Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

Aranypénzre bukkantak a gyerekek lV.‘ Károly, VII. Ferdinand és 11. Izabella korából való aranypénzekkel leli ládikót talaltak egy murciai falucs­ka (Spanyolország) romos épületében. A teljesen lakatlan, ro­mokban heverő épület hosz- $ szu idő óla a gyermekek kedvenc búvóhelye volt. Az | e.inuk napokban játék koz- ' ben rábukkantak a ladikéra, felteszi tették, és játszani kezdtek a benne talált, ér­téktelennek tartott pénzda­rabokkal. Szerencsére a talált pén- ZCK&t megmutatták szüleik­nek és más ismerősöknek, akik viszont jelentették a rendőrségnek. A rendőrök megállapították, hogy érté­kes. régi pénzérmékről van szó és igyekeztek visszasze­rezni az aranypénzeket a gyermekektől. Mind ez ide­ig 16 darabot sikerült össze­szedniük. A PONT. Pont. A családban Lcgcsalafintább. Végre leejti, Ejteti végre Mélyre a hangsúlyt, Mintha beszédünk — Egy kicsi mondat — Már befejezné Itteni sorsát. Am a tüdőből Es az agyunkból ÚJ rege készül És, ez a kis pont. Mint kicsi torlasz. Mint buta, kis gát Megzsugorodva Csúszik alá már. Mert jön a nagy-nagy Bé vagy a nagy Ká És belefújja Öt a nagyon mély Semmibe — pontnak. A KETTŐS PONT Húzva az orr is És a szemöldök Fel, magasan fel. Megmagyarázni, Mit. hogyan is kell Érteni, tudni, Mit bizonyít, s mi. Hol van a kétely Odva a szóban. Es a szemöldök Ive leírja, És ez az orr is írja, leírja. Mit követünk, s hogy. Mert ez a két pont Rakva rakásra FARKAS ANDRÁS: Gőg hagyatéka, S mintha vezetné És bevezetné Azt, ami leltár. PONT. PONT. PONT... Hogyha a kancsal. És aki reszeg Nézi a holdat Esteli órán, Kanesalon egyet Eátna, ha báron: Nem mutogatná Neki az arcát; Mondja is egyre, Mondja a kancsal: O az a részeg. Mennyi bolondság Látszik a földön? És a papírra Rakja, amit lát. Rakja a három Pontot a három Hold örökébe! VESSZŐ Férfias egy tárgy! Mindig a két szó Közt a leginkább Otthonos. Ott él. Úgy, igazában! Mintha emelné Még a megindult Hangon a hangsúlyt. írásjelek (B. J.-nck ajánlom) Hegy ne siessen. Hogy ne nyugodjon. Várja erővel Végig a lejtést. Néha, ha felhár A-ra, az Ó-ra, É-re, az I-re. ú-ra, az Ü-rc. Mert a magyarban Csak monogámnak Eenni — badarság: Nyújtja a hangol, Nyújtja erővel, Am igazában O csak a két szó Közt van a pályán. PONTOS-VESSZŐ Némi kímélet Jár a bolondnak. Hogyha a hosszú Mondaton álmos Révcdezéssel Révbe szeretne Jutni; előbb még Játszva pihenhet; Létig ereszti Rossz tüdejéből Rossz levegőjét; Majd eme jeltől újra felizgul Es futamodna; Végig, a pontig. Mint a riadt szív, Hogyha becsapták. Pont. De a vessző? IDÉZŐJEL Mennyi hamisság Búvik a kettős Macskaköröm közt? lYfacskadorotnb ez! Hízeleg ennen Gondolatunknak, Hogy van a párja. Nyalja a talpát Annak, akit mi Visszaidézünk, Es beleártunk Némi haszonnal Abba a gondba. Hogy pepecselve Látjuk a búvó Gondolatokban Azt, ami szépség, Azt, ami jóság, Némi okosság — Furcsa hiúság! GONDOLATJEL Néha a hümmöt Kotta jelezné. , Mert a beszédben Sok rianás van, \ 8 akkor, a hangnak. Vagy csak az észnek. Kell a kitérő? KÉRDŐJEL Hány( elefántot Láttám a cirkusz Ősi porondján. Ropva a táncot Tömzsi golyón, úgy. Vissza-előre, Eépve-forogva Mintha az edző Mondana bármit. Bármi parancsot, Es a nagy ormány Nyúlna előre, Görbületévei, Itunkorodással Nyúlna le, vissza. Mintha a választ Megkövetelné — * Hány elefántot Tüntet el olykor. Hány elefántot Felfedez olykor Egy buta kérdés? A FELKIÁLTÓJEL Mintha a zászló Rúd ja a szélben, Őszi viharban Meztelenül és Önmaga állna. Mert a ruháját. Azt, ami elfed. Azt, ami lengve Lengne-lobogna, Es lobogással Máshova vinné Képzeletünket, Ö maga görcsben Állva idézi Azt, ami nines meg, — Mintha idézné —, Lgy, hogy a végén Már csak a zászló Lenne a fontos — És ami lenget? Megszállottak... Benzin répából és szalmából Henri Rothlisberger fran­cia mérnök állítólag szin­tetikus hajtóanyag gyártá­si eljárását dolgozta ki cukorrépából, szalmából és gyorsan növő fákból. Egy sajtónyilatkozatában kije­lentette, hogy eljárása se­gítségével egyedül Fran­ciaországban évente 20— 25 millió tonna hajtóanyag lenne előállítható cellulóz­rostokból. A szintetikus, mondotta, a jelenleg meg­levő finomítók segítségé­vel nagyobb technikai át­alakítás nélkül gyártható lenne. A hajtóanyag hasz­nálható normál motorokba, sőt keverhető más hajtó­anyagokkal is. Rothlisber- ger máris több szabadalom tulajdonosa. Remek export — És mit gyárto- tok? — kérdeztem Povázsait. — Éjjeli edényt. — Mit? — Ej, de értetlen vagy. Hát bilit — magyarázta Povázsai türelmetlenül, fel nem fogva, mi van azon csodálkozni va­ló, hogy egy vállalat pont éjjeli edényt gyárt. Igaza volt: ar­ra s megvan a szük­séges kereslet, úgy, hogy mondtam is ne­ki rögtön: — Jól van, már értem. Helyes, hogy ezt csináljátok. Kell az nagyon, többször volt már hiánycikk nálunk is ez a köz­szükségleti cikk — magyaráztam oda- adóan Povázsainak, hogy lássa, mennyire otthon vagyok az éj­jeliedények gyártásá­nak témakörében. — Hiánycikk? Ez­zel törődni nem a mi feladatunk — vá­laszolta fensőbbsége- sen. — Mi kérlek exportra dolgozunk. Igen. Exportra és ne csadálkozz ezen. Mi külgazdasági szinten végzünk fontos mun­kát. És hasznosat. És jövedelmezőt — tet­te hozzá nyomaték­kai Povázsai. — Már megbocsáss, ha jól tudom, ez a kis edényke nem tar­tozik a legtipikusiibb AAAAAAAAANA^NAAAAAAAAA^MAAAWVWWVVAA/WWVW-VvN Az ősszláv nyelv szótára Lengyel tudósok egyedülálló munka előkészítésén fá­radoznak, tíz kötetben akarják megjelentetni az ősszláv nyelv szótárát, mely közel 10 000 szót és kifejezést fog tartalmazni. A kiadvány kezdeményezője a híres lengyel nyelvész, a krakkói Jagelló Egyetem professzora, dr. Lehr- Splawinski, aki már 1954-ben megszervezte azt a kutató- csoportot, amely a hatalmas mű kiadását előkészítette. A tudós kollektíva rendkívül nehéz munkára vállalko­zott. Arról van szó ugyanis, hogy egy 12 évszázad óta nem használatos nyelvet kell leírnia Nem áll rendelkezésére aemmiféle írásos emlék erről a nyelvről, mely az összes mai szláv nyelv őse volt. Á legrégibb írásos emlékek a IX. század második feléből származnak és egyházi szláv nyelven íródtak. A szótár olyan szavakat és kifejezéseket fog tartal­mazni, amelyeket a VII—VIII. században használtak a szláv törzsek. Ez az a kor, amikor a ősszláv nyelv vi­haros fejlődésen ment keresztül. A feldolgozás szem­pontjából nemcsak a szaVak és kifejezések fonetikai alakjának bemutatása jelent nehézséget, de jelentésük feltárása Isi miután az idők során a szavak és kifejezé­sek jelentése többszörösen átalakult. (Foto: ’Uma.nité, Divumche és Zeit im Bűd) — Először is, ne or­díts. Másodszor is, mi fül nélkül szállítjuk ezeket az edényeket, s ha csak egy fület is számolunk, mó,r akkor is nyilvánvaló az anyagmegtakarítás a nagy szériák mi­att. .. És... — Állj! Állj meg Povázsai. Ez agy­rém. Aranyból ilyes­mit csinálni, hozott aranyból, sőt, beho­zott aranyból. S azt még ki is szállítani külföldre, túlteljesít­ve ... Ez nem lehet igaz. Ilyen nincs! Te viccelsz, ugye? — Én miért viccel-, nék? Ne lepőjd meg, a mi import-export egyenlegünk nem is olyan rossz. Ha te tudnád, hogy hány vállalat teljesíti túl a tervét tonnaszám a behozott nyers­anyagokból, akkor egy szót sem szólnál... S még eladni sem le­het, amit gyártottak belőle... De amíg arany és király van, addig a mi aranybi­link exportképes lesz öregem — jelentette ki Povázsai és bele­merült egy újfajta konstrukció tanulmá­nyozásába, különös tekintettel a sivatagi viszonyokra, hogyani; lehetve platinából'! hordozható tábori lat­rinát gyártani. Sorozatban persze. (egri) „Isa pur..."(?l) A mai olvasó legtöbbjé­nek a címbeli nyelvi forma hangszerkezetében és jelen­tésében egyaránt ismeretlen. Azok, akik iskolai tanulmá­nyaik során a nyelvtörténet­be is belekóstollak, tudják, hogy az idézett szavakat leg­régibb szövegemlékünk, az 1200-körül keletkezett Halot­ti Beszéd alábbi mondatából emeltük ki: Látjátuk, feleim, szümtüchel,... isa pur es cho- muv vogymuk; Látjátok fe­leim szemetekkel,... bizony por és hamu vagyunk. Van-e értelme és haszna annak, hogy nyelvművelő ro­vatunkban is foglalkozzunk ezzel a nyelvemléki mondat- töredékkel? Van, 6 nemcsak azért, mert érdemes arra is rámutatnunk, hogy a Halotti Beszéd nyelve csodálatosan szép, árnyalt és hajlékony nyelv, s hogy a szavak régi­es hangalakjának nagyon erőteljes a hatása, eleven a hangulati értéke, s a mai ol­vasót is megfogja, és nyelvi gyönyörűséget szerez száma- ra. Más érv is igazolja vál­lalkozásunkat. Rovatunk né­hány közleményével ugyanis azt a célt is szolgáljuk, hogy a mai olvasót, köztük első­sorban a versolvasókat segít­sük abban, hogy ne csak él­vezői, hanem értői is legye­nek a szép költeményeknek. Ezért is szólunk tehát a cím­ben idézett nyelvi formák­ról. Valóban több köl­tőnket, írónkat ihletett meg nyelvemlékünk me­rész képzettársításra is al­kalmas .kifejező nyelvi esz­köztára.) Gárdonyi Géza. Ju­hász Gyula, Kosztolányi De­zső alkotásaiban is msg- meg jelenik a Halotti Bes'íd egy-egy sz va, egy-egy mon­da tfoszlánya. Érdeko/; jelenség. hogy mai költőink is nagyon gyak­ran illesztik bele egészen modem hangvételű és mon- danivalójú verseikben is kulcsszóként éppen a cím­ben idézett mondatrészle at. Az újra élés. a nagyr is személyes átélés, a hátú" >s képzettársítás céljából és eszközeként él pl. Garat Cá- bor Halotti beszéd című • sében a régi mgndat 1, szava' ' 1: „Lát i 'dole, »" i, szümtükUel, s látjátok, t- nyaim, mivé leszünk!”. Hogy a régi magyar nyelv ó izei, hangulati értékei mennyire nem idegenek egy modern vers nyelvi szövetében sem, bizonyítják alábbi példáink. Mezei András versébe is be- illenek a régi nyelvi for­mák: „Próféta kézben ág ko-' Cog. a múlandóság üvegén: isa! hamu és por va­gyunk ...” (Mezei: Ház.) Pákolitz István mondaítai is megállítanak: „Ijesztő ez a kifosztottság: isa pur es ha­mu...” (Pákolitz: In flag­ranti.) Hogy a mai olvasó nemcsak közeli kapcsolatba kerül a Halotti Beszéd sza­vaival, hanem a régi sza­vakban, szókapcsolatokban, mondátfoszlányoikhan újsze­rű versépítő eszközt is meg­ismerhet, példázzák ezek a versrészletek is: „Süvöltöz belőlem, pur es homu ve- lág...” (Veress Miklós: A néhai poétára). Tandori De­zső, Simonyi Imre modern és korszerű verseiben is jellem­ző erővel hatnak a régi sza­vak; „Isa pur... milyen por van” (Tandori: Az estély), — „Látjátok, feleim, ... anyám lábán a balla­dát ..(Simonyi: Tisztel­gés az elődöknek). Cs. Nagy István filológiai hűséggel még arra is vállalkozik, hogy értelmezze is a szóbanforgó régi szavakat: „Pur: por; vogymuk; vagyunk: nyíltab­bá válás hangvirágai. Isa: bizony; zártra pusztulás, nyíltra születés.” (Cs. Nagy: HB.) Dr^ ’őzsef exportcikkek közé. Mi belőle a haszon? — Belőle? Ostoba kifejezés. És ízetlen. Vele, vagy általa. Ügy igen. Mert ide­figyelj. Mi behozunk aranyat importként, abból emberi mun­kával éjjeli edényt készítünk és azt ex­portáljuk. Még min- dik túlteljesítettük az exporttervünket — hencegett most már Povázsai. — Megőrültetek? Aranyból éjjeli edényt? — Igen. Közel-ke­leti exportra ■a leg­kiválóbb cikkünk... Tudod, mennyi ki­rály van még ott azon a tájon? — Nem tudom Még nem számoltani meg... — Na latod Mi sem. Olyan sokai vannak, családtagja■ ikkal, háremhölgye■ ikkel, rokonaikká együtt, hogy meg sen lehet őket számolni.. Hogy miért aranyból\ Ostoba. Hát mit küld■ jünk? Nem hallottad hogy a király víz nen oldja az aranyat? — Povázsai. ne őr­jíts meg .. . Hát e: borzasztó. Ti behoz tok aranyat. Drági aranyat és bilit csi­náltok belőle? Ex portra! És még túl i- teljesítitek a tervet.. Hát hol itt a ha­szon?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents