Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-28 / 23. szám

Törvényesen, demokratikusan A tsz-ek egyesülése nem cél, hanem eszköz AZ IDEI TÉL, az ország­ban sok helyen a termelőszö­vetkezetek egyesülésének az Időszaka is. Az érintett kö­zös gazdaságokban a zár­számadó, vagy a tervtárgyaló közgyűléseken döntenek a szövetkezeti gazdák arról, hogy a jövőben „egyedül”, vagy a szomszédos szövetke­zettel, szövetkezetekkel kö­zösen, földjeiket, erdőiket egyesítve gazdálkodnak-e? Napjainkban országosan mintegy 500 termelőszövetke­zetben foglalkoznak a veze­tők és a tagok az egyesülés gondolatával, előkészítésé­vel. Mennyi valósul meg az idén ebből? Az eldől a kö­zeljövőben. De azt a kérdést is erdemes feltenni: nemtől gyors-e az egyesülések üte­me? Kellően megalapozott-e minden egyesülés? (A mező- gazdasági tsz-ek száma 1974- ben 1923, területük pedig át­lagosan mintegy 2900 hektár volt) Az egyesülések számszerö- Bégéröl sem a felsőbb párt-, sem az állami szervek nem döntöttek, tehát nincs úgy­nevezett „irányszám”. Vi­szont az elmúlt években tör­tént egyesülésekkel kapcso­latban sok tapasztalat hal­mozódott fel. Ezek összege­zése alapján alakította ki a párt ismételten azokat az elveket, amelyek érvényesíté­séért a pártszerveknek és — szervezeteknek következete­sen kell munkálkodniuk, nagy felelősséggel állást fog­lalniuk ebben a kérdésben. Ez pedig nem könnyű fel­adat, hiszen a szövetkezetek egyesítését sok körülmény in­dokolhatja, de ugyanakkor számos olyan tényező is le­het, amely ellene szól A PARTSZERVEK és-szervezetek döntéseiknél azt vegyék alapul, hogy nap­jainkban nem a termelőszö­vetkezeti egyesítés, hanem a termelés hatékonyságának a növelése van napirenden. Ennek egyik eszköze lehet két-három termelőszövetke­zet egyesítése is. Nem sza­bad azonban összetéveszte­niük az esziközt a céllal. Nem az a cél, hogy nagy te­rületű gazdaságok jöjjenek létre, hanem az, hogy az adott területen, most és a jövőben minél kisebb ráfor­dítással, minél nagyobb ered­ményeket érjenek el. Az is igaz viszont, hogy a területi koncentráció a hatékony gaz­dálkodás egyik eszköze. Az egyik, de nem az egyedüli. Napjainkban a szövetkezeti vezetők körében kevés szó esik az anyagi erők koncent­rálásának egyéb formáiról, a társulásokról, a szövetkeze­tek közötti kooperációról. Pe­dig a nagy tömegű, iparsze­rű termelés számos esetben csak több szövetkezet együtt­működésével, anyagi erejük egyesítésével valósítható meg. Az eddigi egyesülések is azt bizonyítják, hogy a pártszervezeteknek már a gondolat felmerülésétől kezd­ve valamennyi szakaszban, sőt azt követően is megvan a maguk tennivalója. Lehet­séges persze az is, hogy ép­pen a pártszervezetek kezde­ményezzék az egyesülést. Valamennyi termelőszövet­kezeti egyesülés csak a tör­vényesség — az önkéntesség és a demokratizmus — be­tartásával történhet. Ehhez azonban az szükséges, hogy minden termelőszövetkezeti tag megfelelően tájékozott legyen, tehát meggyőződéssel szóljon mellette, vagy ellene. Az olyan általános szólamok hangoztatása, hogy „együtt könnyebb”, „az összefogás­ban van az erő”, a tagok le­becsülését, döntésre való érettségük semmibe vevését ‘jelentik. A pártszervezetek nyomatékosan igényeljék a gazdasági vezetőktől, hogy az egyesülés előnyét, szükséges­ségét, lehetőségét gazdasági számításokkal bizonyítsák. A pártszervezet is csak ezek és a tagság véleményének is­meretében dönthet arról hogy támogatja-e az egyesü­lést vagy sem. Döntésül megértetése érdekében pedi; végezzenek jó érveket felső rakoztató politikai íelvilágo «ito munkát. AZ EGYESÍTÉS megfelelő politikai előkészítése azon­ban nem merülhet ki a ta­gok közötti agitációban. Elég sok tapasztalat bizonyítja: néha a legnagyobb nehézsé­get nem a tagok meggyőzése, megnyerése jelenti, hanem a gazdálkodás folyamatosságá­nak biztosítása. Az, hogy ne akadozzon a közös szövetke­zet „gépezete”, ne késsenek meg olyan munkákkal, ame­lyek a termelés biztonságát, eredményességét tekintve nélkülözhetetlenek. Éppen ezért a pártszervezetek arra törekedjenek, hogy még az egyesülés előtt készüljön el a gazdaság belső szervezetét, működését szabályozó terve­zet, fordítsanak gondot a ve­zetés szervezetének — a te­rületi, kombinatív, ágazati vezetésrendszernek — a he­lyes kialakítására. A szövetkezetek egyesülé­sével nagyobb termelőegysé­gek jönnek létre. Súlyos hi­ba, ha az egyesülés után kezdenek gondolkodni azon, hogy milyen irányba fejlesz- szék tovább a gazdálkodást. Nem egy szövetkezetben oko­zott súlyos gondot az első évben, hogy az egyesülést megelőzően nem rendelkez­tek megfelelő termelésfej­lesztési programmal. A párt- szervezeteknek is be kell kapcsolódniuk ezek készítésé­be. Nem az a feladatuk, hogy úgynevezett szakkérdésekben döntsenek, hanem az, hogy biztosítsák: az üzemek prog­ramja — a helyi lehetőségek maximális kihasználására építve — vegye figyelembe a népgazdaság érdekeit; ne ter­vezzenek olyan beruházáso­kat, amelyek meghaladjá.k a szövetkezet teherbíró képes­ségét és nagy összegű állami támogatást igényelnek; lép­jenek fel az ellen a káros szemlélet ellen, hogy a nagy területtel rendelkező szövet­kezet már okvetlenül kor­szerű, fejlett nagyüzem. Ez­zel a jelszóval ki akarják se­lejtezni az eddig használt gépeket, eszközöket, épülete­ket, mielőtt az újak beszer­zésének, létesítésének felté­telei létre jöttek volna. A termelés színvonalának fenn­tartása, sőt növelése azt kö­veteli, hogy amíg nincsenek korszerűbb, nagyobb kapaci­tások, addig a kisebbeket, az elmaradottabbakat maximá­lisan ki kell használni. Nagyon fontos, hogy már az egyesülések előkészítésé­nek időszakában segítsék és ellenőrizzék a pártszerveze­tek a párt gazdaságpolitikai céljainak érvényesülését. Ez egyben ugyanis a szövetke­zeti tagokról való gondosko­dást is jelenti. Többek kö­zött azt, hogy jövedelmük, élet- és munkakörülményeik mihamarabb növekedjenek és javuljanak. A szövetkezeteik egyesíté­sével kapcsolatban sok-sok személyi kérdés is előtérbe kerül, s nem csupán a veze­tők, hanem a tagok széles körében is. Ezek megnyugta­tó rendezése időt, nagy tü­relmet és körültekintést igé­nyel ugyan, de a problémák elmérgesedését megelőzendő halasztást nem tűrő feladat. Egyértelmű és kézenfekvő hogy az egyesülés után ke­vesebb tsz-elnökre, főköny­velőre, főagronómusra stb lesz szükség, mint korábban Az elmúlt évek tapasztalata azonban arra intenek, hág: számos szövetkezetben a ve zetők kiválasztása nem a pár káderpolitikai elvei szerin történt. Fő feladatnak a vol szövetkezeti vezetők „állás szerzését” tartották, nem pe dig azt, hogy az új, a na gyobb szövetkezet élére legjobb vezetők, szakembe rek kerüljenek. A pártszerve zetek olyan vezetőket java soljanak, akik emberileg t szakmailag képesek a ne gyobb szövetkezetek irány fásával együtt járó nagyob feladatok megoldására, a fi ! lelősség vállalására. , A PARTSZERVEZETE azonban ne csupán a vezető : személyi kérdéseivel fogla * kozzanak. Nagyon fontc hogy legalább ilyen gondd kezeljék, képviseljék a ts tagok személye* éedeke ügyelve arra, hogy minden ember a képességeinek, kép­zettségének megfelelő mun­kabeosztásban dolgozhasson, vagy az új beosztáshoz szük­séges képzettséget mielőbb megszerezhesse. M. S. Pártértek ebietekről jelentjük Kommunisták számvetése a illatra vidéki Fémművek nél „Az elmúlt négy évben az alapszervezetek tudatosabban, folyamatosabban foglalkoz­tak a párttagságra való fel­készítéssel. Ez idő alatt 121 új párttagot vettünk fel, s főleg az utóbbi két esztendő­ben sokat javult a fizikai Nyolc hatvani vizsgálat nyék biztatóak. Valamennyi vizsgált egység, szerv elfo­gadta a bírálatot, a hibák megszüntetésére tett javasla­tot. Néhány esetben kellett csupán a felügyeleti szerve­ket megkeresni, hogy a gon­dokat gyökeresen kiirtsák az érintett munkaterületeken. Elsősorban a vendéglátóipar­ra vonatkozik az utóbbi meg­állapítás, mivel a vizsgált üzletekben, éttermekben az alapellenőrzés óta sem ki­elégítő az egészségügyi elő­írások betartásának állapota. Ami az idei esztendő fel­adatait illeti, nyugodtan le­írhatjuk: lesz tennivalójuk ismét a népi ellenőröknek. Hét különböző, igen nagy (szakértelmet igénylő célkitű­zés szerepel ugyanis a városi NEB tervében. S elképzelhe­tő, hogy megyei szintű vizs­gálatnál is igénybe veszik a bizottság társadalmi munka­társait. A megoldandó fel­adatok élére a gyermek- és ifjúságvédelem hatvani hely­zetének vizsgálata kívánko­zik fontos társadalmi vetü- lete miatt EGYÉBKÉNT jóleső érzés­sé li nyugtázták a NEB tag­jai, hogy korábbi kirívó ese­tektől eltérően a munkahe­lyeken megszűnt a panaszosok, közérdekű bejelentők „tetem- rehívása”. Ma már a munka­helyi vezetők is segítő társat Iáinak azokban, akik a kü­lönböző lazaságokra, mulasz­tásokra felhívják a figyel­met. A népi ellenőrzési bi­zottságot pedig a rendelte­tésének, társadalmi súlyának megfelelő tiszteletben, meg­becsülésben részesítik. (moldvay) ÜLÉST TARTOTT a Hat­van Városi Népi Ellenőrzési Bizottság, hogy megvitassa az elmúlt év munkájának eredményejt, s határozatot hozzon az 1975-re vonatkozó tervekről, feladatokról. Mint az elnöki beszámolóból meg­tudtuk, a bizottság száznál több olyan társadalmi mun­kást tart nyilván, akiknek a közreműködésére, különleges képesítésére bármikor szá­míthat. Közülük az 1974-es esztendő nyolc nagyobb vizs­gálatában 52 népi ellenőr vett részt, s mintegy 150 na­pot töltött el különböző jel­legű ellenőrző munkával. Érdemes megemlítenünk, mennyire sokoldalú volt az egy esztendő tevékenysége, s az élet milyen fontos kérdé­seinek boncolgatására került sor! Vizsgálták a népi elle­nőrök a Hatvanban élő ci­gánylakosság helyzetét, fog­lalkoztak a nőpolitika helyi érvényesülésével, a termelő­szövetkezetek és vállalatok szerződéses kapcsolataival, s a tanácsi intézmények költ­ségvetési gazdálkodásával. Korábbi panaszok nyomán visszatértek a népi ellenőrök a Münnich Ferenc-lakótelep- re, hogy az új lakások mi­nőségi hibáinak kötelező ja­vítását szemrevételezzék, utó- vizsgálatokat folytattak a vendéglátóiparban, különös tekintettel az egészségügyi követelményekre, tájékozód­tak az intézményes üdülte­tés helyzetéről, majd a ma­gánkereskedők és kisiparosok értékesítési tevékenységét nézték meg közelebbről. Természetesen a különböző észrevételek, tapasztalatok feltárása a jelentkező hibák megszüntetését célozta, s ilyen tekintetben az eredmé­doiáozók aránya’’ — hang­zott el a pártbizottság beszá­molójában, amely ei. Sulyok Zoltán, az üzemi pártbizott­ság titkára terjeszteti elő a Mátravidéki Fémműveknél vasarnap tartott partertekez- lt.en. A vállalat kommunis­táinak négy év munkáját ér­tenem tanácskozásán jelen volt Gubán Dezső, az egri járási pártbizottság első tit­kára. valamint Kiss Sándor, a megyei KISZ-bizottság el­ső titkára is. A beszámoló részletesen elemezte a gazdasági munka javításában teljesített párt­feladatokat, a dolgozók szo­ciális helyzetének alakulását. Az összes foglalkoztatottnak több mint a fele nő, és mint­egy 35 százaléka harminc­évesnél fiatalabb. Ez termé­szetesen különös hangsúlyt ad a nőpolitikái, illetve az ifjúságpolitikai határozatok vállalati végrehajtásában. Négy éve még az egyik leg­alacsonyabb átlagbért fizető vállalat volt a fémtömegcikk- iparban a Mátravidéki Fém­művek. Azóta alaposan meg­változott a helyzet: az 1970- ben a 21 ezer forintnál alig több évi átlagbér 1974-ben 28 819 forintra emelkedett, a személyi jövedelmek évi átla­ga pedig 31 780 forint. Emö- gött jelentős műszaki fejlő­dés és a termelés nagyará­nyú növekedése áll. Mint is­meretes, a múlt év végére érte el a vállalat az egymil- Iiárd forintos termelési érté­ket; az esztendőt a nyereség- terv túlteljesítésével, a ter­melékenység további javítá­sával zárták. Kiemelkedő — és ez szin­tén az elmúlt négy év ered­ménye — a vállalatnál az üzemegészségügyi szolgálat. Az egészségügyi kombinát fo­lyamatos szakrendelései, a munkaegészségügyi laborató­rium munkahelyi vizsgálatai jól szolgálják a dolgozók egészségvédelmét. Nagy sze­repet vállaltak a népesedés­politikai határozat megvaló­sításában is: megszervezték a rendszeres nővédelmi ta-' nácsadásokat, tájékoztatáso­kat. A tubusgyáregységben a terhes anyák foglalkoztatásá­ra kismamaüzemet létesítet­tek. A párt irányításával ered­ményed munkai végez az if­júsági mozgalom, megmuiüt­közik ez a vidnökségvái’.a i- sokban. A társadalmi és Ti- megszervezetek jó közdoset két teremtő politikai munká­járól, az egyre szélesedő spe­cialista brigádmozgal nv ol szintén elismeréssel szólt a beszámoló. Ebben az évben még na­gyobb szükség lesz a dolgo­zók lelkesedésére, aktivitá­sára, a 332 párttag példám tató munkájára. Számos kül­ső körülmény — anyaghiány, piaci változások — teszi ne­hézzé az idén a feladatok, a vállalások teljesítését. A beszámoló után Fónad Sándor szervező titkár, a kongresszusi irányelvek, il­letve a szervezeti szabályzat tervezetével kapcsolatban a taggyűléseken elhangzott vé­leményeket foglalta össze. A javaslatokban többek között elmondta: szigorítsák az ed­digieknél jobban a gazdasági egységek pártellenőrzését, le­gyen szigorúbb a felügyelet a rendelkezések végrehajtásá­nak ellenőrzésében. Ezt hang­súlyozták egyébként a hoz­zászólások is, Sebestyén Zol­tán technológus például arra hívta fel a figyelmet, hogy jó lenne felülvizsgálni a kül­kereskedelmi vállalatok ér­dekeltségi rendszerét, ezek­nek a vállalatoknak a tervei ugyanis gyakran nem egyez­nek a hazai gyártó partnerek érdekeivel. A vitában felszólalt Gu­bán Dezső is, elismeréssel szólt a pártszervezetek elmúlt években végzett munkájáról, arról az áldozatkész politikai neveíotevékenységről, ame­lyet 1973-ban a vállalat élén bekövetkezett vezetőváltás után kialakult helyzetben végeztek. A pártértekezlet második részében került sor a követ­kező öt esztendő tisztségvi­selőinek megválasztására. Az üzemi pártbizottság titkárává ismét Sulyok Zoltánt vá­lasztották. (hekeli) A sok fától — látni kell az erdőt Pénzbe kerül-e a takarékosság? H. — Azt szeretném, ha elöl­járóban tisztáznánk egy lé­nyeges dolgot. Történetesen azt, hogy a spórolás és a takarékos gazdálkodás közé még véletlenül se tegyünk egyenlőségjelet, mivel a kettő nem ugyanaz. Ezt dön­tő fontosságúnak érzem, mivel az emberek a hétköz­napi élet során általában a két fogalmat annyira együtt használják, hogy elmosódik a kettő közötti nagyon lé­nyeges különbség. E bevezető után térjünk rá a takarékos gazdálkodás értelmezésének lehetőségei­re a mezőgazdaságon belül. Beszélgető partnerünk Kom- játi Károly, a horti Kossuth Termelőszövetkezet főköny­velője. — Miért tartja ennyire fontosnak a takarékosság és a spórolás közötti különb­ség hangsúlyozását? — Nagyon jól tudom, hogy az utóbbi időben az embe­rek milyen információára­datot kaptak az olajválság­ról és az ezzel összefüggő kérdésekről, így tehát reá­lisan fennáll az a veszély, hogy ez az információ a legelső helyre kerüljön az átlagember, de még a kü­lönböző részterületek szak­értőjének tudatában is, ha kiejtik ezt a szót: takaré­kosság és rögtön az üzem- anyag-soórolásra gondol. Volt nálunk egy megbeszé­lés, amelyen többek között én is felszólaltam és arra kértem a szakembereket, nehogy a tervezésnél az üzemanyag-fogyasztás csök­kentésének a bűvöletébe kerüljenek, és ez legyen a központi téma» — Tehát az üzemanyag­gal való spórolás nem lé­nyeges? — Ezt nem mondtam. De gondoljunk bele; az egész magyar mezőgazdaság a kő­olajon alapuló hazai üzem­anyag-fogyasztásból mind­össze 6,5 százalékot mond­hat magáénak. A mi terme­lőszövetkezetünkben a 65 millió forintot elérő bruttó termelési érték előállításá­hoz 1 millió 900 ezer fo­rintnak megfelelő mennyi­ségű üzemanyagot haszná­lunk fel. Szóval ezért mon­dom én, hogy ne kerüljön nálunk az üzemanyag-fo­gyasztás csökkentése fő mű­sorként az első helyre. Van­nak ennél sokkal inkább megoldásra váró kérdések. — Például? — Például a műtrágya­felhasználás kérdése. Ez igazi kulcskérdés. A műtrá­gya ára, ha jól emlékszem, egy év alatt ötszörösére emelkedett a világpiacán, s mégsem vigyázunk eléggé arra, hogy a legmegfelelőbb módon használjuk fel a modem mezőgazdaság e nél­külözhetetlen kellékét. Na­gyon kevés az a termelő- szövetkezet. ahol megfelelő talajtani, agrokémiai vizsgá­latok előzik meg a műtrá­gyázást. s £gy sok esetben fölöslegesen szórják ki az igen drága vegyi anyagot. A műtrágya azonban már akkor veszt az értékéből, amikor tárolják. A meg nem felelő raktári körülmények miatt körülbelül tíz-tizenöt százalékos veszteséggel le­het számolni nálunk is. Mi egy évben hatmillió forintot költünk műtrágyára, de eb­ben benne van az állami tamoftatáe is. Támoeaitás nélkül körülbelül tízmillió lenne ez az összeg. Ha fi­gyelembe vesszük a raktá­rozás és a tudományos vizs­gálatok hiánya miatti vesz­teséget, ez egyedül megha­ladja összes üzemanyag-fo­gyasztási költségünket. — A műtrágya felhaszná­lása, illetve raktározása te­hát már valóságos problé­ma, ebben meg lehet jelöl­ni a takarékos gazdálkodás egyik elemét. — Igen, egyik elemét. A takarékos gazdálkodásnak azonban nem szabad kam­pányfeladattá süllyednie, ha­nem éppen abban rejlik az igazi lehetőség, ha ezt álta­lános szemléletté sikerül tenni. Ugyanis sok mindent ide lehet sorolni. A takaré­kosság címszava alá tarto­zik — legalábbis megítélés kérdése az egész — az em­beri munkaerővel való ta­karékosság kérdése is. — Véleménye szerint ta­karékos gazdálkodás folyik-e a mezőgazdaságban, ha fő­könyvelői szemmel nézzük a dolgokat? — Szerintem egy nagyon fontos alapkérdés nincs tisz­tázva. A magyar mezőgaz­daság egyre többet és egyre jobb minőségű termékeket állít elő. Természetesen ez nem megy ingyen, drága műtrágyát, drága technikai eszközöket használunk fel az egyre jobb termés eléré­sének érdekében, a megter­melt értékkel pedig pazar­lóan bánunk. Ez komoly ellentmondás. Itt van pél­dául konkrétan a búza ese­te. Évek óta nagyon jó a termés Magyarországon, de a betakarított gabonát kény­szertárolókban, fólia alatt, « ponyva aU&t, Kkaftleoa* sa»e, badtéri raktárakban tárol­juk. Kiszámította azt már valaki, hogy mennyit veszít így az értékéből a tárolt ga­bona? Most egy lehetetlen dolgot mondok, de így köny- nyebb talán igazán megér­teni ennek a kérdésnek a legmélyebb közgazdasági lé­nyegét. Lehet, hogy a búza annyit veszít tárolás köz­ben az értékéből, hogy nem is érdemes annyi műtrágyát és technikai eszközt ráfordí­tani a megtermelésére, mi­vel értékében, elveszti mind­ezt a tárolás alatt. — Kiélezett példának fel­tétlenül jó, de valószínű nem ez a járható út. — Persze hogy nem. A megoldás ilyen esetekben az, hogy — véleményem szerint — az igazi takarékos gaz­dálkodás érdekében nem szabad félni a pénzkiadás­tól, jelen esetben a műtrá­gya- és terményraktárak megépítésétől, mert ha itt akarunk spórolni, akkor előbb-utóbb ráfizetünk. A takarékos gazdálkodást biz­tos. hogy nem értelmezi mindenki egyformán, ha va­laki a minden áron való spórolásra törekszik, köny- nyen előfordulhat, hogy a sok fától nem látja majd az erdőt. Még egy konkrét pél­dát hadd említsek. Ez köz­vetlenül érinti az üzem­anyag-fogyasztást. Mi meg­lehetősen sok pénzt költöt­tünk nagy teljesítményű gé­pekre. Ezek az óriás gépek azonban végső soron keve­sebbet fogyasztanak, mint az apró gépek, mert jobb a ki­használtságuk, kevesebb a leállás, újraindítás, gyorsab­ban. hatékonyabban és na­gyobb területen dolgoznak. Egyszóval a pénzkiadás még nem mond ellent a takaré­kos szemléletnek, csupán azt kell nagyon jól megválasz­tani, hogy mikor és mire költjük a pénzt. Szifiethy András

Next

/
Thumbnails
Contents