhoz szo­kott sportkombinátorok. akik cselezgetve, a saját pecsenyéjü­ket sütögetik. Mert vannak még jó nagybácsik, akik készen min­denféle földi jóval ellátni „saját” csapatukat az állami kasszából. Le a pályáról az ügyeskedőkkel és kombinátorokkal. le a mecé­násokkal ! (Pravda, 19H. október 6.1) JL Kotyrnfro Hogyan is volt...? Á múlt esztendő sporttörténete — sorokban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents