Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

„Lemezlovasok” farmerben, maxiszoknyában és pepitakockás cilinderben — Jó estét kívánok! Kö­szöntök mindenkit a Disc Jockey mai műsorán. Remé­lem, kellemes három órát töltünk majd együtt a zené­vel! — Mint egy vásári ki­kiáltó, úgy harsog a műsor­közlő az egri Grill Bárban, miközben nagy hangerővel „beúszik” a zene. Little Ri- chárd rock-muzsikája, a gi­tár húrjainak ideges pengé­se, a szaxofon vijjogása és a dobok dübörgése magával ra­gadja a bozontos fejű sráco­kat, maxiszoknyás lányokat. A „Körben áll egy kislány­ka” gyerekjátékot most beat-zenére ropják a tizen­hat-húszévesek. A kör köze­pén egy szőke csitri járja a ehaket, hanyagul, de mégis fiatalos eleganciával. Lassan megtelik a piros terem, a bárpultot „ellepik” a ti­nédzserek. Colát isznak, lá­bukat idegesen lóbálva fúj­ják a kék-lila füstöt. 20.05: Fiatalok» Szoviet film» Mai fiatalokról, szerelmük­ről, egymásra találásukról és gondjaikról szól ez a gondolatébresztő szovjet film. Főszereplői Zsenya és Alexej. Zsenya még egyetemre jár, a tanulás tölti be életét. Sze­ret divatosan öltözködni, sze­ret évfolyamtársaival vitáz­ni, beszélgetni, s mindehhez a szülői ház nyújt gondta­lan hátteret. Alexej már dol­gozik mint építésvezető. De esténként ő is diákká válik. Az egyetem építészmérnöki karán tanul. Klubesten is­merkednek meg, s mindjárt kiderül, sok a közös témá­juk; Alexejnek első pillanat­ra megtetszik a bájos fiatal lány, s Zsenya is szívesen találkozik a jóképű, vonzó fiatalemberrel. Ismeretségük­ből hamarosan házasság lesz. De az önállóság és a lakás­gondok megnehezítik az együttélést, s próbára teszik harmonikusnak ígérkező kap­csolatukat. (KS) O MMkM 1974, december 2U vasárnap j A szünetben fáradtan, ki­pirult arccal huppannak le a lányok a fotelokba, s mohón felhörpintik a megmaradt hűsítőjüket. Zakar Istvánnal, a, Disc Jockey egyik műsor­közlőjével beszélgettünk. — Egy éve vezetjük ezt a klubot Kanalovics Gyula ba­rátommal. A fiatalok százai jönnek el ide szombaton­ként, jó zenét hallgatni és táncolni. Műsorunkat az an­gol—amerikai slágerlista alapján válogatjuk össze, a hetente megjelenő könnyűze­nei szaklapból, a New Musi­cal Expressből. De számos melódiát magnószalagra rög­zítünk az egri magnósklub és Komjáthy György műsorá­ból, s ízelítőt adunk ezenkí­vül az 50-es évek slágerei­ből is. Vége a röpke beszélgetés­nek, s egyszerre csak ked­ves, lágy ének sugárzik ki a hangfalakból; „Happy Birthday! Boldog születésna­pot !” Az egyetlen ünnepel­.9. Teréz gondozta a kertet, varrással toldotta meg szű­kös keresményüket. Házuk összes nélkülözhető helyisé­gét lakásnak adták ki, ma­guk egy fészerben húzódtak meg. Ha apránként is, de törlesztették a részleteket rendületlenül. Küzdelmes vergődésük közepette leány­kájuk született, az első a tragikus sorsú Stancsics gye­rekek közül. Bár nyomorog­nak, zokszó helyett boldo­gan fogadják a kis jöve­vényt. Teréz példásan gon­dozza a csecsemőjét, közben változatlan körültekintéssel végzi összes korábbi teen­dőjét. Végre nagylelkűnek ígér­kezett az élet. Szerencsés házassága mellé a közügyek is javuló változást jeleztek «StanmiofiTMifc iMShbm úgy (Foto: Puskás Anikó) tét, egy 16 éves fiút coléval, csokival és dallal köszönt a műsorközlő. Megállás nélkül szól a ze­ne. A dobogó melletti asz­talnál vidám társaság üldö­gél. Csevegnek, iszogatnak. — Gyakran jártok ide? — Igen. Nagyon szeretünk táncolni. Én szinte minden szombat délutánomat itt töl­töm. Kellemesen és jól ér­zem magam a barátaimmal — mondja Szabó Ilona egri gimnazista. — A kitűnő ze­nei válogatás mellett beat- fejtörők is szerepelnek a programban, de bemutatkoz­tak már nálunk a budapesti Artistaképző Iskola akroba­ta növendékei is. Közben az ajtóban furcsa alakok tűntek fel, pepita­kockás cilinderben. — Mit jelent ez az öltö­zék? — Ö, pardon! — ugrik oda egyikük, s fejembe nyomja a széles karimájú kalapot. — Most már barátok va­gyunk, s amíg beszélgetünk, nem szabad levenni —nyújt­ja a kezét, bemutatkozik. — Titeket meg honnan „szalasztottak” ide? — A Goldberger-gyárból, Budapestről. Autóbusz-kirán­dulásunk egyik állomása Eger. A városban császkál- va ismerőssel találkoztunk, és örülünk, hogy engedtünk a csábításának. Sajtios, hamar meg kellett válnom a kalaptól, amely egész este vándorolt a csi- bészfrizurás fejeken... döntött a pozsonyi ország- gyűlés, hogy a latin helyett a magyar lesz a hivatalos nyelv. Ennek nyomán való­sággal tolongtak a jelentke­zők magyarul tanulni. Ami nem sikerült Bécsben, az most busásan bekövetkezett Pesten. Stancsics szinte vá­logathatott a tanítványok kö­zött Sokféle embernek ok­tatta a magyar nyelvet; ipa­rosnak, boltosnak, tanárok­nak, jurátusoknak, hivatal­nokoknak. Azok közül, akik leckedíjat fizettek neki, so­kan feljogosítva érezték ma­gukat, hogy becsmérlőn szóljanak a magyar nyelv­ről. Az ilyenek csak kény­szerből, megélhetésük érde­kében tanulták azt a nyel­vet, amelyet Stancsics el­fogultan, a rajongásig sze­retett, hiszen a nemzeti nyelv és irodalom megszál­lottja voll Fanyalgó, cáni­( szüle) GERENCSÉR MIKLOSb ÁGSTESZEVTOt H&lH&Tm&NS&Gie TÁNCSICS MIHÁLY életregényé KakukMarci Tersánszky /. /enő bohósága Egerben Ahogy mondani szokás, itt nincs mese, ezen a bemuta­tón nevetni és tapsolni kell! Mégpedig hosszan és lelke­sen, úgy, ahogyan ez a fur­csa, cirkuszba oltott színhá­zi előadás megérdemli. És a mélyen tisztelt publikum ve­szi a lapot, érti a másét, amelyen átsüt az író és a rendező üzenete: lám, ez a Marci gyerek, ez a kültelki szepfiú, aki furfangért soha, legfeljebb egy jóalakú lá­nyért, dúskeblű asszonysá­gért megy a szomszédba, még ő is vágyakozva keresi az őszinte, önzetlen emberi kapcsolatokat, a tisztább, az igazibb világot. Igaz, a játék elején a kö­zönség olykor egymásra néz, figyelve a szomszédot, vajon nevet-e a sikamlós poéno­kon, de aztán gyorsan kide­rül, érdemesebb a színpadot figyelni, mert mégiscsak ott a produkció, amelyet az író, Tersánszky J. Jenő és az át­dolgozó, Örkény István is fémjelez. És a rendező, Nagy András László is, aki ezzel az előadással mutatkozott be Egerben, és az ötletes, po­rondhangulatot keltő szín­padkép tervezője Meller András valamint a bohócos ruhák tervezője, Egedi Edit, és természetesen a színészek játéka is. Valamennyien jegyzik az előadást, amely egy erős kezű és határozott rendezői elképzelés alapján valóban az egész együttes munkáját dicséri. Nemcsak Marci, a mű is megjárta a maga útját. Kö­zölték folytatásokban, meg­jelent regényben, a Kispesti Színház már 1926-bgn bemu­tatta, később maga az író ke­rekített színdarabot Kakuk Marci szerencséje címen. De, mert nem volt sikere, nyom­ban átírta, s egy novella lett belőle. Majd ismét dráma, mégpedig többféle átdolgo­zásban. Az egyik változat épp az egri előadás. És ne feledkezzünk meg a televízió Kakuk Marcijáról és a mo­ziban játszott filmmuzikal- ról sem! Mindezt csupán annak il­lusztrálására említem, hogy Kakuk Marcit és viselt dol­gait mindenki ismeri, vala­milyen formában már talál­kozott az egykori piaci pol­gár kalandjaival. Az embe­reknek tehát van elképzelé­sük erről a vagányról, de úgy is mondhatnám, hogy mindenkinek van egy saját Kakuk Marcija. De nincs Pattanó Rozija, Csurinéja, Méltóságája és nincs a fura kus tanítványaival s^ba sem állt többé. Ugyanakkor számosán vol­tak olyanok is, akiket pró­fétai szuggesztivitásával a magyar nyelv rajongójává tett. Közéjük tartozott a szerb származású, dúsgaz­dag Sissányi Férni is, aki jegyese lévén Beniczky La­jos zólyomi alispánnak, il­lendőnek tartotta, hogy tö­kéletesen megtanulja leen­dő férje anyanyelvét. Stan­csics Mihálynál alkalmasabb tanítót aligha talált volna. Oktatója szintén dél-szláv —horváth származású, noha nemzedékek óta csak ma­gyarul beszélnek. Bensősé­ges emberi kapcsolat ala­kult ki tanítvány és nyelv­tanár között. Elhatározták, mihelyt férjes asszony lesz Sissányi Férni, nyomban is­kolát fog létesíteni a felvi­déken a magyar nemzeti kultúra ápolására. Megkér­te Stancsicsot, készítsen kö­rültekintően költségvetést. A mecénás asszony Stancsics- ra bízta volna az alapítandó intézet vezetését. De nem lett alapítvány, mint ahogy Sissányi Fémiből sem lett a zólyomi alispán felesége: tüdővészben halt meg a mátkaság idején. ötezer pengőforintot hagyományo­zott „Stancsics Mihályra az általa tudvalevő célra”. De az örökségből sem lett sem­mi, leaalább egyelőre: Sis­sányi Férni rokonai megtá­madták a végrendeletet. A rengeteg munka nem sok időt hagyott Stancsics- nak nemes szándékú barát­ja gyászolására. Rohant egyik tanítványtól a mási­kig, még arra is csak percei maradtak, hogy zsebből megebédeljen. Éjszakánként sem pihent — ilyenkor ír­ta $ nyelvoktatás iséfjái kalandok sok-sok mellékfi­gurája. Nos, ezen a színházi előadáson most ők is itt téb- láboLnak előttünk és főszere­pet vállalnak a játékban. Hogy ezekben a csetlő-botló figurákban, jellemekben mennyi a Tersánszky és mennyi az Örkény, vagy mit adott hozzá a rendező és a színészi egyéniség, azt nehéz lenne megállapítani. Az bi­zonyos, hogy az egyetlen ka­landra épülő előadásból ki­csendül Tersánszky sajátos humora, népi furfángja, Ör­kény eredeti iróniája. A ren­dezés a cirkuszi produkcióra emlékeztető keretek között is tudott figyelemreméltóan komoly pillanatokat teremte­ni. A színészek pedig tehet­ségük és komédiázó kedvük legjavát nyújtották. Nem sok az értelme, hogy elmeséljem a darab egész történetét, így hát csak any- nyit, hogy Marcit, ezt a ked­ves piaci vagányt többen is szeretik, s ő sem tart ki az egyetlen mellett, de az igazi asszony megszerzéséhez pénz kellene... Nos, erről van szó! Csakhogy, amíg az ere­deti műben boldog véggel, happy enddel fejeződik be a kaland, addig itt és most szomorúbb, egyben igazabb a zárókép: a képmutatásban és a nagyravágyásban ím mindenki megleli párját, csak Marci marad lám egye­dül, mert ö jobb, tisztább a többieknél, és egy igazabb világ reményével indul to­vább újabb kalandok felé. Jól átgondolt, ötletes ren­dezői munka eredménye ez a különböző stílusokból öt­vözött előadás. A harsány játék vásári komédiára, a leleményes színpadkép — háttérben a zenésszel — egy cirkuszi porondra, míg a da­rabból kilépő, szongot ének­lő színészek egy kicsit Brechtre emlékeztetnek. De jelen van itt az irónia is, és nem hiányoznak a tragikus mozzanatok sem. Kétségtelen, hogy a rangos szereplőgárdából a címszere­pet játszó Varga Gyulának volt a legnehezebb dolga. Már írtam, hogy mindenki a saját Marciját kívánja vi­szontlátni a színpadon, ám egy ilyen várakozásnak szin­te lehetetlen eleget tenni. Az egri előadáson a piaci szép­fiú Varga Gyula Kakuk Marcija volt, legalábbis olyan, amilyennek ő és a rendező elképzelte. Talán egy kicsit intellektuálisabb, öntudatosabb a kelleténél, de azért mégis oly jópofa és szolgáló nagy .sikerű tan­könyveit, összesen tizenhár­mat, azzal, hogy szó szerint éjt nappallá téve hajtotta magát. Végre megszabadul­hattak az özvegytől: 1842­ben elmondhatták, a magu­kéban vannak, nem tartoz­nak senkinek. Stancsics talán túlságosan is bízott megszilárdult hely­zetében. Hiába ért csúfos véget Kunoss Endre lapala­pító kísérlete, újra szóba állt a botcsinálta szerkesz­tővel. Most is hetilapot in­dítottak. de a nagyobb siker reményében öten társultak. Nem volt képes ellenállni a felkérésnek, mert mondani­valójához csillapíthatatlanul szomjúhozta a nyilvánossá­got. Vérbeli közíró volt, aki szentül hitte, hogy gondola­tai a közönségre tartoznak, ö lett a lap pénztárosa. De ahelyett, hogy a bevétel sza­porodott volna, egyre csak ő fizetett a sajátjából. Aprán­ként kétszáz ezüst forinttal rövidítette meg az oly sok gürcöléssel rendbehozott ház­tartását. A szerzők rajta kö­vetelték tiszteletdíjukat. Ha nem volt képes fizetni, ve­réssel fenyegették. Szerkesz­tőtársai eközben úgy visel­kedtek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, sőt a közös érdek óvása he­lyett az előfizetőktől kapott pénzt saját céljaikra költöt­ték. Stancsics megértette, tár­sai úgy vélik, hogy a vég­sőkig építhetnek az ő idea­lizmusára. Mivel ráadásul kívülről is támadták vitrio- los cikkei miatt, — sürgősen kiábrándította őket hiedel­mükből. Ismételt szerkesztői kudar­cán követően beérte a szexé­kedvesen csibészes ahhcm^ hogy rokonszenvvel kísérjük kalandjait. Pattanó Rozi szerepében új színésznő mutatkozott be. Lázár Katalin. Megperzselő- dött kültelki lápvirága, az előadás egyik legeredetibb és legszínesebb figurája. El­ső fellépése jó mozgáskultú­ráról tanúskodik és egyben olyan tehetségről is, amely képessé teszi, hogy megérez­ze és visszaadja a figura leg­jellemzőbb vonásait, hozzá­téve ahhoz névrfi iróniát is. Az előadáson egy másik fiatal színésznő is bemutat­kozott, Jancsó Sarolta. Csű­ri Linkája túlságosan egysí- kúan hangsúlyozta a lány naivitását. Az ószeres lány árnyaltabb figura, talán még romlottabb is. mint Rozi, hi­szen arra akarja rászedni Marcit, hogy vegye feleségül. És nem is akármilyen mód­szerekkel ... Jancsó Sarolta csak a kiszolgáltatottságot és a szerelmes lányt játszotta el, a további jellemvonások­kal adós maradt. A lány erkölcsei kör® ólálkodó ószeresnét Demeter Hedvig állította színpadra, színes eszközökkel hangsú­lyozva a mindenáron megka­paszkodni akaró kültelki fi­gura gátlástalanságát Az ivásra, bicskázásra és asz- szonyfogásra mindig kész Bojnyikot Simon György, a naplopó Sustikot Csapó Já­nos játszotta el, mindketten sok remek ötlettel szórakoz­tatva a közönséget és önma­gukat is. A Méltóságából Kovács Mária formált né­hány vonással és hanghordo­zással jól jellemzett karika­túrát, ezzel is bizonyítva, hogy a tehetséges művésznő néha rákényszerített skatu­lyájából kilépve is tud ér­dekes, izgalmas és friss ala­kítást nyújtani. A zsarnok hölgy férjét Szili János ját­szotta, jól elkapva a Méltó- ságos úr egyetlen jellemvo­nását: a tökkelütött butasá­got. A mindig tettre kész, vérmes kertész szerepében Somló Ferenc komédiázotí jóízűen, Uccu Jóskáról, a közrendőrről Matus\ György adott sikeres vázlatot, míg Gizust, a szobalányt Ivánka Mária játszatta kedves egy­szerűséggel. A szélütött Já­noskát Somló István alakí­totta. Kalmár Péter zenei össze­állítása, a hangulatos, kort idéző dalbetétek jól szolgál­ták a komédiát. Márkusa LászÜé nyebb, ám biztosabb lecke- adásokkal. Ha sürgették a kerti teendők, veteményeivel törődött, máskülönben sza­kadatlanul írásra fordította szabad idejét. Egyre-másra ontotta társadalombíráló gondolatait, jobbító szándé­kait — egyelőre az asztal­fióknak. Mint a közügyek iránt érdeklődő érdemes sze­mélyiséget, meghívták Besz­tercebányára az orvosok és természetvizsgálók gyűlésé­re, s ő a fizikusok szekció­jában a legnagyobb lelkinyu­galommal felolvasta a „Mi­ként lehet és kell új embert teremteni” című tanulmá­nyát. Merész gondolataival valóságos pánikot keltett hallgatói körében. Először is, mi keresni valója van fizi­kusi tanácskozáson egy tár­sadalombíráló eszmefutta­tásnak ; másodszor, honnan veszi a szerző a bátorságot egy lojális gyűlés hírbehozá­sához? Stancsics pontosan tudta, hogy mit cselekszik. Vérbe­li politikusi alkat létére tisz­tában volt vele, nem a fó­rum eredeti célja számít, ha>- netn a nyilvános lehetőség, amelyet eszméi hirdetésére megragadhat. A maga részé­ről sikeresnek vélte beszter­cebányai kiruccanását. An­nál is inkább, mert felhasz­nálhatta az alkalmat a fel­vidéki ipari körzetek tanul­mányozására. Bejárta a bá­nyavárosokat, a gömöri vas­hámorokat, és tüzetesen meg­ismerkedett az ottani élet­körülményekkel, a munkások társadalmi viszonyaival, a fémipari szakmák sajátossá­gaival,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents