Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-07 / 5. szám

A segédmunkáiéi — az egyetemig f Hosszú szerelőcsarnok, Kö­zepén elnyújtott asztal, rajta gzívattyúalkatrészek, forgó­tekercsek, drótok, huzalok. Az asztal fölé egymás mellett lányok és asszonyok hajol­nak, kezükben csavarhúzó, fogó. Tekercseket szerelnek szorgalmasam Az itt dolgozó nők közül valamennyi segédmunkás es betanított munkás. Közöttük is a legfiatalabb Tóth Beat­rix. A rövid, szőke hajú lány nyáron érettségizett, s akkor még maga sem gondolta, hogy a MEZŐGÉP egri gyár­egységének tekercselő üze­mébe kerül dolgozni. Most viszont ő is itt tevékenyke­dik a nők között. — Az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumba jártam — lenül az iskolapad után be­kapcsolódni az üzem mun­kájába? Elmosolyodik, aztán így folytatja: — Nem ment olyan gyor­san a beilleszkedés. Kezdet­ben nem volt túlzottan ínyemre, hogy reggel öt óra után kell felkelni, mert a műszak hatkor kezdődik. De aztán, ahogy múltak a na­pok, csak megszoktam. Dél­után kettőkor viszont végzek és aztán szabad vagyok. Már az első nap a tekercselőbe kerültem, ahol Barcziné, az egyik legjobb betanított munkás vett pártfogásába, ő nagyon ügyesen forgatja a csavarhúzót, a fogókat, így nem volt nehéz tőle ellesni a tekercselés egyes folyama­momdja kedves egyszerűség­gel —, aztán Budapestre je­lentkeztem az Eötvös Bő­rárui Tudomány Egyetem Ál­lam- és Jogtudományi Kará­ra. Sokat drukkoltam, hogy sikerül-e majd a felvételim, tovább tanulhatok, .....vagy s em? Volt osztálytársaim kö­zül többen ugyancsak kü­lönböző egyetemekre és főis­kolákra jelentkeztek és au­gusztus végéig megkapták az értesítést, hogy - felvették őket. Én viszont csak több­hetes késéssel, szeptember elején kaptam meg az érte­sítést, hogy felvettek... de csak jövőre előfelvételivel. — Gondolom, ennek is megörült... — Nagyon. Aztán jött az egyetemről egy újabb levél, amelyben arra hívták fel a figyelmem, hogy egy évig fi­zikai munkásként kell dol­goznom valamilyen termelő­üzemben. Ekkor nyomban hozzáláttam állást keresni és végül ide kerültem a MEZŐ- GÉP-hez. — Nem volt nehéz közvet­iMO6&S&& (Foto: Puskás Anikó) tait. Néhány nappal később annak örültem a legjobban, amikor már én is elkészí­tettem az első tekercset. — Más üzemrészben i6 megfordult már? •— Novemberben és decem­ber elején a dinamó és önin­dító szerelőkhöz kerültem, örültem ennek is, mert újabb emberekkel találkoztam és beszélgettem. Főleg olyanok­kal, akik közül sokan elis­mertek a szakmában és akik­től sokat lehet tanulni, em­berséget és szakmai szerete- tet egyaránt. Most a legutób­bi napokat az irodában töl­töm, mert itt van rám szük­ség. A könyvelésben segéd­kezek, de hamarosan vissza­megyek a tekercselőbe, mert ott érzem a legjobban ma­gam. — Mint fiatal segédmun­kásnak, mennyi a fizetése? — 7,50-es órabért kapok, így átlagosan 1500 forint a havi bérem. Bár nem túlsók ez a pénz, de egyre mégis nagyon jó4 hogy megtanul­ÍJj típusú munkásszállító autóbuszok jam beosztani és értékeim. Amikor befejezzük a be­szélgetést, még megjegyzi: — Jól érzem magam itt a vállalatnál. Sok a fiatal és velük együtt dolgozni jó do­log. Nem bántam meg, hogy csak előfelvételivel kerülök az egyetemre és addig fizikai munkásként dolgozom, mert így közvetlenül részese lehe­tek a termelésnek ___Tudja, m ás könyvből olvasni a fizi­kai munkások életéről és más élni az életet. Ezért örülök, hogy itt dolgozom. (mentit szf A szénbányászat 1975. évi terveiből 335 ezer tonnával több szén — Tipizálják a bányák berendezéseit Üj bányamező lép be a termelésbe Vssontán A szénbányászat a IV. öt­éves terv első négy évében — a népgazdasági érdekeket szem előtt tartva — az ele­mi csapások ellenére — lé­nyegében teljesítette a vál­tozó igényekhez igazodó ter­vét. Ez vezérli az iparágat 1975-ben is. Az idei igények magasabbak, mint amennyit eredetileg — az ötéves terv készítésekor — erre az esz­tendőre terveztek. Ezért cé­Juttatás a gyermekes családoknak A SZOT Társadalombizto­sítási Főigazgatóságának ösz- szegezése szerint az elmúlt négy évben családi pótlék, gyermekgondozási segély, anyasági segély, gyermek- ápolási táppénz és terhes­ségi-gyermekágyi segély cí­mén 27 és fél milliárd forin­tot fizettek ki a gyermekes családoknak. A legjelentősebb emelés a népesedéspolitikai határo­zatokhoz kapcsolódik. Húsé év óta 1974-ben növelték a legnagyobb mértékben a gyermekes családoknak nyújtott juttatásokat, jólle­het például a családi pótlé­kot 1953 óta hatszor növel­ték. A gyermekgondozási se­gély bevezetése óta kétszer változott: 1973 elején a tejár emelés pótlására a bérből és fizetésből élőkét 600-ról 650, a termelőszövetkezeti tago­két 500-ról 550 forintra emelték. Űjabb emelésre 1974. január 1-én került sor. Azóta a bérből és fizetésből élő anyák az első gyerek után 800, a második után 900, a harmadik után pedig 1000 forintot, a tsz-tagok 800, illetve 900 forint gyer­mekgondozási segélyt kap­nak. A családok támogatása 1975-ben tovább növekszik, s várhatóan csaknem 1 mil­liárd forinttal túlhaladja a tavalyit. A gyermekes csa­ládoknak az idén nyújtandó pénzbeni társadalombiztosí­tási szolgáltatások összege megközelíti, vagy eléri a 10 és fél milliárd forintot, eb­ből kereken 6 milliárd a családi pótlék, 2,6 milliárd a gyermekgondozási segély. Számítások szerint a gyer­meknevelés költségeinek je­lenleg nem egész kétharma­dát viseli a szülő, további 12—14 százalékot a társada­lom pénzben» 24 százalékot pedig természetben juttat. (1965-ben még a szülőre há­rult a gyermeknevelés ter­heinek 71 százaléka.) Ter­mészetesen átlagszámításról van szó, mert— a szóródás igen nagy aszerint, hogy me­lyik gyereknek tudnak he­lyet biztosítani bölcsődében, óvodában, napköziben, ki kap kollégiumi ellátást, ked­vezményes üdülést stb., azok, akik bölcsődei, óvodai, nap közi és kollégiumi ellátás­ban is részesülnek, 18 éves korukig természetben mint­egy 150 ezer forintot kapnak a társadalomtól. lul tűzték ki, hogy az elő­irányzott 26 millió 592 ezer tonnát 335 000 tonnával túl­teljesítik. A többletet a mélyművelésű bányákból akarják felszínre hozni. A visontai Thorez Külfejtésű Bánya tervét ugyanis az őszi nagy esőzések okozta károk, valamint geológiai problémák miatt, csak ké­sőbb tudják pontosan meg­határozni. A véglegesen még jóvá nem hagyott beruházási program szerint mintegy 2 milliárd forintos fejlesztési lehetőséggel számolnak. Eb­ből a legtöbbet gépesítésre, illetve szénvagyon-pótlásra fordítanak, folytatják a ter­melés korszerűsítését, növe­lik a koncentrációt. Gépbe­szerzésekre mintegy 800 millió forintot költenek. El­sősorban a régi, már elhasz­nált gépeket pótolják. Zöm­mel szovjet jő vésztő-rakodó kombájnokat és szovjet, va­lamint várpalotai önjáró biztosító berendezéseket vá­sárolnak. El akarják érni, hogy a gépi jövesztés ará­nyát 44 százalékra, a gépi rakodásét 70 százalékra emeljék. Különösen fontos feladat a vágathajtási se­besség fokozása. Jelentős összeget költenek vágathaj­tó gépekre, mert viszonylag itt a legelmaradottabb a gépesítés. Ezeket a Bánya­gépgyártó Vállalat, illetve a Közép-dunántúli Szénbá­nyák gyártja. Az egyenletesebb szállítás érdekében korszerűsítik a szállító szalagláncokat és növelik a bányák föld alatti tároló kapacitását. Az igé­nyeknek megfelelően alakít­ják át a föld alatti energia- hálózatot. önműködő szi­vattyútelepeik létesítésével és más eszközökkel automa­tizálják a kiszolgáló folya­matokat. Az új gépek beszerzése mellett a meglevők jobb ki­használása a műszaki fej­lesztés legfontosabb idei lei­adata. Közben megkezdik nagyszabású tipizálási prog­ramjuk végrehajtását. A rendkívül nagy jélentőségű, más iparágak számára is példamutató kezdeményezés célja az, hogy kevesebb tí­pusú berendezés alkalmazá­sával olcsóbbá, gyorsabbá, egyszerűbbé tegyék az al­katrészellátást és lehetőséget teremtsenek arra, hogy a bányavállalatok, a bánya­üzemek szükség esetén segít­séget nyújtsanak egymás­nak. Elsőként a szállító beren­dezéseket tipizálják. Az alap­gép a jól bevált lengyel gyártmányú páncélkaparó lesz. A gumi hevedereket zömmel a Bányagépgyáríó Vállalattól, kisebb részben lengyel importból szerzik be. A tipizálással párhuzamo­san új, az iparág igényeinek megfelelő profilokat alakí­tanak ki a bányavállalatok központi műhelyeiben. Így biztosítják az üzemek gaz­daságos és gyorsabb ellátá­sát. Nógrádban például töb­bek között a függősínes szál­lító berendezéseik, a függő­akna kiszolgáló berendezé­seinek gyártására, szerelésé­re rendezkednek be. Tatabá­nya lesz a hidraulikus be­rendezések központi javító bázisa, Dorogon készülnek majd a mezőbeli szivattyúk, Várpalotán a szállítóberen­dezések automatizálására szolgáló készülékek. Teljes ütemben folytatják a megkezdett beruházásokat. Befejezik a csordakúti bá­nya építését és belép a ter­melésbe a visontai külfejtés (nyugati bányamezője. Bá­nyatűzvédelemre, munkavé­delmi beruházásokra, víz­biztonsági és vízvédelmi munkákra mintegy 200 mil­lió forintot irányoztak elő. Tudományos kutatásra 28 millió forint áll rendelkezés­re. (MTI) Gazdasági fejlődésünk új feltételei változások lényege Az IKARUS Karosszéria- és Járműgyár székesfehér­vári gyáregységében elkészült a 211-es kisautóbusz null­szériája. Az új konstrukció 34 személyes, s főleg a hazai munkásszállítás korszerűsítésére hozták létre. A székes- fehérvári gyár dolgozóinak kongresszusi munkafelajánlása tette lehetővé, hogy az új autóbuszok közül az első 50 darab már elkészülhetett. 1975-ben további 400 darabot kívánnak összeszerelni. (MTI-foto — Jászai Csaba felvétele — KS) A gazdaság fejlődésének üteme, mértéke nem elhatá­rozás kérdése; objektív fel­tételei és meghatározói van­nak. Ezek á feltételek több­nyire az országhatárokon be­lül, tehát a magyar gazda­ságban találhatók. A gazda­ság fejlődésének ilyen ob­jektív jellegű feltételei — csak példaszerűen említve: a rendelkezésre álló nyers- és alapanyagok mennyisége, a termelésben felhasználható munkaerő, annak produktivi­tása, a korábbi beruházási tevékenység eredményeként üzembelépő új termelési ka­pacitások, a gazdaság egyen­súlyi helyzete, továbbá az a kereslet, amely a lakosság életszínvonalából, a társada­lom közös fogyasztásából és felhalmozásából adódik. A gazdasági növekedésnek mindemellett országhatáro­kon kívüli, azaz külgazdasá­gi tényezői is vannak — pl. a szocialista és az egyéb pia­cok kereslete, adott esetben külföldi erőforrások igény- bevétele, általában a nem­zetközi munkamegosztásban való részvétel hatékonysága stb. Az 1974-es esztendő szem­léltetően példázta a belső és külső tényezők szerepét. A népgazdasági terv a korábbi esztendők — 1971—1973 — egyenletes gazdasági fejlődé­sének folytatódásával szá­molt, s a külső gazdasági fo­lyamatok növekedésének mértékét is a középtávú terv­ben szereplő éves átlagokban irányozta elő. (A nemzeti jö­vedelem növekedése mini­málisan 5 százalék, az ipari termelésé 5,5—6,0 százalék, a mezőgazdasági termelésé 2,0 —2,5 százalék, a lakosság összes fogyasztásának növe­kedése 5,2—5,6 százalék, fel­halmozás 7—8 százalék). Az I—III. negyedév gazdasági jelzőszámai egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a gazdasági fejlődés növekedé­si -üteme gyorsabb a terve­zettnél: az ipar termelése éves szinten kb. 7—8 száza­lékkal, a nemzeti jövedelem pedig — a mezőgazdaságot sújtó károk ellenére, — mint­egy 6 százalékkal lesz ma­gasabb a tavalyinál. A gazdasági fejlődés üte­mének gyorsulásában ezút­tal is objektív tényezőnek volt szerepe: az ipar 1973-ban készleteinek jelentős részét elfogyasztotta, s ez — továb­bá a termelő fogyasztás reá­lis szükséglete és a készlet­képzési törekvés — az ipar értékesítési lehetőségeit majd 11 százalékkal növelte. A ter­melő fogyasztás — a végter­mék előállításához szükséges anyagok, félkésztermékek és azok készletei — ugrásszerű növekedése — 1973-ban 5,3 százalékkal, 1974. I—III. ne­gyedében 10,8 százalékkal emelkedett —, ösztönözte, alapozta meg áz ipari ter­melés tervezettnél erőtelje-, sebb fejlődését. Kétségtelen, mindmáig so­ha nem tapasztalt módon és erővel hat a magyar mező­gazdaság fejlődésére és helyzetére egy külgazdasági tényező: a tőkés gazdaságok­ban és világpiacon dúló inf­láció, — az áremelkedés mér­téke a legtöbb tőkés ország­ban 10—20 százalék közötti, egyes országokban 20 száza­lék feletti —, a nyersanya­gok, ipari késztermékek ár­arányainak gyökeres változá­sa. Az infláció rekordmérté­ke, az árarányok módosulá­sa nem a tőkés világ magán­ügye, annak hatását mi is érezzük, árát pedig megfizet­jük. A nem szocialista orszá­gokkal folytatott külkereske­delmünk áruösszetételét az jellemzi, hogy az import majd kétharmadát anyagok, fél­kész termékek alkotják, s ugyanezek az exportban kb. egyharmados aránnyal szere­pelnek. Csupán ennek követ­keztében is a világpiaci ár­változások hátrányosan súj­tanak bennünket, rontják a nem szocialista országokkal folytatott kereskedelemben a cserearányt. Ezt már 1973-ban is érzé­keltük, mert az importált ter­mékek árszintje 16,5 száza­lékkal emelkedett, míg ex­portunk árszintje 13,6 száza­lékkal. Az 1974-es esztendő első felében a cserearány sokkalta nagyobb mértékben romlott: a nem szocialista országokból származó beho­zatalárindexe 142,8 volt, míg a kivitelé 124,4. Mindennek lényege: a behozatal ellenér­téke fejében — abban az esetben, ha volumene, ter­mészetes mennyisége válto­zatlan — több magyar árut kell adnunk, s ily módon a megtermelt nemzeti jövede­lem néhány százalékát a cse­rearány romlása fogyaszt­ja el. Ez pedig gazdasági fej­lődésünk ütemét csökkenti, a további fejlődés objektív le­hetőségeit rontja. Az érem egyik oldala: a nemzeti jö­vedelem ugyan a tervezett­nél nagyobb mértékben, kb. 7 százalékkal nőtt, de amikor annak belső felhasználására került sor — s ez az érem másik oldala — ezt a 7 szá­zalékos többletet nem észt­hatjuk el maradéktalanul a fogyasztás és a felhalmozás között, mert annak egy része már nincs az országban. Mindezek a .körülmények a magyar gazdaság közeljövő­ben! fejlődésének külső — és részben belső — feltételeit jelentősen módosítják. Bizo­nyosra vehető, hogy a tőkés világpiacokon végbement ár­arányváltozósok stabilizá­lódnak, lehetséges, hogy a nyersanyagok — és energia- hordozók árai kisebb mér­tékben csökkennek, de min­denképpen a korábbinál ma­gasabb árszinten állapodnak meg. Rövidesen sor kerül a KGST külkereskedelmi árai­nak rendezésére is, s ennek során a tőkés világpiac ár­arányváltozásait is figyelem­be veszik. A KGST-orszá­gokkal folytatott külkereske­delmünk áruszerkezetéből — a behozatal legnagyobb árucsoportját az energiahor­dozók és az anyagok alkot­ják, míg a kivitelben az ipa­ri késztermékek dominálnak — szükségszerűen^ követke­zik, hogy kisebb-nagyobb cserearányromlással ezen a piacon is számolnunk kell. A különböző közgazdasági szabályozók módosítása kap­csán az elmúlt esztendőben — a változások lényegét ér­zékeltetve — gyakran utal­tunk arra, hogy a vállalati gazdálkodás feltétel- és kö­vetelményrendszere másmi­lyen, szigorúbb lett. Az most a népgazdaság egészére adap­tálható: megváltozott a ma­gyar gazdaság fejlesztésének külgazdasági kapcsolatokban megtestesülő közege, felté­telrendszere. A tények rög­zítésénél, tudomásulvételénél sokkalta fontosabb a cselek­vés, amely gazdálkodásunkat az új követelményekhez iga­zítja. Garamvölgyi István ftlenmm£\ W». jamtsr 1» kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents