Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-07 / 286. szám
Ez a mi dolgunk Csak a cégtábla ran meg (Egymillió. Naponta! Enyayi ma az ország 19 megyei lapjának a péidányszáma. Ez a legóvatosabb becslések szerint is több mint kétmillió napi olvasót jelent: minden ötödik magyar állampolgár olvasója a megyei sajtónak. Am ez a szám sem pontos, hiszen a statisztika, ha nem jól bánunk vele, csalafinta jószág. Olvasni újságot ugyanis csak olvasni már tudó emberek képesek. Iskolába még nem járók aligha, tgy mindenféle túlzás nélkül legalább négymillió rendszeres olvasót számolhatunk bízvást a 19 megyei lap olvasói táborában. Ám ha ehhez hozzáadjuk a szolnoki, a győri, a miskolci, a pécsi, a nyíregyházi rádió milliós nagyságrendű hallgatóinak a számát, hozzá az ország nagy üzemeiben megjelenő üzemi lapok olvasóiét, és Szeged. Pécs, Miskolc városi lapjainak immáron sokéves hűséges barátait, ma már a fővároson kívül megjelenő sajtó nemes konkur- rense az országos lapoknak, a rádiónak. A szerénytelenség nemcsak tisztességtelen, de nevetséges is. Az álszerénység meg 1 ostobaság. Bátran kimondhatjuk hát, hogy amikor a megyei sajtó információ- szolgálata átfogja az egész országot, egy olyan forradalom tanúi vagyunk, amely a magyar sajtó történetének elnr esztendeit fémjelzi. Forradalom a példányszámban. A megyei lapok technikai színvonalában, forradalom az olvasottság dinamizmusában! Valami eddig soha nem volt kapcsolat alákult ki napjainkra a megyei 6ajtó, a rádió és az olvasók, valamint a hallgatók között. A magyar sajtó aktív munkásainak majdnem a fele él és dolgozik vidéken, az ország kisebb és nagyobb megyéjében, kisebb vagy nagyobb lélekszámú megye- székhelyén. A megyei sajtó munkatársai nemcsak felelősségérzetben nőttek fel a nagy feladatokhoz, de fel- készültségük, rátermettségük, politikai és közéleti aktivitásuk egyaránt méltán vívta és vívja ki az olvasók elismerő tiszteletét. A megyei sajtó munkatársának lenni ma nem áldozat, a szó olyan értelmében, mint volt akár egy évtizeddel ezelőtt is Megyei lapot szerkeszteni, vidéki stúdiókban dolgozni ma legalább olyan népszerűséget és ugyanany- nyi felelősséget jelent, mint dolgozni a sajtó, a tömegA spanyolországi Tarrago- héban tartotta a közelmúltban az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete III. szőlészeti és borászati kormányközi csoportülését. Az öt tagú magyar delegáció tagja volt Dancz Pál, az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság igazgatója is... — Mivel az' előző kormányközi tanácskozás — két esztendővel ezelőtt — Egerben volt, így aránylag már ismerősként érkeztünk erre az ülésre. — Mit tárgyaltak az egyhetes rend ez vény sorozaton? — A szőlő- és bortermelés kommunikációs szolgálat bármely országos posztján. Az eltelt néhány esztendő — a már sok-sok évvel azelőtti politikai felismerésen túl, ami a megyei sajtó szerepét illeti az agitáciÓ6 és propagandamunkában —, megteremtette korszerű keretét is, hogy a megyei, a városi lapok, a rádiók lépést tudjanak tartani a fejlődéssel. A megyékben megjelenő újságok szerkesztőségei jó részében ma már jobbak a munkakörülmények, mint az országos nagy lapoknál dolgozó kollégáiké. A megyei sajtó, bár vidéken jelenik meg, de mind több olyan nyomda készíti az újságot, amely képes már a végrehajtott rekonstrukció során esztétikailag is korszerű és népszerű formát adni a leírt gondolatoknak. A telexhálózat, a képtávíró, a Magyar Távirati Iroda, a Központi Sajtószolgálat, az országos és helyi szervektől kapott információk gazdagsága széles lehetőséget nyújtanak a szerkesztőségek számára, hogy jellegüknek, szerepüknek és olvasóik igényének megfelelően válogassanak és egyeztessenek a lényeges országos és a nem kevésbé fontos helyi események között. De hát mi a megyei lapok, try a helyi rádióadók népszerűségének titka? Miért oly jó és hasznos fegyver a megyei lap, a helyi rádió a helyi párt- és állami szervek kezében, miért érzik magukénak olyannyira a hallgatók és az olvasók? Gondoltán, elsősorban és alapvetően természetesen azért, mert jól szolgálják területük pártszerveinek elképzeléseit, tevékenységük megfelelő kapcsolatot teremt a helyi vezetés és a lakosság, a helyi jó elképzelések és a helyi lakosság aktív kezdeményező készsége között. Ám az is feltétlenül a népszerűség titka, hogy felgyorsuló életünk, a világot átfogó és a híreket mind gyorsabban szállító és ömlesztő kommunikációs rendszer keretein belül elveszni érzi magát az ember, s tájékozatlan marad szűkebb pátriájával, a megye, vagy éppen a város mindennapi szorgos életének eseményeiben. Valahogy úgy vagyunk — vagy inkább csak voltunk? — hogy többet tudtunk és tudunk arról, mi történik a távoli földrészeken, új meg új neveket, földrajzi fogalmakat tanulunk és ismerünk meg, miközben nincs, világhelyzetét. A 35 országból érkezett delegátusok megállapították, hogy az utóbbi néhány évben a szőlő- termelés és a borkereskedelem mintegy 50 százalékkal nőtt a világpiacon. A föld országai közötti borexport nagysága ma már megközelíti az egymilliárd 900 millió dollárt. Ebben elsősorban a szocialista országok állnak az élen, ahol az évi borexport-növekedés 13 százalékos. A nagy szőlő- és bortermelő országokban, főleg Franciaországban, Spanyol- országban és Olaszországban, továbbra is nőtt a fogyasztás. Ugyancsak jelentős a fejlődő országok, elsősorban az észak-afrikai államok borexportja is. — Bővült-e a borpiac új partnerekkel? — Az Egyesült Államok, Anglia és Japán új partnerként jelentkezett a borvilágpiacon Ugyanakkor a Szovjetunió is tovább növelte borimportját. Nagy jelentőségű volt, hogy a tagállamok állást foglaltak a minőségi borok védelme mellett. — Az üléseken milyen viták voltak? — A különböző társadalmi rendszerű országokból érkezett delegátusok felszólalásaikban elítélték a közös piaci országok megkülönböztető politikáját. Ez a politika néhány országot különövagy alig van tudomásunk saját városunk vagy éppen a szomszédos utca életéről. A Szovjetunióban, a szocialista országokban, de a fejlett nyugati, tőkés társadalmakban is ismét és újra nagy szerepe van és megnövekedett érdeklődés kiséri a helyi sajtót. Nem túlzás talán kijelenteni, hogy a megyei lapok konkrétan — a helyi sajtó általában — humanizálja, vagy még jobb megközelítéssel, „visszahu- manizálja” a hírszolgáltatás áradatában a hírek tulajdonképpeni lényegétől, az emberi viszonyoktól elidegenedett embert. Nem szokás, nem is lenne ildomos rendszeresen arról írni, hencegni, vagy panaszkodni, hogy milyen áldozatkész, milyen sikeres, milyen nehéz, s mennyi buktatókkal terhes munkát végeznek az írott, vagy a hallható sajtó munkatársai. Más munkája is ilyen. De úgy gondolom, hogy egy esztendőben egyszer, éppen akkor, amikor az első, valóban a népért született újság, a Vörös Újság megjelenésének évfordulóját ünnepeljük, már nem illem, hanem kötelesség kérdése is elszámolni önmagunkkal a kegyelet és büszkeség egyáltalában nem mécses-sze- rénységű világánál. Ezt tettük most: emlékezünk és kissé elszámoltunk önmagunkkal Nincs mód most arra és talán nem is szükséges, hogy szót ejtsünk közös — az olvasó és az újságíró — gondjainkról. Arról, hogyan és mennyiben kell még jobban szolgálnia a magyar sajtó munkatársainak a párt és a nép ügyét; arról, hogy a kétségtelen eredmények, a jogos büszkeség mellett minden oka megvan az újságírónak az önbírálatra és minden joga az olvasónak a kritikai hangra is. Egy dologra azonban nemcsak mód nyílik, de kötelesség is emlékeztetni önmagunkat a nagy nyilvánosság előtt.. A felszabadulás 30. évfordulója, a párt XI. kongresszusa olyan szép és új feladatokat ró ránk, mint szembesíteni dolgozó népünket önmaga múltjával, jelenével és jövőjével. Jó katalizátornak lenni ebben a szembesítésben, hű tükörképet adni korunk és társadalmunk gondjainak, sikereinek és ellentmondásainak, írni, szólni szerepünkről és helyünkről barátaink között és a világban — ez a mi dolgunk és nem is kevés. sen sújt. Az algériai küldött például arról szólt, hogy országa 1971-ig a világ egyik legnagyobb borexportőrje volt. A közös piaci országok megkülönböztető politikája miatt — magas vám — viszont az utóbbi két évben nagyon lecsökkent a Nyugat- Európába irányuló borszállításuk. Az algériai felszólalóhoz több delegátus csatlakozott, közöttük az Egyesült Államok és Magyarország képviselője is. Szó volt az egyhetes ülésen arról is, hogy az utóbbi években a növekvő borkereskedelemmel szemben csökkent a nemzetközi piacon a csemegeszőlő felvásárlása. Ez nem kis gondot jelent, mert a fogyasztók világszerte igénylik a jó minőségű, ízletes gyümölcsöt. Az ülés résztvevői közül többen is javasolták, hogy a következő években egyre több országban terjesszék el a szőlőből készült alkoholmentes és vitamindús üdítő italokat. — Hogyan vélekedtek a kormányközi csoportülésen a magyar szőlő- és borgazdálkodásról? — Az elmúlt években s magyar szőlő- és borgazdaság nemzetközileg is elismerést szerzett. A hasai nagyüzemi, magasművelésű szőlők, a korszerű borászati berendezések méltó helyet Ott díszeleg a ház homlokzatán az eléggé nagy méretű cégtábla, amely tudtára adja mindenkinek, aki kíváncsi rá, hogy a festő és mázoló mester lakása Gyöngyösön van, a Zöldkert utcában. De aki nem személyesen akar vele kapcsolatot teremteni, az telefonálhat is a 11-661 számon. De ahoi a cégtábla díszük, az Mátraszentimre, annak is a Széchenyi út 9. sz. háza. ★ A kulcs kívülről a zárban. A vékony függönyön át látni, hogy tágas előtér vár a belépőre, ami olyan nagy minrleneshelyiség is lehet. Csupa ablak, akkora üvegszemekkel beborítva, mint amekkorát a melegágyi kertekbe szoktak tenni. Az egyik fal mentén székek sora pihen feszes glédában. Még egy tűzhely is látható, mögötte pedig a himzett falvédő. Bent senki. A ház . tekintélyes méretű. Nézzünk hátra, hátha az udvarban, a kis gazdaságban szorgoskodik a ház asszonya. A lejtős ösvényen az épület mögé kerülünk. Ólak, erre is, arra is, aztán a szuterén egyik, félig tárt ajtaján csípős füst tekereg elő: itt disznóból csinált finomságok érlelődnek. Még egy kutya sem vakkant. A kerítésen túl már a másik utca, amelynek nyomós kútjáról vizet visz egy fejkendős menyecske. De más emberfia sehol a közelben. No, itt is szépen várják a kuncsaftot. Gyerünk vissza a házba, itthon kell lennie valakinek, ha a kulcsot a zárban hagyták. ★ — Vagy négy évvel ezelőtt kérdezte meg a Gyuri, hogy megengednék-e, hogy a táblát kitegye a fcázra. Akkor itt dolgoztak az üdülőben. Még állami ember volt, vagy ktsz-beli? Hogy mondják már, no? Elég az abból, hogy itt; lakott nálunk. Innen volt az ismeretség. — Tehát nem rokonuk? — Á, dehogy az. De hát miért ne tettük volna meg neki, ha szépen kérte. — Itt nem is lakik soha? —t Nem, dehogy lakik. Van autója, ha munka akad, azzal jár fel ide. Aztán miről lenne szó? Mert, tudja, van neki esze, kis munkát nem vállal. Csak az üdülőket meg a nagyobb épületeket. foglalnak el a világban. Elismeréssel szóltak a delegátusok a FAO Magyar Nemzeti Bizottságának és a Magyar Népköztársaság kormányának, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetét támogató munkájáról is. A FAO tisztviselői is szívesen gondoltak vissza Egerre, méltatták a barokk megyeszékhelyen eltöltött órákat, az ámyékszalai „pincevárost” és nem utolsósorban az egri borokat is... — A tanácskozás szünetében bizonyára lehetőséget biztosítottak a spanyol mező'gazdaság megismerésére is... — Valóban, jártunk a történelmi értékekben gazdag Barcelona és Madrid mellett, Prioratóban, a spanyol vörösbortermelés egyik központjában, Tarragonéban pedig megtekintettük a világ legnagyobb pezsgőgyárát. Ebben a hatalmas kombinátban jól kapcsolódik egymáshoz a hagyományos és a legkorszerűbb módszereken alapuló pezsgőgyártás. Amit láttunk és az üléseken hallottunk, az egyaránt jól szolgálta az országok közötti borkereskedelmi kapcsolatok további elmélyítését — mondta befejezésül Dancz Pál. McaUsssz EÁmly — Hol is lakik a mester? — A táblán ott van, de nem is tudom pontosan, mert, tudja. Sólymosról nősült. Aztán mondta is egyszer, hogy: Bözsi néni, ha keresnek, ott a táblán minden. Tessék csak azt eloivasni. ★ Mátraszentimrén öten váltották ki az iparengedélyt. Egy ács, egy kőműves, egy cukrász, egy villanyszerelő és egy szobafestő. Hét személynek van működési engedélye, ami azt jelenti, hogy ők csak javításokat végezhetnek, alkalmazottat sem tarthatnak. Aztán van még három engedélyes: két fű- részes meg egy söprőkészítő. A fűrészeseknek traktor szállítja a szerszámjukat a tetthelyre, de a traktort más fuvarra nem lehet használni, még akkor sem, ha akarná a tulajdonosa, úgy van megszerkesztve a fűrészgép felszerelése. A működési engedéllyel rendelkezők közül négy mellékfoglalkozásban ,.űzi az ipart”, ahogy a fűrészesek és a söprűkészítő is „rendes” foglalkozására nézve — bányászok. Két építő-ács és egy női szabó foglalkozik kizárólag a szakmával. Iparosokból ennyi van ösz- szesen Mátraszentimrén, ami tulajdonképpen hat települést fog egybe. ★ — Nálunk vannak ellátatlan területek, azért is lehet itt könnyebben iparengedélyt kapni. De a kikötés az, hogy itt legyen állandó lakásra bejelentve. — Miért van akikor a festő cégtábláján a gyöngyösi lakáscím? — Nyilvánvalóan ott tartózkodik, és csak esetenként jön ki a községbe. Az itteni munkájából nem tudna megélni. — Kapnak valamilyen kedvezményt itt az iparosok? — Igen. Évi 48 ezer forint jövedelem alatt 60 százalékos adókedvezményben részesülnek. — Hogyan tudják megállapítani, mennyi a jövedelme egy kisiparosnak? — Évenként „bevallást” kell adniuk. Vezetniük kell egy pénztárkönyvet, minden munkáról számlát kell kiállítania. Ezekből a dokumentumokból tudjuk ellenőrizni a forgalmát. — Feltehetően minden tételt beírnak a kisiparosok? — Aligha. Naivak mi sem vagyunk. Esetenként tudjuk ellenőrizni a megrendelőnél, hogy mennyit kért a munkáért. Ilyenkor ezt az összeget feljegyezzük, majd összehasonlítjuk azzal a bizonyos „bevallással”. Ha nem találjuk meg benne, akkor tudjuk, hogy mi történt. A Kossuth Könyvkiadó a pártkongresszusra való készülődés jegyében az idén téli politikai könyvnapokat szervezett, amelynek megyei megnyitóját tegnap délelőtt tartották meg az Egyesült Izzóban. A megjelenteket Krasznai Jánosné, az Izzó pártbizottságának titkára köszöntötte, többek között dr. Sípos Istvánt, a megyei pártbizottság titkárát, Bakács Istvánt, a Kossuth Könyvkiadó főosztályvezetőjét és Kádár Bélát, a gyöngyösi városi pártbizottság titkárát. Ünnepi beszédet mondott dr. Sípos István. Bevezetőként utalt a téli politikai könyvnapok jelentőségére, majd felelevenítette a harminc évvel ezelőtti eseményt, amikor Szegeden 1944. december 10-4n megalakult az ország első demokratikus könyvkiadója, a Szikra, amelynek utódja lett 1957-ben a Kossutn Könyvkiadó. — Ha tehát nem túlságosan mohó a kisiparos, akkor nem is háborgatják? — így van valahogy — kaptuk a választ Stuller Andrástól, a községi tanács szakigazgatási szervének helyettes vezetőjétől. V ★ Ugyanebben a munkakörben dolgo7;k a városi tanácsnál Gyöngyösön Fábián Erzsébet, aki csak néhány hónappal ezelőtt vette át ezt a munkakört. Neki a kisiparosok „bevallásáról”, a különböző könyvelési munkák elvégzésének szintjéről, arányairól még semmi személyes tapasztalata nincs, de bizonyos értesüléseket már kapott a kollégáktól. — Nem könnyű dolog az ellenőrzés — vallja be kertelés nélkül. — Keresi a konfliktusokat vagy kitér előlük? — Ha már egyszer benne vagyok, akkor cselekednem kell. — Szigorú vágj7 megértő, humánus? Hogyan ismeri saját magát? — Szigorú? Azt hiszem, az adott esetben, amikor el kell bírálnom valamilyen szabálytalanságot, akkor szigorú vagyok. Ez a kötelességem is. De az ellenőrzés egyáltalán nem könnyű munka. Igyeki szem majd a KIOSZ helyi szervének a segítségét is igénybe venni. Két társadalmi aktívára is támaszkodha- tom még, ez is igaz. Igazi mély viz: el kell kezdeni valamerre úszni. Méghozzá nem is a könnyebb ellenállás irányába, az árral, hanem a sodrás felé. De hol vannak az örvények? ★ Fából vaskarika. Mindenki tudja, aki a kisiparosok engedélyét kiadja, hogy az egész csak ürügy. Ha jó volna Mátraszentimre, akkor az engedélyezett nem lakna „ideiglenes” bejelentővel Gyöngyösön. Szembekötősdi. De csináljuk, mert állítólag így az „ellátatlan” területnek a gondján-baján tudunk segíteni. Ugyan mikor ellenőrzi majd a mátraszent- imrei hatóság a gyöngyösi munkáit annak a kisiparosnak. aki — papír szerint — helybeli lakos, csak éppen nem ott van a lakása. — Biztosan fizet valamit annak, akivel megegyezett, hogy a cégtábláját kitegye a ház falára. Utóvégre neki itt „lakónak” kell lennie. A példa eléggé beszédes, a tanulsága is eléggé egyértelmű. Két jelentősebb számadatot említett annak igazolásául, hogy a Kossuth Könyvkiadó az utóbbi néhány évben milyen fejlődést ért el. 1970-ben 800 ezer kötetet vásároltak meg az olvasók, az idén ez a szám várhatóan meghaladja a másfel milliót. A számok egyben azt is bizonyítják, hogy a társadalom különböző rétegeiben milyen ideológiai, politikai fejlődés ment végbe. — A megyei pártbizottság nevében gratulálok a Kossuth Könyvkiadó megyei aktivistáinak — mondta dr. Sípos István beszéde befejezéseként. — Amikor megköszönöm önzetlen munkájukat, további sikereket kívánok fontos tevékenységükhöz. Hmmraffia 1934a (Secesa&sß1 3U A magyar szőlő- és borgazdaság nemzetközileg is elismerést szerzett.:. 63. SSoÜBáí IFemsit: Téli politikai könyvnapok a is Ünnepi megnyitó az Egyesült Izzóban A
