Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESUUETftO AZ ÁSZAIÉ HEVES 'VIEtiYEI BIZOTISAöA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXV. évfolyam, 301. szám ARA: 1,20 FORINT 1974. december 25., szerda Béke, munka, élet T J nnepelünk. Az asztalon kalács és AJ bor, az asztal körül együtt a család. A meleg szobában, a díszes fenyők alatt csillogó szemű apróságok játszadoznak a most kapott ajándékokkal. Karácsony van, boldog karácsony. És békés. 1974-et írunk! Hideg, sötét szobák, üres asztalok, szétzilált családok, az asztal körül üresen hagyott székek. A főváros még ostromgyűrűben van, de az ország nagyobbik részében már pislákol a remény, a békésebb, a boldogabb élet reménye. 1944. karácsonyát éltük! Harminc év telt el, három évtized békében és alkotásban. És harcban: a békéért! Pártunk és kormányunk az eltelt évtizedek alatt nem szűnt meg áldozni és fáradni a békéért, barátaival, a szocialista országok népeivel céltudatos, következetes politikát folytatott a világbéke megőrzéséért. Békés szándékunk hírt, nevet és elismerést váltott ki más népek előtt, újabb barátokat szerzett a szocializmusnak, hazánknak. Nagy barátunkkal, a Szovjetunióval együtt mindenkor szembeszálltunk azokkal a békebontókkal, akik az ellenségeskedés szításával, hamis híresztelésekkel a béke megbontására törekedtek és törekszenek. Most, 30 évvel a világtörténelem eddigi legpusztítóbb háborúja után azt mondhatjuk: a béke ügyének hajója, ha nem is sima vizeken, de jó irányba, és jő széllel halad. A nemzetközi tárgyalások, amelyek Európa és a világ békéjéért folytatódnak — és amelyben jelentős szerepe van hazánknak is — táplálják azt a reményt, hogy az elkövetkezendő évek is békességben, alkotásban telhetnek. A pártnak a XI. kongresszusra kiadott irányelvei egyértelműen szólnak jövőbeni szándékunkról: „Külpolitikánk alapvető feladatai változatlanok: aktív hozzájárulás, szocialista építőmunkánk, nemzetközi feltételeinek javításához, a szocialista világrend- szer erősítéséhez, a társadalmi haladás, a tartós béke biztosításához.” Minden okunk és jogunk megvan ahhoz, hogy azt mondhassuk: a világ haladó erőinek békeakarata, a béke megőrzésére irányuló céltudatos, határozott szándékú törekvése gyümölcsözik a jövőben is. Népünk békeakaratának, a jelen és a jövő bizakodásának ékes bizonyítéka és megnyilvánulása országépítő munkánk lendülete, sikerei. Csak aki együtt élt az évekkel, csak az tudja felmérni, honnét indultunk, milyen nehéz utakat jártunk be, amíg a máig eljutottunk. Évről évre gazdagabb az ország és megyénk karácsonyfája, és ha azt még nem is mondhatjuk, hogy itt van már a Kánaán, de azt igen, hogy ebben a társadalomban nyugodtan, biztonságban él és élhet minden ember, hogy az ország gyarapodásával együtt gyarapszik, gazdagodik a kisközösség, a család is. És ez nem kevés! Az eltelt négy esztendőben majd ll ezer lakás épült megyénkben, sokan az idén ünnepük először a karácsonyt az új otthonban. A megye lakosságának jövedelme az elmúlt években az országos átlagot meghaladó mértékben' növekedett, a munkások bér- színvonala az eltelt két esztendőben a jelentős munkaidő-csökkentés ellenére is gyors ütemben emelkedett. Nagyobb ellátási gondjaink nincsenek. A tartós fogyasztási cikkek vásárlása gyors ütemben növekszik. Tovább fejlődött a szolgáltatás, könnyítve a háziasszonyok otthoni életét, új óvodák, bölcsődék adnak helyt az apróságoknak, egész sor intézkedés segíti ás szolgálja a nagycsaládosok, az édesanyák megbecsülését. Mindazt, amit alkottunk, létrehoztunk céltudatos, tervszerű, szorgalmas, olykor fáradságot hordozó munkával értük el. Az új javak megteremtője, a dolgozó ember a jól végzett munka tudatában pihenhet, ünnepelhet. Hogy járhatnánk előbbre is? Hogy lehetne még gazdagabb az ajándék az ország, a megye, a család karácsonyfája alatt? Ez is kétségtelen! Kétségtelen, hiszen figyelembe kell vennünk azokat a nemzetközi gazdasági tényezőket — nyers- anyagárak növekedése, a világpiac besugárzása —, amelyek hátrányosan érintették fejlődésünket és azokat az elemi csapásokat is, amelyek ebben az évben sújtottak bennünket, több milüárdos , kárt okozva népgazdaságunknak és állampolgárainak. De még ezektől a tőlünk független, kedvezőtlen hatásoktól is nagyobb veszteséget okoztak és okoznak a hétköznapok során ki nem használt lehetőségeink. Előbbre járhatnánk, több lenne az ünnepi asztalon, ha szervezettebben és hatékonyabban dolgoztunk volna, ha takarékosabban éltünk és bántunk volna az ország, mindannyiunk javaival. Elismerés és tisztelet a szociaüsta brigádoknak, a kongresszusi munkaverseny részvevőinek, mindazoknak, akik azon túl, hogy a maguk munkaterületén helytállnak, energiájukból, közösségi érzetükből pluszt is juttatnak a közösségnek, akik jelentős részesei eredményeinknek, sikereinknek. Példájuk bízvást követőkre talál azok között is, akik még csak a maguk életét élik, a maguk érdekeit nézik, akiknek az életről vallott felfogása, magatartása és életmódja nem arra irányul, hogy mindenki karácsonyfája legyen díszesebb és ékesebb, hanem csak az önnön érdekét látja, csak azt nézi. Ünnep van, nem illenek talán ide a hétköznapok gondjai? Ebben is van igazság! Valójában mit akarhatunk még: béke van, jelenünk évről évre gazdagabb, tartalmasabb, jövőnk biztató, hosszabb távon is sokat ígérő. De az is igaz, hogy mindennap többet akarunk, hogy az igények, és a vágyak egyre nagyobbak, egyre növekszenek. Ami tegnap elég volt, ma kevés, és holnap még kevesebb lesz. És ha ez így van — márpedig így van, mert az ember előre tekint —, szólni kell erről az ünnepeken is. Szólni, mert az ünnepeket hétköznapok követik. És a hétköznapoktól függ — amelyből jóval több van mint az ünnepekből —, azokon múlik, hogy az ünnepnapokon mi van az asztalunkon, gazdagabb-e, vagy szegényebb az ajándék, amit adhatunk és amit kaphatunk. Mindenkinek van munkája, mindenkinek adva van a lehetősége, a boldogulása ebben az országban. Az eltelt harminc év karácsonyainak számvetése is bizonyítja: éltünk a lehetőségekkel, — ha nem is használtuk ki azokat mindig eléggé jól — minden évben többet találtunk a közösség fája alatt, minden esztendőben nagyobb és díszesebb volt mindannyiunk karácsonyfája. Így lesz ez a jövőben is, a jövőben, amely ugyan gondokat is hordoz, de nem gondoktól terhes. Töltsük kellemesen az ünnepeket, pihenjünk jól. S mert az tud pihenni igazán, aki rendesen, és jól dolgozott, megérdemelten pihenhet' majd mindenki. Kellemes karácsonyt! Papp Ján©a A BOLDOGSÁG PILLANATA Munkasiker Kossuth-bányán A Mecseki Szénmedence komlói területén 23-án éjfélre Kossuth-bánya dolgozói is teljesiicúc^ ez évi tervüket. Az esztendő folyamán 771 700 tonna szenet hoztak felszínre, ami azt jelenti, hogy ezzel a mennyiséggel Kossuth-bánya Magyarország legnagyobb mélyművelésű jbányája, TÉL APÓ A PALY AM UN KASOK KÖZÖTT. Az ország kedvenceinél Csordás-ikrek látogatója a Kováe§-lán\oknáI Az ország kedvencei, a három nap híján egyhónapos szombathelyi négyesikrek a Markusovszky kórház csecsemő osztályán töltik az' ünnepeket. Zsuzsika nátháját leszámítva kitűnő egészségnek örvendenek. Külön szobájukban a kis karácsonyfa alatt jelképesen az egész ország ajándéka megtalálható. A különböző vállalatok, intézmények, sőt magánosok is sorra küldik ajándékaikat a Kovács-lányoknak. Amíg végleges csepregi otthonuk, társadalmi segítséggel épülő családi házuk elkészül, a nagyközségi tanács lakást utalt ki Kováoséknak. Ha a babák elérik a 3 kilós súlyt, oda térnek haza és ott élnek tavaszig. A családi házat egyébként meg kellett toldani az eredeti tervhez képest a „négyesek” fogadására. rek keresték fel a Kovácslányokat. A 22 évvel ezelőtt született négyes ikrek immár felnőtt férfiakként virággal köszöntötték nagy nagy szeretettel Zsuzsát, Katit, Adrient és Ildikót. Hazánkba érkezeti N. K. ßajbakov Lázár György, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke meghívására kedden baráti látogatásra Magyarországra érkezett IV. K. Bajbakov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke és kísérete. Az ünnepek előtti napokban a kaposvári Csordás-ik-
