Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-13 / 291. szám
9 Barátunk és az II j? ®® * ellenségünk: idő „Nehéz ősz volt, f W9 » mm 1 it de győztünk... HOSSZÚ IDEIG beszédtéma volt Kádár elvtársnaka X. kongresszuson a vitazáró beszédeben elhangzott példa. Idézem: „Voltam az idén a Vili. kerületben, látogatóban. A pártbizottság üléstermében, ahol beszélgettünk, volt a falon egy Le- nin-portré. Az idő telt-múlt és utána mondtam az elvtársaknak: még valami kell arra a falra: egy óra. Nálunk a Központi Bizottságban Lenin arcképe és egy óra van a falon. Ez sok mindént kifejez. Ha ránézünk, Lenin és az óra együtt megmondják, hogy mit, s milyen irányban, milyen szellemben és mikor kell tenni. Az óra meg külön még azt is mondja: az idő halad, siessünk mi is, amennyire tőlünk telik.” Mondom, hosszú ideig beszédtéma volt ez a példa, aztán, ahogy múlt az idő, mintha kezdtük volna felejteni, mintha kevesebbet néztünk volna az órára. Pedig az idő az egész világon felgyorsult! Barátainknál és ellenfeleinknél. a tőkés országoknál egyaránt. Lenint láttuk, Leninre figyeltünk, éppen ezért jó irányban, jó szellemben haladtunk előre, a szocializmus meghatározott útján. Azt mondja erről a Központi Bizottságnak a párt XI. kongresszusára kiadott Irányelvei: „A Magyar Szocialista Munkáspárt az elmúlt négy esztendőben következetesen megvalósította fő politikai irányvonalát, végrehajtotta a X. kongresz- szus határozatait. A szocialista építés a X. kongresz- szus határozatainak megfelelően magasabb szinten, lendületesen és sikeresen folyt; ennek eredményeképpen a Magyar Népköztársaság előbbre haladt a szocializmus útján.” Ez a meghatározása az eltelt négy esztendő munkájának tükröződik külpolitikánk fő irányában, társadalmi viszonyaink továbbfejlődésében^ gazdasági épí- tőmunkánkbafi. életszínvonal- és szociálpolitikánkban, a társadalom ideológiai és művelődési helyzetében, a párt és az egész társadalom fejlődésében egyaránt. És természetesen így van ez szűkebb hazánkban, megyénkben is. JÓ IRÁNYBAN, jó szellemben haladtunk tehát előre a szocializmus útján — mert Lenini láttuk, Leninre figyeltünk! De ránéztünk-e az órára, amely külön még azt is mondja: az idő halad, siessünk mi is. amennyire tőlünk telik! Néztünk az órára is, persze, hogy néztünk — ahol volt óra. De ahol volt is óra, mintha egyeseknél az óra ketyegése és a mutató állása túlságosan megszokottá vált volna. A formális rápillantásokból nem tudták, nem lehetett megállapítani, siet-e, késik-e, pontos-e az óra. Kell-e rajta igazítani, időben vagyunk-e? Egyáltalán, jól járt-e mindenkinél mindig az óra. jól figyelmeztetett-e arra. hogy az idő halad, siessen ő is. Tudja, akinek órája nincs is — alig van ilyen felnőtt ember —, hogy az idő pénz, az idővel takarékoskodni kell, mert az munkára fordítható. a munkával pedig gyarapodunk, újabb és újabb javakat teremthetünk elő. Mégis egyes helyeken megfeledkeztek a munka menetidejéről, a határidőkről. Megyénk gazdálkodási tevékenysége például az elmúlt évek alatt a X. kongresz- szus határozatainak, a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően fejlődött. Az ipar súlya, az ipari, mezőgazdasági termelés nőtt, javult a megye gazdasági szerkezete, kedvező irányban változtak a lakosság élet- és munkakörülményei, a terv előirányzatával egyezően emelkedett megyénkben az életszínvonal. Az irány tehát összességében jó — egyes helyeken azonban az órán időben kellett volna igazítani. Itt van a beruházás! Megyénkre hosszú idő óta a dinamikus beruházási tevé- teatység a jellamz., « meígy látják a hevesi járásban Nehéz itt már a megfelelő jelzőket keresni, megtalálni, amelyek minden sallang nélkül, pontosan ráille- nek arra a nagy küzdelemre, amelyet az idei őszön a mezőgazdasági muokákkal vívott szinte minden ember. Igen, mindenki, összefogva, egy családként az egész társadalom. Megyénkben különösen az alföldi, mezőgazdasági jellegű járásainkban volt a legkritikusabb a helyzet, a füzesabonyi és a hevesi járásban. Főként a hevesiben, ahol még az árvíz is a legjobban próbára tette az emberi szívósságot □ □ □ □ — Kezdünk már megnyugodni — mondja Tatai László, a hevesi járási párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője, akit bizony az elmúlt hetekben nehéz volt megtalálni a járásban, s szóra bírni. A szó szoros értelmében állandóan úton volt, szervezett, tanácskozott, intézkedett. — Ki kellett lépnünk a< ■megszokott munkastílusból, de a munkaidőből is nap, mint nap. Nagy zöldségtermesztő gazdaságaink földjeire mozgósítottuk előbb a legtöbb kézi és gépi erőt. Ott volt a fő veszély — mondja, s egyik cigarettáról a másikra gyújt még most is. Újra átéli szinte e mozgalmas napokat. — Aztán hirtelen jött a nagy árhullám a Tárnán. Éjjel riasztottak, s irány Tárnáméra és Zsadány. Sok időt nem engedtek a gyorsan változó körülmények a meditá- lásra. Egyikőnk a község gyors és zavartalan kitelepítéséről, a másik a befogadó községekben az elhelyezés körülményeiről intézkedett. Közben a vízszint csak nőtt és nőtt. Irány a gátakra, telefonálni újabb erősítésért, szállítóeszközökért, homokzsákokért. És szót érteni minden emberrel, megtartani és megtartatni a nyugalmat, a higgadtságot... — Ezalatt más izgalmak, tennivalók is foglalkoztattak bennünket — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó Ágoston, a hevesi járási hivatal mezőgazdasági osztályvezetője. — Mt lesz az őszi szántással, a vetések, a jövő évi kenyérnek való biztosításával? A földeken mindenütt víz és víz. Különösen az alacsonyabb fekvésű területeken. Aggasztott bennünket a járás történetének eddigi, várható legnagyobb kukorica- termése iíj. Hiszen, mint közismert, most takarítjuk be öt termelőszövetkezetben is a zártrendszerű termesztés első termését. A szárítás és a tárolás — normális időjárási viszonyok között is — nagy gondok elé állított volna bennünket... A háztájival együtt a járásban közel tízezer hektár várt betakarításra, s ami a becsült átlagot illeti: 50 mázsa hektáronként ezen az óriási területen! □ □ □ □ Ma már túl vagyunk a legnagyobb nehézségeken. A kitelepített Tarnazsadány és Nagyfüged lakóinak élete is visszatért a megszokott, békés kerékvágásba. Az ólakban híznak a hízók, s itt-ott hajnalonta már felvisít egy-egy féltve-gonddal . nevelt hízó. Eljött az utolsó órája. Tűz villan, s a lapos üvegből „rásegítenek” a jókedvre. Ez már valóban a megszokott nyugalom, a falvak téli békéje szinte minden háznál az utóbbi évtizedek óta. — Kezdünk már megnyugodni bizony — ismétli Tatai László és mosolyogva bólint Szabó Ágoston is. És az újabb cigaretta után jegyezhetjük az összegzést, a helyzet mai állását: — A kukoricának közel 90 százalékát betakarítottuk, mégpedig ennek a hatalmas mennyiségnek a 85 százalékát gépi úton. 900 vagonnal vesz át a gazdaságtól a tervezettnek megfelelően a gabonafelvásárló. Ezt le is szárítja szerencsére. 600 vagonnal már át is vettek, s csak Bővíti választékát a Szegedi Tejgyár gyedik ötéves terv során például — a két kiemelttel, a Gagarinnal és a Thorezzai együtt — 20 milliárd forint értékű beruházás megvalósítását irányoztuk elő. S bár a beruházási tevékenység a korábbi időszakhoz képest javult, mégis sok kívánnivalót hagy maga után. Egyről szóljunk most csak, ami az idővel függ össze: a beruházások üzembe helyezésének késedelme jelentős károkat okoz. A Györgyös— domoszlói Állami Gazdaság szőlőfeldolgozót, bortárolót, palackozót épít. A nagy kapacitású beruházásoknak a program szerinti befejezési határideje 1973. március 31. volt, ezzel szemben a várható befejezés 1975. április 1. Az ok: egyrészt a kivitelezés elhúzódása, másrészt az egyes gépeket időben nem tudták beszerezni. A késedelem miatt a kalkulált termelési érték kiesése a palackozás elmaradása mellett 30 millió forint — az elmaradt jövedelem pedig három-négy millió forint. Vagy: az egri Centrum Áruház megnyitását 1973. augusztus 20-ra tervezték és 1974. május 20-án nyílt meg. Az okokat most ne keressük, de a kilenchónapos késedelem számítások szerint 60 millió forintos forgalomkiesést okozott,* nem beszélve arról, hogy a lakosság ellátása sem volt ebben az időszakban kielégítő. A többi elhúzódó beruházás felsorolása helyett egyetlen adat: a beruházások kivitelezési idejének mindössze egyszázalékos csökkentése is milliárdos megtakarításokat jelentene a népgazdaságnak. Tehát ismét fontos bizonyságok arra, hogy az idő pénz! MÁSIK ELGONDOLKOZ- TATÖ — vagy megdöbbentő? — adat: üzemeinkben a munkaidő 20—25 százaléka veszendőbe megy. Az okok természetesen nagyon-na- gyon sokrétűek és legalább ilyen tarkák. Néhányat ebből, ami az idővel függösz- sze. Sok még mindig az üresjárat a munkahelyeken, ahol a hasznos tevékenységre fordítható idő helyett a munkaidőszak semmittevéssel, időhúzással — közismertebben szólva — lógással telik el. Vagy: hiányzik az időmegtakarítás, amelyet jobb munkaszervezéssel. anyagellátással, a folyamatos'5 munkával lehetne és kellene biztosítani. Sok pénzébe kerül a társadalomnak a munkahelyi időtöltés, az, hogy ki, hogyan — hasznosan vagy haszontalanul — mivel tölti munkaidejét. De lépjünk ki az üzemek területéről és kopogtassunk más munkaterületekre, szinte teljesen mindegy hová. Mit láthatunk? Egyszer: sok még nálunk az időmilliomos, akinek állandóan, tetszés szerinti nagyon sok szabad ideje van — a munkahelyén. Másszor: sokan vannak időbéresek társadalmunkban, akik a hasznos tevékenység, a munkára fordítható időt haszontalan dolgokra fecsérlik — olykor nem is rossz fizetségért. Magyarán szólva: van, aki lopja az időt, a napot, miután hangosan sürget másokat, hogy gyerünk, nincs vesztegetni való időnk. Akad olyan is, aki felett megállt, vagy eljárt az idő, mint ahogy olyanok is vannak, akik agyoncsapják, agyonütik az időt. csak múljon a hét, a hónap, az esztendő. Vannak, akik nem érzik az időt. Általában nem szaggatják az istrángot, egy-egy kicsit kiengednek, lazsálnak, aztán, amikor rájönnek, hogy időhiányban szenvednek, hogy munkájuk elvégzéséhez az idő kevés, vagy nincs meg, akkor kapkodnak, ugrálnak és ugráltatnak másokat is. Hogy ez mibe kerül? Nincs idejük kiszámolni. Náluk a próbaidőt kellett volna számolással tölteni. Van. akinek az időhúzás a fő profilja: egy- egy munkának, tennivalónak az időtartamát fölösleges, vagy jelentéktelen dolgokkal nyújtja — mint a rétestésztát —, ha pedig a döntés, a döntő cselekvés ideje elérkezik, azt fölösleges. elterelő szavakkal, tettekkel halogatja. Nem ártana ezek mellé időjelzőt — csengőt, harangot, kürtöt vagy szirénát? — felszerelni. Időszerűtlenek ezek a típusok? Kétségtelenül azok. de térben és időben itt vannak, léteznek! Ök azok, akiknél barát helyett ellenségükké vált az idő! A szocializmus prognózisát figyelve egyértelműen mondhatjuk, ' megyénkben éppen úgy, mint bárhol az országban: az idő járása nekünk kedvez! A szocializmus időálló mű — ez az eltelt évtizedekben is, még inkább az utóbbi mégy esztendőben is bebizonyosodott De hogy az idő ellenségünkből barátunkká váljon, ahhoz az kell. mindenhol és minden időben, hogy időbeosztásunk jó legyen, hogy jó irányba, megfelelő és jó időben, jó ütemben haladjunk. HA LENIN arcképére és az órára nézünk, Lenin és az óra együtt ezt mondják ma is! Papp János A naponta mintegy százezer liter tejet feldolgozó Szegedi Tej gyár a különleges gasztronómiai igényeket is kielégítően bővíti a termékválasztékot. Egyik különlegességüket, a metélőhagymás krémtúrót a szegedi Móra Ferenc Termelőszövetkezettel együtt készítik. A szövetkezet az üzem gyártási ütemtervének megfelelően a téli hónapokban is nevel majd üvegházaiban metélőhagymát, amellyel januártól kezdve készítik az ízekben, vitaminokban gazdag krémtúrót. Szigethy András A dráguló víiágárak nyomában (I.) A fővádlottak Válságát éli a világ gazdasága. A XX. század utolsó harmadában, a szupergépek, a szuperhatalmak, a szuper- fegyverek korában — ha egy kis túlzással is — ezt a válságot, több okból is, elnevezhetjük szuperválságnak. Nézzünk csak néhány vészharangot kongató nyilatkozatot: Boerma (Az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezetének, a FAO-nak, a vezérigazgatója): „A világ alapvető élelmiszerellátása egyetlen szezon időjárásától függ. A mezőgazdaság elhanyagolása a katasztrófa veszélyét idézi fel és ez a katasztrófa egy-két éven belül be is következhet.” Brown (Az USA élelemszakértője) szerint a világ gabonakészlete 22 napra elegendő. Mair (Az USA élelemsegély programjának koordinátora) „Az Egyesült Államokban élelemhiány van. Az élelmiszerárak emelkedése az idén meghaladja a 15 százalékot.” A baljóslatú kiny'atkozta- tások után. pedig vegyük szemügyre a tényeket, a könyörtelen számokat, amelyeket aligha vádolhat bárki részrehajlással, elfogultsággal. 1970. és 1973. között a búza ára 220 százalékkal emelkedett. Néhány esztendővel ezelőtt a tőkés világpiacon a kőolaj ára 17 dollár volt, az idén meghaladta a 100 dollárt. A színesfémek ára 1970 és 1973 között 355 százalékkal emelkedett. A cukor az 1960-as évek végén 40 dollárba került tonnánként. Egy tonna cukorért ma 1500 dollárt kérnek a világpiacon. Elszabadultak az árak, minden eddigi elképzelést meghaladó ütemben nőttek az utóbbi esztendőkben. A fogyasztási cikkekre tehát egyre többet kellett költeni. A tőkés társadalom egyik legbonyolultabb ellentmondása azonban kényszerítőén hatott a tulajdonosokra is, akiknek nem érdekük, hogy a fogyasztási cikkek a kirakatokban vagy az üzletek pultjain álldogáljanak, így ugyanis nem hajtanak hasznot. Mi hát a teendő? Emelni kell a béreket is, hogy a vásárlók vásárolni tudjanak. Aztán megint emelni kell az árakat, hogy azok nagyobb hasznot hajtsanak. Aztán megint emelni kell a béreket... Igen, ezt nevezik inflációs folyamatnak, és ma világinflációs folyamatnak vagyunk élő tanúi. Kortársi tanúi, ami még nem volna különösebb baj. de fogyasztói is, és ez már bennünket is érint. Kétségtelen tény, hogy a szocialista világrendszer országai a stabilan kézben tartott tervezési. rendszerrel erőteljesen mérsékelni tudják a kapitalista társadalom kihatásait, kiküszöbölni azonban nem lehet maradéktalanul, hiszen éppen korunk az, amikor a gazdasági együttműködés óriási lendületet vett, a kereskedelem kelet és nyugat között soha nem tapasztalt mértékben bontakozott ki. Vizsgáljuk tehát meg tárgyilagosan, hogy a világgazdaságot mi állította a jelenlegi roppant bonyolult és nehéz helyzet elé, mik az okai a kialakult állapotnak? 1. Az első és legdöntőbb okot a nyersanyagárak hirtelen megugrásában kell keresnünk. Míg 1958 és 1970 között a nyersanyagárak általában 8 százalékos növekedést mutattak, addig a készáruk 20 százalékkal emelkedtek. A nyersanyag- árak 1972-től gyors ütemben nőttek, s ezt betetézte az 1973-as olajembargó, amely a megvalósult arab egységnek igen hatásos fegyvere volt, valószínű azonban, hogy az olajfegyvert jól és hasznosan alkalmazó arab országok sem számoltak a zárlat későbbi kihatásaival. 2. A másik lényeges ok, hogy a világ élelmiszer-termelése relatíve megtorpant. A búza termése 1972-ben húsz év óta először, visszaesett, az alapvető élelmi- szeripari és takarmánynövények raktári készleje hihetetlenül alacsony szintre esett vissza, a hústermelésben és eftnek világszintű elosztásában 1974-re ellentétek éleződtek ki' az iparilag- technikailag fejlett és a fejlődő országok között. A Közös Piac országaiban például 200 000 tonna eladatlan marhahús fekszik a mélyhűtött raktárakban, mialatt emberek halnak éhen a gyengén fejlett államokban. 3. A harmadik fontos tényező, amely felelős a jelenlegi helyzetért, az emelkedő árak nyomában ólálkodó nagytőkés világspekulációt amelynek egyetlen és- utólag az átvétel, a szárítás kapacitásán múlik a hátralevő mennyiség átvétele is. Ez a 900 vagon persze még a felét sem teszi ki csupán a közös területen megtermett és betakarított mennyiségnek. Ez ugyanis várhatóan 2160 vagon lesz, amelyet maguknak a termelő gazdaságoknak kell leszárítáiii, tárolni a szükséges szemes- takarmány-mennyiség biztosítása érdekében. — Hogyan áll a vetés és a tavaszi talajelőkészítés? — Nem rosszul a viszonyok ellenére sem. 15 750 hektár tervezett vetőszántásból 6—800 hektár híján sikerült elvégezni, s 13 500 hektáron már földben a mag. 96 százalékos jelenleg az őszi vetés állása a tervezetthez képest. Máskor már november első felében jobban álltunk ennél. Viszont az is igaz, hogy szeptember 21. és november vége között 27 napon át esett az eső a járásban... Ez az oka annak is, hogy a tavasziak alá. a tervezett 16 360 hektár helyett alig a felén sikerült a talajt előkészíteni, s nem ringatjuk magunkat illúziókban ezen a téren, hiszen nyakunkon a tél. — Okoz-e ez az elmaradás nagy kiesést? — Nem vagyunk pesszimisták. Bízunk abban, hogy a tél folyamán is lesznek olyan enyhébb napok, hetek, amikor pótolhatjuk az őszi lemaradást. A másik pedig az, hogy ahol csak lehet, többet vetnek gazdaságaink a tervezettnél még az idén, hogy a kalászosokból ne legyen kiesés. □ □ □ □ — Túl vagyunk a nehezén — veszi át újra a szót Tatai László, miközben Szabó Ágoston a betakarítás társadalmi munkaóráit összegzi. — Mennyi segítséget kapott a járás mezőgazdasága? — 227 munkanapot teljesített 22 gépjármű. Magyar és szovjet katonák, társadalmi szervek, külső, nem mezőgazdasági vállalatok szakembereinek közreműködésével. Ami pedig a kézi erőt illeti: jöttek az iskolák, a háziipar, a ktsz-ek, az ÁFÉSZ-ek dolgozói helyből, s ezenkívül magyar és szovjet katonák, budapesti üzemek, kerületek dolgozói: 3 ezer 304 fő — 19 332 munkanap ...! — Mindenki vizsgázott: a vezetők a szervezésből. a dolgozók pedig a helytállásból. Nehéz ősz volt, de győztünk „ „„ ✓ Faíudi Sándorlegerősebb törvénye „a polgári demokráciák egészséges fejlődését biztosító legnagyobb profitszerzés elve”. A fölsorolt okok — a fővádlottak a jelenlegi helyzet kialakulásában — természetesen nem élesen elhatárolhatóan váltották ki az okozatot: a jelenlegi világgazdasági helyzetet, hanem egymással sokoldalú kölcsönhatásba lépve fejtették ki „tevékenységüket”. Ha sorozatunkban egymástól elkülönítve is vizsgáljuk a jelenlegi helyzet okait — a könnyebb áttekinthetőség és rendezés kedvéért — nem szabad elfelejteni, hogy az olajválság például igen erőteljesen hatott a mezőgazdaságra, a fűtő- és üzemanyag- költségeken keresztül, a vegyipar áttételével a műtrágyaárak ijesztő emelkedésével és még sok egyéb módon. Elsőként tehát vizsgáljuk meg,_ hogy a „fekete arany”, a kőolaj és az ebből felhalmozódó olajmilliárdok. hogyan rezegtették meg a gazdasági világ megingathatatlannak hitt oszlopait. (Folytatjuk) Npnfiicnn A Ä9H, decembe? 18., gténtefe /
