Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-08 / 6. szám
I A vezetőségválasztó taggyűlésekről jelentjük Új pártalapszervezet, új vezetőség Aldebrőn i Tegnap a reggeli óráikban — nyolc órakor — tartotta alakuló és vezetőségválasztó taggyűlését az aldebrői községi pártalapszervezet. (A községben eddig működő pártszervezet ugyanis kettévált, miután Feldebrő, Al- debrő és Tófalu termelő- szövetkezetei egyesültek. Most a három község gazdálkodását átfogó termelőszövetkezetben létrehoztak egy egységes pártszervezetet és azok a kommunisták, akik nem tsz-tagok, vagy nyugdíjas tsz-tagok, a jövő- ban a községi pár talapszer - vezetben tevékenykednek.), A községi pártalapszerve- sret taggyűlésén Vadkerti Miklósné párttitkár, ország- gyűlési képviselő terjesatet- 'te elő a vezetőség összegző beszámolóját, a Központi Bizottság irányelveiről és a Szervezeti Szabályzat tervezetéről. Decemberben és január első napjaiban a pártveaetőség a pártcsoportokon keresztül már szót váltott a párttagsággal e két, fontos dokumentumról, a taggyűlés feladata most az volt, hogy összegezze és egységesen állást foglaljon az irányelvekkel és a Szervezeti Szabályzattal kapcsolatban. A beszámolóból és a rátából egyértelműen ki esen- dűlt: Aldebrőn is nagy érdeklődéssel várta és. fogadta a párttagság és a politika iránt érdeklődő közvélemény az irányelveket. Megnyugvással és örömmel nyugtázták, hogy az irányelvek megerősítette: a párt folytatja eddigi politikáját, politikájának fő vonala változatlan. Szólt a beszámoló az eltelt évek eredményeiről, gondjairól hangsúlyozva, hogy az eredmények mögött ott van a párt helyes mun- vastílusa, a kommunisták áldozatkész munkája és egyre szélesedő tömegkapcsolata. De mivel a politikát emberek gyakorolják, a határozatokat ők hajtják végre, ezért akadhatnak, lehetnek gondok is, hibák is. És mivel a helyes politika megvalósításának tárgyi és személyi feltételei egyaránt adottak, a taggyűlés — helyesen — a figyelmet elsősorban azokra a feladatokra fordította, amelyek a község kommunistái előtt állnak. Ezekből ragadjunk ki néhányat: — A pórt határozatai helyesek, az egész társadalom, a szocializmus ügyét szolgálják — hangsúlyozta az előadó. Ugyanakkor egyes helyeken eltorzulnak a határozatok, mire a végrehajtásra sor kerülne. Példaként említette: a szocialista bérezés alapelvei jók, de a bérezési arányok nem mindig fejezik ki ezeket az elveket, a bér mögött nincs mindig hatékony munka, s ennek oka az, hogy több helyen nincs meg a szükséges szervezettsége a munkának. Többen szóltak arról, hogy sok helyen pazarlás folyik, nem takarékoskodnak megfelelően az anyaggal, a pénzzel, az idővel, a létszámmal és ennek kárát látja az ország és az egyes ember is. A feladat az, hogy minél olcsóbban, minél jobb és több terméket állítsunk elő. Balázs István így fogalmazta meg feladatukat felszólalásában: „...a lényeg ott van, hogy takarékoskodjunk és ne csak szóval, hanem tettel is. Ha többet megtakarítunk, több jut az országnak és nekünk is. Kovács Emil arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdasági lehetőségeket jobban ki kell használni, s ha valaki olyat tapasztal, ami az eredményes munka ellen van, cselekednie, tennie kell. Bohács István pedig így fogalmazott: „Elég volt a bólogatásból, a ne szólj, én sem szólok elvét dobjuk el, beszéljünk nyíltan és őszintén. A legfon- sabb, hogy betartsuk, megvalósítsuk az irányelveket...’’ — mondta — és szérinte fent is és lent is jó a helyzet'• a-"határozatok értelmezésében és végrehajtásában, hiba a középvezetőknél van. Sok kárt okoz — mondta egy másik felszólaló —, hogy késve, bátortalanul reagálunk egy-egy hibára, mulasztásra és ez nagyon sok és nagy kárt okoz. Szólni kell a kis hibáról, mulasztásról is. nem keli megvárni azt, amíg az törvénybe ütközik. „A tetteket kell mérni, nem a szavakat — mondta Veres János felszólalásában —, mert vannak, akik csak követelőznek, szavakban mindent ígérnek, de a tettek mezejére már nem jutnak el.” Tehát nemcsak beszélni, egyetérteni, hanem cselekedni is kell. Többen szóvá tették azt is, hogy bár a szocialista gondolkodás, magatartás nagyon sokat fejlődött az eltelt években, mégis nem kevés azoknak a száma, akik csak a maguk érdekeit nézik, és hangsúlyozták, hogy a nem tisztességesen szerzett jövedelmeket meg kell faragni és kevesebb lehetőséget kell ahhoz „biztosítani”, hogy valaki munka nélkül jusson javakhoz. Az aldebrői kommunisták üdvözlik és jónak tartják az irányelveket, elfogadják és támogatják megvalósítását — summázhatjuk a beszámolót, a vitában elhangzottakat és az elfogadott állás- foglalásukat. Az irányelvek vitáját követően került sor az új vezetőség és párttitkár megválasztására. A taggyűlés — egyhangúlag — az alapszervezet titkárává Kovács Emil iskolaigazgatót, vezetőségi tagokká Bohács Istvánt, Márton Györgynét, Veres Jánost és Tamóczi Jánost választatta. A járási pártértekezleten küldöttként Farkas Károly képviseli az aldebrői kommunistákat. A vezetőségválasztó taggyűlésen részt vett Zay Béla, a füzesabonyi járási pártbizottság munkatársa is. Ugyancsak tegnap délután tartotta alakuló és vézető- ségválasztó taggyűlését a feldebrői Rákóczi Termelőszövetkezet pártalapszerve- zete. A három község gazdálkodását átfogó termelő- szövetkezet kommunistái Vadkerti Miklósnét — aki 23 éven át volt az aldebrői pártszervezet titkára — választották meg az alapszervezet titkárának. (papp) TV• vallatás A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet előzetesen megvizsgál minden üzlet. forgalomba kerülő rádió- és tv-készüléket. Jelenleg hú rom Videoton gyártmányú televíziót „vallatnak” a különféle műszerekkel gazdagon felszerelt laboratóriumokban. Képünkön: ellenőrzik a Videoton új, 15 cm-es képátmérőjű tv-jét. (MTI 'Foto — Jászai Csaba felv. — Kő) A fuvarozási igények jobb kielégítésére készülnek A közlekedés idei tervei A közlekedési vállalatok személyszállítási teljesítménye 5 százalékkal — ezen belül a Voláné 9 százalékkal, a MAHART-é 18 százalékkal, a MALÉV -é megközelítően 25 százalékkal — növekedett 1974-ben. Az áruszállítási teljesítmények olyan szintet értek el, amit eredetileg csak 1980 körül vártak, a korábbinál nagyobb ütemben emelkedtek a nemzetközi kapcsolatokkal ösz- szefüggő szállítások. A kapacitásokat meghaladó igények kielégítésére a vállalatok belső munka- és üzemszervezési intézkedésein túlmenően adminisztratív intézkedésekre — az áruk sorolására, a közületi gépjárművek időszakos igénybevételére, az áru- szállítás közútra terelésére stb. — kényszerült a közlekedési kormányzat. Az intézkedések eredményeként az év utolsó két hónapjában enyhült a feszültség, s az alapvetően fontos fuvarozási igényeket a vasút is ki tudta elégíteni. A MÁV hatmillió tonnával, több árut vitt el, a közúti közlekedés 36—: 37 millió tonnával teljesített^ többet, mint az előző évben. Ezekben összegezte a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium előzetes mérlege az ágazat múlt évi tevékenységét, amit a rendelkezésre álló több mint 19 milliárd forintos beruházás 90—95 százalékos teljesítésével is segítettek. A múlt évre tervezett fejlesztésben munkaerő- és kivitelezési problémák miatt 200 millió forintos a pénzügyi elmaradás a Metró észak—déli vonalának építésénél, a vasút pedig hasonló okok miatt, főleg a pályakorszerűsítésben és a biztosító berendezések szerelésében maradt el. Az idei legfontosabb tennivalókról, a végrehajtáshoz szükséges intézkedésekről a KPM Közlekedéspolitikái Főosztályán tájékoztatták az MTI munkatársát. Elmondották, hogy az előző évben tapasztalt feszültségek ellenére átgondolt, takarékos gazdálkodás mellett biztosított az ágazat további fejlődése. A személyszállítási igények mind a távolsági, mind a helyi közlekedésben kielégíthetők. A vasúti utasforgalom várhatóan 1—1,5 százalékkal tovább csökken, az autóbuszközlekedés 4,8 százalékkal, a tanácsi közlekedés 1 százalékkal több utassal számol. A személyszállítás legfontosabb feladata változatlanul a zsúfoltság mérséklése, az .új lakótelepek közlekedésének fejlesztése. A személyforgalom fejlesztésére, színvonalának javítására a vasút egyebek között a tavalyinál több, 138 személykocsit, öt motorvonatot, a Volán 1000 autóbuszt, a városi közlekedés 17 csuklóé villamosszerelvényt, 25 metrókocsit és 10 háromrészes HÉV-szerel- vényt szerez be. A személyautó-állomány a tavalyihoz A JÓZAN ÉSZ PARANCSA: takarékosság az anyagokkal! Ebben jelölhető meg gazdálkodásunk stratégiai célja, cselekvési - iránya. Noha az összefüggések láncolatában ennek indokoltsága bőségesen igazolódik, szükséges ezt a feladatot szélesebb horizonton, a gazdaságpolitika tükrében is elemezni. Magyarország egyik közismert gazdasági adottsága, hogy természeti, ásványi kincsei rendkívül szegényesek, feldolgozó iparának legtöbb ágazata — kivétel az élelmiszeripar, az alumíniumfeldolgozás és -felhasználás — részben, vagy teljes egészében importált nyers- és alapanyagokból gyártja a késztermékeket. A nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk időbeni folyamata: beáramlik az energia- hordozó, az anyag, a félkésztermék, ezeket a magyar gazdaság felhasználja, feldolgozza, majd produktumait a külföldi piacokon értékesíti. Mindebből következik: a magyar gazdaság működésének, hatékonyságának minden időpontban kulcskérdése — legyenek az anyagok olcsók, avagy drágák — hogyan hasznosítja a belső és külső forrásokból rendelkezésre álló anyagokat, s azokból a hozzáadott élő munkával a termékek, a javak milyen tömegét, értékét képes létrehozni. Ez több mint anyagtakarékosság — ez az anvag racionális. ésszerű hasznosítása. A különbség érzékeltetésére: ha egy terméket--* műszak Miecimoloíaai Gazdasági fejlődésünk új feltételei II. A valósággal összenőtt egyéni és közfelfogást szempontból indokolt anyagráfordítással állítunk elő, az anyagot takarékosan használtuk fel. Racionális anyagfelhasználásról akkor beszélhetünk, ha ugyanabból az anyagból — példának okáért a termékszerkezet változ- " tatásával — a korábbinál nagyobb áruértéket produkálunk. GAZDASÁGPOLITIKÁNK időről időre napirenden tartotta és meghatározta a racionális anyagfelhasználás teendőit. A hatvanas években például a gépipar beruházási-fejlesztési eszközeit a kevésbé anyagigényes ágazatokra — a híradástechnikára és a műszeriparra — koncentráltuk, s az egymást követő ötévés tervek alapvető gazdaságpolitikai céljai között szerepelt a társadalmi termelés hatékonyságának — egyebek között. az egységnyi termékre jutó anyagráfordítások csökkentésével történő — javítása. Az anyagi termelésnek két alapvető erőforrása van: a munkaerő — annak mennyisége, termelési tapasztalata, produktivitása — és a termelőeszköz, az anyag, a gép. Egyik erőforrásban sem bővelkedünk. Nem mérnök azt állítani, hogy a munkaerőt ra«cHMteam, megfelelő hatékonysággal hasznosítjuk, de ennek követelményeit igyekeztünk a vállalati gazdálkodás középpontjába állítani. (Elegendő a munka- és üzemszervezés korszerűsítését célzó határozatra hivatkozni, továbbá a vállalati bér- és jövedelemszabályo- zásra). Nem állítható ugyanez az anyagban, termelő berendezésben megtestesülő holtmunka vállalati hasznosításáról. Ennek követelményei megrekedtek a gyárkapuknál, s legfeljebb közvetett módon hatnak a gazdálkodásra. (Felemás megoldás — szinte közgazdasági képtelenség —, hogy az élőmunkával takarékosan igyekszünk bármi, de annak produktumával már lazábban gazdálkodunk, s ily módon mindazt az eredményt, amit a vámon nyertünk, a révnél elveszíthetjük). A MAGYAR GAZDASÁGBAN létrehozott összes termékek folyó áron számított értéke 1973-ban már csaknem 900 milliárd forint volt, s ezen belül az új érték, a nemzeti jövedelem 360 milliárd forint. Ha az utóbbihoz hozzáadjuk az elhasznált termelőberendezések értékét, az amortizációt, s ezek együttes összegével csökkentjük a társadalmi fennék értékét. előttünk áll a népgazdasági tevékenység összes anyag- költsége, amely kb. 500 milliárd forint. Ezzel a summával, költséggel kell, lehet, s érdemes takarékosan, racionálisan gazdálkodni. Nemcsak a jelenlegi világpiaci árhelyzet, a nyersanyagimport korlátái, hanem a gazdaságpolitikai összefüggések és követelmények is azt indokolják, parancsolják, hogy rövid és hosszú távon egyaránt az anyag ésszerű felhasználását állítsuk a gazdálkodás és a gazdaság- fejlesztés középpontjába. Ennek érdekében operatív intézkedések egész sorára, az anyaggal való gazdálkodás átfogó szabályozására lesz szükség. Ám mindennél fontosabbnak tartjuk szemléletünk — szinte gazdaságpolitikai jellegű — módosítását, annál is inkább, mert a központi intézkedések nem oldhatják meg hiánytalanul a racionális anyaggazdálkodás vállalati feladatait. A cselekvés konkrét módszerei — pl. az anyagfelhasználási normák korszerűsítése. a konstrukciók felülvizsgálata, a fajlagos anyagfelhasználást csökkentő technológiák alkalmazása, a termékezerke- aefc módosítása fefe — mák a gazdálkodás új szemlélet- módjából születhetnek. Ezzel kapcsolatban hadd emlékeztessünk arra, hogy a népgazdaság anyaghelyzetével és -ellátásával kapcsolatos közfelfogásunk — s ebben a tömegkommunikáció, a sajtó is részes és hibáztatható — koránt sincs összhangban a realitásokkal. Bizonyos tényeket olyan hangsúllyal regisztrálunk — pl. a külkereskedelem feladata a népgazdaság importanyag- szükségletének beszerzése, a KGST-országok hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásaikban kölcsönösen biztosítják egymásnak az alapvető nyers- és alapanyagokat —, ami a zavartalanság, az abszolút biztonság látszatát keltette. Persze hivatkozhatnánk másmilyen dolgokra is — mondjuk a mennyiségi szemlélet „korszerűsített” formában való érvényesülésére. arra, hogy a nyereséget elsősorban a volumen, a termelés és az értékesítés növekedése táplálja, a dráguló importanyagok költségvetési támogatására, — amelyek ,akarva-akaratlanul ugyancsak az anyaghelyzetről alkotott indokolatlanul optimista felfogást tápláltak. NOS, EZÉRT KELL valósággal összenőtt egyéni és közfelfogást kialakítanunk, amely létrehozhatja — a gazdaság minden szintjén, a központi gazdaságirányítástól a munkagépig, de még a háztartásokban is — a józan és racionális anyagfelhasználás és -fogyasztás stílusát, módszereit. <Z<wtmMöigstitstván hasonlóan, 80 00ü-rel, ezen belül a lakosságé 71 000-rel bővül. Az áruszállításban várhatóan mérséklődik az igények tavalyi kiugró növekedési üteme, de továbbra is jóval meghaladja a korábbi előrejelzések szintjét. Az 1974. évi növekedési ütemtől a vasút teljesítménye 1—2 százalékkal elmarad, a közúti közlekedésé 7—8 százalékkal. A vízi közlekedésé 2 százalékkal emelkedik. Ennek ellenére a népgazdasági fuvarozási feladatokból továbbra is a vasútra hárul a legtöbb — 59,4 százalék — a közút részesedése további 1 százalékkal 22,2 százalékra növekszik. A népgazdasági terv a szállítási-hírközlési ágazat fejlesztésére 1975-re 16 milliárd forintot meghaladó ösz- szegű — tízmilliárdos állami, 6,5 milliárdos vállalati — beruházást irányoz elő. A fővárosi közlekedés fejlesztését 369 millió, a vidéki városokét 82 millió forinttal, a gépkocsi-szervizhálózat bővítését 222 millió, forinttal támogatja közvetlenül az állam, amely 310 millió forint ártámogatást is ad a Volánnak autóbusz-beszerzéshez. A vasút a tavalyinál több. 310 kilométer hosszúságú pályakorszerűsítést tervez és 150 kilométer vonali távközlő- és biztosító berendezést is kiépít. A nagyobb szállítási feladatokhoz 16 villamos- és 60 Diesel-mozdony, bankhitel igénybevételével pedig a tavalyinál is több, 3525 teherkocsit szerez be a MÁy. Az országos közúti hálózat fejlesztésére a program szerint folytatódik az M—7-es autópályából további 55 kilométert, az M—1-esből 20 kilométert építenek meg, így az M—7-esen Balatonaligáig kétszer két nyomsávon közlekedhetnek a járművek. Az utak korszerűsítésére és fenntartására 5,1 milliárd forintot fordítanak. A mennyiségi igények kielégítésére és a szolgáltatások színvonalának javítására a Volán 2425 tehergépkocsi, a Hungaroca- mion a tavalyinál kétszer több,1 130 szerelvény beszerzését tervezi. A hajózás a tavalyinál kisebb mértékben, négy egységgel bővíti folyami hajóparkját. ' Az idén, a múlt élttől áthúzódó munkákkal együtt. 9 vasútvonal — 165 kilométer normál, 70 kilométer keskeny nyomtávú és 50 kilométer gazdasági vasútvonal — személy- és áruforgalmát terelik közútra. A minisztérium a tervkészítési irányelvekben felhívta a vállalatok figyelmét az átfogó, komplex takarékossági intézkedésekre, ezen belül a gazdaságtalan fuvarozások csökkentésére. Ugyancsak figyelmeztette a vállalatokat, hogy gondoskodjanak a miniszter- tanácsi határozatban előirt munkaidő-csökkentés zavartalan megvalósítására. ' NümmCi 1975. január 5., szerda
