Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

Amerikát járt ökölvívók Milyen lesz A repülőgép megérkezett hosszú útjáról a Ferihegyre. Fedélzetén hozta az USA- ban portyát tett magyar ökölvívó válogatottat, amely­nek eredményeivel nemcsak a közvélemény, de a szak­emberek is élén Papp Lász­lóval. elégedett volt. A csa­patnak örvendetesen két Heves megyei, pontosabban Petőfibányai versenyzője, Juhász László és Tari Gá­bor is tagja volt, akik a várakozásnak megfelelően képviselték a magyar színe­némi előnyt szereznem. A harmadik menet közepén azonban egy összecsapásnál, akció befejezés végén elta­lált, rámszamoltak, el is fá­radtam és Laci bácsi felad­ta a mérkőzést. Nem ma­gam mentegetem, csupán az igazsághoz tartozik, sérül­ten álltam ring be, ugyanis előtte az edzésen Réderrel kesztyűztem és megsérül­tem. Egyébként még lett volna egy másik mérkőzé­sem is Pittsburgh ben, de a helybeliek nem állítottak ki Tart Gábor, a* angliai versenyen. két Velük beszélgettünk a közeli papokban — hiszen befejeződött az idei ökölví­vóidény, így mindkét ver­senyzőnek van mit a kará­csonyfa alá raknia, van mit elmondani erről az eszten­dőről. TARI GÁBOR-é először a szó. öt ugyanis kevésbé is­merik a megyében. Ezért arra kérjük Selypen, ahol íjiktk és ahol beszélgetünk, hogy mutatkozzék be. _ Huszonegy éves vagyok — mondja. — Lőrinciben születtem. Iskoláimat is itt végeztem. A selyp! Vörös- majorban esztergályos szak- mát tanultam. Első munka- helyem a Selyp! Cukor­gyár volt ahonnét 1970-ben kerültem Petőfibányara. Ka­tonai szolgálatomat Gyön­gyösön teljesítettem, ez idő alatt a Zalka SE színeiben versenyeztem. Az Idén sze­relteim le, három hónapja nősültem. Jelenleg itt la­kunk a szülőknél, egyszoba- konyhás lakásban öten. In­nét járok busszal minden­nap dolgozni Petőfibányara, feleségem pedig Salgótarján­ba. Várjuk a lakást, ígére­tet kaptunk Petőfi bányán, hogy megkapjuk. — Mikor kezdte el «* ökölvívást? — 1968-ban Petőflbányán. Az első bemutatkozásom si­keres volt. mert ifjúsági válogatott lettem. így ha­marosan kikerültem kül­földre is. Romániában kép­viseltem először a magyar színeket sikerrel, szinte az ismeretlenségből _ kerültem a dobogó legfelső fokára. Aztán következett Csehszlo­vákia. Jugoszlávia, Auszt­ria. NSZK, !egy évvel ez­előtt pedig Anglia. Itt pe- chemre a 'legjobb verseny j zővel kerültem össze, s jó mérkőzés után vereséget szenvedtem. A Zalka öklö­ző ieként jártam Halléban, s közben megnyertem ideha­za a magyar bajnokságot félnehézsúlyban, amelyre nem számítottam, mert előt­te három hónappal történt az autóbalesetem és meg­operáltak. De hát sikerült, mint ahogy az idén is si­került a bajnosi címemet megvédeni. — Ez hozta meg tehát a „tengeren túli” válogatott tagságát? —- Igen. Előtte Pécsett volt egy verseny, amelyet megnyertem és válogatott kerettag lettem. A szűk ke­retbe, amely az USA-ba készült, azonban nem kerül­tem be. mert az amerikai­ak először félnehézsúlyban nem kérlek indulót. Én ezért Jugoszláviába készül­tem az Aranykesztyű-torná- ra. Egy héttel az indulás előtt azonban közölték ve­lem az örömhírt: én is uta­zok az óceánon túlra. Nagy izgalommal készültem, hi­szen ismeretlen fiatalember­rel. az amerikaiak nagy re­ménységével. Michael Do- kes-val keriViem párba.Szó-' katlan stílusban játszott. Jobbkezes és mégis sokat dolgozott ballal. Az első menetet el is vesztettem, míg a másodikban sikerült senkit, így nem juthattam szóhoz, mint Washington­ban 6em. — Élményei7 — Nagyon sok van, és szépek a vereség ellenéire is. Körülbelül 12 ezer kilomé­ter volt az út Oda 11 órát töltöttünk a levegőben, visz- szafelé nyolc és fél órát Amikor mentünk, rázós volt az út okozott is a vihar olyan riadalmat a fedélze­ten, hogy az nem igaz. Sok magyarral futottunk össze a 15 nap során. Clevelandben szinte mindenki magyar nyelvein beszél. Azt állítják, Budapest és Miskolc után övék a harmadik legnagyobb „magyar” város a világon. Mármint a létszámot illető­en. Az egyik 56-os disszi- dens például még ma sem tanult meg angolul, mert rópa-bajnokunkat, különbö­ző nagy versenyek győztesét, bajnokát nem kell különö­sebben bemutatni az olva­sóknak. Ű annak ellenére, hogy az idén kétszer repül­te át az óceánt, megjárta a kubai havannai világbaj­nokságot és most legutóbb az USA-t, elégedetlen az 1974-es esztendővel Erről így beszélt petőfibányai la­kásán, ahol találkoztunk: — Az idei év — ami a versenyzést illeti — lehetett volna jobb is. Ügy kezdő­dött 1974, hogy február ele­jén két hétre kórházba ke­iül tem. Ismét a kezemmel volt a baj. 1973-ban sok, 38 mérkőzésem volt. s kiújult kézsérülésem. Ezért az or­vosok javaslatára az idén igyekeztem erőmet jobban beosztani, csak a nagyobb versenyekre koncentrálni. S mindjárt a Honvéd-verse­nyen vereséget szenvedtem Beyertől. Magamnak is nagy csalódást okoztam. Az ala­pozásom volt rövid, de az­tán május végén Pécsett megnyertem a Baranya Ku­pát, s elnyertem a legtech­nikásabb versenyzőnek járó különdíjat is. Ezt a ver­senyt ezután a VB-re való felkészülés követte. A júni­ust és júliust edzőtáborban, töltöttem Augusztus 3-án indultunk Kubába és szep­tember 3-án értünk haza. A VB-n szintén nem volt sze­rencsém. Beyerrel, az NDK Európa-bajnokával kerül­tem rögtön össze a 26 fős mezőnyben, aki azelőtt már kétszer is megvert. Az én ágamon volt rajta kívül a kubai, az orosz versenyző is, a könnyebb ágon pedig a döntőig „besétált” az Ugan­dái fiú. Nos, nagy mérkőzést vívtunk Beyerrel, végül ki­kaptam. Igyekeztem a tak­tikai utasításokat betartani, de a lélektani hátrány olyan nagy volt, hogy nem sike­rült legyőznöm. Egyszóval, érzésem szerint is a német fiú volt jobb, megérdemel­ten nyert. — Mit csinált ezután? — Ezzel az én verseny­zésem befejeződött A to­vábbiakban a még verseny­juhász edzőjének, Papp Lászlónak utasításait hall­gatja a szorító sarkában. nem volt rá szüksége. Egyéb­ként a szívélyes vendéglátós ellenére az étel csak a ma­gyar éttermekben volt jó — van belőle sok — a többit nem tudtuk megszokni. — És a jövő tervei? — Én nem tartom magam ökölvívó-zseninek, amit el­értem, azt is csak a sok munkának köszönhetem. Te­hát szeretné« még aktívab­ban dolgozni, egy nagyobb nemzetközi versenyt meg­nyerni, esetleg az olimpiára is kikerülni. Munkahelyie­men támogatnak, a szakve­zetők is segítenek, a többi meg már csak rajtam mú­lik ... — sorolja elgondol­kodva az egyébként igen szimpatikus magyar ökölví- vóbajnok. JUHÁSZ LASZLÓ-t, a kisváltósúlv többszörös ma­gyar bajnokát, junior Én­ben levőket buzdítottam, se­gítettem a felkészítésben, az edzésben. Többször voltam már csapatkapitány, s így kikérték a véleményemet a fiúk. Például Kovács P., aki „lelkis” gyerek, állan­dóan családi problémákkal volt elfoglalva ... Ezenkívül természetesen a szabad idő­ben ismerkedtünk a kubai­akkal. fürödtünk a tenger­parton, jártunk a cipőgyár­ban, tsz-ben stb. A magyar követség dolgozói is min­dent elkövettek, hogy ne le­gyenek problémáink. Na­gyon jól éreztük tehát ma­gunka I barátaink között, kár. hogy ételeiket — ten­geri hal. rák, csiga . —- nem tudtam megszokni. Kényes gyomrom van. — Erről hallottunk híre­ket az amerikai út során is. — Valóban így volt. Hogy idehaza megnyertem * vi­dék- és magyar bajnoksá­got, bekerültem az utazó csapatba, mint csapatkapi­tány. A hivatalos mérkőzé­sen nyertem Clevelandben Dean Kromarek ellen. An­nak ellenére, hogy sem a gyomrom nem volt rendben és meg is voltam fázva, si­került jó ökiözéssel meg­vernem a lengyel származá­sú fiút. Washingtonban vi­szont kikaptam Ray Leo­nard tói. Érdekes előzménye volt ennek a mérkőzésnek. Talán figyelmetlenség? Az utazáskor felhívták a figyel­münket egy négen testvér­párra Mondták, mindket­ten szerepelnek ellenünk, s a fiatalabb lesz az én ellen­felem Ezért őt többször megfigyeltem A mérlegelés­nél nem voltam ugyan ott, de biztos, hogy a mérkőzé­sen a fiatalabbat Badarinak, az idősebb testvért pedig nekem mutatták be. Szerin­tem magasabb súlycsoportú volt Ray. A második menet­ben aztán jobb horoggal padlóra küldött, egy pilla­nat alatt felálltam, hajtot­tam is, de ez már kevés­nek bizonyult a győzelem megszerzéséhez. — Élményei? — Ilyen távolságból min­den érdekes «unit láttunk, átéltünk. De az igazság az, nekünk versenyzőknek ke­vés időnk van arra, hogy alaposabban szemlélődjünk egy-egy országban. Felhő­karcolók, virágkameválok, magyarokkal való találkozás, az utazás, mind-mind em­lék. S ha már az ételeknél jártunk, előbb megemlítem, voltunk egy magyaros va­csoraestén, ahol én is jót ehettem A menü így nézett ki: bableves, disznótoros, tejfeles káposzta, tejfeles csirkepörkölt, túrós pala­csinta, magyar borok, ci­gányzene, később frissen sült tepertő, sült kolbászda­rabkák. Annak örülök vi­szont a legjobban, hogy szü­letésnapomat ott és győze­lemmel ünnepelhettem meg. — Tervei? — Most nősülök. Addig sok mindent el kell mtézni. Bútort ijs kellene vásárolni. Igaz, meg lakásunk sincs, de remélhetőleg ez is meg­oldódik. Aztán megyünk Ga­lyatetőre nászúira, január 5-én pedig elkezdődik az alapozás. Hosszú idő lesz, öt hónap. Szeretnék 1975-ben az ideinél sikeresebb eszten­dőt zárni. — Búcsúzik, hi­szen mint említette is, ren­geteg dolga van, és míég be kell mennie az üzembe is. Fazekas István „Pusztai László, az MTS He­ves megyei elnöke, beszélgeté­sünk kezdetén leszögezte, hogy a déli lesiklópályát jelenlegi állapotában nem tekinti sportlé­tesítménynek, kéri a Kékesre látogatókat, ne vegyék igénybe, mert életveszélyes .. Csaknem három esztendeje Jelentek meg ezek a sorok la­punk hasábjain. Aggodalommal írtunk akkor a Kékes közked­velt, sokak által látogatott pá­lyájának pusztulásáról. — A déli lejtő most készen várja az odalátogatókat. A tél beállta előtt jelentős társadalmi munkával és 'nem kisebb anya­gi támogatással nemcsak itt, ha­nem a többi mátrai sípályán is lekaszálták a füvet, eltakarítot­ták a köveket, gallyakat, gyö­kereket, elegyengették a talajt. A pálya síelésre még viszony­lag vékony hóréteggel borítva is használható. Ez a munka egyben már előkészület volt a téli úttörő-olimpia országos dön­tőjére, melyet most itt rendez­nek meg. — A napokban nyi­latkozott Ilyen biztatóan Pusztai László, a megyei sporthivatal elnöke, amikor a Kékes jelené­ről és jövőjéről érdeklődtünk tő­le. A téli tömegsportnak és versenysportnak ez a kitűnő le­hetőségeket kínáló területe az elmúlt időszakban sokat foglal­koztatta a közvéleményt. Jó né­hányon emelték szavukat a te­rület megóvásáért, rendezéséért, fejlesztéséért. Korántsem írhat­juk még azt, hogy az elképzelé­sek megvalósultak, az első lé­péseket azonban megtették, el­végezték a legsürgősebb, meg­oldható tennivalókat. Elkészültek a terület fejlesz­tésének tervei is, ós ezek a ter­vek megnyugtatóan szép jövőt rajzolnak ki hazánk legmaga­sabb hegycsúcsa és környéke sportcélokra történő felhaszná­lásáról. Az egyik ilyen jelentős dokumentum az 1026'1971-es szá­mú kormányhatározat alapján a megyei tanács tervosztálya által még 1972. decemberében elké­szített irányelvek 7 jegyzéke. Ahhoz, hogy ezeket a pályá­kat ne csak síelésre kijelölt te­repnek, hanem valóban sport­pályának tekinthessük, szükség van még a telekkönyvi rende­zésre, tulajdonos kijelölésére. A tervek szerint 1975-től a kékesi pályák kezelésével, fenntartásá­val Gyöngyös város tanácsát bízzák meg, s ezzel együtt biztosítják a költségvetési fede­zetet és a szükséges béralapot. A mostani idény előtt elvégzett karbantartást a jövőben tehát rendszeresen folytatják. A to­vábbiakban a déli' sípálya hon­védüdülőhöz vezető ágát kor­szerűsítik, mellette szánkópályát jelölnek ki és készítenek majd el. Az északi pályát meghosz- szabbítják, a Kőris-mocsártól a Som-hegyi erdészházig uj, be­fejező szakaszt építenek hozzá. Tekintettel a sípályákon törté­nő szánkózás bale&cfcveszélyes- ségére es az. egyre növekvő tö­megigényre, nemcsak a déli. hanem az éiszaki oldalon Is kü­lön nyomvonalú szánkópályát terveznek. Szerepel még az újonnan elkészítendő létesítmé­nyek között biatlon lőtér, új sí­futó, lesikló és óriás mülesikló pálya kijelölése is, A meglevő és új létesítmények használatához nélkülözhetetlen a Mátraháza—Kékestető közötti közlekedés korszerűsítése. A megoldást egy ide tervezett mintegy 1900 méter hosszú, ülő­székes felvonó elkészülte jelen­tené. Emellett szükséges a pá­lyákhoz több sífelvonó üzembe helyezése is. Amíg ezeknek a költséges eszközöknek a terve­zése, létrehozása megtörténik; valamint a Kékestetőn megfelelő melegedőhelyiség, versenyiroda, sí tároló, és kölcsönző készül. a tömegigény jobb kielégítésére a Mátraháza—Kékestető közötti közúti forgalom korlátozását ja­vasolja a sporthivatal. A gyakori torlódás megszüntetésére a tö­megközlekedés jobb megszerve­zésével kellene a személyforgal­mat lebonyolítani. Az említett írásos anyagokban gyakran találkozhatunk a Mát­ra—Eger—Nyugat-bükki Intéző Bizottság (MEB1B) nevével. — Bizottságunk az anyagi tá­mogatás mellett katalizátorként is igyekszik kivenni részét a Kékes természeti adottságainak jobb kihasználását szolgáló ■ fel­adatokból — tájékoztatott ben­nünket Domáu Imre, a MEBIB titkára. — A sporthivatal áltál elkészített terveket mi is meg­tárgyaljuk, s a megoldás kere­sésével igyekszünk serkenteni ezek megvalósítását. A legszük­ségesebb azonnali tennivalókat elvégezték az idei síszezon előtt, ilyen rövid távú feladat volt a pályák rendbetétele, amihez a megyei tanáccsal együtt biztosí­tottunk megfelelő összeget. Ha­sonló ideig,enes feladat volt m Kékesi Sasok sífelvonójához egy kezelő alkalmazása. Ennek anyagi feltételei szintén meg­vannak. A Kékesen, amely ki­emelt környezetvédelmi terület, ezzel sikerült megállítani az évek óta tartó pusztulást, az állapotok romlását, a természet adta lehetőségek kizsarolását. A továbbiakban a rendezési tervek gyorsabb végrehajtását igvek- szünk segíteni. Többek között azzal, hogy az érdekeitek — értve ez alatt a nagyobb tóvá­rosi sportegyesületeket is. me­lyek igénybe veszik a matrai pályákat —. hathatósabb anya­gi támogatását kérjük. Tudomá­som szerint a sporthivatal már megrendelte a déli lesiklóhoz építendő felvonó terveit. Gyön­gyös város tanácsának pedig ez év december 31-ig kell elké­szítenie a Mátraháza—Kékes­tető közötti felvonó tervét, « költségvetés összeállításával együtt. Az» elképzelésekből felsorolt részletek igen jelentős változást ígérnek. A Mátra és a Kékes­tető vonzereje tovább növekszik majd ezeknek a terveknek a megvalósításával. A szolgáltatás hiányossága, különösen " a ke­reskedelmi ellátás ezen a őrü­leten gyakran adott okot pa­naszra. A közelmúltban a me­gyei tanács kereskedelmi osztá­lyának sikerült megáUapo.'ást kötnie az Állami Gazdaságok Kereskedelmi irodájával. Esze­rint feltehetően már a jövő év­ben a Mátra négy kiemelkedő idegenforgalmú helységében - Mátrafüreden, Sástón, Mátrahá­zán és Galyatetőn — 60 négyzetméter alapterületű pavi­lon elhelyezésére kerül sor. ezek üzemeltetője a Füzesabonyi Állami Gazdaság lesz. A/ új üzletekkel, melyeknek kivá'aj­tósakor szempont volt az eszté­tikus külső, a táj bal!1, esz-'3 ’és is.~ rövid idő alatt- .javíthat ‘ -íz idelátogatók gyors étkezte c. Kanon1 ó típusú melegko is egységet, 'erveznek a Ké c- tőre. a Párád! ÁFÉSZ üz él­tetésében. Az V. ötéves tervben végleges megoldást keresnek majd a terület kereskedelmi el­látottságának további fejleszté­sére. A torvek anyagi fedezetének előteremtéséhez szükség lesz széles körű társadalmi össze­fogásra, s nem nélkülözhető majd társadalmi munka igény-/ bevétele sem. A testnevelés és- sport átszervezése, az állami irá­nyítás bevezetése óta tapasztal­ható fejlődés, az eddigi kézzel­fogható eredmények alapján szá­míthatunk arra. hogy a kor­szerű téli sportcentrum terve megvalósul a Kékesen. Virágh Tibor Először az élen Lehet, hogy jövőre is hallatnak magukról a hatvani erős embe­rek? Ezt nem tudjuk, de azt igen, hogy súlyemelő körökben be­szédtéma mostani sikerük. 1974. november 17-én a Hon­véd Gáspár SE súlyemelői meg­nyerték az NB III-as csapatbaj­nokságot, s jogot, szereztek arra, hogy jövőre magasabb osztály­ban, az NB n-ben bizonyítsák sportbéli képességüket. Az év közben végzett munká­ról kérdeztük Karádi Jenőt, az egyesület elnökhelyettesét, és Kovács Gyula edzőt. Először egy rövid történeti áttekintést kap­tunk a szakosztályról. . — Az egyesületben hat évvel ezelőtt kezdtük beszerezni a súlyemelés kellékeit. Az indítta­tásnak egyszerűen az volt az oka. hogy a katonai élettel, ka­tonai feladatokkal kapcsolatos erő és fizikai állóképességek fej­lesztését kívántuk növelni. A szakosztály megalakulása után három évre volt szükség, hogy alkalmi versenyekről az NB III. rendszeres szereplőivé váljunk. Az anyagi támogatás mellett né­hány éve a Honvéd sportközpont olyan sorköteles fiatalokat vo­nultat be alakulatunkhoz, akik korábban versenyszerűen űzték sportágukat. A szerencsés bevo- nultatás és a helyi erők megfe­lelő ötvözete juttatott az élre — említi az elnökhelyettes. Az indokolási rész szerénynek tűnik, mert a tudatos csapat- építés — ami évek óta jellemzi az itt folyó munkát — nem le­het „csak” szerencsének nevez­ni. — Milyen célokkal vágtak neki az 1974-es esztendőnek? —‘ for­dultunk Karádi Jenőhöz. — Céljainkat meghatározta az a tény, hogy már egy évvel ko­rábban ü néhány kilogramm hi­ányzott a sikerhez. Nem titkol­tuk a versenyzők előtt, hogy el­ső helyre vártuk őket. Elvárá­sainkhoz minden feltételt bizto­sítottunk, sőt — mivel elsősorban katonákról van szó —, egészsé­ges doppingként jutalomszabad- ságpt helyeztünk kilátásba. Mint ismeretes, az NB Ill-ban a végső győzelmet az év közben rende­zett három bajnoki forduló össz­teljesítménye adja. A folyamatos felkészülés érdekében szombat kivételével valamennyi napot ed­zéssel töltötték ki sportolóink. Külön öröm, hogy súlyemelőink képviselik legmagasabb szinten színeinket, s megyénk reprezen­tánsaiként léphetnek dobogóra. Bár a sportkör fenntartó jel­legéből adódóan katonai, ez nem jelenti azt, hogy zárt ajtó fogad­ná a környék polgári lakóit, akik kedvet éreznek a férfias sport iránt. — A legutóbbi bajnoki siker óta nyolcán Jelentkeztek, amire még nem volt példa — teszi hoz­zá Kovács Gyula, aki maga is több mint tíz éven át aktívan versenyzett a Csepel, majd a Bp. Vasas Kismotorban. Felnőtt II. osztályú minősítése volt, ma pedig segédedzői képesítéssel rendelkezik. Í971-ben került a közeli Apcra, innen jár be azóta levezetni, irányítani a szakmai munkát. — Hogyan befolyásolja az ed­zői ténykedését a versenyzőgárda gyakori cserélődése? — Izgalmassá teszi, de nem könnyűvé — magyarázza. — A helybéliekből nevelem ki a jövő embereit, kapok félkész és kész versenyzőket. Sajnos, az a fájó a dologban, hogy két év alatt általában mindenki fejlődik tíz­húsz kilogrammot, amit távozá­suk után nem sikerül azonnal pótolni. A bajnokcsapatnak is vannak helyi versenyzői — Mol­nár László és Tusor Béla —, akikre mindig lehet számítani, s velük együtt ütőképes a kollek­tíva. — Kik harcolták ki a feljutást, milyen eredményeket értek el év közben? Jegyzetfüzetét veszi elő az ed­ző. s mindjárt kiderül, hogy lég­súlyban Molnár László ifjúsági bronzjelvényes, itt szerepel még Bertalan Gábor is. Pehelysúlyban Pálfy István, kö-pny.űsúlyban Tusor Béla, a fein Jtt III. osz­tályú szintet teljesítették. Váltó­súlyban Csupra János 255 kilo­grammos összteljesítményével if­júsági aranyjelvényes sportoló. Szurkos József 270 kg-os Össz* eredménye pedig felnőtt I. osztá­lyú szipt. Versenyeredményeik alapján Heítekker László közép- és félnehézsúlyban is ifjúsági aranyjelvényes szintet emelt. Brucki János félnehézsúlyban III. osztályú, nehézsúlyban Frei János II. osztályú versenyző. Év közben Csupra János junior vá­logatott volt az NDK ellen. Szurkos József a nemzetközi ju­nior Duna Kupában lett első. Heitekker László Constanzában az IBV-n képviselte országunkat. Megjegyzésként: a súlyemelés­ben a felnőtt korhatár 20 évtől kezdődik, ezért nem tévedés a fent említett ifjúsági teljesítmé­nyek, hiszen katonákról van EZQ. Szakemberek mondták, ha Jö­vőre is megismétlik kg-ban a honvéd fiúk ez évi teljesítményü­ket, akkor az NB II-ben sem kell szégyenkezniük. Mi is ebben bizakodunk. Budavári Sándor dü© 1971. «’«•ember 35L »éré»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents