Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-22 / 18. szám

Cipánybíró a tanácsban \ Maradni kell, ha fáradok is terítő, az asztal körül párná­zott székek, két fotel. Az asztalon szalmából készült szélmalom, műpálma zöld lombbal, törzsén fehér és barna műmajmokkal. A szek­rények mellett kis könyves­polc, benne néhány kötet, felette paradicsommal telt üvegek. A sarokban nagy­képernyős tévé, kicsit meg­kopott horgolt terítővei. Fényképek a falon és tükör, ráfestve színes angyal-figu­rák és fekvő Krisztus-alak, rózsákkal. Aztán cserépben örökzöldek, itt-ott üdvözlő­lapok, műanyagból játékfi­gurák : perselymalac, lovacs­ka kerékkel és lábát emelő fehér kutya, fekete kutya... — Na, itt lennék a borral. Cukorral kérik-e? — Nem, csák így. van. ahogy — Jó így is, saját termés. Emeli a poharát, és újra a fiait mondja. — Az asz- szonyomnak úgy nyilatkoztak az iskolában, hogy asztalos­nak talán kitanulhatnak. Igen szeretnénk, mert na­gyon d szívünkön vannak, és most, az ünnepekre ajándé­kot is vettek nekünk a pénz­ből, amit küldtünk nekik. Nem is tudom kimagyarázni, hogy jól álmodozunk-e vagy nem, de egyre azt akarjuk, hogy szakma legyen a ke­zükben. Mert nekem csak öt osztályom van, ennyire tud­tam menni és az éhesség úgy hozta, hogy én gyerek­koromban az iskola után el­jártam fát vágni, meg bort venni a Fabók-féie kocsmá­ban a magyaroknak, mert úgy a bizalmukban voltam* hogy erre büszke is vagyok, mint hogy nrra is. hogy ké­sőbben cigánybirói rangot kaptam a tanácstól.. . Cigánylányka ötöse Időnként aprókat kortyol a pohárból, s mig lassan sza­vakba öltözteti az emlékeit, eszre sem veszi a fényes sze­mű. barna hajú kislányt, hogy odalopakodott mellé a székhez, és hallgat ő is a beszédre. Csak a cirógatásra figyel fel Csík András, ak­kor mondja: — Te meg be­jöttél? — Aztán, hozzánk fordulva: — Az unokám. — Hogy hívnak, édes? — Apollónia. — Hány éves vagy? — Nyolc. És második osz­tályba járok, a Csengős is­kolába, és most én vagyok a hetes és már van egy ötösöm számtanból. Sorolja a kislány. hogy kikkel mi dolgok történnek az Iskolában, sorolja a nagy­apa, mi volt az első dolga, mint tanácstagnak. Az, hogy a Krakkóból kihozni az em­bereket. Az, hogy rendes la­kásba költözzenek, hogy köl­csönt kapjanak rá a tanács­tól. — El is jöttek, jó sokan de most már nehezebb helyzet, elfogylak az olcsó házak, most már 80 ezer fo­rint is kéne, hogy annyi kölcsönt kapjanak. Mert 140 már rendben van közülünk, az 528 cigányból, azok már a magyarság közt laknak. De a többivel, azokkal nehe­zebb lesz, most, hogy már csak drágább házak vannak. De elég az. hogy visszatér jek, hogy amikor cigánybíró lettem, úgy gondoltam, hogy elnyertem az előnyömet. A nehezít nem láttam, hogy mi is az, segíteni a törvényessé gek betartásában. Nem is akartam tanácstag lenni, de mondtak, olyan már nincs, hogy ne legyek. Most aztán már tudom, csak úgy szabad az ilyen tisztséget vállalni, ha példát is tud mutatni az ember. Ez meg az, hogy fő­leg a munka, hogy halad­junk is előre. Csak így lehet. Mert hogy példát mondjak, amikor én összekerültem a feleségemmel, egy hátiba be­lefért mindenünk. — A mostaniaknak már kevés lenne egy háti... — Kevés. Százhúsznak rendes foglalkozása van, meg aztán az iskolázással is job­ban vannak. Vari, akinek érettségije is van, vagy 7—8 osztálya, jó munkája, hiva­tala. rendes foglalkozása, mint nekem a Fémműveknél. Azt kellene elérni, hogy min­denki így legyen. Hogy ren­desen dolgozzon mindenki. Már csak azért is, mert anél­kül kölcsönt sem kaphatnak lakásvásárlásra. Erő, mindónk gonjaira Tizenhetedik éve hivatal­ból is első embere a káli ci­gányságnak Csík András. Nagyon sok mindent elinté­zett ez alatt az. idő alatt, de nem lehet olyan sóikat intéz­ni, hogy más ne maradna, hogy újabb gondok ne lép­nének a régi helyébe. Nem fáradt-e meg bele? — ezt kérdezzük tőle. — De igen — mondja, s tölt még egy búcsúpohárral. — Nem tud fiatalabbat, aki átvállalná a rangot? — De, tudnék, többet is. Csakhogy azok már Pesten dolgoznak... Azok már nem jönnek vissza. — És az itthoniak... ? — Nem elég erősek még rnindönk gondjaira. hogy bírnának vélek... Na, egész­ségünkre — s koccint a po­hárral —, így aztán maradni kell, ha fáradok is bele. Mást, úgy gondolom, hogy nem is tehetnék. Becky Tibor Épülő iskola „madár­távlatból’ Még ez év szeptemberébe it nyolctantermes, új iskolát avatnak Gyöngyösön, a Mér­ges úti lakótelepen. Képünk az építkezésről készült ma­dártávlatból. (Foto: Szabó Sándor) Dvorák-oratórium Egerben Hétfőn este a Gárdonyi Gé­za Színházban hangzott el a Postás Szimfonikus /„enekar, a váci Vox Humana énekkar, az Operaház magánénekesei­nek — László Margit, Esze- nyi Irma, Tarnay Gyula és Antalffy Albert — közremű­ködése mellett Dvorak nagy­hatású oratóriuma, a Stabat mater. A hazai hangversenypódiu- mokra most került fel ez a remekmű, a fájdalom, az egyéni tragédia és a középko­ri himnuszban feltüremlő életérzésnek ez a nagyszerű alkotása. Jaeopone da Todi tíz versszakos sequentiája tíz részre osztható művet sugallt a cseh mesternek. A frap­páns rövid sorok lehetővé teszik a zenész számára az érzelmekben gazdag építke­zést, hiszen a vers, mintha a középkori, gótika díszítőele­meit sorakoztatná fel a ke­reszten kiszenvedett. Fiát si­rató Anya méltóságának és lélekbeli kínjainak ábrázo­lására. Dvorák oratóriuma éppen a szeretet forrásából táplálko­zik, Három gyermeuének el­vesztése után, a kitörölhetet­lenül égő szülői szeretet és fájdalom hangzik fel ebtxm az oratóriumban, amely 1877- ben keletkezett, hogy még később, az egyik leggrandió- zuaabb alkotásában. a Requiem-jében még egyszer és nem utoljára elsirassa Dvorak övéit, szeretteit. megnyilatkozasaval lettek gazdagabbak. Az oratórium csúcsa érzelmileg és zeneik az Ámen. Nincs vége még hímnikus szövegnek, amikoi ez a dinamikusan fel-felcsa pongó szó hatalmába keríti a hallgatóságot. Mert ez az Ámen a jelen esetben a vég zetre rábóliníás mellett (az Ámen magyar jelentése úgy legyen) valami más is; fenséges és alázatos megnyi- latkoztatása a hitnek, annak a nagy-nagy szülői és em- !>eri szeretetnek, aminek a vesztesége, vagy elvesztése nemcsak az egyes ember gondja, és nemcsak az egyes ember tragédiája lehet. Mintha ez a mű érzelmekben oly rideg korunkban válasz­ként és kihívásként hangza­na fel. Talán azért is került ez az alkotás ma a nemzet­közi érdeklődés homlokteré­be. Dvorák szuggesztív hatású művét az egri színpad elő készítetlen akusztikai körül­ményei között hallhattuk. Így az egyensúly a kórus és a zenekar között felbomlott Voltak azonban a capella- részek, amikor a Vox Huma­na csillogott, bizonyította jó hírét. A postások múltkori gyengébb szereplésüket igye­keztek ez alkalommal feled­tetni. Eddig, az utóbbi időben megjelent népszerű hangver­senykalauzaink nem is em­lítik Dvoráknak ezt a művét és ez azt jelenti, hogy a ma­gyar közönség a terebélyese­dő hazai műsorpolitika jó­voltából egyre újabb és újabb alkotásokkal ismerke­dik meg. Nem kívánunk részletesebb ’elemzésbe bocsátkozni a mű belső világát illetően, Akik ezt a művet hétfőn este hal­lották, egy magasröptű lélek Makiári József nem eiő6zör vezényel Egerben, Több ízé­ben felfigyeltünk — dalos ta­lálkozók alkalmával — együttesére, a Vox Humáná­ra és arra, milyen érzelem­gazdagsággal és mívességgel oldatja meg énekeseivel a technikailag is bravúros fel­adatokat. Az, oratóriuiménakesek — az Operaház tagjai — zeneka­ri pontatlanságok eljenére ki­tűnően oldották meg felada­tukat. A zenetörténeti bevezetőt Pandi Mmiaun mondotta el. 40.20 Don luan, avagy a geometria szerelme (farkas) Don Juan Tenorio név húszéves, .ártatlan fiataléin bér életének első szerelme éjszakáján, a benne és a vi lágban tomboló zűrzavar Iái tán úgy határoz, hogy egye dűl a kristálytisztán áttekini hető tudománynak, a geomei riának szenteli magát. Ma Frisch színműve nem Do Juan, a nőhódító kalandjain szóló legendás darab. Ehe lyett egy másak története mond el a szerző a tünemé nyes tehetségű anarchistáról aki azzal lázad a társadalor ellen, hogy megpróbál kivo nulni belőle. De közben a ártatlanságot lassanként ci nizmusra váltva, elfogadja csábító és a gyilkos szerepe! amit a társadalom kényszert tett rá. Így Max Frisch egy szerre támadja a polgári tár sadalom maradi&ágát és a ellene való anarchista láza dás céltalanságát. A színdarabot a Vígszínhá: előadásában láthatják a tévé nézők, felvételről. A főbt szerepeket Lukács Sándor Béres Hona, Bilicsi Tivadar Sotnogyvári Rudolf játssza. (KS) Pintér István: ★ FEJEZETEK A MAGYAR FEGYVERES ELLENÁLLÁS TÖRTÉNETÉBŐL Ven-e kiút csak Nyugat felé? Buzogány utca 9. Arrafelé ez az utolsó utca Kaiban. Járdája taposott, fe­kete föld és itt-ott salak, ut­cája fagyott föld. A házak elég lók. udvarral, kis kert­tel, kis kerítéssel, kis kapu­val A 9-es számú ház kapu­ján a sok „kis”-hez mégegy csatlakozik, egy táblácska, rajta három szó, fekete be­tűkkel; Vigyázz, a kutya ha­rap! Az elijesztő szöveg ellené­re a kutya nem harap. Még csak meg sem ugatja az ide­geneket. Persze, nem is hiányzik. Elég, hogy elkísér * kis konyha ajtajáig, amely az első kopogtatásra kinyí­lik, Odabent a kályha kelle­mes melege, fövő és sülő éte­lek finom illata. Az ajtóval szemben ágy. az ágyon apró­ság, szétvetett kézzel-lábbal pihen, s a plafont nézi. A kályhánál, fején kendővel, kezében fakanállal, ruháján kötővel, ritkuló fogsort mu­tató mosoly-félével fekete asszony. A fekete ember asszonya. Cigány ember felesége, Csík András községi cigány ta­nácstagnak főző felesége. Nem lepődik meg az ideigien arcok láttán. — Nincs itthon a férjem — azt mondja. — Gyöngyö­sön dolgozik a Fémművek­nél, majd csak délután jön haza, négy óra előtt öt perc­cel — azt mondja. — Tudjuk. Mondták a ta­nácsnál. Farkas Pál, az el­nök mondta. Meg még azt is, hogy ötvennyolc óta ta­nácstag. Meg azt is mondta, hogy rendkívül agilis, saját erejéből emelkedett ki á Krakkóból. őszinte, szókimondó A káli cigánytelep neve a Krakkó. Csík András a sa­ját erejéből küzdötte ki on­nan sajátmagát meg a csa­ládját. Négy órakor, délután már 6 beszél erről, a szobá­ban. Vékony, fekete férfi keskeny bajusszal, fekete szemmel. Róla mondták, hogy őszinte, szókimondó, egyenes ember. Hogy a cigá­nyok érdekeit a legmesszebb menőkig képviseli. Legutóbb szociális segélyek érdekében és a cigányok művelődési le­hetőségeinek megteremtése érdekében emelt szót a ta­nácsban. Nem is hiába:amit lehet megtesznek a segélyek ügyében, a Művelődési Ház munkatervében pedig már szerepel a cigány-művelődés előmozdítására hivatott prog­ram. Sok cigánycsalád gondja nyomja másfél évtizede Csík András vállát. — Hány éves is volt altkor, amikor magá­ra vállalta a tanácstagsággal járó kötelezettségeket? — Most múltam ötven, de­cemberben. így hát altkor 34 voltam, mondhatni, fiatal... — Igen. És családos. — Az, családos voltam, hét gyerekkel. De ők most már zömiben inkább nagyok. Három menyecske-lányom van, dolgoznak. Pesten. Ket­tő közülük már a lakást is befizette. — Akkor itthon nincsen sok gondjuk. — De van. Két fiam süket­néma, azok is Pesten van­nak, intézetben. Szakmát sir élnék nekik, még ha sok­ba is lesz, még ha rongyos ruhában is kellene járnom érte. Míg az ember a gyerekek gondját mondja, bejön az asszony is. és csendben, hogy a beszélgetési ne zavarja, kávét tesz az asztalra, erő­set, édeset. Aztán azt kérde­zi az ember: — Egy kis bort elfogad­nak-e? — El. köszönjük. — Akkor mindjárt ho­zom. .......Hogy jól á lmodozunk-e?" Kimegy, ml meg a szobá- v sl ismerkedünk. A padlón iuyegek, a falnál kétajtós szekrények, sezlon, rekamié. Az asztalon, amelynél ülünk, OMMkM »Í7S. január S3™ »seré» 1942—43 telén Sztálingrád­nál Hitler elszenvedte leg­nagyobb vereségét. Megfor­dult a kocka. Ettől kezdve a Vörös Hadsereg győzelmet győzelemre halmozott. De nemcsak Hitlert, hanem „szö­vetségeseit-’ is kiheverhetet- len csapás érte a Volga és a Don partján. Köztük volt Magyarország is, hisz a Don-kanyarban. Voronyezs térségében elpusztult a 2. magyar hadsereg. A súlyos vérveszteség, a fronton „a magyar nép ön­érzetét vérig sértő német ma­gatartás” ismertté válása, a növekvő német igények miatt az ország gazdasági helyzetének gyors romlása mindenekelőtt a háború elle­ni és a társadalmi elégedet­lenség erőteljes jelentkezésé­ben mutatkozott meg. A kormány szembetalálta ma gát az „oktalan béke utáni vágyakozással”, „a fertőző kishitűséggel”, az államfér­fiak szavainak „kétségbevo- nósával”, s főként a nácik oldalán várható vereség, a győzelemben való kétkedés növekedésével. A csendőri, rendőri jelentések egész soT ra a munkások nyugtalan­ságáról, az állandó bérköve­telésekről, elégedetlenségről, „a baloldali eszmék”, „a kommunista tanok” gyors terjedéséről, a „robbanás” veszélyeiről írnak. 1918— 1919, a forradalmak lidérce egyre gyakrabban jelenik meg a magyar uralkodó osztályok előtt. A fronton és az országban végbement változások az uralkodó osztály körében Is, főként ellentéteik kiéleződé­sében éreztették hatásukat. A nádik feltétlen hitte», az imrédysták és nyilasok újabb katonai és gazdasági segítsé­get követeltek, mindent a frontnak meggyőződést hangoztattak. A helyzettel reálisan számolók, — ide tartózott maga a miniszterel­nök Kállav Miklós is —, be­látták, ha nyíltan nem mond­ták ki, hogy Hitler elvesz­tette a háborút. Ezért ők olyan „hazardírozó” politi­kába kezdtek, amelynek lé­nyegét a következőkben fog­lalhatnánk össze: Anglia és .Amerika nem engedheti meg, hogy a szovjet csapatok a szovjet területek után, Kö­zép- és Délkelet-Európát is felszabadítsák. Mi mást cé­lozna Churchill azon terve, hogy a Balkánon nyitja meg a 2. frontot. Ha ez igaz, már pedig Kállayék elképzelhe­tetlennek tartottak mást. a kormány feladata a követke­ző: változatlanul harcolni a szovjetek ellen, miközben Nyugat felé meg kell kezde­ni a k ülönbéke- tapoga tódzá- sokat és abban a pillanatban, amikor az angolszász csapa­tok partra szállnak a Balká­non és elérik Magyarország határait, kilépni a háborúból. Kállay külpolitikai elkép­zeléseinek volt egy belpoliti­kai változata is. Ennek lé­nyege: mindenáron megaka­dályozni, hogy a háború vé­gén Magyarországon 1918 és 1919-hez hasonló szituáció alakuljon ki, hogy a tulaj­donviszonyokban forradalmi változásokra kerüljön sor. Ez utóbbi érdekében a kormány változatlan hevességgel ül­dözte a kommunistákat és a velük szimpatizálókat, hogy megakadályozza az antifa­siszta harc legkövetkezete­sebb erejének talpra állását. S még inkább, hogy megaka­dályozza az országban társa­dalmi méreteket öltő elége­detlenség és azt tudatos cse­lekvéssé kovácsolni akaró KMP-vel való találkozást. Sajnos az SZDP, a szakszer­vezetek jobboldali vezetői és a Kisgazdapárt jobbszámya is jórészt elfogadta a Kállay- i'éle alternatívát és rajtuk keresztül e politika jelentős tömegeket tudott befolyásol­ni. A hintapolltika nemcsak befolyásolta, hanem távol is tartotta a dolgozókat az ak­tív, eredményre is vezető háborúellenes harctól, a tö­megmegmozdulásoktól. Ép­pen e politika miatt „az an­tifasiszta szövetségnek kü­lönleges nehézségei adódtak” állapította meg Kádár János, aki ebben az időben is a párt vezetője volt. A kivárási politika különö­sen veszélyes szakaszába lé­pett 1943 őszén, amikor a Nyugat felé kiugrás hangoz­tatása éppúgy, mint a Szov­jetunió és a nyugati hatal­mak közötti ellentétek felül- kerekedésére apellálás csak arra volt jó, hogy félrevezesse a tömegeket. Eltakarja elő­lük az alapvetően megválto­zott katonai-politikai helyze­tet, azt. hogy a felszabadítót nem Nyugatról, hanem Ke­letről kell várni. A kamuin nisták éppen ezért szokatla­nul éles formában vetettél fel: végre tudomásul kel venni, hogy kudarcra var ítélve minden olyan törek­vés, amely a háborúból valc kilépésnél számításon kívü hagyja a Szovjetuniót, ét csak a nyugati szövetsége­sekre kívánja építeni terveit a kiugrás belső feltételeinél pedig nem épít az antifa­siszta ellenállás következetes erőire, eleve kizárja a töme­gek forradalmi lendületében rejlő óriási lehetőségeket. Van azonban kiút az egyre válságosabbá váló helyzet­ből — szögezte le a kommu­nista párt. „Ez az út a ke­mény és bátor harc útja: teljes és félreérthetetlen sza­kítás a reakcióval, Kállay jelszavaival.” 1943 őszén már a munkás­ság soraiban is erősödik az aktív harc akarása. A cse­peli, diósgyőri munkások megmozdulása, a mezőtúri asszonyok tüntetése, a bá­nyászok antifasiszta tömeg­gyűlései, s általában a szer­vezett dolgozóik politikai ak­tivitásának felélénkülése mind a komoly változás elő­jelei. 1944. februárban már Bajcsy-Zsilinszky Endre is felismerte, hogy az általa is hosszú időn át támogatott hintapolitika csődpolitika. 1944. március 19-én bekö­vetkezett Magyarország né­met megszállása. (Fobytatjuhé

Next

/
Thumbnails
Contents