Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-06 / 285. szám

száma A Fáklya új r December 5­ér — a szov­jet ( alkot­mány napja. Ez alkalom­ból a Fáklya I december 3- án megjelenő 23. száma ve­zércikket kö­zöl. Elemző írás, riport és kép­összeállítás mutatja be az idén ötven­éves szovjet . autógyártás eredményeit és távlatait. Az érdekes sorozatból megtudjuk többek kö­zött, hogy csupán 1973- ban 917 000 uj gépkocsit bocsátottak ki a Szovjetunió 24 autógyárá­ból. „Mesterséges Mars” cím­mel a lap ér­dekes, nép­szerű-tudo­mányos cik­ket közöl a szovjet tudo­mányos aka­démia mikro­Vjacseszlav Zajcev, szovjet divattervező, az össz-szövetségi Modellház helyettes mű­vészeti vezetője ezeket a rajzokat a Fáklya számára készítette. A művész, akit a fran­ciák „orosz Diornak” neveznek, ilyennek képzeli el az 1975-ös divatot. ' Váci emlékülés Nyíregyházán Váci Mihály születésének 50. évfordulója alkalmából csütörtökön kétnapos em­lékülés kezdődött a költő szülővárosában. Nyíregyhá­zán. Az emlékülésen megje­lent Simon István, a Ma­gyar írók Szövetségének fő­titkárhelyettese, Ekler György, a megyei pártbi­zottság titkára. Gyúró Imre, a megyei ta­nács elnökhelyettese üdvö­zölte a tanácskozás résztve­vőit, majd Simon István emlékezett meg a fiatalon elhunyt Váci Mihályról. Ez­után Kovács Sándor Iván, a Kortárs irodalmi folyóirat főszerkesztője tartott - ‘ vita­indító előadást. Ezt követően irodalomtör­ténészek, kritikusok foglal­koztak a próza és a költé­szet, az elkötelezettség, az irodalom szerepével a tár­sadalmi cselekvésben, méltó helyet szentelve Váci Mi­hály munkásságának. Készülnek a közművelődési vetélkedő résztvevői (Tudósitónktól.) Az országos közművelődé­si vetélkedőn részt vevő brigádok részére az év utol­só hónapjaiban több össze­jövetelt is szervezett az EIVRT gyöngyösi Félvezető- és Gépgyára. Az összejöveteleken a résztvevők részletes tájé­koztatásokat kaptak magyar irodalmi alkotásokról, írók­ról, művészekről, a magyar filmművészetről, a filmgyár­tásról. A januárban sorra kerü­lő megyei közművelődési ve­télkedőre készülést segíti az is, hogy a szakszervezet kedvezményes mozibérletet bocsátott a brigádok ren­delkezésére, a GTE gyári szervezete pedig filmsoro­zatra szervezett bérletakci­ót. Csefán József GERENCSÉR MIKLÓS: ícsusilliil íunmmiisitit TÁNCSICS MIHÁLY életregényé Mlchslanqelo és a kétbs' I czuek Kísérlet, gondokkal 20.30 Portugál királylány Hatalmas sátor belsejében vásári komédiások kalóz­történetet adnak elő. A „né­zőtéren” ülők öltözéke a háború végnapjait jelzi. Sza­kadt, kopott ruhák, koszos, katonasapkák, rongyos, té­pett öltözékek. S a nézők között három gyerek, • aki csodát lát a színpadon. Cso­dát, csodaszép mesét — hi­szen számukra szép és jó mindaz, ami nem háború. Esztergályos Károly Déry Tibor novelláiból készült tv- filmjében a csoda a gyere­kek tekintetében történik. A színpadon a színház vándor- színészei. A pénztárosnő — portugál királylány. Fűzős cipője — aranypapucs. A koszos, töredezett díszlet — kagylófényű víz, a tenger, amelyen hajók ringanak. Az egyik hajó a kalózt is elvi­szi. A gyerekek kócosak, ron­gyosak. A háború kisszám- kivetettjei. Nem tartoznak senkihez — mindenkihez tartoznak hát. Az emberek között élnek, találkoznak a frontról hazatérőkkel. a háborúból fellélegzőkkel. Igazi gyerekek. Csak éppen a háború mértéke szerint. Durvák, kegyetlenek, gyil­kosok. Amilyenné a háború formálta őket. .. (KS1 O íMÉMMsüí 1974. december t>. péntek 23. Ruházatát furcsállják, sza­kálla, nagy bajusza nem vá­lik éppen előnyére a borot­vált képű németek között. Ha valaki szellemi ember, lehe­tetlen, hogy ilyen közönséges külsővel rendelkezzék, vélték róla a lipcseiek. Honnan tud­hatták volna, hogy a hazafias Stancsics Mihály szent erek­lyeként viselte a durva véd­egyleti posztót, hogy nem ké­szítenek Anglia, Csehország, Németország együttesen sem olyan finom szövetet, amely­ért felcserélte volna a honi ipar egyszerű egérszürke posztóját? Fáradhatatlan utánjárása négis megtermi e’ső gyü­mölcsét. Keil Emst író és szerkesztő tüzetesebben ér­deklődik a ®üvek felől ét a biológiai intézetében folyó kísérletsorozatról, melynek során úgynevezett mestersé­ges Marsot hoztak létre — a bolygó körülményeinek reprodukálásával —, hogy megtudják, képesek-e megél­ni a földi mikroorganizmu­sok a világűrben is, Ismét több írás foglalkozik a második világháborús ese­ményekkel. Fomin hadtörté­nész ezúttal Budapest beke­rítésének hadtörténeti vo­natkozásait idézi fel. Néhány anyag a nőolvasók érdeklődésére tarthat szá­mot: ezek közül a modem, dolgozó nő megváltozott pár­választási igényeivel foglal­kozik egy szociológiai írás: Vjacseszlav Zajcev, nemzet­közi hírű divattervező pedig néhány új modellt mutat be — 1975-ös téli kollekciójá­ból. A sportrovat a téli spor­tokkal foglalkozik, a mozi- rovat és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza program­ja pedig Budapest szovjet vonatkozású kulturális ese­ményeiről tájékoztatja az olvasókat. hallottak alapján elfogadja kiadásra a Népkönyvet. Ar­ra az esetre, ha sikere len­ne a műnek, nála hagyja Stancsics a Hunnia független- ségé-t is. Pénz nem kerül szóba. A szerző fél nagyobb összeget kérni, keveset meg nem akar, a kiadó pedig semmit nem ajánl fel. De jól van ez így, csak könyv le­gyen a kéziratból — bizako­dik Stancsics Mihály. Megy tovább Haliéba, ám ott bi­zony hiába próbált kiadót találni többi munkájához. Sikertelenül igyekszik to­vább a poroszok híres fő­városába, Berlinbe. Haliéi kudarcáért a főváros látni­valóival kárpótolja magát Drezdában megragadta a ta­karékosság, a szorgalom ál­tal teremtett tisztes polgári jólét. Egyszerűséget kedvelő Ma is megborzongok, ha a rajz- 'és a tornaórákra gondolok. A katedrán sze­rénykedett a .téma, kezem­ben meg az ecset bizonyta­lankodott, s bármekkora igyekezettel is forgattam, a mű, pontosabban a müvecs- ke sehogy sem akart meg­születni. Tanárom lesújtó tekintete jelezte, hogy abból bizony még közepes sem lesz. Magasugrás. Nézem a lé­cet, érzem a figyelő szem­párokat, s aztán mindent bele. Természetesen nem sikerült sem az első, sem a második, sem a harmadik kísérlet. Nem maradtak el a korholó szavak, s nem hi­ányzott osztálytársaim kun­cogása sem. Mennyi drukk, mennyi reménytelen kínlódás, s vé­gül megszületett a mentő öt­let: a rajzokat mások csi­nálták meg helyettem, s testnevelésből végérvénye­sen felmentettem magam, hivatkozva nem létező ízü­leti fájdalmaimra. így legalább eminens ma­radtam, csodálva Michelan- gelot, s irigyelve önfeled­ten focizó társaimat... S aztán jött a jó hír: a Művelődésügyi Minisztérium országos kísérletet inditott: negyven-ötven tantestület megpróbálkozhatott az új módszerrel, lemondhatott a készségtárgyak osztályozá­sáról. Közülük az egyik, a hat­vani Bajza József Gimná­zium és Egészségügyi Szak- középiskola kollektívája. Ennek lassan másfél éve, így hát tapasztalatokban nincs hiány. m Ambrus Endre igazgató a rajt hangulatát idézi: — Testületünk mindig szí­vesen vállalkozott arra, hogy újszerű elképzeléseket való­sítson meg, azért örültünk ennek a lehetőségnek is. Egyedül a testnevelés szako­sok húzódoztak, így aztán csak az énekkel és a rajz­zal próbálkoztunk két első osztályban. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, hiszen egész közoktatási rendsze­rünk osztályzásközpontú, s a diákság is ehhez szokott. A nevelőnek le h«Hett mon­dania egyik, s ráadásul nem is akármilyen „fegyveréről”, az érdemjegyek ösztönző erejéről. Csak talpraesett, vérbeli pedagógus képes er­lelke most váltig háborog a Berlin környéki fejedelmi paloták pazarló fényűzése láttán. Korántsem hatja meg Potsdam, Charlottenburg pompája — paraszti józan­ságával felméri, mennyit iz­zadnak a német kisemmizet­tek a királyi nagyravágyá- sért. Nem is időz sokáig a Hohenzollemek fővárosában. Hajóra száll az Elbán és Hamburgba tart új remé­nyekkel, új kiadóhoz. Legva­lószínűbbnek azt tartja, hogy a Campe és Hoffmann cég­gel sikerül megegyeznie, mert értesülése szerint ez a cég adta ki a legtöbb tiltott könyvet. Az ő „Sajtószabad­ságról nézetei egy rabnak” című munkája is, méghozzá tudta é6 beleegyezése nélkül, Hamburg helyett Londont tüntetve fel a kiadás szín­helyéül. Hoffmann erősen vonakodik, hasztalan jár a nyakára, nem akar kötélnek állni. Felfedi kilétét, de ez sem használ. Bizalmatlan a kopott külsejű idegen iránt. Aztán váratlanul mégis egyezséget köt. Elvállalja a „Józan ész” kiadását, fizet húsz forint előleget. Stancsics ezzel minden kéziratát a megjelenés útjára tereli. Maga sem értette, mitől vált oly hirtelen engedé­kennyé a mindaddig elzár­kózó Hoffmann. Megkérdez­te tőle. Az üzletember így válaszolt: „akárhányszor el­jött, kisfiam mindig az ölé­be kívánkozott, pedig az­előtt soha nem látta. Külse ja idegen, nem is bizalom gerjesztő a nagy hajával és a hosszú szakállával. De a gyerek jó emberjpnerő. Fel­re, aki óráról órára felkelti az érdeklődést, s folyvást megújulva leköti a gyerekek figyelmét. Megvallom, szá­mítottunk a nehézségekre is, mert minden újszerű próbálkozás buktatókkal jár. Közel másfél év telt el, vajon miként vélekednek a diákok? Az ő véleményük különösképp mérvadó, hi­szen nem kis részben raj­tuk is múlik, hogy mi lesz a jó szándékú elképzelés sorsa. Egy tény, a kezdeménye­zést mindenki örömmel fo­gadta, még azok is, akik ki­tűnő hallásúak, s boszorká­nyos ügyességgel forgatják az ecsetet, a ceruzát. Érde­mes érveikre is felfigyelni. Szondy Zsuzsanna, II. b-s tanuló: — Arról senki nem tehet, hogy botfülű, vagy ügyetlen. Az ének és a rajz nem olyan tárgy, mint a föld­rajz, a történelem. Ezeket meg lehet tanulni, a lema­radást be tudjuk hozni, de hallást, kézügyességet má­ról-holnapra nem szerezhet senki, bármennyire igyekvő, bármilyen szorgalmas. Igaz, hogy nincs átlagosztályzat, azért mégis kellemetlen, ha a sok jeles mellett ott ék­telenkedik a két közepes vagy elégséges. Gondolatmenetét folytatja osztálytársa, Schill Róbert: — Jobban éreztük magun­kat az órákon, nem tartot­tunk a- sikertelenségtől, az elégtelentől, s szívesen pró­bálkozunk újra meg újra. A bizonyítványba csak „meg­felelt” és „dicséretesen megfelelt” minősítés került, így hát semmi ok nem volt az izgalomra. Én nem vala­mi jól énekelek, ezért örü­lünk a kísérletnek. Az elsős Sfiisák Zsuzsan­na a tanárokra is gondol: — Sokan elhanyagolják az elméletet, pedig ezt bárki elsajátíthatja, ha szorgal­mas, ha szeret tanulni. Te­hetik, hiszen nincs osztály­zás. Teréki Rózsa személyében vitapartnere akad: — Nem egészen így van, mert „megfelelt”-et kap az is, aki jó hallású, ügyes ke­zű, de a könyvet nem for­gatja. S az ellenérv? — Milyen minősítés jut annak, aki nemcsak botfü­lű, kétbalkezes, hanem lusta és hanyag is? tétlenül becsületesnek, jóhi- szeműnek kell lennie, ha ez a kisded jobban kívánkozott önhöz, mint hozzám, a saját apjához”. Stancsicsot könnyekig meg­hatja a magyarázat. Talán eszébe jutott, hogy hasztalan keresett otthon pártfogót. S íme. fél Európát be kell járnia ahhoz, hogy egy ka­ron ülő gyermek vegye őt pártfogásába. Eddig minden figyelmét a kéziratok elhelyezése kötöt­te le, ehhez a gondhoz ké­pest mellékesnek számitott minden élmény. Most kezdő­dik igazi utazása. Szabad madárként, nyitott szemmel, nyitott lélekkel fürkészi az útjába eső látnivalókat. Min­denekelőtt Párizsra, a forra­dalmak városára kíváncsi, amelynek szellemi kincsei ja­vát, eszméinek oroszlánrészét köszönhette. A legrövidebb utat választja, hogy minél hamarabb a francia főváros­ban legyen. Mindamellett a közbeeső tapasztalni valókat sem szalasztja el. Bréma kikötőjére feltétle­nül kíváncsi, mivel innen ha­józnak át tömegesen Ame­rikába a kivándorolni szán­dékozók. Várakozásával el­lentétben szinte dermesztő élmény vár rá. Az emberke­reskedők úgy bánnak a bol­dogtalan földönfutókkal, mint a barmokkal. Kis hí­ján őt is lefogják: ruháza­ta, jókötésű alkata láttán kivándorló parasztnak nézik, s a minden gazságra képes mberharácsolók úgy vélik hogy jó pénzt kapnak majd érte valamelyik dél-amerikai ültetvényen. Stancsics határ­talan felháborodásában a l_ó.\ — Ez bizony valóban probléma — kapcsolódik a beszélgetésbe Fugarasi titá­né, matematika-ábrázoló sza­kos pedagógus, a kísérlet egyik irányítója, s minojart részletezi is a gondokat: — Kellene még egy foko­zat, mert így zöld jelzést kap a nemtörődömség, s olykor-olykor lazul a fegye­lem is. Tudom, rajtunk, ta­nárokon igen sok műt i, ám az Is tény, hogy felada­taink is gyarapodtak. N n- csenek jegyek, ezért mu..a tanulóval külön kell fog. 1- kozni, felhiva a figyelme: a hibákra, tippeket adva a javításhoz. Arra se könnyű rávenni a diákokat, hogy rendszeresen tanulják a mű­vészettörténeti anyagot. M. g- is azt vallom, hogy oz alap­ötlet jó és helyes, csak a megvalósítás sántít. Bényei Tamásné éneket tanít a gimnáziumban, s szintén híve minden egész­séges, új elképzelésnek, még­is úgy érzi, joggal aggá­lyoskodik: — Sajnos, a gyerekek ott­hon ki se nyitják tankönyvü­ket, s ezzel bizony megne­hezítik munkánkat. Többsé­gükkel az órán kell min­dent megtanítani, holott a negyvenöt perc egyébként is szűkös idő. Igaz, mindez módszer kérdése, de a leg­jobb fogásokat se könnyű mindig meglelni. A diákok viszont már a jövőt kémlelik, amikor egy közös óhajjal búcsúznak: — Jó lenne, ha a testne­velés órákon se osztályoz­nának. S természetesein az érvek­kel sem maradnak adósak­Másfél év nem hosszú idő, a kísérlet még félidejénél sem tart, mégis egy már bizonyos: gondos mérlegelés után indították, számítva a menet közben adódó nehéz­ségekre is, hiszen ezek min­dén újszerű próbálkozás ve­lejárói. Érdemes megbirkózni ve­lük, mert legyürhetők, s a tapasztalatok — ezzel a les- borúlátóbbak is egyetérte­nek — sokat ígérnek-.drukk­tól, izgalomtól, visszahúzó gátlásoktól mentesebb tanu­lóéveket sok ezer diák szá­mára, akik sorában bizony több a botfülű, a kétbalke­zes, mint a leendő Miche­langelo és Caruso... Pécsi István városi tanácshoz sietne pa­naszt tenni, de a brémaiak megértetik vele, nagyon is tájékozottak a városi ta­nácsnál és idegen létére ne ártsa magát ebbe a szeny- nyes ügybe, ha óvakodni akar a bajtól. A rossz él­ménytől megviselten távozik Hollandia felé. Itt pedig egy­re ámul, hogy miféle Kána­ánba érkezett. Minden te­nyérnyi hely a legnagyobb gondossággal megművelve, egészségtől rengő szarvas- marhák a legelőkön, tiszta, ápolt ruházatú emberek min­denfelé. Szinte reménytelen­nek tartja, hogy saját hazá­ja valaha is ekkora jómódra vergődjék. Itt látja először, mire képesek a szabad nem­zetek, s e nemzetek tagjai, ha nem fosztják meg őket a személyes emberi jogok­tól. önfeledt gyönyörködését súlyos kellemetlenség zavarja meg. Czizmája feltörte a lá­bát, nem képes egy lépést sem gyalogolni, Amheimben orvosi segítség után néz, és az orvos töprengés nélkül megállapítja: üszkösödésnek indult a lába, le kell vágni. Stancsics eltökéli, inkább meghal, de akkor sem engedi emputáltatni a lábát. Két napon át jéggel borogatta, si­keresen. Csillapult a gyulla­dás, majd végképp elmúlt. Mégsem tanácsos gyalogol­nia, ígyhát kénytelen szűkös tartalékpénzét vonatra köl­teni. Hasznát veszi viszost, hogy Utrecht. Leiden, Hága, Amsterdam érintésével gyor­san érkezik Rotterdamba, ama kikötőbe, ahonnan a legsű­rűbb a járat Anglia felé (FolytmimM » *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents