Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-05 / 284. szám

wevüwltt ,4 szabad, szombat mindaddig csak mítosz ma­rad társadalmunk életében, amíg nem tudjuk tartalom­mal, színekkel, értelemmel megtölteni. Ezért is okoz gondot a szabadidő-szakér­tőknek az ünnepek, a pihe­nőnapok üres óráinak szó­rakozásra. művelődésre, ki- kapcsolódásra fordítható fel- használása. Nem kevéssé a rádió és televízió szerkesz­tőinek. A rádió szombati és vasárnapi .„színes” műsorai — a Szombat délelőtt, a Hangkép magazin, a Szivár­vány — számtalan lehető­séget nyújtanak a tájékozó­dásra, szórakozásra, műve­lődésre. A délelőtti órákban sugárzott adások százezre­ket kapcsolnak a hangszó­rókhoz, mert a riportokban érdekes foglalkozások, törté­netek, zeneművek, filmek­ről, könyvekről szóló ismer­tetések hangzanak el. Ml történjék a gyerekek­kel? Van-e értelme az is­kolai szabad szombatoknak? — tette fel a kérdést a ri­porter az iskolaigazgatónak. Az erzsébeti Kossuth gim­náziumban próba szabad szombatokat szerveztek. A gyerekek örömmel üdvözöl­ték a szabad napot, mert hát szombatra már nehézzé válnak az iskolatáskák s mert szabaddá teszi a pén­tek estéket. Ilyenkor nyílik lehetőség színházlátogatás­ra. A szabad szombatok be­vezetése óta 70 százalékkal nőtt a színházba járó gye­rekek száma. A szülők egy része ellenzi a szabad na­pokat, mert az iskola nem szervez programokat a ta­nulók számára: így sok he­lyen gyerekek végzik az ün­nepi bevásárlásokat, moso­gatnak, takarítanak, ami a családi élet belső ritmusát figyelve nem is rossz, de vannak családok, ahol az édesapa szombati különmun- -kára magával viszi a fiát, hogy tanulja meg, mit ér a pénz, mennyit ér munkája. Vannak tanulók, akik részt vesznek az iskolán belül rendezett műsorokon, de vannak, akik a szülői ház és az iskola között eltűn­nek az utca forgatagában. ★ A fiatalok szórakozá­sához kapcsolódtak Losonc-zi Agnes megjegyzései a zené­ről és az ifjúsági mozga­lomról. Az 1954-es vita so­rán, mely kiátkozta a nyu­gati zenét a fiatalok életéből mint a nemzeti erkölcs él- pusztítóját, épp Szabó Pál emelte fel a szavát a nyu­gati zenét hallgató fiatalok mellett: a fiatalsá" a maga és kora ritmusára kíván táncolni és ha a ragtime ütemei mögött felfedezi a primitív népek művészetét, akkor ez a zene el is érte célját. Más volt a helyzet a hatvanas években, amikor a táncdalfesztiválok során 3 millió ember szavazott dallamokra s úgy tűnt, hogy 3 millió ember kedvére tet­tünk valamit. Ez volt a slá­ger diadala s a fiatalság örült, ha kedvenceit hall­hatta és egy-egy nagyleme­zen bevihette hangját a csa­ládi otthonba. Üj korszakot jelentett a fiatalok zenera­jongásában a beat. Ez élet- és magatartásforma változás volt. El akartak szakadni mindentől, ami régi, a pro­vinciális kisszerűségtől, a sznobériától és az álnépitől. Ezért is alakult ki a népi fogantatású poíbeat, és eb­ből kitűnő zene lett. Oj forma napjainkban a tánc­házmozgalom. Ki gondolta Volna 10—15 évvel ezelőtt, hogy ez a népszerűtlen szek­ta egyszer országos mozga­lommá válik? A különböző nézetek és viták mellett azonban jobb volt hallgatni a miskolci gy ennek kórusok lemezeit és a tervről, mely a szak­munkásképző iskolák fiatal­jait is bevonja a mozga­lomba. Míg Magyarországon 1970 előtt csak 230 együttes működött, ez a szám 1974- ben már 600 fölött van. A mai gyerekek szebben éne­kelnek mint az ötvenes években, a kórusmozgalom hatalmassá nőtt. így érik be Kodály Zoltán vetése és hi­te abban, hogy a zene min­denkié. ★ A Szivárvány vasár­napi műsorában a szólók és gyerekek pályáját, hivatá­suk azonosságát és külön­bözőségeit vizsgálták. He­lyes-e, ha a gyerekek szüle­ik pályáját, foglalkozását, hivatását követik, vagy jobb megoldás, ha az utód új utakra tér. maga választ pályát. A műsorban meg­szólalt a diósgyőri gyár ko­vácsa, a hajdúszoboszlói ag- ronómus, a Kertészeti Egye­tem professzora, kerámiku- sok, fazekasok, az akadé­mikus, a televízió bemondó­nője, a bohóc. Egyszerű, szorgalmas, hivatásukért gyötrődő, világjáró emberek vallottak az utódok életle­hetőségeiről. Szinte egybe­hangzó volt az a vélemé­nyük, hogy a gyerekekre bízzák sorsuk irányítását és a pályaválasztást. A ripor­tok tanulságait Mátrai-Be- tegh Béla foglalta össze. Nem sokat érnek azok az ifjak, akik mint trónörökö­sök ülnek be az édesapák presztízsébe, pénzébe, ko­csijába, hiszen szüleik hosz- szú évtizedek szorgalmas munkájával vívták ki tár­sadalmi helyzetüket, hírne­vüket. Szerinte az a járható út, ha új utakra térnek a fiúk és legelőiről ke2dik, hogy így váljanak az atyák méltó örököseivé. Ebergényi Tibor 21.10: Teleszubjektív Ez a második alkalommal — s ezentúl havonta — je­lentkező ifjúsági műsor rendhagyó módon mindig a késő esti órákban kerül a képernyőre. Azért, mert a Halló fiúk, halló lányok megszűnése óta nincs rend­szeres ifjúsági program fő­műsoridőben — mondja Csá- nyi Miklós rendező és Végh Miklós szerkesztő. Az egyéb Ifjúsági műso­rokat olyankor sugározzák, amikor a tanuló, dolgozó, ingázó fiatalok többnyire még nem ülhetnek a tv-ké- szülék elé. A Teleszubjektív olyan eseményekről akar hírt ad­ni, ami nem fér A hét c. politikai magazinba, s nem is híradó jellegű. Tehát kül- és belpolitikai, kulturális és sporteseménye­ket örökít meg — lehetőleg a fiatalok szemszögéből. A második szám tartalmá­ból nérQi ízelítőt: sző lesz az Iskolamúzeumokról, bemu­tatják a fiatalok veszprémi színházát, színes, tartalmas riportot láthatunk a DÍVSZ várnai közgyűléséről, s mint különlegességgel találkozha­tunk egy állatidomár festő­művészei is. (KS) GERENCSÉR MIKLÓS': msusiiiiíi ÍUUUlUNStGIE TÁNCSICS MIHÁLY életregénye Kossuthnak tetszik a mű, megüzente a szerzőnek: kéz­iratát Batthyány Lajos gond­jaira bízta, s a gróf Ham­burgba küldte sajtó alá a könyvet. így állt ügye Kossuthtal, amikor elkészül következő fontos műve, a „Népkönyv”, amelyet mellékcíme szerint polgári katekizmusnak ne­vez. Siet vele Kossuth La­joshoz. Ez szívesen foglal­kozna kérésével, de sürgő­sen Fiumébe kell utaznia. Batthyányhoz küldi, ígérve, hogy a gróf ezúttal is intéz­kedni fog. Stancsics a leg­nagyobb gyanútlansággal keresi fel a tekintélyes mág­nást. Első csalódása, hogy Batthyány Lajos nem fogad­ja. Második csalódása már sokkal komolyabb: a gróf tit­kára átnyújtja neki a „Hun­nia függetlensége” kéziratát, amely Kossuth szerint Hamburgban van sajtó alatt. Ez a kiábrándító mozzanat egyúttal azt is jelenti, hogy ' lehetetlenség szóba hozni újabb kéziratát. Lehet, hogy az alacsony származása miat­ti túlérzékenység az oka. mindenesetre a kelleténél is jobban megsértődik. Alig kepes napirendre tér­ni megaláztatása felett. Mégi6 ez a csalódás adja meg az igazi hajtóerőt tervezett kül­földi útjához. Amikor be­szélt erről Kállaynéval, csak a tapasztalást tekintette cél­nak. Most eltökélte, maga keres kiadókat külföldön ren­geteg kéziratához. Némi bo­nyodalom támad útlevélké­relme körül, Szögényl László helytartósági tanácsos magához hívatja, firtatja, mi keresni valója van idegen országokban, de végül kiál­lítják számára az útlevelet. Fő útipoggyásza az a nagy bőrzsák, amelyet degeszre tömött kéziratokkal. 1846. június derekán száll hajóra Pesten és Gönyüig utazik a Dunán. Málhája alatt roska­dozva gyalogosan ejti útba Győrt. Látni kívánja gomb­kötő öccsét, de fontosabb ok Zichy Ottó gróf felkeresése, Zichy a Győr környéki nem­zeti párt egyik vezéralakja volt, sokan megfordultak szabadhegyi házában. Stan- csicsot is barátságosan fo­gadja, azon melegében elol­vassa a Népkönyvet. Jónak véli, de kijelenti, hogy Deák Ferenc nélkül nem mozdul­hat a titkos megjelentetés MSniiitBo 1874. december ü., csütörtök Magyar tájak Gondolatok a hatvani kezdeményezésről „MAGYAR TAJAK” cím­mel Hatvanban érdekes kez­deményezés született. Ez a város — lelkes műbarátok és kitűnő szervezők nyomán — elérte, hogy a magyar táj­képfestészet jeles mai mű­velői elküldjék alkotásaikat erre a tárlatra, amely két­évenként kíván ismétlést, seregszemlét, újítást, ösztön­zést, élményt és lendületet adni — kinek, mit. A festők és a közönség is gazdagodna a kezdeményezés, a tájkép- biennále valósága által. Hatvan fórumot kínált és műveket kapott. Hatvan a fórum mellé diplomákat és érmeket is osztott; a festők­nél Holló László, Szurcsik János, Chiovini Ferenc, Ku- rucz D. István, Patay László, Vecsési Sándor, Csikós And­rás, Berényi Ferenc és Fii- lop Erzsébet, a grafikusok közül Borsos Miklós, Csá­kány Kálmán és Redő Fe­renc részesült ilyen elisme­résben. Nem is érdemtelenül, mert nevükkel és a mögöt­tük felsorakozó művekkel máris a kiállítás legjobbjait soroltuk fel. Az egyéniségek mlpden- ' képpen félreérthetetlenül le­olvashatók a művekről, a stílus, a mondandók, a meg­fogalmazás hogyanja minde­nütt egyedülállóan egyéni. Holló László képein csak úgy lobog a falusi dráma, a szegénysors viharának szele fú a felhők közül. A tehe­nek hátán a piros foltok csak úgy lángolnak, míg felette a sárga bokrétaként lobogó fa­lomb úgy villan ki a piszok­kék felhők alatt, mint vala­mi kendő, amit elkapni ké­szül a nagy erejű mogás. Szurcsik János Tavaszi szán­tása egy egészen más alföldi tájat érzékeltet. Chiovini Fe­renc Piac télen című képe az időtlenségbe beragadni lát­szó alföldi magyarokat állít­ja elénk, ahogy a fázós lo­vakra rádobták a pokrócot, amíg ők megbeszélik a ma­guk dolgát. Kurucz D. Ist­ván Subása csak áll magá­ügyében. Hívja vendégét, utazzanak Balatonfüredre, ahol Deák Ferenc tartózko­dik; ha Deák tetszését is megnyeri a könyv, akkor kérhetik Pestről a központi ellenzék támogatását. Valósággal meghatódik Táncsics a gróf szolgálat­készségétől. Ez valamelyest kárpótolja Batthyány Lajos viselkedéséért. Lám, így is lehet nagyvonalú egy mág­nás: mindjárt befogat, és Balatonfüredre kocsizik a jó ügy érdekében. Deák Ferenc ugyancsak előzékeny. Egyetlen éjszaka elolvassa a Népkönyvet, sőt az Adós fizess kéziratát is. De megjelentetésüket nem pártolja. Tapasztalt politi­kus, képzett jogász lévén, azonnal belátja, mit művel­ne Stancsiccsal a törvény, ha könyvei megjelennének. Ke­reken kijelenti: — Jók ezek a könyvek, meg igazak is. Túlságosan igazak. Semmi hajlandóság bennem, hogy börtönbe jut­tassam kendet, s Stancsics Mihályt. Tehát az imént remélt pártfogás is kútba esett. Megérti, Deák Ferencnek okos az érve, de számára haszontalan. Hiszen éppen az a legfontosabb neki, hogy írásai minél szélesebb kör­ben elterjedjenek, minél töb­ben olvashassák gondolatait, az emberi jogokról, a társa­dalmi haladás szükségletei­ről, a haza érdekeiről. Hogy mindezért börtönbe csukják? Éppenséggel nem kívánkozik oda, de ha ilyen árat kell fizetnie eszméiért, bizony fö­lösleges aggályoskodnia Deák Ferencnek. Amilyen gyorsan csak tud, siet Pozsonyba. Egyenesen Schaiba könyvkereskedőt keresi. Már-már megállapod­nak, Schaibának nagyon tet­szik a „Józan ész”, mégis visszalép: úrrá lesz rajta fé­lelme, nem akar bajba ke­rülni a könyv bátor tartal­ma miatt. Mégis szeretne se­gíteni Stancsicson, vállalja hát, hogy titkos úton kijut­tatja Lipcsébe a veszélyes ban a nagy-nagy rónaságban, mintha valami versillusztrá­ció lenne, vagy Tömörkényi paraszti nyugalmát akarna érzékeltetni. Fejér Csaba Régi malomja, vagy az ÖS2 a tanyán című képe ugyan­csak a Duna—Tisza-közét hozza emlékezetünkbe, azt a tájat, amely a század végén, a századelőn lépett be tel­jes szélességével a magyar piktúrába. AKKOR, jó nyolcvan, száz esztendővel ennek előtte ez a táj volt az a bizonyos ma­gyar ugar, a téma, amelyről annyi mondanivalója, kifa­kadni valója született Ady Endrének. Szurcsik János ki­tűnő megoldású Kunhalom című képe is ezt a mozdu­latlan világot igyekszik ro­konszenvessé, érdekessé ten­ni. Sztankó Judit is a falusi utcát tartja megörökítéridő­nek; az egri Nagy Ernő is a szalapartot érzi fontos köz­lendőnek Egerből, mert a ha­zai piktúrában a konzervatív szemlélet mintha elzárná az utakat az új formák keresése, megtalálása elől. Nem állítjuk azt, hogy a Magyar tájak című kiállítá­son kizárólagosan csak a Holló László korosztálya ál­tal képviselt szemlélet szere­pel. Vannak itt modernebb töltésű alkotások is. Barcsay Jenő munkái, Bernáth Aurél Beckó vára című kompozí­ciója, Patay László mindhá­rom képe, a Köd és a felhő, az Eső és a Gesztenyefák, vagy netán Somos Miklós képei, Lóránt János tájegysé­gei, a Bazaltok és a Körös mást mutatnak és máskép­pen, de a meghatározó vo­nulat az alföldi táj, a maga végtelennek tűnő magányá­val, rezzenéstelenségével, is­métléseivel, faluvégeivel. Fo­dor József is más alkat, más képek forrása, mint a fenti­ek, de 5 is csak kicsiny szín­folt ezen a kiállításon, ahol Erdős Péter a tanyából is csak a végét festi le úgy, ab­laktalanul, vakítóan fehér fallal, mert ez a tanyasi vi­kéziratokat. Igénybe veszi Stancsics a segítséget, de eleinte csak annyi jelentő­séget tulajdonít neki, hogy nem kell cipekednie. Később megtanulja becsülni a po­zsonyi könyvkereskedő jóté­teményét. A hivatalos em­berek a porosz—osztrák ha­táron annyira megfaggatják holmiját, hogy még egy ár­tatlan magyar—francia szó­tár is csaknem bajt hoz a fejére. Egyelőre azonban, Bécsbe gyalogol, hogy onnan vonat­tal folytassa útját Prága fe­lé. Szilárd benne az eltö­kéltség: ha kevés a pártfo­gója az oltani befolyásos férfiak közül, akkor a ma­ga emberségéből juttatja napvilágra írásait. Ha kell, egész Európát bejárja, de minden áron rálel kiadói­ra. Prága kiábrándítóan hat rá. Sokat hallott szépségé­ről, ezzel szemben szennyes­nek látja, utcáin sok a kol­dus, a rongyos ember pedig rengeteg. Annál jobban rá­csodálkozik Drezdára, Szász­ország fővárosára. Elbűvölik a tiszta polgárházak, a szép virágoskertek, a rangos pa­loták. Arról ábrándozik, vaj­ha egykor a saját hazája is ilyen városokkal dicseked­hetne. Szive szerint sokáig időzne Drezdában, rendre- sorra kitanulmányozná, mi­képpen terem tették ily ked­vessé környezetüket az em­berek, de a passzióra most nincs idő. Sietnie kell to­vább Lipcsébe, a könyv- nyomtatás híres városába, hogy intézkedjék művei ki­adásáról. Ha Prágában ő csalódott, akkor a tekintélyes és gaz­dag Lipcsében mpst ő okoz csalódást. Kérnek tőle ajánló levelet — ilyet nem hozott. Magyarul senki nem ért, az pedig reménytelen vállal­kozás lenne, hogy ő maga lefordítsa írásai tartalmát lág sehova se lát, nem ti akar látni. A századelőn valóban es volt a téma a magyar iro dalomban is, a festészetber is, hogy további okait ne ií keressük a magyar táj, a ma gyár falusi világ, a mngyai paraszti élet megjelenítésé nek. Ma rnár a magyar tá. arca, tartalma is lényege: változáson ment keresztül Az élet dinamikája áttört! ezeket a régi kereteket. Tud­juk, a kiállító művészei) megvédik álláspontjukat mondván, ez az igazi köité szét, ez a levegős, nagy nyu­galom még mindig a legjel­lemzőbb és legbájosabb vo­nása a magyar tájnak (majd­nem azt mondanánk, specia­litása), ez az igazi magyai couleur locale, amiért érdé mes az ecsetet felvenni Mindezek ellenére az volt a: érzésünk a tárlat megtekin­tése után, hogy az anyai nagy részében konzervatív szemléletű és mintha ennek a szemléletnek egy Igen tisz­tességesen és nem is rosss rendezési eredményekkel ren­delkező múzeumában jár- tunk volna. NEM ÁLLÍTJUK, hogj ezekkel a maguk neméber igen értékes képekkel szem­ben valami tartalmas és megrendítően új tájszemlé­let mutatkozott volna b« azokon a képeken, amelyek stílusban, felfogásban, szem­léletben elütöttek a már em­lített többségtől. Lóránt János két művével vitatkozunk elsősorban. Ezl a művészt észaik-magyaror- szági tárlatairól évek óta, ta­lán évtizedek óta jól ismer­jük. A csoportos kiállítások anyagában mindig is volt valamiféle különállósága. Azzal talán, hogy a színeket és a formákat a legaszkéti- kusabb kiadásban hordja elénk. Mintha a témát is szégyellné, mintha a kidol­gozást is csak jelzésig vállal­ná. Mintha az lenne csak az alkotói szándék, hogy a né­zőt odavetett foltokkal tájol­ja, mit kell majd neki, a né­zőnek, benépesítenie színek­kel, formákkal, alakzatokkal. A Bazaltok feliratot viselő festmény kialakított ritmusá­val, esetleg a festő más han­gulatában kaphatott volna más meghatározást is. így nem tudunk mit kezdeni ve­le, élmény és szándék tekin­tetében teljes bizonytalan­ságban vagyunk. Lehet ez a művész célja? Somos Miklós absztrakciói sem visznek sokkal közelebb a művész tájélményéhez. Azt nem tudjuk, hogy a tájkép­festészet innen távolmaradó művelői mit hozhattak volna, ha hoztak volna, de nem va­lószínű, hogy az összképet nagy mértékben módosítot­ták volna. Azt érezzük, hogy a szemléleti bástyák áttörése szükségszerű lenne már, azt pedig bizonnyal állítjuk, hogy ez az áttörés nem jut el addig a megoldásig, aho­gyan azt az absztrakciókban érzékeljük. A grafikai anyag jóval kisebb a festményekénél. Borsos Miklós munkál a Ba­latont idézik sajátos felfo­gásban. Leghatásosabb lapja a Balatoni vihar. Csohánv Kálmán Elment Sinka című rézkarca Moldvay Győző versének hangulatát hozza vissza. Redő Ferenc „ín me­móriám Galyasi Miklós” cí­mű lapja néhány vonással rögzít élményt Külön és emelt helyen ál­lítja ki a rendezés Egry Jó­zsef egyik képét: a Balato­non, csónakjában álló halász fürdik abban a fényben, amelyet senki úgy nem tu­dott odaálmodni az egyszerű ember köré, mint Egry Jó­zsef. A hatvani kiállítás rende­zőit, Kratochxvill Ferencnél és Moldvay Győzőt dicséret illeti: az adottságokhoz ké­pest a teljes lehetőséget ki­használták optikailag. A mü­vek és művészek felsorakoz­tatása komoly kritikai érzék­re vall. A HAZAI PIKTtIRA egy szelvényét kellő szeretettel és körültekintéssel fogadta Hatvan. Reméljük, a folyta­tás méltó lesz a szándékhoz, amely a nagy elgondolást életre hívta. 4nénin *ioLytatíukU

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents