Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-25 / 21. szám
Több cukrot - hazai termésből! r Nem egy értekezlet, tömeg- ■zervezeti gyűlés témája a cukorrépa mostanában, a sajtó pedig szinte naponta foglalkozik ezzel a növénnyel. Pontosabban azzal az igénynyel, hogy a mezőgazdasági üzemek a cukorrépa vetésterületét a tavalyi 98 ezer hektárról növeljék országosan 120 ezer hektárra, de még jobb lenne ha 125 ezer hektárra emelnék. A téma kétségkívül érdekes és vannak sajátos részkérdései. Itt van maga az a tény, hogy Magyarországon változatlanul nincs tervutasítás, tehát az állom nem írja elő az üzemeknek, hogy 120, vagy 125 ezer hektárt be kell vetniük. Ekkora cukorrépa vetésterület hazánkban egyébként még soha nem volt. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy ezt a hatalmas területet teljes egészében korszerűen műveljük majd meg, mert ennyi gépünk, ennyi különleges vetőmagunk — ami a korszerű műveléshez kellene — nincs is. Ügy gondolom azonban, mégsem ezek az egyszerű tények okozzák, hogy oly sokat hallunk a cukorrépáról, A cukorrépa inkább általánosítható példa. Példája annak, hogy az állam nem kötelez. hanem kér és egy kicsit próbája annak, hogy a termelők — az állampolgárok — hogyan vizsgáznak felelősségtudatból, népgazdasági érdekek megértéséből. Erre a próbatételre a cukorrépa különösen alkalmas, lévén egész sorsa, története rendkívül változatos. A középkor Európájában még mézzel édesítettek az emberek, csak azután jött a nádcukor. Ne próbáljuk elhallgatni: mindmáig a trópusi cukornádból lehet a legolcsóbban, a legtöbb és legjobb cukrot előállítani. A répacukor Európában fél évszázadon át csupán technikai érdekesség volt és az is marad, ha nem jön a kontinentális zárlat. A múlt század első évtizedében, a napóleoni háborúk idején alakult ki az a helyzet, hogy a gyarmatokról érkező hajók nem futhattak be a kikötőkbe, nem hozhattak nádcukrot, ezért Európa ráfanyalodott a cukorrépára, majd tovább tökéletesítette az édesség nyerésének ezt a lehetőségét. Ezt se hallgassuk el: hazánkban a nem is oly távoli múltban volt olyan időszak, amikor javaslatok készültek a cukoripar elsorvasztására. Olcsó volt a világpiacon a répacukor, sőt egyes baráti és testvéri országok kifejezetten szívesen vették, ha vásároltunk tőlük a cukornádból nyert édesítőszerből. Most azonban más a helyzet. A nyersanyagok általános áremelkedése magával sodorta a cukrot is. A világpiaci ár ingadozó, pillanatnyilag talán csökkenő, de ezzel együtt, ha külföldről akarunk vásárolni, akkor egy kiló cukorért a nálunk megszokott belföldi ár 4—6-szorosát kell kifizetnünk. Ez bizony sok, különösen ha arra gondolunk, hogy minden világpiaci ár emelkedik, nekünk pedig nagyon sok féle holmit kell külföldön vásárolni. Olyasmiket, amelyeket idehaza előállítani nem tudunk, mert vagy hiányzik a természeti adottság, vagy hiányzik a technikai felkészültség. A cukrot viszont elő tudjuk állítani idehaza is és ezzel — más célokra — dollár- milliókat megtakaríthatunk. A cukorfogyasztás hazánkban igen magas, és a szükségletnek csak mintegy 75— 80 százalékát tudjuk hazai produktummal fedezni. A többit külföldön, túlnyomórészt dollárért kell megvásárolnunk, mert azt akarjuk, hogy a cukorfogyasztásunk ne csökkenjen és ennek az alapvető fogyasztási cikknek az ára ne emelkedjen. Tehát egyszer dollár kell a külföldi vásárláshoz, másodszor forint kell a beszerzési és értékesítési árkülönbözet ki- egyenlítéséhez. A pontos számokat nem hozták nyilvánosságra, de a — csúnya szóval — „nagyságrendek” ismeretesek, tehát érzékeltetni tudom a helyzetet. Ha mi továbbra is külföldön akarjuk a hiányzó cukrot beszerezni, akkor erre a célra évente 80—100 millió dollárt kell elkölte- nünk. Óriási összeg. Ha mi nyugaton akarjuk megvásárolni azt a mintegy száz darab magas technikai színvonalú cukorrépa kombájnt, amely a többlet terület megművelésére szükséges, akkor ezt a vásárlást öt-hatmillió dollárból megoldhatjuk. Nem akarok illúziókat táplálni. Nincs arról szó, hogy ha mi megtakarítunk százmillió dollárt, akkor ugyan ennyi pénzért a mezőgazdaság korszerűsítéséhez vásárolunk nyugati gépeket. Erről nincsen szó, nem is lehet, hiszen iparunk nyersanyag ellátása és korszerűsítése, a lakosság igényeinek kielégítése legalább ugyanennyire fontos, hélyenkint fontosabb is. Hiszen például a dollárért beszerzett nyersanyagok, energiahordozók ahhoz kellenek, hogy a magyar dolgozók foglalkoztatottsága egyenletes, a gazdasági fejlődés emelkedő színvonalú legyen. Éppen ezért a népgazdasági szemlélet példája és vizsgája a cukorrépa. Mert itt nem egyszerűen mezőgazda- sági kérdésről, vagy szűkén értelmezett mezőgazdasági érdekről van szó. Népgazdasági kérdés ez a javából. Annak a népgazdaságnak a kérdése, amely oly sok áldozatot hozott már a mezőgazdaság fejlesztéséért is, de egyben a lakosság ellátásának kérdése, általában termelési kérdés. Semmi jel nem mutat arra, hogy az állam hatalmi eszközökhöz nyúlna ebben az ügyben. Nem kötelezik az üzemeket a cukorrépa vetésterületének felemelésére. Am hatósági értékérteteken, tömegszervezeti gyűléseken, a sajtó hasábjain kérik az üzemeket, hogy növeljék a cukorrépa vetésterületét. Növeljék akkor is, ha a fajtát, a vetést és a művelést nem tudjuk minden hektárom a legkorszerűbb eszközökkel megoldani. És vessenek be nagyobb területet akkor is, ha máskor is jöhet egy olyan rettenetes ősz, mint a tavalyi volt, amikor a szó régi értelmében arca verítékével gyűjti össze a falvak népe a megtermett cukorrépát. Vessenek több cukorrépát, mert ezt kéri a párt és a kormány, ezt kérik a cukrot oly szívesen fogyasztó kisgyerekek, ezt kérik a vörösrézzel dolgozó ipari munkások és á speciális műszerekre váró tudományos kutatók. Ezt kívánja a népgazdaság érdeke és hinni szeretnénk, hogy ezt az érdeket a földek népe megérti és döntéseivel, majd munkájával ezt jól szolgálja. Foldeáki Béla I Eled a szik. Pély, Akolhát, Tamaszent- niklósv Felemás vidék. Sgyik helyen — bár ez a kevesebb — gazdagon termő, jó ■síros földek, másutt, a határ elentös részén terméketlen szik, ősgyep. Csapadékos időién mindenütt víz és víz. Aszályos hetekben mély re- >edések rajzó1 nais szabály ta- an sokszögeket a mezőn és izántóiöldön egyaránt. Üj keletű fogalmaink szerint ;z: gyenge termőhelyi adottágú terület. És ez nemcsak imolyan öncélú meghatáro- ás, hanem küzgazdasagi ka- egória. Az egész evesi já- ásban Pély és Tarnaszent- niklós közös gazdaságai „vi- elik” ezt a címet. I ■ ■ ■ Annak idején, jő két és élszáz évvel ezelőtt — He- 'es és Külső-Szolnok várine- lyed „riportotja” során — lél Mátyás, a XVIII. századi, nagyarországi .emzetleirö udomány kiváló művelője is átapintott a lényegre e vi- lék bemutatásakor: „ .. Hegy nincs sehol, rnin- lenütt fátlan síkság tzrpesz- zedik, legfeljebb a folyópar- okon látni füzeseket. A mariaálláson maradt friss irályát a földön s zitier sgetik, s mikor kissé megszáradt, lyerstégla formákba vágják, addig hagyjak a napzn záradni, amíg keménnyé zikkad. Ekkr>~ keresztalakú akasokba gyűjtik és fa he- yett ezzel fütenek. Amikor eltettük nekik a kérdést, niért nem segítenek mogulon fatelepítéssel, erdőtelepí- éssel azt a választ adták, logy az ő itt maradásuk bír nn-ytalan.^,'1 A vízről és az itt élő gazdag madárvilágról is plasztikus képet fest, s Pélyről megírja, hogy „ . ■. a községet minden oldalról víz veszi körül ..s a közeli pusztáról, Akolhátról pedig így ír: ...a beltelket övező határ- része nagyon kavicsos, terméketlen, nem is tudná eltartani a lakoságot, ha a gazdák a környező pusztákon nem bérelnének szántható földeket’’. És ez a táj bizony — az utóbbi néhány évtizedet kivéve — alig változott valamit az eltelt évszázadok alatt. Földje, határa ma is gyenge termőhely... ■ ■ ■ ■ Az idei ősz és tél szeszélyes időjárása „jóvoltából” most is mindenütt víz áll a laposabb határrészeken. Az út mellett — az egykori gazdag madárvilág megmentett utódai — fácánok, fürjek futkosnak, s színes tollazatok meg- megcsillan a tavaszias napfényben. Bent a faluban — Pélyen és Tamaszentmiklóson egyaránt — az élet megelevene- dését jelzik az új, csinos lakóházak. Hát mégsem szöktek meg innen az emberek. Felvették a harcot a szikkel, a terméketlenséggel. — Megzabolázzuk ezt a kutya földet — mondja a szikár termetű pélyi tsz-elnök, Kalmár János —, mert nekünk itt meg kell élnünk. — Milyen terveik vannak? — Felébresztjük Akolhátat hosszú szendergéséből. A tervek már készülnek. Épül egy nyolcezerhétezáz méteres bekötő út jövőce. • én megnyitja a további fejlesztések lehetőségét is ebben a sárral körülbástyázott pusztán. — Mit építenek majd ott? — Annak is készülnek a tervei. Egy korszerű, szakosított tehenészeti telepet. A sziken pedig, Akolhát környékén komplex talajjavítás kezdődik, hogy előbb 200 hektáron, majd a továbbiakban még 600 hektáron dús legelőt telepíthessünk a kiégett mezők helyén. — Ez lesz a telep állatállományának tápláléka? — Egyrészt, vagyis nagyobbrészt ez. Nyolc hónapig legeltetjük a szarvasmarhát és a juhot egyaránt, azután pedig bent telelnek szálas- és szemestakarmányon. Kalmár János azt is elmondta, hogy az akolháti, elsősorban húst termelő állományon kívül, keresztezéssel kialakítanak a legjobban tejelő magyar tarkákból egy tejtermelő 300-as állományt is. Ennek is épül, korszerűsödik egy másik telepük. — És a juhok? — Az is van jelenleg 2100 anya. Nagyon gazdaságosan tartható itt a juh is. Ennek ellenére — összhangban a „szomszédékkal” — ezt az ágazatot nem fejlesztjük most. A „szomszédék” alatt egyébként a valóban szomszédos, másik gyenge termőhelyi adottságú községet, Tarnaszentmiklóst kéll érteni, ahol viszont jelenleg éppen a juhászat nagyszabású fejlesztésén munkálkodnak. ■ ■ ■ ■ — Kaptunk három és fél jrüHio vissza nem térítendő Jobb cipó t elegy- hasáról *A kiskunfélegyházi Kiskunság Cipőgyár 19 i 4. éi terve 985 ezer pár cipő előállítását írta elő, azonban a agárban folyó munkaversi, y lehetővé tette, hogy terven felül 180 ezer pár cipói készítsenek. ( MTI-f o<o -- Koppány OyAgj) A múlt esztendőben az időjárás sokszor komoly gon-' dók elé állította a mezőgazdaságban dolgpzókat. Gyakran esett az eső, ezért embernek, gépnek egyaránt meg kellett küzdenie minden menthető búzáért, répáért, kukoricáért. A társadalmi összefogás országos méreteket öltött és a helytállás nem is maradt el. Megindult a harc a természettel, amelyből az ember került ki győztesen. A Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kollektívájára is komoly feladat várt. Az időjárás nehézségei ellenére jelentős sikerekkel zárták a tavalyi évet. Míg 1973-ban 15 900 vagon gabonát, kukoricát és más őszi érésű növényt vásároltak a nagyüzemektől, tavaly ez elérte a 19 300 vagont, amelyből exportra is jutott 3200 vagon búza. A fokozott ke- verektakarmány-ellátásra pedig a korábbi ötezerrel szemben 7290 vagon tápot készítettek. Ezzel lényegesen hozzájárultak a háztáji gazdaságok zavartalanabb ellátásához. A rendkívüli időjárás miatt fokozott a szárítás jelentősége, a kalászosok és a kukoricabetakarítás idején, amely nem kis gondot jelentett a vállalatnak, de mégis megoldották. És ebben a szociatámogatást a megyei tanácstól — mondja Tóth Albinná, a tamaszentmiklósi termelő- szövetkezet főkönyvelője. — Azért kaptuk, hogy alakítsunk ki egy korszerű, szakosított juhászati telepet. Ehhez persze jelentős saját erőt és hitelt is igénybe kell vennünk, de a gazdaságossági számítások, előkalkulációk alapján úgy tűnik, hogy mindez a befektetés hosszú távon nagyon gyümölcsöző lesz. — Mi valósult meg eddig ebből? — Még csupán a terv, s az egyáltalán nem lebecsülendő előkészítő munka. Na és megvásároltuk a telep vázát képező vaselemeket még tavaly, hogy az előrelátott árváltozások ne borítsák fel terveinket. — Mikor kezdődik el a kivitelezés? — Gyakorlatilag ezekben a napokban, saját építőrészle- günkkél. Az új, a megyében, a környéken is elsőként megépülő leendő szakosított juhászati telepen, kint a Páskom-dűlőben négyezer anyajuh és a szaporulata számára készülnek az új épületek, s korszerűsítik a régieket. Egyidejűleg Pélyen és Tarnaszentmik- lóson is öntözésfejlesztési tervek is készülnek, s így majdan, már belátható időn belül közel két és fél ezer hektár szikes terület válik hasznosíthatóvá. Még a régi kép fogadja e falvak határában, a vizenyős mezőkön az utazót. Csupán a színes, gazdag madárvilág tűnt el. De már éled a szik. Élesztik az egykori bizonytalan jövőjű ősök utódai... Faludi Sándor lista brigádok jártak az élen. Az 51 brigádba tömörülű több mint félezer dolgozó pártunk közelgő XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére jelentős felajánlásokat tett. A szabadtéri tárolókat saját maguk javították ki. Így jelentősen csökkentették a vállalati költségeket és főleg a tárolási gondokat. Szabad szombatokon rendkívüli műszakokat tartottak és ezzel is fokozták a keveréktakarmány gyártását Többek között ennek köszönhető, hogy a tervezett 5653 vagon helyett 6274 vagon takarmányt készítettek. A brigádok sokat tettek a búza és az abból őrölt liszt minőségének védelmére is. A malmokban összesen 7540 vagon kenyérgabonát őröltek meg és ezzel 5500 mázsával több lisztet adtak a sütőipari vállalatoknak. Tavaly a szocialista brigádok 62 újítást nyújtották be, amelyből 42-őt elfogadtak és huszonhetet azóta be is vezettek. A kollektíva több mint ötezer óra társadalmi munkát végzett. Főleg óvodák támogatására, továbbá a vállalati KISZ-klub létrehozására és a sástói köz- s hétvégi ház parkosítására fordítottak különös gondot. A selypi Dobó és Tyereskova őrlő, a poroszlói Hunyadi rakodó, a csányi Kossuth keverő, és a hevesi őrlő brigád kimagasló eredményeket ért el. A keverő üzemek szocialista brigádjai csatlakoztak a Győr-Sopron megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat április 4-e brigádjának felhívásához. Munkaidőn kívül 20 vagon keveréktakarmányt gyártottak és ennek bevételét a chilei szolidaritási alapra ajánlották fel. Kommunista műszakban pedig 1716 órát töltöttek és 37 800 forintot a gyöngyösi óvodák, iskolák és a vállalat KISZ-szervezetének támogatására utalták át. A vállalat a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben a tervezett 2 800 000 forint helyett 4 100 000 forint megtakarítást ért el. A munkaversenyben részt vett kollektívát a tavalyi eredmények alapján közel félmillió forinttal jutalmazták. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának múlt év december 5-i határozata alapján a brigádok újabb felajánlásokat tettek az idei esztendőre. Kétmillió 600 ezer forint megtakarítást irányoztak elő. Elhatározták, hogy a raktárak jobb kihasználásával 300 vagonnal több gabonát tárolnak majd, mint tavaly. Csökkentik az anyag- és energiafelhasználást, növelik a termelékenységet. Tovább javítják a liszt minőségét is. A vasúti rakodás műszaki fejlesztésével gyorsítják a kocsik kiürítését. Határidőre átadják rendeltetésének az épülő egri, hevesi és sarudi 600 vagonos fémsilókat, ugyanakkor felújítják a verpeléti keverő üzemet. Mindezzel csökkentik a tárolási gondokat és még több takarmánnyal látják el a háztáji gazdaságokat. Ezentúl nagyobb gondot fordítanak a raktárosok, MEO-sok és adminisztrátorok szervezett továbbképzésére is. Szeretnék, ha az idén is ugyanúgy sikerülne helytállniuk, mint a múlt esztendőben. (mentusz) Osztják a jegyeket Új üdülési formák kisgyermekes anyáknak, nászutasoknak Megkezdte a nyári üdülőjegyek szétosztását a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Fő- igazgatósága. 1975-ben — az elmúlt évihez hasonlóan — összesen 375 ezren pihenhetnek kedvezményesen az ország különböző szakszervezeti üdülőiben, és külföldön is. Ez évben kedvezményes üdültetésre összesen 580 millió forintot fordít a SZOT, 130 millióval többet, mint tavaly. Ez évtől az üdülőházakat — a szállodákhoz hasonlóan — a szolgáltatás színvonalától függően három különböző kategóriába sorolták. A beutaltak az eddigi egységes napi 18 forint helyett most a második kategóriás üdülőkben 24, az elsőkben pedig 36 forintot fizetnek. Az üdülési lehetőségek kibővítésére kísérletként megkezdődött a gyermekgondozási segélyen levő anyák üdültetése. A soproni textiles, a balatonlellei Viktória, a leányfalui építőmunkás, és a mátraházi vasutasüdülőket rendezték át kisgyermekes édesanyáknak; járókákat, fürdetési lehetőséget, speciális kosztot biztosítanak, a kellemes üdüléshez. Másik újdonság a fiatal házasok üdülője Mótrafüreden, itt főként nászutasok tölthetik mézesheteiket. Néhány SZOT-üdülő rekonstrukciója is befejeződik, így többek között a hévízi postás-, a siófoki bányász- és a galyatetőti SZOT-üdülőé. A tervek szerint nyáron átadják a most épülő korszerű, négyszáz ágyas új hévízi gyógyüdülőt is. 1895. jamaar 85., szombat Konjrre^Bzusi versenyben illeg la ka i*! (áKim k: 4 millió flOO e*er lóriul•••
